Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-15 / 269. szám

1581. november 15., szerda n e p ü i s 4 rs n Az SZKP programjáról} S’ Eleiünk áramköre 1U ÉL.YEN átitatták tuda- tunk és érzelmeink minden rezdületét a Szovjet­unió Kommunista Pártjának programjában megfogalmazott gondolatok. Korunk e Kom­munista Kiáltványában nagy­szerűek a vészek — és csodá­latos az egész! Az, hogy a szovjet emberek mai nemzedé­ke már a kommunizmusban fog élni... Az, hogy a ma szo­cializmust építő népek az együttműködésben rejlő hatal­mas előnyöket kihasználva, csökkenthetik a szocialista építés időtartamát és többé- kevésbé egyidejűleg, egyazon korszakban térhetnek át a kommunizmusra... Az, hogy — miért ne remélnénk és hin­nénk! — hazánk előtt is még ennek a nemzedéknek az éle­tében feltárul a kommunizmus nagyszerű világa... E célok el­érésében, e feladatok végre­hajtásában az oroszlánrész — a kommunistáké. A kommunistáké, akik mim dig az ember nevében csele­kedtek. Az ember javára tör­téntek gigászi erőfeszítéseik — az élet megújhodáséért. Megtisztították a talajt, lerak­ták az alapokat sosem-volt óriási épület számára. Az alap: a szocializmus; s az épü­let — amely a szocializmusból növekedni kezdett — a kom­munizmusé. Most az épület körvonalai egyre inkább kitel­jesednek — állandósult formát nyerve. Az ember számára emelkedik a jövő életének ez az épülete, amely az ember belső világának fejlesztésére is szolgál. Mert az ember ben­ne — a kommunista társa­dalomban — jut el azokhoz a magasrendű erkölcsi tulajdon­ságokhoz, amelyek elválaszt­hatatlanok az emberi rangtól. Benne teremtődnek meg a fel­tételek minden rendi és va­gyoni különbségektől mentes emberi kapcsolatok létrejötté­hez. Magasrendű erkölcsi tulaj­donságok... Mik ezek? A PROGRAM egész er- ^ kölcsi kódexet ír elő a kommunista társadalom embe­rének : „ — odaadás a kommuniz­mus ugye iránt, a szocialista haza, a szocialista országok szeretete; — a társadalom javára vég­zett lelkiismeretes munka; — a társadalmi tulajdon vé­delméről és gyarapításáról való gondoskodás; — kollektív szellem és elv­társi kölcsönös segítség; — humánus kapcsolatok és kölcsönös megbecsülés az em­berek között: az ember em­bernek" barátja, elvtársa és testvére; — kölcsönös megbecsülés a családban, gondoskodás a gyer­mekek neveléséről; — kérlelhetetlenség a igaz­ságtalansággal, a henyeséggel, a becstelenséggel, a karrieriz­mussal szemben; — a Szovjetunió minden né­pének barátsága és testvéri­sége, kérlelhetetlenség a nem­zeti és faji ellenségeskedéssel szemben; — kérlelhetetlenség a kom­munizmus ellenségeivel, a né­pek békéjének és szabadságá­nak ellenségeivel szemben; — testvéri szolidaritás min­den ország dolgozóival, min­den néppel.” EJ OSSZŰ és részletes ta- nulmányt kívánna az erkölcsi kódex minden egyes pontja; az, hogy a szocialista világrendszer tagállamai kö­zötti kapcsolatokban a kommu­nista erkölcs főbb alapelvei érvényesülnek, mindenekelőtt a kollektív szellem és kölcsö­nös elvtársi segítség, az egy mindenkiért, mindenki egyért elvének betartását jelenti. „ Amikor a párt fejleszti a szovjet nép hazaszeretetét — hangsúlyozza a program —, abból indul ki, hogy a szocia­lista világrendszer kialakulá­sával a szocialista társadalom tagjainak hazafisága a saját hazája és a szocialista orszá­gok közössége iránti odaadás­ban és hűségben ölt testet”. Kommunista erkölcsiségünk, szocialista hazafiságunk leg­főbb mércéje.: hozzájárulásunk a szocialista társadalom felépí­téséhez, felvirágoztatásához." Az ember erkölcsi nevelődé- sében a leghatékonyabb erő a munka, amely a kommuniz­musban elsőrendű létszükség­letté válik. A munka tüzében alakul ki a szocialista morál. A munkában, .amely ma is csodákat művel. Már most ki­neveli az emberekben a jövő állampolgárának vonásait. Nap mint nap kovácsolódnak ezek a vonások a kommunista kö­zösségben. Szocialista hétköz­napjaink alakítják ki őket. EP LÉTÜNK áramkörében fontos energia-telep az erkölcs, fontos erőforrás a ke­mény és egyre nehezebb fel­adatok megoldására. Életünk áramköre egyesíti a legegyé­nibbet a legáltalánosabb tár­sadalmival. Egyesíti a tegnap és a ma közelségét a jövő táv­lataival. Életünk áramköre összekapcsolja mindennapjain­kat — a kommunizmussal. S nem engedhetjük meg, hogy ebben az áramkörben a há­ború idézzen elő zavarokat, az izmainkban vülódzó vil­lamosság. agyoncsapja az ag­resszióra merészkedőket. Pataky Dezső Htijiestés — infekcióval Egy pekingi lap szerint Műi Vung-cso professzor új eljárást talált fel a haj festésére. Ku­tyákat úgynevezett nioreflexes festékanyaggal oltott be és el­érte, hogy az injekció környé­kén meglehetősen nagy terüle­ten a kívánt színű szőrzet nő­jön. A professzor szerint rövi­desen sor kerülhet a hajszálak­nak a gyökéren át injekcióval történő festésére is. Ezt az el­járást évenként csak egyszer kellene megismételni. Gyenge anyag . .. A Német Szövetségi Köztár­saságban az illetékes döntő- bizottság egyetlen bemutatott művet sem talált megfelelőnek arra, hogy a német gyermek- film és német ifjúsági film 1961. évi nagydíjával tüntesse ki. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL Elkésett jó tanács A jövő tanára: a televízió-oktatófilm A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának határozatából kirajzolódó ma­magas színvonalú, fejlett jövőt csak olyan társadalom teremt­heti meg, amelynek minden tagja sokszorta képzettebb a mai embernél. A Magyar Távirati Iroda munkatársa dr. Koraeh Mór Kossuth-díjas egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Aka­démia tagját kérdezte meg, milyen lehetőséget lát arra, hogy egy egész nép minden tagja megszerezhesse ezt a magas képzettséget. — A programból kibontako­zó fejlődés — hangzott a vá­lasz — valóban példátlan fel­adatokat hárít az oktatásügy­re. Az elkövetkező évtizedek­ben a legkisebb települések, tanyák gyermekeinek is meg kell adnunk ugyanazt az okta­tást, amelyhez a legnagyobb városok tanulói hozzájutnak. Sőt, valószínűleg fél évszázad sem telik bele és már az egye­tem elvégzése lesz az általános tankötelezettség követelmé­nye. Ugyanakkor a tudomány soha nem látott ütemű fejlő­dése minden iskolatípus tan­anyagát is jelentős mértékben felduzzaszt ja majd. — Hány általános iskolai, középiskolai és egyetemi ta­nárra lenne szükség ilyen kö­rülmények között, és hogyan lehetne biztosítani ennyi pe­dagógus munkájának megfe­lelően magas színvonalát és együttfejlődésüket a tudomá­nyokkal? Milliószámra egye­temi tanárokat kiképezni még­sem látszik lehetségesnek. — Következésképpen már most hozzá kell látnunk azok­nak az új oktatási formáknak a kereséséhez, amelyekkel mégis megteremthetjük a ki­művelt emberfők korszakát. Egyiknek-másiknak a körvo­nalai máris kezdenek kibon­takozni. Ilyen például az ok­tatás központosítása, vagyis annak a lehetővé tétele, hogy egy-egy kiváló pedagógus ve­zetésével valóban százezrek tanulhassanak. — Ma* ugyanis már megvan az eszköz ahhoz, hogy egyet­j len tanár szavai akárhány ta­nulóhoz eljussanak. Ez az esz­köz a televízión keresztül köz­vetített oktatófilm. A tanter­mekben a nevelőnek csak a rendet kell ’ fenntartania, az előadást, a magyarázatot és a szemléltetést is a televízió kép­ernyőjén pergő film „szállít­ja”. Milyen más lesz például a földrajz, a fizika, általában a természettudományok tanítá­sa, ha a diák megláthatja a filmen a föld bármelyik táját, a legjobb laboratóriumok üzi- kai és vegyi kísérleteit," illetve ha a tökéletes kiejtést hallja minden egyes nyelvórán. Ez­zel a módszerrel a legeldugot­tabb tanyai iskolában is meg lehet teremteni a legkorsze­rűbb pedagógiai elveknek megfelelő oktatást, ugyanazt, amit ugyanabban az időpont­ban a nagyvárosi iskola tanu­lója kap meg. Ma már világszerte számos kitűnő oktatófilmet forgatnak, pedig ez a műfaj még nemér­te el fejlődése csúcspontját. A játékfilm ma még évtizedes- kel jár az oktatófilm előtt, de biztosra , vehető, hogy a jövő „kollektív tanára” rövidesen műfajilag is kifogástalan öltö­zékben jelenhetik meg a tan­termek katedráin, a televízió képernyőjén — fejezte be sza­vait dr. Koraeh Mór profesz- szor. (MTI) Dél-Vietnamban ismét fel­lángolt a polgárháború, ezrek, tízezrek vették fel a harcöt Diem imperialistabarát rend­szere ellen. A kormány 150 ezer katonája áll bezárva a laktanyákba, mert a korhadt rendszer még jól fizetett pri­békjeit sem meri kiküldeni a dzsungelbe. Nem a partizá­nok fegyvereitől féltik őket. Nem humanizmusról van szó, nagyobb a baj, félő, hogy a korszerű nyugati fegyverek­kel felszerelt katonaság át­áll a felkelőkhöz. Diem nem mert saját had­erejére támaszkodni, ameri­kai segítséggel akarja leverni a felkelést. Azért beszél a nap minden órájában kom­munista beszivárgásról, hogy ürügyet teremtsen az ameri­kai beavatkozásra. Bizony­gatja is, hogy Észak-Vietnam felöl fenyeget a veszély: rá­diói minden hullámhosszon azt kiabálják, hogy „kommu­nista terroristák” lépik át a határt. De még eddig olyan dokumentumokat sem sike­rült gyártania, amelyek az amerikaiak nagyon szerény igényeinek megfelelnének, hogy ürügyet adjanak a nyílt intervencióra. De nem kell félnie, mert az angol kormány segítségére siet az agg diktátornak. Per­sze, ő se veri le egy kéz- legyintéssel a. szabadsághar­cot, nem is ad csodafegyvere­ket Diem kezébe, csak néhány jó tanácsot... R. G. K. Thomphson veze­tésével angol küldöttség uta­zott Saigonba, hogy tanácsot adjon a dél-vietnamiaknak. Hangsúlyozták, hogy véle­ményük szerint ott is sikerrel alkalmazhatnák azokat a módszereket, amelyekkel an- 'nak idején leverték a maláj­földi felkelést. Diem első kézből kaphatta a tanácsot — az illetékesektől. A kül­döttség vezetője — Sir Thomphson — ugyanis annak idején hadügyminiszter volt Malájföldön. Emlékszünk még azokra a megrázó képes riportokra, amelyeket a malájföldj had­műveletekről készítettek nyu­gati újságírók. Az egyik ké­pen például állig felfegyver­zett férfi egy bennszülött le- vágott fejét tartja hajánál fogva. Ez a férfi nem, moluk- kai bennszülött... Legalább 20-féle oltást kapott trópusi betegségek ellen, az angol hadsereg egyenruháját viseli és fűzőscipőt. Angol hajók vitték Malájföldre, 250 ezred magával. Ennek a katonának Thomphson úr volt a legfőbb parancsnoka. Ö tűzött kitün­tetést a mellére a fejekért. De hiába volt minden igyeke­zet, Malájföld már nem angol gyarmat, s a generális sem parancsnokol skalp-vadászok fölött. Ö most „szakértő”. Thomphson. úr ék bizonyára alaposan felkészültek a ta­nácskozásra. A tőlük meg­szokott precizitással állítot­ták össze a likvidált emberek statisztikáját, a kimutatáso­kat a kiadásokról, no, és per­sze: a nyereségekről. Nem voltam ott a Diem- klikk és az angol küldöttség tanácskozásán, nem tudom, pontosan mi történt a kondi­cionált hőmérsékletű tárgya­lószobában. A vietnamiak bi­zonyára nagy figyelemmel ta­nulmány ozgatták a Foreign Office dossziéit. Igyekeztek mindent ellesni az angolok titkaiból, de azt hiszem, Diem diplomatamosolya a tárgyalá­sok végén bosszús gondolato­kat leplezett. Talán arra a dossziéra gondolt, amelyet nem hoztak magukkal az elő­kelő delegátusok, viszont mindenki tudja, hogy mi van benne. Nevezetesen arra, hogy az angolok minden erő­feszítésük, kegyetlenségük el­lenére, távozni kényszerültek, s hiába volt a vérontás, ma már nem urai a kaucsukter- mő molukkinak. S ez nem növelte a bizalmat a tanács­adók iránt... (K. I.) ftz ú] műhely gépeket vár Elkészült, s az építők már át is adták a Horti' Gépállomás új szerelőcsarnokát. Hogy milyen örömmel vették tudomásul a jó hírt az itt dolgozók, arról különösebben nem kell beszél­ni, mert minden új létesít­mény, amely a földeket mű­velő traktorosok munkáját se­gíti a jövőben, valóságos kincs­esei ér fel. A hortiak már tervezgetik is, hogy lesz, mint lesz majd az új csarnokban, hogyan szerve­zik meg a munkát, mert az a jó, ha nemcsak a helyiség szép, ««■IIBlllHail iiaiiiiiiiiBiiaiiiiiiiiBuaiiiiiiiiiiixiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiriiiiii.iiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiaiiiiiiiiaiiiiiiiiiuiiirtaiMiii ■: lllliri | . ti a « v .ír . i i s: •: (T > i a i 11 iiiiiiniiía'iiiiiiiiiiin laiiiniiiiiiBiiiüBiiBnaiiBiiaiiiiiiiiaiiaiiBo- AZT AKARJUK elérni _____________________min­denképpen — mondja a Zarán- ki Községi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Vékony János —, hogy mindenki bíz­zék bennünk, bátran fordul­jon gondjával, bajával hoz­zánk ,.. Az tán a néhány évvel ez­előtti helyzetről beszél. A kép, amit fest nem túságosan ró­zsás. Érződik belőle, hogy va­lamikor nem volt valami nagy tekintélye Zaránkon a tanács­nak s a tanácstagoknak sem. Okát három szóval lehet ma­gyarázni: a sok adminisztráció miatt. Vékony János körülbelül négy éve elnöke a végrehajtó bizottságnak, s maga is hosz- szú ideig nem tett mást, mint munkaterveket, intézkedési terveket, jegyzőkönyveket szerkesztett, bizottságok alakí­tásával foglalkozott. E tekintetben ugyan nem sokat változott a feladat, mé­gis a négy év előtti dolgokról már úgy lehet beszélni, _hogy ez volt. Az utóbbi időkben ugyanis többen kapcsolódtak be á munkába , a tanácstagok közül, s ha arra a kérdésre várunk választ, mit jelent te­vékenységük, segítségük, egy­szerű a felelet: — Nagyon sokat. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy nincs még minden rendjén munká­juk körül, de mégis amit^d dig elértünk, az eredmény.' Először is a tanácstagok több­sége már rendszeresen meg­Egy ember bekerült a házba • . így intetik a lakók panaszát Zaránkon tartja beszámolóit, de ahol négy-öt választó és egy ta­nácstag összejön, szintén meg­indul a beszélgetés aktuális dolgainkról. Panaszaikkal, ké­réseikkel is mind többen for­dulnak a tanácstagokhoz, te­hermentesítve ezáltal az ap­parátust. — Amit hibának lehet felró­ni, az, hogy a beszámolók szín­vonala még nem üti meg a mértéket, amit szeretnénk el­érni, tanácstagjaink pedig nem hozzák be a részükre kiadott füzeteket, amelyekbe nagyon sokszor hasznos tanácsokat, ta­nulságos panaszokat írnak a választók. most ér­TULAJDONKEPPEN keztünk tehát el a beszélgetés elején felvetett témához, a pa­naszügyek intézéséhez. A ta­nácselnök, hogy meg tudja mutatni milyen szolgálatot tesznek a füzetek, néhányat megmutat. Az egyikben néhány soros beírással több utcai villanyt kérnek a választók. Az intéz­kedés: — Erre az évre 16 800 forin­tot biztosítottunk új utcai vil-. lanyégők felszerelésére. A pénzünk is idejében megvolt, kértük a megyei községfej­lesztési Csoport segítségét is, felkerestük az ÉMÁSZ-t,. tár­gyaltunk magán kisiparossal-r mégsem lesz mód a tizenöt új égő felszerelésére, mert nincs kapacitás —, mondja az elnök. Ezt a kérést tehát saját hi­bájukon kívül most nem tud­ják teljesíteni, de azt sem tud­ni, hogy mikor lesz egyáltalán mód rá. (Hiába, furcsa dolog ez a kapacitás.) A Lenin úton néhány lakó, a járdaépítés után kapubejá­ratuk terméskővel való kira­kását kérte. — Ezt a kérést már teljesí­tettük — jegyzi meg Vékony János. Es a többi kérés, panasz, amelyekkel közvetlenül for­dulnak a tanácshoz a válasz­tók? — Nemrégiben egy ember, Sípos Imre gondozott fordult hozzánk panasszal — mondja az elnök. — Testvérénél lakik, de nem sok öröme van benne. Amit a tsz-nél mint éjjeliőr keres, elveszik tőle, de nem költik rá. Amikor éjszakai munkája után pihenni szeret­ne. először testvére számára kell dolgoznia, csak utána tér­het nyugovóra az istállóban, piszkos helyen, rendetlen, ápo­latlan ágyán — közölte rövi­den gondját, baját. — Az egész ember megjelenése is élha­gyatottságról, gondozatlansáe- ról tanúskodott. Mi kötelessé­günknek tartottuk, hogy se­gítsünk rajta. Mióta intézked­tünk, megváltoztak körülmé­nyei, jobban törődnek vele, s az istállóból bekerült a ház­ba : nem nehéz megmagya­ÜGY HISSZÜK rázni, mit jelent ez, A tanács tekintélyének respektálását, s növekedését az egész falu dol­gozóinak körében. De ez me­gint csak egy a sok közül. A következő esetek a földrende­zéssel kapcsolatosak. — Be kell vallani — mondta az elnök —, hogy a földek ren­dezése rosszul sikerült itt, Za­ránkon, s most ennek a kárát látjuk mi. Ebben az évben már több mint ötvenen jöttek ilyen üggyel kapcsolatos pa­naszt tenni s csaknem mind­egyiküknek igaza volt. Mi, ezekben az esetekben nem tu­dunk mást tenni: a panaszt továbbítjuk a járási tanács­hoz, ott aztán amint a zarán- kiak ügyére kerül sor, intéz­kednek. A helybelieknek ugyanis marad még mit tenniük. Nem­régen például Barfa Pál azzal fordult a tanácshoz: a Tárná­ba "lefolyó két artézi kút vizé­vel tegyenek valamit, mert há­za előtt nagyon lapos a terü­let, a jószágok meg gyakran betapossák az árkot és emiatt portájának környéke sokszor vízben áll — Az idén csak szükség- megoldással tudtuk rendezni Barta Pál előtt az árkot, de jövőre 14 ezer forintot fordí­tunk az összes árok rendbeho­zására — mondja az elnök, mintegy válaszként, mit tettek a panaszos ügyének elintézé­sére. Egyszóval: egyezer beteg emberen segítenek, máskor a földrendezés ügyében intéz­kednek, később árkot tisztít- tatnak, aztán azon. tanakod­nak, hogyan lehetne özv. Bar­na Jánosné feje fölé a mosta­ni, összeroskadó-félben levő­nél biztosabb födelet emelni. Van olyan is, hogy az egyik lakó panasszal fordult a ta­nácshoz, mert szomszédja el­hordta háza mögül a földet — a tanács segítette megegyezni a két gazdát, engedélyt adott új föld odahordására s még ma sem történt semmi. .A fél­tett házalap ott áll csupaszon, földborítás nélkül, de most már, úgy látszik, nem sürgős oldalának befedése. Ez esetben több időre van szükség, míg az ügy végére pontot tehet­nek ... EZEK AZ ESETEK csali ______________________ kira­gadott példái a tanács panasz- üaekkel kapcsolatos eredmé­nyes tevékenységének, ame­lyekre akár azt is lehetne mondani, sok más tanácsunk okulására: még ha a zaránki- ak munkája sem hibátlan — így kell ezt valahogy ... We idinger László ahol dolgoznak, hanem az ott végzett tevékenység tökéletes is. — Van egy diesel-adagoló padunk és egy nagy teljesít­ményű univerzális gumivulka- nizálónk — mondja Dudás Já­nos főmérnök. — Ezeket már az új műhelyben állítjuk mun­kába ... A nagy lendülettel elkezdett felsorolás ezzel azután véget is ér. — Nincs más, amiről öröm­mel beszélhetnénk — folytatja a főmérnök —, mert a többi gépre egyelőre csak várunk. Amelyekkel rendelkezünk, nem megfelelőek már. Félreértés ne essék, nem azért, mert az új szépen kifes­tett műhelycsarnokba szégyell­nék bevinni az évek óta hasz­nált munkagépeket. Azokat nagyon szívesen használnák a jövőben is, csak egy baj van velük. Az, hogy azokat a mű­helyberendezéseket, gépeket, amelyekkel jelenleg rendel­keznek, még akkor kapták, amikor húsz erőgépe volt a gépállomásnak. — Most meg — sóbajt a fő­mérnök —, csak erőgépünk 140 darab van, és 13 típus... A je­lenleg rendelkezésre álló mű­helyfelszereléssel így nem tu­dom, hogyan jutunk a téli nagyjavítás végére. Reménykedve várják az új műhelybe a korszerű felszere­lést a hortiak, mert nagy mun­kájukat a tél folyamán csak így tudják megfelelően elvé­gezni. Reménykednek, hogy nem kell sokáig, feleslegesen vára- kozniok. Szeretnék, ha új csar­nokuk úgy tölthetné be hivatá­sát, ‘ amilyen céllal építették. Velük együtt bizakodunk mi is. Legközelebbi látogatásunk­kor — reméljük — már nem üresen látjuk az új horti gép­szerelő műhelyt. (to)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom