Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-18 / 246. szám

1961. október 18., szerda NEPÜJSÄG s Megkezdődött as SZKP 22. kongresszusa E problémák közé sorolta Hruscsov az atomfegyvermen- tes övezetek megteremtését elsősorban Európában és a Távol-Keleten, meg nem tá­madási szerződés megkötését a varsói szerződés szervezeté­hez tartozó országok és az északatlanti katonai tömb or­szágai között, elválasztó öve­zetek megteremtését a katonai csoportosulások fegyveres erői között és az idegen területe­ken állomásozó fegyveres erők csökkentését. — A nemzetközi helyzet megjavításának módja az ösz- szes országokkal való kapcso­latok további fejlesztése — je­lentette ki Hruscsov. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatokról szólva ki­jelentette, hogy az Egyesült Államok politikája az utóbbi években változatlanul a nem­zetközi helyzet kiélezésére irányult, ez sajnálatot kelt minden békeszerető népben. Ami a Szovjetuniót illeti, a Szovjetunió mindig úgy véle­kedett és ma is az a véle­ménye, hogy nincs más mód az egyetemes pusztító háború elhárítására, mint az államok közötti kapcsolatok rendezése, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre. — A fő dolog az — hang­súlyozta Hruscsov —, hogy az Egyesült Államok mondjon le a vitás kér­dések háború útján tör­ténő megoldásáról és nemzetközi kapcsolatait a békés gazdasági verseny elvein építse. Ha a realizmus kerekedik il az Egyesült Államok po­lkájában, akkor elhárul az egyik komoly akadály az egész nemzetközi helyzet javulásá­nak útjából. Ez nemcsak a mi országaink népei számára len­ne nyereség, hanem más né­pek, a világbéke ügye szem­pontjából is. Hruscsov hangsúlyozta azt a nagy szerepet, amelyet a gaz­dasági kapcsolat, mind a bé­kés együttélés égjük legfonto­sabb eleme, a nemzetközi kap­csolatok fejlesztésében játszik. Rámutatott, hogy a beszá­moló által érintett időszakban a Szovjetunió külkereskedelme mintegy megkétszereződött. Több mint 80 országgal van­nak szilárd kereskedelmi kap­csolatai, és több mint száz or­szággal tart fenn kulturális kapcsolatokat. Évenként 700 000-nél több szovjet ember utazik külföldre és több mint 700 000 külföldi látogat a Szovjetunióba. Hruscsov kijelentette: „A jelenlegi feltételek kö­zött megnyílt annak lehe­tősége, hogy arra az egész időszakra megvalósítsuk a békés együttélést, amely­ben meg kell oldódniok a világot jelenleg megosztó szociális és politikai prob­lémáknak. Az ügy úgy halad, hogy még a szocializmusnak az egész földre kiterjedő győzelme előtt, a ka­pitalizmusnak a föld egy ré­szén való megmaradása mel­lett, reális lehetőség van a vi­lágháborúnak a társadalom életéből való kiküszöbölésére.’’ Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára hangoztatta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet a következő feladato­kat állítja a Szovjetunió kül­politikája elé: Tántoríthatatlanul és követ­kezetesen meg kell valósítani a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés együttélését, mint a Szovjetunió külpolitiká­jának fő irányvonalát; Erősíteni kell a szocialista országok egységet a testvén együttműködés és kölcsönös segítség alapján, hozzá kell já­rulni a szocialista világrend- szer hatalmának megerősítésé­hez. Fejleszteni kell a kapcsolato­kat és együtt kell működni « világ minden békeharcosával. Erősíteni kell a proletár­szolidaritást az egész világ munkásosztályával és dolgozói­val, sokoldalú anyagi és erköl­csi segítséget kell nyújtani azoknak a népeknek, amelyek az imperialista és kolonialista iga alól való felszabadulásu­kért, s függetlenségük megerő­sítéséért küzdenek. Széleskörűen fejleszteni kell a nemzetközi üzleti kapcsolato­kat, a gazdasági együttműkö­dést és a kereskedelmet min­den olyan országgal, amely ilyen kapcsolatokat akar fenn­tartani a Szovjetunióval. Aktív és rugalmas külpoliti­kát kell folytatni, tárgyalások útján el kell érni a megérett világproblémák megoldását, le kell leplezni a háborús gyújto­gatok kísérleteit és mesterke­déseit. Azzal összefüggésben, hogy a Szovjetunió a kommunizmus kibontakozott építésének sza­kába lépett, Hruscsov kijelen­tette, az ország nagy uí?t tett meg annak az alapvető gazda­sági feladatnak a megoldására, hogy elérje és túlszárnyalja a legfejlettebb kapitalista orszá­gokat az egv főre jutó terme­lés tekintetében. A Szovjetunió, amely jelen­tősen túlszárnyalja az Egyesült Államokat a termelés növeke­désének ütemében, a legutóbbi évek folyamán kezdte maga mögé utalni az Egyesült Álla­mokat sok fontos termelési ág abszolút növekedésének tekin­tetében is. Jelenleg a Szovjetunió állítja elő a világ ipari termelésének csaknem egyötöd részét. Minden lehetőség megvan rá, hogy ne csak teljesítsék, hanem túl is teljesítsék a hét­éves tervet. A Szovjetunióban a nemzeti jövedelem háromnegyed része a dolgozók szükségleteinek ki­elégítését szolgálja. 1965. év végére semmilyen adót nem szednek a lakosság­tól. Az építkezések mennyiségé­nek és ütemének tekintetében a Szovjetunió első helyet fog­lal el a világon. A szovjet tudósok széles fronton folytatnak kutatómun­kát korunk egyik legfontosabb problémája megoldására, — az irányítható termonukleáris re­akció megvalósítására. A Szovjetunióban jelenleg a munkások 40 százaléka, a kol­hozistáknak pedig több mint 23 százaléka rendelkezik kö­zép- és főiskolai végzettséggel. Az osztályviszonyok a Szov­jetunióban fejlődésük új sza­kaszába léptek. A proletár-de­mokrácia az egész népre kiter­A kongresszus 13 tagú elnökségének egy csoportja. jedő, szocialista demokráciá­vá válik. Nyikita Hruscsov kijelentet­te, hogy a 20. kongresszus után az SZKP tevékenységének a kommunizmus általánosan ki­bontakozó építési időszakában felvetődő döntő feladatok tel­jesítéséért vívott harc volt a legfőbb és meghatározó vo­nása. E feladatok közé sorolta a kommunizmus anyagi-techni­kai alapjának megteremtését; a Szovjetunió gazdasági erejé­nek további megszilárdítását; a dolgozók kommunista neve­lését; a nép növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek egyre teljesebb kielégítését. „A Központi Bizottság megelégedéssel jelenti a kongresszusnak, hogy a népgazdaság minden ága gyorsított ütemben fejlő­dik” — mondotta Hruscsov. Szüntelenül növekszik a nép jóléte. Üj csúcsokat ért el a szovjet tudomány és kultúra. Sikeresen megvalósul a hét­éves terv. A Szovjetunió mesz- sze haladt legfőbb gazdasági feladatának megoldásában, — abban, hogy utolérje és túl­szárnyalja a legfejlettebb ka­pitalista országokat az egy la­kosra eső termelésben. A la­kosság száma 1956-tól 20 millió fővel szaporodott és csaknem 220 millió főt tesz ki. Hruscsov az ipari termelés­nek a 20. kongresszus utáni fejlődését jellemezve, adatokat idézett, amelyek magukban foglalják az 1961-es év előze­tes eredményeit. Bejelentette, hogy az ipari termelés hat év alatt csaknem 80 százalékkal emelkedik. Különösen figyelemre mél­tóak a kommunizmus anyagi­műszaki alapjának létrehozá­sában döntő szerepet játszó nehézipar legfontosabb ágaza­taiban elért eredmények. Az acélolvasztás hat év alatt 26 millió tonnával emelkedett, ami meghaladja Anglia egész évi acéltermelését. Az olajki­termelés 95 millió tonnával emelkedett — más szavakkal: öt új Baku jött létre. A villamosenergia termelés 157 milliárd kilowattórával nö­vekedett, — „vagyis m.intha 50 olyan villamoserőművel gaz­dagodtunk volna, mint a V. I. Lenin dnyeperi erőmű”. Hruscsov megállapította, hogy a korszerű ipar alapján gyorsan fejlődik a szovjet nép­gazdaság minden ága, sikere­sen fejlődik az élelmiszer- és a könnyűipar is. A hétéves terv végére, 1965- re, a Szovjetunió a cipő- és a textiláruk termelésében lénye­gesen felülmúlja majd Angli­át, Franciaországot és Nyugat- Németországot együttvéve. A kormány a textil- és a ci­pőipar, valamint ezen ipar­ágak nyersanyagbázisának fej­lesztésére a hétéves terv végéig pótlólag körülbelül 2,5 milli­árd rubelt juttat. Hruscsov hangsúlyozta, hogy „terveink a békés építés ter­vei”. — A párt gondot fordít az ország gazdasági erejének fo­kozására — tette hozzá —, ugyanakkor állandóan szem előtt tartja az ország védelmi képessége erősítésének szüksé­gességét is. „Vannak interkontinentális ballisztikus rakétáink, rakéta légelhárító fegyvereink, raké­táink a szárazföldi csapatok, a légi és a tengeri haderő számá­ra. Sikeresen folyik tenger­alattjáró flottánk kiépítése. E flottát atomhajtóművekkel, ballisztikus, valamint célpont­ra automatikusan ráirányuló rakétákkal látjuk el.” Teljesen befejeződött a szovjet hadsereg felszere­lésének átállítása a nuk­leáris rakétatechnikára — Jelentette ki Hruscsov. — „Az imperialisták ma már nem zsarolhatják büntetlenül háborús fenyegetőzésekkel a békeszerető országokat: a kommunizmust építő szovjet nép kezében az atom- és hid­rogénfegyver megbízhatóan szolgálja a béke ügyét.” Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára megálla­pította, hogy a 20. pártkong­resszus után komoly minőségi változások történtek az i_prr- ban, az építkezés, a közleke­dés terén, óriási munkát ví geztek az anyagi termelés min­den ágában, a technikai fel­szerelés felújítására. Sok ez- legújabb típusú gépet, eszter- (Folytatá.a a 4 oldalon) Ha azonban egyet is értünk az Egyesült Államok elnökének nemrég elhangzott kijelentésé­vel, hogy erőink egyenlők, ak­kor is teljesen ésszerűtlen do­log háborúval fenyegetőzni. Miután elismerik az egyenlő­séget, ebből le kell vonni a kellő következtetéseket. Napjainkban veszedelmes dolog az erőpolitika. Hruscsov kijelentette: — A német békeszerző­dést alá kell írni és meg is történik az aláírása, a nyugati hatalmakkal együtt, vagy nélkülük. Hruscsov újból kijelentette, hogy a német békeszerződés alapján fogják rendezni Nyu- gat-Berlinnek, mint demilita- rizólt szabad városnak a hely­zetét is. Rámutatva arra, hogy a Szovjetunió nem nyújtott be semmiféle ultimátumot, ami­kor azt javasolta, hogy kös­sék meg a német békeszerző­dést, Hruscsov kijelentette: „A szovjet kormány ma is ragaszkodik a német kérdés mielőbbi megoldásához, ellen­zi a megoldás végtelenségig való halogatását. Ha a nyugati hatalmak késznek mutatkoz­nak a német kérdés rendezé­sére, akkor a német békeszer­ződés aláírása határidejének nincs olyan nagy jelentősége: akkor mi nem jogunk ragasz­kodni ahhoz, hogy a békeszer­ződést 1961. december 31-ig feltétlenül alá kell írni. A fő dolog megoldani a kérdés . megszüntetni a második vilá - háború maradványait, aláírn a német békeszerződést. Ez a:, alap, ez a lényeg.” Hruscsov hangsúlyozta, hogy már régóta megérett az ENSZ- gépezet lényeges megjavításá­nak kérdése, mert az ENSZ gépezete „a hidegháború évei alatt berozsdásodott és azóta hibásan működik”. Itt az ideje, hogy végre elismerjék a Kínai Nép- köztársaság törvényes jo­gait az ENSZ-ben. A kialakult helyzetben legész- szerűbb lenne megkötni a bé­keszerződést mindkét német állammal és felvenni őket az ENSZ tagjai közé. Itt az ideje, hogy a világon kialakult há­rom államcsoport, a szocialis­ta, a semleges és az imperia­lista államok csoportja, telje­sen egyenjogúvá váljék az ENSZ minden szervében. Hruscsov kijelentette: a né­pek életbevágóan fontos ér­dekeivel összhangban meg kell oldani a gyarmati elnyomás végleges megszüntetésének problémáját, minden formájá­ban és megnyilvánulásában meg kell szüntetni a gyarmati elnyomást. Az egész nemzetközi helyzet javulása szempontjából, nem kevésbé fontos szerepet játsz­hat a megérett regionális po­litikai problémák megoldása. moszkvai tanácskozásán hozott útbaigazítások óriási jelentősé­gét a munkásosztály pártja összetartásának további meg­szilárdítása szempontjából. Ezek az útbaigazítások elen­gedhetetlennek nyilvánítják minden párt részére a kollek­tív módon hozott közös hatá­rozatok teljesítését és minden olyan akció megakadályozását, amely megbonthatja a kommu­nisták sorainak egységét. A szocializmus a marxizmus —leninizmus zászlaja alatt ha­ladó tömegek alkotó tevékeny­ségének eredménye — mondta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy a kommunisták ellenzik az ilyen vagy olyan társadalmi-politi­kai rendszer erőszakos, mes­terséges rákényszerítését más országokra. Meggyőződésünk — hangsú­lyozta Hruscsov —, hogy a szocialista rendszer végered­ményben diadalt arat minde­nütt, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezt a győzelmet más országok belügyeibe való beavatkozással fogjuk kivívni. nem lehet il szállítani, tó eleme a harc az általános és teljes leszerelésért — folytatta Hruscsov. — Nem arról van szó, hogy a szocializmus egy­oldalúan szereljen le az im­perializmus előtt és viszont, hanem arról van szó, hogy egyetemesen mondjunk le a fegyverekről, mint a vi­tás nemzetközi problémák megoldásának eszközéről. Igen nagy jelentőségű a bé­ke megőrzése és megszilárdí­tása szempontjából a második világháború maradványainak felszámolása. Mi ma is hajlan­dók vagyunk arra, hogy a nyu­gati hatalmakkal karöltve, tár­gyalások útján keressük a köl­csönösen elfogadható és meg­egyezésen alapuló megoldást. Gromiko külügyminiszter­nek az amerikai külügyminisz­terrel és az Egyesült Államok elnökével, valamint az angol miniszterelnökkel nemrég folytatott megbeszéléseiről szólva Hruscsov ezt mondta: — Az a benyomásunk ala­kult ki, hogy a nyugati hatal­mak bizonyos megértést tanú­sítanak a helyzet iránt és haj­lanak arra, hogy keressék a kölcsönösen elfogadható ala­pon a megoldást a német prob­lémára, és Nyugat-Berlin kér­désére. — Egyes nyugati politikusok, hogy úgy mondjam „jó taná­csot” adnak nekünk, azt mond­ják, hogy a békeszerződés alá­írása veszélyes a Szovjetunió­ra és a többi szocialista or­szágra nézve. Hogy értsük ezt? Mióta gondolták úgy, hogy a háború csak az egyik félre nézve veszélyes? — Mi úgy vélekedünk, hogy a szocializmus erői, azok az erők, amelyek a békéért való harc álláspontjára helyezked­nek, most hatalmasabbak az agresszív imperialista erőknél. (Folytatás a 2. oldalról) hanem gyakorlati tevé­kenységét is. Az általuk vett és a szocialis­ta világközösségtől elszigetelt, elkülönült fejlődési irány ká­ros és veszedelmes. Ez az im­perialista reakció kezére ját­szik. Nacionalista irányzatokat táplál és végeredményben a szocialista vívmányok elveszté­séhez vezethet abban az or­szágban, amely leszakadt az új világ építőinek baráti és egy­séges családjáról. Pártunk — mondta Hruscsov — bírálta és bírálni fogja a jugoszláv vezetők revizionista koncepcióit. Mint internaciona­listáknak, okvetlenül aggód­nunk kell a testvéri jugoszláv népek sorsa iránt, amelyek ön- feláldozóan harcoltak a fasiz­mus ellen és a győzelem után a szocialista építés útját vá­lasztották. , Ezzel kapcsolatban Hruscsov kiemelte a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960 novemberében tartott „Eszméket szuronyokkc mint azelőtt mondták, most pedig helyesebb lenne így mondani: rakétákkal”. Hruscsov azt is hangsúlyozta, hoav ennek vagy annak az or­szágnak harcra kelt népe nem marad egyes-egyedül a világ­imperializmussal. Oldalán vannak hatalmas nemzetközi erők, amelyek rendelkeznek minden megfelelő eszközzel hatásos erkölcsi és anyagi tá­mogatás nyújtására. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára kijelentette, hogy a kommunisták ellenzik a forradalom exportját. Mi azonban nem ismerjük el az ellenforradalom exportjának jogát, a nemzetközi csendőr funkciójának betöltéséhez való jogot. A forradalmat indító népek ügyeibe való imperialista be­avatkozási kísérlet nem egyéb, mint agresszió, az általános bé­ke fenyegetése. Kötelességünk nyíltan kijelenteni — mondot­ta Hruscsov —, hogy a kommunisták az ellen­forradalom imperialista exportja esetén összefo­gásra szólítják fel vala­mennyi ország népeit, moz­gósítják erőiket és a szocialista világrendszer hatalmára támaszkodva döntő ellenállást fejtenek ki a sza­badság ellenségeivel, a béke ellenségeivel szemben”. Egy­szóval: amilyen az adjisten, olyan a fogadjisten”. A legutóbbi hónapokban az imperialisták tudatosan veszé­lyes helyzet megteremtésére törekedtek Európa közepén. A nemzetközi helyzet kiéleződé­se közepette — mondta Hrus­csov — kénytelenek voltunk megfelelő intézkedéseket ten­ni, hogy megvédhessük hazán­kat az agresszorok mesterke­déseitől és megmentsük az emberiséget egy új világhábo­rú veszélyétől. Ezeket az intézkedéseket egységesen támogatták népe­ink, helyesen értelmezték más országok népei, amelyek tud­ják, hogy a Szovjetunió soha sem lép elsőnek a háború ki- robbantásának útjára. Hruscsov rámutatott, hogy-a Nyugaton most egyesek olyas­mit állítanak, mintha a szov­jet kormánynak az ország vé­delme megszilárdítására ho­zott intézkedései a békés együttélés politikájának fel­adását jelentenék. A békés együttélés elvei — hangsú­lyozta Hruscsov — változatla­nul a szovjet külpolitika álta­lános irányvonalát jelentik. — A háborús veszélyt azon­ban — folytatta Hruscsov — nehéz egyoldalúan elhárítani, miként nehéz eloltani a mág­lyát is, ha az egyik ember vi­zet önt a tűzre, a másik pedig olajat. „A nyugati hatalmak­nak, amelyeknek nem kevésbé érdekük, mint nekünk, a ter­monukleáris katasztrófa elke­rülése, a maguk részéről szin­tén keresniük kell a módot a vitás kérdések kölcsönösen el­fogadható alapon történő ren­dezésére.” Az SZKP külpolitikai tevé­kenységének igen fontos alko-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom