Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-25 / 20. szám

4 N6PÜJSÄG 1962. január 25-, csütörtök Jeles bábosok Jól dolgozik a füzesabonyi járási művelődési ház ifjú báb­csoportja. De a fiatal együttes vezetője nemcsak sikeres elő­adásokat vár a csoportbeliek­től: rendszeresen ellenőrzi a tanulmányi eredményeket is. A közönség nem is gondolja, hogy az előadásra nemcsak a •nézők váltottak jegyet: a bábo­soknak is meg kell szerezniük a „belépőt”, hogy felléphesse­nek a bábszínpadon — jeles bi­zonyítvánnyal. (— zár —) — NYOLC előadásból áll áss egri TIT-filmbarátok kö­rének következő sorozata. A kör tagjai klasszikus francia, szovjet, amerikai és. lengyel filmeket néznek meg. ★ — A NÉPFRONTBIZOTTSA- GOK január és február hónap­ban az egri járás valamennyi községében megtárgyalják a tavaszi mezőgazdasági mun­kákra való felkészülést. A köz­ségi népfrontbizottságok olyan javaslatokat dolgoznak ki a termelőszövetkezetek vezetői számára, amelyek a munka megjavítását célozzák. ★ — KÜLFÖLDI autóbusz­kirándulásokat szervez a hat­vani TIT-szervezet. Az első tárára, amelyre már most szervezik a jelentkezőket, s a tervek szerint a Tátrába, a Csorba-tő környékére, Zako­panéba és Kassára látogat­nák el a részvevők — a ta­vasszal kéről sor. A TV MŰSORA 17,45: Mi újság a Futrinka utcá­ban- — 1845: Beszélgessünk oro­szul. — 1940: Tv-híradó. — 19,50: A jövő hét műsora. — 19,55: Szur­kolók lesen. Csehszlovák filmvíg­játék. Tíz éven alul nem ajánlott fiira. Kb. 21,20: Hirek és a tv-hír- ado ismétlése. A BRATISLAVA! TV MŰSORA 9,30: Tv-érdekességek. 10,00: Kis­filmes. — 17,10: Tarka műsor. — 18,30: Beszéljünk oroszul. — 19,00: Tv-híradó. — 19,30: A jövő partjai felé. — 20,00: Csehov-elbeszélések. 20,50: Miénk az egész világ. Tv- •isszeállitás Jaroslav Jazek zene­szerző életművéről. — 21,20: A nap visszhangja. Di Lampedusa: A párduc A háromszáz oldalas regény hangos könyvsiker a nyugati sajtóban. Több olasz kiadás után angol, francia, német fordításban is bejárta a vilá­got. Szerzője már nem élvez­heti a körülötte zajló vitát és a sikert, mert a regény meg­írása után, 1957-ben rákban halt meg. A regény 1958 no­vemberében került kiadásra és akkor kezdte meg nagy zajjal szegélyezett útját a világban. A regény története Szicíliá­ban játszódik, azokban a na­pokban, amikor Garibaldié!-: Marsalánál nagyszerű tetteket hajtanak végre. A nagyszerű napoktól 1910-ig tel'jed a cse­lekmény, de az író mondani­valója nem más és nem keve­sebb. mint a hercegi dédatya címén és jogán vallomást ten­ni arról a változásról, ami Olaszországban a Risorgimen­to napjaiban és azontúl, az első világháború előtti időkig, 1910-ig végbement. Salina herceg, Szicília leg­ősibb családjának egyik utolsó igazi sarja, olasz—német vér­keveredés, akiben már csak az egykori rokokó időkben tob­zódó nagyúri Salinák vissza- fénye látszik, viliódzik. Be­csontosodott szokások, ragasz­kodás a régi formákhoz és a nápolyi királyhoz, aki bürok­ráciával, fanyar barátsággal és kiégetten tehetségtelenül, az idők ellenére akarja fenn­tartani trónját és hatalmát, aztán üres jámborság, sok-sok határozatlanság, céltalanság és valódi hit hiánya korlátozzák- hatánolják ezt a hercegi életet. A birtokok egy része még a ke­zén van, de a régi hatalomnak még távoli lehetősége sem csillan meg. Ezekben a herce- cegi sarjakban már sem rugal­masság, sem igény nincu arra, hogy a kort megértsék és a korral együtt haladjanak. Ga­ribaldi vörös ingeseiről és a piemontiakról a hercegi szer­ző, a dédunoka szenvedélye­sen és ellenszenvtől fűtötten ír, de nem tagadja meg sem ő, sem az ős azt a Tancredit, aki félig a hercegi házhoz tar­| tűzik, de egész szívvel támo­gatni látszik az olasz polgár- ság szent ügyét, mert tiszti rangban harcol Garibaldi ol­dalán. Lampedusa egész Írá­sán. látszik, hogy regényét ön­magának, mintegy végső gyó­násként írta. Mint az olyan ember, aki helyzeténél fogva szemérmes ahhoz, hogy mások előtt beszéljen legbensőbb dol­gairól. A testét elpusztító rák siettette az írásban. Ez meg­látszik a művön, mert befeje­zetlennek hat. Amit elmond, azt tisztán és félreérthetetlé- nül vallja nekünk családjáról, elődeiről, ama nagy napokról, s úgy, ahogyan azt a párduc, a hercegi dédatya csinálhatta, vagy még inkább úgy, aho­gyan a dádatyának azt csi­nálnia kellett az ese­mények hatására. Mert az ős­nek és az írónak egyformán elmarasztaló véleménye volt osztálya sorsáról. A Párduc, az egykori Sali­na herceg ugyanis 1860 máju­sától nem tehetett egyebet, mint folytonosan megalázko­dott. Hiába volt már a név, dísz, kastélyok, előítéletek, a falusiak jámborsága és tekin­télytisztelete, Angelica műve­letlen apja fürgén és nyersen borotválatlanul és nemesi elő­nevet hazudva vagy vásárolva a Salinák helyére kívánkozott és ezt tehette annál könnyeb­ben, mert a Salinák önmagu­kat is alig voltak képesek fel­színen tartani. A család mögött ott áll Pir- romo atya, a jezsuita, aki a hercegeknél igyekszik egyen­súlyban tartani egy elsüllyed­ni induló világot. Legigazibb énjét talán mégis akkor tárja fel eme atyának és eme kor­nak a választékos ízlésű és a gyónás őszinteségével író Lampedusa, amikor Pirrone atyát rokonainál történt láto­gatása közben mutatja be. A dél-olasz tájak nyers és anya­gias, éh« világa bontakozik ki, az indulatok szövevénye fonja át a képet, amely külön jellemzési remekmű a kötet­ben. Lampedusa hitelesen rögzíti egy nagy család pusztulását. Az esemény jelentős része mintha csak Salina herceget kívánná megörökíteni, közben azonban sok-sok jellemző em­berrel találkozunk, akik ma­gukról és viszonylataikról árulkodnak. Néha harminc­negyven sorban rajzol meg egy-egy jelenetet Lampedusa csaknem bálladai tömörséggel. Az író felülről és kívülről ítél­kezik erről az elmúlt világ­ról és embereiről, a polgári Olaszországban végbemenő változásokról és saját osztá­lyáról, az olasz arisztokráciá­ról. Abban még akad egyfajta természetes derű, ahogyan Sa­lina herceg meghal, de aho­gyan a herceg lányai — a so­ha férjhez nem ment Conchet- ta és Catherina — túlélik sa­ját magukat, céltalan és értel­metlen életüket hurcolják het­venéves korukig, már több a gyásznál és a részvét felkelté­sénél: megrendítő és tanulsá­gos igazmondás a halott her­ceg, Lampedusa szájából. Ennek a szerzőnek nem az irodalmi babér volt a becsvá­gya, hanem a vallomás heves indulata késztette az írásra: ezért is és elsősorban ezért siker a regény. Aki az igazság- igényével, annak tudatában lép fel, hogy megvallja egy kor igazságait, még ha azok fájnak is az alkotónak, az őszinte hatást ér el. Ez Lam­pedusa egyetlen regényének és sikerének titka. Farkas András Egerben, este 7 órakor: JUANITA CSÖKJA (Bérletszünet.) .110 évvel ezelőtt, 1852. január 25-én halt nteg FAGY EJ BEL- 1 LINGSZGAUZEN orosz tengernagy, aki 1820—1821-ben Lazarewel i együtt a déli sarkvidékre expedíciót vezetett és ennek keretében j első ízben hajózták körül az Antarktisz kontinensét és ennek 1 nyugati partvidékénél felfedezte az I. Sándor, az I. Péter, vala- ) mint a Bellingszgauzen-szigeteket. f 130 évvel ezelőtt. 1032. január 25-én született IVAN SISKIN | orosz festő. Művei közül nagyszerű természet-ábrázolású tájké- < pei tűnnek ki: Erdőirtás (1867), Rozs (1878), Erdei messzeségek (1884) 5 és a Reggel a fenyőerdőben (1889). | 55 évvel ezelőtt, 1907-ben, e napon született NORAJR SZÍ- t SZAKJÁN szovjet biokémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia s biológiai osztályának titkára. Alapvető munkája a fermentumok ) működésének és az anyagcsere folyamatok törvényszerűségeit ma- | gyarázzák: A protoplazmás struktúrák fermentativ tevékenysége } (1951.), Az anyagcsere biokémiája (1954). t ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK: í 335 évvel ezelőtt, 1627-ben, e napon született ROBERT BOYLE I angol fizikus és kémikus, ö határozta; meg először a kémiai ele- \ mek, a vegyületek és a keverékek fogalmát és Mariotte-ot né- j hány évvel megelőzve, 1662-ben felállította azt a tételt, hogy bi- | zonyos tömegű gáz nyomása a térfogattal fordított arányban áll. t (Boyle-Mariotte-törvény). { 220 évvel ezelőtt, 1742-ben, e napon halt meg EDMUND HAL- r LEY angol csillagász, aki a 76 évenként visszatérő, jelenleg ismert I legnagyobb üstököst (Halley-üstökös) felfedezte. A csillagászatban J több, érdekes felfedezést tett: az állócsillagok mozgását megálla- í pította, megmérte a Nap távolságát. 160 évvel ezelőtt, 1802-ben, e napon született DEBRECENI [ MÁRTON bányamérnök. Első Ízben a vaskohók kénes érceiből ő ) vonta ki a ként és kezdeményezte a vasgálic előállítását. Az ő ta- ) llámánya továbbá az olvasztás megkönnyítésére szolgáló, ún. I „csigafúvó” is. - < Rádió- és televízióműsor JANUAR 25., CSÜTÖRTÖK KOSSUTH-RÄDIÖ: 4,30: Hírek, időjárásjelentés. — 4,35—7,59-ig: Zenés műsor. Közben: 5,00: Falu­rádió — 7,00: Időjelzés, hírek. — 7,10: Üj könyvek. Kb. 7,30: Színház, hangverseny és mozi műsorismer­tetés. — 8,00: Műsorismertetés. — 8,10: Tánczene. — 8,55: Édes anya­nyelvűnk — 9,00: A boldog királyfi. Mesejáték. — 9,45: Romantikus kó­rusok. — 10,00: Hírek, lapszemle. — 10,10: Napirenden. — 10,15: Szóra­koztató zene. — 11,00: Látogatás a „szellemek birodalmába”. — 11,25: Gordonkaverseny —- 12,00: Hírek. — 12,15: Operarészletek. 13,00: Ezüst- kalászos gazdatanfolyam. — 13,20: Egy falu — egy nóta. —- 13,50: Dió­verés. Versek. 14,00: A Sárga folyó mentén. Verses, zenés összeállítás. — 14,30: Erkel operáiból. — 15,00: Hírek. Közlemények. — 15,10: A Gyermekrádió énekszakkör műso­ra. — 15,30: Az Ifjúsági Rádió mű­sora. — 15,50: Gyermekszvit. — 16,05: Lányok, asszonyok — 16,20: Táncdalok. — 17,00: Hírek. — 17,10: Moszkvai tudósítónk jegyzete. — 17,20: Népdalcsokor. — 17,45: Isme­retterjesztő előadás. ’— 18,00: Köny- nyűzene. — 18,10: Bartók Béla és József Attila. Zene és vers. —18,40: Ifjú Figyelő. — 19,00: Az elmúlt év slágerei. — 19,55: Jó éjszakát gyerekek. — 20,00: Esti Krónika. — 20,20: Verdi: Rigolettó. Operaköz­vetítés. 21,20: Kulturális jegyzetek. — 22,00: Hírek, időjárás jelentés. —■ 22,48: Tánczene. — 23,30: Kamara­zene. — 0,10: Opcrettrészletck. ~ 0,30: Himnusz. PETÖFI-RÁDIÓ: 5.05—8,00: Reg­geli zene. Közben 6,00: Hírek. — 6,30: Színházak, hangversenyek és mozik műsorának ismertetése. — — 6,50: Torna. — 8,00: Hírek. Mű­sorzárás. — 14,00: Hírek, időjárás, vízállásjelentés. — 14,15: Dalok és hangszerszólók. — 14,30: Búcsú a tegnaptól. — 15,00: Operettrészletek. — 15,30: Verbunkosok. — 15,50: A külföldi sajtó hasábjairól. — 16,05: Zenekari muzsika. — 16,00: 1000 szó oroszul. — 17,00: Gyermekrádió műsora. — 17,20: Gazdák fóruma. — 17,30: Kórusok Wagner operáiból. — 18.00: Hírek. — 18,05: Mikszáth Kálmán: Kísértet Lublóp. — 19,00: Hírek, időjárásjelentés. — 19,06: Heti hangversenykalauz. — 19,40: j Ezüstkalászos gazdatanfolyam. — 20,00: Csővezeték műanyagból. Elő­adás. — 20,30: Élőszóval — muzsi­kával. — 21,00: Hírek. — 23,00: Hí­rek. — 23,15: Műsorzárás. «MmlUfftiiiininiiiiiitiiaittiiiiiiiiiiiioiiiiiiiiiiiiiniiitYiiiiiHiifiiiiitiiiiiiiitiniiiiiiiMiitiiinifiiniiraiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiuiiiiiiitiiniHiiiiiiiui!! íiinnitiiiiviittiiiiiiiiiiiiiiuiHiiiiiiitncittuiuitiiiiiiiiitiiiiuiMiHiüiiiiiitiiiufiiiüintiiiiiiHiiiiiiiiiiHiuiiiiiiiuiHBiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniuinaniuiiiiiiiiiiuiiiiuiutiSfp GUI! MIHÁLYKAROLY 55. — És még egy — mondta mosolyogva a lány —, paran­csot kaptam, hogy felfedjem szövetségesünk nevét... Az adatokat Morteautól, a pa­rancsnok írnokától kapom. Több mint másfél éve dolgo­zunk már együtt... — Nohát. Morteau! — cso­dálkozott Gazsö. — Őrá nem is gondoltam! — Pedig így van. Közvetle­nül a parancsnokságtól kapjuk tehát az értesüléseket, amelyek megbízhatóak, pontosak. Ez a francia fiú felbecsülhetetlen segítséget adott már a vietna­miaknak. miközben az életével játszik. Apja ellenálló volt a második világháborúban. A háború után koholt vádak alap­ján letartóztatták és a börtön­ben nyoma veszett. Fia a lé­gióban kötött ki, de néhány hónap alatt megismerte a fran­ciák aljas módszereit, és ha­marosan megértette azt is, hogy hová és hogyan tűnhetett el apja ... — Értem ... Az udvaron vezényszavak hangzottak. Gazsó magához ölelte Ti-tit és hosszan megcsó­kolta. — Várlak Na-Facban. Gyere mielőbb — súgta gyengéden. Felkapta hajózsákját és be­ült az első teherautóba, a so­főr mellé. Az udvaron néhá- nyan ácsorogtak, kíváncsian nézték a karaván indulását. Kijött a parancsnoki irodá­ból Morteau, az írnok is és mosolyogva tartott Gazsó felé. — Jó utat! — nyújtotta ke­zét.. — Üdvözlöm Lhan Nun- got. a fűtőt. Gazsó és Morleau melegen, barátságosan kezet szorítottak ^ym ássál. A tank feldübörgött... Gazsó átnyújtotta Na-Fac parancsnokának azt a zárt bo­rítékot, amelyet a Bá-Kán-i or­voskapitány nyomott a marká­ba indulás előtt. A kapitány kibetűzte az írást, azután közömbösen né­zett a légionistára. — Rendben van — mondta —, majd én magam fogom ellen­őrizni az ön tevékenységét & megállapítom, ki beteg és ki nem. Gazsö halványan elmosolyo­dott. — Kapitány úr talán orvos? A parancsnok fülig elpirult. — Micsoda szemtelenség ez? — ordította. — Miféle jogon von ön engem felelősségre. — Bocsánat, kapitány úr — mondta csendesen Gazsö. — Itt nincs szó semmilyen felelős­ségre vonásról. Csupán az iránt érdeklődtem, orvos volt-e ön, vagy sem? Mert ha m volt. nekem igazán felesleges volt idejönnöm. — Még pofázik is? — kiáltot­ta a másik. — No, majd lesz gondom magára! Odarohant az ajtóhoz, kinyi­totta. — Takarodjék! — ordította. Gazsó lógó orral ballagott az erőd udvarán. Azt sem tudta, merre menjen, hol az egész­ségügyi szoba. Szemben egy hadnagy köze­ledett feléje. Elszántan eléje vágódott. — Bocsánat, hadnagy úr — mondta. — Az új egészségügyi vagyok, most érkeztem. Mer­re találom a gyengélkedőt? — Itt van mindjárt jobb­ra — válaszolta készségesen a tiszt. — De vár­jon csak!... Mi­ért lógatja úgy az orrát? — Eh, semmi... — Rossz szí­nész lenne ma­gából ... Lá­tom, hogy kel­lemetlenség érte... — Hadnagy úr... én nem is tudom ... A kapitány úr szinte kidobott a szobájából... — Á .. . Hát ez a panasza ... Egyébként gondolhattam vol­na... No, nem baj... Ezt meg kell szoknia. Engem is számta­lanszor kidobott már irodájá­ból, pedig a helyettese vagyok. — Az lehet, hogy a hadnagy urat kidobta — mondta sötéten Gazsó —, de engem többé nem fog. A hadnagy néhány pillanatig megdöbbenve nézett rá, aztán elmosolyodott. — Á, nem is tudtam, hogy ön ilyen harcias legény. Kezd ne­kem tetszeni! És... ha nem haragszik ... alkalomadtán fel­keresem. Szeretnék önnel be­szélgetni Gazsó kedvetlenül ment az egészségügyi szoba felé. Ha le­het, még inkább rontott a helyzeten, hogy a szobát zárva találta. Egy arra csellengő lé­gionista mondta meg neki, hogy Vendich, az egészségügyi már két napja mulat. A kantinban a francia ellen­ségesen fogadta. — Ki vagy? Mit akarsz a kulccsal? — kérdezte. — Az új egészségügyi vagyok és szeretnék lefeküdni. Kínos percek következték. Kitűnt, hogy a francia nem is tud leváltásáról, s arról, hogy vissza kell mennie csapatához. — Hát olyan rossz egészség- ügyi vagyok? — ordította. Gazsó nem szólt semmit. Szótlanul követte a franciát, aki egész úton morgott. Vendich kinyitotta a szoba ajtaját és barátságtalanul invi­tálta utódját. — Tessék! Gazsó belépett, ftt maidnem hanyatt esett az egészségügyi szoba áporodott, rossz levegő­jétől. — No, mi az — röhögött a másik —, nem tetszik? Az új egészségügyi körülné­zett, de szeme nem szokta meg azonnal a sötétséget. — Az én helyzetemben — fordult a franciához — mit tenne ön? És hol aludna? — Azt tenném — felelte éle­sen a francia —, ami adott helyzetben a legmegfelelőbb lenne számomra. És ott alud­nék, ahol hely van. Gazsó többé nem nézett francia kollégájára. Leterítette pokrócát a földre, s lehevere- dett. Sokáig nem jött álom sze­mére, végül hajnal felé, a ki­merültség és a fáradtság mégis elnyomta. Az ébresztő már talpon ta­lálta. Ugyancsak ébren volt Vendich is. Az új egészségügyi elkérte tőle a kulcsokat... A francia kelletlenül ma­gyarázta. — Ez itt a gyógyszerszek­rény. — Ez milyen gyógyszer? — mutatott Gazsó egy Piramido- nos dobozra. Azaz mikor hasz­nálja? — Tudja az úristen. — És ezt? — vett elő egy Aktedronos csomagot. — Ezt sem tudom. — Ez? — Valami nyugtató. Hamarosan kitűnt, hogy Ven­dich 100 gyógyszer közül kö­rülbelül tízet ismer. Gazsó elszörnyűlködött. — No, mit rázod a rongyot — szólt megvetően a másik. — Magad is tudod, hogy itt nem az ember élete a fontos. Van itt gyógyszer bőven ... Adok valamit a betegnek a sok közül ... aztán ... vagy meggyógyul tőle, vagy nem. Vendich hamarosan összepa­kolt, aztán se szó, se beszéd, elhagyta az egészségügyi szo­bát. Az új egészségügyi a beteg­szobába ment. — A mai naptól — kezdte hal­kan — én viselem gondotokat. A Bá-Kán-i orvoskapitány és colonel Simon engem nevezett ki Qgészségü&dnek. A betegek egykedvűen hall­gatták. Gazsó nem tudta, mihez kezdjen. Vendich alaposan el­játszotta az egészségügyiek be­csületét, nem tudja, hogyan hozza rendbe. Egyszerre mentő ötlet jutott eszébe. — Van közietek magyar? — kérdezte magyarul. Négyen fordultak az új egészségügyi felé. Az sorra járta mindegyiket, Köves. Jó­zsefet, Nádasi Tamást, Vargás Sándort és Kucsera Zoltánt. Beszélgetett velük, érdeklődött kérdezgetett. — Higgyétek el, én más le­szek, mint. elődöm volt. En meg akarlak benneteket gyó­gyítani, és megfelelő környe­zetet akarok itt teremteni ... — No, arra kíváncsiak va­gyunk — mondotta cinikusan Kucsera. — Bízzatok bennem, fiúk és segítsetek nekem. Vannak a helyőrségben magyarok? — Ajaj! Né­met és magyar van a legtöbb. — Köszönöm, fiúk. Szeretném még, ha elmon­danátok, mi hol van ebben az erődben. Nem nagyon isme­rem Na-Fac-ot. Kucsera Zoli legyintett egyet. Vargas azon­ban készsége­sen vállalko­zott az erőd is­mertetésére. — Először is azt kell tudnod, hogy a Na-Fac-i erőd két rész­ből áll. Ez a miénk az egyik és fenn, a dombtetőn van a másik. Lafarte hadnagy száza­da pedig új erőd építésén szor­goskodik. Ismered a hadna­gyot? Ö Chamineáux kapitány helyettese. — Igen. ismerem, már talál­koztam vele. {Folytattuki

Next

/
Oldalképek
Tartalom