Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-14 / 243. szám

4 NÉPÚJSÁG 1981. október 14., wombat til »si Egy kis körüitekinléssel A szükség általában találé­konnyá teszi az embereket. Bizonyítja ezt az átányiak példája is. A községben az amúgy is kevés teremmel ren­delkező iskola pedagógusainak gondot okozott, hol létesítse­nek műhelyt a politechnikai oktatáshoz. Némi fejtörés után a tanács sietett segítségükre, úgy határozva, hogy a kultúr­terem szuterénhelyiségét, ahol eddig a tüzelőt tárolták, tan­műhelynek rendezik be, a tü­zelő részére meg építenek egy színt. Hasonlóképpen a kul- túrházban biztosítottak egy helyiséget arra is, hogy ott ta­nulószobát rendezzenek be, ahol a tsz-tagok gyermekei ta­nári felügyelet alatt készítik el másnapi leckéiket — míg szüleik az őszi munkákat vég­zik a határban. A példa bizonyítja, mindent meg lehet oldani — csak egy lcis körültekintés és akarat kell hozzá. —d — — A HEVESI járás terüle­tén a legutóbbi jelentés sze­rint 21800 holdon végezték el a mélyszántást, míg a ve­tőszántással 12 500 holdon végeztek. Ezenkívül jól ha­lad a rizs aratása is, már 500 holdon fejezték be e mun­kát. — PÉNTEKEN este vezető­ségi ülést tartottak a tenki Béke Termelőszövetkezetben. Az ülésen a tsz 400 hold cu­kor- és takarmányrépa beta­karítási munkáinak megszer­vezésével foglalkoztak. — HÁROMNAPOS kibőví­tett járási csoportértekezletet tart Füzesabonyban a Vörös- kereszt Heves megyei Titkár­sága, a csoporttitkárok és egészségügyi vezetők részére. EGRI VÖRÖS CSILLAG Amerika egy francia szemével EGRI BRÖDY Az ifjúság keresztútjai GYÖNGYÖSI PUSKIN * Egy katona, meg egy fél GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Öt töltényhüvely HATVANI VÖRÖS CSILLAG Roeco és fivérei HATVANI KOSSUTH Holnap felnőtt leszek HEVES Egy évig tartó út PETERVASARA Megtorlás FÜZESABONY Pedro kapitány vidám hadjárata fAWsW ^ Giccsparádé,Villon*est, Bonjuor, Paris!, Shakespeare-mesék az egri Kelemen László Irodalmi Színpad műsortervében Ügy látszik, mégsem volt hasztalan szószaporítás, amit néhányan elkövettünk e lap hasábjain az egri Kelemen László Irodalmi Színpad mun­kájával kapcsolatban. Nem veszett kárba a néhány érte­kezlet, cikk és idő, a különböző megbeszélések. Az irodalmi színpad új évadra készült ter­vei, elgondolásai arról árul­kodnak, hogy a színpad veze­tői, tagjai rendezték soraikat és az elhangzott bírálatok kö­zül megszívleltek néhányat. A Kelemen László Irodalmi Színpad továbbra is a Városi Művelődési Ház, illetve a Vá­rosi Tanács irányítása alatt dolgozik, elsősorban a Gárdo­nyi Géza Színház művészeire támaszkodik, de fellépnek majd budapesti vendégművé­szek, s a lehetőséghez képest az egyes műsorokban szerepel­nek az iskolák, színjátszó cso­portok legjobbjai is. A rendezés munkájában is változást ígérnek a tervek. Be­vonják a munkába a színház rendezői gárdáját. A művészeti vezetés teendőivel, a munka irányításával Kozaróczy Jó­zsefet bízták meg. ő nagy lel­kesedéssel beszél az 1961—62- es évad műsorairól, a merész­nek tűnő vállalkozásokról és bízik azok sikerében. — Mik ezek a tervek? — Az elmúlt éveknél érde­kesebb, színesebb műsort aka­runk adni a közönségnek, s szeretnénk visszaszerezni az irodalmat kedvelő közönség bizalmát. Átvesszük a Budapesti Iro­dalmi Színpad néhány jól si­került műsorát. Szezonnyitó előadásunkon, november 27- én, már egy ilyen műsorral lé­pünk a közönség elé. A Giccs- parádé — Gyárfás Miklós ösz- szeállítása — Budapesten nagy sikert aratott, reméljük, így lesz Egerben is. Érdekesnek ígérkezik máso­dik műsorunk is, címe: Shakespeare-mesék. Ebben a műsorban a Lamb testvérek könyvét használjuk fel keret­nek, s műsorunkban megele­venednek Shakespeare legjobb vígjátékainak, tragédiáinak egyes jelenetei. műsora Bélapátfalván este 7 órakor: MONTMARTREI IBOLYA Sírokban este 7 órakor: SOK HŰHÓ SEMMIÉRT Nagy érdeklődésre tarthat számot harmadik műsorunk is, amely egy induló sorozatnak lesz első állomása. Ez a ver­ses, zenés összeállítás előrelát­hatólag a Bonjour, Paris! cí­met kapja. Ebben a műsorban Párizsról, a párizsi emberek­ről akarunk képet adni a vers, a próza, s a zene segítségével. A sorozat további előadásain a többi nagy világvárosok ke­rülnek műsorra. Ebben az évadban is meg­rendezzük könyvnapi műso­runkat, amelyet igyekszünk színessé, érdekessé tenni. — Az eddig felsorolt műso­rokat a színházban rendezik meg. De most hadd halljunk néhány szót arról a merész, bizarrnak látszó kezdeménye­zésről, amelyről itt-ott már beszélgetnek a városban. — Hát igen, lehet, hogy a Grill-ügy első hallásra nem találkozik mindenki tetszésé­vel, de mi valami egészen újat is akarunk adni ebben az évadban, s ezért fogadtuk örömmel Horváth Jenő ötletét, hogy használjuk fel a Park Szálló Grilljének légkörét, sa­játos hangulatát, s ennek meg­felelő darabokat, műsorokat ott rendezzünk meg. — Ebben sok igazság van, persze az a kérdés, milyenek ezek a műsorok. — Január hónapra tervez­zük az irodalmi színpadnak a Grillben rendezendő első elő­adását, a modem egyfelvoná- sosok estjét, majd következik egy pantomim, s egy shanzon- est, majd megrendezzük a Bu­dapesti Irodalmi Színpad mű­sorát, címe: Én, Francois Villon. — Igaz, érdekesnek ígérkez­nek ezek a műsorok, s remél­jük, a siker igazolja majd a tervezés merészségét. Tagadha­tatlan, a pantomim- és shan- zon-estnek, valamint a Villon- összeállításnak jó környezetet ad a Grill, s ezek a műsorok nagyon jól megférnek abban a légkörben. A modern egyfelvo- násosok estje már vitatható, az már inkább színházat, szín­padot követel. Kozaróczy Józsefnek más a véleménye. — Nem egyszerű egyfelvo- násosókról van szó, hanem egész modern darabokról. En­nél a műsornál olyan írók műveire gondolunk, mint Mil­ler, Temessy, Ionescu, Mansa- ri, hogy csak néhányat említ­sek. — A vitát majd az előadás, a közönség dönti el. Befejezésül még elmondjuk azt is, hogy egy-egy műsorból két-három előadást terveznek, s hogy az egyes előadások je­leneteit korhű kosztümökben játsszák és sikert ígér az is, hogy a Budapesti Irodalmi Színpadtól átvett műsorokon vendégművészek is fellépnek. És még egy hír a tervből: elő­reláthatóan sor kerül egy Goershwin-est megrendezésére is. Néhány szót még a rende­zésről: A Giccsparádét, a Shakespeare-meséket, a Vil- lon-estet Kozaróczy József, a Bonjour, Paris!-t, a modem egyfelvonásosok estjét, vala­mint a pantomim- és shanzon- estet Horváth Jenő, a könyv­napi műsort pedig Horváth Árpád rendezi. Ennyit a tervekről, a szép elgondolásokról, a Kelemen László Irodalmi Színpad ké­szülő műsorairól, amelyek — reméljük — érdekesek, szín­vonalasak lesznek, és még kö­zönségben sem lesz hiány. (márkusz) 1961. OKTÓBER 14., SZOMBAT*. HELEN 360 évvel ezelőtt, 1601. október 14-én halt meg TYCHO DE BRAHE, a középkor legjelentősebb csilla­gásza. Meghatározta a bolygók he­lyét és megfigyelései révén tanít­ványának, Keplernek sikerült azok mozgása törvényszerűségeit megállapítania. Szerkesztett csilla­gászati műszereket is. Tycho de Brahe csillagászati rendszere át­menetet képezett a középkor geo­centrikus és a tudományos helio­centrikus világkép között. 170 évvel ezelőtt, 1791-ben e na­pon született SZIMA MILUTONO­TVCHO OP RRAHF VICS SZerb kÖltÖ éS írÓ> 3 miilt század elején a szerb nyelvű nem­zeti irodalom első képviselője. 1815-ben a törökök elleni lázadás­ban való részvétele miatt Oroszországba emigrált. Lírai és epikai költeményeket írt, két drámája: Montenegro dicsősége (1843) és a Karagyorgye (1843.) Megírta Szerbia függetlenségi harcának történetét. 1924-ben e napon alakult meg a TADZSIK AUTONÓM SZOV­JET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG. 1944-ben ezen a napon szabadította fel a szovjet hadsereg UKRAJNÁT. 70 évvel ezelőtt, 1891. október 14-én fogadták el a Német Szo­ciáldemokrata Párt erfurti kongresszusán a párt uj programját. Híradás új filmekről Változatos témájú filmeket vettek át hazai bemutatásra. A neves szovjet dokumentum- film-rendező, Roman Karmen, A LÁNGOLÓ SZIGET cím­mel egész estét betöltő színes filmet készített a forradalmi Kubáról. Átvételre került a világhírű lengyel rendező, Andrzej Vajda SÁMSON című filmje is, amely legutóbb nagy feltűnést keltett a velencei fesztiválon. Egy moszkvai ta­karékpénztár tisztviselőjének vidám kalandjait és szerelmét meséli el a GYIMA GORIN KARRIERJE című színes, szovjet film, amely már de­cemberben megjelenik a mo­zik vásznán. Az átvett filmek között szerepel Moravia EGY ASSZONY, MEG A LÁNYA című regényének de Sica ren­dezte filmváltozata Sophia Lo­ren főszereplésével, az utóbbi hónapokban látott angol víg­játéksorozat új produkciója: A TORPEDÓ VISSZALÖ és egy NDK-film a fiatalokról, KRISZTINA ÉS A SZERE­LEM. ISKOLATÁRSAK VOL­TUNK címmel nyugatnémet filmet szinkronizálnak a Pan­nónia Filmstúdió műtermei­ben. Az NDK megalakulásának 12. évfordulója alkalmából műsorra tűzték a mozik Ger­hard Klein feszültséggel telí­tett filmjét, A GLEIWITZI ESET-et. A film történetének hiteles magva az a provoká­ciós akció, amelyet a hitleris­ták 1939-ben, Lengyelország lerohanásának előestéjén ör­dögi módon készítettek elő. A főszerepet a Fekete zászló­alj és a Magasabb elv című filmekből ismert Hannjo Hasse játssza. Október hónapban még két film kerül bemutatásra. A szí­nes, szovjet ÉSZAKI TÖRTÉ­NET Pausztovszkij romantikus regényéből készült, írója és rendezője: Jevgenyij Andrika- nisz, hősei: egy szerelmespár, és a cári önkény ellen harcoló forradalmi demokraták. A film egyik szerepében Oleg Sztrizsenovot látjuk. Sztrizse- nov a szovjet filmművészet egyik legnépszerűbb fiatal szí­nésze. 1953-ban végezte el a moszkvai színiiskolát, majd Észtországba, a tallini drámai színházhoz szerződött. Nagy sikerrel alakította színpadon Osztrovszkij Bűn nélküli bű­nösök című drámájának fő­szerepét. Ekkor figyelt fel rá a Vihar Itália felett forgató­csoportja. Megkezdődött film­színészi pályafutása, amelyben hazánkban is jól ismert állo­másai: Vihar Itália felett, A mexikói, A negyvenegyedik, A kapitány lánya, Pique Da­me, Északi történet, stb. Az Északi történet másik férfi főszereplője: Valentyin Zub­kov. Bányamérnök volt és egy műkedvelői színjátszócsoport tagja. Hamar feltűnt tehetsé­gével és jó megjelenésével. 1956- ban kezdett filmezni, 1957- ben szerepet kapott a Szállnak a darvak-ban. Ezután következett a Mindhalálig, a Hárman jöttek az erdőből, a Szülői ház, a Kémek a Tiszá­nál, A nap mindenkinek vilá­gít, a Leon Garros keresi a barátját és az Északi törté» net. A hét másik bemutatója Nash ismert színművének szí­nes, amerikai filmváltozata AZ ESŐCSINÁLÓ. Rendezője: Joseph Anthony, főszereplői: Burt Lancaster és Katharine Hepburn. Lancaster fiatal ko-^ rában cirkuszban lépett fel, ezután átkerült a színházhoz, majd felfedezték a film szá­mára. New York néger ne­gyedében, a Harlemben nőtt fel, itt töltötte gyermekéveit szegényes körülmények között. Részt vett a II. világháború­ban és harcolt az olasz fron­ton. Évek óta több film fő­szerepét játssza, amelyek kö­zül hazánkban a Trapézből i®- meri a közönség. 48. De nem! A vad rövid séta Után ismét lefeküdt és merev tekintetét a sziklacsúcsra sze­gezte. „Makacs egy bestia!” — gon­dolta Kámov. A kitűzött idő letelt. Kámov óvatosan felemelke­dett és térdre állt. Meglendí­tette a kötelet és elhajította. Azelőtt soha nem gyakorolta ezt a „tudományt”, de legna­gyobb csodálkozására a hurok engedelmesen ráfonódott a ki­szemelt kiszögellésre. „Lám, így fedezi fel az ember magá­ban azokat a képességeket, amelyekről sejtelme sem volt” -— gondolta mosolyogva. Lábát a repedésbe helyezte és erősen meghúzta a kötelet. Kipróbálta, milyen tartós a hídja. A kötél váratlanul megla­zult. A sziklakiszögellés, amely oly szilárdnak látszott, meg­mozdult és lezuhant. Kámov majdnem elvesztette az egyen­súlyát. Izmainak hihetetlen erőfeszítésével sikerült előre­hajolnia és az utolsó pillanat­ban vissza tudta tartani ma­gát attól, hogy a tízméteres magasságból az odalent heve­rő állatok közé zuhanjon. A meglazult gránitdarab a gyíktól öt méternyire esett a homokba. Az állat láthatóan igen megijedt, mert egyetlen ugrással átrepült a két szikla között egyenesen alvó testvé- Mi közé. A vadak megbolydultak. Az ezüstszőnyeg odalent hullám- zani, mozogni kezdett Kámov átkozta saját ügyet­lenségét és a meglazult követ. Látta, hogy a ragadozók egy­más után hagyják el pihenő­helyüket és a sziklák közti át­járók felé törtetnek. Kis idő múlva, bárhová nézett is, min­denütt az ezüstszínű bundákat látta. Több mint ötvenet szá­molt meg belőlük. Gondolni sem lehetett arra, hogy bárhol is leereszkedjék. Menekülésé­nek valamennyi útját elvág­ták. Míg az állatok el nem tá­voznak, kénytelen itt ülni ezen a sziklán. Kámov jól tudta, hogy a vadállatok csak a sö­tétség beálltával távoznak el innen. A Nap itt, moszkvai idő szerint, nyolc óra húsz perckor nyugszik. Tehát négy óra van napnyugtáig. Erre az időre ele­gendő oxigén van a palackban; Kámov emiatt nem nyugtalan­kodott, hogy a vadállatok elér­hetik. A legcsekélyebb kísér­letet sem tették, hogy felugor­janak a sziklára, amit a földi ragadozók okvetlenül megtet­tek volna; Hozzáférhetetlen helyén, teljes biztonságban, nyugodtan megvárhatná, amíg az állatok elindulnak éjszakai vadászatukra, ha... az űrhajó­nak nem kellene pontosan nyolckor elhagynia a Marsot. Legkésőbb bét órára feltétle­nül meg kell szabadulnia in­nen, máskülönben semmi re­ménye arra, hogy idejében el­érje az űrhajót. Ez pedig a ha­lálát jelenti. Hisz megígértette Belopolszkijjal, hogy minden­től függetlenül, pontosan nyolc órakor elindulnak a Föld felé. „Akkor is, ha maga késik?” — kérdezte Belopolszkij. „Akkor is” — felelte ő. Belopolszkij betartja szavát; Jól tudja, milyen következmé­nyekkel járhat a késés. Telt-múlt az idő... A vadállatok még most is le- fel sétáltak az átjárókban. Egyik-másik olykor megállt a szikla lábánál, a „földhöz” la­pult, mintha ugráshoz készü­lődne, és merev, zöldes-szürke macskaszemeivél Kámovot nézte, A parancsnokot, kétségbe­ejtő helyzete ellenére, furcsa nyugalom szállta meg. Tudat alatti meggyőződése volt, hogy minden szerencsésen végződik; Semmiképpen sem tudta volna megmagyarázni, min alapszik ez a számára is érthetetlen meggyőződése, mégis volt. A percmutató egyenletesen haladt az óra számlapján és mutatta: mennyi ideje van még; Szaladtak a másodpercek. Élet — halál!. ^ Élet — halál!;.. Helyzete változatlan. Eszébe jutottak barátai, akik most őrá várnak. Mennyire izgulhatnak! Világosan maga elé képzelte mind a hármat. Belopolszkij komorabb, mint valaha. Ide- oda járkál az obszervatórium­ban: a vezérlőpulttól az ajtóig és vissza. Melnyikov az ablak­nál áll, s aggódva kémleli a láthatárt: nem tűnik-e fel vá­ratlanul az ismert fehér színű terepjáró? A látszólag nyugodt Pajcsadze percenként néze­geti az óráját. Soha nem hagy­ja el megszokott önuralma, de Kámov tudja, hogy senki sem aggódik érte- annyira, mint ez a hű, kipróbált jóbarát. Hat óra.s. Már csak egy órája van :.; Karjára ereszti fejét. Fáradt agyában keserű szemrehányás­ként kitartóan dobolnak az utoljára hallott szavak: Le­gyen óvatos, Szergej Alék- szandrovics!” HAZAFELÉ 19 ;.. január 2. Marsbeli tartózkodásunk utolsó napja volt a legnehe­zebb a bolygón eltöltött összes napok közüL Nagyon nehéz elmondani mindazt, amit átéltünk és át- éreztünk, de kötelességem meg­tenni.­..; Délfelé kikísértem Ká­movot a terepjáró-expedíció utolsó útjára. Szergej Alek- szandrovics nagyszerű hangu­latban volt. — Jó mulatóst! — tréfálko­zott, amikor beszállt a gépbe. A terepjáró elment. Visszatértem az űrhajóra. Belopolszkij az ágyon fekvő Pajcsadze mellett ült. A rádió- állomás ott volt a kezeügyé- ben. Bementem a laboratóriumba és rendet csináltam benne. Készülődni kellett a felszál­láshoz. Egy csapással két le­gyet akartam ütni: teljesíteni Kámov kérését és előhívni Bi­son filmjét. Szergej Alekszand- rovics külön engedélyt kért rá az amerikaitól, aki nyilván, nem szívesen, de beleegyezett. Csak annyit mondott, hogy az egész filmtekercs üres, mind­össze két felvételt készített. De Kámovot éppen az a második felvétel érdekelte, amelyen Bi­son a vadállat Hapgood elleni támadását megörökítette. Va­jon ugyanaz a „gyík” volt-e, amelyet lelőttünk, vagy egy másik ismeretlen marslakó? Ha egy másik, vajon az, hogy nézhetett ki? A film előhívása után meg­győződtem, hogy „gyík” tá­madta meg az amerikai űrhajó parancsnokát. A baljós felvétel nagyszerűen sikerült. A vadál­lat és áldozata, a filmoperatő- rök nyelve szerint, „premier- plánban” látszik. Befejeztem a munkám a la­boratóriumban és visszatértem a két csillagászhoz. Valami olyasmiről beszélgettek, ami­nek semmi köze nem volt a Marshoz, sem az itt-tartózko- dásunkhoz. Kámovtól még sem­miféle értesítést : nem kaptunk. Az ablakhoz mentem és az oly jól ismert marsbeli sivata­got néztem. Az idő derült volt és teljesen szél­csendes. Tizennégy óra tíz perckor Ká­mov közölte, hogy visszafor­dul. Kérte, hogy egy óra múlva kapcsoljuk be a rádióirányzót, mivel egy má­sik úton szán­dékszik haza­térni. Az egy óra eltelt és Belo­polszkij bekap­csolta a mikro­font. Rövid be­szélgetés hang­zott el, amely­nek egyetlen szavát sem fe­lejtettem eh Alekszandrovics meglepő újságot közölt: holmi sziklákat fedezett fel. E szavak hallatára Pajcsadze izgalmá­ban felült az ágyában. Sziklák a Marson!. — Végre! — suttogta; (Folytati+t Szergej

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom