Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-10 / 265. szám

4 NfiPÜJSAG 1961. november W., péntek 4? ifjúság legjobbjai Tegnap megtudtam, hogy ugyan­abban a városban élek, ahol az k,ifjúság legjobbjai”. Sőt, ugyan­abban az utcában lakom, ahol ők dolgoznak. Nem, ne tessék közbe­szólni, nincs itt tévedés, nem a Széchenyi utca ifjúságáról van itt *2ó, nem is az egriekről, vagy egy­terűén a Heves megyeiekről, még csak nem is a magyar fiatalokról. Az „Ifjúságról” — minden lakhely, felekezet, foglalkozás, anyanyelv 4s egyéb leszűkítés nélkül. A fCisker. vezetői buzdítják a vevő­ket a Vörös Csillag moziban leve­tített hirdetésükben, hogy vásárol­janak a Széchenyi utcai élelmiszer- boltban, — ott ugyanis az ,,ifjúság legjobbjai” segítik vásárlásaik le­bonyolításában. Azt hiszem, a bolt — egyébként minden tekintetben remekül dol­gozó. udvarias . előzékeny - kiszol­gálói, megelégednének azzal, ha egyszerűen az egri kereskedő ifjú­ság leg jobbjaiként emlegetnék őket. — zár. — A VÖRÖSKERESZT He­ves megyei bizottsága a jövő héten kezdi meg Hatvanban az önkéntes, díjtalan véradók toborzását. — AZ EGRI járásban 6000 VlT-sorsjegyet adtak ki a KISZ-jiataloknák árusítás cél­jából, akik mind a 6000 sors­jegyet maradék nélkül elad­ták. — 1961. SZEPTEMBER 1- től az egri általános iskolák­ban az alsó tagozat részére délelőtt, a felső tagozat ré­szére pedig délután tartották meg az órákat. November 27-től az egri városi tanács művelődésügyi osztálya ren­deleté szerint a felső tagozat délelőtt, az alsó tagozat pedig délután látogatja az órákat. — A HEVES MEGYEI nép­művelési tanácsadó keretén belül megalakult népitánc- c soport-vezetők továbbképző tanfolyama 19-én tartja meg szokásos foglalkozását Boruss Viola és Tárnái Ilona vezeté­sével. — NAGY SIKERREL mu­tatták be november 8-án Egerben, az SZMT kultúr­otthon nagytermében a Tánc­zenei gimnázium című tarka- műsort, A két előadást kö­zel ezren nézték meg. — NOVEMBER Í4-ÉN, ked­den este hét órai kezdettel ke­rül sor az Országos Filharmó­nia és a Hatvani Állami Ze­neiskola második bérleti hangversenyére. Ezúttal ka­mara-est keretében a Weiner- vonósnégyes mutatkozik be a város közönségének. Zongorán közreműködik Katona Ágnes. A vonósnégyes tagjai Szász József, Székás János, Krasznai István, Szász Árpád. Műsoron Szabó I. vonósnégyese, Schu­mann zongora-ötöse és Beet­hoven f-moll vonósnégyese szerepel. — A LEGUTÓBBI megyei tanácsülésen dr. Erdélyi Béla megyei tanácstag felhívta a figyelmet, hogy az egri fürdő gyógyhatását jobban is ki le­hetne használni. Nagy jelen­tőséget tulajdonított felszóla­lásában az utókezeléseknek, amelyeket nagy mértékben segítene az egri gyógyfürdő vize. EGRI BRÖDY A megbilincseltek GYÖNGYÖSI PUSKIN A búcsú GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szurkolók lesen HATVANI VÖRÖS CSILLAG A piros autó utasai HATVANI KOSSUTH A vár titka HEVES Katona zene PETERVASARA Vadállatok a fedélzeten FÜZESABONY Feltámadás Cgerben este 7 órakor: Sok bühó semmiért (Ady-bérlet) Nagyrédén este 7 órakor: Montmartre! ibolya tsányban este 7 órakor: lartuffe A művészettel nem szabad megalkudni Shakespeare bemutató Egerben Aki Shakespeare-t csupán könyvekből ismeri: félig isme­ri — írja Kárpáti Aurél, a nagy színházi kritikus —, hallani kell — élőszóra váltva — ver­seinek édes múzsáját, barokk pompájú mondáéinak össze­fonódó bonyolult szólamait vegyeskarba teljesedő, viharos dörgésig emelkedő crescendóit és látni — szemtől szembe a hősei tekintetéből kicsapó szenvedély villanásait, hogy igazán közelébe kerülhessünk. Jól, vagy rosszul, de játszani kell Shakespeare-t. Talán nem tűnik szentség- törésnek, ha mór most elöl­járójában kijelentjük: nem kellett volna teljesen szó sze­rint venni Kárpáti Aurél egyébként igaz és logikus sza­vait. Shakespeare-t játszani kell, de nem rosszul. Játszani kell, de csak akkor, ha adva vannak az előadás feltételei. Egy jó előadás feltételei. Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház nem rendelkezett ezekkel a feltételekkel. Szezonkezdés, új színházi épület, helyiség­problémák, tucatnyi pályakez­dő fiatal művész, s mindezek tetejében naponta három pro­dukció — Shakespeare, Moliére és Kálmán Imre — a vidéki előadásokon. Ilyen körülmé­nyek között felelőtlenségnek tűnik Shakespeare vígjátéké­nak bemutatása és tiszteletlen­ségnek a nagy angol író, költő iránt. Egy színháznak csak olyan darabot szabad műsorra tűzni, amelynek szerepeit ki tudja osztani. Ebben a vígjá­tékban éppen csak a gazdasági hivatal emberei nem játszot­tak, kapott itt szerepet színész, segédszínész és díszletező is. A Shakespeare-darabokban még a legkisebb némaszereplőnek is dramaturgiai funkciója van, s az őrség tagjainak mégin- kább, a jegyzőnek szöveget is adott az író, amit mondani kell, s játszani is. A budapesti elő­adáson Rajz János alakította a jegyző szerepét, itt, Egerben egy technikai munkatárs, aki ugyan lehet jó díszletező, vagy színpadmester, de nem színész. A szereposztási gondok és tévedések bár nagyon fontos tényezői az előadásoknak, de a siker vagy balsiker nemcsak ezen múlik. Ülünk a színházban, s látni akarjuk a művészt, Shakespeare kedves, bájos reneszánsz alak­jait, hallani akarjuk a költő verseinek muzsikáját, szipor­kázó szellemességét, s várjuk, hogy elénk táruljon a nagy va­rázsló minden rejtélye. És az előadás egészéből valahogy el­vész Shakespeare, nem ülnek a viccek, nem csattannak a poénok s nem szárnyal a vers. Csak itt-ott, egyes jelenetek­ben. Helyette a kacsalábon forgó szerkezet (a színpad) előtt, a kortól idegen, széles mozdulatokkal jönnek-mennek a színészek, s mondják szere­peiket. Vass Károly, a színház fő­rendezője, már nem egyszer bizonyította tehetségét, sok jó előadás fűződik nevéhez, de ha őszinték akarunk lenni egy­máshoz, önmagunkhoz, legfő­képp a közönséghez, meg kell mondani, ez az előadás nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna. Mi örömmel írnánk a dicsé­rő jelzőket, az elmarasztaló so­rok helyett. Hiszen ez a víg­játék nagyon alkalmas a si­kerre. Shakespeare az V. Hen­rik után alkotta. Megírta a véres tragédiát, s egy kissé megpihent ezzel a sok derűvel és szerelemmel átszőtt vígjá­tékkal. Nevettetni, szórakoztat­ni akart csupán, semmi mást. „Sok hűhó semmiért” szól a cím, de a nagy író szelleme mégis többet adott az egyszerű szórakozásnál. A vígjáték, bár Messinában játszódik, mégis a korabeli Angliát, az angol tár­sadalmat tükrözi, s pluszként két halhatatlan figurával, Beatriceval és Benedekkel gaz­dagította a Shakespeare!-hősök sorait. (Még az 6 prózában megírt párbeszédük csattanói­nak egy része is elsikkadt az egri színpadon.) A rendezés mintha néhány árnyalattal komolyabbra állí­totta volna a jeleneteket. Igaz, Shakespeare alkotásaiban vér és mosoly keveredik egymással, a király-drámák rémjelenetei között fel-felkacag a jókedv, s a vígjátékok színes gomolygá- sában komor, nehéz pillanatok döbbentik meg a nézőt. De a | sok hűhót, az esküvői jelenet kivételével, nem szabad komo­lyan venni. Könnyed, mulatsá­gos játék csupán, amelynek szerelmi fondorlataiba mi, a közönség is, beavatottak, cin­kosok vagyunk. Mi tudjuk, hogy játék az egész, évődő viccelő­dés, hogy Héró jó egészségnek örvend, így hát miért kell pél­dául sötétben színpadra csem­pészni a koporsót? Csak Clau­dio meg ne lássa! Szólni kell a díszletről is, amely Székely László tervezé­se. Minden díszlet akkor jó, ha az segíti a darab kibontakozá­sát, és abban játszani is lehet. Ez a díszlet nem olyan, nem sikerült, s bizonyára ez is hoz­zájárul ahhoz, hogy a rendező nem tudta kellőképpen egy­ségbe fogni az előadást. Maradjunk a díszletnél, amely a színváltozáskor a sze­münk előtt forog, csak éppen nem változik a szín, a színpad­kép. A forgószínpad egyik ol­dala olyan, mint a másik, s így joggal merül fel a kérdés, miért ez a felépített alkalmatosság, amelyen csak keresztüljámak és egymásba ütköznek a színé­szek és a játék nagy része előt­te folyik. Legalább az egyes képek másszinű fényt kapná­nak, vagy a forgást is bekap­csolnák a játékba. A Shakespeare-daraboknál nem hiányzik különösebben a díszlet, de a rossz színpadkép zavar. Nem az a hiba, hogy bokorról beszélnek és annak mégcsak jelzése sincs a színpa­don, hiszen Shakespeare cso­dálatos költészete itt is segít, s ha az ő szavait jól tolmácsol­ják, akár végnélküli erdőt is láthatunk egyetlen bokor he­lyett. Két hasonló cselvetést szőnek a színpadon, először a férfiak, akik jól csinálják, s így hisszük szavaikat, az egész szituációt, a díszletet is és ké­sőbb a nők, akik nem tudták sikerre vinni a jelenetet és ezért nem hittük el játékukat, a díszletet sem. Az a szabály, hogy szólni kell a színészekről, az egyes alakításokról is. Nehéz ez most anélkül, hogy ne kerüljünk az igazságtalanság vádjába. Ezért papírra vetjük a körülménye­ket is, amelyek bizonyos fokig mentik a színészeket és a ren­dezés egyes hibáit is. Bár csak néhány nappal előbb írtuk vol­na a szomorú igazságot: nincs hang a színházban, rossz az akusztika. A színészek érzik és tudják, hogy a hetedik, vagy a tizedik sorban már nehezen hallatszik a szó, s ezért fel­emelik a hangot ott is, ahol halk érzelmeket követel a szö­veg, s az érthetőség kedvéért feláldoznak mindent, hang­súlyt, stílust, alakítást. Így tovább semmi értelme: a mű­vészettel nem szabad megal­kudni, inkább néhány napos szünet, s utána sok jó, élvez­hető előadás. Ezek után néhány szót a szereplőkről. Vitathatatlan, a vígjáték két legjobb szerepe Beatrice és Benedek. Stefanik Irén és Paláncz Ferenc lényegében jól formálták meg ezt az évődő, egymást heccelő két fiatalt. Paláncznak jó humorát, Stefa­nik Irénnek tiszta, jó szöveg- mondását kell külön dicsérni. De Beatrice szép szövege mö­gött néha eüvész a játék, az alakítás. Beatrice érdekes, sokoldalú, fiatal, okos, társa­ságbeli hölgy, de egyesül ben­ne az egyszerű fiatal, köteke­dő pajzánsága is. Ez a szerep még sokkal több lehetőséget tartogat. Benedek és Beatrice szeretik egymást, színpadra lé­pésüktől kezdve (még előbb is), de ezt nem érzékelteti kel­lőképpen a két művész. A legegységesebb alakítást Pusztai Péter nyújtja. János grófja nagyon jól érzékelteti a vélt sérelem táplálta aljas­ságot, képmutatást, s cselszö­vő jelenete — ha méltó part­nerre talál — az előadás egyik legérdekesebb része lehetne. Sajnos, Kovács Jenő nem tu­dott megbirkózni Borachio bár j kicsi, de érdekes szerepével. A percek alatt lángralobba- nó s ugyanolyan gyorsan fe­lejtő hiszékeny szerelmest, Claudiót, Füzessy Ottó játssza. Megjelenése, játéka, s szöveg- mondása is jól illik e vígjá­ték hangulatához, de ennek az erzsébetkori ficsúrnak jellem­beli hibáit jobban kellene hangsúlyozni, nagyobb kritikai éllel kell játszani. Herot, akiért a sok hűhó történik Zakariás Klára ala­kítja. Szerepével elég mosto­hán bánt az író. A fiatal művésznő csupán az esküvői kép drámai jelenetében csil­logtatta tehetségének ígéretét. A vidám hangvételű jelene­tekben nem tudta könnyedén adni szerepét. F. Nagy Imre Leonato sze­repében igyekezett megadni az egyes jelenetek derűs alap­hangját. Különösen tetszett a parkjelenet, amikor Benedeket megtréfálják. A két őrt, Galagonyát és Bunkóst, Almássi Albert és Kanalas László vitte színre. Elevenen, színesen, sokoldalú­an, csak éppen harsányabban a kelleténél. Igaz, ebbe a két figurába sok minden belefér, de azért ne feledjük, az őrök dramaturgiai funkcióit. Ők a polgárok, akik ugyan még fél­szegek, darabosak, keverik az idegen szavakat, de már há­zuk, két rend ruhájuk van, ők a feltörekvő polgárság képvi­selői, akik egyszerű, józan eszükkel, ügyességükkel rend­behozzák mindazt, amit a feu­dális osztály képviselői elron­tanak. Jól játszottak, de egy kissé finomabban, kevesebb bohóckodással hűségesebb len­ne az alakítás. Shakespeare ezt mondatja Hamlettel a bo­hócról: aki köztetek a bohócot játssza, ne mondjon többet, mint írva van neki: mert vannak azok közt is, kik maguk nevetnek, hogy egy csapat bárgyú néző utánuk ne­vessen”. A vígjáték többi szereplői, Fonyó István, Földessy Sán­dor, Perlaki Kornél, Dalos Szilvia, Majoros Júlia és még néhányan, rövidebb-hosszabb szerepeikben nem tudtak iga­zi Shakespeare-figurát alakí­tani. Shakespeare vígjátékát Fo­dor József fordításában tol­mácsolták a színészek. A jel­mezeket Rócz Ilona és Ná- dassy Géza tervezte. Néhány főszereplő játé­kának erényeit elismertük e sorok között, ugyanakkor fel­róttuk az előadás egészének hibáját. Az ellentmondás csak látszólagos, hiszen Shakes­peare drámáiban, vígjátékai­ban fontosak a kis szerepek is, mint az ételben a fűszer, úgy ízesítik, színezik az elő­adást. Nélkülük nincs igazi shakespearei hangulat a szín­padon. Hadd ismételjünk egy gon­dolatot: a művészi igényes­séggel nem - lehet, nem sza­bad megalkudni. Tegyük ezt | inkább az előadások számá­val. Ilyen tempó mellett, s ilyen körülmények között ag­gódunk a további előadáso­kért, a színház új évadjának művészi színvonaláért. Márkusz László 4« Rafael aláírása A leníngradi Ermitázs gyűj­teményében ama három album egyikében, amely Giocondo olasz építész feljegyzéseit és rajzait tartalmazza, felfedezték Rafael aláírását. Giocondo halála után az al­bumok Rafaelhez kerültek, aki később kedvenc tanítványát, Giulio Rconanot ajándékozza meg velük. A múlt század vé­gén az albumok Henrich Heinmüller német történész tulajdonában voltak. A szovjet művészettörténé­szek most tisztázzák, hogyan kerültek az albumok az Ermi- tázsba. 1961. NOVEMBER 10., PÉNTEK: András 70 évvel ezelőtt, 1891. november 10-én halt meg ARTHUR RIM- BEAUD francia költő, a szimboliz­mus megalapítója. Csak 19 éves koráig írt verseket, de ezekkel a legnagyobb francia költők közé amelkedett. Kalandos életet élt, vi­haros barátság fűzte Verlainhez. Képzelő- és kifejezőereje miatt (Részeg hajók) a szürrealisták, az exisztencialisták éppen úgy, mint a haladó, realista francia irodalom előfutáruknak tekintik. Jelentősek Kosztolányi, Tóth Árpád és Szabó Lőrinc Rimbeaud-fordításai. ARTHUR RIMBEAUD 1945. november 10-én alakult meg a Demokratikus Ifjúság Világszö- ■ vétségé (DÍVSZ) és erre emlékezésül, november 10-e a VILÁG­IÉ JÜSAG NAPJA. 80 évvel ezelőtt, 1881-ben ezen a napon született FALU TA­MÁS író és költő. Munkásságát a Hét irodalmi lapnál kezdte. Tíz regénye és három verseskötete — legutóbb 1948-ban a Térzene cí­mű — jelent meg. Egyik finomhangú versét idézzük: BÉKESSÉG Éled a gyár, lágy füstje már Gomolygva száll az égre, Fürge a kéz, alkotni kész ... Ez a munka békessége. A nedv kering, a búza ring, Kék mennybolt terül föléje, A magszem él, lesz majd kenyér . . . Ez a földnek békessége. Az est leszáll, csillagsugár Nézi, hogy lenn lámpa ég-e? A kapuban álom suhan ... Ez az ember békessége. A Cipész-család Elhatároztam, hogy megírom a Cipész-család tör­ténetét, előrelát­hatólag huszon- egymilliónyolc- száztizenhét foly­tatásban, folyta­tásonként két újabb szereplővel, sok izgalommal, drámával, szere­lemmel, csalás­sal, rengeteg bölcs mondással. Lehet, hogy regény, vagy rádiójáték lesz belőle, de az is le­het, hogy folytató­lagos filmelőadá­sokat csinálok be­lőle, egyremegy: a lényeg a fő, hogy megírom. Mert Cipész bá­csi egy rendkívül határozott ember, okos és előrelátó, kisujjában van az egész emberiség minden bajának orvossága, csak megszopja és már­is tudja, mit kell tenni a bajok el­len és azt is, hogy mit kell tenni a bajokért, nehogy elfogyjanak, mert akkor nincs foly­tatás. Határozott­ságára mi sem jel­lemzőbb, hogy ha­tározottan meg­mondta lányá­nak, Lujzikának: a férje félrelép majd, ha annak eljön az ideje. Félre is lépett és két hónapig kezel­ték bokaficam­mal és gyerektar­tási perrel, hogy igaza legyen Ci­pész báesinak. És határozottan iga­za is lett! Mert ilyen egy ember a Cipész bácsi. Sőt olyan is. Olyan, hogy ő tudja, miért kell a kalapot ferdén tartani egy kicsit az ember fején, pedig évszázadok óta tanakodnak a tudósok e kérdés megfejtésén. És Cipész bácsi egy­ből megmondta: hogy lásson az emberfia a kari­mától! Lám, mi­lyen egyszerű, mert az egyszerű dolgok a nagysze­rűek és ilyen nagyszerű ember Cipész bácsi és alig kevésbé nagy­szerű Cipész néni, akinek olyan a szíve, hogy állan­dóan dobog. Nem úgy, időnként, la­ki hagyva, hanem szakadatlanul, ál­landóan, megállás nélkül, s ez a szor­galmas szív egé­szíti ki Cipész bá­csi okosságát ál határozottságát, lágyítja meg ma­kacs eszét és talál megoldást ott, ahol már az ész megáll. Mert az 6 szíve nem áll meg — huszonegymii- liónyolcszáztizen- hét folytatásig. Ennyire terve­zem a Cipész-csa­lád történetét. Szép történei lesz. Csak megér­jem a végét! (egri) Megválasztották az ái vezetőséget Az ecsédi Vörös Csillag Termelőszövetkezet pártszer­vezetének tagjai is megtartot­ták vezetőségválasztó taggyű­lésüket, amelyen részt vett Bukovinszki Vilmos, a Hatva­ni Járási Pártbizottság mun­katársa, valamint a termelő­szövetkezetet patronáló üzem, az ecsédi Földkotró Vállalat pártszervezetének titkára, Ko­vács Ferenc is. A termelőszövetkezet kom­munistái, két beteg kivételé­vel, teljes létszámban részt vettek a taggyűlésen, amelyen a vezetőség beszámolóját Pesti Pál, az alapszervezet titkára mondotta el. Részletesen érté­kelte a pártszervezet kétéves tevékenységét, behatóan ele­mezte a XXII. pártkongresz- szusból, az ötéves tervből adódó feladatokat. A pártvezetőség beszámoló­ját a tagság reálisnak tartotta, s eddig soha nem tapasztalt aktivitással fogadta. A felszó­lalók a pártfegyelem betartá­sának fontosságáról, a kom­munisták előtt álló feladatok­ról beszéltek. Táncos Lajos KlSZ-titkár a termelőszövet­kezetben dolgozó ifjúság lel­kiismeretesebb nevelésére hív­ta fel a kommunisták figyel­mét. Fekete Ferenc állatte­nyésztési brigádvezető a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja XXII. kongresszusának jelentőségéről beszélt, s arról, hogy milyen módon lehet a termelőszövetkezetben megva­lósítani a nagyobb termelé­kenységet. Kovács Ferenc, a patronáló üzem párttitkára fokozottabb segítséget ígért a termelőszö­vetkezet gazdasági és politi­kai megszilárdításához. A felszólalásokra Pesti Pál, az alapszervezet titkára vála­szolt, majd az új vezetőséget választották meg, akiket az úttörők virágcsokorral köszön­töttek, majd a patronáló üzem dísztáviratát ismertették. Az ünnepi taggyűlésen be­fejezésül Berta Frigyes, a csúcs vezetőség titkára arra kérte a Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet kommunistáit, hogy szoros kapcsolatot léte­sítsenek a községben levő má­sik termelőszövetkezet vezető­ségével és kövessenek el min­dent az egységes paraszti osz­tály mielőbbi kialakításáért. Ezután az Internacionálé ed- éneklésével befejeződött a tag­gyűlés hivatalos része, de a termelőszövetkezet kommuniz-* tái még sokáig együtt marad­tak s baráti összejövetelen ün­nepelték meg a jelentős ese­ményt: a vezetőség újjává- lasztását. Nagy Piroska, Ecsé£

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom