Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-08 / 289. szám

1981. december 8., péntek # • NÉPÜJSAG % Operáció - tévedésből Angliában az utóbbi időben 28 beteget operáltak meg téve­désből. Legtöbbjüket öntudat­lan állapotban hozták be a kórházba, s ott másokkal ösz- szecserélve, egyenesen a műtő­asztalra vitték őket. E tévedé­sek elkerülésére a British Ma- dical Journal javasolja, hogy minden beteg a kórházi felvé­telnél, vagy a szállításkor, a katonákhoz hasonlóan, egy cé­dulát kapjon nevének és ada­tainak feltüntetésével, s ezt kórházi tartózkodása alatt ál­landóan magánál hordja. ' . Óriási sippsárak nylonból Egy amerikai vállalat ipari célokra, nem oldódó, álkáliák- kal, ásványi olajokkal és zsí­rokkal szemben ellenálló, rend­kívül nagyméretű zippzárakat készít, A zippzárakat elsősor­ban műanyagtartályokon al­kalmazzák. Hosszúságuk eléri a 20 métert. SEATO Manapság az agresszív erők között a délkelet-ázsiai térségben elsőként emlegetik a SEATO-t. (South East Asia Treaty Organisation.) Az 1954. szeptember 8-i mani- lai egyezménnyel létrehozott agresszív szervezet Délkelet- Ázsia térségében, amelynek tagjai az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Ausztrália, Űj-Zéland, Thaiföld, Pakisztán és a Fülöp-szigetek. India, Indonézia, Ceylon és Burma az Egyesült Államok által kifejtett erős nyo­más ellenére sem volt hajlandó a szervezetbe belépni. Az 1955. február 19-én hatályba lépett manilai pak­tum legfontosabb rendelkezését a 4. cikk tartalmazza, amelynek értelmében a szerződő felek kijelentik, hogy ha a szerződés övezetében valamelyikük ellen, vagy az általuk egyhangú határozattal megjelölt állam, illetve te­rület ellen elkövetett fegyveres agresszió mindnyájuk bé­kéjét és biztonságát veszéyezteti: a közös veszély elhárí­tására mindegyikük saját alkotmányának rendelkezései­vel összhangban fog cselekedni; egyéb veszély esetén a felek tanácskozni fognak a foganatosítandó intézkedések­ről. A 8. cikk meghatározza a szervezet területi hatarait, de kimondja, hogy a szerződő felek a paktum hatálya alá eső területet bármikor kiterjeszthetik. Az Egyesült Államok a szerződés 4. cikkéhez fűzött fenntartásában kijelentette, hogy az ott előírt kötelezett­ség fennállását csak „kommunista agresszió”, értsd: for­radalmi megmozdulások esetére ismeri el, egyébként csu­pán tanácskozási kötelezettséget vállal. A szerződő államok az egyidejűleg aláírt jegyző­könyvben az 1954. évi genfi konferencia határozatainak durva megsértésével a paktum 4, cikkének hatályát Isz­ószra, Kambodzsára és Dél-Vietnamra is kiterjesztették, jóllehet ezeknek minden katonai szövetségtől távol kell maradniuk. A manilai paktummal létrehozott szerveset az ENSZ alapokmányának rendelkezéseivel is ellentétben áll. Az alapokmány 52. cikke csupán regionális szervezetek lét­rehozását engedi meg, a SEATO azonban ilyen szervezet­nek nem minősülhet, minthogy a tagállamok nagy része a délkelet-ázsiai térjégtől több ezer kilométer távolságra fekszik. A VOSZTOK BRIGÁD U Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára Amint azt a lapok hírül ad­ták, Mód Péter, \ a külügyminisz-1 tér első helyet- j lese, a magyar \ ENSZ-delegáció \ vezetője; Péter | János külügy­miniszter névé-I ben kedden fel-1 kereste U Thant! ügyvezető főtit­kárt és meghív­ta, hogy látó-! gasson el Ma­gyarországra. A világszervezet főtitkára a meghívást elfo­gadta. Képünkön: U Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezetének új, ügyvezető főtitkára, közvetlenül megválasztása után, a Biztonsági Tanács egyhangú javaslata alapján történt megvá­lasztását köszöni meg. Holdakban mért becsület Ketten a brigádból: Balogh István és Zsiga József villanyszerelők szűrőmü dobmotor állórészét tekercselik. Szakértelmet, nagy fi- yelmet igényel ez a munka. Ügy iparkodnak, ahogy a szocialista rigádhoz illik: megbízhatóan, jól dolgoznak. A Vosztok nevet viselő mun­kabrigádnak az 1960. május 1- től 1961. november 1-ig tartó Időszak alatt elért eredményei alapján a termelési tanácsko­a „szocialista brigád’-’ cím viselését odaítélte. Dátum, bé­lyegző és az aláírások olvas­hatók a Mátravidéki Erőmű jegyzőkönyvében. Több szocialista munkabri­gád dolgozik az erőműben, de a Vosztok a legfiatalabb. Alig múlt egy hónapja, hogy a meg­tisztelő nevet viselik. Hogyan jutottak hozzá, milyen tettek dicsérik munkájukat? Különlegesen nagyot nem cselekedtek. De a brigád min­den tagja becsülettel elvégez­te a rábízott munkát. Üzemza­var volt, mert meghibásodott a portáldaru? Czakó Lajos művezető irányításával azon­nal nekiláttak a javításnak. Horváth László, a brigádveze­tő csak annyit mondott: em­berek, nem lehet szenet adni a kazánba, igyekezzünk a munkával. Több biztatás nem kellett, mindenki tudta a kö-, telességét. Idejében rendbe hoztak mindent. Sok a hiba­forrás a' kazánházi műszértáb- lánál. Nyomógombot, relét in­dító és gerjesztő ellenállásokat kell javítani, időben és meg­bízhatóan. Becsülettel, jól dol­goznak. A Vosztok brigádról ez a műszakiak véleménye. Hogyan élnek, milyen pél­dát mutatnak a brigád tagiai? Senkivel sincs baj — így fog­lalja Össze rövid véleményét a művezető. Ha valaki vétene a munkafegyelem ellen, a bri­gád tagiai figyelmeztetik, ne­hogy folt essék a Vosztok . be­csületén. A herédi Haladás és a csányi Űj Élet termelőszö­vetkezeteket patronálják, segí­tik szakmunkával, jószóval és tanácsokkal. Horváth Lászlóval, a bri­gádvezetővel nem találkoz­tunk. Negyedéves beszámolón volt a budapesti villamosipari technikumban. Zsiga József a hatvani általános iskolában pótolja a szükséges alapisme­reteket, Sufránszki József az MTH iskolában szerzett szak­munkás képesítést. A brigád több tagja járt különböző tan­folyamra,- és most, hogy el­nyerték a szocialista brigád címet, nem hagyják abba a szakmai-politikai képzést. Mindnyájan többet érő embe­rek akarnak lenni, s jól tud­ják, hogy ezt csak rendszeres tanulással érhetik el. A fiatal brigád újítással is dicsekedhet. Jaszeríovits János villanyszerelő nevéhez fűződik a kezdeményezés. Az ellenál­lásokat eddig vakon használ­ták. Az újítás bevezetése után jelzőlámpa mutatja, hogy az ellenállást kiiktatták. így nem megy tönkre, nem éghetnek el el az ellenállások. Mi a brigád további felada­ta és célkitűzése? A munkate­rületen ejég jól egybekovácso- lódtak a csoportok. Még jobban kialakítják a közösségi szelle­met, folytatják mindazt, amit: megkezdték és ami eddig is si­kerre vezetett. Szeretnék meg szerezni az oklevelet, majd a; jelvényt is. Ezért dolgozik, él­és tanul a Vosztok brigád: minden tagja. És azt mond-: ják, így közösen, egymást se­gítve, bátorítva és biztatva: könnyebb, eredményesebb. : r. l. : A szövetkezet nem min- den tagja egyenlő ér­tékű ember. Értékét az szab­ja meg, hogy mennyi földet vitt be magával a közösbe. Hogy ezt a földet esetleg ap­ja és nagyapja szerezte, ez semmit sem von le az ember értékéből”. Ezt az elvet a ka- rácsondi Dózsa Tsz egyes tag­jai dolgozták ki, és beszélnek is róla faluszerte, nem éppen erősítve ezzel a szövetkezet egységét. Ki ér többet — ve­tődik fel az elv hallatán a kér­dés a szövetkezet szegénypa­rasztokból kikerült tagjai kö­zött. Az-e, aki bevitte a maga tíz, vagy éppen húsz holdját, vagy az, aki a két keze mun­kájával mindennap azon fá­radozik, hogy a bevitt föld sokszor annyit adjon, mint ré­gi gazdája keze alatt. A vá­lasz egyszerű: a termelőszö­vetkezet minden tagja egy­forma, egyenjogú, s ha egyál­talán beszélhetünk arról, hogy ki értékesebb tagja a szövet­kezetnek, azt a szocialista elv alapján tehetjük, amely így hangzik: mindenki képességei, munkája szerint... Nyilván az az értékesebb, többet érő em­ber a szövetkezet számára, aki képességei és ereje leg­javát adja a közösség erősí­téséért, a tsz felvirágzásáért. A válasz csakugyan egyszerű, és mégsem az. Mert ha eszé­vel fel }s fogja mindenki, a szívében nem biztos, hogy egyet is ért vele. Nem biztos, mert még nem tartunk ott, hogy minden ember az egész közösség gazdájának érezze magát. A saját tíz, vagy húsz hold iránti szeretet, ragasz­kodás még nagyon elevenen él a szívekben. És nem lehet egy­ből elérni azt sem, hogy a ;régi szokásokat, érzéseket ki­irtsák az emberi szívből, gon­doskodásból. Nem rendelettel, szigorral, hanem meggyőzés­sel. Idő kell ahhoz, amíg el­érkeznek odáig, hogy megért­sék, a nincstelen vasutas fe­leséget, akinek semmije sem volt, csak a két dolgos keze, de azzal 180—200 munkaegy­séget szerzett, gyarapítva vele a közösséget, semmivel sem ér kevesebbet, mint a volt kö-- zépparaszt felesége, aki régi gazdaságának dicsfényében sütkérezve, még a határba sert* ment ki, mióta összeszántották: a parcellákat. Sőt, nemhogy nem ér kevesebbet, de a kö­zösség szempontjából jóval többet. Mert az ő munkája benne van abban* hogy a volt középparaszt férj mun­kaegysége is többet érjen, gondtalanabb életet biztosít­son „sütkérező” feleségének. Tdő kell ehhez és türel­1 mes nevelőmunka. Eb­be a nagy munkába kezdett a karácsondi pártszervezet. Lépésről lépésre haladnak. Először a tsz kommunistái tisztázták magukban, ezt a kérdést. Aztán a vezetőség tárgyalta meg, hogy így nem mehet tovább. Nem bonthatja meg egy nagy gazdaság össze­tartását az, hogy két eszten­dő múlva még mindig azt nézegetik egyesek, mi volt, amikor beléptek, és nem azt, ki mit tett azóta. Közgyűlé­sen is napirendre tűzik. Az egységről, az egyetértésről akarnak beszélni. És beszélni fognak róla mindaddig, míg ebben a szövetkezetben is megérti mindenki, hogy min­den ember annyit ér, amennyit a közösség- boldogulásáért tesz. Bizonyos, hogy a munka, amit a karácsondi kommunis­ták megkezdték és embertől emberig látogatva végeznek, nem marad eredménytelen. Talán nem is kell sok idő hozzá és a „ki mennyit ér” elv gyártói maguk lesznek szószólói annak: minden meg­becsülést azoknak, akik nem féltek az újtól, a munkától, S amikor kezükbe vették a munkaeszközökét, nemcsak azt nézték, mennyi hasznom van nekem ebből, hanem az egész közösség érdekeit tartották szem előtt. A szövetkezetek erősítésé- nek, .a szövetkezeti pa­raszti osztály megteremtéséért folyó munkának egy kis része ez. De nem lebecsülendő része! — deák — Fő az optimizmus A költő optimizmusáról volt hires. A halottak felett az élők­ről énekelt, s legutóbb, mikor kocsijával karambolozott, s egyik lába eltört, a százlábú­akról írt humoros epigrammát. A költő, aki — mondom — optimizmusáról volt hires, az íróasztalánál ült és ihletet vár­va az ablakon nézte a szürke, álmos-ködös kinti világot. Sár­tól agyonsanyargatott levelek között ázott kutya kóválygott, a fákról köd csepegett és az ég szürkesége ráfeküdt a házak tetejére. Sárba, permetbe bújt az egész világ, s mindenki zsebkendőt hordott, néha hár­mat is és köhögéstől, prüsz- köléstől volt hangos az utca. A költő az íróasztalánál ült és elmélázva nézte a didergő világot, s felszisszenve kapott a lábához, beléhasított a reu­ma, megharapta csontjait, mint valami kiéhezett kutya, aztán bevett gyorsan az aszta­lon álló tubusból két aszpirint és még egy kis forró vizet ön­tött a lavórba, amely az író­asztal alatt gőzölgőit, lábait áztatván benne. — Micsoda télt A kései ősz minden szomorúsága, a tél minden tisztasága, szépsége nélkül — mormolta magában és arra gondolt, hogy milyen sárosak, süppedtek lehetnek most a sírok kinn a temetőben. Előtte papír feküdt, kezében golyóstoll: verset akart Írni — reggel óta. Megcsóválta fejét, helytelenítve ezzel is a kinti szürkeséget és lelkében leledző letörtséget, aztán mint bajnok a kopjáját, felkapta tollát és írni kezdett: — Aranyos mézet csurgat zöld pázsitra, mint bajadér csókja: ez a Nap s szivemben örök tavaszok kergetőzneki pacsirtás együtt-örőm dalokat fakasztanak ... ... megelégedetten dőlt hát­ra a széken és kivette a lábát ■ is a lavórból... — Hiába, csodálatos dolog az optimizmus — gondolta, és ka- maszos szerelmes -arccal, fül- doklani kezdett a köhögéstől. (egri) ezzel megvagyunk, a hideg hó­napok alatt a belső munkákkal végzünk, s márciusban indul­hat a keltetés, májusban pedig befejezzük a külső vakolást is. Hiányunk jelenleg semmi fon­tos anyagban nincs, csupán 400 köbméter salakra lenne sürgő­sen- szükségünk. Az építők dicséretes munká­ja nyomán tehát rövid néhány hónap múlva elhallgatnak az ácsszekercék, kőműves kalapá­csok, s más, élettel telik meg a „csirkegyár”. A KÖZÖS gazdaságok az el­ső szállítmány megérkezése után minden bizonnyal köszö­netét mondanak az építőknek, gyors, nagyszerű munkájukért. Azok alapján, amit láttunk a földből nemrégen „kibújt” épít­kezésen — megérdemlik, mert igyekezetük dicséretére vélik az egész ÉM Heves megyei Építőipari Vállalatnak is. Weidinger László hét itt létesíteni az üzemszü­net alatt, ha az aszalás nem árt a gépeknek. Még annyit: természetesen figyelemmel voltunk arra, nehogy üzem­zavar miatt kihűljenek a to­jások, így a gázon kívül a gépekbe bevezetjük az ára­mot és amellett, hogy háló­zatról is dolgozhatnak azok, piég a biztonság kedvéért egy tartalék agregátor is mindig rendelkezésre áll majd. Ennyit tehát az okos, kö­rültekintő gondolatokból szü­letett tervről, amelyből most készül az épület, a keltető­üzem. S ez a munka is érdemes minden dicséretre. összesen 62 ember dolgozik az egykori „prérin”, s köztük a fiatal Dobó János 41 tagú komplex- brigádja végzi az összes szak­munkát. A MUNKÁSOK egy része a csarnok tetőzetén dolgozik, a zsaluzóácsok a főbejárat fe­letti rész betonozását készítik elő, a már tető alatt álló mel­léképületben pedig az „előre­gyártók” dolgoznak. Kőszi­vacsból készítik a szigetelő­elemeket. Ez a nem sokkal több, mint félszáz ember úgy dolgozik, hogy az első pillanatban azt hihetnénk, legalább kétszázan vannak. Miért sietnek? — Nézze — mondja Szabó András művezető —, nekünk hat hete úgy kellett hozzá­fogni a munkához, hogy meg­mondták: itt tavasszal meg kell indulni a csibekeltetésnek. Tudjuk, hogy száz termelőszö­vetkezet adta a pénzt, hatá­rozta el létesítését, s nem azért, hogy ráérünk vele el­készülni. Jövőre már csirke kell innen a baromfitenyészté­sünkhöz. Ezt megjegyeztük, eszünkbe véstük — s nem hagyjuk cserben őket. Az építkezés alapos szerve­zettsége ezt mutatja. Minden úgy megy, gördülékenyen, ahogy kell. így nem is mond­hatott mást a művezető. De ezt mondta volna Csaló Tibor építésvezető, Dobó János komplex-brigádvezető, vagy Szabó László, az ácsok és Roz- gonyi Károly, a vasszerkezet készítők csoportjának vezetője is. Csakhogy az építők sokszor szűkszavúak. Szavaik helyett müvükre mutatnak: így állunk rövid néhány hét alatt, csak­nem másfélmilliós munkát végeztünk már el. — Most azon igyekszünk, hogy az egész főépület gyorsan tető alá kerüljön — teszik még hozzá —, nehogy a hideg idő miatt le kelljen állnunk. Ha ITT, AZ EGRI Gépállomás mögött levő szabad térségen — Szabó András művezető szavaival élve —, néhány hét­tel ezelőtt még „préri” volt, s most. már a csarnok tetejére — amelyben majd a keltető­gépek sorakoznak katonás rendben —, rakják a vasbe­tongerendákat és a réseket ki­töltő, úgynevezett béléseleme­ket. Ha a száz termelőszövetke­zet képviselői — amelyek ösz- szeadták ennek a csirkegyár­nak az árát —, itt lennének, csak gratulálni tudnának az építőknek, gyors és nagyszerű munkájukért. Mielőtt azonban errőj szól­nánk, nézzük meg, milyen is lesz ez a „csirkegyár”? Há­rom tervezője közül kettő, Semperger József az építész- tervező és Barna László stati­kus — a megyei Termelőszö­vetkezeti Beruházási Iroda dolgozói — vezettek végig részben a valóságban, részben képzeletben az épületcsopor­ton. — A munka tavasszal tizen­két géppel indul meg — mondták. — Később már 24 gép kelteti a csirkéket, • de mindent úgy terveztünk már eredetileg, hogy 36 gép mű­ködhessen zavartalanul és ez 360 ezer csirkét jelent egy keltetésre , A „gyár” összköltsége 8 mil­lió 100 000 forint lesz, amely ötmillió forinttal kevesebb, a jelenleg érvényben levő orszá­gos típusterv alapján készülő keltetők költségeinél. — Miért? Mert bebizonyo­sodott, hogy nem szükséges túlságosan drága anyagokkal dolgozni, az ■ olcsóbb is éppen úgy megfelel a célnak, s nem megy a korszerűség, vagy az épület tartósságának a rová­sára. ÖNKÉNTELENÜL felötlött a kérdés — s érdemes lenne megvitatni illetékes fóruma­inknak —, nem hasznosabb-e ilyen tervet tipizálni, mint a lényegesebben drágábbat el­fogadni típus-tervnek. Nép­gazdaságunk jelenlegi takaré­kossági elvei alapján nyilván igen. A két tervező azonban to­vább folytatta beszámolóját: — Magát az üzemeltetést is igyekszünk a lehetőség sze­rint olcsón megoldani. A dem- jéni földgázt égetjük a gépek­ben s ennek használata hat­hónapi üzemeltetést véve ala­pul, 700 ezer forinttal kerül kevesebbe Bayer József gépé­szeti tervező újítása és szá­mításai alapján, mint az elektromos áram használata. Ugyanakkor épp a gáz olcsó­sága révén szilva-aszalót le­r Épül a „csipkegyári ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom