Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-21 / 43. szám

1962. febr szerda NEPOJSAG s Az asszony parancsnok — Mire hazajövök az akadé­miáról, ezt a 75 értesítőt meg­írjátok, megcímezitek, bélye­get rá, Erzsi lányom te meg feladod a brigádtagoknak. No, de megyek, mert mindjárt hat óra — gombolja össze magán a bőrkabátot Angyalosi Gábor, az egri Nagy József Tsz bri­gádvezetője. Egy pillanatig csend van a konyhában, s a bevágódó hi­deggel mindenki a becsukódó ajtóra néz. — No, hát ez az. Nincs az embernek egy perc nyugalma se! Mióta brigádvezető lett, az egész család be van fogva, a brigádtagok meg örökké a kü­szöböt tapossák, akár egy bú­csúhelyen — tör ki a méltat­lankodás Angyalosinéból, s a székeken, rekamién ülő tsz-asz- szonyok egy pillanatra rebben- tefi figyelnek fel. ök is a bri­gádvezetőhöz jöttek, s tudják, hogy Annus, az asszony nem is igaziból mondja, amit mond. — Igazsága van Annusnak •— fordul hozzám az egyik —, van rá eset, hogy vastagon be­hordjuk a sarat, annnyian el­jövünk, aztán takaríthat utá­nunk. De hiába, itt mindig megtaláljuk a megoldást, Gá­bor segít, ha bajunk van — mentegetőzik Bozsik Kálmán­ná. Elment a házigazda, most már csak az asszonyok marad­tak itt. Nehezen indul a beszél­getés, nem tudom, mit kérdez­zek, hiszen ők hívtak, mert ők akartak közös dolgaikról be­szélgetni velem. Végül is Förster Józsefné, a nőbizottság elnöke megunta a_ hallgatást. — Nem gondoltuk egy évvel ezelőtt. £— 9 — Hát... Sok mindent. Pél­dául azt, hogy hét és fél hónap alatt 12 300 forintot kereshetek. 260 munkaegységem volt, de most elhatároztam, hogy 400-at teljesítek ebben az évben! — Lehet is a baromfi mel­lett! — Neked is megvolt Anci- kám, az uraddal együtt a 600 munkaegység! — De kint is voltam szőlő- nyitástól, szüretig mindennap! Ajtónyitás zavarja meg az asszonyok beszélgetését. — Hát itt vagyok újra, nem jött előadó (!), elmaradt az akadémia — jelenti be széles mosollyal Angyalosi Gábor. Megjelenése új fordulatot adott a beszélgetésnek. — Gabi! Mi lesz az öregCsa- nádiné,. meg a többiek háztáji szőlőjével? — Meglesz! Csak nyugalom, minden meglesz — hozzám fordul. — Azért izgatja a nőbizott­sági tagokat, meg a brigádta­gokat ez a kérdés, mert a ve­zetőség úgy döntött, hogy 600 négyszögöl szőlő és 800 négy­szögöl föld jár a háztáji műve­lésre annak az asszonynak, aki 180 munkaegységet teljesí­tett. Csakhogy nincs mindenkinek meg a 180, és nem igazságos. hogy... — Hagyjanak asszonyok en­gem beszélni, én vagyok a bri­gádvezető. Szóval, tényleg nincs meg mindenkinek a 180 munkaegység. Igen ám, de hogy lehet összehasonlítani egy idős, beteges, 60 éves öz­vegyasszonyt, aki családfenn­tartó és kereső és mégis 148 munkaegységet teljesített, az­zal, aki fiatal, és nyugodtan megcsinálhatná a ,180-at, meg még többet is. Most is azt mondom, hogy özv. Csanádié­nak, özv. Majorosnénak jár a háztáji. Ezért harcolok is. Het- venhárom tagja van a brigá­domnak, 34 asszony, és ebből 18 özvegy, magános kereső. Ha megérdemlik — már pedig megérdemlik — valakinek szót kell emelni értük. Hiszen ha jó ’ feltételeket teremtünk ne­kik, többre is képesek. Harsogott a kis konyha a brigádvezelő szenvedélyes hangjától, s amikor a „jó fel­tételekre” került a sor, szinte egyszerre kapták fel a fejüket az asszonyok. — A vezetőség igyekszik mindenben segíteni. Most vet­tek két mosógépet, és mi szé­Az első fecskék ... pen beosztottuk egymás között a mosás idejét. Rengeteg munkát megtakarítunk ezzel a két géppel — mondja Vincze Sándomé. — Nagyon jó lenne, ha eb­ben az évben meg lehetne va­lósítani, hogy mi is meleg ételt kapjunk, mint az üzemiek — vetik fel az asszonyok. — Nem is gondolják, mit jelentene, ha a nagy munkában, kapálásban, kötésben ebédszünetkor leül­hetnénk a főtt étel mellé. Nem jó a száraz koszt. Meg az se, hogy este főzünk. — Ez szép lenne. Ha üzem- élelmezés nem vállalná, főz­hetne olyan tsz-tag, munka­egységben, aki esetleg nem bírja már a határi munkát. Biztos ki tudná szállítani a tsz- kocsija a délebédet, és mi is mindjárt pihentebbek lennénk, jobban tudnánk dolgozni is. Közben ismét két birgád- tag — most már férfi érke­zett. — Ok is háztáji panasz- szal jöttek, és, bár a beszél­getés magas cén indult, meg­egyezéssel, s belátással ért véget. Angyalosi Gábor ért a bri­gádja nyelvén. — Aztán szeptemberben ^ megint magunkra maradunk,: Gábor, mégy újra az iskolába, — fordít a szón Miklós szom-$ széd. — Gond ez nekem is, testvér,? de hogy az első évet sikeresen^ letettem, most már van ked­vem a másodikhoz is. — Hiszen nem azért mond­ják az emberek, meg nekünk! is hiányzik, — vélik az asszo­nyok, — de menjen csak és! tanuljon, mert úgy jobban tud-! ja vezetni a brigádot, meg a sok asszonyt. Néhány gyerek is ott ült a! zsúfolt konyhában, s kerekre! tágult szemmel figyeltek. Hal-! lották, hogy a baromfi-tenyész­tő asszonyok tapasztalatcse­rére mennek Gödöllőre, hogy! háromnapos kirándulás lesz; Budapestre, meg a Balaton-' hoz és hogy milyen más min-' den, mint néhány évvel ez-; előtt, amikor még nekik is ki; kellett menni a sajátjukba dől-' gozni, tanulás helyett. Nézték; és hallgatták, hogy édesamy-; juk milyen lelkesein tervez­get, s hogyan alakítja képze-; letben saját asszonvi sorsát; jobbá és hamarosan valósággá.; Cs. Ádám Éva A MÁ V akrobatáit a járőrszerelők A miskolc-budapesti vasút­vonalon, a robogó vonat abla­kából, vagy az állomásokon egyre többet láthatjuk őket. Üj foglalkozás ez, a nevük is furcsa. Járőrs2erelők. .Olyanok, mint a kötéltáncosok, mint az akrobaták. Járőrszerelőknek nevezik a MÁV-nál azokat a dolgozókat, akik a vasúti sínpályák fölött a villamos felső vezetékeket, szerelik és karbantartják. Tíz­húsz méter magasan a földtől, a kereszttartón járkálnak, egy szál sodronyon. Beakasztják biztonsági övüket, aztán ráül­nek a sodronyra, ég és föld között csüngnek a magasban, s közben dolgoznak. Ha üzem­zavar adódik, a vezetéket meg kell javítani. Dolgoznak, ha esik, ha fúj, éjjel is nappal is. Helyre kell állítani a vo­nalat, feszültség kell a veze­tékbe, hogy a villanymozdony vontatni tudja a szerelvényt. Nehéz és fáradságos munkát végeznek, ezer veszéllyel da­colnak. Végtelen nyugodtságot igényel ez a munka. Nem sza­bad kapkodni, mert egy rossz fogás, meggondolatlan cseleke­det és máris megtörtént a bal­eset. Nem félnek ezek az embe­rek? Nem, Pedig tudják, hogy minden pillanatban halálos veszedelem fenyegeti őket. De a járószerelőnek körültekintő­nek kell lenni, minden lépést meg kell fontolni, fegyelem, és a kiadott utasítások pontos követése kötelező. Előfordul olyan eset is, hogy az egyik vágánypár fölött dolgozik a járőrszerelő, a másik vágány fölötti vezetékben pedig 25 ezer volt feszültség van. A szerelőnek mindig tudnia kell. hogy melyik vágány fölötti vezetéket kapcsolták ki és me­lyikre mehet fel dolgozni. Ha az utasításokat, a szabályokat betartják, nem történik baj. A járőrszerelők jóbarátok. Igazi munkatársak. Mindenki segít mindenkinek, önmaguk­ra és egymás testi épségére ügyelnek. A művezetők és cso­portvezetők a tapasztaltabb szerelőkből kerültek ki, és ők vigyáznak a járőrszerelőkre. „Dirigálják” a szerelőket, pon­tosan megszabják, hogy kinek mit, hol és miként szabad dol­gozni. Közben a csoportveze­tők az alállomási elektroniku­sokkal együtt a legnagyobb gonddal ügyelnek arra, nehogy szabálytalan kapcsolás történ­jék. Nehéz, sok bátorságot és nagy figyelmet igénylő mun­kát végeznek a járőrszerelők. Mégis szeretik ezt a munkát. Érdekli őket, mert változatos és érdekes munkakör ez. Mindnyájan és mindig szíve­sen tanulnak, sokan még idős fejjel is. A tantárgyak között felsővezetéki adatok, anyagis­meret, műszaki rajz és sok minden szerepel. A tanulás­ban példát mutat Deák Sán­dor, aki sok évtizede foglal­kozik már a felsővezetéki munkákkal. Az első magyar villamosvasút építésénél is ott volt ő, és ebben a szakmában dolgozik most, mint főműve­zető a Füzesabonyi MÁV Vil­lamos Vonalfelügyelőségnél. Sok jól képzett csoportvezető és szerelő akad a hatvani és a füzesabonyi villamos vonal­Óvakodjunk a jóakaróktól Ilyenkor, télidőben nagyon szeszélyes az időjárás. Egyik nap­ról a másikra néha tiz fok különbséget is mutat a hőmérő. Sőt. néha napközben is jelentékenyen válto­zik a hőmérséklet. Ezen a napon se volt hideg délelőtt. Délutánra azonban fagypont alá hűlt a levegő. És még­is legényked­ve, kiskabátban men­tem át az úttesten, a szemközti vendéglő­be. Arra gondoltam, hogy mindössze húsz lépés az egész út — átszaladok a kocsi - úton és fél perc alatt már ott is vagyok. Megtakarítom a ka­bát és a kalap felvé­telét. Mindössze sála­mat kanyarítottam a nyakamba. Alig tettem azon­ban három lépést, K'sváradi, régi jóba- rátóm tárt karjaiba futottam. Elhangzott • szokásos „ezer éve nem láttalak”, azután atyailag, az aggódás és a szemrehányás közös hangján foly­tatta. — Kiskabátban! Ilyen időben! — Csak ide akar­tam, szembe... — kezdtem, de nem en­gedett szóhoz jutni. — Egy lépést sem lehet ilyen időben kabát, kalap nélkül tenni! Tüdőgyulla­dást akarsz? — Dehogy akarok! Tudod, arra gondol­tam, hogy húsz má­sodperc alatt átszala­dok a járda másik ol­dalára. Ezért most gyorsan el is búcsú­zom tőled! — Azt hiszed, hogy ezzel az átszaladással elintézted az ügyet? Ide figyelj! Forró tea, germicid, este priznic és forralt bor! Széttárta karjait és így sopánkodott: — Ezt a könnyelmű­séget! Igazad van. Köszö­nöm a tanácsot, na, szervusz! Elindultam, hogy a hátralevő tizenhét lé­pést megtegyem. Na­gyon fáztam. Elkapta a karomat: — Azt hiszed, hogy és csak úgy a leve­gőbe beszélek? Nem­rég én is kiskabátban akartam átszaladni a trafikba. De aztán alaposan ráfizettem a legénykedésre. Há­rom hétig nyomtam az ágyat. Pedig ak­kor nem is volt ilyen szél, mint ma. A kezemet nyújtot­tam: — Ha nem harag­szol, én megyek! Fá­zom! Kacagni kezdett: — Jól adod! Fázol! Te már nem fázol, te már meghűltél! Ki akartam ragad­ni magam a karmai­ból, de nem voltam elég gyors. Két kéz­zel tartott vissza és magyarázta: — Az ilyen szeszé­lyes időjárás a leg­veszedelmesebb. Volt egy miskolci ismerő­söm, aki ugyanúgy, mint te, kiskabátban ment ki az utcára. Most öt éve. Akkor is heves szél fújt. Egy évig volt súlyos beteg! Azután itt van a Kenyeresi. Te is ismered. Ügy meg­hűlt, hogy azt hitték, elpatkol. Na, és a Szepesdi! Az pedig... Már dideregtem, ezért nem voltam kí­váncsi Szepesdi ese­tére, erőteljes mozdu­lattal kiszabadítot­tam magamat kezei közül és beszaladtam a vendéglőbe. Másnap harmonckilenc fokos lázzal ágynak dőltem. A beteglátogató el­mondotta, hogy Kis- váradi nagyon ne­heztel rám, mert jó tanácsokat adott, én meg sem köszöntem, hanem udvariatlanul faképnél hagytam. Palásti László felügyelőségeknél. Major Imre,! Gócza József, Gorácz József,; Tóth Béla, Teréki János,' Adamki István, Békési József,! Török László, Tóth László,! Gregor János, Pásztor Ferenc,! Major János és Hartmann Mi-Í hály tekintélyt és becsületet; vívtak ki munkatársaik és; vezetőik előtt. Járőrszerelők, ők a MÁV fá­radhatatlan, de hasznos akro*; batái. Nem mindennapi mun-; kát végeznek. Szigetváry József ... hogy Irán súlyos prob-í lémával küzd, megpróbálja! egyensúlyba hozni kereske-} delmét, és meg akarja akadd-' lyozni a valuta kiáramlását.! Ezért, mint azt a teheráni la-} pok beharangozták, a kor-} mány „rendkívüli" intézkedé-} seket foganatosított: így meg­tiltotta a luxus-cikkek és a! lényegtelen árucikkek beho-! zatalát, a külföldi luxus-uta-} zásokat, továbbá a külföldi} kabaré-táncosok fellépését és} beszüntette a külföldi valu­ták folyósítását, vagyonos! szülők külföldön tanuló gyér-} me kei számára. Ezek valóban rendkívüli in-} tézkedések. De nem lett vol­na hatékonyabb, mondjuk az} olajmonopóliumok államosi-} tása?! (—zár) Hatvani reflektor Neonok, fóny nélkül; Aki Hatvanba jár, azt! mondja: fejlődünk, ez a Hat-Í van is egyre inkább úgy néz! ki, mint ahogy egy városhoz! illik. Neonfényes utcák, neon-í fényes feliratok mindenfelé.! Igaz, az utcákon szuperól a! neonfényes közvilági tás, de; egyébként... mintha parancs-; szóra mondták volna fel a; szolgálatot a kék, piros, zöld; színek — mint ahogyan ez; egy városhoz illik. A Búza­virág Vendéglő a legrapszodi-; kusabb. Hol a „Búzavirág” fel-; irat világít, hol a „Vendég-J lő”-é. A Park Szálló neonja; sem hívja már fel az érdek-; lődők figyelmét s olykor a< Rózsa Cukrászda színes cső-; vei is felmondják a szolgála-j tot. Sokat gondolkoztam rajta, vajon mi ennek az oka? Ma! már úgy érzem, sejtem a tit­kot. — Hát nem különös, hogy! az OTP karikába zárt betűi! üzemzavar nélkül világítanak,! és figyelmeztetnek bennünket! a takarékosságra. Tehát taka-í rékoskodni kell, s ezt egy pil-' lanatra sem szabad elfeledni. Ezért világít örök és szünte-! len emlékeztetőül a három! betű. Igaz ugyan, hogy néha! fényes nappal is égnek a lám­pák a kirakatokban, az utcá-< kon. Lehet, hogy ez azért van, mert ilyenkor sötétek az OTP; neoncsövei? AZ EGRI DOHÁNY­GYÁRBAN „megtört a jég”. Az idős gyár falai kö- zés, a gépek mormolásától zajos munkatermekbe be­tört valami frisseség, ele­venség. A munkaverseny új szelleme, a szocialista mun- kabrigád-mozgalom belépő cédulát kért és kapott az üzembe. Először a férfiak kezdték. Két brigád ková- csolódott egybe, hogy a megtisztelő szocialista cím birtokosai legyenek. A har­madik, szocialista címért harcoló brigád is a férfiak közül került ki. A nők so­káig hallgattak, s nekik nem jutott eszükbe, hogy a versenybe kapcsolódjanak. Pedig hát a dohánygyár munkáslétszámának jelen­tős része, a nyolcvan száza­léka — nő. Fiatalok és idő­sebbek, lányok, asszonyok dolgoznak itt a gépek mel­lett, a „levelezőgépnél”, a szívarelőkészítésen, a kézi szivargyártásnál, a csorna- golóban. Legtöbbjük tapasz­talt, megbízható, jó munkás. Mégis mi lehetett az oka „hallgatásuknak”? Nem bíz­tak talán önmagukban, vagy az éles nyelvektől fél­tek? Gondolom: a bátorság, az elhatározás merészsége hiányzott belőlük. Gulyás Rozáliában és öt társában megvolt a bátor­ság, s az elhatározás me­részsége is, hogy a férfiak­kal versenyt álljanak, s nő létükre keljenek küzdelem­re a szocialista cím elnyeré­séért — Nemcsak a női tisztes­ség és becsület kívánta azt, hogy bebizonyítsuk: mi sem vagyunk alábbvalók a fér­fiaknál! — mondotta egyi­kük. — Hanem az önérzet. Persze, hogy nem esett jól mindig csak a férfiak nevét látni az üzemi versenyhír­adón. S a hangos híradó is csak a férfiak munkájáról beszélt unos-untalan. Miért lennének ők különbek, mint akármelyikünk? Most majd megláthatják: mi is tudunk dolgozni. Ügy, hogy dicsér­jenek! A kézi szivargyártásnál dolgozik a brigád, az „Ár­pád” szivarok készítésén. Egy munkaasztalt ülnek körbe. Ügyes kézmozdula­tokkal gyorsan készítik a bélanyagot, a bábokat Se­besen mozog kezükben a vágókés, amellyel a sziva­rok külső „ruháját” szabják ki, a tenyérnyi széles do­hánylevelekből. Az előké­szített bábokból pillanatok alatt formálódnak aztán a jó minőségű szivarok. Olyan a munkájuk, hogy közben nyugodtan beszél­gethetnek. Ilyenkor szóba kerül minden. A család, a gyerekek. Igen, a gyerekek, mert a brigádtagok — Gu­lyás Rózsika kivételével — valamennyien gyerekes ma­mák. „Lányos brigád” — így mondják ők. Az öt asszony­nak mind kislánya van: Szentgyörgyinének 2 éves, Fehérnének 6 éves. Király­nénak 3 éves, Sütőnének 5 éves kislánya van. A kis­lányok közül Vargáné csöppsége a legfiatalabb, — még csak 7 hónapos. Vala­mennyien az üzem napközi­jébe, bölcsődéjébe hordják a kicsiket, s bizony nagy könnyebbség ez nekik, biz­tonsággal tölti el őket az a tudat, hogy míg ők a mű­szakot töltik, kicsinyeik nyugodtan játszanak, pi­hennek, szeretettel vigyáz­nak rájuk. AZ ELSŐ FECSKÉK ők... Az elsők, akik a női mun­kások népes táborából, ne­héz feladat elvégzésére vál­lalkoztak, — a szocialista cím megszerzésére. Nehéz feladat? Amit a termelésből magukra vállaltak, teljesí­teni tudják, hiszen egyénen­ként is jó munkások vala­mennyien. A vállalásoknak inkább az emberi oldala az, ami a legnehezebb: másként élni, mint eddig, szocialista emberként, szocialista mó­don. De bizonyára ez is si­kerülni fog, hiszen az igény mellé — hogy másként élje­nek — az akarat is odasze­gődött. A közös akarat pe­dig lehetetlent nem ismer... (pataky) KIRÁLY JÖZSEFNÉ SÜTŐ RAFAELN* FEHÉR GYULANÉ VARGA MIKLÓSNÉ SZENTGYÖRGYI ISTVANNÉ AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaaaaaaaa,\aaaaa » AAftAiVuVXWt I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom