Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-05 / 262. szám

4

NßPOJSAG

1961. november 5., vasárnap

liinrnl

Köszönjük az intézkedést

Néhány nappal ezelőtt e helyen jelejit meg Kenyérszállí fásból elégtelen címmel rövid írás, amely arra hívta fel az illetékesek figyelmét, hogy nagyobb gondot, körültekintést kell fordítaniuk Egerben és Gyöngyösön egyaránt a tiszta, egészséges kenyérszállításra.

A cikk nyomán az egri 32- es sz. Autóközlekedési Vállalat vezetői, a következő választ juttatták el szerkesztőségünkbe:

A Népújságban megjelent Kenyérszállításból elégtelen című cikk alapján a vizsgálatot lefolytattuk és intézkedtünk, hogy a jövőben Egerben. Gyöngyösön és Hatvanban a követelményeknek megfelelő tehergépkocsik szállítsák a kenyeret.

Köszönjük az intézkedést olvasóink nevében is.

(w)

— EGYHÓNAPOS általános ellenőrző vizsgálat volt az Egri

l. számú Általános Iskolában, amely arra irányult, hogy a művelődésügyi osztály képet nyerjen arról, hogyan valósítja meg az iskola a reform gyakorlati vonatkozású téziseit. A jó módszereket más iskolákba is bevezetik. A kiértékelő záróértekezletet november 15-én tartják meg, amelyre meghívják néhány iskola igazgatóját, a körzeti tanácstagot, a művelődésügyi osztály megyei vezetőjét és a párt képviselőjét.

— „A HÄZTÄJI gazdaságok aktuális kérdései” címmel tartott előadást Kobolák János agronómus csütörtökön Felnémeten, a 12. számú általános iskolában. Az előadáson több mint száz érdeklődő jelent meg.

— HÉTFŐN délelőtt az egri Városi Művelődési Házban filmvetítéssel egybekö- kötött mesedélelőttöt rendeznek az egri Gyógypedagógiai Intézet gyermekeinek.- NOVEMBER 6-án, délelőtt 9 órakor adják át Nagy- visnyón rendeltetésének a 900 ezer forintos költséggel, községfejlesztésből épült művelődési házat. Az ünnepi beszéd megtartására és a művelődési ház átadására Hegyi Jánost, a járási tanács elnökét kérte fel a község

— SZŰCSI községben november elején befejezték az orvosi rendelő és lakás építését.

Emlékezés Kosztolányi Dezsőre

Az embertelen kínok közt vergődő költővel haldokolt a „sárgult határ”, a természet. Egy negyed század telt el azóta. hogy Kosztolányi Dezső ajkát elhagyta az utolsó szó, nagy, vidám szemére ráült az örök álom. József Attila a baráttól búcsúzva írta ma 25 éve:

„Gyémánt szavaid nem méred karáton

és Testvérünk voltál és lettél apánk .. .**

A gyémánt szavak ihletett költője megpihent. Vessünk néhány pillantást életművére.

Csupán tizenhat esztendős, amikor megjelenik a Budapesti Naplóban első verse „Egy sír” címmel. A nemesi-értelmiségi családból származó fiatal költő szárnypróbálgatásai sikeresek. Igaz ugyan, hogy kora érzelgős lírai modorában ír ő is, de verselése, nyelvi kultúrája már figyelemre méltó. S első alkotásait követik a többiek. Versek, novellák, regények, műfordítások, s szakmájából adódóan, természetesen újságcikkek is szép számmal jelennek meg.

Első kötete, a „Négy fal között” (1907) magára vonja az érdeklődést. E kötet címe, a költő mozgásterének meglehetősen szűk kereteit sejteti, de sejtet bizonyos elefántcsontszerű tartózkodást, az élet talajától való messzi távolságot is. Szerencsére, a költő túl látott a négy fal határán. A kötet két-három verse különösen sikeresnek mondható. Elég itt utalni „A bal lator”-ra, mely már tartalmában is utal a költő nagyságára, „A magyar parasztira, kit a költő „döbbenve” néz, kinek mélabúját megfejteni nem képes, a közismert „Üllői úti fák” című verse, melynek muzsikája hosszú idő múltán is ott cseng a fülekben. A kötetet Ady is méltatta, s költőjét a Kisfaludy Társaság figyelmébe ajánlotta, mely 1930-ban fogadta tagjai sorába. „Rímeket, sorokat, szó-muzsikákat, strófákat, s variációkat szebben nála magyarul nem eszközöltek” — ez Ady véleménye.

Bár megjegyzi azt is, hogy Kosztolányi „irodalmi író” s ebben ítélet is van, hisz leírat- lanul is azt olvassuk belőle, hogy költészetében a formalizmus dominál!

Három év múlva jelenteti meg „A szegény kisgyermek panaszai” círhű kötetét, melyben gyermekkoráról ír. S közben kapcsolatba kerül a munkásmozgalommal is. E tény lírájára is hat. Igaz ugyan, hogy valósággal gyűlöli Adyt, mégis bizonyos Adyra jellemző sajátságok lelhetők fel e műveiben. A háború élménye őt is megérinti. Elítéli ugyari a Vérontást, de tehetetlenül szemléli a borzalmakat, míg egyik legnagyobb — „Gyászkar” — című versében eljut az igazi felismeréshez, s befejezésül megátkozza a hatalom urait, kik távol a veszélytől, „ásító unalommal” szemlélik csupán a nagy vérontást:

„Hadd tolják őket édes ringású párna-széken és tágranyílt szemükben balkan égjen a téboly”.

— kívánja a költő.

A nagy vízválasztó, a forradalom őt is állásfoglalásra

készteti. A Nyugat ekkor már ismert lírikusa újjongva élteti a forradalmat, az írói direktórium tagja lesz és lelkes előadója az új közönségnek, a munkás hallgatóságnak. Az ellenforradalom első éveiben támogatja tollával a fehérterrort, de később mélységesen elítéli azt.

Következő kötetei: a „Magia” (1912), „Mák” (1916), „Kenyér és bor” (1920), majd 1924-ben jelenik meg „A bús férfi panaszai” című, mely sajátos költői realizmusának legmagasabb pontját jelenti. Ebben találjuk — mintegy vallomását költészetéről:

„Nem tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről, nem tudtam én dalolni nektek a földről, csak az égiről”.

A költő életműve szerencsére megcáfolja e vallomást.

Négy évvel később jelent meg a „Meztelenül”, míg halála előtti évben a „Számadás” című kötete. Külön említést érdemelnek ún. halálversei, melyek lírájának csúcsát alkotják, de jelentős helyet foglalnak el az európai halálversek között is.

Az olvasó, — ha áttekinti Kosztolányi líráját — Ady jellemzésére emlékezik, mely nem csupán az első kötetre, de a teljes életműre érvényes. Szép hangú lírikusnak, nyelvünk

hangszerén pompásan zenélő

muzsikusnak, a csengő-bongó rímek nagyszerű mesterének ismerjük meg —, s hadd utaljunk itt az elbűvölő rímjátékú „Ilona” című versre, de utaljunk Babitsra is, kit olykor elkedvetlenítettek Kosztolányi túlságosan jó rímei.

Kosztolányi 1919-ben új műfajjal kísérletezik, a regénynyel. S habár regényei igen keveset jelentenek prózairodalmunk fejlődése számára, a prózaíró Kosztolányi mégis jelentősebb a lírikusnál. A „Pacsirtában” a kisvárosi polgári élet sivárságát rajzolja meg. „Az aranysárkányban” (1924) arra figyelmeztet az író, hogy a tanárnak céltudatos közösséggé kell formálnia tanítványait, az „Édes Anna (1926) című regényében egy polgári család „fizikai és morális” kizsákmányolásának áldozatát állítja műve középpontjába, míg „Nero” című regénye az ellenforradalmi Magyar- ország szörnyűségeit ábrázolja.

Regényei, bár kora divatos lélekelemzésének példái, mégis nagy értéket jelentenek számunkra, hisz a mesteri szerkesztés, megjelenítés, típusalkotás és a nyelvvel való bánni tudás példaképpé teszi.

Regényeinél lényegesen maradandóbbak pompás szerkesztésű és megformálású elbeszélései, — melyek leleplezik a társadalmi visszásságokat is, — tanulmányai, publicisztikai alkotásai ...

Nem volna teljes az életmű áttekintése, ha nem szólnánk a nyelvművelő Kosztolányiról. Nagyon sokat foglalkozott, főleg életének utolsó szakaszában, anyanyelvűnkkel. Egész életében szerelmese volt nyelvünknek, de ugyanakkor avatott művésze, tudósa és nem utolsó sorban továbbfejlesztője is. A magyar nyelv mellett való kiállásával Kosztolányi növelte a nemzeti öntudatot akkor, amikor a fasizmus egyre nagyobb nyomással nehezedett hazánkra, s oly igen nehéz volt magyarnak maradni.

Kosztolányi halálának negyedszázados évfordulóján idézzünk befejezésképp a költő vallomásából:

„Én nem dadogtam halvány istenekhez

hideglelős és reszkető imát, hozzád fordultam mindig,

mert hideg lesz,

pogány igazság, roppant napvilág” Nagy Andor a TIT tagja

1961. NOVEMBER 5„ VASARNAP: IMRE

169 évvel ezelőtt, 1801 novemberében Született VINCENZO BELLINI olasz zeneszerző, a bel canto (az emberi hang szépségét kihangsúlyozó olasz irányzat) művésze, aki igen nagy hatással volt Verdire. Tizenegy romantikus-melődi- kus operát írt, néhányat idézünk: Norma (1831), Puritánok (1835).

70 évvel ezelőtt, 1891. november 5-én született KARL GRÜNBERG német író. A proletárirodalom fejlődése szempontjából jelentős a Knapp-puecs idejét ábrázoló Égő Ruhr (1929) című regénye. 1933-tól a fasiszták koncentrációs táborba küldték. A felszabadulás után jelent meg az Árny ékkvartett című önéletrajzi regénye. Grünber- get, akinek novellái a német munkásság antifasiszta harcát mutatják be, Nemzeti-díjjal tüntették ki.

30 évvel ezelőtt, 1931-ben halt meg OLE RÖLVAAG norvég költő.

Érdekes találmányok és felfedezések:

A cellulóznitrátból készült füst nélküli (helyesebben gyér- füstű) lőport 75 évvel ezelőtt, 1886-ban PAUL VIEILLE francia

mérnök találta fel.

A gyakorlatilag Is alkalmazható háromfázisú elektromotort 70 évvel ezelőtt. 1891-ben MIHAIL DOLIVO-DOBROVOLSZKIJ orosz mérnök találta fel és ennek egy példányát a moszkvai Politechnikai Múzeumban őrzik.

40 telek — családi házhoz

Jelenleg mintegy 40 telek között választhatnak azok, akik Gyöngyösön családi házat akarnak építeni. A telkek eladásával az Országos Takarékpénztár fiókja foglalkozik.

Az építkezés megkönnyítésére a városi tanács VB ipar-mű« szaki osztálya az ÉM által kidolgozott típusterveket tud az érdeklődők rendelkezésére bocsátani.

Balesetvédelmi ankét Hatvanban

November 15-én az SZMT munkavédelmi csoportja és a Hatvani Cukorgyár szakszervezeti bizottsága ankétot szervez, amelyen részt vesznek a gyár műszaki vezetői, a balesetvédelmi megbízottak és azok a dolgozók, akiket ebben az évben üzemi baleset ért. Az ankétnak — amelyen egyébként a Mátravidéki Erőmű orvosa is felszólal — az a célja, hogy megbeszéljék, megvitassák a balesetelhárítás problémáit, az idei üzemi balesetek tapasztalatait és megállapítsák azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyek biztonságossá, balesetmentessé teszik majd a termelőmunkát.

EGRI VÖRÖS CSILLAG

5- én: Iskolatársak voltunk (széles)

6- án:

Vadállatok a fedélzeten GYÖNGYÖSI PUSKIN

5- én: Az esőcsináló (széles)

6- án: Iskolatársak voltunk (széles)

HEVES

5- én:

A macska kinyújtja karmait (széles)

6- án: Eiffel-torony árnyékában (széles)

PETERVASARA

5-én: Legénylakás (széles)

EGRI BRÖDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG

5- én: Vadállatok a fedélzeten

6- án: Megbilincseltek HATVANI VÖRÖS CSILLAG

5—6-án: Katonazene HATVANI KOSSUTH

5-én: Vigyázz, nagymama FÜZESABONY

5- én: Therese Raquin

6- án: Mágnás Miska EGRI BEKE

5—6-án:

Pedro kapitány vidám hadjárata

műsora

Egerben este 7 órakor:

Sok hűhó semmiért (bérletszünet)

Fétervásárán este 7 órakor: Montmartrei ibolya Gyöngyös halászon este 7 órakor: Sartulfe

^ 3d logb 3ern •

(9 0

Bizony régen volt... Negye- lik osztályos lehettem, amikor a ki tudja hányadik szüretre mentem, Szilvásra. Édesanyám is velem jött, és ilyenékor nagyon jól érezte magát. •Újból szilvási lány lett: víg, mosolygós és nótás. Egész esz- •tendőben sem hallottam anyányit dalolni, mint a szilvási szüreten. Legelőször is evvel a nó- • Iával kezdte:

Érik már, érik már,

A fekete szőlő,

Ne menj arra, pirosbarna kislány,

Megfog a kerülő.

Nem félek, nem félek

Én a kerülőtől.

Inkább félek, százszor

jobban félek

A babám szerelmétől.

Szép, csengő hangját örömeméi hallgatták, s a többi szünetelők is dalolni kezdtek. Ter- <mészetesen, szilvási nagyapám <sem volt kivétel, hiszen ő is 'igen szerette a dalt.

S így szüreteltünk mi, nótázva, Svidáman. Jobb oldalamon édes- tanyám, bálomon meg nagypapám szedett. Mindketten gon- sdosan figyelték munkámat, fősként nagyapa, aki a szedésre iigen finnyás volt. Fürt bizony

apám az öreg pártján volt, mert, mint mondotta, nem illett kicsúfolni az idős embert. Ám Béla bátyámék csak biztattak, és nekem meg tetszett a játék.

Ebéd után borral kínálta meg szedőit nagyapám. Én is kaptam egy félpohárral.

— Nem kell neki adni, úgyis buta — szólott felém fordulva, gúnyos hangon a vén csősz.

No, ezzel aztán éles kést szúrt a szívembe. Éppen engem tart butának, aki a legjobb tanuló voltam az iskolában?

— No, megállj csak, Barnóczki — gondoltam magamban —, majd bebizonyítom én, hogy nem vagyok buta.

Az alkalom pedig még akkor, hamarosan kínálkozott... Nagyapám ugyanis felhívta a szőlőbe, hogy majd készíttet neki a szép fürtökből egy csengetyűt. Mikor ott kötözik a bíborpiros, meg a narancs- sárga fürtöket, hát észreve- szem én, hogy az öreg hátáról hiányzik ócska mordálya... Váratlan elhatározás született meg bennem. Észrevétlenül kisurrantam a tőkék közül, s usgyi! lefutottam a szilvásba. Az ócska puska ott lógott egy szilvafa ágán.

— No, most megijesztelek, öreg —, gondoltam s elhatároztam, hogy lövök egyet. Ezen tervemtől azonban hamarosan elálltam, mert nagy félelem szállt meg. Eddigelé még sohasem lőttem, s nem mertem meghúzni a ravaszt... Hát ahogy ott töprengek, látom ám, hogy a dűlőúton hazafelé zörög a Juhos Pestáék szekere. A fiatal Juhos fiú vezette az ökröket, s a hordók tele voltak rakva szőlőfürtökkel.

Jóformán meg sem gondol« tam, mit teszek, csak gyorsan a puskát leakasztottam az ágról. Elég nehéz volt, de azért elbírtam.

— Cselő, Bokros! évödött Juhos az ökrökkel, s felém se nézett.

Nosza, én sem voltam rest, ügyesen a szekér hátuljához szaladtam s a felém való lőcsére akasztottam a kétcsövűt.

— No, öreg, gondoltam —, ha még sohse kerested a puskádat, most fogod.

Aztán óvatosan, hogy észre ne vegyen Juhos, visszamentem a nagyapa szilvásába... Az oldalról a szőlőpásztor búcsúzkodását hallottam. Jól tudtam, hogy az öreget ki kell kerülnöm, mert akkor hamarosan rájön a turpisságra. Átszaladtam hát a harmadik szőlőbe, amelyik már meg volt szedve, s onnan felmentem a birsbokrok közé. Innen ereszkedtem alá a szüretelőkhöz, mintha idáig ott játszottam volna. Persze, fél szemmel figyeltem a szőlőpásztort. Hamarosan leért az öreg, s ment a szilvafához, hogy leakassza az ócska mordályt. Sürgőit, forgott a fa körül a vénember, nem találta a puskát. Mérgie- sen káromkodni kezdett.

— Hogy az ég szakadjon rá — kiabálta.

nrült és fél szemmel rám tekintett. Haragot tartottunk egymással, mert a tavalyi szüreten összevesztünk. Pedig annak nem is én voltam az oka, hanem Béla bátyám ö tanított meg engem egy gúnyversre, s biztatott, hogy kiabáljam a szőlőpásztor után.

így szólt a mondóka:

„Hej, Bamóczki, Takaróczki,

Akarják a szőlőt lopni.

Penész egye a szemedet,

Álomszuszék, vén testedet”.

Ezt azért találták ki az öregről, mert gyakran meglopták a csermelyi cigányok... A vén szőlőpásztor bizony nagyon megharagudott rám, s ha el nem futok előle, a birsalmabokrok közé, hát el is tángált volna, alaposan.

Most odaült közénk és édesanyám ételt adott neki. Az öreg szúrós szemmel nézett rám és nem állhatta meg, hogy meg ne csípjen.

— Hát ez a jómadár is itt pusztítja a szőlőt.

Nagyot nevettek ezen az ebédelők, mert mindenki jól ismerte tavalyi háborúnkat... Én egy szót sem szóltam, csak mérg^en néztem rá. Nagynem maradhatott a tőkén, nem szerette az öreg a mezgerelő- ket, az utószedőket. Én ugyancsak szorgoskodtam, hogy kivívjam nagyapám elismerését. Nem is váratott az sokáig magára.

— Ez a gyerek egész jól halad. te Ilka — szólt oda édesanyámnak.

Igen örült neki a kedves, is Eorró csókot nyomott a jobb arcomra.

Igen boldog voltam...

így ment a szedés déltájig. Ekkorra már csak úgy tapadt a kezem az édes szőlőlétől. Mondanom sem kell, hogy alaposan belaktam a hatalmas fürtökből és alig bírtam szuszogni.

De eljött az ebéd ideje is... Birkapörkölt volt, amit nemcsak én, hanem a többi szüre- telők is szerettek. Ahogy ott a szőlő végében, a szilvafák hűvösében falatozgatok, látom ám, hogy Varróék szőlőjéből előbújik egy puskás ember. Az öreg, nagybajuszú Bamóczki volt, a szőlőpásztor.

— Jó étvágyat, emberek — kiáltott oda vidáman.

— Köszönjük, tartsék velünk — mondotta volt nagyapám. Az öreg az ebédelők mellé ke: