Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-10 / 265. szám
1961. november 10., péntek N8PÜJ8ÄG 8 6* IJnneprontó bosszúságok — mindennapi gondok Tollal az eltűnt fehér kenyér nyomában Örömmel készültünk a kettős ünnepre. Ilyenkor többet vásárolunk, mert helyes, vagy nem, de ebben az országban az ünnep és lakoma majdnem egyet jelent. Bevásárolt a házi. asszony, a családapa, mindenféle jó lapult a szatyrokban és sokan kilós, fehér kenyeret kértek az üzletben. — Fehér kenyér nincs, nem is lesz — mondta visszavonhatatlanul a fehérköpenyes kiszolgáló és máris száz felé kapott, darabolta, mérte a két- kilós vekniket. — Eddig volt, éppen most nincs, november 7-ére? — zúgtak, zajongtak az emberek. És ha valami nincs, nem kapható, annál inkább keresik, egyszerre mindenki azt akarja venni. Mások meg azt suttogják, hogy bezzeg van a protekciósoknak. A pult alól adják a fehér kenyeret. Valljuk be, a fehér kenyér hiánya miatt sokan bosszankodtunk. Ki tudta, vagy kinek volt alkalma, az ünnep előtti forgatagban a miértet keresni? Mert fehér kenyér nem volt, a megyei tanács kereskedelmi és ipari osztálya együttesen olyan utasítást adott ki, hogy az ünnepek előtt ne süssenek. Miért? Erre válaszol a megyei tanács iparj osztálya. — A sütőipar fejlődése nem tartott lépést az igények növekedésével. Egerben jelenleg 15 régi, elavult sütőüzem működik — a Kertész utcaiban csak próbaüzemelés volt, s ha az építőipar nem igyekszik jobban, ott az új esztendőre sem sütnek kenyeret — és az elavult régi kisüzemek nem győzik a lakosság igényeinek kielégítését. Nem győzik, mert az elavult kisüzemek alig gépesítettek, hely sincs, ahová beépítenék a gépeket és a megyei tanács ipari osztályának véleménye szerint két műszakban sem üzemeltethető, csak egy üzem. A kettős ünnep előtt választani kellett. Ha fehér kenyeret is sütnek, akkor nem lesz elegendő kenyér a városban, mert kilós fehér kenyérből 25 —30 százalékkal kevesebb mennyiséget tudnak sütni ugyanazon idő alatt. November 5-ére 238 mázsa volt az igény. Ez 120—140 mázsával több, mint az üzemek kapacitása. Túlóráztak a pékek és egy kicsit előre dolgoztak. Fehér kenyérből miért nem tudnak annyit sütni, mint a kétkilós barnából? Sokkal munkaigényesebb. Kétszer kell Vetni, a csípés, gömbölyítés több időt vesz el, a kemencében sem fér. Jogos a lakosság kívánsága, liszt is lenne, de nincs más választás, csúcsforgalmat jelentő kettős ünnepek előtt, sőt további fogyasztásemelkedés esetén szombatonként is, le kell mondanunk a fehér kenyérről. Igen ám, de sokszor keletien, ragadós a barna kenyér. Jogos a kérdés, ml az oka ennek. Naponta átlagosan 130 mázsával sütnek több kenyeret, mint az üzemek normális kapacitása. Sietnek, kapkodnak, a mennyiség hajszolása a minőség rovására megy. A szétszórt kisüzemekben nehéz a minőség ellenőrzése. És az emberek sem egyformák. Az egri kettes számú üzemben Balogh Ferenc példamutató munkája elismeréseként kiváló dolgozó oklevelet kapott, a Svéda-ke- nyérért messzebbi utcákból is eljárnak, de akad még olyan sütőipari munkás, aki nem so- dosságot kell megkövetelni a kát törődik a minőséggel. Ezért fordulhat elő, hogy egy- egy kenyérszállítmány rossz, bosszúságot okoz a kereskedelemnek és főleg a fogyasztóknak. Adottságaink rosszak, már évekkel ezelőtt új sütőüzemeket, vagy kenyérgyárat kellett volna építeni. De elengedhetetlen ez már napjainkban, mert 768 mázsa a megyei kapacitás és átlagosan napi 901 mázsát sütnek. Egyelőre pénz és beruházási keret nincs rá, de a legutóbbi tanácsülés javaslatot tett a Kertész utcai- (volt Ta- tay-malom) sütőüzemmé való átalakítására. Kimondták a sürgősséget a volt tejüzem helyén épülő üzemre is és további hármat gázfűtésre alakítanak át. A jövőre nézve biztató jelek ezek. De miként oldjuk meg a jelen és a jövő évi problémákat? Jobb munkát, nagyobb gonsütőipar minden dolgozójától. A munkásoktól és a vezetőktől is. Ha változtatják a kiőrlést, a búzafajtát, minden esetben és idejében értesítsék az üzemeket. A technológiai utasítás ne kullogjon az események után, hasznosítsák a tapasztalatokat, jobban vigyázzanak a minőségre. Mostanában sokat emlegetik a „fajlagot”, vagyis arra ügyelnek, hogy 100 kiló kenyeret a megadott lisztmennyiségből kisüssék. Ez kötelező, ez hasznot hoz a vállalatnak, nyereségrészesedés formájába, dolgozóknak, de a fogyasztókat elsősorban a kenyér minősége érdekli. Eddig az ipari osztály véleménye. A miénk: A kenyér minősége is követelmény, mégpedig fontos követelmény. Belenyugszunk, ha egyelőre nem lesz mindig fehér kenyér, de cserébe jobb kétkilós kenyeret kérünk. F. L. Adatok és tények Szokatlan csend az árkádok alatt — Egy óra a hatvani vasútállomáson — Sokan gyűjtenek autóra. Ma még keveset importálunk, de terv-törvényünkben az is benne van, hogy öt év alatt 4.3 ezer személyautót hoznak forgalomba. A gyógyintézeti ágyak számát öt év alatt 8000-rel kell növelni. A sok szociális intézkedés között ez csak egy — bár lényeges lépés’. —, hogy valóra váltsuk, amit a közismert jelszó így fejez ki: Legfőbb érték az ember! Valahányszor Hatvanba érkezem, mindig olyan sürgésforgás, olyan mozgás fogad, hogy szinte az ajtót is alig találom meg, ami a kijárathoz vezet. No, természetes is ez, hiszen akkor jövök, amikor sokan mások is — vonatérkezéskor. Ezen a verőfényes októbervégi napon azonban csend fogadott. Autóval érkeztem délután három órakor és az egész nagy állomásépületben csak úgy kongtak a lépteim. Sehol senki... A hallban, egy pénztár ablaka mögött álmosan üldögél a csinos fiatal hölgy, s mire éppen meggondoltam magam, hogy szóba elegyedem vele — lehúzta az ablakot. Látszólag céltalanul kószáltam a széles folyosókon, s csak én tudtam, hogy a kultúrvárótermet keresem. Nem akartam megkérdezni, mert elhatároztam, hogy azértis megtalálom! Egyelőre nincs sehol, ellenben belátogattam a gyermekváróba. Kovács Istvánná a kimutatásokon dolgozott. — Nincs gyereksereg? — néztem körül a tágas, jól felszerelt kis otthonban. — Ez a délutáni időszak itt holtszezon. Nálunk inkább éjjel van forgalom. Meg télen. Ilyen szép időben inkább napoznak a babák is, meg a mamák is. Még egy kicsit nézelődtem, aztán nem akartam tovább feltartani munkájában a vezetőt, ezért továbbálltam egy házzal. Éppen a fodrászüzletbe botlottam be, ahol két utast szabadítottak meg a szakállá- tól. — Igazán sovinizmusnak tartom, hogy minden állomáson csak a férfiak külcsinyjé- re vigyáznak — fordultam Tóth Béla vezetőhöz, aki, mint va a terem, kevesen járnak később megtudtam, már tizenöt éve nyírja, vágja az uta sokat. — A nőknek itt nincs ide jük várni, nem célszerű számukra is kinyitni egy üzletet! — mondja. Lenyeltem, pedig állítom, hogy egy órahossza elég egy nőnek is! — Honnan, hová? — érdeklődöm egy éppen megborotvált férfitől. — Sora van annak! Akkor lássam Heves megyét, amikor a hátam közepét! — ezzel már fordul is ki, de most már engem is érdekel, milyen kellemetlenség érte nálunk Bozai Józsefet. — Az úgy volt, hogy a verpeléti Dózsa Tsz tehenészt keresett hirdetés útján, s lakást is ígért. Most aztán eljöttünk a feleségemmel a nagyéri Vörös lobogó Tsz-ből, hogy megegyezzünk, s erre kiderül, hogy már régen vettek fel embert, a hirdetést mégsem vették le műsorról. Időt, pénzt fordítottunk az útra, az elnök meg nem is akart velünk beszélni. Hát így volt. Nem jövök többet a maguk megyéjébe, ha hívnak se! Jól faképnél hagyott! Mondtam neki, hogy megírom, erre még mást is elmondott, de elég ebből ennyi. Ez valóban nem eljárás, ha van ember, akkor nem kell hirdetni! Mit volt mit tennem, sétáltam tovább. A várótermek üresek. Na végre! Egy lépcső mellett megláttam a szürkén megbújó feliratot: „Feljárat a kultúrváróteremhez”. Ez az! Ezt kerestem. Ez is üres. Rabecz Lajosné, a terem vezetője egyedül üldögél a könyvekkel megrakott szekrény előtt. — Nincs nagyon kihasznál4 rák elleni harcban a teljes győzelemig A Szovjetunió kísérleti és klinikai Onkológiai Intézetében a rákos megbetegedése« elleni harchoz olyan anyagokat keresnek, amelyek nuk- leinsavakkal és fehérjékkel vegyi reakciókra tudnak lépni. (A rákos sejtben ugyanis növekedése közben állandóan aminósavakból álló fehérje képződik. Felvetődött a gondolat, hogy az aminósavat mérgező anyaggal vegyítve a rákos sejteket „megmérgezzék”. Erre a célra mustárgázt is alkalmaztak.) • Már eddig is sikerült hatásos készítményeket — köztük a sarkolizint — létrehozni. Leonyid Larionov, a Szovjet Orvostudományi Akadémia levelező tagja úgy véli, hogy ezen az úton a tudósok olyan szintétikus gyógyszereket készíthetnek, amelyek teljesen le tudják győzni a rákbetegséget. Bezárják Thai földön as ópiumbarlangokat November közepén Thaiföldén bezárják az összes ópiumbarlangot. Ez az ázsiai ország volt az utolsó a földön, ahol még engedélyezték az ópiumszívást. A külföldi rendőri hatóságok remélik, hogy lényegesen könnyebbé válik ezáltal a kábítószercsempészés elleni harc. Ezidáig Thaiföldén 885 államilag engedélyezett ópiumkereskedés működött. Külföldi becslések szerint körülbelül 140 ezer thaiföldi volt az ópiumszívás rabja. Orlásgomba—sóból A Tadzsik Köztársaság délnyugati részén az egyik hegyi út fölött óriási'ásványi gomba emelkedik a magasba. Magassága 900 méter, akárcsak egy 250 emeletes házé. A gomba „kalapjának” felszíne 42 négyzetkilométer. Megállapi-; tották, hogy a Hodzsa-Mumin nevű óriásgomba alakú hegy még egyre növekszik. A gomba „kalapjának” felső; rétegét homokkő és lösz képe-; zi. E réteg körülbelül 50—60: milliárd tonnányi, kristályos; sót takar. Ez a sómennyiség több évszázadon át fedezni tudná az egész emberiség só-'. szükségletét Ismerik azt az érzést, amikor az ember, aki pedig olyan büszke és elszánt a mindent elsöprő erejű férfi voltára, egyszerre félszeg és gyáva lesz, mint elemista korában az igazgató előtt? Üres iszák-. ban próbál szavakat keresni, s nem tudja, min csodálkozzon jobban, azon-e, hogy az imént még teli iszák most üres, vagy azon-e, hogy miért nem talál? Hosszú szempillája finom, lágy vonalú félárnyékot vont arcára, amely selymes puha volt, mint valami krém színű bársony. És micsoda összhang! A bársony közepén vérpiros, húsos, szép vonalú száj, finomívű áll felett, mint egy kehely, amelyből csak egy korty is, különösen, ha kézben is tarthatná az ember a kelyhet, minden bizonnyal felérne a költők által oly sokat megénekelt ambróziával. Karcsú és mégis telt. Formás térdek, amelyek ártatlan, vagy dehogyis ártatlan? kíváncsisággal kukucskáltak Ismerkedés ki a szoknya alól... A nőt és szépségét a férfi gyönyörűségére alkotta a természet — valami effajta bölcsesség jutott eszembe és ott rögtön elhatároztam, hogy költő leszek. A szép szavak mestere, aki a rímek és a hasonlatok csodálatos köntösébe öltözteti szíve vágya hölgyét, akit versre ihlet és aki versével szerelemre gyújtja ihletöjét. Vagy inkább festő? A színek és formák lírai szépségébe öltöztetve azt, aki már amúgy- is szép? Zeneszerző? Milyen zsongóan megkapó szerelmes dal len,ie belőle a szenvtelen kottapapíron, ha ... ha egyáltalán konyítanék valamit is a zene aktiv műveléséhez ... Marad a próza. A finom, a könnyed, a szellemes megszólítás. Az út hosszú és miért ne beszélgethetne két úti- társ, akiket a jószándékú végzet egymással szembe ültetett, s akiből az egyik férfi és a másik nő ... és micsoda nő... Igen. Finoman, szellemesen, nehogy tolakodásnak vegye, de magabiztosan is, nehogy gyáva fickónak tartson, így fogom megszólítani. Mit is mondjak? Mert az első szó, az első mondat a legdöntőbb. Csatát lehet nyerni, vagy veszteni egyetlen szóval... Uramég, mit mondjak, hogy valóban szellemes, ugyanakkor könnyedén közvetlen, nagyképűségtől mentes legyen néhány szavam? És ez még mind nem elég. Mert határozottnak is kell lennem. Férfiasnak. Tudatos hódítónak, hogy ne tűnjék hódítónak. Zsákmányszerzőnek, hogy a zsákmány higgye azt, ő ejtette el a vadászt. Milyen szép. milyen elragadó ez az útitárs! a Irigylem a táskáját, mert az mindig magával lehet. — Á, ez hülyeség, olcsójános- kodás! És szellemtelen is ráadásul. Egy jóérzésű nőt, ha így szólítanak meg, az vagy pofonnal válaszol, vagy tüntető némasággal. S én egyiket sem óhajtom. — Kellemes utunk van, ugye? — Ez sem jó. Ostoba közhely és kilátszik a lóláb, hogy az egész csak arra jó, hogy megismerkedjünk ... — Ismeri ezeket a shakespearei sorokat, hogy az vagy nekem, mint testednek a kenyér... — Ugyan, ebből meg azt veszi ki, hogy tudásom fitogtatom. És ha véletlenül ismeri, máris leégtem, mert én nem ismerem... De nehéz is becsületesen leszólítani egy csinos, elragadó nőt... S ebben a pillanatban a vonat nagyot döccent, váltókon futott át és a táskája könnyed huppanással csúszott le a fülke padlójára. A szerelem istene a segítségemre jött! Mintha derekam tört. volna, úgy buktam le a pad alá, hogy felvegyem és átadjam kezdődő beszélgetésünk, ismerkedésünk és holnapi szerelmünk zálogát: a táskát. Nagyot koppant a fejem és egy pillanatra feltűnt a csillagos ég a tenyérnyi fülkében . ■. — Hülye, nem tud vigyázni! — sipított rám a tündér rikácsoló hangon ... Hát honnan tudjam, hogy egy ilyen buta liba, egy ilyen karikalábú női csúnyaság, ugyanabban a pillanatban hajol le, amikor én. — Olyan vagy nekem, mint testednek a vízió — mormoltam az aktualizált shakespearei verssorokat és fölényes arccal dőltem hátra az ülésen. Most már tudtam, hogy ő lökte le a táskáját, hogy megismerkedjen velem. Sajnálni kezdtem: borzalmas azért egy csúnya nő sorsa! Gynrkó Géza ide olvasni, folyóiratokat böngészni — mondja. El is hiszem! Én egy jó órát mászkáltam, míg végre megtaláltam. Okos dolog lenne talán a hallban egy nyíllal kiírni, hogy hol is található ez a terem? Hisz olyan körülményes az emeletre jutni, most is, hát még, mikor forgalom van? Nézzük a másik oldalt! Elindultam, hogy „felfedezzem’1 ezt a hatalmas épületet. Feljárat az orvosi rendelőhöz — olvasom. Hát itt mi lehet? Kedves mosolyú asz- szisztensnő fogad, Molnár Mihályié, majd hamarosan előkerül dr. Szikulai Loránd, a rendelő ügyeletes orvosa. Megnyugszanak mind a ketten, amikor látják, hogy nem vagyok beteg, nem ilyen ügyben keresem őket. — Mert az utasokat is ellátjuk, hiszen annyi ember között megesik, hogy valaki rosszul lesz. A fő feladatunk azonban a dolgozóink beteg- ellátása és a balesetek megelőzése. Járjuk a vasútállomás és a fűtőház részlegeit, előadásokat tartunk, s ha valakit mégis érne valami baj, akkor azonnal segítünk. Itt van mellettünk a fogorvosi szakrendelés is, így a vasúti dolgozóknak minden kényelme biztosítva van, nem kell bejárni az SZTK-ba. Nem tudom legyőzni az idegenkedésemet a hófehér műtővel, orvosi rendelővel szemben, ezért hamarosan megköszöntem a felvilágosításokat és tovább indultam. Gádor Jánosné a söntéS nagy ablakait mossa. — Rendnek kell lenni! Ilyen nagy állomás nem lehet szemetes! — mondja, s ha az ember körülnéz, valóban meglátja az ügyes, gyors takarítónők munkájának nyomát — a tisztaságot. Még egy pil’antás a hatalmas utaskonyhában. — Mit főznek estére? — kérdem Bognár Lajostól. — Nem úgy van ez, mint otthon! Mi egész nap sütünk, főzünk. De estére is lesz friss vacsora, meg aztán büfé is, mi látjuk el friss áruval. — No, igen. Jó, hogy említi! Miért kell a büfénél egy zsemléért is sorba állni? — kérdem, mert az ital az rendben van, de a büféáruért eddig helyben kellett fizetni, s az jobb volt. Mármint hogy az utasnak volt jobb. — Ez sajnos így van. Pénztárnál kell újabban blokkot -vál tani még egy zsemlére is. s ez a mi büfé forgalmunknak havi kétezer forintos bevétel- csökkenést jelent. Nem tartom én sem helyesnek, mert a büféáru mind darabáru, és a vonatról leugró utas nem fog sorbaállni egy darab debreceniért vagy kifliért. Az ital az más. Aki inni akar, az csak álljon sorba! Mert aki csak szomjas, annak megteszi a víz is. De aki éhes? ... Vége felé járok a sétámnak. Valóban nagy ez az állomás, hiszen mindent még be sem jártam, s ha találkoztam volna a sok utassal is, akik a csúcsforgalom idején itt jön- nek-mennek, valószínűleg nem lett volna elég egy óra az ismerkedő úthoz. Ismét a hallban járok és ezzel búcsúzik tőlem az állomás: — Halló ha ...1... 11 bl... 0.. gm .. 10 .. . lé! Nyilván vonat jön. De rossz itt az akusztika! Cs Adám Éva India legveszélyesebb „emberevőfe“ Patnában (India) több mint : három év óta próbálnak elfogni, vagy megölni egy tig- ' rist, amely eddig összesen 371 i embert pusztított el. A veszé- | lyes állat Bagalpur erdeiben | él és első ízben 1958. augusz- ■ tusában ölt meg egy embert; • azóta India legveszélyesebb • „emberevője” lett
