Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-02 / 284. szám

1961. december 2., szombat NÉPŰJSÄG 3 CSAK A HAMU VILÁGÍT ez szilárdította csak az akara­tot, azért, hogy most mérnök úrnak, vagy mérnök elvtárs­nak tartsák és szólítsák, azért volt csak a sok munka, a még több lemondás? Amit másoktól hallok, azt bizonyítja: igen. Valami hi­ányzik ennek a fiatalember­nek a sz'véből, leikéből és en­nek a valaminek a helyét a hiúság, a nagyképűség foglal­ta el. Nem köszön iskolatár­sainak, nem barátkozik senki­vel. Feleségé házörökségét ad­ta el, hogy kocsit vehessen és most üzemi lakásban lakik. Akikkel együtt dolgozott a szénfalnál, azoktól most meg­követeli, hogy „mérnök elv- társnak’’ szólítsák. Szüleit szé- gyelli. Testvéreivel nem tart­ja a kapcsolatot — testvéreit csak akkor emlegeti, amikor magát összehasonlítja velük: íme, én vittem közülük, a leg­többre. Ha olyan látogat haza a faluba, aki régebben elke­rült és „lett valaki”, azzal büszkén beszélget, szereti, ha ilyenekkel látják. Időnként kollégái társaságában végig- kocsikázza a falut: lássátok, ez vagyok én, mivé lettem én. Most harminckét éves. Van kocsija, elegáns ruhái, jól be­rendezett lakása, csinos fele­sége és mérnöki diplomája. De életcélja, vágya, ami haj­taná, serkentené: nincs. Ellob­bant a láng — csak a hamu világít. S ő ennél a hamutűz­nél sütkérezik. Nem tanul to­vább. A munkáját ■‘elvégzi, de semmi többet nerp tesz. A hamu még világít. De rakni kell a tűzre, különben teljesen kialszik a még alatta izzó parázs! Cél nélkül nem lehet élni emberi társadalom­ban! Hát még olyan társada­lomban, ahol millióknak kö­zös ügyük, egy céljuk van. Vannak, akik élesztgetik a tü­zet, fújják a parazsat, hogy lángra lobbanjon. Vannak, akik olyan célt igyekeznek az elé a fiatal ember elé állítani, amely nemes, amelyet nem önző, hiú érzelmek táplálnak, hanem az élet, a haladás tör­vényei követelnek. üzt a életet, a haladás A-i törvényeit fel kell is­mernie mindenkinek, hát még egy diplomásnak. Az élet ro­hamos léptekkel halad, fejlő­dik. Ami ma sok. az holnap kevés lesz. S aki nem akar, vagy nem tud lépést tartani messze elmarad. Elmarad ak­kor is, ha diploma van a zse­bében. Papp János A lelkiismeretesebb ellenőrzés csökkenthetné a balesetek számát a hatyani járásban is rendszerint elmulasztják bá­nyászaink a balesetvédelmi szabályok betartását, felettese­ik pedig nem tartatják be azokat. Ezért szükséges, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a tennivalókra, melyek- a jö­vőben kiküszöbölhetik a bá­nyabalesetek bekövetkezését Mit mondanak a bányászok? ,Az idő pénz!” Véleményük szerint, ha valamennyi sza­bályt betartanának, a terv nem volna teljesíthető, de kisebb volna jövedelmük is. Ezt a kérdést behatóan kelle­ne vizsgálni és minden körül­mények között, a tervteliesítés mellett biztosítani kellene, el­sősorban következetes és lelki- ismeretes ellenőrzéssel a bal­esetvédelmi szabályok betar­tását. Az utóbbi két év alatt a hatvani járásbíróság mintegy nyolc-tíz, részben halálos ki­menetelű bányabalesettel kap­csolatos bűnügyet tárgyalt és kivétel nélkül minden esetben az ellenőrzés hiányából adódó balesetvédelmi szabályok be nem tartása volt az oka an­nak, hogy becsületes bányá­szok vesztették életüket, vagy szenvedtek súlyos' sérüléseket. DE JÁRÁSUNK más üze­meiben is, a balesetvédelmi szabályok megszegése idézte elő a múltban a sajnálatos baleseteket. Pregnáns példá­nak említhetjük a Csányi Ál­lami Gazdaságban történt ha­lálos balesetet. Mi volt en­nek az oka? Egy rövidzárlatos fúrógép okozta az egyik dol­gozó halálát. A balesetvédel­mi szemlék nem voltak eléggé körültekintőek. A szemle vég­zői nem szereztek tudomást arról, hogy a gazdaság kézi­raktárában olyan fúrógép van, melynek használata életveszé­lyes. De amikor a műhelyíő- nök figyelmét a dolgozók fel­hívták arra, hogy ezt a fúró gépet baleset veszélye nélkül használni nem lehet, ő megelé gedett azzal, hogy kötelében levő munkatársait figyelmez­tette a baleset veszélyére, ahelyett, hogy a fúrógépet el­záratta volna. De a gazdaság vezetője sem járt el kellő gondossággal akkor, • amikor nem tudatosította kellőkép­pen beosztottai körében azt, hogy az egyes munkagépeket csak hozzáértő személyek üze­meltethetik, jóllehet az MNOSZ 1985. Üzemi Szabály­zat 311. pontja szerint: „min­den dolgozónak' kötelessége a rábízott teendőket (szolgálatot, munkát, stb.) szakképzettségé­nek megfelelően, legjobb tu­dása . szerint, higgadtan és megfontoltan ellátni”. Ugyan­ez a szabályzat mondja ki azt is: „minden dolgozó csak azt a munkát végezheti, amivel megbízták, csak azon a mun­kahelyen, vagy azokon a mun­kahelyeken dolgozhat, ahová munkavezetője a jelen sza­bályzat figyelembevételével ál­lította, csak azokat a munka­eszközöket, szerszámokat, stb. használhatja, amelyek köte­lességszerű munkája elvégzé­séhez szükségesek, és amelyek használatára megfelelően ki­oktatást nyert”. Mivel ezeket a szabályokat nem tartották be, a hibás fú­rógép szakavatatlan kezekbe került és a dolgozó saját hi­bájából is," de feletteseinek mulasztása folytán is, életével fizetett a balesetvédelmi sza­bályok megszegése és az el­lenőrzés hiánya következté­ben. AZ ELMONDOTTAKBÓL is láthatjuk, hogy a balesetvé­delmi szabályokat az illetéke­sek azért alkották meg, hogy dolgozóink élete és egészsége munkavégzésük közben meg­óvható legyen. Bizonyos, hogy­ha ezen szabályok betartásá­nak ellenőrzésére a felettes vezetők lelkiismeretesebb munkát fordítanak majd, üze­mi baleseteink száma lénye­gesen csökkenthető lesz. (Dr. Rőczey Ödön) Egyhónapos előnnyel dolgoznak az Apci Fémtermia munkásai A Mátra alji táj téliesen ko­pár hátteréből rajzolódik elénk tekintélyes csarnokaival, ké­ményeivel a „fiatal”, kohászati BARÁTKOZAS A GALAMB üzem. Ezt a korszerű létesít­ményt a felszabadulás utáni, a nagy történelmi határvonalon inneni években — 1952—53- ban — emelte a szocialista tervgazdálkodás. S az elmúlt nyolc esztendő elegendő volt arra, hogy a Fémtermia nevét határainkon till is megismer­jék. — Az idén Csehszlovákiával szemben voltak exportkötele­zettségeink — i mondja Tari Mihály elvtárs, az üzemgazda­sági osztály fiatal vezetője. — Háromszáznyolcvan tonna alu­míniumgríz leszállítására volt megrendelésünk, s a szállítás késedelem nélkül megtörtént. S a többi termék előállítása terén sem szégyenkezhetnek a fémtermia munkásai. Ferro- mangánból, ferrovanádiumból, ferrowolframból, ferrotitán- ból és más, egyéb fémötvöző anyagokból a tervben lerögzí­tett mennyiséget adják. Sőt évi értéktervüket jelentősen túl is szárnyalják: értékben 12 millió forinttal termelnek töb­bet, mint azt a tervelőirányzat megszabta. — Hogyan alakultak a ter­melékenységi mutatók? — örvendetesen. Az elmúlt évhez viszonyítva, a jelenlegi szakaszban, a termelékenység a termelésfelfutásnak 86 szá­zalékát teszi ki: A gyár magnézium-üzemé­ben fontos kísérleti kutató­munkák folynak már hosszabb idő óta. Európai viszonylatban egyedülálló módon — dolomit­ból elektromos energiával! — állítják elő ebben az üzem­részben a magnéziumot, amely az alumínium gyártásához el­engedhetetlenül szükséges: A gyár főmérnökétől, Foga- rasi Béla elvtárstól kérdeztük meg: milyen célból folytatják a kísérleteket, s mik a távo­labbi térvek a magnézium elő­állításával kapcsolatban? — A magnézium előállításá­nál a részfeladatok tisztázása a gyártási ismeretek elsajátí­tása, tapasztalatok szerzése, a I berendezések műszaki kialakí­tása és a gyártási folyamatban jártas szakember-garnitúra ki­nevelése a célunk — válaszol­ta Fogarasi elvtárs. — Az emberről való gondosko­dás jegyében a kormány szám­talan munkásvédelmi határo­zatot hozott már. Ezeket a ha­tározatokat az az állandó tö­rekvés hatja át, hogy megóvja az anyagi javak termelőit a testi épségüket, egészségüket fenyegető veszélyektől. — Huszonegy százalékkal javult a baleseti mutató — mondja Pintér József elvtárs, főművezető, aki egyszemélyben a gyár üzembiztonsági megbí­zottjának tisztét is ellátja. Ki­mutatásokat vesz elő, hogy az elmondottakat példákkal is il­lusztrálja: — Az elmúlt év 10 hónapja során számszerűit 30 baleset fordult elő, 270 munkanap esett ki a termelésből. Az idei 10 hónap alatt 24 esetben tör­tént baleset és 213 munkanap veszett kárba. S míg tavaly az egy főre eső kiesés 1,2 munka­napot tett ki, az idén már csak 0,8 munkanapot. El kell érni, hogy állandó­suljon a munkások testi épsé­géért, az egészséges munkakö­rülmények biztosításáért érzett felelősség a gazdasági és mű­szaki vezetőknél; s fokozottab­ban törekedni kell arra, hogy ez a felelősségérzet a növekvő termelési feladatok mellett sem szoruljon háttérbe. Egyre erőteljesebben mutat­koznak meg a fejlődés jegyei a Mátra alji kohászati üzemben. Már önmagában az a tény is említésre méltó, hogy fennál­lása óta először nyereséges az üzem! A tervek szerint 91 fo­rintból kellett volna 100 forint értéket termelniök; s ezzel szemben a tény; 89 forintból tudják „hozni” a 100 forint ér­téket! A munkások lelkesedése '"■len eddigit felülmúl... Pataky Dezső OLVASOM az újságot ési hallgatom a rádiót. Ma orszá­gos viszonylatban írnak és be­szélnek arról, vajon miért van annyi üzemi baleset? A sú­lyos és kevésbé súlyos bal­eseteket milyen körülmények idézik elő és mit kellene ten­nünk, hogy számukat a mini­málisra csökkentsük. Nem , nevezhetjük elcsépelt frázisnak, hogy a mi álla­munkban legfőbb érték az em­ber! Egészségének, testi épsé­gének megsértése, munkaké­pességének ilyenformán törté­nő csökkentése is súlyos bűn- cselekmény és az ilyen bűn- cselekmények elkövetőivel szemben büntetőjogi jogszabá­lyaink súlyos szankcionáláso­kat írnak elő. Megyénkszérte gyakran fordul elő, hogy igen sokan kerülnek a vádlottak padjára azért, mert dolgozó­társaik egészségét bűnös ma­gatartásukkal megrontották, testi épségüket megcsonkítot­ták. A szocialista humanitás egyik megnyilvánulása az is, hogy új, szocialista jogszabá­lyaink bűntettnek nyilvánítot­ták az életnek, vagy a testi épségnek a foglalkozás szabá­lyai megszegése által való ve­szélyeztetését, stb. Egyes üzemi balesetek ki­vizsgálása során kitűnik, hogy az ellenőrzés felületessége, el­hanyagolása, vagy olykor tel­jes hiánya volt a baj okozója. Sajnos, sok példát idézhetnénk idevonatkozóan. A hatvani járás ipari és bá­nyavidék. A járásunk terüle­tén működő bányákban már igen sok halálos kimenetelű és kevésbé súlyos üzemi bal­eset fordult elő. Minden eset­ben nyilvánvalóvá vált a bal­esetvédelmi és elhárítási sza­bályok betartásának lazasága, vagy teljes elmulasztása. Bá­nyáinkban különösen a rob­bantásokkal kapcsolatban for­dulnak elő gyakori szabály­szegések és balesetek. Vajon miért? .A válasz egyszerű:' — Nicsak, mit találtam? — kiáltott -Lackó a kert végéből. — Egy nagy galamb! De nem tud ám repülni!... Feri öccse rögtön odaszaladt. Lackó a fű­ben hasalt és egy ijedt szemű galambot tar­tott a kezében. — .Mutasd! — Meglőtték a szárnyát, vagy mi... — mondta Lackó. — Tudod mit? Gyógyítsuk meg Bekötözzük, etetjük, aztán... — Levágjuk — jelentette ki az öccse. — Nem. Aztán elengedjük, jó? Hozz ki rongyot, én addig fogom. Feri — kedvetlenül —, de már szaladt is. Gondosan bekötözték a szárnyát, meg­etették kukoricával, még vizet is adtak neki és egész nap el sem mozdultak mellőle. Daj­kálták, s lesték minden kívánságát... Négy napon át gyógyítgatták, etetgették a! kis jószágot, az pedig hálás/szemekkel pislo-; gott a lelkes, kipirult arcú fiúkra... és szem-: mel láthatólag gyógyult. ; Aztán az ötödik napon Lackó úgy gon-: dolta, hogy most már elengedhetik a beteget.; — Ne! — mondta az öccse. — Ápoljuk­még egy kicsit... — Lackó azonban levette; már a kötést. ; — Na, repülj, te galamb! — S az néhány! próbálgatás után felrepült. A kert fölött vagy' három búcsúkört írt le még, aztárí egyre fel-; jebb, feljebb emelkedett a levegőben, míg el; nem tűnt, míg bele nem olvadt az ég kék-; jébe... A fiúk sokáig néztek utána. Egy kicsit; sajnálták is, és büszkék voltak nagyon. ; Feri törte meg először a csendet. ; — Keressünk még egy galambot — í mondta... < Kátai Gábor ! > A z egyiket úgy hívták, hogy Marci, a > másikat meg úgy, hogy Cili, mert > minden tisztességes macskanév megköveteli,, > hogy legalább egy „c” betű legyen benne. > Marci életének virágkorában élt akkor; há­> rom tapasztalatokban dús esztendő neheze- l dett a vállára, érthető hát, hogy egy kissé > bizalmatlanul nézett Cilire, aki, bár elég ba- írátságosan mere$ztgette rá a szemét, de... (Soha nem lehet azt tudni... > ...még ha négyhónapos is az a másik. (Nem is beszélve a féltékenység egy kicsit \ szőr borzoló érzéséről. ( Cili viszont tapasztalatlan macska volt t még, olyannyira, hogy elkövette azt a meg- ( gondolatlanságot: odadugta az orrát a Mar­< ciéhoz. < — Cili vagyok... — mutakozott be... az­< tán csodálkozva felkelt a földről, ahová Marci <— elővigyázatból — leteremtette. „Akkor do- irombolok neki” — lett óvatosabb Cili is. A < másik gyanakodva nézte egy ideig, még a | farkát is mozgatta, Cili viszont kitartóan do- Xrombolt, ami Marcit habozóvá tette. < — Hm — gondolta, aztán óvatosan ő is < dorombolt egyet. Cilinek sem kellett több, s nosza, előrenyújtott fülekkel (ami félreérthe- s teilen jele a jóakaratnak) közeledni kezdett. s — Nono! — lépett hátra Marci —, eny­ingire még nem vagyunk. Tessék csak nyug­aton maradni. s — Ugyan már, ne izélj — unta meg Cili > a hosszadalmas bizalmatlanságot és homlokát S odadörgölte a másik áliához. \ — Marci vagyok — adta meg magát a I nagyobbik macska. — Én már régen itt la­kom... és van egy hamus tepsim is... — Akkor hát... — mondta Cili. — Akkor hát... — mondta Marci is. — Játsszunk! — jutott a kicsi eszébe a nagy gondolat — én futok, te meg kergetsz, jó?... — és már futott uL— t ‘ . kivágott a technikumnak, s amikor azzal végzett, egye­temre iratkozott. Azt is elvé­gezte sikeresen é& kezében a mérnöki diplomával szülőfa­lujához közel az egyik bányá­hoz került mérnöknek. Köz­ben meg is nősült, falujából egy munkás lányát választotta élettársul. Persze, ez nem ment ilyen egyszerűen, mint ahogy itt le van írva. Dolgozni is, tanulni is, udvarolni és há­zasodni egyszerre, nem kis feladat. De győzte szívvel, győzte akarattal és elérte a célját, megvalósította álmát. — És most, most elégedett vagy? — kérdem, — Igen is; nem is — válaszol furcsán elhúzva a ‘szót. — Kér­lek szépen, van autóm, bőven ruhám, nekem is, feleségem­nek is. Szépen berendezett la­kásunk van, a munkahelye­men elégedettek velem, időn­ként jutalmat kapok. Elek, el­végzem a munkám, szórako­zom. Es egy dologra büszke vagyok: legtöbbre vittem a családban és még a faluban is. Bányamérnök vagyok, ak­kor is, ha nem szeretem a munkámat. — Nem szereted? Hát ak­kor? Miért választottad ezt életpályádnak? — kérdezem kétségbeesetten; — Miért? Mert több akar­tam lenni, mint testvéreim, mint iskolatársaim. De mert élni is kellett, pénz iá kellett, elmentem bányásznak és on­nét a technikumra, majd az egyetemre. A célom elértem — mérnök vagyok —, mondja ci­nikusan. — Hát mit szerettél volna, milyen más életpályát akartál volna? — Nem tudom. Nem is érde­kel. Mérnök vagyok és csak négyen vagyunk a faluból ed­dig mérnökök. Ez a fő, ez a lényeg. Lettem valami, érted? En is azok közé tartozom, akikből lett valami. Es' te tu­dod, nem sokan vagyunk ilye­nek a falunkból. Fz hát a helyzet. Megle­*-Jpett, amit hallok! Csak a hiúság, csak a „kiemelke­dés” volt a haj-tórúgó? És a hiúság fűtötte csak a szívet, 6 Markazon hány hét múlva kerül a nyil­vánosság elé, de az ősbemutató megvolt a községben. A vetítés után a tsz vendégül látta a forgatócsoportot és a megje­lent kislétszámú vendégeket. A z üzeméről híres B. község egyik legszegé­nyebb családjából származni, N. János. Apja községi pász­tor volt, tizenhármán voltak testvérek. Éhezni nem éhez­tek, kenyér — ha más nem is — mindig kerüiközött az asz­talra, de ruhára már nem na- . gyón tellett Volt úgy, hogy valamelyik lánytestvére ken­dőjébe bugyolálva jött télen iskolába, télikabátja nem volt, és bizony a cipő se az ó lábára volt szabva. De az is­kolát nem hagyta — sem ő, sem testvérei. Mind kijárták az osztályokat és méghozzá jó bizonyítvánnyal fejezték be az éveket... Ma már felnőtt em­ber mind, kirepültek a családi fészekből. Testvérei között van technikus — kettő is —, gyári munkás, bányász, nővé­rei, húgai is férjhez mentek egy kivételével, valamennyien munkásemberekhez. Egyik nő­vére pedig egy diplomata fe­lesége lett, évek óta egyik nagy nyugati országban él fér­jével. O pedig — akiről itt szó lesz — mérnök lett. — Nézd, kérlek — fordul fe­lém nevetve —, neked nem kell mondanom, te ismersz va­lamennyiünket, mi valameny- nyien 1945-nek köszönhetjük karrierünket. Nem gúnyból mondja a kar­riert, inkább tetszik neki ez a szó. Mert hát az, hogy egy szegényember lánya például férjhez megy egy munkásem­berhez, ugyan milyen karrier ez. De ha neki tetszik ez a szó, miért ne játsszunk vele! Az pedig, hogy technikus, dip­lomata-feleség, mérnök került ki családjukból, ha nem is új­donság ma már, tizenhat év­vel a, régi világ után, azért mégiscsak említésre méltó. De engem főleg az ő útja, pályá­ja, ha úgy tetszik, karrierje- érdekel. Hogyan lett mérnök? Színesen, mosolyogva mondja el. '"Tizenhat éves koráig oda- haza apjának segített, az­tán elment a bányához dolgozni. Alig dolgozott egy évet,, mi­korra teljessé érett elhatáro­zása. Tanulni fog ő is, mint ahogy bátyjái is tanulnak. Ne­Filmbemutat A megyében egyre sűrűbben' elhangzik Márkáz neve, külö­nösen akkor, amikor a terme­lőszövetkezetekről esik szó. Az anyagilag ma már megerősö­dött szövetkezetről, a közös gazdaságról, az első ,k0z0s szü­retről készített dokumentációs: filmet, a filmesek egy csoport-: ja, még az ősszel. November 30-án aztán újra! begördült a hatalmas fekete! ZIM-kocsi, „fedélzetén” a! film-stáb, akik most már azért: jöttek, hogy mielőtt kiindul ■—j a mozikba — útjára ez a kis- film, máguk a markaziak mondjanak először ítéletet fö­lötte. Megjelent az előadáson Kolonics Ilona, a film rende­zője is. Előbb az általános is­kolásoknak vetítettek, akik ki­törő örömmel fogadták az is­merős arcokat, majd délután két előadást tartottak a fel­nőtteknek, s a markazi film­mel együtt Kolonics Ilona egy Irakban készült filmjét is be­mutatták. A film főszereplői, a marka- ziak felelevenítették az érde­kes szüret minden mozzanatát, nagy örömmel nyugtázták, s megállapították, hogy „a film, ez jó!” A film még csak né­Ismeretlen nevű feliratok A Kurili szigetcsoport egyik legnagyobb szigetén sók évvel ezelőtt kialudt vulkán van. A kráter átmérője több mint 3 kilométer. Minthogy a kráter környéke természeti szépsé­gekben bővelkedik, számos expedíció keresi fel ezt a he­lyet. Az egyik expedíció nemrég ismeretlen írásjelekkel borí­tott négy szikladarabot talált. Az írásjeleket valamilyen he­gyes szerszámmal egyenes so­rokban karcolták a sziklára. A szakértők most azon fára­doznak, hogy megfejtsék az írás értelmét és rájöjjenek, hogy melyik ősi néptől szár­mazik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom