Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-05 / 262. szám

1961. november 5., vasárnap BíEPO JS AG S Tovább szilárdul a vezetés, javul a pártmunka rálát a vezetőség, a tagság ré­széről abban nyilvánul meg, hogy elfogadják az őket ért bírálatot, de nem adnak vá­laszt arra, hogy mit szándé­koznak tenni a hiba kijavítá­sáért. Az eddig megtartott tag­gyűlések gyengeségei közé tar­tozik még az is, hogy kevés bírálat hangzik el a felső párt- szervek munkájáról. A taggyűlésen hozott hatá­rozatok helyesen megszabják a pártszervezet közelebbi és távolabbi célkitűzéseit, fel­adatait. Eddig már négy párt- szervezet taggyűlése hozott határozatot arra, hogy a tsz ötéves tervét négy és fél év alatt teljesíteni akarják. Meg­felelő bizottságokat hoznak létre a megvalósítás módjának kidolgozására. A gazdasági célkitűzések mellett határoza­tot hoznak a politikai, kultu­rális és szervezeti élet, a ter­melés pártellenőrzésének, és a tömegszervezetek pártirányí­tásának megjavítására. Eddig 25 alapszervezetben 127 vezetőségi tagot választot­tak meg. A pártvezetőségek tagjainak megválasztása a Politikai Bizottság határozatá­nak megfelelően történik. Az újonnan megválasztott vezető­ség tagjainak többsége olyan régi vezetőségi tagokból áll, akik eddigi munkájukkal számtalan tanújelét adták a párt ügye iránti áldozatkész­ségüknek, politikailag szilárd, kipróbált harcosai pártunknak és gazdag termelési tapaszta­latokkal rendelkeznek. Olyan új erők is bekerültek a vezetőségbe, akik az eddigi munkájukkal bebizonyították áldozatkészségüket, párthoz való hűségüket, akiket a dol­gozók tisztelnek és becsülnek. ^ z eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a vezető­ség újjáválasztásával párt- alapszervezeteinkben tovább szilárdult a vezetés és javult a munka színvonala, hogy a vezetőség újjáválasztása után megteremtődnek a politikai, szervezeti, személyi előfeltéte­lei annak, hogy a pártszerve­zetek maradkéktalanul végre tudják hajtani feladatukat. Nagy József, a Gyöngyösi Járási Pártbi­zottság munkatársa; Százötven év után elsült a fegyver Egy 150 évvel ezelőtt elkö­vetett hanyagság folytán az elszászi Kolmarban megsebe­sült egy fegyverműves. A kolmari törvényszék el­nöke, aki szenvedélyes fegy­vergyűjtő, egy Napóleon kora­beli elöl töltős, duplacsöves puskát adott át a fegyverko­vácsnak megjavításra. Miköz­ben a mester a régi puska ka­kasát hegesztette, hirtelen lö­vés dördült, amely a homlo­kán megsebesítette. Sem a fegyver tulajdonosa, sem a fegyverkovács nem gondolt arra, hogy a két cső egyikében puskapor és sörét rejtőzhetik. A „Queen Elizabeth” főpincérei nem hajlandók kiszolgálni a turistaosztály utasait Az angol „Queen Elizabeth” óceánjáró kilenc főpincére ki­jelentette, hogy nem hajlandó engedelmeskedni a Cunard- társaság utasításának, amely szerint a téli hónapokban — amikor kevés az utas az első osztályon — felváltva szolgála­tot kell teljesíteniük a turista- osztályon is. A főpincérek véleménye sze­rint ez az intézkedés sérti az önérzetüket és inkább lemon­danak állásukról, semhogy a harmadosztályú utasok ren­delkezésére álljanak.,, Odera— Neisse-h atár Sokat hallunk manapság az Odera—Neisse-hatán-ól, amely az NDK és Lengyelország között húzódik. Főleg Bonnban emlegetik gyakran, ugyanis a Szövetségi Köz­társaság nem ismeri el a „régi” Németország hátárainak semmiféle megcsorbítását, módosítását. Hogyan alakult ki a szóban forgó határ a két folyó mentén? Még 1945-ben, a potsdami értekezleten megállapod­tak abban, hogy addig is, amíg Lengyelország nyugati határát a Németországgal kötendő békeszerződésben véglegesen is meg nem határozzák a Swinemündétől az Odera és Neisse folyók mellett, a csehszlovák határig húzódó vonaltól keletre fekszenek — beleértve Kelet- Poroszországnak azt a részét is, amely nem került a Szovjetunió igazgatása alá, valamint a volt Danzig sza­badváros területét (ma Gdansk) a lengyel állam fenn­hatósága alá helyezik, és nem tekintik a németországi szovjet megszállási övezet részének. Mivel a Németor­szággal való békeszerződés megkötése elhúzódott és 1949 októberében megalakult a Német Demokratikus Köztár­saság, a német—lengyel viszony stabilizálása, a békés és baráti kapcsolatok elmélyítése érdekében kölcsönös megállapodás alapján rendezték a határkérdést. 1950. június 5-én az NDK és a lengyel kormány képviselői közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben kijelentik, hogy a Potsdamban megállapított országhatár a béke és a barátság sérthetetlen határa, s egyben megállapodtak, hogy egy hónapon belül egyezményt kötnek a határ vég­leges kijelöléséről. A Zgorzelcenben (németül Görlic) 1950 július 6-án megkötött, nyolc cikkelyből álló egyez­mény kimondja, hogy a jelenleg fennálló határ, amely a Keleti-tengertől kiindulva Swinoujscie (németül Swine- münde) helységtől nyugatra kezdődik, onnan a Odera folyó mentén, annak a lausitzi Neissébe való torkollá- sáig, a Neisse mentén a csehszlovák határig terjedő vonal mellett húzódik Németország és Lengyelország közötti államhatár. A határt német—lengyel vegyes bizottság jelölte ki. (KI) Kép a szinpoi halászkikötőből Szinpo Korea keleti partjainak fontos halászkikötője. Az egykori kis halász falukból a felszabadulás óta város épült, hajógyárak, halkonzervgyárak létesültek. A képen: Gyakorlati oktatás a halászati szakiskolában. A legújabb tánc — a twist Amerikában „pánikszerűen’1 terjed az új tánc, amelynek neve: twist. A tánc a hawai hula és egy közép-afrikai val­lásos tánc keveréke, amelyet rock-and-roll-zenére járnak^ A partnerek nem érintik egy­mást, hanem elsősorban vál- lukat és csípőjüket mozgatják, A tánctanárok szerint köny- nyen meg lehet tanulni; nem kell egyebet tenni, mint olyan mozdulatokat, mintha kilépné­nek a fürdőkádból és le akar­nák rázni magukról a vizet. — AZ EGRI Városi Mű­velődési Ház bábszakköre készül a télapó-ünnepségre. Két bábjátékot tanulnak meg a szakkör tagjai: Télapó igazságot tesz és Télapó baj­ban... Asszonyok dicsérete mondatfoszlányokat tudok je­gyezni. Széthasogatott, foltozott kö­tényét mutatva szól egyikük: — A legnagyobb gazba ia bementünk a szilva után. — Mindent össze kell szed­ni! — helyeseltek neki. — Abból lesz a pénz. — Majd jövőre! — Az idén is kellett volna! Alig lehet kivárni egy-egy mondat végét. Ketten-hárman is közbeszólnak. Eseteket so­rolnak. — Megyek ki hajnalban, hát Bögösné_ — Öt akartad megelőzi? — ...már egy nagy halom szilvát szedett le akkorra. — Mondom neki: mi vagy tej varázsló? — Ö, hát én meg hogy jár­tam ... szólok az uramnak, vállaljunk hat hold aratást. Mire kimentünk, csomó embetf aratott benne. — Ügy veszekedtek az arat» nivalóért... — Az igaz. Nem félt itt sen­ki a dologtól. AZ ASSZONYOK hol büsz­kén sorolják tetteiket, hol meg keserűség buzog fel szavaik­ban vélt és jogos sérelmeik mi­att. De olyan sérelmet egyet se soroltak, amelyet a vezetőség már ne orvosolt volna. így ka­varog a vita. Rögzíteni már teljességgel lehetetlen, legfel­jebb csak a következtetést le­het levonni belőle, hogy jövőre a Búzakalász Tsz asszonyai még nagyobb tetteket akarnak végrehajtani az ideinél — meg hogy bíznak benne: jövőre ta­lán általános lesz az, amil most még nehezen szokna K meg a faluban: az asszonyok dicsérete, jogos dicsérete... Kovács Endre tulajdon védelmére, a mun­kafegyelem megszilárdítására. ; Ez is azt mutatja, hogy a ter­melési-gazdasági kérdésekkel való beható foglalkozás egyre inkább kezd a pártmunka szerves részévé válni. í Ezen kérdések mellett a be­számolók foglalkoznak a párt szervezeti életével, a pártépí­tés kérdéseivel, a párt ideoló- ■. giai és szervezeti egységével is. A beszámolókból és felszó- : lalásokból kicsendül a párt- , egység féltésének gondolata, ami abban nyilvánul meg, , hogy a pártszervezet tagsága ■ egységesen lép fel azok ellen, akik intrikus magatartásukkal, helytelen politikai nézetükkel ; gyengítik a párt egységét. A beszámolókban és viták- ; ban sok szó esik a párt és tö­megek kapcsolatáról. A tag­gyűlésre meghívott pártonkí- vüli dolgozók felszólalásaikból is kicsendül, hogy figyelem­mel kísérik a pártszervezet munkáját, elvárják a kommu­nisták példamutatását, hogy a pártszervezetet az adott terü­let politikai vezetőjének te­kintik. Ezért nem közömbös számukra, hogy kik lesznek a pártszervezet vezetőségének tagjai, a pártszervezet titkára. Ebből is kitűnik, hogy a veze­tőség újjáválasztása nemcsak a párttagság, hanem a párton- kivüliek, az egész község la­kosságának ügye. De a felszó­lalások azt is mutatják, hogy a pártonkívüliek egyre na.- gyobb bizalommal közelednek a párthoz, szívesen kiveszik a részüket a párt által kitűzött feladatok megvalósításából. A párttagok a taggyűléseken a dicséret hangján beszélnek a pártonkívüli aktívák munká­járól, akik segítik a párt fel- világosító munkáját, mozgó­sítják a pártonkívülieket a pártszervezet, a tsz előtt álló feladatok megoldására. HP aggyűléseken konkrétan í foglalkoznak a tömeg- mozgalom, tömegszervezetek elsősorban a KISZ munkájá­val. Gondosan elemzik a KISZ munkáját a termelésben, ér­tékelik a KISZ-brigádok, mun­kacsapatok munkáját, a fiata­lok politikai, eszmei nevelését. De a taggyűlési felszólalások azt is mutatják, hogy még most sem kapnak elég segítsé­get a KISZ-szervezetek fel­adatuk jó elvégzéséhez. Sok szó esik a taggyűléseken a nők gazdasági és társadalmi mun­kájáról is. Ez azt mutatja, hogy pártszervezeteink helye­sen látják a nők szerepét a termelőszövetkezetekben, ép­pen ezért, mivel a tsz-tagság többsége nő, dicséret, elisme­rés és megbecsülés hangján beszélnek a nők munkájáról. De sok szó esik a tanácsok, a Hazafias Népfront, a Vörös- kereszt, az fmsz-ek és más tö­megszervezetek munkájáról is. Az eddig megtartott taggyű­lések azt mutatják, hogy a párttagok jól ismerik az or­szág politikai, gazdasági hely­zetét és ennek figyelembevé­telével mérlegelik saját tény­kedésüket, szabják meg a fel­adatokat. Az eddig megtar­tott taggyűléseken nagy akti­vitásról tettek tanúságot párt­tagjaink. A jelenlevők egyhar- mada felszólalt a ' vitában. Ezekben a felszólalásokban ki­fejezésre jutott a párttagság felelősségérzete és hasznos ész­revételeikkel, javaslataikkal segítették a pártszervezet munkáját. A felszólalásokat az őszinteség és a segíteni akarás jellemzi. Ugyanakkor bírálják a felszólalók azokat a pártta­gokat, akik egyes kérdésekben a párt politikájával ellentétes álláspontot foglalnak el, akik nem példamutatók, nem párt­taghoz méltó erkölcsi, családi, vagy társadalmi életmódot folytatnak, akik a tsz-szerve- zés vagy megszilárdítás alatt nem mutattak példát, akik nem a párt ideológiájának szellemében élnek és cselek­szenek. \ beszámolóknak és fel; szólalásoknak eddig egyik fő gyengesége az önkri­tika hiánya volt. A vezetőség beszámolói nem eléggé elem­zik saját hibáikat, nem álla­pítják meg, hogy személy sze­rint ki a felelős a munkában előforduló tubákért. Az önbí­A Politikai Bizottság ha- tározata a párt vezető­ségének újjáválasztásával kap­csolatban a párt politikai, ideológiai szervezeti egységé­nek, a párt vezető szerepének növelése mellett célul tűzte ki, hogy a vezetőség újjáválasztás- sal tovább erősödjék a párt és a tömegek kapcsolata, ugyan­akkor fokozódjék a tömegek aktivitása, hogy a kommunis­ták figyelmét a pártra váró nagy feladatokra — a tsz-ek gazdasági, politikai megszilár­dítására, az emberek gondol­kodási módjának formálására, a második ötéves terv teljesí­tésére, túlteljesítésére irányít­sa, hogy a párttagság példamu­tatása a pártonkívüli dolgozó­kat újabb sikerekre serkentse. E munkát könnyíti az a tény, hogy olyan politikai légkörben kerül sor erre, amikor a párt, a népi demokratikus rendszer, a szocializmus erői szilárdak és növekedőben vannak az egész világon. Segíti ezt a munkát az SZKP nemrég lezajlott XXII. kongresszusa, amely a kom­munizmus építését tűzte ki cé­lul, amely nekünk is példát mutat a szocializmus építésé­ben, biztató perspektívát nyújtva. Olyan légkörben kerül sor a vezetőségek újjáválasztására, amikor a pártnak megvan a következetes elvi politikai irányvonala, amikor a pártban megvan a marxi-lenini ideoló­gián alapuló pártegység. A pártegység megteremtése, a párt helyes politikája növelte a tömegek bizalmát a párt iránt, növelte tekintélyét. A dolgozók mind szélesebb tö­megei elismerik és igénylik a párt vezetését, követik a politi­káját a mindennapi munká­ban. Ezt mutatják a tsz-ek szervezésében és megszilárdí­tásában elért eredmények. A z előkészítő munka ered- ményeként a pártszer­vezeteinknél tovább fokozó­dott a párttagság aktivitása, rajtuk keresztül a pártonkívüli dolgozóké is, ami főleg a me­zőgazdasági munkák időbeni elvégzésében mutatkozott meg, abban, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulójának tiszteletére novem­ber 1-ig járásunkban végez­tünk az őszi betakarítási és ve­tési munkákkal, a szüretet 95 százalékig elvégeztük, cseme­geszőlőből 760 vagon helyett 950 vagont adtunk át, kerté­szeti állami tervünket pedig 113 százalékra teljesítettük. Az előkészítő munka során, valamint a taggyűlések idején fokozódott és fokozódik a párt­tagság részéről a párt ügye iránt érzett felelősség is. Ez mutatkozik meg abban, hogy a vezetőséget újjáválasztó tag­gyűlésekről csak azok a párt­tagok maradnak távol, akik betegek, vagy a szabadságukat nem a faluban töltik. Így nem ritkaság járásunkban az olyan pártszervezet, ahol a taggyűlé­seken való megjelenés 100 szá­zalékos, de kedvező jelek mu­tatkoznak a taggyűlés színvo­nalában, aktivitásában is. A párttagság aktivitásának növeléséhez, a felelősségérzés felkeltéséhez nagymértékben hozzájárulnak azok a bizottsá­gok, amelyek a legfejlettebb pártvezetőségi tagokból állnak és arra hivatottak, hogy min­den párttaggal beszélgessenek el problémájukról, pártmun­kájukról, stb. Ez az elvtársi beszélgetés jó hatással van a párttagság munkájára, hangu­latára. A taggyűlések aktivitásához hozzájárulnak a jó vezetőségi beszámolók is, amelyek meg­felelő alapot adnak a vitához. A beszámolók többsége, kol­lektív munka eredménye. A vezetőség véleményén tűi tá­maszkodik a párttagság, a pártonkívüliek véleményére, javaslatára, észrevételére. A z eddig megtartott tag- gyűlések tapasztalatai azt mutatják, hogy a párttag­ság hozzáértéssel foglalkozik a termelés gazdasági kérdései­vel. A beszámolók felhívják a párttagság figyelmét a terme­lési problémákra, mozgósítják a párttagokat, a tsz-tagságot a legfontosabb termelési felada­tok elvégzésére, a társadalmi a tsz-ben, amely tavaly ráfi­zetéssel zárta az évet és az idén is csak egyszer tudtak osztani előleget, mindössze öt forintot munkaegységenként Ezt sérelmezték..., de dol­goztak hangyaszorgalommal, összeszorított foggal, valami rettenthetetlen lelkierővel vé­gig munkálkodtak az évet s most már van pénz — 800 000 forint hivalkodik a kasszában. Ügy néz ki, 25—30 forintot oszthatnak „egységenként^ — az aszály ellenére is. — Nagyon megdolgoztunk érte — mondják az asszonyok. — A szőlőművelés, ugye, férfimunka? — teszik hozzá. — Asszonyokkal nekivágni a metszésnek, kapálásnak? — Nevetséges! — mondták a faluban —, de most már nem nevetnek ezen. Legfel­jebb örömből, mert az andor- naki asszonyok úgy metszet­tek, kapáltak, mint megannyi férfi. — Kevesen tudták volna ezt megcsinálni! — így summázza az első év tapasztalatait egy szapora beszédű, alacsony ter­metű asszony. — Pénz nélkül semmi nél­kül — sóhajt hozzá a beszél­getés másik részvevője. — Most meg úgy vagyunk... mint az elnök, hogy a száját alig tudja összefogni az öröm­től, — ezt már a nők képvi­selője, Molnár Sándorné, ve­zetőségi tag mondja. Az asszonybeszéd szapora, ki győzné követni a beszéd se­bes sodrású patakját. Különö­sen mikor az asszonyok amúgy istenigazából belemelegednek a beszélgetésbe. Már csak ez az igen harcias természetű, fiatalasszony. — Jól összeszólalkoztunk, de aztán meglett az egy munka­egység ... — Hát, igen — rasszmájús- kodom közbe a hangerő csen­desülésével, — ahol ilyen „en­gedékeny” az elnök, megadja a munkaegységet. Több se kel­lett Parázs közbekiáltásokkal, izgatott beszéd közben annyi példát soroltak igazuk és az el­nök igazságos szigora mellett, hogy nem volt apelláta: nyílt színen kellett tanúsítani, hogy igenis megrövidítették a szö­vetkezeti asszonyokat, mert a legnehezebb munka a kapálás és hat tizedért azt senki értel­mes ember nem csinálja virra­dattól sötétedésig. EZT ANNÄL IS INKÁBB kijelenthettem, mert nemcsak itt volt ez probléma, más szö­vetkezetekben is lebecsülték kezdetben az asszonyok mun­káját. De bizonyíthattam azért is, mert ez a „veszekedős” asz- szony, aki hattizedért kapált nyáron, férfimunkából „pipá­zó” munkaegységből hármat teljesített egy nap alatt és megtette azt a „férfi virtust”, hogy 240 kereszt gabonát ra­kott kocsira egy műszakban, majd négyezer súlyos kévét adogatott fel a magas szekérre. Tehát mindenképpen az asz- szonyoknak volt igazuk. Főleg itt, ahol ők végzik a szövet­kezetben a munka zömét, a munka nehezét. Míg a férfiak közül 20—25-en jártak dolgoz­ni. az asszonyok százon felül serénykedtek a határban. El­vű hitetlen energiával és szorgalommal dolgoztak abban MEGVALLOM őszintén, óva­tos lelkesedéssel fogadtam a minap Czifra Miklós tsz-elnök invitálását, aki egész asszony- sereglethez hívott egy kis kö­tetlen eszmecserére. Az andomaki Búzakalász Tsz „felségterületén” zajlott le ez a számomra igen emlékezetes beszélgetés. A szócsata nem volt valami parlamentáris, az indulat szekere néha elszaladt a beszélgető asszonyokkal, né­ha meg sírásba csuklott a mon­dat, de a hangulat „dereka” azért olyannyira reális maradt, hogy aggodalmaim kopói rend­ben meghunyászkodtak. Pedig az elnök olyan asz- szonyt „szabadított rám” első­nek. hogy azt hittem, mind­ketten csak futásban kereshe­tünk menedéket. Olyan csípős nyelvű asszonyt, aki mellett nemigen lehet férfinépnek iga­za. Legalábbis úgy látszott, mert alig váltottunk néhány szót, már jónéhány oktáwal magasabban járt a szokásos be­szédskálánál. — Mert lenézték itt az asszo­ny i munkát! — fakadt ki ke­serűen. — Kapáltunk, mint az állat! Miért? Nulla egész hattizedet írtak. A férfiak meg munka­egységeket „pipáztak össze” a bakon... Eddig jutott el, s már el is ragadták tőle a beszéd staféta­botját. — Persze, hogy elmentünk az elnökhöz! Ez nem járja! — mondottuk. (Hajaj, és még mit „elmondottak” Azt csak az asszonyzendülés részvevői tud­ják. Minden esetre, azokban az órákban nem cseréltem volna semmi pénzért a Búzakalász elnökével). — Kijött az elnök — elevení­ti fel az emlékezetes esemén” mozzanatait Molnár Jánosn•

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom