Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-25 / 278. szám

4 N ÉPüJS A G 1961. november 25., szombat Íííaif Alom Ma ejjel az ifjúsági büfé­ről álmodtam. Nagyon szép volt! Köröskörül cigaretta- füstbe burkolózva üldögéltek VI-os osztálytársaim, verték á kártyát, iszogattak, énekelget­tek. Ott üldögéltem az egyik asztalnál szőke Sárával, aki ötödikes ugyan, de már elég jó nő... Pincérek sürögtek körülöt­tünk... S a falon egy nagybetűs tábla: iskolaigazgatóknak, ta­nároknak és szülőknek ezen helyiségben tartózkodni szigo­rúan tilos! ___ _____ (G) FI GYELEM! Elveszett Egerben egy érté­kes jelvény. Kérjük a meg­találót, a megyei tanács műve­lődésügyi osztóién adja le — jutalomban részesül. — A MEGYEI Könyvtár ol­vasószolgálati csoportja a nyár folyamán felmérte Eger üzemeinek, vállalatainak, in­tézményeinek és iskoláinak bevonásával a város folyóirat állományát. A városban fel­lelhető folyóiratokróí központi katalógust készítettek el. .A katalógus 626 féle folyóiratot tart nyilván, amely könnyebbé teszi az érdeklődő kutatók munkáját. — AZ EGRI Dobó István Vármúzeum népművészeti ki­állítása részére anyaggyűjtő körúton vettek részt Egerbo- cson a Pedagógia Főiskola Népművelési Szakkollégiumá­nak tagjai, Bakó Ferenc mú­zeumigazgató vezetésével. A körúton mintegy háromezer forint értékben vásároltak anyagokat, amelyeket a mú­zeum népművészeti kiállításán mutatnak majd be. — MA ESTE nyolc órai kezdettel rendezi meg nagy­szabású Katalin-bálját a Szövetkezeti Bizottság a ktsz-ek dolgozói részére az Egri Kisipari Termelőszövet­kezetek Ady Endre Kultúr- otthonaban műsora ■ Bátorban este 7 órakor: Montmartrei ibolya v'rff > Egy katona meg egy fél Olasz filmvígjátók olasz kaszárnyákban uralkodó légkört, a katonai kiképzést. Pacifista kicsengésű befejezése ellenére sem lehet így jelle­mezni a filmet. A helyzetkomi­kum hajszolása, gyakori alkal­mazása arra elég,, hogy a szer­zők karikírozzák az élet furcsa oldalait, de ilyen leleplezéshez kevésnek bizonyulnak. A filmet Aldo Fabrizi ötleté­ből írták, aki nemcsak Rossi főtörzsöt alakítja, a forgató- könyv megalkotásában is részt vett. Ö kapta a „legtesthezál­lóbb” szerepet: terepszínű egyenruhába bújtatott mázsá- nyi teste, minden külön humo- rizálás nélkül is nevettetett. Másfél óra nevetés. Hol har­sányabb, hol szolidabb, de szinte egy pillanatra sem sza­kad meg. Helyzetkomikumok halmaza ez a film, azok ki­apadhatatlan tárháza. Hőse, Nicola Carletti (Renato Rascel) Amerikából visszatért olasz, aki hazájában akarja megcsi­nálni szerencséjét, itt próbál érvényesülni új gyógyszerével, a Dieger-Fritz-el. De pechje van, mert behívják tényleges szolgálatra, s a mundér miatt — úgy látszik — fel kell adni ter­veit is. Ámde Carletti nem hagyja magát, s apró ravasz­kodásokkal, kisebb-nagyobb csalások segítségével próbálja összeegyeztetni a katonaéletet üzleti ügyeivel, addig is, míg megjön a felmentés... Talán a nevetőrohamok mi­att az ember minden pillanat­ban érzi, hogy vígjátékot, s nem valódi történetet lát, nem izgul a szereplők sorsáért, meg van győződve róla, hogy úgy is minden a happy end kötelező szabályai szerint végződik, minden rend bej ön. Az előbb Carlettiről beszél­tem, mint főhősről. Valójában zavarban vagyunk, ha az igazi főhőst keressük, legalább any- nyira, mintha a Láthatatlan, emberbőlvasójanak felteszik a szokásos kérdést: „ki is az a láthatatlan ember?” Itt is többféle válasz kínál­kozik: Carletti mellett még Rossi őrmester (Aldo Fabrizi) lányával és lánya vőlegényével együtt, de ugyanígy fontos sze-' repet játszik Harrison és Gior- go hadnagy is, valamint Car­letti lánya. De akkor ki a köz­ponti hős? Ha egy kicsit a Gárdonyi-regénnyel kapcsolat­ban feltett kérdés stílusában akarunk válaszolni, csak azt mondhatjuk: a Dieger-Fritz, az új gyógyszer, a legtökéletesebb gyomorégés elleni tabletta. A Dieger-Fritz a történet motor­ja. Éz készteti Carlettit, ezt a született „antikatonát” a szol­gálati szabályzat kijátszására.- ez inspirálja ártatlan flörtre Carletti lányát Giorgo had­naggyal (amelyből természete­sen házasság lesz), ez borítja fel Rossi őrmester hagyomá­nyos nyugalmát és kaszárnya­pedantériáját. Ez vezeti nap­ról napra új utakra Harrison gyönyörű külföldi kocsiját is. Fontoskodók lennénk, ha azt állítanánk: Steno filmje a hu­mor eszközeivel leplezi le az Vicky Lodovisi, Virna Lisi, Ro­bert Alda: Mary, Anita és Mis­ter Harrison szerepében, Ma­rio Girottival (Giorgo hadnagy) együtt nem vígjátéki figurák, ők a humoros történet lírai, szerelmi pólusai. Tinó Santoni operatőri mun­kája jól szolgálta a rendezők elgondolását, s kihasználta a színes technika lehetőségeit. Armando Trovaioli zenéje tel­jesen eggyéolvad a képi eszkö­zökkel, a mozgással, a törté­néssel, olyannyira, hogy az egész filmélmény is együtt je­lentkezik, a zenére szinte fel sem, figyel a néző. K. I. Gergely Pál akvarelljei ai egri TIT-klubban Gergely Pál egri festő­művész tizennyolc akvarelljét állította ki a TIT egri klub­jában. Gergely Pál munkái ki­egyensúlyozott, érett művészt mutatnak be ez alkalommal is. Most nem látunk tőle gondos és elmélyült olaj festményeket, mint az őszi tárlaton, amelyet a Heves megyei képzőművé­szek rendeztek, de itt is, eb­ben a megnyilatkozási formá­ban is érett egyéniség alkotá­saiban gyönyörködhetünk. „Áz élet útjának felén” túl, egy viharos történelmi és em­beri korszakban, a szellemi ráhatások sokoldalú tüzében érlelődnek ma a művészegyé­niségek. A különböző divatok és áramlatok között sok út­vesztő is akad. Gergely Pál érdeme éppen az, hogy a sok­szor hóbortig fajuló pózolás és mázolás sznobjai között sa­ját egyéniségét megőrizte és kifejezési eszközei, alkotásai­nak szellemi „hangzatai” őszinték és igazak. A tizen­nyolc akvarell tájakat mutat be, a balatoni élet egy-egy átgondolt és a pillanat han­gulatában jól rögzített részle­tét (Közeledő vihar, Hajnal), de megihlette a festőt a szil­vásvárad! falusi táj, a Szalaj- ka-völgy, a tó. Egerből, a bük­ki városból is inkább a város­széli részek frissesége, újsága és elevensége fogja meg Ger­gely Pált és az alkotások le­helik felénk azt az érzést, amellyel szereti és tiszteli környezetét a festő. Gergely minden alkotása le­zárt, kiérett munka. Nyoma sincs sehol a kapkodásnak, az elnagyoltságnak, az ingado­zásnak, a pózolásnak. Ez a világ az, ami: a mindennapi élet, a parasztudvar a csikó­val a kocsideréknál, az Ár- nyékszala, a Szilvási házak — de hozzáadva a művész hig­gadt látását, derűjét és meg­fontolt életszeretetét. Valami hiányérzetünk mégis Van. Gergely Pál talált már mondanivalót az emberről is, hiszen nem egy kiállításon ér­dekes portrékkal lepett meg bennünket. Jó lenne, hogyha kiérett egyéniségével közelebb fordulna a ma emberéhez, a tudatában folyton alakuló és fejlődő emberhez. Nem a pózoló és hatástkereső köny- nyelműek nagyképűségével, hanem éppen kiérett művé­szetével. Nem kívánunk ott forradalmiságot, ahol nincs, de a művész szólaltassa meg azokat az embereket, és azt a világot — a maga módján —, amely őt körülveszi. A TIT egri vezetőségének külön is gratulálunk a gondo­lathoz, hogy az egri művésze­ket saját otthonában tárlathoz segíti. Még az hiányzik, hogy ehhez a nemes indításhoz jó értelemben vett, eredményes propagandát is szervezzen a művészek erkölcsi és anyagi támogatásának eléréséhez. Farkas András 1961. NOVEMBER 25., SZOMBAT: KATALIN 90 évvel ezelőtt, 1871 novemberében született ALEKSZANDR SZPENDIAROV szovjet-örmény zeneszerző és karmester, Moszk­vában, Pétervárott, á Krímben és 1924-től kezdve Jerevánban dol­gozott. Zenekari müvei mintegy nyomon követik életútját (Krimi vázlatok, Jereváni etűdök), orosz és örmény nyelvű balladákat dolgozott fel és mint a jereváni konzervatórium tanára, nevéhez fűződik az örmény nemzeti opera megteremtése (1928). 655 évvel ezelőtt, 1306-ban e napon balt meg JACOPONE DA TODI olasz költő, őt tartják a Stabat Mater szerzőjének. 105 évvel ezelőtt, 1856-ban született G E O R G I J PLEHANOV orosz marxista filozófus. 1883-ban külföldön megszervezte a Munka felszabadítása nevű marxista csoportot, 1900-ban az ISZKRA szerkesztője lett, ez időből származnak fontos művei: A szocializmus és a politikai harc, Nézeteltéréseink, A materialista történelemfelfogás. Élete utolsó részében, 1903-tól kezdve a men- sevikek vezére lett és elárulta a forradalmat. Tévedései ellenére nagy szerepe volt a marxista elvek elterjedésében. 105 évvel ezelőtt, 1856-ban született SZERGEJ TANEJEV orosz zeneszerző; a moszkvai konzervatórium igazgatója. Orestela című opera-trilógiájával a nyugati irányzatú orosz iskola megalapítója. 75 évvel ezelőtt, 1886-ban született BALASSA IMRE író. Művei közül életrajzi regényei emelkednek ki Mozartról, Petőfiről és Kossuthról. 50 évvel ezelőtt, 1911. november 25-én halt meg PAUL LA- FARGUE francia szocialista író, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa. 1866-ban az I. Internacionálé részvevője, a párizsi kommün idején Bordeauxban tevékenykedett, 1880-ban az első francia munkáspárt egyik alapítója, majd Guesde-del a fran­ciaországi marxisták vedére. Jelentősek ateista szellemben írt el­méleti munkái. FILM: Esterina Egy hívatlan útitárs kalandjáról szól az olasz—francia film, amelyet az egri Bródy Filmszínház mutat be novem­ber 24—25-én és 28—29-én. Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Egy katona, meg egy fa EGRI BRÓDY Esterina GYÖNGYÖSI PUSKIN Tiszta égbolt GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A szeraem és a másodpilóta HATVANI VÖRÖS CSILLAG Két aet (I.—n. rész) HATVANI KOSSUTH Szerencsés Tóni FÜZESABONY Rocco és fivérei HEVES A legénylakás PETERVASÁRA A riksakuH UkNAAAAAAAAAAAAAAAAA^SAAA^e^A^V\AAAA^AAANA^NV\AAAAAAAAANAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA>VSAA^XNA^O^A^OAA/VAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAANNAAAAAA>SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAA^VVNAAAAA/VSAA^^AAAAAA. 6. Gazsó hozzásietett. — Szervusz. Gazsó vagyok. Mikor jöttél ki? — A leventékkel hoztak ki három éve. Azóta hányódom ide-oda. Soha sem fogom az itteni életet megszokni. S majdnem elsírta magát. Gazsó részvéttel nézett rá. Hol van ebből a fiúból a könyör­telenség. amelyről annak ide­jén Vörös beszélt. Mi lesz ezzel a fiúval? Szőke hajú fiú furakodott melléjük. Sprechen sie deutsch? — Egy nagyon keveset — vá­laszolta Gazsó magyarul. — En ... jugo — mutatko­zott be a zömök fekete is —, jugo ... érteni? — Értem, jugoszláv vagy. Szervusz. A hatodik társuk mozdulat­lanul ült ágya szélén. Fejét te­nyerébe hajtotta. Csendesen mormogott valamit. A többiek már valamennyien őt figyel­ték. De ő nem mozdult. S egyszerre fájdalmasan, hango­san ezt kiáltotta: — Légió! Légió! A többiekben meghűlt a vér. Légió! Ügy hatott rájuk ez a szó, mint a hideg zuhany, hi­szen valamennyien karrier­ről, fényes jövőről álmodoz­tak. Légió! Elhessegették ma­guktól a gondolatot. Nem, ez nem lehet. De a reggeli valahogy még­sem ízlett. Egyszerre Vörös felordított. ta: — Légió! Vörös felugrott: — Elhallgass, te, mert... Gazsó és Lovász lefogták. A nagy darab legény izgatottan, nyugtalanul szürcsölte kávé­ját, szemmel tartva a még mindig ágya szélén ülő hato­dik társukat. — Milyen nemzetiségű vagy, fattyú? — kérdezte. Az meg sem mozdult az ágy szélén. — Lengyel — felelte helyet­te Lovász. O ismerte. Az elmúlt na­pokban együtt bolyongtak. A katona lépett be. — Szedjék össze holmijaikat és jöjjenek velem. Összekapkodták szegényes cókmókjaikat, s perceken be­lül útrakészen álltak. A kato­na a már ismert földszintes helyiség felé vezette őket­— Állj! Egyenként mennek majd be! Álljanak sorba! Az egykedvű, szótlan len­gyelt tuszkolták a sor elejére, mögéje a német állt, majd a jugoszláv. A három magyar a sor végére húzódott. Nyílt az ajtó, s a lengyel be­lépett. Jó negyedóra múlva a németet hívták. A sor egyre fogyott, már csali Gazsó volt, hátra. De, ér­dekes, kifelé senki sem jött; Mi ez a titokzatosság már me­gint? Az ajtóban egy szeme a mo­solygós arcú francia jelent meg. A, a tegnapi ismerős! Gazsó szinte megörült neki. A szobában rajta kívül senki sem tartózkodott. De hová lettek a többiek? A francia egy székre muta­tott. — Kedves barátom — mon­dotta, miután Gazsó leült/ — önök két órán belül elhagyják Bécset. A nemzetközi gyorshoz egy külön kocsi lesz csatolva, a francia szabadságos ka­tonák részére. Abban utaznak önök is. De az út veszélyes. Az a kérésem, feltétlenül tartsák be utasításainkat, különben a zónahatárnál , baj lehet. Azt hiszem, önnek sem kell bő­vebben magyaráznom, milyen sors vár arra, akit az oroszok elkapnak, ön a vasfüggöny mögül jött, bizonyára hallott már a szibériai ólombányák­ról ... Nos, azért mondom. i. Tehát, még ma Franciaország­ban lesznek, amely befogadja önöket, kenyeret, otthont biz­tosít számukra..: — Csak egy szót, Monsieur — vágott közbe Gazsó, — valaki reggel ezt mondta: légió. — Ugyan — nevetett amaz. — önök Franciaországba men­nek, ott pedig saját maguk döntik majd el, hogy. dolgozza­nak-e, vagy beállnák katoná­nak. Gazsót nem annyira a sza­vak, hanem inkább a rokon­szenves arc, a nyílt tekintet nyugtatta meg valamennyire. A francia folytatta: — Itt van a személyazonos­sági igazolványa. Mondanom sem kell, hamis, ön eszerint egy süketnéma osztrák állam­polgár. Érti? Egy süketnéma osztrák: Heinz Bohman. A fénykép valamennyire hason­lít önre, de azért jobb, ha nem kerül sor igazoltatásra. Ért en­gem? Tessék, itt az igazolvá­nya! Sok szerencsét az úthoz és az új hazához. Gazsó maga sem tudta, ho­gyan került ki a szobából. A szíve — maga sem tudta miért — hangosan kalimpált; Az a katona vezette to­vább, amelyik lekísérte őket a hálószobából. Egy szűk folyo­són mentek keresztül, s benyi­tottak egy ajtón. A szűk. elég­gé sötét helyiségben a többiek már ott voltak. Gazsó Vöröst kereste tekin­tetével, de az lesütötte szemét. Közben nagy robajjal két lé­giós katona lépett a szobába. — Indulás — szólt az egyik. — En elől megyek, vezetem a sort, a barátom meg a végén. Szökni nem ajánlatos. Mindketten csőre töltötték pisztolyukat. VI. Gazsót újból megszállta a bi­zonytalanság. Mi ez? Miért légiósok kísérete mellett men­nek a pályaudvarra? S egyál­talán; mi történik itt? Szeme előtt ott kavargott a mosolygós arcú monsieur, a tömött pénz- tárcájú Bőgős, a süketnéma Bohman. meg a légiós, amint csőre tölti fegyverét..: Káosz .. .A feje zúg. így berúgott volna tegnap este?..: Lopva Vörösre, majd Lovászra pillan­tott. A nagy darab legény egy­kedvűen ballagott előtte, a véz­na fiú arca bizakodást árult el. Lovász boldogságra vágyik. Re­méli, hogy annyi hányódtatás után végre talán eléri. O, te gyerek! A pályaudvaron a légiósok beterelték őket az utolsó ko­csiba. Elhelyezkedtek egy fül­kében, kísérőik pedig közvet­lenül az ajtó előtt foglaltak helyet. A pulmann-kocsi né­hány percen belül megrándult, a vonat elindult. A fülkében a német a ka­pott csomagot bontogatta. Vö­rös cigarettára gyújtott. Lo­vász ábrándosán nézett ki az ablakon. Gazsó Vörös mellé húzó­dott, s halkan megkérdezte: — Neked mit mondott a fran­cia? — Hogy Franciaországba me­gyünk, ahol saját magunk dön­tünk sorsunkról. — Es te ezt elhiszed? — Hát... nem is tudom ... De mindegy! Vigyenek át csak Franciaországba. Tudod, itt még vörös övezetben va­gyunk ... A vonat sebesen szágulodtt Linz irányába. Gazsó hátradűlt az ülésen, aludni próbált. Nem tudta, mennyi ideig szunyókált. Arra ébredt, hogy kinyílt az ajtó, a az egyik légiós lépett be. — A szovjet—amerikai határ előtti utolsó állomáson áll vo­natunk — mondotta —, él kell hagyniuk a katonakocsit. He­lyezkedjenek él szétszóródva a civil utasok között. Ha átérünk az amerikaiakhoz, ugyanitt találkozunk ... Nos, indulja­nak. Eddig mi * vigyáztunk ma­gukra, most maguk vigyázza­nak saját' magukra. Az igazol­tatásnál vigyázzanak. Ne fe­lejtsék el; vagy az ígéret földje, vagy Szibéria... A jugoszláv kezet nyújtott, sorban minden­kinek. A német vidáman inte­getett feléjük A lengyel csendben készü­lődött. — Együtt me­gyünk — súgta Gazsó Vörös- hek. Az bólintott. — Nem me­hetnék én is ve. letek? — kér­dezte Lovász. — Hárman so, kan lennénk. A vézna fiú csalódottan né­zett rájuk. Elinudultak. A német egé­szen a kocsisor elejéig futott. Lovász egy jó darabon ment vele. Gazsó és Vörös a szerel­vény közepetáján szállt fel; A kocsiban sokan voltak. Vala­hogy mégis sikerült helyet kapniok, egymással szemben. Gazsó mellett egy termetes, bőbeszédű aszonyság ült, aki hamarosan új szomszédja felé fordult. — Meszire utaznak? — kér­dezte Gazsótól. (Foktatjuk) — Eh, marhaságot beszélsz!-. De a másik tovább hajtogat-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom