Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-17 / 245. szám

6 NEPCJSAG 1961. október IT, kedd Jövőre még többet termelnek a füzesabonyi termelőszövetkezetek Két nemzedék Két nemzedék a kommunizmust építő Szovjetunióból. Az apa. Aszker Asszadula- jev, aki csak a nehéz kézi munkát ismerte. A fia, Aszad, gépész egy türkmén olajtelepen. Erdei történetek: Ä VIDRÁK Diákévcimben viaskodtam édesapámnál. Ha csak idő jutott reá, magával vitt. Meg­tanultam járni, állni, ülni, látni és hallgatni a természet csodás birodalmában, — az erdő­ben. Apám erdész volt, közel fél évszázadon át járta az erdőt, bőséges tapasztalataiból ha­gyott nekem örökül eleget, hozzá ’jött még az, amit én is átéltem, összegyűjtögettem. ★ Ködösödö ősz volt akkor. Mindig boron­gás október. A lágyan csobogó, csacsogó kis patak mentén ballagtunk óvatosan egy ködös reggel a völgyben levő nagy tó felé. A természet már alvásra készült. A reg­geli szellő halkan sóhajtozott. Ici-pici csep- pekben hullott a fákról a köd, Egy-egy elsár­gult, nedves levél zizzent a lábunk elé. A bogarak eltűntek. A völgy felett lassú szár­nyalással, tarka varjú repült át: kár, kár, — hangoskodott. Igen, mert hisz’ eltűntek már a mezei és erdei pockok is, behúzódtak téli szállásaikra. Az élet mindig nehezebb az erdőn. Amint csendesen lépegettünk a cserkász- úton, nyúl baktatott át előttünk, messziről libagágogás hallatszott. Alacsonyan szállták, kiabáltak mindannyian: „klikk, likk, lilik”. Fölöttünk húztak el, valamelyik kövér vetés­ről kerekedtek fel, hogy új helyet, dúsabb legelőt keressenek falkájuknak. A tóhoz érve, leültünk egy terebélyes, öreg tölgyfa alá. Itt üldögélt régen sokat Mi- gazzi Kristóf is, Vác újjáálapítója, amikor pihenni jött ide a mérhetetlen püspöki ura­dalom elrejtett kis zugába. Csend volt körülöttünk. Néztük mindket­ten a tó vizét. A levegő kicsit megremegett, a köd magasra emelkedett, s a víz fodro­sodul kezdett. Halk prüszkölés hallatszott a part alól. A viz tükre mozgott, s egy vidra kidugta fejét a vízből. Gyűrűztek a hullámok körülötte. Egy csobbanás, — és nem altartunk hinni sze­münknek. Két vidra játékosan keringeni kez­dett a vizen. Fejük hol felbukkant, hol eltűnt. A víz mozgott körülöttük zavarosan. Lestük, feszülten vártuk, mi lesz, hová úsznak, merre kergetőznek. Az egyik a szemben levő part felé úszott, a másik köny- nyelműen utána. A partnál szaglászni kezd­tek és mint egy tacskó, kimásztak mind a ketten. A parti nyárfákról leveleket pergetett a feltámadó szél és a fövenyből nagy kakato­lással fácánkakas repült fel. A két játékos vidra hirtelen meglepődött- ségében egymásnak ütődött. Ez elég volt arra, hogy apám egy gyors mozdulattal fel­emelje a puskáját. Nagyot csattan a lövés... és a két vidra egyszerre elvágódott. Pár percbe került, míg egy kerülővel át­jutottunk a túlsó partra. Egymáson kereszt­ben feküdt a két szép, fénylő, barna szőrű vidra. Kifejlett, hatalmas példányok voltak, 12— 14 kg súllyal. A bundájuk hamarosan leke­rült róluk... És pár hét múlva testvérbátyámmal új ruhában ültünk az iskola padjában. Tóth Gyula A TÁGAS, üvegfalú palac- kozóteremben ötletes gép tölti üvegekbe az aranyló, vagy ru­binpiros nedűt, dugaszolja, címkézi az üvegeket, aztán se­rény női kezek még az utolsó simításokat végzik, csomagol­ják, s szinte percek múlva már ott is áll, ládákba csomagolva, az egri hegyek kincse, a Me- tíoc, a Bikavér, a Leányka. De amíg idáig jut el a bor, addig bizony hosszú az út. Ha­talmas gépek zúzzák-préselik a dús fürtöket, kilométernyi csö­vek viszik el a hordókig, hogy kiforrva, még két esztendeig érlelje a pince mélye. Most, ezekben a napokban, éppen annak lehet szemtanúja az ember a palackozó melletti üzemben: hogyan „születik” a bor. A feldolgozóüzem előtt, most nem állnak végtelen hosz- szú kocsisorok, mint az elmúlt esztendőben, hiszen nem egyé­ni gazdák termését méricské­lik, nagyüzemekhez méltóan nagyüzemibb a szállítás is. Vontatókkal, teherkocsikkal hatalmas kádakba szállítják a termelőszövetkezetek a dús sző­lőfürtöket ide, a kombináthoz, ahol kis prések helyett hatal­mas gépek, az emberi erő he­lyett a villanyáram dolgozik. Bogyózzák, darálják a hatal- p-ias gépek a szőlőfürtöket, s a hidraulikus prések alól méz­édes must buggyan. A HATALMAS gépek mel­lett itt-ott áll egy ember, hogy igazítson egyet a csavarokon, ellenőrizze a gépek munkáját. A présgépektől hektoliter­számra szállítják el a csövek a friss, édes mustot le a pince óriás hordóiba. Pedig most jnég nem is dolgozik teljes ka­pacitással az üzem. hiszen a Vörös bort adó szőlők feldolgo­zását még el sem kezdték, — azt érlelni kell előbb a kádak­ban. — Nem dolgozik minden gé­pünk — mondja László Mihály —, de már így is naponta 1000 mázsa szőlőt tudunk feldol­gozni. A munkát megkönnyíti, hogy a sok száz egyéni gazda­ság helyett termelőszövetkeze­tekkel tárgyalunk, s így a szál­lítás is zavartalanabb, — bár még lehetne gyorsítani, ha egyik-másik termelőszövetke­zet több rakodómunkást bizto­sítana. — Az átvétel is gyor­sabb, és ami a fontos, egyön­tetű szőlőt kapunk, — fajtán­ként gondosan különválogatva. Ez pedig a minőségi bor készí­tésének alapja. Napi 1000 mázsa szőlő — és még nem is dolgoznak teljes kapacitással. Ha úgy hozza a sor, többet is fel tudnak dol­gozni, hiszen be lehet állítani a második műszakot is. De egyelőre úgy néz ki, így is ele­gendő lesz a kapacitás, noha a tavalyinál Jháromszorta na­gyobb szőlőmennyiség feldol­gozása vár a kombinát munká­saira. Az idén a termelőszövetke­zetek többsége ide hozta egye­nesen a szüretről a termést, csak kisebb mértékben dolgoz­zák fel ők maguk. Ez érthető is, hiszen itt gépek segítségé­vel folyik a munka, s a szüret nem éppen könnyebbik terhét veszi le a szövetkezetiek vál­láról. Érdemes azért is idehoz­ni, mert amelyik szövetkezet termésének nyolcvan százalé­kát a borforgalmin keresztül értékesíti, az 30 százalékos mennyiségi felárat kap, azon túlmenően, hogy a magasabb cukorfokos mustokért minősé­gi felár is jár. Az idén ez is jócskán növeli a termelőszö­vetkezetek bevételét, mert most, hogy a szüret már erő­sebb ütemben folyik, átlago­san 19—20 fokos a must. S ha a száraz idő tovább tart, a cu­korfok további emelkedése várható. DOLGOZIK a borkombinát. Az egri és a környékbeli fal­vak termelőszövetkezeteinek szőlőtermését dolgozzák fel, változtatják tüzes bort ígérő édes mustokká. Dolgoznak, a nagyüzemi szőlőtermeléshez méltó nagyüzemi módszerek­kel, hogy két esztendő múlva is változatlan serénységgel mű­ködhessék a palackozóüzem automatája, s Eger híres ne­dűivel telt üvegek induljanak Eger a reneszánsz korban működött Az országban ural­kodó kormányzati válság kö­vetkeztében a tökéletes bom­lás képe tárul elénk. Dózsa György felkelőinek egy részle­gét Barnabás alvezérének irá­nyításával 1514. április végén Eger vidékére küldte, de a kis létszámú paraszthad Debrö körül az egri püspök katonái­tól vereséget szenvedett. A pa­rasztháború leverésével a ne­messég éppen azt az egyetlen reális erőt kapcsolta ki a hon­védelemből, amely gátat vet­hetett volna a török terjeszke­désnek és megvédhette volna hazánk függetlenségét. A mohácsi vészt követő pol­gárháború teljes anarchiát te­remtett az egri vár életében is. Buda elfoglalása után az egri várig terjedő egész vidék veszélyben forgott. Ez jó ürü­gyül szolgált Perényi Péter­nek, hogy a gazdátlan várat. Felső-Magyarország kulcsát megszállja. Perényi Péter nemcsak a pártoskodásban, Szapolyai és a Habsburg ki­rály közötti ide-oda ingado­zásban jeleskedett, hanem megvetette a híres sárospataki protestáns iskola alapjait is, és reneszánsz palotává alakí­totta át a sárospataki várat. A Perényiek egy ideig jelen­tős szerepet játszottak a rene­szánsz kori Eger életében is. A család (különösen Perényi Gábor és János) „a humaniz­musnak lelkes híve és istápo­lója volt”. Ismeretes, hogy Pe­rényi Gábor udvarában szíve­sen fogadott vendégek voltaic a külföldi vándor-humanisták, így talált otthonra a Perényi- udvarban 1508—1509-ben a pestis elől menekülő híres len­gyel humanista, a krakkói egyetem tanára, Paulus Cros- nensis is. Perényi Gábor halá­la után özvegye a török elől menekülő Komjáthi Benede­ket fogadta fia mellé nevelő­ül, s ő bízta meg Pál levelei­nek fordításával. A magyar erasmisták Komjáthi mellett másik jelentős képviselője, Sylvester János, szintén kap­csolatban volt a Perényi-csa- láddal. Bizonyos jelek arra vallanak, hogy Sylvesternek az egri püspök már diákkorában pártfogója volt. Az is lehetsé­ges, hogy Sylvester valamifé­le — talán éppen rokonsági (?) — kapcsolatban állt Erdődy Simon zágrábi, majd 1527-től kezdve egri püspökkel. „Rosa- rium”-ának ajánlása ugyanis Simon egri püspökhöz szól, aki csak Erdődy Simon lehetett. A mikor az egri vár Peré- nyi Péter kezére ke­rült, az akkori hadászati kö­vetelmények szerint ő kezdte átalakítani olasz építészekkel az elavult erősséget, ö fogad­ta fel az egri vár modernizá­lására Da Vedano Sándort, aki irányította a huszárság és an­nak lovai elszállásolása céljá­ra a várhoz csatolt nagyobb területnek, a külső, vagy hu­szárvárnak építését. E hatal­mas erődítési munkákat a Pe- rényi-korszak nem tudta befe-/ jezni, a befejezés Dobó István várkapitányra és utódaira ma­radt. A reneszánsz kor építé­szetének nem maradt más nyoma Egerben, mint a vár XVI. századi olasz hadmérnö­keinek korszerű védelmi át­építése, Baldigara nagyméretű fülesbástyái é& ezek belső léte­sítményei, a kazamaták és a kaszárnyák. Egerben nem alakulhatott ki a török állandó zaklatá­sai közepette olyan hosszabb ideig tartó udvari élet, amely a reneszánsz művészetének melegágyát adta volna. A nagy stratégiai fontosság­gal rendelkező Eger várat Fer- dinánd 1548-ban kikényszerí­tette a Perényiektől, és Dobó István és Zay Ferenc vám»­Dóczy Orbán, Bécs későbbi püspöke, Bakócz Tamás, Ma­gyarország leggazdagabb fő­papja, a későbbi esztergomi érsek, Estei Hippolit, Mátyás király sógora. Az egri püspö­kök» vezető szerepet játszottak az ország gazdasági és politi­kai ügyeinek irányításában. Feltehetjük, hogy az egri vár mintaképe lehetett a rene­szánsz kori magánváraknak, sajnos azonban, reneszánsz. or építészetének nem sok nyoma maradt városunkban. Csak a várban előkerült iparművésze­ti leletek bizonyítják az egy­kori magas fokú reneszánsz kultúrát, amelyről a múzeum­ban levő töredékekből alkot­hatunk hézagos képet. A re­neszánsz stílus egyik első em­léke hazánkban Verebély Si­mon egri sírköve (1491), ame­lyen a gótikus stílusú, ismert formájú korábbi sirkőfajtákat lassan felváltó reneszánsz irány ismerhető fel. Ide sorol­hatjuk Dobó István tumbáját is 1575-ből, amely részben gó­tikus, részben reneszánsz for­mákat mutat. Mindkettő anya­ga hazai, úgynevezett vörös­márvány, amely ennek a kor­nak rendkívül kedvelt díszítő köve volt. a reneszánsz kor kapcsán emlékezünk meg Dóczy Orbán egri püspök hí­res könyvtáráról, amelynek könyvei a budai Mátyás-féle világhírű kódexeknek, a Cor­vináknak méltó testvérei. A Mátyás központosított monarchiájának buká­sát követő feudális anarchia következtében a Jagelló-kori nemesi-patríciusi humanista értelmiség számos csoportra oszlott, s különböző politikai érdekek szolgálatába szegődött. Azegri püspökök alig tartózkod­tak székhelyükön: Egerben csupán egyházi helyettesük (A nemzetközi történész kongresszus Egerben ren­dezett vándorgyűlésén zár­szóként hangzott el dr. Szántó Imre kandidátus be­széde.) VI agy megtiszteltetésnek ’ vesszük Eger város és a helyi történészek számára, hogy a reneszánsz és a refor­máció kérdéseivel foglalkozó nemzetközi konferencia ván­dorgyűlését városunkban tart­ja meg. A zárszó elmondásá­nak megtisztelő jogával élve engedje meg a tisztelt konfe­rencia, hogy röviden szóljak Egernek a reneszánsszal kap­csolatos hagyományairól és a reneszánsz kor lengyel—ma­gyar kapcsolatainak néhány kevésbé ismert színfoltjáról. A reneszánsz — mint isme­retes — az itáliai polgárság új társadalmi és politikai törek­véseit, világi ideológiáját és életszemléletét, ízlését, művé­szi alkotásainak stüusát feje­zi ki. De nemcsak a feltörek­vő új osztály, a polgárság, ha­nem a hatalmukat fenntartani akaró feudális uralkodó osztá­lyok is igyekeztek az új hely­zethez igazodni s azt a maguk javára felhasználni. Nálunk Hunyadi János és Mátyás ki­rály is felismerték, hogy a hu­manizmus ideológiájára szük­ségük van a centralizáció, va­lamint a török elleni harc propagandája szempontjából. A magyar reneszánsz első je­lentkezéseit a centralizációra törekvő királyi udvarban egy­két főpapi rezidenciában és a XV. század derekán megjele­nő, majd egyre szaporodó hu­manista értelmiség körében észlelhetjük. Eger város püspökei Mátyás király reneszánsz főpapjai kö­zül a legelőkelőbbek: Beken- sloer János sziléziai diploma­ta, Rangoni Gábor biboros, belföldre és külföldre, hogy öregbítsék az egri hegyek kin­cseinek hírnevét — d. — 4* egri borkomhináthan Jelentős lesz az átadott vá­góbaromfi mennyisége, ezen­kívül 104 ezer tojást és több mint kétezer hektoliter tejet adnak át az ország közellátá­sára. A jövő évi tervek nemcsak a termelésről, hanem a be­ruházások legfontosabb adata­iról is beszélnek. Ezek közül említésre méltó a Petőfi Tsz, ahol 350 ezer forint értékben 100 férőhelyes növendékistál­lót építenek. Új sertésfiaztató is épül ebben a szövetkezet­ben, mintegy 140 ezer forintos költséggel. Sokatmondóak és mindezek mellett reálisak ezek a ter­vek. Helyesen mutatják meg a jövő évi termelés fontosabb teendőit, s ugyanakkor tudato­sítják a község lakosságával, a szövetkezetek tagjaival, hogy mit vár tőlük az ország. Teljesíthető és reális Füzes­abony község 1962. évi terme­lési terve, s hogy e tervből élő valóság lesz, arra biztosí­ték a község vezetőinek, me­zőgazdasági szakembereinek, szövetkezeti dolgozóinak szor­galmas munkája, további igye­kezete. Még tartanak ugyan az őszi betakarítási munkák, de ugyanakkor már a község legjobb traktorosai a jövő évi kenyémekvalónak hasítanak jó magágyat, az agronómusok és brigádvezetők már most tervezik, hová, mit vetnek, hogyan és miként termelnek az új gazdasági évben, MUNKÁJUK eredmény_ télén, s mi már nemcsak hisz- szük, de tudjuk, hogy a követ­kező év* végére valósággá vál­nak a füzesabonyi emberek, a szorgalmas szövetkezeti pa­rasztok szép elgondolásai. Császár István nek zömét a nagyobbik szö­vetkezet, a Petőfi Tsz gazda­sága termeli, mintegy 950 holdnyi területen. Továbbra is foglalkoznak a nagyhozamú, külföldi búzafajták termeszté­sével, amelyből a Petőfi Tsz 170, a Szabad Nép Tsz pedig 72 holdat vállalt. Több mint 1800 holdon terem majd ta­karmánygabona. ebből 1015 hold a Petőfi, 220 hold a Sza­bad Nép Termelőszövetkezeté, de itt jön még számításba a két szövetkezet háztáji gaz­dasága, ahol összesen 620 hol­don termelnek kukoricát. Eb­ből a fontos takarmánynö­vényből több mint 1300 holdat vetnek majd el a község ha­tárában, de ezenkívül 470 hold tavaszi árpa, 150 hold borsó, 160 hold cukorrépa, 70 hold mák, 85 hold napraforgó, 160 hold burgonya, 150 hold ta­karmánynak való silókukorica kerül még a talajba. Fokozott szerephez jut a zöldségter­mesztés, amelyet jövőre 110 holdon folytatnak. A jószágál­lomány ellátására 720 holdon termelnek pillangós takarmá­nyokat, s természetes, hogy a terméshozamok növekedésével együtt fejlődik az állatállo­mány is. A jövő évben mintegy 1000 szarvasmarha lesz Füzesabony községben, s ennek több mint a fele a Petőfi Tsz istállóiban. A Szabad Nép Tsz 156, a ház­táji gazdaságok pedig 324 szarvasmarhát tartanak. To­vább növekszik a sertésállo­mány. A szövetkezetek a ház­táji állománnyal együtt 2700 sertést nevelnek, s ennek ti- zedrésze anyakoca lesz. A ba­romfitenyésztés zömét még a háztáji gazdaságok adják, és baromfiból tízezer darabot tartanak. |A PETŐFI | ’“‘KÍ­Szabad Nép 220, a háztáji gaz­daságok pedig 100 hízott ser­tést adnak át közfogyasztásra. I NEMCSAK I a Syárakban és J _______________1 az ipari üze­me kben, hanem a mezőgazda­ságban is meghonosodott, kyökeret vert már a tervszerű termelés, a tervgazdálkodás. Amióta megyénk dolgozó pa­rasztsága is a közös utat, az Új, szocialista termelési mó­dot választotta, azóta beszél­hetünk és beszélünk nálunk is tervezésről, tervszerű gazdál­kodásról. A megváltozott, új viszonyok tették tehát lehető­vé, hogy termelőszövetkezete­ink minden évben kidolgozzák termelési tervüket és lerögzít­sék azokat a fontosabb muta­tószámokat, amelyek egész évi munkájuk alapjául szolgálnak. Ilyen terveket dolgozott ki a közelmúltban Füzesabony község két termelőszövetkeze­te, s ezt a tervet azóta már a községi tanács tagjai is meg­ismerték, s közös erőfeszítéssel fáradoznak majd a jövőben, mindezek megvalósításáért. — Alapos és nehéz munka árán jött létre ez a terv — mondja R o z s n y a i Mihály, a községi tanács elnöke. — A járási tanácstól kapott irány­elvek szerint a tanács végre­hajtó bizottsága, s a két szö­vetkezet vezetői a legjobb szakemberek, agronómusok, könyvelők bevonásával, alapos megfontolás után készítették el a község 1962. évi termelési tervét. A terv adatai egyelőre még csak holt számok és elképze­lések, de máris elárulják, hogy a község szövetkezeteinek dolgozói jövőre még jobban , részt vesznek az ország, dol­gozó népünk ellátásában és többtermeléssel segítik egyre növekvő jólétünk további fel­lendülését. Mit is tartalmaznak hát a terv legfontosabb adatai? 1 A KÖVETKEZŐI község területén 1210 holdon termelnek kenyérgabonát s en-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom