Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

1962. január 3., szerda

NÉPÉIJSÄG

3

Az algériai háború gazdasági kulisszái

]Vf yolcadik évébe lépett a - francia imperializmusnak az algériai nemzeti felszabadító mozgalom ellen irányuló terror-hadjárata, amelyet a francia közvélemény a ,,piszkos háború” névvel bélyegzett meg. Hét év alatt hatszázezer hazafit gyilkoltak le a modern haditechnikával felszerelt rendőri és katonai alakulatok, Algéria arab lakosságának több mint 7 százalékát.

A gaulleista rezsim algériai vérengzését az Algéria „pacifikálásáról”, az „algériai nemzetiségek közötti összehang helyreállításá”-ról szóló frázisokkal leplezi. Algériában jelenleg egymillió európai — többségében francia — él, akik az összlakosság 10 százalékát, tehát viszonylag magas hányadát teszik ki. A mai feltételek között azonban mégsem lehet az algériai franciák problémáit „nemzetiségi” problémának minősíteni. A francia lakosság Algériában ma nem egyszerűen egyike a terület etnográfiai elemeinek, hanem mindenekelőtt a francia gyarmatosítás közvetlen durva megszemélye- r;tője. Nézzük ezzel kapcsolatban a tényeket.

Algéria mezőgazdasági ország, s mediterrán partvidékei a világ legkedvezőbb szőlő- és déligyümölcstermő területei. Innen származik pl. a világ borkivitelének 65 százaléka. Az algériai föld gazdagsága azonban ma még szinte kizárólagosan a francia földbirtokosok érdekeit szolgálja, ök tartják kezükben a legjövedelmezőbb mezőgazdasági termelési ágakat, a főként exportcélokat szolgáló szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelést, övék a legtermékenyebb tengerparti tartományok földje, amelyet annak idején nevetségesen csekély összegekért vásároltak meg a francia kormánytól. Az ideálisan termékeny Sahel tartományban pl. a föld 93, Oránban 87 százaléka van az európaiak kezében. Algéria 1300 legnagyobb farmja közül 1250 európai birtok. Az arab lakosságot a szó szoros értelmében a forró és vízben szegény hegyvidéki és sivatagos övezetekbe száműzték, ha nem volt hajlandó a fehér telepesek olcsó bérmunkásává válnia, Algéria a túltengő mezőgazda- sági exporttermelés miatt Ínséget szenved alapvető élelmicikkekben, különösen gabona- nemüekben. Ugyanakkor az európai telepesek a művelésre alkalmas északi, termékeny területnek mindössze 27—28 százalékát használják ki.

II a a külföldi utas meg- pillantja a Földközitenger partján szikrázó fehér színben pompázó modern világvárost, Algírt, megérti, hogy a franciák miért ragaszkodnak annyira Algériához. De ha meglátja mellette a Casbah nyomorát és szennyét, azt is megtudhatja, mi az ára az algériai francia uralomnak. Az egy főre jutó átlagos évi jövedelem az araboknál 300, az európaiaknál 2400 frank. Az analfabéták aránya (10 éven felül) 80 az araboknál, 7 százalék az európaiaknál. Algériában a fehérek átlagos életkora 64 év, az araboké 17 évvel kevesebb.

Algéria gyarmati kirablásának hasznát elsősorban a nagy- birtokos-finánctőkés colonok 6zűk rétege fölözi le. A legnagyobbak egyike közülük Georges Blachette, az „alfa-király”, aki a papírgyártás alapanyagául szolgáló alfafű eladása révén évi 500 millió frank haszonhoz jut. Francois Miraba- ud a „paratölgy-császár”, a nagy bortermelők, a Borgeud- ésalád, de Sérigny (aki mellékesen az algériai parlament eli

Uj lakásszövetkezet alakul Egerben

Ma, január 3-án, délután 17 órára összehívták az Egri Béke Lakásszövetkezet megalakulását elhatározó közgyűlést. A közgyűlés helye a városi tanács tanácsterme.

A tagság dönt a lakásszövetkezet megalakulásáról, majd megállapítják a szövetkezeti alapszabályt és megválasztják a lakásszövetkezet Igazgatóságát és felügyelő bizottságát,

nöke is), szintén százmilliós nyereségeket zsebelnek be. Az algériai colonok szoros kapcsolatban állnak az algériai gazdaságot ellenőrző francia nagybankokkal.

Ezek a gyarmatosító monopolista körök a leghevesebben elleneznek bármiféle változást, amely algériai hatalmukat korlátozhatná. ök képviselik a francia politika ultrakolonia- lista irányzatát, ők állnak az OAS terrorcselekményei mögött, s közreműködésükkel születik újjá ma a fasizmus Franciaországban.

I^igyelemre méltó mozzaA nata azonban az algériai kérdésnek, hogy az utóbbi évek folyamán a francia monopoltőke algériai és „hazai” szárnya közt bizonyos ellentétek kerültek felszínre. A délkelet-ázsiai és afrikai francia gyarmatbirodalom széthullása után Algéria maradt a francia imperializmus utolsó reménysége. Franciaország nagyhatalmi pozíciója gazdasági értelemben jelentős mértékben az algériai áruelhelyezési piachoz és nyersanyagbázishoz van kötve. Az algériai olajmezők feltárása révén ezen utóbbi tényező súlya rövid idő alatt ugrásszerűen megnőtt. Algéria ma már nemcsak két és félmillió tonna vasércet, félmillió tonna foszfátot, ezenkívül jelentős mennyiségű ólomércet, horganyt, antimont, stb. szállít évente a francia feldolgozó- iparnak, hanem 7 millió tonna kőolajat is!

A kőolajtermelés, becslések szerint, többszörösére növelhető, emellett a Szaharában nagy kiterjedésű uránlelöhe- lyek után is kutatnak. Franciaország 1958-ban még 200 millió fontsterliget fizetett 16 millió tonna elfogyasztott kőolajáért. Most arra törekszik, hogy ezt az összeget minimálisra csökkentse az algériai kitermelés fokozásával. Az európai partnerek, mindenekelőtt Anglia, Nyugat-Németország, Olaszország nem rendelkeznek megfelelő hazai kőolajbázissal. A közel-keleti olaj stabilitása megszűnt, s a francia monopoltőke előtt most felcsillan az olajpiacon való fellépés reménye, az Európai Közös Piacon keresztül. Az üzlet iránt a nyugatnémetek is nagy érdeklődést tanúsítanak. Egy megfelelőképpen Francia- országhoz kapcsolódó Algéria tehát — úgy vélik — friss vért szolgáltathatna a francia imperializmus elaggott érrendszerébe, míg Algéria elvesztése esetén végleg rá lehet szögezni a koporsófödelet Franciaország nagyhatalmi aspirációira.

NEM ÉPPEN mezei munkára alkalmas idő. Hull a hó nagy pelyhekben, hideg szél vágtat az utakon, és ilyenkor legjobb a meleg kályha körül tartózkodni, mintsem kimozdulni a házból. A téliesre fordult időjárás ellenére azonban mozgalmas az élet a tárnámé - rai Béke Termelőszövetkezet majorjában és irodájában: mindenütt emberek serénykednek. A majorban az állatok mindennapi etetéséhez szükséges takarmányt készítik elő, szecskáznak, szemes terményt kevernek takarmánytáppal, míg az irodában most végzik a leltári összesítéseket, és a zárszámadás előkészítésével járó munkákat. Az elnököt: Ignácz Lászlót kerestem, de ő nem tartózkodott a faluban, hazautazott Budapestre, a családjához. Aztán a főagronómus- sal: Keresztes Józseffel szerettem volna beszélgetni, de ő éppen a határt járta, hogy meggyőződjön: a frissen hullt hó hogyan takarja a vetést, mikor lehet majd fejtrágyázni. Az ősszel szépen kelt a vetés, igaz, jól előkészített talajba hullt a mag, s így érdemes izgulni, dolgozni minden egyes kalászért.

Äz irodában néhány munkacsapatvezetőn kívül ott találtam Blakó Sándor főkönyvelőt, és helyettesét1 Szecskó József - nét, akik mélyen munkába temetkezve, végezték a zárszámadással kapcsolatos tennivalókat.

A főkönyvelő fiatalember, huszonnégy évesnek nézem, de szavai után „érett embernek” tartom, aki ismeri és szereti is

Fz az oka annak, hogy a francia monopoltőke „hazai” szárnya az utóbbi évek folyamán érdekeltté vált egy olyasfajta megegyezésben Algériával, amely bizonyos engedmények ellenében biztosíthatná Algéria, elsősorban az olajat és uránércet ■ tartalmazó Szahara kiaknázását.

Francia kormánykörökben bíznak abban, hogy az algériai kormányt gazdasági nyomás révén rákényszeríthetik ilyen kompromisszumra. A gyarma tosítás 130 éve alatt Algéria gazdasági életét teljesen alávetették Franciaországnak. Mi sem jellemzi jobban ezt, mint hogy a Franciaországból származó import (5355 millió frank) Algéria összbehozatalá- nak 83 százaléka, a Franciaországba irányuló export pedig (1841 millió frank) Algéria összkivitelének 81 százaléka. Szakítás esetén nehézségekbe ütközne az algériai borexport és nyersolaj (Algériában természetesen nem építettek kőolajfinomítókat) elhelyezése, amelynek kizárólagos piaca ma Franciaország. Ma már azonban fennáll a lehetősége annak, hogy a független Algéria gazdasági orientációját — amennyiben Franciaország zsaroló manőverekhez kezdene — a szocalista tábor, az arab piac, Jugoszlávia és egyéb országok irányába helyezzék át. Ez az alternatíva valószínűleg szerepet játszik abban az óvatosságban, amellyel francia részről az algériai feldolgozó- ipar fejlesztését kezelik, szemben a nyersanyagkitermelés fokozott ütemű fejlesztésével. A francia kormány 1954—59 között mintegy másfél milliárd dollár beruházást eszközölt Algériában. A beruházások az olajkutatás, kitermelés és általában véve az úgynevezett „infrastruktúra” kiépítését (útrendszer, új gátak, villamossági művek, talajjavítás, stb.) szolgálták. A „Constantine terv”-ben előirányzott ipari építkezések (Bone-i vas- és acélmű) azonban egyelőre csak papíron léteznek, s megvalósításukat nagyon is kérdésessé teszi a jelenlegi helyzet és a francia események fejlődésének iránya.

A z ultrakolonialista és

** „hazai” monopoltőke érdekellentétei az algériai kérdésben súlyos politikai válságba sodorták Franciaországot. A francia kormány ennek ellenére egyre mélyebbre hatol az algériai háború katonai, gazdasági és politikai zsákutcájába.

Kubik István

EMBEREK

TERVEK

Tervez az ország óriási milliárdos értékben, terveznek a megyék, a városok, az üzemek, terveznek az emberek, a felnőttek, a gyerekek egyaránt. A családok, így az új év elején, jól fűtött, meleg szobákban szövögetik egyéves meleg ábrándjaikat, amélyet okos beosztással meg is valósíthatnak. A gyerekek gyűjtögetik a kartonlapokra a filléres bélyegeket, hogy álmaikat reális valóságba * önthessék, hogy a fillérekből kerékpár, óra vagy éppen zsebpénz legyen a nyári táborozás idejére. És így a helyes! Ha gyarapodnak a családok, gyarapszik a nemzet. Ha terveznek az emberek saját kis környezetükben, akkor terveik megvalósulásáért becsületes

munkát adnak. Szorosan egybekapcsolódik tehát az egyén és az ország. Egy érdek vezérel tehát mindkét részről: többet és jobbat adni.

★

Egy évvel ezelőtt, talán ugyanezen a napon kerestük fel otthonában Farkas Béla főaknászt, a XII-es akna népszerű „Béla bácsiját”. Akkor elmondotta, hogy sok mindent meg akar valósítani az 1961-es évben, de nem tudja, bírja-e majd erővel... no és pénzzel. Mert nagy fába vágta a fejszét. Kerítést akart drótból, vasoszlopokkal és betonalappal. Az előzetes számítások 18 000 forintot mutattak. Es most, amikor ismét felkerestük a csinos bányatelepi házat, már csengeti-' kellett a kapun, mert új, zöldre festett drótkerítés zárta el a bekívánkozó vendég útját.

— Megcsináltuk... Nehezen, de készen van — nevet kedélyesen Farkas Béla. — Hogy a technikum...? Oda is járok. Meg üdülni is voltam Hajdúszoboszlón. A meleg vizet kívánják a csontjaim ... Tudja, a bánya ...

Együtt örültünk a boldog családdal, akik elégedettek mert alapos meggondolás után az anyagi erő megfontolásával terveztek, de amit akartak, azt megvalósították. Nem állapodnak meg. Az új évi tervezni valókat is megbeszélte már a család.

— Nőnek a lányok ... — veszi át a szót a háziasszony. — A harmadik szobát, amelyet jelenleg konyhaként használunk, berendezzük a gyerekeknek. Igaz, sokba kerül az átalakítás, a bútor, de majd spórolunk. És üdülni is szeretnénk menni a nyáron. Szintén Hajdúszoboszlóra.

— A kisebb lányunk, az Editke, iskolába megy ősszel.

— csillan Farkas Béla szeme büszkén és megsimogatja a dundi kislány szöszke haját

— Uj kelengye kell neki. Ok nem úgy vannak már, mint mi voltunk annak idején.

Pilinyi Istvánéknál, a 80-as lakótelepen, ugyanolyan csinos tisztaság fogad, mint egy évvel ezelőtt. A sárfolt, amelyet nedves cipőtalpam hagy a patyolatfehérre mosott kony- hakövön, szinte szemrehány-'- an vigyorog rám. Igen. vissza emlékszem a tavalyi képre és örömmel tapasztalom, hogy a fiatal házaspár is megvalósította akaratát. A szobában modern, új bútorok, a parketten dús színekben tobzódó perzsaszőnyeg. Tisztaság, rend, mind-mind a jólét és a takarékos beosztás jele. A Pannónia motorkerékpár már tavaly is megvolt, de ahogy vissza- emlékszem, autóról is szó esett akkor.

— Akartunk venni, de lemondtunk róla. A feleségemmel úgy állapodtunk meg, hogy inkább egy családi házat vásárolunk.

— Es az autóvásárlás tervét teljesen elvetik?

— No, nem... — mosolyog Pilinyi István. — Vettünk két darab 10 000 forintos autóbetétkönyvet. Mit lehet tudni, hátha szerencsénk lesz.

Ezek után már azt is el kell mondanunk, mivel nagy ösz- szegekről forog szó, hogy Pilinyi István vájár a XII-es aknánál. Többet nem adott neki az élet, mint két dolgos kezet és akaratot a munkához. És — bocsánat, nem utolsósorban — egy takarékos, beosztó feleséget, aki megbecsül minden fillért, amelyet férje keres nehéz munkával a föld mélyén. És az eredmény? ... Tervek egy családi ház vásárlására, amelynek már van anyagi alapja is és két autónyeremény-betét- könyv. A nagy tervekhez tehát nem szükséges sem totó-, sem lottófőnyeremény, csupán szorgalom és takarékosság.

Safranka Sándor bérelszámoló csoportvezető szintén a XII-es aknánál. Nőtlen ember meg, és amikor arról érdeklődöm, hogy jövő évi terveik között szerepel-e a nősülés, hevesen tiltakozik. Ej... ej! Talán nőgyűlölő. Még hevesebb tiltakozás.

— Mielőtt megnősülnék, egyet-mást be akarok szerezni. Jó, ha az ember egy kis készlettel vág neki az új életnek. — Helyes és megfontolt elhatározás, talán még példát is vehetne tőle néhány forrófejű fiatal.

ö is jól gazdálkodott a keresetével az 1961-es évben. Űj tokozott Pannónia és televízió dicséri az egy évvel ezelőtti tervek megvalósítását. Nem beszélve a ruhafélékről, amelyeket mindezek mellett vásárolt.

— A jövő évi terveim? ... — nem gondolkozik hosszan a válaszon, mint olyan ember, aki már megvalósultnak látja akaratát. — Autót szeretnék venni. Nem nagyot, „csak” egy Trabantot. Az előbb még azt felejtettem elmondani, hogy a garázst már megcsináltattam.

Mert Safranka Sándor meggondolt ember, aki azt az élvet vallja, hogy: előbb az ól, azután a disznó...! Az új autóval országjárásra indul a nyár folyamán. Balaton, Lillafüred szerepel az útirányban. Tervei között szerepel a továbbtanulás. Munkaköréhez szükséges a közgazdasági technikum. Elvégzi.

★

íme, három ember megvalósult tervei és vágyai, amelyeknek véghezvitelét máris készpénznek vehetjük. Eredményeik követésre serkenthetnek. Éppen az ö sorsuk példázza, hogy akarattal, szorgalommal mindent elérhetünk. Ismét előttünk áll egy év. Továbbra is szemmel követjük életüket és reméljük. hogy jövő ilyenkor hasonló jókról adhatunk számot.

Laczik .János

Tavaszvárás a Füzesabonyi Állami Gazdaságban

Még javában tart a télidő, de a Füzesabonyi Állami Gazdaság központi üzemegységének dolgozói már a tavaszra készülnek. A gépműhelyben teljes ütemben folyik a munka- és erőgépek téli nagyjavítása, készítik őket a tavaszi gépszemlére és az egész évi talajmunkák elvégzésére.

Künn a határban is hallani helyemként a gépzúgást,

ugyanis most szórják ki a vegyszeres gyomirtás céljai szolgáló gyomtalanftó vegyszereket a jövő évi kukorica- táblák helyére. Eddig már 140 holdon permetezték szét a gyomirtó vegyszert, most pedig kísérletképpen poralakban is szórnak szét egy nagy területen az olvadó hóra.

A becsületes munka valóra váltotta a terveket Tarnamérán

iO: <>0OCXXXKXX>CKXXXXX3G<^ÖCÍXJ0Ooa000000O000i30000C30CX3O000OfX.'000Ö0000000000000Cb0000C3Q0000000O0C>rt00<ví>00O000000O0OCO00OO30O0000C IMntVmri. iorvVv^rvvYlr/vvWlrtrv^

ügyes, hozzáértő ember gondjaira volt bízva a 330 baromfiból álló törzsállomány. Féltve nevelnek minden egyes csibét, ellátják baromfitáptól kezdve a „zöldig” mindennel, ugyanúgy, mint a többi jószágokat, hiszen van takarmányuk bőven. 189.3 mázsa, amiből a kukorica 932 mázsát, az árpa pedig 679 mázsát tesz ki.

foglalkozását. Hat éve vezeti, végzi a termelőszövetkezet könyvelését, „papírmunkáit”, ismeri a közös gazdaság múltját és jelenét.

Egyszerű szavakkal bes2él erről, lassan melegedik bele, érezni, hogy inkább a „számok embere” ő, mintsem a beszédé.

— Tízéves a termelőszövetkezet, de igazi nagy tsz-é csak 1959-ben fejlődött. A falu kisparaszti rétegéből formálódott eggyé ez a közösség, de sok-sok nehézség, akadály leküzdésével ma már a község legmódosabb szövetkezetévé nőtte fel magát. — Mondja, s aztán papírokat tesz elém, amelyen néhány összehasonlítás van feltöntetve; a község négy tsz-e közül a nyáron ki, milyen terméseredményeket ért el. A számok, szavai igazát tükrözik, mert őszi árpájuk például 22,5 mázsát hozott egy holdon, de a búzatermésük is elérte holdanként a

19—22 mázsát. Majd a sikerek titkát kutatva, elmondja azt is hogy mindezt úgy tudták elérni, hogy becsületesen dolgoztak az emberek tavasztól késő őszig.

— A tavasszal is — magyarázza — nemcsak a járásban, hanem az egész megyében is elsők között fejeztük be a szántást, vetést, de ugyanígy

megismételtük mindezt az őszi munkák elvégzésének idején is. Talán az ország valameny- nyi közös gazdaságát megelőztük a szántás-vetés befejezésében.

— MAGUNKNAK CSINÁLTUK — veti közbe Dudás József munkacsapatvezető. Nálunk mindenki dolgozott. A mi tagjaink már megértették, csak úgy várhatnak jót a közösből, ha maguk is tesznek érte valamit. S minél többet tesznek érte, annál többet várhatnak, annál több jut. Mert itt van például az én csapatomból Keresztesi János, 435 munkaegysége van, amit november végéig teljesített. Ezért 17,5 ezer forintot kap majd a zárszámadáskor. Ehhez jön a földjáradék, no, meg ami a háztájiban termett. Mert azt sem szabad figyelmen kívül hagyni. De Keresztesi nem egyedüli példa erre. Nekem is 420 munkaegységem van, Farkas Istvánnak 425, Bártfai Lajosnak, aki baromfival foglalkozott, már 830 munkaegysége gyűlt egybe. Havonta 1800 forint előleget is felvett, mert minden hónapban 14 forintot fizettünk előlegként, meg természetben is adtunk a tagoknak búzát, meg ami termett...

— Igaz! — helyeselnek többen, és újabb és újabb nevek, példák kerülnek szóba, akik

így dolgoztak: becsületesen, és a rendkívüli aszályos időjárás ellenére megkapják munkájuk bőséges jutalmát.

— Ha a tsz nem lett volna, bizony nagyon sokan közülünk most gondolkodhatnánk: miből jutna jövőre, mert az idő tönkretette volna őket — ez ismét a főkönyvelő hangja. — így is, bennünket is ért éppen elég kár. A cukorrépa 15 ezer forinttal, a hagymamag 400 ezer forinttal hozott kevesebbet a tervezettnél, s mindez kihatással volt a munkaegység-érték alakulására Is. 42 forintot terveztünk, de úgy néz ki, hogy csak 40 forintot tudunk majd osztani a zárszámadáskor.

— MIBŐL TUDNAK 40 forintot osztani? — kérdem.

— Elsősorban is az állatok után kantunk jelentős összegeket. Áruértékesítési tervünket már novemberben 135 százalékra teljesítettük — válaszol a főkönyvelő —, s december végéig még újabb 10 százalékkal tudtuk növelni. Pénzben ez évi 900 ezer forintos forgalomnak felel meg. Tejből 12 ezer litert adunk át havonként az államnak, amit évi 240 százalékos teljesítménynek lehet elkönyvelni, csuoán a tojástervünket nem tudiuk teljesíteni.

Hiába, nem tehetünk róla — mondja tekintete —, pedig

— Lényegében van mindenünk amire szükségünk van — kapcsolódik beszélgetésünkbe Farkas Lajos, a növénytermesztők brigádvezetője, aki most érkezett be az irodába. Arcát kicsípte a hideg, kezét dörzsölgeti, hogy „bemelegedjen”.

— Saját erőből is 250 ezer forintot ruháztunk be, építkeztünk, vásároltunk, gyarapodtunk — tudatja velünk.

— Jövőre viszont még több lesz! — Ezt egy idősebb ember teszi hozzá — 72 hold kertészetet csinálunk. Van már öntözőberendezésünk, és nem tud olyan nagy kárt csinálni az aszály sem, mint az idén, mert lesz víz...

HALLGATOM AZ EMBEREKET. Szavaikból nyugalom, őszinteség, és akarat sugárzik. Olyan szavak váltják itt egymást, amelyek mögött tények és eredmények sorakoznak: szép-dallamú számok töretlen hadseregévé, ami bizonyítéka annak, hogy- a tamamérai Béke Tsz-ben kellően megalapozottan kezdték a közösségi életet.

Fazekas Istváa