Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-14 / 243. szám

1961. október 11., szombat NÉPÜJSAG Halmajugrai változások HALMAJUGRA. Hegyoldal­ba telepe­dett község, csodálatos pano­rámával. Sűrű lombú fák sze­gélyezik a falu épületeinek ha­tárát, szinte élő függönyt húz­nak a község mindennapi élete elé. Az országúiról keveset le­het látni belőle, s hogy meg­ismerd mai életéi, a község közepéről, de még inkább múltjából kell kiindulnod. A falu jelenlegi elnevezését kevesen ismerik még megyénk­ben is. Inkább Gyöngyöshal- maj nevén emlegetik az idő­sebbek, ha szólnak róla. így emlegetik az emberek, ha itt- ott beszédtéma, mert a hal­ma ji napszámos, cselédember bejárta a fél megyét annak idején, hogy családjának meg­élhetést, betevő falatot tudjon biztosítani. S ha elment, hát magával vitte, elmondta köz­ségének minden létező baját és problémáját is. így mondják ezt itt a falu­ban az idősebbek, aztán hozzá­teszik azt is, hogy a fölszaba­dulás után gyökeresen meg­változott az életük, földet kap­tak, munkál, más, jobb életet. Nem kellett már elmenni a faluból, s ha nem mentek, hát nem is vihették megváltozott életük hírét sem. így a régi világ halmaji embere él még sokak emlékezetében, pedig ez a település is nagy változáson ment át az elmúlt 16 év alatt. Kicsinosodott, növekedett a község, új, gyönyörű házak épültek, s Hevesugra és Gyön- gyöshalmaj egyesüléséből lét­rejött Halmajugra, lakói pedig, az egyéni parasztok is ráléptek a szövetkezeti gazdálkodás út­jára. — Minek ezt elmondani? — Teheti fel bárki a kérdést. S a Válasz ma már egyszerűnek tűnik. Azért, mert a község­ben már 1949-ben létrejött a Béke Termelőszövetkezet, de 10 évnek kellett ahhoz eltelnie, míg felírhatták a község nevét jelző táblára: Termelőszövet­kezeti község. NEM AZÉRT HÚZÓDOTT sokáig az átszervezés, mert nagyon rossz példát mutatott a közös gazdálkodásban a haj­dani szövetkezet, hanem in­kább az emberek értették meg nehezebben, hogy a termelő- szövetkezedben dolgozni, an­nak tagja enni, ezt jelenti: to­vább gyarapodni, de gyorsab­ban és tervszerűbben, közö­sen ... Mikor az első munkákra szó­lított a vezetőség, sokan meg­bánták már aláírásukat, s bár­mit elvállalták volna, csak a közösbe ne kelljen menni dol­gozni. Pedig az 1500 hold ugyancsak sürgette a munkát, hiszen mindössze 268 tag al­kotta a termelőszövetkezetet, s valamennyiük kitartó szorgal­mára lett volna szükség ahhoz, hogy időben el legyen végezve minden mezőgazdasági feladat. Azt mondja erről az egyik asszony, amikor a termelőszö­vetkezet múltjáról beszélünk a tsz-irodán: igaz, hogy a köz­gyűlésen vitatkoztunk, vesze­kedtünk, de mégiscsak szót ér­tettünk és hozzákezdtünk a munkához. S ebben a tömör meghatáro­zásban mennyi vita, magyará­zat, átvirrasztott éjszaka, ve­szekedés és belenyugvás, meg­győzés van? — nehéz ma már eldönteni. Vívódás és „hőzön­gés”, — volt időszak, amikor meg sem lehetett a kettőt kü­lönböztetni, hiszen újabb tisz­tuláson, forráson esett át a fa­lu népe ebben az időben, s az eredménye: lassan, mint az őszi eső, kezdetét vette a munka: szántás, vetés, metszés, kapálás, növényápolás, stb. Kezdetben öt—hat ember dol­gozott naponta, s a csúcsmun- kék idején sem nagyon halad­ták meg az ötven—hatvan főt. így nem lehet csodálkozni azon, hogy a kukoricatörést ez év januárjában fejezték be. aztán az is !— amire ma MEGTÖRTÉNT már nemigen „akarnak” visz- szaemlékezni —, hogy ifjú Csernyák Alajos az egyik este valami oknál fogva összeszó­lalkozott társaival, s hogy szesz is volt bőven a fejében, lóhát­ra pattant és bevágtatott vele az irodába. Természetesen lett is olyan ribillió a lányok köré­ben, volt miről mesélni három hétig munka közben, de más­hol is a szövetkezeti tagoknak. — Mindezek ellenére 32 fo­tót fizettünk egy munkaegy­ségre — dicsekednek most. bi­zonyítva azt, hogy azért mégis­csak „tettek valamit”, dolgoz­tak, csak hát nehéz volt, na­gyon nehéz volt egymáshoz szokni. — Építkeztünk: növendékis­tállót, juhhodályt, vettünk 2 és léi tonnás teherautót, traktort és az állatlétszámot is gyara­pítottuk — folytatják tovább, hangjukból büszkeség sugároz. — Az idén pedig 145 holdon vetettünk kukoricát, amelyből a betervezett átlag, a rossz Idő­járás ellenére is meglesz — me­séli a főagronómus, Losonszki János, akivel a határban talál­koztunk össze. — A kapásokat kiosztottuk családokra, s szé­pen megművelték. Szőlőnket úgyszintén, így holdanként 20— 30 mázsás átlagtermést várunk. Áruértékesítési tervünket ed­dig 51 százalékban teljesítet­tük, ami arról vall, hogy óriási változás történt az első és a második év között, amit a kö­zösben töltöttek el a tagok. — Hozzájárult ehhez az is — vág szavaiba András József főkönyvelő —, hogy minden hónap 5. és 10-e között egy munkaegységre 13 forint előle­get osztunk. Tavaly ilyen nem volt. A háztájit szabályosan osztottuk ki, így civódásra ez sem ad okot. amit TOVÁBBÁ, jan egyek vagyunk, ahogy dol­gozunk, úgy becsülnek a töb­biek. kezde­A TSZ DOLGOZÖI nek közösségi életet élni. Ma ve­szekedés helyett dal, nevetés, jókedv fogadja a látogatót a földeken. Az emberek köze­lebb kerültek egymáshoz. So­kat segítettek ebben a kom­munisták, köztük a tsz párt­titkára: Vincze Vilmos, a nö­vénytermesztés brigádvezető­je. — Az idén csak saját erőből 80 ezer forintot fordítottunk beruházásra — veszi át a szót a főkönyvelő, a „számok em­bere” és hív, nézzük meg a nemrég elkészült 120 férőhe­lyes hizlaldát. — Jó tíz nap alatt építették fel a kőműves brigád tagjai... Nyolcán — teszi hozzá. A majorban a hizlaldát nézzük, benne a hízókat és a kisebb sertéseket, amikor ke­zembe nyom egy papírlapot a főkönyvelő. — Fülöp János, 60 éves tsz- tag írta ezt a verset, aki az építőbrigádban dolgozik — magyarázza. — Olvassa el! A vers, a maga tíz sorával nem vall nagy költőt tehet­ségre, de mégis benne tük­röződik a halmajugrai embe­rek kétévi változása. Arról szól a vers, hogy kész a kö­zös épület, s ennek nemcsak a tagok, de még a nap is örül fenn az égen. Ez a lelki változás, ponto­sabban göndolatbeli változás eredményezte már a második évben azt, hogy napjainkban minden munka „határidőre készül el” a termelőszövetke­zet földjein. Kapálás, kaszálás a nyáron — napjainkban pe­dig a kukoricatörés, a szüret, szántás, vetés, stb. majd a zár­S AMIKOR ELJÖN számadás ideje — a tervezett munkaegységre 32 forint he­lyett 40 forint körül osztanak részesedést. — Tanultunk és dolgoztunk érte... — hangsú­lyozzák, s nemigen gondol­nak a múltra, amely elszállt, elfoszlott, elmúlt, mint a pipa­füst. Fazekas István Rádióhallgatás úszás közben Úszás közben rövidesen ze­neszóval, vagy érdekes előadá­sokkal kísérhetjük tempóinkat. Egy japán rádiógyárban ugyanis sikerült teljesen víz­hatatlan tranzisztoros rádiót előállítani, amelyet vízhatatlan gumitartályban, úszóövvel a derekunkra csatolhatunk. Jó eredményeket ór el a hevesi Petőfi Tsz állattenyésztő brigádja A hevesi Petőfi Termelőszö­vetkezet állattenyésztő brigád­jának munkája megjavult az utóbbi időben. Bevezették a sertéseknél a tápszeres etetést. Ez többlet súlygyarapodást eredményezett. Előzőleg egy mázsa takarmány húsgyarapo­dási hozama tizennégy kilo­gramm volt, most az új eljá­rással 17 kilogramm gyarapo­dást érnek el. A tehenészetben is javulnak eredményeik. A helyes takar­mányozás és gondosabb ápolás következtében nem ritkaság náluk, hogy az előhasú üszők 18 liter tejet adnak naponta. Szenzációja is van a terme­lőszövetkezetnek: egy három­éves anyakoca 22 malacot fialt. /Ifi újság a hajógyártásban? Nagyszerű eredmények ér­hetők el a hordszárnyas ha­jókkal ... A Szovjetunió már túljutott a kísérleti stádiumon és 1957-ben mór forgalomba helyezte a „Rakéta” típusú hordszárnyas hajókat. A hajók 60 személyt szállítanak, 60 km/ó sebességgel. Tavaly meg-* jelentek a „Meteor” típusú ha­jók. ezek sebessége már elérte a 80 km/órát és 150 utast szál­lítanak. Idén újabb típussal készültek el a szovjet hajóter­vezők. A „Szputnyik” típusú hordszárnyas hajóról csak né­hány adat került a nyilvános­ságra. A hajót több csavar hajtja 80 km/ó sebességgel és 300 utas számára biztosítanak kényelmes ülőhelyet. Ezek a hajók már alkalmasak a ten­gerparti közlekedésre és a hul­lámzó víz fölé emelkedve nyu­godt járást biztosítanak. A hajók beváltak a gyakor­latban, ezt bizonyítja, hogy a Szovjetunió Folyamhajózási Minisztériuma 200 „Rakéta” és 85 „Meteor” típusú hordszár­El avult épületből — új üzemrész A XII-es akna régi felolvasó helyisége már évek óta hasz­nálatlanul áll. Kikezdte az idő, hiszen senki nem törődött a régi ütött-kopott épülettel. Most néhány nap óta szorgos kezek tatarozzák az omladozó falakat, szerelik a villamossági berendezést. A külszín dolgo­zói ócskafafeldolgozó üzemet létesítenek itt. A hét végére fedél alá kerülnek a gépek, de a dolgozók is védve lesznek az ősz és a tél viszontagságai ellen. Ez az új létesítmény le­hetővé teszi, hogy a fatelepről végre eltűnjön az utolsó fabó­dé is. Jellemző a fatelep dol­gozóinak igyekezetére, hogy külön munkaerőt nem igényel­nek a felújításhoz, hanem ők a napi munkájuk mellett hoz­zák ezt létre. Az őszi csúcsforgalom sikeréért Jól dolgoznak a vámosgyörki vasutasok nem mondanak ki, de benne lüktet szavukban: tanultak a múlt évi hibákból. Tavaly nemegyszer előfordult, hogy valakinek odahaza vala­milyen problémája akadt, el­kedvetlenedett az élettől, nem ment a közösbe dolgozni. Nem törődött vele Senki. Az idén létrehozták a szociális bizott­ságot, amely az emberek apró, de mégis lényeges problémái­val foglalkozik. Ez a bizottság a nőtanács bevonásával műkö­dik. Tagjai minden munkacsapat­ban megtalálhatók, igy idejé­ben értesülni tudnak az esetle­ges problémákról. Nemrég — a szalmakiosztás idején — tör­tént, hogy az egyik asszonynak rossz minőségű szalmát mértek ki a közösből, nem olyat, mint a többieknek, s természetes, hogy „zokon vette” a megkü­lönböztetést. A bizottság idejé­ben felfigyelt a jelenségre, és intézkedett, hogy ennek az asz- szonynak is jó minőségű szal­mát adjanak ki. Ilyen apró jelenségek fűzték barátokká, testvérekké a hal­majugrai Béke Tsz tagjait. Olyan példák, mint Szalóki Bélánéé, az elnök feleségéé. Mindig a legnehezebb munká­kat kéri magának, hogy meg­mutassa, nincs szüksége „pro­tekcióra”, s ez a „kitűnés” jólesik a többieknek, hogy nicsak, valóban itt mindnyá­■ iai'aiiaiiiiiauaiiaiiaiiiiiaiiai(«iiiiiitfiHati«->siiaiiiiitii«iiiiuiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiii!aiiiiiitiii!iiiai!«iiii!iitiiiaiiiiiiiitiia!iiitiiiiniiiiiiiiii iiiiiin.,tf!iiiiiiftii«miiaiiiiiiii«iiaiiiiiiiiiiiiiiai>a lanaiiaiiauaitauatiaoa, anraua« nyas hajó építését kezdte meg. Stuttgart és Rotterdam kö­zött közlekedik a közelmúlt­ban forgalomba helyezett „Schwabenland” nevű sze­mélyszállító hajó. Többcélú ieladatra tervezték, tudjon közlekedni az alacsony vízállá­sú Rajnán, de elférjen a Neckar alacsony hidjai alatt. Ezt úgy oldották meg, hogy a Neckaron vizet szivattyúznak tartályaiba és így elfér a hi­dak alatt. A Rajnán a tartá­lyokból kinyomják a vizet, s alacsony lesz a hajó merülése. A kormányosi fülkét hidrauli­kus berendezéssel süllyesztik, vagy emelik a kívánt magas­ságba. A 73 méter hosszú hajó se­bessége 21 km/ó és 2—4 sze­mélyes kabinjaiban 150 utas helyezhető el. A motorzajt és a káros rezgéseket speciális hangszigetelő massza alkalma­zásával szüntették meg. A ka­binokat is külön hangszigetelő masszával látták el. Az első műanyagból készült hajlékony olajszállító tartá-' lyok sikerén felbuzdulva a ter­vezők már 100 és 320 tonnás típusokat is készítenek. A több rétegű szállító tömlők belsejét akrilonitril-butadién műanyag burkolja, ami ellen­áll a különböző nyersolajok­nak. A szilárdságot nylonszö­vet biztosítja, míg a külső fe­lületét neonprén műgumival vonták be, ami ellenáll a nap­fénynek és a tengervíznek. A műanyag hajótest nem okoz hullámzást és a 320 tonnás ter­het egy 150 lóerős motoros is képes elvontatni. A vámosgyörki vasúti for­galmi iroda előtt nagy ver­senytábla hirdeti az eredmé­nyeket... — különösen, az utóbbi időkben — jó eredmé­nyeket olvashattunk le róla. Úgy látszik, hogy nem aján­dékba kapták az év derekán a büszke élüzem címet, be­csületesen megdolgoztak érte a vámosgyörki vasutasok és úgy érzik, a kitüntetés sok mindenre kötelezi őket. Halász József állomásfőnök irodai asztalán — az üveglap alatt — színes, grafikonos raj­zok fekszenek. A szocialista brigádok és az állomás szak­ágainak eredményeit minden­nap bejegyzi a főnök elvtárs. Szívügyének tartja a verseriy- mozgalmat, s ahol lemaradást tapasztal, a szakszervezet és a párt helyi vezetőivel mind­járt megjelenik a történtek orvoslása céljából. A grafiko­nok általában felfelé ívelőek, csak néha tapasztalhatunk kisebb mérvű visszaesést. Néhány kérdést tettünk fel az állomásfőnök elvtársnak. — Milyen a tnunkaver- seny-szellem a vámosgyörki vasútállomáson? — Nagyon derekasan, becsü­letesen dolgoznak vasutasaink. Állomásunkon „él” a verseny- szellem! Hat brigád küzd, harcol a szocialista brigád cím elnyeréséért. Az első félévben három brigádnak sikerült is elnyernie a büszke címet. Kü­lönösen a Juhász-, Gyóni- és a Medve-brigád dolgozik ki­válóan. A harmadik negyedévi tervünket 103 százalékra tel­jesítettük. — Kocsikihasználás terén hogyan állnak? — Tavaly átlagban 17,8 ton­nát rakodtunk kocsinként. 1961-es év IX. hónapjáig 18,9 tonnát rakodtunk kocsinként átlagban. Ez annyit jelent, hogy több mint egy tonnával küldtünk el általában többet kocsinként, mint tavaly. Ez a kilenc hónapra összesítve 20 ezer tonnával többet jelent a tavalyihoz képest. — Az őszi csúcsforgalom lebonyolítására hogyan készültek és milyen ered­ményt vár? — Ránk különösen nehéz feladat vár. A Gyöngyösről jövő mezőgazdasági és ipari rakományokat mind mi továb­bítjuk, nekünk kell majd eze­ket a szerelvényeket rendez­ni. S különben is nagy a forgalom a mi vonalunkon. — Dolgozóink komolyan fel­készültek az őszi csúcsforga­lom lebonyolítására, s én bí­zom szorgalmukban, jó ered­ményt várok. Igyekszünk meggyorsítani a helyi mező- gazdasági terményeink rako­dását is... A hangulat jó és bizakodó. A vámosgyörki vasutasok az élüzem címhez méltóan helyt­állnak a csúcsforgalom ide­jén is. Szigetváry József ua'ia.'a..«, anaoiniua A M. Gorkij, a forrada- • lom előtti Pétervárott tanúja volt egy jól öltözött úr és egy katona beszélgetésének. „Az epés hangulatban levő úr — írja Gorkij — meg akar­ta győzni a katonát, hogy nél­külük, urak nélkül, a nép semmire sem lenne képes." „... Feltétlenül kezünkbe vesszük a földet — feltétlenül! És mindent átépítünk” — vá­laszolt a katona. „A hegyeket is el fogjátok hordani?” „Miért ne? Ha kell, a he­gyeket is elhordjuk.’’ „A folyók meg visszafelé folynak majd?” „Arra folynak, amerre pa­rancsoljuk ...” Azóta a forradalom katoná­ja és fia valóban hegyeket hordott el. Az elkövetkező 20 évben pedig gyermekeiknek és unokáiknak meg kell fordí­taniuk a folyók folyósát, új, hatalmas iparvidékeket kell létesíteniük. Azóta a 20 éves időszak, amely elvezet a kommunizmus anyagi-technikai bázisának létrehozásához, az Uraitól ke­letre levő földeket világvi­szonylatban is nagy jelentősé­gű ipari csomópontokká vál­toztatja. Az Uraitól keletre — ez Ka­zahsztán, Közép-Ázsia, Szibé­ria, Távol-Kelet. Mindez sok millió négyzetkilométer ter­mékeny földet, kimeríthetet­len szenet, kőolajat, vasérc- és Ax SZKP XXII. kongresszusára ítészül a szovjet nép fS ■ 1 r ■ ■■■ rrm r rr 1 Szibéria j ovoj erői, az északi folyók megfordításáról színesfém-lelőhelyeket, sebe­sen száguldó, bővizű folyókat jelent, s ezek a folyók sok milliárd kilowattóra villamos energiát adhatnak az ember­nek. A z egyes határvidékeket rendszerint különböző európai országok nagyságával hasonlítják össze. Az Uraitól keletre fekvő területek azon­ban túlságosan nagyok ahhoz, hogy ezek az országok „szét­húzódjanak” területükön. Egész Nyugat-Európa elfér Szibéria egyik sarkában. Na­gyobb földrészt kell összeha­sonlításul venni, például Ausztráliát. De Ausztrália is kicsinek bizonyul, ha körvo­nalait rávetítjük a Szovjet­unió keleti vidékeinek térké­pére. E vidék gazdagságát pe­dig talán nincs is mivel össze­hasonlítani. Az ország természeti kin­cseiből Szibériában van: a vi- zienergia 90 százaléka, a kő­szén 80 százaléka, a vasérc 60 százaléka, a fa 70 százaléka, a szántóföldek 80 százaléka. Ezekhez az értékekhez aránylag gyorsan és könnyen hozzá lehet férni. Az utóbbi években százezrével költöztek az emberek az ország keleti vidékeire. A technika, a kü­lönféle anyagok és a pénz egész áradata indult meg e vi­dékek fejlesztésére. A Szibériában létesítendő harmadik kohászati bázis nagyolvasztóiból megindul majd a vasfolyam. A Kuz- nyeck-medencében épül a nyugat-szibériai kohászati üzem. Sor kerül majd a taj- seti és más üzemek építésére is. E gyárak nagyolvasztóihoz „kéznél” lesz minden — az -1- ső osztályú koksz és a kiváló minőségű vasérc egyaránt. A párt programtervezete azt mondja: az észak felé höm­pölygő folyókat fordítsuk meg délre. A lehetőségek megvannak ehhez, a tapasztalat szintén. A kara-kumi csatorna csaknem 600 kilométer hosszúságban felépült. Néhány év múlva üzembe helyezik a nureki ví­zierőművet, amelynek ener­giája révén körülbelül 1,5 mil­lió hektár földet — fél Belgi­um nagyságú területet — ön­tözhetnek. TAe még grandiózus mun­ka áll a szovjet embe­rek előtt. így például legalább 540 millió köbméter talajt kell kiemelni, hogy a Pecsorát a Káspi-tenger felé fordítsák. De csupán ennek a folyónaka megfordítása révén „megitat­hatják” az egyre sekélyebbé váló Káspi-tengert, az új vízi- erőművek turbináin 40 köbki­lométer vizet bocsáthatunk keresztül, s ezáltal több milli­árd kilowattóra villamosener­giát termelhetünk. Mit jelent az északi folyók megfordítása? Átmenő vízi- utat az Északi Jeges-tengerből Közép-Ázsia kapuja felé: sok millió hektár zöldbeboruló si­vatagot: olyan hatalmas ará­nyú változásokat a Szovjet­unió tájain, amelyek még a Marsról is észrevehetők. Es végül: ezáltal olyan víz- és erdőhurkot dobnak a sivata­gok és az aszályok nyakába, hogy a távolabbi jövőben el­törölhetik a térképről a ki­égett, víztelen sivatagok sárga foltját. A szibériaiak szülőföldjük­ről szólva, szívesen idézik a Szibériában járt F. Nansen, az ismert norvég észak-kutató szavait, aki a aaéaed elején Szibériát a jövő országának nevezte. Csakugyan merész tettek születnek a Jenyiszej partján: a jövő — jelenné válik. És mint a lenini tervek dia­dalának szimbóluma — né­hány kilométernyire Susensz- koje falutól, ahová a XX. szá­zad küszöbén Vlagyimir Ilji- cset száműzték a néma tajgá- ba, a szeszélyes kristályos vizű Kizír mellett húzódik a Kom- szomol rohamépítkezése: az Abakan—Tajset útvonal. Épí­tői a susenszkojei Lenin Mú­zeumban járva beírták nevü­ket a látogatók könyvébe. Ez az aláírás a 60-as évek építő­munkásainak esküje Iljics előtt: eskü, hogy életüket Szi­béria átalakításának szentelik, annak az ügynek, amelyről így szól a párt programterve­zete: A z elkövetkező 20 évben ’>’>cx biztosítani kell Szibé­riában és Kazahsztánban újabb energiatermelő bázisok létrehozását az olcsó szénfaj­ták lelőhelyein, valamint az Angara és a Jenyiszej vízi­energiájának hasznosításá­val; ugyanitt az energiaigényes termelési ágak nagy központ­jainak megszervezését, Szibé­riában az ország harmadik ko­hóipari bázisa építésének be­fejezését; az érc- és fém­lelőhelyek újabb kincseinek kiaknázását, számos új gép­ipari központ kiépí töa*.,,»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom