Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-16 / 270. szám

1981. november 16., csütörtök I NgpÜJSAÖ 3 Akiknek nem tetszik,.. Szerte a világon mindenütt a* SZKP XXII. kongresszusá­ról beszélnek. Ez a fő társal­gási téma a munkagépek mel­lett, a földeken, a hivatalok­ban. a laktanyákban és a dip­lomáciai páholyokban. Erről ímsk a nagy világlapok. A nyugati újságok jó része is teljes terjedelemben közölte a beszámolókat és a felszólalá­sokat, és a legnagyobb képes magazinok címlapjairól a kül­döttek portréi mosolyogtak' az olvasóra, persze, ez nem je­lenti azt, hogy a nyugati sajtó egyetért a kommunizmus cél­kitűzéseivel, de azt, hogy elis­merik : a kommunisták tanács­kozása a 61-es év legjelentő­sebb eseménye. És vitatkoznak. Vannak, akik nyíltan szembehelyezked­nek a programmal, s vannak, akik rafináltabb eszközökkel fejezik ki nemtetszésüket, aszerint, hogy leplezetlenül burzsoá lapokról van szó, vagy csak a jobbra kacsingató szo­ciáldemokraták beszélnek. A nemzetközi reakció élcsa­patában ma a nyugatnémetek viszik a prímet. A szövetséges köztársaság vezetőkörei követ­kezetesen elutasítják a nem­zetközi kapcsolatok normalizá­lására tett javaslatokat. Ez az egyik oka annak is, hogy el- utasítják a programot, csök­kenteni igyekszenek a kong­resszus jelentőségét, bírálják a nemzetközi helyzetről szóló megállapításokat, s régi, anti- kommunista hagyományaikhoz híven, szembehelyezkednek a kongresszussal és a program­mal. A Süddeutsche Zeitung­ban például ilyen címmel ír Alfred Burmaister: Az oroszok számára szanszkrittül hangzik a - program. A szerzőt édeskeveset za­varja, hogy a „szanszkrittül hangzó program" megvitatá­sában 73 millióan vettek részt, de nem megalapozottabbak jottányival sem a cikknek a proletárdiktatúra és az állam elhalásáról tett észrevételei sem. Az Aussenpolitik-ben dr. Heinrich Bechtoldt magyaráz­hatja a Szovjetunió és a sem­legesek kapcsolatát, s azt bi­zonygatja, hogy az új program szerint működő SZKP, s a jövendő szovjet külpolitika veszélyezteti a semleges álla­mok létét. Senkit se lep meg a nyu­gatnémet polgári sajtó rossz­indulatú akadékoskodása. De náluk sokkal veszélyesebbek a jobboldali szociáldemokraták­nak, a revizionistáknak írásai. A jobboldaliak a munkásosz­tály egységét belülről bom­lasztó, dezorganizáló ötödik hadoszlop. Nem mondják meg nyíltan, hogy céljuk a szocia­lizmusért küzdő proletariátus elgáncsolása, lefegyverzése. A marxizmus „revíziója” a való­ságban egyenlő a marxizmus elutasításával. Nem tagadják kereken korunk kommunista kiáltványát. De azt állítják, hogy a szocializmus kelet­európai megvalósítása nem eredményezett olyan általá­nos tapasztalatokat, melyeket a szocializmusért küzdő kapi­talista országok munkásosztá­lyai felhasználhatnának. Kije­lentik, hogy ők mást értenek a szocializmuson, mint. mi, ők „valódi” szocializmust akar­nak. A mai revizionizmus ti­pikus megnyilatkozása Anto­nio Giolattinak, az Olasz Szo­cialista Párt lapjában, az Avantiban közzétett cikke. Ö „lényegesnek” tekinti a prog­ramot, valószínűnek tartja, hogy a program betűi valóság­gá válnak, hiszen a szovjet tervek „általában komolyak”. A kommunizmus programjá­hoz nincs sok mondanivalója, de mikor a szocializmusról van szó, ő is „otthon érzi” ma­gát. Kijelenti, hogy korunk­ban „a szocializmusnak külön­féle felfogásai és kísérletei lé­teznek egymás mellett, mind­egyik egyformán jogosult, bár nem mindegyik egyformán „győzedelmes”, de mindjárt szükségesnek tartja megje­gyezni azt is. hogy szerinte a siker nem bizonyítja, melyik­nek van igaza. — Ehhez nem kell kommentár. Ez az enyhén szólva, elég furcsa kitétel ar­ról árulkodik, hogy a jobb­oldaliakat a tények nem győ­zik meg — még akkor sem, ha korunk igazáról, a munkás- osztály érdekeiről van szó. •Alert ha a siker nem döntő jelentőségű, akkor ugyah mi lehetne a döntőbíró, hogy a különböző élő felfogások kö­zül melyiknek van igaza, me­lyik létjogosult? És ha a szo­cializmust abban az értelem­ben használja, amelyikben mi, azt rendszerint gúnyos idéző­jelbe teszi, hiszen helyességét csak a sikerek bizonyítják. Giolotti a nyílt reakciósok­kal együtt támadja a békés egymás mellett élés politiká­ját. Kifogásolja, hogy azt a kommunisták két egymás mel­lett létező antagonisztikus rendszer békés versengésének fogják fél. Szerinte helytelen csak két rendszerről beszélni, s hiányolja, hogy a program megfeledkezik a „harmadik Világról”, a semlegesekről. Fi­gyelemre méltó ez a csűrcsa­varás, bár eléggé átlátszó trükk! Hiszen mindenki tud­ja; az el nem kötelezett orszá­gok nem társadalmi rendsze­rükben el nem kötelezettek, nem úgy, hogy ezekben se ka­pitalizmus, se szocializmus ne lenne, ők az el nem kötelezettsé­get úgy értelmezik, hogy kato­nailag nem kapcsolódnak egyik tömbhöz sem, s külpolitikai törekvéseiket nem azonosítják egyértelműen sem az imperia­listákkal, sem a szocialista tá­borral. Tudják az olasz szo­cialisták is, hogy Indonéziában az irányított demokrácia lé­nyegében burzsoá demokrácia, s azt is, hogy Irakban sem számolták fel a magántulajdo­non alapuló kizsákmányolást. Tudják, tehát nem véletlen, hogy összezavarják a semleges országok társadalmi berende­zését és külpolitikáját. A revizionisták már a kez­det kezdetén is a proletárdik­tatúráról szóló marxi tanítást vették tűz alá. Azóta sem szűnt meg ellenszenvük, gyű­löletük a proletárdiktatúrával szemben. Mint az Avantíból kiderül, ezt nemcsak a Szov­jetunióban megvalósított for­májában vetik el, tehát nem­csak a fegyveres harcban ki­vívott proletárdiktatúrától ir­tóznak; ha békés eszközökkel megvalósíthatnák, akkor sem kémének belőle. A proletár­diktatúra az osztályuralom eszköze, az „átmeneti” idő­szakban, méghozzá olyan esz­közzel, ameiy biztosítja a szo­cialista forradalom sikerét. — Ettől a revizionisták „tartóz­kodnak”. Giolotti az SZKP XXII. kongresszusának proletárdik­tatúrájáról szóló megállapítá­saival kapcsolatban, illetve ezekkel szemben ismételten leszögezi a szociádemokráqia álláspontját: vagy demokrá­ciáról, Vagy diktatúráról van szó — hangsúlyozza. — Tehát a diktatúrában megvalósult demokrácia nem igazi demok­rácia, s akár polgári, akar pro­letár, ezt legfeljebb annyiban befolyásolja, hogy rosszabb, vagy kevésbé rossz? S termé­szetes, hűgy az 'összehasonlí­tásban a polgári demokráciá­ké az elsőség — a proletárde- mokráöiával, illetve a népi de­mokráciával szembén. Az Olasz „szocialista” lap — engedtessék meg, hogy mi is idézőjelbe tegyük most e siót - főleg a program külpolitikai vonatkozásaival vitázik, legin­kább arra irányítja támadá­sát, Szemükre vetik például a szovjet kommunistáknak, hogy saját tapasztalataikat, illetve azok egy részét általános érvé­nyűnek tüntetik fel, ugyanak­kor hiányolják, hogy a kapita­lista társadalomban dolgozó proletariátus számára néni eléggé konkrétan szabja meg a feladatokat. És persze ugyan­akkor elutasítja a harcot a proletárdiktatúra kivívásáért. A megreformált filozófiai alap, úgy látszik, nem pre­desztinálja Giolottit a legmi­nimálisabb következetességre sern. No, és mivel „munkáspárt­ról" van szó, tőle is kijut né­hány vállveregetés a kommu­nizmusért harcoló párt prog­ramkészítői számára. Kissé részletesebben foglal­koztunk az olasz revizioniz­mus e nagynevű képviselőjé­nek cikkével. De úgy érezzük, veszélyesebb ez, mint a nyíl­tan támadó burzsoázia, hiszen mint a Moszkvai Nyilatkozat is kihangsúlyozta annak ide­jén: „jelenleg a fő veszély a revizionizmus”. Krajczár Imre A köztársaság kikiáltásának évfordulójára A z első világháború ne- gyedik évébe lépett. A monarchista, a Bécstöl függő Magyarország kirabolva. A termelés csökkent, de a „Min­dent a frontnak” jelszó kérlel­hetetlen megvalósítása nyomán a polgári lakosság minimális szükséglete sincs kielégítve. A városokban éhínség dúl, az üz­letek előtt a sorban állók ez­rei. Áru nincs, de van: hadi­üzem, katonai megszállás az üzemekben, vasárnapi kötelező munka, sztrájk, betiltás és majd minden demokratikus vívmány megvonása, lábbal tiprása. A falvakban hasonló a helyzet. Azt a keveset, ami még van, a katonaságnak rek- virálják. De virágzik a fekete­piac, a kulákspekuláció. És jönnek a levelek, az értesítések a „hősi halálról”, az eltűnésről. A hadiözvegyekén nem segít senki, a segélyeken a főjegyző úr dáridózik. A frontokon pe­dig vereség, veréség után, az ellátás majdnem a semmivel egyenlő, és áradnak hazulról a panaszkodó levelék. A harci morál rossz, a tiszt urak se jó szóval, se kikötéssel nem tud­ják már lelkesíteni a magyar bakát. Egyre árad. égyré dagad az elégedetlenség: Miért a hábo­rú? Elég volt a háborúból! De az ui'alkódó Osztály, a földbirtókósok és a bui'zsoák még nem untak bele a véres játékba. Hogyan is unták vól- ná, hisz kell énnél jobb üzlét? A hadimiiiiomosók — Weiss Maníréd másfélmillió korona értékű hadimegrendelést ka­pott — a hadiszállítók, feketé­zők, lánckereskedők élik vilá­gukat, a nép bőrén, a hétmillió katonai mundérba öltöztetett munkása és parasztja vérén. A z ország kimerültsége, pusztulása láttán mind­inkább hallatják szavukat azok, akik az ország haladását, boldogulását szolgálják. A ha­ladó erők követelése: a feuda­lizmus felszámolása, az önálló független Magyarország meg­teremtése, az ország demokra­tikus átalakulása, gazdasági helyzetének megjavítása, a nemzetiségi kérdések megoldá­sa és béke, a háború befejezé­se. E követeléseket támogatják a nép alsóbb rétegei, de a kö­zéprétegek, sőt még a liberális burzsoázia is. A szociáldemok­rata párt jobboldala csitítja az elégedetlenkedőket, igyekszik leszerelni a forradalmi hangu­latot, még a polgári jogok kö­vetelésével sem ért egyet. De a? opportunizmus ellené­re is növekszenek a munkás megmozdulások, sztrájkokkal, gyűléseken követeli a nép jo­gait. És az orosz munkások, parasztok forradalma hatal­mas és mély hatást gyakorol az egész társadalomra. A béké­ről és a földről szóló dekré­tum, az orosz példa nyomán megoldottnak látják a magyar problémákat is. Egyre térjed a jelszó: „Úöv, mint az oroszoki” Az októberi fórradalofn hatá­sára erősödnek a baloldali cso­portok, amelyek bátran han­goztatják: az uralkodó ósztály méllénék kél] szorítani a fegy­vert, a katonák jöjjének haza a frontról éi fegyverré! vívják ki jogukat. Egyré gyorsulnak az ésémé- rtyek. 1917. rtóvémbér 35-én százezres tüntető tömeg kiált­ja: fogadják el a szovjetek bé- kéájánlátát. Ugyanakkór forra­dalmat, tanácsokat követéinek 1018-bárt egymást érik a sztráj­kok, a tüntetésék, munkástaná­csok alakulnak, a MÁVAG- ban sörtüz dörren a munkások ellen, több helyen felkelés tört ki. A forradalmi válság kirob­banását azonban már nem ké­pes a kormány megakadályoz­ni. óktóber 25-én megalakul a Nemzeti Tanács, amely a ki­rálytól kapott reformokkal és nem forradalommal, nem a naptömegekkel együtt akarja megoldani a követeléseket. Ti­zenkét pontos követeléssel a Nemzeti Tanács kiáll a külön­béke, a háborús kormány elza- varása mellett, elszakadást kö­vetel Ausztriától, önrendelke­zési jogot a nemzetiségieknek, földreformot, demokratikus jo­gokat és szociális reformokat ígér a népnek. |~)e hangsúlyozzuk: min- l/ dent reformok útján, a királytól akarja megkapni, a néptömegek kikapcsolásával. A Nemzeti Tanács azonban AAAAAAAAAAMAMAAAAAAAAVtAAA^WAAAAAAAAAAAAAAMAAAAAAAMAAMAAAAAAAAAAAA^AAAéAAAAAAAAMAAAAAAMAAAA/AAAAAAM.AAAMAAMAAAAAA ■ Művészi színvonal, eszmeiség A gyöngyösi irodalmi színpad évadnyitója ÜJ TERÜLETE a művészet­nek az irodalmi színpad, amely sajátos körülmények, ha úgy tetszik: formák között teremtett sajátos művészetet. Múltja nem nagy, de a jövője, talán nem leszek rossz jós, ha azt mondom: jövője annál na­gyobb. Hogy Gyöngyösön is létre­jött az irodalmi színpad, az nem abból a meggondolásból fakadt, hogy ilyen nagy vá­rosban, mint Gyöngyös, „illik” lennie irodalmi színpadnak. Néhány lelkes, irodalomszere­tő ember, az irodalmi kör tag­jai hozták létre az irodalmi színpadot, mindenekelőtt azért, hogy az irodalmi művek em­bernemesítő, lélekformáló, lel­kesítő élményt nyújtó hatását kiterjesszék mindazokra, akik képesek a szép szó, a szép gondolat, a tiszta érzés befo­gadására, akik akarják ezt az élményt, akik várják ezt az élményt. Az élmény bő zuhatagban hullott a figyelő emberi szí­vekre, az Örök szerelem című összeállítás sokasodó műsor­számainak áradása nyomán. Élményt, tiszta élményt adott a kétezer év költészetének ja­vából kiragadott művek sora. Es állapítsuk meg jólesöen azt is, hogy az élményt befogad­ni kész emberi szíveknek sem volt híján a produkció. Hogy a székek zömén ifjú gimnazisták figyelték a szín­pad fényeinek hangulatos vil­lanásai között felhangzó szí­nes szavak zsongító hullámzá­sát — csak megnyugtató: a jö­vő Ígéretét mutatja ez a kö­rülmény. És egyben arra is utal. hogy a lelkes néhányak, az irodalmi színpad tagjainak munkája nem meddő kísérlet csupán: van talaja, amiben meggyöke­rezhet. és van levegője, ami­ben kivlrágozhat. MERT AZ irodalmi színpad sajátos művészetének tavaszát az a borús, esős őszi novem­beri nap hozta el Gyöngyösre, amelyiken közönség elé álltak az irodalom terjesztésének bi­zakodásával, az emberi lélek­nek a szép iránti fogékonysá­gában hivő fiatalok. Kiket emeljek ki közülük? Nem rangsorolást akarok vé­gezni. A vélemény összessége csak a dicséret végső kicsen­gését adhatja. Egységes pro­dukciót láthattunk, amelyben nem vált külön résszé az ének­kar műsora sem, nem lehetett szétválasztani benne az össze­kötő szöveget a versektől, de a színpadi elrendezés és a fé­nyek, a színek változása 5 9 egyazon célt szolgált: még hi­telesebbé tenni az élményt, a költők vallomását a szerelem­ről, a szenvedélyről, a hangu­latokról és a hitvesről. Kifejezni azt, hogy az élet nagy érzése a szerelem, amely benne feszül a férfi tenniaka- rásában, ott melegít az asszo­ny! karok ővó ölelésében, amely erőt ad, lendületet ad, hitet ad akkor is, amikor a gyilkosok fekete légiói özönlik el a Földet, s a szögesdrót til­tó sövénye zárja el az őrület tombolása közben az embert az embertől, az apát a család­tól, a gyermeket az édesanyá­tól. Papp Miklós összekötő szö­vege tökéletes egységbe ol­vasztotta az egyre magasabbra emelkedő érzések ívét. Igé­nyes munka, szerencsés ötvöző anyag volt ez a szöveg, amely értelemre ható didaktikai funkcióját is jól töltötte be. Az egyes művek megszólal- tatói közül Dankóné Gulyás Ágnes mélyen őszinte érzelmi telítettségű versmondását fo­gadtuk teljes együttrezdülés- sel. Szép szövegmondása fo­kozta versmondásának színvo­nalát. Elmélyült előadó, aki eggyé tud válni, fel tud olvad­ni a mű keltette érzelemben. Különösen Radnóti: Levél a hitveshez című művének tol­mácsolása tetszett. Décsey Judit Burns: John Anderson című versét szólal­tatta meg olyan melegséggel, ami igazolja az interpretátor hozzáértését. Hangjának kelle­mes csengése is ennél a vers­nél telt meg a belső melegség fényével. A KÉSŐ FAJDALOM ön­vádját Ady: Ha holtan talál­kozunk című művével Sáriné, Polnisch Valéria sikerrel adta vissza. A vers élményét maradéktalanul sajátjává tud­ta tenni és ezt közvetíteni is képes volt. Eminescu: Ó, jössz-e már...? versének sóvárgó panaszát Krasznai Krisztina mélyzengé­sű hangjának hajlékonyságá­val is hitelesebbé tette. Tat­jána levelét pedig Ruttkay Edit adta elő olyan átéltség- gel, ami fiatal korához képest meglepő. Krasznai Krisztina és Ruttkay Edit előadókészsé­ge élménygazdagsággal is pá­rosul: mindketten a jövő ígé­retei. Csekő László Szimonov: Várj reám című művének tol­mácsolásával jutott a legma­gasabbra. Ekkor érződött sza­vaiban az érzések őszintesége, amely átfűtötte versmondását. Turgenyev: Galambok című művében a hitvesi szeretet tisztasága fejeződik ki, amit Selmeczy Kovács Győző köz­vetített meglepően színesen és hajlékonyán. A hatvani irodalmi színpad tagjai közül Kanyó Gábor Schiller: A kesztyű és az en­nek élménye nyomán megszü­letett Karinthy: Két verssor között című művét szólaltatta meg kissé kesernyésen, jól el­talált hangvétellel. Dr, Ripka Kálmán Ovidius: Beszélgetés a cirkuszban című művét nagy intelligenciával adu vissza — könnyed volt, de ugyanakkor; cinikus, sóvárgó, és egyben; hidegen számító is. Az összekötő szöveg tolmá­csolása Szívós Józsefnek ju­tott. Nem volt könnyű a fel­adata, hiszen a nehézveretű; mondatok próbára tették, de; szinte személytelenné tudta; tenni magát: eszköz lett a. műsor céljának elérésében. Feltétlenül szólnunk kell a! Városi Kórus szerepléséről is. Tudott hangulatot teremteni! és elmélyíteni, tudott még’ újabb színt belekeverni az ér-J zelmek sokszínű változásába:; kiegészítette és művészi alá­zattal szolgálta az irodalmi: összeállítás végső kicsengését,: amit a záró kórus hangokká! formált Kodály: Békesség-! óhajtás című művének tolmá­csolásával. Az ünnepi alkalomhoz ün-; népi bevezetőt adott Sereg; József, a gimnázium igazgató­ja, aki nemcsak az irodalmi; színpadok jelentőségéről szó­lott, hanem az igény, a város; lakossága részéről megnyilvá­nuló igény bizonyosságáról; vallott meggyőződését is han-J goztatta. Jól eltalált rendezői; megoldás volt az igény lété-; nek kifejezését szolgáló, rövid,; de hittel telített megnyilatko-i zása is, amit dr. Gyulai Kál­mán szólaltatott meg a hallga­tóság soraiból. Még valamit: a jól alkalma­zott színek és fényhatások csak mélyítették az irodalmi; művek által keltett hangula-; tot. AZ ELMONDOTTAKBÓL, ügy gondolom, kitűnik: a! gyöngyösi irodalmi színpad! bemutatója, amely az örök! szerelem égisze alatt született; meg, élményt adott, értékes,; jól szerkesztett, helyes eszmei ' séggel összefogott előadást; nyújtott. G, Mólnál Ferenc akaratlanul is gyorsította a forradalmat, mert maga ni éllé tömörítette a forradalom erőit, amelyek aztán nyomást gyako­roltak rá. A forradalmi cso­portok nem tudják még a tö­meget teljesen megszerezni, dé erőteljesen befolyásolják az eseményeket. A Katonatanács például — Landler nyomására a félkelés szervévé válik, október utolsó napjainban a rendőrség é* a helyőrség föl­esküszik a Nemzeti Tanácsra, a munkásság fegyverkezni kéad — 30-án harmincezer munkás van fegyverben — egyre-más- ra alakulnak az üzerpi taná­csok, katonaság és félíégyvér- zétt munkások szálljak ftieg a főváros főbb gócait — és Októ­ber 31-én győz a polgári forra­dalom. A polgári forradalom — amely élsöpört» a háborús kormányt és Károlyi liberális burasöá pártját juttatta hata­lomra, SZövétségbén az SZDP- vél és a radikálisokkal — még- hirdétté programját, amély polgári jogokat tartalmazott és intézkedéséi nyomán Magyar- ország fegyverszünetet kötött, a politikai foglyok szabadlábra kerültek, a demokratikus sza­badságjogok kiszélesedtek. A megalakult kormány a király­ság fenntartása mellett hatá­roz, de ezt igyekeznek elhall­gatni. A néptömeg azonban köztársaságot követel és ennek kivívása nem megy könnyen. Végül is győz a népakarat, Ká­roly királyt elűzik a hatalma» lömegnyomás eredményeként, a dolgozók követelésére 1918. november 18-án — ma 43 esz­tendeje — Magyarországon megszületik a köztársaság. A burzsoá kormány az áruié szociáldemokrata vezetőktől támogatva meg akar állni a burzsoá társadalom alapján, a polgári demokráciánál, célja: megszilárdítani a burzsoá. ha­talmat. Tervük azonban nem Sikerült. A magyar dolgozó tö­megek a november 20-án meg­alakult Kommunisták Magyar- országi Pártja vezetésével, üzemi és katonai tanácsokba, forradalmi szervezetekbe tö­mörülve a szocialista forrada­lomért harcolnak. p’s négy hónappal a köz- társaság kikiáltása után, Oroszország után elsőnek Ma­gyarországon győzött a prole­tárdiktatúra. fp) A megye legjobb te* KISZ-szervezete Nagy örömmel vette át a nagyfügedi Dózsa Tsz KISZ- szervezete a jó munka elisme­rését jelentő oklevelet, amely azt igazolja, hogy a KISZ me­gyei bizottsága a megyében működő termelőszövetkezeti KISZ-szervezetek között az 5 munkájukat tartja a legered­ményesebbnek. Az elismerést tükröző okle­vél mellé a KISZ megyei és iárási bizottsága selyemzászlót és rádiót ajándékozott a szer­vezetnek. A szervezet KISZ- tltkára pedig jutalmul egy­hetes csehszlovák útra Indul­hat. A jó termelési és politikai munka jutalma tehát most sem maradt el. A nedagógiai főiskolások sportbált rendeznek az egri SZMT-székház nagytermében November 18-án az egri Peda­gógiai Főiskola sportköre sport­bált rendez Egerben, az SZMT- székház nagytermében. A sport­bált kultúrműsorral kezdik, amelyen a miskolci Műszaki Egyetem jelenleg Drezdában szereplő kultűrcsoportja is fel- lep.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom