Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. december 24., vasárnap KÁLMÁN IMRE: Montmartrei ibolya Ezekben a napokban játssza k Gárdonyi Géza Színház Egerben Kálmán Imre ismert operettjét, Horváth Jenő rendezésében. Alekszandr Fagyei ev Violetta BÜRÖS GYÖNGYI Raoul FÁBIÁN JÓZSEF Florunond VARGA TIBOR Henry ANTAL LÁSZLÓ Spagheti DÄNFFY SÁNDOR EZ ÉV DECEMBER 24-én lenne hatvan éves. Azokhoz a szovjet írókhoz tartozik, akik együtt nőttek fel a szocialista állammal, kezdettől fogva részit vettek a szocializmus építésében. „A demokratikus értelmiségnek ahhoz a nemzedékéhez tartozom — írta Fa- gyejev —, amely még kora ifjúságát élte, amikor Oroszországban végbement a Nagy Októberi Forradalom. Választanunk kellett, kinek at oldalára álljunk. Azért kellett választanunk, mert ezt követelte lelkiismeretűnk...” Fagyejev számára nem volt nehéz a választás. Szülei Távol-Keleten, Csugujevka faluban felcserkedtek, ő maga gyermekkorától megismerte a munkások és parasztok életét. Részt ,yett a földalatti pártmunkában, harcolt Kolcsak ellenforradalmi bandái ellen, a kronstadti ellenforradalmi lá- lázadás leverésekor megsebesült. Bányamémöki akadémiára járt, pártmunkát végzett, majd 1926-tól teljesen az irodalomnak élt. Korai elbeszélései a polgár- háború idejéből merítették témájukat. (Az áradás, Az ár ellen). Ezeknek az elbeszélé- Sseknek jelentősége, hogy a for- íradalmat úgy ábrázolják, mint |a tömegek tudatos mozgását, ? amelyet a párt vezet. Másik jelentőségük, hogy előkészítették (Fagyejev írói művészetét első ^jelentősebb alkotásának, a Ti ‘zenkilencen című regényének megírásához. A TIZENKILENCEN 1927- ben jelent meg, egyszerre ismertté tette Fagyejev nevét a Szovjetunióban. Témáját a polgárháború küzdelmeiből vette. A mű központi alakja Levinszon, partizánkülönítmény parancsnoka, akinek a vezetésével a partizánok kitörnek az ellenség gyűrűjéből, és bár tizenkilencen maradnak, készen állnak a további, küzdelemre. Fagyejev érdeme, hogy kerüli a hamis idealizálást. A mű mondanivalóját maga az író határozza meg: „ ... a polgárháborúban szüntelenül folyik az emberanyag kettáválasztódása.” Így rajzolta meg az író ezt a lcettévá- lasztódást a gyáva Mecsik és a tudatos forradalmárrá érlelődő Morozka ellentétes párhuzamában. Fagyejev hősei igazi emberek: hősök is, gyávák is, semmi rendkívüli nincs rajtuk, mégis túlnőnek az átlagon. A Nagy Honvédő Háború idején játszódik az író legjelentősebb alkotásának, Az ifjú gárdának cselekménye. A krasznodoni ifjúgárdisták, Oleg Kosevoj. Ivan Zemnuhov, Tur- kenics, Gromova, Sevcova hősies földalatti küzdelemben szállnak szembe a német megszállókkal. Az író művészi erővel ábrázolja a honvédő szovjet emberek harcának jogosságát a hódító ellenséggel szemben. A regény első változatában az író nem tudta megfelelő igazsággal ábrázolni a párt vezető szerepét az ellenállás irányításában, de az átdolgozott második változatban már az igazsághoz hűen ábrázolja az akaraterős pártmunkást Procenko és Ljutyikov alakjában. Az ellenséget kegyetlennek, mégis emberinek mutatja be. Megdöbbentő például az aranyat harácsoló Fen- bong hiteles írói jellemzése. Az ifjú gárda sok mindenben hasonlít az író első regényére. De ebben mégis több a forradalmi romanticizmus, a meggyőző pátosz. Fagyejevtől áll a legtávolabb a sematikus ábrázolásmód, vagy a szenvtelen írói hang. ö mindig együtt él hőseivel, s a nagy orosz klasz- szikusoktól eltanult írásművészettel magához láncolja olvasóit is. ' FAGYEJEV a Szovjet Írók Szövetségének főtitkára volt, rendkívül mozgalmas társadalmi tevékenységet folytatott. Halála nagy veszteség a szovjet irodalomban. Hatvan éves lenne, alkothatna, ha a halál oly tragikus hirtelenséggel nem ragadta volna el 1956-ban. Nagy Sándor Hatvani reflektar MESE ÉS VALÓSÁG A minap bekopogtattam az egyik szomszédba. Csak az őszhajú nagy any ó volt otthon két kis unokájával, Pistikével és Marikával. A konyha közepén ültek, nagymama szokása szerint harisnyát kötögetett — karácsonyra a gyerekeknek — Mozik műsora ( EGRI VÖRÖS CSILLAG 24, S3, 26, 27-éa: Jó utat; autóbusz {EGRI BRÖDY 24, 25-én: Nincs előadás 26, 27-én: Ügy efogy ott Rémed É GYÖNGYÖSI PUSKIN 24, 25, 26, 27-én: Nem ér a nevem J GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 24-én: A piros autó utasai 25, 26-án: Esterina 27-én: Nincs előadás 5 HATVANI VÖRÖS CSILLAG 24-én: Az esőcsináló 25, 26-án: Az ismeretlen férfl 27-én: Nincs előadás ( HATVANI KOSSUTH 24-én: Esterina 25, 26-án: Iskolatársak voltunk 27-én: Nincs előadás » HEVES 24-én: Mágnás Miska 25, 26, 27-én: Rátarti fickó ( PETERVASARA 24, 25-én: Katonazene 26, 27-én: Tiszta égbolt FÜZESABONY 24-én: Ludas Matyi 25, 26, 27-én: Serdülő lányom musoru 21-én, vasárnap! Egerben délután 2 órakort Cslnn-bumm cirkusz 25-én, hétfőn: Egerben délélött 11 órakor: Csinn-bumjn cirkusz délután 3 órakor: Montmartrei ibolya (bérletszünet) este 7 órakor: Montmartrei Ibolya (bérletszünet) 2C-án, kedden: Egerben délelőtt 11 órakor: Csinn-bumm cirkusz este 7 órakor: Montmartrei ibolya (bérletszünet) s miközben korát meghazudto- lóan fügre ujjai serényen hurkolták a pamutot, a gyerekek nagy örömére, valamilyen mesét mondott. A mese arról szólt, hogy volt egy vasorrú bába, aki künn lakott kis házikóban az erdőn, s olykor, ha meghallotta, hogy valahol egy gyerek rossz fát tett a tűzre, felült csodálatos seprűjére, s nyomban odarepült, ahol az engedetlent épp vele fenyegették. — És amikor nagymama hozzátette: viselkedjetek ti is jól, mert Hatvanban is lakik ám egy ilyen vasorrú bába, a kis Pistike gyermekes eredetiséggel és határtalan nyugalommal kijelentette: „Nem félünk ml ettől a vasorrú bábától, úgy se tud idejönni hozzánk!” — És amikor nagymama cső dálkozó tekintettel, s feleletet várva nézett kis unokáira, Marika még hozzátette: „Mert Hatvanban nem lehet seprűt kapni!” A vasorrú bába mese volt, de amit Marika mondott, az sajnos, valóság! (r) 1961. DECEMBER 24., VASÁRNAP: ADAM, ÉVA 190 évvel ezelőtt, 1771. decemberében halt meg CLAUDE HELVÉTIUS francia materialista filozófus. Azt tartotta, hogy a tárgyak anyagi természetűek, ismeretelmélete a szenzualizmus alapján áll, vagyis fő elve: ami érzékszerveink által hozzáférhetetlen, az az ész számára is elérhetetlen. Fő művét (A SZERELEMRŐL, 1758), — melyet Lehin az ateista gondolkodás ragyogó művei közé sorolta — a korabeli reakció elégettette. 105 évvel ezelőtt; 1856. december 24-én született FESZTY ÁRPÁD festő, a századforduló monumentális, a külsőségekre adó irányzatának képviselője. Közismert műve a MAGYAROK BEJÖVETELE című körkép Budapest ostroma alatt tönkrement. Művei: A BANIHDI CSATA és az Operaházat Uszító freskók. 80 évvel ezelőtt, 1881-ben e napon született JÜAN JIMINEZ spanyol költő, a modern spanyol irodalom egyik reprezentánsa. Munkásságára a szimbolista elemekkel vegyített népi motívumok és a ritmusos, költői próza jellemző. A spanyol polgárháború alatt a köztársaság oldalán állt, majd Dél-Amerikába menekült. 1956-ban Nobel-díjjal tüntették Ű. Nehéz felnőttnek lenni CLAUDE HELVETim Almomban gyerek voltam újra. Rövidnadrágos, szemtelen kis fickó, aki gyengéd szülői szívre apellálva kikönyörögte magának mindazt a játékot, amelyet megálmodott és ezerszer megcsodált a fényes kirakatok mögött. Ott ültem a szoba közepén, fejemen huszár csákó, mellettem hamutartó, hogy ne a szőnyegre hamuzzak, s körülöttem vígan zakatolt a vonat alagút on be, alagútból ki, váltókon át és én játszottam és én nagyokat húztam a borosüvegből, amely másik oldalon volt. A kis vonat fütyült, én énekeltem, a kis vonat zakatolt, én ittam, a kis vonat megállt, én felálltam, aztán sürgősen visszaültem a kis vonat mellé, hogy építőkockákból pályaudvart építsek számára, ahol lehet tolatni is, mert mit ér a vonat tolatás nélkül, s a pályaudvar büfé nélkül. Azt is álmodtam, hogy félretettem a vonatot, mert elrontottam, s elővettem a tankot, meg a repülőgépet és háborúsdit játszottam, mert háborúsdit játszani csak a gyerekek szoktak és én az álmomban gyerek voltam. Azt mondtam, hogy: bumm. Most a tank lőtt a repülőgépre. Azt mondtam, hogy csatt: most a repülőgép dobott bombát a tankra, s azt is mondtam, hogy hukk: most én ittam egy újabb kortyot, mert koravén gyerek voltam. Így álmodtam, álmodoztam visz- iza gyerekkoromat, amikor szüleim gondja volt adni, az én gondom kapni, s aztán felébredtem. Felnőtt vagyok!? Ez igaz. De ki tilthatja meg, hogy ne vegyek magamnak újból vonatot, repülőgépet, amellett, hogy a fiam megkapja a la bdarúgó-játékot és a rakétát, feleségem azt a cuki édes pulóvert... Álmodtam, álmodoztam most már ébren és bátran, hogy igenis nem fogok szégyenkezni, hogy kajla, vén legény létemre vonatozni, meg tankozni akarok, legfeljebb nem iszom hozzá, hogy legalább ezzel elismerjem, — elszálltak az évek felettem. Igenis, juszt- is, játszani fogok és a magam játékaival, nem úgy, mint a viccekben szokás, hogy az apa összevesz a fia játéka miatt. így lesz! Így lett: felhúztam a meleg zoknit, kezet csókoltam a feleségemnek, mert jószívű és nem feledkezett meg rólam és irigy szemmel néztem a fiam, mert ő kapott játékot, ö azt kapott, én csak zoknit. Haj, de nehéz is felnőttnek lenni. És felhajtottam egy nagy pohár bort., hogy könnyebb legyen. (egri) 3Q&KÓ GyiM : Frascatti FEKETE ALAJOS A TÁRGYALÓTEREMBEN _ nehéz és áporodott volt (már a levegő. A bíró felemelte (a fejét az iratokból és újból a (férfi felé. fordult. — Egyetlen komoly indokot (nem tudott felhozni. Miért nem (mondja meg őszintén, miért (akar elválni? A férfi hallgatott: Mit mond- > jón? Azt, hogy elég volt ebből (az életből? Hogy van a világon (a feleségétől szebb, okosabb italán szeretőbb asszony is? Ez »úgysem indok. Hallgatott — önt kérdeztem! Ha el akar ( válni, akkor komoly indokot Ms kell felhoznia! Mondja, Ko- (vács Imre, nem nézi maga a (két kislányát? Nem gondol árira, milyen súlyos törést okoz (annak a két gyermeki 1 élekének, akik fel sem tudják fogni, (miért akarja az apjuk elhagy- (ni őket? Kovács Imre felszegte a femjét. Most eldobja a kockát. »Torkából nehezen jöttek elő a (szavak. — A bírt úr komoly indokot »kér tőlem. Nos, megmondom: (a két lány közül az egyik az (enyém... — — Imre! — sikoltott fel az asszony. A férfl rá sem nézett, folytatta tovább. — s. .de a másik.. a másikat ... nem hiszem ... — A bíró szemébe nézett a férfinek — Mire alapozza ezt? — Ügy érzem.:. a gyermek nem az enyém. Más a haja, a szeme, a természete. . — — Kihez hasonlít inkább? — vágta el a szavát a bíró. — Anyjához. Az első kislányom, Ildikó, a hétéves, az szőke, kék szemű. Én is olyan vagyok. A másik. Marika, barna, csaknem fekete, nyúlánk, és fekete szemű. — A BÍRÓ AZ ASSZONYRA “ nézett, akinek pergett a könnye, és zsebkendőjét szájához szorította, hogy feltörni akaró zokogását visszatartsa. — Tehát teljesen az anyja. És ki az apja? — — Ezt nekem soha nem vallotta be. — — Évek óta ezzel kínoz! Nem volt soha senkim rajta kivi’’ és mégsem hiszi el ... — s* i el az asszony magát — Kérem, — szólt a férfi —, én erekig vidéken dolgoztam. Csak szombatonként jártam haza. Én olyan sok mindent hallottam erről is, arról is, olyan sokan így jártak... Azt elismerem, hogy soha senkivel tetten nem értem. . de... ami. kor a kislány megszületett és nem rám hasonlított.:, már akkor megmondtam, hogy.. — — Tud felmutatni valami bi. zonyítékot a felesége hűtlenségére, vagy akár gyanújának okára? Egy levelet, egy tanút, aki látta a feleségét valakivel; érti, mire gondolok? — — Nem tudok. De... — — Az, hogy a kislány nem magára, hanem a feleségére hasonlít, nem lehet bizonyíték a felesége hűtlenségére. Még egyszer felszólítom tehát, hogy állítsák helyre házastársi kapcsolatukat! — A férfi tagadólag rázta a fejét — Nem! — — Kérem, hagyják ei a tárgyalótermet, — szólt a bíró. A két fél kiment. A folyosó •'-7--i4s,4V}5 húzódtak, ki-ki a maga ügyvédjével. Két hónapja húzódott már a per. Most voltak itt harmadszor, az utolsó tárgyaláson. A férfi nem tágított. Makacsul hajtogatta, el akar válni. AZ ASSZONY MÉG SZÉP, “ fekete, harminc körüli, szótlanul áll ügyvédje mellett, és néz kifelé az ablakon. Tudja, hogy férje mást szeret, akivel nap-nap után együtt van. A másik fiatalabb, mint ő, talán csinosabb is, jobban is keres. Elvált asszony. Sőt még azt is tudja, hogy nem az ő hibájából. A másiknak az ura korhely volt, gyakran részegen hurcolták haza. Az elvonókúra sem használt, még a kabátját is leadta magáról. Elváltak. Gyermek nincs. De nekik két kislányuk van! Ha az apjukat hívni fogják, mit mondjon nekik? Hogy Marika nem a férjétől van? Nem igaz! Nem igaz! Százszor és ezerszer nem igaz! Mégsem hiszi. Mit tegyen? Kavarogtak a gondolatok agyában, cikáztak, ágaztak szerteszét, azután összpontosultak a férfi, a gyermek és a másik asszony köré. Elment hozzá is, még a második tárgyalás előtt, beszélt vele. Megértőén fogadta és igyekezett a férfire hárítani mindent. Azt mondta, ő nem akarja szétbontani a családot Igaz, tetszik a férfl, csinos, józan életű, de ő lemond, ha a férfi is lemond róla. Amikor férjének a látogatásról beszámolt, az még jobban megmakacsolta magát. Nem! El akar válni! Attól kezdve ő is beletörődött. Nem akar nyög lenni a férje nyakán, majd csak megN’ lesznek valahogy. A férje a lakásra, a bútorra, semmire nem tart igényt. A gyermekek anyagi segítését is vállalja, de így nem élhet tovább. Váljanak el... A bíróság behívta őket. A férfi eltaposta cigarettáját és őt előre, engedte. Odabent a férj hibájából kimondták a válást. A folyosón hidegen, ridegen köszöntek el egymástól. Az asszony nem ment haza, a két gyermekhez, akit a szomszédra bízott, á férfi sietett új asz- szonyához, a hírrel... ★' ÉGY HÓNAPJA. A váláskor tűzött a nap. sokáig tartott az idei nyár, azt hitték, sohasem lesz tél. De azért úgy november közepén mégiscsak bemutatkozott. Ildikó most kezdte az első osztályt, s a boldog izgalommá 1 teli első napok, a kislány öröme, sugárzása, lekötötték az asszony gondolatait. Az élet forgása nem hagy időt, Ildikó ma kezdi az iskolát, jövőre Marika, és neki meg kell teremtenie a lehetőséget ahhoz, hogv lányainak jobb legyen. Ez a mindennapi gond, a mindennapi öröm eltiltotta az asz- szonyt, hogy állandóan az élment férjre gondoljon. Az apa helyett neki kell lányaira ügyelni. A férfi három villamosmegállóra lakik, havonta pontosan érkezik a gyermektartásdíj. A két kislány és a tartásdíj maradt meg Imréből az ő számára. Mindegy;., ★ A férfi nem nősült meg. Közös háztartásban élnek a mi
