Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-21 / 43. szám

1962. febiuai ül., zerda NÉPÚJSÁG 3 I Sokat tanultunk, jó Tolt a jövő feladatait hallani AZ ELMÚLT hetek nagyon mozgalmasak voltak Rózsa- szentmártonban. Minden dél­után két órakor a falubeliek hosszú sora kígyózott a kultúr- házhoz vezető utakon. Az igyekvő emberek be-bekiáltot- tak egy-egy késlekedőnek: siess, mert nem jut hely! De hát milyen eseményre igyekeztek ezek az emberek, mi keltette fel ennyire a rózsa- szentmártoniak érdeklődését? Nem más, mint az, hogy Ju­hász elvtárs, a termelőszövet­kezet elnöke, a brigád- és munkacsapat-vezetők tudatták az emberekkel, hogy előadáso­kat tartanak az SZKP XXII. kongresszusáról. És a termelőszövetkezeti ta­gok, akiknek megnőtt az igé­nyük a tanulás, a művelődés iránt, s akiknek most idejük is van ismereteik bővítésére, szí­vesen jártak az előadásokra. Szívesen és annyian, hogy a kultúrház kicsinek bizonyult, a 2S0 ülőhely kevés lett. Az előadások utáni viták érezhetően előmozdították a közösségi gondolkodást. Mi, részvevők, úgy éreztük, hogy ezek az előadások is közelebb hozták a termelőszövetkezeti tagokat ahhoz, hogy szívükkel és eszükkel is részt vegyenek a közös gazdaság fellendítésében, hogy az idén is olyan ered­ménnyel dicsekedhessenek, mint az elmúlt évben, amikor megduplázták jövedelmüket. A vita még hazafelé menet is tar­tott, s nemcsak a nemzetközi kérdésekről mondták el véle­ményüket a szövetkezet tagjai, de arra is sok hasznos ötletet adtak, miként lehetne többet, olcsóbban termelni, milyen üzemágakat kell meghonosíta­ni, hogy még nagyobb legyen Harmincezer nyugatnémet kölcsön- könyvtár terjeszti a szennyirodalmat A „Kölner Stadt-Anzeiger” című lap megállapítása szerint Nyugat-Németországban 30 000 kölcsönkönyvtár terjeszti, min­den ellenőrzés nélkül, elsősor­ban fiatalok között a szenny­irodalmat. A nyugatnémet lap megállapítja, hogy az NSZK üzemi könyvtárainak is közel a fele megsérti a fiatalokat ve­szélyeztető irodalomra vonat­kozó rendeletet. Így például Hamburgban a kölcsönkönyv- tárak felülvizsgálatánál kide­rült, hogy egy hónap alatt két­ezer olyan könyvet kölcsönöz­tek ki, amely mind igen rossz hatással van a fiatalság fejlő­désére. a jövedelem. Így tettek javas­latot a kertészkedésre, újabb növényfajták termesztésére. Ezek a viták azt mutatták, hogy a termelőszövetkezet tag­jai nagy érdeklődéssel figyelik a közös gazdaság ügyeinek sor­sát, de azt is megmutatták, hogy a békés termelés jobban érdekli a rózsaszentmártonia- kat, mint a háborús hisztériá­val való foglalkozás. A XXII. pártkongresszus anyagának tanulmányozása így járult hozzá az emberek világ­nézeti neveléséhez és a terme­lőszövetkezet politikai és gaz­dasági megszilárdításához, ah­hoz, hogy mind többen vegye­nek részt a téesz terveinek megvalósításában. EZEK A VITÁK, megbeszé­lések és az anyagi ösztönzés el­vének alkalmazása úgyis ked­vezően éreztette hatását, hogy újabb szövetkezeti tagokkal gyarapodik a közös gazdaság, s a kiszisták közül is sokan foglalkoznak a belépés gondo­latával. Találóan jegyezte meg özv. Gubis Sándorné: „Érde­mes itt jobban dolgozni, látjuk az eredményét.” E vélemény igazságát bizonyítja, hogy jó néhány szövetkezeti tag csak borból 10—12 hektolitert ka­pott, s egyre kevesebb azoknak a száma, akik csak 40—50 mun­kaegységet teljesítenek. A kongresszus anyagát ta­nulmányozó előadások színvo­nalát növelte a nagyüzemi gaz­daság jelentőségét bizonyító filmek vetítése is, amelyet a Gyöngyösi Növényvédő Állo­más adott át erre az alkalomra. Ez a néhány előadás tehát nagyon sokat jelentett az idei közös munka szempontjából, az emberek megismerték a kommunizmus építésének táv­latait, terveinek realitását, s ennek tudatában, magabizto­san fogtak hozzá a munkához. Paraszt Imre, agronómus MALÉV-vel külföldre A Magyar Légiközlekedési Vállalat (rövidített nevén MALÉV) 1955-ben a MASZOVLET (Magyar—Szovjet Légiforgalmi Társaság) jogutódaként alakult. A MALÉV és egyúttal a magyar Ipgiforgalom fejlődése legjobban,ß. MALÉV külföldi járatainak bő­vülésén mérhető le. öt evvel, ezelőtt, a Magyar Légiközlékcdési Vállalat ' külföldi vonalai­nak hossza 320Ó km volt. 1957-ben á MALÉV repülőgépek Budapestet 6 állam, Bulgária, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Jugoszlávia, Lengyelország, valamint Románia fővárosával és Bratislavával kötötték össze; nem volt MALÉV-járat Budapest- Moszkva között, s egyetlen kapitalista ország fővárosában sem szálltak le magyar repülő­gépek. 1961-ben viszont az 1962. április elsejével érvénybelépő nyári menetrend járataihoz hasonlóan az lL—14-es és IL—18-as típusú MALÉV repülőgépek már több mint 12 000 km hosszú külföldi légivonalon repültek, Budapestet pedig összesen 15 állam, köztük 7 kapita­lista ország (Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Svéd­ország fővárosával, valamint három hatalmas nyugat-európai nemzetközi légikikötő, Amszterdam, Zürich és Majna-Frankfurt (Fankfurt am Main) repülőtereinek forgalmával kapcsolták össze; a Budapest—Bratislava légijárat vonala nszont megszűnt. Az elmúlt 5 év alatt nem csak a külföldi járatok vonalhossza növekedett meg, hanem igen jelentősen fejlődött az utasforgalom is. 1957-ben a MALÉV külföldi járatain az utas- forgalom 6500 fő volt, és a MALÉV összutasforgalmának még egytizedét sem érte el, 1961-re az összutasforgalomnak már közel feliét kitevő külföldi utasforga­lom, 1957-hez viszonyítva kereken ll-szeresére növekedett és elérte a 72 500 főt. —Terra— Rc • ostás Péter csontot ad a kutyának. A kutya nyü- #zít, mert a gazda incselkedik vele: sokáig forgatja a csontot a levegőben. Aztán két lábra ágaskodik, s végre, szájába kaphatja a friss disznócsontot. Mintha köszönné, meghajtja a fejét, s bemegy a házába, a barnára festett kutyaólba, aminek bolthajtásos a bejára­ta. Afölött a felírás: „Harap­lak”. Tiszának ez kijár, tartja a gazda, mert a Tisza kutya párját ritkítja az egész határ­ban, annyira szereti a gazdá­ját. Ennek a barátságnak törté­nete van. Rostás az útfélen akadt erre a kedves állatra. Éppen kukoricát fuvarozott a városba, még egyéni gazda ko­rában, s azon gondolkodott nagy egyedüllétében, hogy be­lépjen-e az Aranykalászba? Alighogy átmentek a lovak a faludon, odaugrott a kocsi elé egy kutya. Szomorú volt, lelógott a füle, és alázatosan pillantott a kocsin ülő ember­re. Elzavarták otthonról, gon­dolta Rostás, vagy ki tudja, mi­ért vált hajléktalanná? Lélek­ben másodpercek alatt egy­másra találtak, és Rostás a leg­közelebbi csárdában egy fél­liter soltvadkerti mellett el is keresztelte Tiszának. A kutya a ke Tesztelésinek csak akkor örült meg igazán, amikor meg­kapta a vendéglős néhány szá­raz pogácsáját. A hűség alapja tehát a pogácsa volt. S úgy lát­szik, nagyon ízletes pogácsája lehetett a vendéglősnek, mert MÉSZÁROS FERENC: cA \J1izol (jxr/jlül esejíi a Tisza annyira megszerette űj gazdáját, hogy mindig ott ug­rált körülötte. A zóta igen jól megvannak egymással. A Tisza ki­érdemelte a házat, és eltűnt hajdani szomorúsága. Rostás időközben belépett az Arany­kalászba, ahol elfelejtette a sok kínos éjszakát, az álmat­lan gyötrődést. Még a fuvaro­zásról is leszokott, ami pedig nem egykönnyen ment. Ami­kor az Aranykalász átalakult magasabb típusú szövetkezet­té, Rostást növénytermesztési brigádvezetőnek választotta meg a tagság. Ez volt az öröme, de bánata is, A közös istállóba bevitték a lovakat, teheneket, és Rostás­nak még az sem adatott meg, hogy legalább az állattenyész­tésben dolgozzék. Az elnök tü­relmesen elmagyarázta neki, hogy egyelőre nagyobb szükség van a hozzáértésére a növény- termesztésben. Rostás néhány­szor még előhozakodott kéré­sével, de azután már maga is gzégyellte az állatokhoz fűző­dő bensőséges viszonyát, és be­letörődött, hogy kelkáposztá­val, meg szentesi paprikával kell foglalkoznia. A Tisza pó­tolni tudta az állatokat, és Rostás hamarosan megnyugo­dott: a kutyának megadott minden jót, ápolta, gondozta, még a széltől is óvta. Ez a sze­líd jószág lett a legkedvesebb barátja, még beszélt is neki, s mindenről kikérte hűséges (kö­vetője véleményét. Rostás éppen a répahordás­ról elmélkedett Tiszával, ami­kor a tanya végénél megjelent egy ember. Mérgesnek látszott, roggyant léptekkel baktatott előre, s mogorván köszönt. A beszédet azzal kezdte, hogy szemére húzta a kalapját, szét­vetette a láibát, és megnézte a kutyát. — Szép ez az állat — mond­ta. — Szép — felelte Rostás. — Elviszem magammal — jelentette ki az ismeretlen, és közelebb lépett a kutyához. I? ostás hirtelen szóhoz sem tudott jutni. Csak állt megkövültén, s csak soká­ra kérdezte meg: — Aztán miért vinné el? — Mert az enyém volt. A gazda elvörösödött: — Lehet, hogy a kutya a ma­gáé volt... Én azonban a ma­ga helyében elsüllyednék a föld alá. Ilyen kutyát elker­getni! Tudja, milyen állat ez? Nem is állat, okosabb némely embernél is. A kutyát én ta­láltam, azóta gondját viselem, és nem adom oda semmiért. A mogorva idegen nem vá­laszolt a kiabálásra. Hol a gaz­dára, hol meg. Tiszára piáján. tott, és szinte védekezésül, összébb húzta magát. A szigo­rú vád ellen sem tiltakozott. Amikor Rostás elhallgatott, hosszú csend következett. Az idegen végre annyit mondott: — Maga nagyon szereti ezt a kutyát. Nem viszem el. A hangja megtört, majdnem fájdalmas volt. Lehajolt Tiszá­hoz, megsimogatta, aztán meg­pöccintette a kalapját: — Vigyázzon rá. Isten áldja meg érte! — Nem akarja elvinni? — kérdezte Rostás csendesen. — Látom, hogy már ide ra­gaszkodik — válaszolt az ide­gen szomorkásán. — Nagy bá­nata volt úgyis. Örülök, hogy jól van. Az idegen egyre rejtelme­sebbnek tűnt Rostás szemében. Már nem is találta annyira el­lenszenvesnek, mint az érke­zésekor. Arcán keserűséget vélt felfedezni, és valami nagy bánatot. — Aztán... mi bánata volt a kutyának? — Meghalt a tízéves fiait?... Bundás nagyon szerette. Ami­kor eltemettük a gyereket, nem is jött vissza. Ott ült a sír­nál napokon keresztül. Ha en­ni vittünk neki, nem fogadta el. Lefogyott szegény, bánatá­ban. Az ötödik nap nem talál­tam a sírnál. Elment világgá, vagy nsrai Mál|,haza4 nem tu­Cikkünk nyomán Köszönjük a gyors intézkedést Február 15-én lapunkban Széljegyzet jelent meg az Au­tóközlekedési Vállalat parkí­rozásával kapcsolatban. A 4. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatója és forgal­mi osztályvezetője bíráló meg­jegyzéseinkre az alábbit kö­zölte velünk: „A Népújságban megjelent Széljegyzettel kapcsolatban vállalatunk rendelkezést adott ki, amely szerint az Autóköz­lekedési Vállalatok gépkocsi­jai a Vasút utca és Lenin ut­ca sarkán levő üzlethez vezető hídnál nem parkírozhatnak. A továbbiakban mindennemű jármű parkírozásának meg­akadályozására a vállalat és a rendőrség közösen ellenőrzi, hogy a gépkocsik a híd Vasút utcai bejáratát szabadon hagy­ják, hogy a kilátás biztosítva legyen. Reméljük, hogy a fenti rendelkezésünkkel a kisgyer­mekek és .a gyalogjárók átke­lését az átjárónál biztonságo­sabbá tesszük.” ★ Lapunk széljegyzetében szó­vá tettük, hogy Egerben, az 1. Postán a dísztáviratlap min­tákat tartalmazó tablót eldu­gott helyen tartották. Közben­járásunkra a Postaigazgatóság intézkedett, hogy a dísztávirat- lap mintákat visszahelyezzék régi, jól látható helyére. Mindkét szervnek köszönjük a gyors intézkedést. Szakmunkás jelöltek az állami gazdaságban I HAJDANÁBAN, j ”av^Jó ban” felnőtt a gyerek, legény- nyé serdült, s már úgy, állt neki az eke szarvának, vagy a vetésnek, aratásnak, mint az apja. Egész gyermekségét úgyszólván a földön töltötte, járt ki dolgozni a szüleivel, látta az öregek, munkáját, s átvette tapasztalataikat. Akkor az volt a lényeg, hogy minél többet kihozzanak a földből, s minél jobban tudják értéke­síteni a terményt...­A mi időnkben, amikor az egyéni területek már „közös” névre hallgatnak, amikor az egyéni érdek egyesül, bele­olvad a közösség, a termelő- szövetkezet érdekeibe, el ugyan nem vetjük, de nagyon sokban módosítjuk — mert a körülmények miatt így is kell — a régi módszereket. Mezőgazdaságunk nagy­üzemmé fejlődik. S a nagyüzem megköveteli, hogy benne jól képzett szak­munkások dolgozzanak. A gyá­rak, az ipari üzemek részére az iparitanuló-intézetek neve­lik a szakmunkásokat, ahol rendszerezett és következetes módszerrel sajátítják el a pon­tos és fontos munkafogásokat, a gyakorlati és elméleti fog­lalkozások keretében. S a mezőgazdaság? Mert a nagyüzemmé fejlődés miatt itt is szükség van elméletileg és gyakorlatilag jól képzett szak­munkásokra. A mezőgazdasági szakmunkásképzés nálunk még most teszi az első lépése­ket. A Hevesi Állami Gazda­■ 'iuaiiii<iii«fiaiiiii|iiaiiaiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMii> dóm. Nemrégen hallottam, hogy Itt van. Haza akartam vinni, legalább ez vigasztalt volna. A fiam is nagyon sze­rette ... Könnyes lett az arca, de nem törölte le. Elfordult, és hallga­tott. A kezével legyintett: — Maradjon itt, látom, ma­gának is kedves. — Az. De azért odaadom ... Vigye el a házát is. — Rostás­nak összeszorult a szíve, de már kimondta a döntő szót. — Komolyan visszadja — kérdezte az idegen. — Komolyan, de vigye már­is, vigye rögtön, ne is lássam. Érti? Ez a kutya engem annyi mindenre emlékeztet, vigye, mert.., Az idegen elkapta a kutya nyakát, köszönt, és majdnem szaladva menekült a tanyából. Tisza nyüszített, egyre kegyet­lenebből vonított. Rostásnak be kellett fognia a fülét. Csak állt a szénakazal mellett, és eszébe jutott a keresztelés a félliter soltvadkerti mellett. A szeme elhomályosodott, és a nagy darab ember egyszerre csak elkezdett hangosan zo­kogni. 'Távolban ugattak a szom- x szédkutyák, Tisza néha vakkantott még egyet, de aztán az idegen eltűnt a láthatáron. Lassan beesteledett, a tiszta le­vegő továbbította a kutyazenét Rostás még mindig ott állt a kazlaknál, aztán bement a ház­ba, kihozta a Tisza vacsoráját, és nehézkes mozdulattal oda­rakta a megárvult kutyaház ■—1 —A' SMÜ jl»l^ --------- -------* ság p éldáján mutatható be a legszemléltetőbben eredmé­nyessége. Itt a tanulóképzés két, illetve három éven át, te­hát a szakma elsajátításához szükséges ideig folyik. Az év három hónapjában elméleti oktatáson vesznek részt a ta­nulók, a többi kilenc hónap­ban pedig a gyakorlati mun­kában tevékenykednek. I MOST NÉZZÚKf ™Je£feZn­is. Itt, a példának említett Hevesi Állami Gazdaságban 1958 őszén kezdődött a szak­munkásképzés nyolc szőlősza­kos tanulóval. A jelentkezők kevés száma a kezdeti bizal­matlanságnak tudható be. A következő évben a fejlődés szinte ugrásszerű volt: 1959 őszén a tanulók száma ötven- nel bővült. Ezek közül har- mincketten szárazföldi nö­vénytermesztő szakosak, a többi szőlőtermesztő. Az 1960- ban épített új, hajtató ház le­hetőséget nyújtott a zöldség- termesztő szak megindítására is. Ez év őszén 62 űj tanulót vett fel az állami gazdaság. Számuk 1961-ben ismét hat­vannal nőtt. Ekkor tették le szakmunkás vizsgájukat az 1958, tehát a kezdő év tanulói: hárman jeles eredménnyel. A többi öt az évek folyamán, ob­jektív okok miatt lemorzso­lódott. Jelenleg szőlőtermesztésben 22, zöldségtermesztésben 18, baromfitenyésztésben 18, szarvasmarhatenyésztésben* 7, öntözéses növénytermesztésben 24, szárazföldi növénytermesz­tésben 53, komló szakon 1, méhészetben 4 tanulót foglal­koztatnak, ezenkívül öt a tej­kezelő tanulók száma, össze­sen tehát 152-en igyekeznek elsajátítani a mezőgazdasági munka fogásait. A fiatalok, ta­nulmányi előmenetelüktől füg­gően 110-től 350 forintig ré­szesülnek ösztöndíjban, a gya­korlatokon végzett munkáju­kért pedig megfelelő fizetést kapnak. A Hevesi Állami Gaz­daságban jelenleg két kihelye­zett osztály dolgozik. Az el­méleti oktatásokat a gazdaság jól felszerelt kuitúrházában tartják. Itt kell megemlítenünk egy lényeges dolgot: a szakmun­kásvizsgát tett tanulók közül egyre többen akarnak beirat­kozni a Gyöngyösi Mezőgazda- sági Technikumba. Megsze­rették a tanulást... Állami Gazda­ságban a szakmunkásképzés terén tör­tént gyors előrehaladás bizo­nyítja, hogy fiataljaink komo­lyan veszik a mezőgazdasági munkát és felismerik ennek jelentőségét a jövő társadal­mában. Ez csak egy példa volt és talán sorolhatnánk még né­hányat... Reméljük, hogy a szakmunkásképzésben elmara­dott gazdaságok, de nem utol­sósorban az életbe kilépni ké­szülő fiatalok követik hama­rosan a hevesieket. u.:.,. _ Kátai Gábor A HEVESI 1%

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom