Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-12 / 267. szám

19S1. november 12,, vasárnap NPPÜTSAG Minden erőt a mélyszántás elvégzésére 1 Megyénk gépállomásai évről évre a termel őszö ve tkezetex megszilárdításában, a munkák időben és jó minőségben való elvégzésében és nem utolsó­sorban a megyék közötti ver­senyben példamutatóan helyt­álltak és kivívták a párt és . állami szervek elismerését. Különösen jól végezték ez évben a nyári és az őszi me­zőgazdasági munkákat. Tevé­kenységük eredményeként He­ves megye termelőszövetkeze­tei a megyék között elsőnek teljesítették az őszi vetéster­vet, bár egyetlen évben sem volt olyan nehéz és küzdelmes a talajmunka, mint most, a rendkívüli aszály miatt. ^ A gépállomások dolgozói a párt és tanácsi határozatok alap­ján mindent elkövettek, hogy a határidőket betartsák. A gépállomások vezetői és dol­gozói tudták, hogy az a mun­ka, amit a földeken végeznek, harci feladat, amely a terme­lőszövetkezetek megszilárdí­tását segíti. Az az út, amit ebben az év­ben a tavaszi, nyári, őszi me­zőgazdasági munkák elvégzése terén megtettünk, eredményes volt. De ez csak akkor lesz teljes értékű, ha a szántóföl­deken a mélyszántást is ma­radéktalanul befejezzük; Az, amit gépállomásaink dolgozói eddig fettek, nehéz és komoly munka volt, de ha a mély­szántás gazdasági kihatásait vizsgáljuk, le kell szögezni, hogy ennek elvégzése, vagy elmaradása is nagymértékben erősítheti, vagy gyengítheti a termelőszövetkezeteket. Ha visszatekintünk az el­múlt tíz évre, megállapíthat­juk, hogy egyetlen évben sem tudtuk maradéktalanul végre­hajtani a mélyszántással kap­csolatos feladatainkat. Nem végeztünk gazdasági számítá­sokat sem és beletörődtünk abba — néha objektív okok miatt is —, hogy évről évre több tízezer katasztrális hold szántóterület tavasszal került felszántásra. Az is igaz, hogy amíg me­gyénk területén az egyéni gazdálkodás volt az uralkodó, nem álltak rendelkezésünkre azok az eszközök, módszerek és gazdasági számítások sem, amelyek figyelmeztettek volna a mélyszántás! munkák elma­radásának gazdasági kihatá­saira. Ma azonban, amikor termelőszövetkezeti megye let­tünk, égetően és sürgősen je­lentkezik a mélyszántási mun­kák időben és jó minőségben való elvégzésének szükséges­sége. Ha csak az elmúlt év őszé­nek tevékenységét értékeljük, amikor több mint ötvenezer katasztrális hold terület mély­szántás! munkája maradt él — részben objektív okok miatt —, megállapíthatjuk, hogy sú­lyos milliókat dobtunk ki az ablakon, illetve vettünk ki a termelőszövetkezeti tagok zse­béből. Minden egyes termelő­szövetkezeti tag láthatja, hogy milyen hátrányos helyzetet Hihirmagy órásat... „Bebizonyosodott, hogy a cá­pák menekülnek a sárga szín elől. Ha nem menekülhetnek, belepusztulnak.” Megnyugodtam. Egy sárga úszónadrág és kipusztítom kö­rülöttem a cápákat. * „Egy laboratóriumban 12 millió fokos hőmérsékletet ér­tek el...” Szerintem egy laboratórium­ban ez nem kunszt. Csinálja­nak azok a tudósok 24 fokot a központifűtéses házban. Az a valami! * „Az új, elektronikus mik­roszkópon szabad szemmel lát­ható az atom”. Na. most már elhiszem, hogy van atom. Az ember győződ­jön meg mindenről a szemé­vel. * „Erősen megdrágult az oroszlán. Ára egy év alatt 8 millió afrikai frankról 10 mil­lióra emelkedett...” Kétségbeejtő. Egy négy­gyermekes családapa ezentúl aligha veheti meg a napi oroszlánszükségletét. Kényte­len tyúkot venni. S ezt neve­zik életszínvonalnak! (egri) tud teremteni, ha tavaszi szán­tásba kerül a tavaszi árpa és kukorica. Ebben a gazdasági évben mintegy 50 000 katasztrális hold takarmánygabona terüle­tet véve alapul (tavaszi árpa, kukorica), a tavaszi szántásba vetés átlagosan négymázsás takarmánygabona terméskie­sést eredményezett. Ez azt je­lenti, hogy ekkora területen a mélyszántás elmaradása miatt mintegy kétezer vagon takar­mánygabonával termett keve­sebb, amelynek értéke mint­egy 40 millió forint. Ez me­gyei átlagban egy-egy munka­egység értékét négy forinttal csökkenti. Azokban a termelő- szövetkezetekben, ahol a mély­szántási munkákat az elmúlt év nyarán és őszén elvégez­ték és természetesen a nö­vényápolási munkákra is idő­ben sor került, a nyár folya­mán fellépett rendkívüli szá­razság nem okozott lényeges terméscsökkenést, illetve ki­esést az elmúlt évekkel, vagy a tervezett átlagokkal szem­ben. A példákból okultunk, s most a megyei párt és tanács VB-határozatai előírják a mélyszántási munkák utolsó katasztrális holdig való elvég­zését. Ezt kötelességünk vég­rehajtani. Nem hátráltathatja a mélyszántási munkát az, hogy vajon mit fogok szánta­ni tavasszal, ha minden terü­letet most felszántunk. De egyetlen termelőszövetkezeti elnöknek sem lehet olyan né­zete, hogy majd ráérünk ta­vasszal szántani, vagy esetleg a géppel művelhető területen lófogattal csökkenteti értékű szántást végezni, esetleg taka­rékossági szemponból. Nem te. hetjük próbára egyetlen ter­melőszövetkezetben sem a gazdasági eredmények alaku­lását, ilyen gondolkodás mi­att. Az elmúlt hetekben a me­gye és járások vezetői elemez­lek a gépállomások tevékeny­ségét és megállapították, hogy például az Egri Gépállomás körzetében vannak olyan trak­toristák, akik dekádtervüket 150-200 százalékra teljesítik, de vannak olyanok is, akik ezt a tervet egyáltalán nem, vagy esetleg 30—40 százalékra telje­sítették. Feltétlen szükséges és he­lyes, ha a gépállomások veze­tői felmérik a helyzetet és megállapítják a traktorosok részére az elvégzendő mély­szántási feladatokat. Jelen esetben az időjárás kedvező a mélyszántási munkákhoz, az 50 000 katasztrális hold mély­szántásra alkalmas terület fel­szántása azonban nagy fel­adatot jelent és jó szervező munkát igényel. Minden na­pot, minden órát ki kell hasz­nálni. Ebben az időszakban az éjszakák még nem olyan hű­vösek, hogy ne lehessen két műszakban dolgozni, ezért azt is meg kell szervezniük a gép­állomások vezetőinek. Az azon­ban fontos feladat, hogy a gépállomások vezetői megfele­lően gondoskodjanak az éjjeli műszakban dolgozó traktoris­ták ellátásáról. Számtalan ter­melőszövetkezetben meleg ételről és védőitalról is gon­doskodnak. Ezeken a helyeken traktoristáink példamutató, jó munkával viszonozzák a gon­doskodást. Ez annál inkább helyes, mert a gépállomási traktoristák döntő többsége termelőszövetkezeti tag, akik közvetlenül is érdekelve van­nak a munkák időben és meg­felelő minőségben való elvég­zésében. A tavasz és a nyár folya­mán nagy arányban bontako­zott ki a járási, a megyei és az országos szántóversenyre való felkészülés. Ennek a ver­senynek pozitív hatása az, hogy az elmúlt évekhez viszo­nyítva a szántások minősége igen sokat javult. A hiba csak ott volt, hogy jelentős azoknak a traktoristáknak a száma, akik nem neveztek be a ver­senybe, mert idegenkedtek et­től. A hátralevő hetekben az őszi mélyszántások ideje alatt helyes lenne, ha a gépállomá­si igazgatók megszerveznék az üzemi szántási versenyt, érté­kelnék az üzemekben a leg­jobb traktoristák eredményeit. A lemaradókat viszont a tél folyamán mer’*'1elő szakmai képzésben részesíthetnék. Lelkesítsen minden gépállo­mási dolgozót az a tudat, hogy munkájától függ, egy-egy ter­melőszövetkezet megszilárdu­lása, a gazdasági eredmények javulása és nem utolsósorban a tsz-tagok és a maguk élet- színvonalának emelkedése is. Vajda László a megyei tanács VB mező­gazdasági- osztályának vezetője Mozgalom a gépek szocialista megőrzéséért! A gyöngyösi XII-es aknában jelentős összegeket tesznek ki azok a károk, amelyek a gépi berendezésekben keletkeznek. Gyakori eset,' hogy a páncél­pajzsos frontokon nem az elő­írásoknak megfelelően telepí­tik a robbantólyukakat, s en­nek következtében „fellövik" a kaparószalagot. Ismétlődő rossz jelenség a pajzsoknál az orsócsere is, mert a dolgozók nem tartják be az előírt 2,3 méteres magasságot. A XII-es akna KlSZ-szerve- zetének munkájában kevés kifogásolni való akad. eredmé­nyesen, dicséretesen látják el feladatukat a fiatalok. Az ő összefogásuk gátat tudna vetni azoknak a hanyagságoknak, amik miatt a gépi károk elő­fordulnak. Indítsanak mozgal­mat a gépek szocialista meg­őrzéséért. Tekintsék saját tu­lajdonuknak a gépeket, ame­lyeket az ő gondjaikra bízott államunk. ízt mondta a gyöngyösi SZTK... ... október 20-án. a hatvani Petőfi Termelőszövetkezet számára keltezett levele, hogy amennyiben október 30-ig nem jelentik be SZTK- biztosításra a tsz Filcsik Ru­dolf nevű alkalmazottját, nem tudják a nevezett részére a kért családi pótlékot kiutal­ni. Ez eddig helyes, mert való igaz, nem tarthat igényt egy munkáltató arra, hogy dolgo­zója a Szakszervezeti Társa­dalombiztosítási Központtól családi pótlékot kapjon, ha maga nem tesz eleget elemi kötelezettségének: munkása biztosítási bejelentésének. Csakhogy a gyöngyösi SZTK ez esetben egy kissé túllőt a célon. A Petőfi Tsz főkönyvelője ugyanis fél perc alatt elő tudta szedni és meg­mutatni azoknak a levelek­nek másolatát, amelyek bi­zonysága szerint egyetlen hó­napban sem mulasztotta el eddig a tsz alkalmazottainak bejelentését. Filcs’k Rudolf a levélmásolatokban május óta szerepel — mióta a tsz dolgo­zója. A levelek eredeti pél­dányaiban is ez idő óta sze­repel neve a gyöngyösi SZTK-ban. csak éppen eddig nem vélték észre. Sajnos — mert ez azt bizo­nyítja, hogy egy ügyviteli ad­minisztrációt nem túlságosan kedvelő és gyakorló gazdasá­gi ágban jobban megy ez a munka is, mint a nagy ügy­viteléről ismert SZTK-ban. Nem lenne csodálatos ilyen eset után, — hiszen Filcsik Rudolf első bejelentése ide­stova hat hónapja történt —, ha a hatvani Petőfi Tsz iro­dai dolgozói egyszer csak fel­kerekednének és Gyöngyösre utazva rendbetennék az az' SZTK irattárát, hogy elő­kerüljön dolgozójuk valame­lyik hónapi bejelentése, hogy végre megkaphassa a családi pótlékot. (w) A szövetkezet építői Épül az abasári Rákóczi Tsz 96 férőhelyes növendékistálló­ja. Az ácsok már a léceket szegezik a tetőn, nem sok a munka rajta, mire beköszönt a hideg téli idő, készen is lesznek, elhelyezhetik benne a növendékeket. A munkákat az utolsó szeg beveréséig a szövetkezet építőbrigádja vég­zi. Így hozzávetőlegesen szá­mítva is, 80—100 ezer forint­tal kerül kevesebbe, mintha valamelyik vállalattal építte­tik fel. 80 ezer forint pedig nagy pénz, egy kisebb új be­ruházás telik belőle. A szövetkezet építőbrigádja sok pénzt megtakarított már a szövetkezetnek, s nemcsak olcsóbban építenek, mondja a szövetkezet elnöke, hanem pontosan határidőre is, és jó minőségű munkát végeznek. Azt az előnyt meg nem is kell külön mondani, hogy úgy dolgoznak, ahogy a veze­tőség irányítja őket — mindig ott és azt a munkát végzik, amelyik a legfontosabb. Az év tavaszán, amikor még az első lépéseket tette meg a szövetkezet, bizony a legne­hezebb az építőbrigád meg­szervezése volt. Az iparosok egy kicsit húzódoztak a belé­péstől. Négy emberből alakult meg, a brigád tagjai: Dér Ist­ván, aki most a brigádvezető helyettese, Palumbéli János. Bányász János és Holecz Mi­hály. A négy munkára kész ember megvolt, csak képzett vezető hiányzott. Később az is akadt, a község egyik kis­iparosa, Előházi János vállal­ta a brigád vezetését. Felesé­ge tsz-tag, maga azonban most még szerződéses munkása a tsz-nek. Most még, mert oly­kor-olykor már számolgatják az asszonnyal, hogy semmivel sem keresne kevesebbet — sőt több lenne a havi átlag, ha munkaegységre dolgozna. Első feladata az újdonsült építési brigádvezetőnek az volt, hogy megteremtse a leg­elemibb feltételeket. Állványo­záshoz a bontott épületekből szereztek anyagot, szerszámo­kat részben a tagok hoztak magukkal, részben vásároltak. Most már megvan minden legszükségesebb felszerelés. Első nagyobb munkájuk a szőlőfeldolgozó üzemrész épí­tése, illetve az épület átalakí­tása volt Ehhez a munkához szakmai segítőjük is akadt, az 1PAHTERV egyik mérnöke, Hidasi Lajos személyében. A többi munkát, — az új nö­vendékistálló, a két juhhodály felépítését, a székház átalakí­tását a brigádvezető irányító sával végzik. Erejükből és idejükből a sok munka mel­lett arra is futotta, hogy a? egyik tag családi házát is tető alá hozzák Jó hét hónapja dolgozik a szövetkezet építőbrigádja, da máris elérték, hogy a szövet­kezeti tagok és vezetők egya­ránt a dicséret hangján be­szélnek róluk. Dicsérik őket, mert pontos, jó és olcsó mun­kát végeznek — a maguk te­rületén ők is sokat tesznek azért, hogy szövetkezetük hó­napról hónapra erősebb le­gyen. —d— a ... ha küzdünk a béké­ért, ha szeretjük az életet és az emberek alkótó mun­káját, nem lehet közömbös számunkra, hogyan irányít­ják és készítik fel az életre az emberiség fiatal hajtá­sait, arra tanítják-e őket, hogy becsüljék az ember által alkotott anyagi és szellemi javakat, vagy el­lenkezőleg, az emberiség alkotásainak tagadása, a faji és nemzeti gyűlölködés, a militarizmus és a háború szellemében nevelik őket...’* (Gheorghiu-Dej, az ENSZ közgyűlésének 15. üléssza­kán elmondott beszédéből, az Intézkedések a béke és a népek közötti kölcsönös megbecsülés és egyetértés gondolatinak érvényre jut­tatása az ifjúság soraiban c. javaslat előterjesztésekor.) Az emberiség rég felismerte már, hogy jövője nagymérték­ben függ attól, milyenné neve­lik a felnövő nemzedéket, a jövő letéteményesét. A törté­nelem során valahányszor egy- egy társadalmi osztály döntő harcba szállt a társadalmi elő­rehaladást gátló reakciós erők­kel, fegyvertárában ott szere­pelt az új, az addiginál töké­letesebb ember nevelésének terve is. Ezek a tervek azon­ban mindvégig csak papíron maradtak, nem váltak — és nem is válhattak! — valósággá. Hiá­ba volt a francia felvilágoso­dás, a marxizmus előfutárai, a szocializmus úttörői, az utópis­ták minden önfeláldozó erőfe­szítése, — tervük, szándékuk terméketlen és meddő maradt. Terméketlen és meddő, mert az embereket lealacsonyító, az ember egyéniségét és személyi­ségét letipró társadalom meg­semmisítését nem vették fel programúkba, — ami nélkül pedig az ember tökéletesítése elképzelhetetlen; nem építet­tek egy forradalom esetlegessé­geire, — pedig mind a társada­lom, mind az ember átalakítá­sa csakis forradalmi harcban valósítható me*. Lenin rendelkezése . . . A győztes októberi forrada­lom — amely „alapjaiban ren­dítette meg a világot” — adta meg a lehetőséget arra, hogy a szocialista állam megteremté­sével felnevelődhessék a szo­cialista állam, s mindenekelőtt az új kor — kommunista kor­szakunk — feladataihoz méltó új, kommunista ember. Az 1917-ben megteremtett lehető­séget fejleszti, bontakoztatja tovább az SZKP húsz eszten­dőre szőlő programja. Az ember annyiban a körül­mények terméke, amennyiben a körülmények az ember ala­kító munkájának termékei — tanítja Marx, s éppen ez a té­tel magyarázza: az épülő kom­munizmus körülményei között miért tekintheti az SZKP prog­ramja a kommunista nevelést az új társadalom megteremtése egyik fő eszközének. A prog­ram így méltatja a kommunis­ta nevelés fontosságát: „Minél magasabb fokú a társadalom tagjainak öntudata, annál tel­jesebben és szélesebben bonta­kozik ki alkotó aktivitásuk a kommunizmus anyagi-techni­kai bázisának létrehozásában, a kommunista munkaformák és az emberek közötti új viszo­nyok fejlesztésében, és követ­kezésképpen annál gyorsab­ban és sikeresebben oldhatók meg a kommunista építés fel­adatai.” A tettekben megmutatkozó kommunista öntudatra való nevelést a párt nem elvont követelésként állítja a kom­munista nevelők elé. A jelen gyakorlatából, s a világosan körvonalazott jövő szükségle­teiből kiindulva, tárja fel a ki­alakítandó embertípus részle­tes „tervrajzát” is. Mik 0, kialakítandó új em­bertípus legfőbb jellemvoná­sai ? A tudományos világnézet ki­alakítása — a marxi—lenini ideológia alapjain; hűség a néphez, a párthoz, a kommu­nista eszmékhez; kérlelhetet- lenség a kommunizmus ellen­ségeivel, a népek békéjének és szabadságának ellenségeivel szemben; az önként és meg­győződésből végzett munka szeretete, az ember magatartá­sában mélyen gyökerező kol- lektívizmus, szilárd becsületes­ség, — s minden fontosabb dol­got fel sem lehet sorolni ilyen kurta cikk keretében. Lenin 1920. október másodi­kén, az Oroszországi Kommu­nista Ifjúsági Szövetség III. kongresszusán beszédet tartott a kommunista nevelésről. Azok a feladatok, amelyeket Lenin több mint negyven esztendeje kitűzött, lényegükben ma is aktuálisak, önként adódik a lehetőség, hogy párhuzamot vonjunk a Leriin kitűzte fel­adatok és a programban meg­jelölt intézkedések között... Lenin a komszomolisták előtt azt mondotta: „az a nemzedék, amely a kapitalista társada­lomban nevelkedett, aligha fogja megoldani a kommunista társadalom felépítésének fel­adatát. Ez a feladat a fiata­lokra hárul”. (Kalinyin: A kom­munista nevelésről. Szikra. 1950. 80. old.) A program a kö­vetkezőket rögzíti: „A párt kü­lönösen nagy jelentőséget tu­lajdonít a serdülő nemzedék nevelésének.” Lenin: „A munka termelé­kenysége, ez végeredményben az új társadalmi rend győzel­me szempontjából a legfonto­sabb, a legfőbb dolog... A kommunizmus a kapitalizmus-. sál szemben az önkév‘es, az öntudatos, az egyesült, a mo­dem technikát felhasználó munkások magasabb fokú munkatermelékenységét je­lenti.” (Lenin: Marx, Engels, marxizmus. Szikra. 1948. 374— 75. old.) A programban a kö­vetkezőket olvashatjuk: „Az el­következő 10 évben több mint kétszeresére, 20 év leforgása alatt pedig négy, négy és fél­szeresére kell emelni az ipar­ban a munka termelékenysé­gét ... Húsz év múlva a szov­jet iparban a munka termelé­kenysége az Egyesült Államok jelenlegi színvonalát körülbelül kétszeresen, az egy órára jutó termelést tekintve pedig... je­lentősen nagyobb mértékben múlja felül... a társadalom javára végzett munka minden­ki számára elsődleges létszük­ségletté, felismert szükségsze­rűséggé válik...” Lenin: „A kommunizmus ott kezdődik, amikor az egyszerű munkás önfeláldozóan, nehéz munkával megbirkózva, kezd gondolkozni... arról, hogy minden púd gabonát, kőszenet, vasat és egyéb terméket meg­őrizzen, bár azokat nem sze­mélyesen a dolgozó kapja, nem is a ,hozzátartozói’, hanem ,tá­volállók’, azaz a társadalom egésze, tíz- és százmillió em­ber ...” (Lenin: Marx, Engels, marxizmus. 375. old.) A prog­ram a kommunizmus építőjé­nek fontos erkölcsi elvként ha­tározza meg: „a társadalmi tu­lajdon védelméről és gyarapí­tásáról való gondoskodás”-t. És így mehetnénk tovább pontról pontra, mondatról mondatra. De e kevésből is lát­ható: Lenin útmutatásai vörös fonálként húzódnak végig az SZKP programjának a kom­munista nevelés továbbfejlesz­tésére előirányzott intézkedé­sein. A párt részletes „tervrajzot” dolgozott ki a kialakítandó új embertípusra. E tervrajz tiszta, világos és áttekinthető, — ugyanakkor grandiozitása is ér­zékelhető a kommunista neve­lés új távlatai feltárásának módozataiban. Régen is készítettek terve­zeteket az ember erkölcsi ar­culatának megváltoztatására. E tervezetek a rosszul értelme­zett humanizmus elvére épül­tek, nem a rossz társadalom megsemmisítését tekintették a legfontosabb célnak, hanem csupán a meglevő rossz társa­dalom „átnevelését” akarták megvalósítani. E régi terveze­tekben a kizsákmányoló ki­sebbség — oligarchia — prédi­kálta a maga „kívánságait”; templomi szószékekről hirdette meg például az önmegtartózta­tást — természetesen a dolgozó, milliónyi kisember számára. Ha akadtak is elvétve a törté­nelem során olyan emberneve­lési tervek, amelyek nem vol­tak osztályok korlátáihoz kö­töttek, — ezek közös fogyaté­kossága abban dominált, hogy járhatatlan utakat jelöltek meg a kitűzött eszmények felé. A program megszabta út jár­ható. Ez az út elénk tárja mindazt, amit az épülő kom­munista társadalom tenni szán­dékozik és tenni fog a testileg és szellemileg sokoldalúan fej­lett, magas erkölcsi színvonalú, fejlett művészi ízléssel rendel­kező kommunista ember neve­léséért — az emberért, az em­ber javára, aki vassá, betonná, erőművekké, gyárakká, való­sággá változtatja a Szovjetunió Kommunista Pártja program­jának mondatait. Patak? Dezső 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom