Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

4

NEPÜJSÁG

1961. október 1., vasárnap

Ili üst

igény

idős parasztember ballag az országút szélén. Pobeda jön a háta mögött, s a sofőr csikorogva fékez.

— Hová, hová, bátyám? — kedélyeskedik.

— A városba...

— Üljön be, elviszem — invitálja a gyalogost.

A parasztbácsi bedugja fejét a kocsi ajtajának lehúzott üvege fölött, s kíváncsian körülnéz.

— Rádiója van? ...

— ... Már hogyne lenne — sértődik meg a sofőr.

A kocsi ajtaja bevágódik a parasztbácsi mögött, aki komótosan elhelyezkedik az ülésen.

— No... akkor kapcsolja be, osztán mehetünk... (pataky)

— ERDÖKÖVESDEN fú- rott kutat akarnak létesíteni, • az Egri Vízmű és Fürdő Vállalathoz fordultak. Vállalnák a munkát, még ebben az esztendőben, de a csövek beszerzésén múlik, hogy mikor lesz elegendő víz Erdőköves- den.

— AZ ELMÚLT oktatási évben a megyében 47 módszertani munkaközösségben indult meg a munka a pedagógusok részvételével. Az összejöveteleken feldolgozott témák nagy segítséget nyújtottak a pedagógusoknak a tanításban és nevelésben.

— A GYÖNGYÖSI MÄV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat a Ganz Darugyárnak portáldaruk .kerékszekrényét gyártja. A kész darukat szovjet exportra szállítják. Most nagyon iparkodnak a váltégyá- riak, hogy az elmúlt havi lemaradásukat behozzák.

— A SZŰCSI művelődési ház négy színházi előadásra kötött szerződést az egri Gárdonyi Zéza Színházzal, ezenkívül a saját színjátszó csoportjuk is készül a község lakóinak téli szórakoztatására. A kultúr- házban 3 hónapos főzőtanfolyamot is rendez a KISZ és a nőtanács, a művelődési házzal közösen.

műsora i

Október 1-én;

Tíszanánán este 7 órakor: TARTUFFE

Sírokon este 7 órakor;

MONTMARTREI IBOLYA

Sikert hozott a hatvani bemutató

A színpadon: Kálmán Imre MONTMARTREI IBOLYA

A bemutatók kellemes, várakozásteljes hangulata, a premierláz, kicsit hétköznapias volt, hiszen a Montmartrei ibolya szereplőgárdájának először fárasztó utazással ki kellett jutnia Hatvanba, hogy a Művelődési Házban színpadra léphessenek Kálmán Imre operettjével.

Amikor azonban szétnyílt a függöny, ez a hangulat ismét felelevenedett. A század elejének egy darabka Párizsa lo- pódzott a mai, modern ember elé. A színes, forgatagos, pénzmágnás világban jelent meg Violetta, a szegénynegyedek bájos, szerény virága, s három nyomorgó művész, akik végülis karriert futnak be, s velük emelkedik abba a másik világba a kislány is.

Szokásosan vékony operettmese, amelyet azonban a kamaraízű rendezés emberi közelségbe hozott. Horváth Jenő rendezőt dicséri a musical corriedi felé hajló merész felfogás, mert a megszokott, széles operettstílus helyett itt jól alkalmazta a mozdulatok szűkítésével, a játék egyszerűsítésével párosuló alakítások lehetőségét. Ezért lett a darab összehangolt, könnyed, s ezért adott bő alkalmat a színészeknek, képességeik kibontakoztatására.

Űj primadonnát avatott a hatvani közönség Büros Gyöngyi személyében, aki Violettát alakította. Játékát könnyedség, mozdulatait báj jellemzi, és szépzengésű, erőteljes hangja nehezebb feladatok megvalósítását is ígéri.

Partnere Fábián József, Raoul, a festő szerepében, ugyancsak bemutatkozás volt, mert az eddigi, kis szerepeket alakító, időnkint beugró színész először kapott komoly feladatot, amelyet teljes sikerrel valósított meg. Színpadi rutinja, kifejező játéka sokszínű, érzelemdús hanggal párosul, s a siker azt bizonyítja, helyesen cselekedett a színház vezetősége amikor bízott a fiatal, tehetséges színész képességeiben, aki most már nemcsak rangjában, de játékában és énekében is bonvivánná avatódott.

Antal Lászlót ismeri, szereti a megye közönsége. Kellemes játéka, Henri alakításában ismét megmutatja, hogy a színészi átélés az alakítás legfontosabb része. Neki elhittük, amit a művészetről mondott.

Csornai Irén Ninon alakítása temperamentumos és pári- zsias volt. A felfogás, amely- lyel a szegény modellt, majd a befutott énekesnőt alakította arra vall, hogy művészi megérzéssel válogatja össze a

megjelenítés belső eszközeit.

Varga Tibor, Florimon alakítója, szintén új színész Egerben, de a pályán is. Első bemutatkozása jól sikerült. Kellemes játéka, könnyed mozgása, disztingvált humora, csengő baritonja, mindez egybevetve hozott sikert a fiatal művésznek.

Dánffy Sándor signor Spagetti szerepében új oldaláról mutatkozott be. Külön is ki kell emelni, hogy az előző évek során elhangzott bírálatokat megszűrve, most már teljesen tiszta, tudatos és szépen hangzó mondataival, játéka rangjára emelte a beszédet is.

Fekete Alajos Franscati szerepében kellemes meglepetést hozott, mert a hadügyminiszter megszokottan ostoba figurája helyett, szatirikus, a játékkal már ítéletet mondó volt.

Kovács Sándor régi színész, ám ebben a darabban az újak közé sorolható, hiszen három évi kiesés után formálta most ismét színpadi alakját, a szín- igazgatót. Az első megjelenés pillanatnyi merevsége a játék során teljesen feloldódott, s jól elhelyezkedett a darabban.

Herédi Gyula Rotschild bárója, a nálunk már rég letűnt figura alakításával árasztotta a pénzmágnás tiszteletet, egyben nevetséget keltő, ostoba nagyurát, akitől rettegnek ugyan, de akivel adott esetben bizalmaskodni is lehet.

Kocsis László epizódszerepeit — az apát és a színházi belső embert — ügyesen oldotta meg.

A díszleték, amelyeket Kocsis Árpád tervezett, dicséretet érdemelnek, különösen kellemes volt az új felfogás — színhatással is kifejezni a felvonások hangulatát.

Néhány szót a táncokról. Az első felvonáshoz nem sikeres a három művész és signor Spagetti számára írt koreográfia. Annál kiemelkedőbb a caramboletta, s a színpadkép korzótánca. Kelemen Márta, amellett, hogy a gyenge képességű tánckar számára igen ügyesen dolgozta fel a kínálkozó tánclehetőségeket, maga sikert aratott a stílusos néger tánccal.

A zenekar, sajnos, kicsi, de Somos István jó felfogását híven követték, s az időnként önálló, előadó zenei részekben érdekes tolmácsolásban hallhattuk Kálmán Imre melódiáit.

Rácz Ilona és Nádassy Géza jelmezei tükrözték a kort, s jól kiemelték a szereplők színpadi alakjait, külsőségekben is.

Ez egyszer emeljük ki a máskor háttérben maradó műszakiakat is, akik néhány objektív nehézség ellenére, megteremtették a premier hangulatát gyors, pontos és lelki- ismeretes munkájukkal olyan színpadon, amelyikhez nem szoktak, s összehangolt munkájukkal hozzájárultak az idegességmentes, szép sikerhez.

Cs. Adám Éva

Az Egri és a Yihní Pedagógiai Főiskola barátsági szerződést köt

Kedves vendég érkezett szombaton délelőtt Egerbe, a Pedagógiai Főiskolára. Nguyen Viet, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagykövetségének első titkárát köszöntötték a főiskola vezetői, aki a Vihn-i és az Egri Pedagógiai Főiskola közötti kapcsolat felvétele céljából érkezett a városba. A két főiskola együttműködését, a megkötendő barátsági szerződést a Magyar Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között létrejött kulturális egyezmény teszi lehetővé.

A két főiskola kapcsolatának első állomása az egri látogatás. A követség első titkára megismerkedett a főiskola életével, munkájával, s átvette az egri Pedagógiai Főiskola tervezetét, amely többek között javasolja, hogy a két intézmény tanszékei rendszeresen tájékoztassák egymást tudományos, oktatási és nevelési tevékenységükről, Egerben és Vinhben rendezzenek magyar —vietnami barátsági napokat, vagy heteket. Szervezzék meg a kiadvány-cserét, rendezzenek kölcsönös kiállításokat a főiskolások rajzaiból, festményeiből és segítsék elő a hallgatók levelezését.

A megbeszélésen részt vett Kácsor Jánosné, az MSZMP Egri Városi Bizottságának titkára is.

A nagykövetség első titkára a déli órákban az egri Vörös Csillag Filmszínházban rövid előadást tartott a főiskola hallgatóinak Vietnamról, majd levetítettek egy Vietnam életéről szóló filmet. A délutáni órákban városnézéssel fejeződött be az egri látogatás.

1961. OKTOBER 1., VASÁRNAP: MALVIN

190 évvel ezelőtt, 1771. október 1-én született PIERRE BAIL- LOT francia hegedűművész és zenepedagógus, akinek a Hegedű művészete (1834) című iskolája ma is használatos.

170 évvel ezelőtt, 1791-ben e napon született SZERGEJ AKSZA- KOV orosz író, aki a Családi krónika (1850) című főművében az orosz népiélek kiváló ábrázolása mellett a jobbágykori Oroszország színes rajzát adja.

Október 1-e a KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG nemzeti ünnepe, 1949-ben e napon alakult meg a köztársaság.

1960-ban e napon nyerte el NIGÉRIA a függetlenségét.

40 évvel ezelőtt, 1921-ben e napon halt meg JULIUS HAHN osztrák klimatológus, aki megmagyarázta a ciklonok keletkezését, a fő jelenségét és kézikönyve a leíró éghajlattan terén nagy je- ,• lentőségü.

1961. OKTÓBER 2., HÉTFŐ: PETRA

200 évvel ezelőtt, 1761. október :§ 2-án halt meg MIKES KELEMEN Íj író, II. Rákóczi Ferenc egyik légii hűségesebb embere, aki a fejedelmet száműzetésében is elkísérte. Nevét Törökországi levelek című művével tette halhatatlanná. Irodalmunkban először ő használta a levélformát gondolatai kifejezésére és e levelek a stílusművész ragyogó tollával a száműzetés 40 évének történetét adják.

FILM:

Az ifjúság keresztűtjai

A film érdekes, mai témát, a japán fiatalok súlyos problémáját tárgyalja. Az új japán filmdrámát a gyöngyösi Szabadság Filmszínház mutatja be október 2—3-án.

Mozik műsora

EGRI VÖRÖS CSILLAG 1—2-án: Rocco és fivérei EGRI BRODY

1—2-án: Nincs előadás EGRI KERTMOZI

1-én: Tájfun Nagaszald felett GYÖNGYÖSI PUSKIN

1—2-án: Puskák és galambok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG

1- én: Fehér éjszakák

2- án: Ifjúság keresztútjai HATVANI VÖRÖS CSILLAG

1—2-án:

Pedro kapitány vidám hadjárata

HATVANI KOSSUTH

1- én: Veszélyes út

2- án: Nincs előadás HEVES

1- én: Háború és béke

2- án: Szeretlek, élet PÉTERVASARA

1- én: Szeretlek, élet

2- án: Nincs előadás FÜZESABONY

1- én: Félbeszakadt dal

2- án: Négyen az árban

XXXVII.

Az újságíró egy kis vörös- feeresztes ládikára mutatott.

— Segítsen levetkőzni a sebesültnek!

Kámov kinyitotta a ládikót l meggyőződött, .hogy ami szükséges, van benne minden. A golyó ütötte sebb a jobb kuksesont alatt piroslott. De Bmikor arcra borította a sebesültet, látta, hogy a golyó bent maradt a testben. Ez már sokkal rosszabb volt.

— Félek, hogy nem kerüli el a műtétet — mondta Kámov.

— Mindenesetre minél előbb vissza kell jutnunk az űrhajóra.

Gyorsan és szakavatott kézzel kötözte be a sebet...

— Most már minden rendben van! Tizenöt percig üljön nyugodtan. Veszélyes dolog volt ilyen vállsebbel a földre zuhanni.

— Váratlanul ért a támadás

— felelte Pajcsadze. — Nem volt más út a számomra. Még egyszer belém lőtt volna, de már pontosabban. Persze primitív ravaszság, de meg voltam győződve, hogy nincs gyakorlata az ilyen dolgokban. Nem értem, mit akart velem fcenni? Mi volt a célja a táma— Azt hiszen én már rájöttem a céljára — felelte Kámov s Bisonhoz fordulva, angolul folytatta: — Csak nem azt gondolta, hogy itt hagyom társaimat és magával repülök? Ne magából induljon ki, mister Bison. Mindazt, ami történt, idegösszeomlásának tulajdonítom. Ha már rendbejöttek az idegei, maga is szégyellni fogja viselkedését.

— Félek, hogy magából indul ki — jegyezte meg Pajcsadze.

— Siessen — mondta Kámov. — Hozza a holmiját és indulunk.

— Azt kéri, hagyjuk itt. Mondta, nem akar visszatérni a Földre. Én megértem ót.

— Ostobaság!

Bison engedelmesen elővette kis bőröndjét. Már nem törődött semmivel, azzal sem, mi történik vele. Most már végérvényesen elveszett minden. Mi vár rá? Letörölhetetlen szégyen.

„Még egyszer bele kellett volna lőnöm, amikor a földön feküdt — gondolta. — Hogy engedhettem meg, hogy ez az orosz így rászedjen! Három lépésről nem találni el. Megbocsáthatatlan! Kámov azt tsondja, úgysem result vclna

el velem, de hát ezek csak szavak. Ha elkerülhetetlen halál fenyegetné, másképpen dalolna ...”

Bisonnak alig volt holmija s azt a keveset gyorsan becsomagolta a bőröndbe.

— Ideje indulnunk! —mondta Kámov. Aztán Pajcsadzé- hoz hajolt: — Hogy érzi magát, Arszén Georgijevics?

— Elég jól. — Pajcsadze felállt, de megtántorodott, s majdnem a földre zuhant. Kámov kapta el. — Nagyon szédülök.

— Karolja át a vállam — mondta Kámov. — A legnehezebb eljutni a terepjáróhoz, de azzal már gyorsan hazaszállítom. Induljon előttem! — parancsolt rá Bisonra.

Az amerikai némán engedelmeskedett. Leugrott a földre és segített Kámovnak a sebesültet leereszteni.

— Nagyon sajnálom, mister Kámov — mondta —, hogy ilyen ostobán rátámadtam magukra. Nem is tudom, hogyan történhetett. Azt hiszem, meghibbantam. Charles Hap- good halála megzavarta agyamat.

— Nem csoda — felelte Kámov. — Azt hiszem, a bíróság nytjd figygjCT-flKq- ygpgj ezt. Vigye be az űrhajóba Hapgood

lábát.

Karjaiba vette Pajcsadzét.

— Nem vagyok nehéz, Szer- gej Alekszandrovics?

— Egyáltalán! Elfelejtette már, hogy a Marson vagyunk?

A terepjáróhoz vitte társát és kényelmesen elhelyezte a hátsó ülésen.

Bison még mindig az ajtóban állt. Kámov szavai villámcsapásként érték. Eddig úgy rémlett neki, hogy a szovjet űrhajó parancsnoka nem nagy jelentőséget tulajdonít a történteknek. Rájött, hogy tévedett. Az, amit ő elnézésnek tartott, csali a ritka önuralom megnyilvánulása volt.

Kámov visszatért Bisonhoz.

— Ne tartson fel bennünket — szólt rá ingerülten. — Mi baja van?

Bison nem felelt. Némán felemelte társa testrészét, akijárati kamra padlójára helyezte, aztán becsukta az ajtót. Ugyanilyen némán ült le a terepjáróban, oda, ahová mutatták. Kámov melléje ült. Mielőtt beindította volna a motort, bekapcsolta az adót.

— Végre! — hallatszott Be- lopolszkij hangja. — Mi történt magukkal, Szergej Alekszandrovics?

— Mindent elmondok, ha

visszatértünk — felelte Kámov.

— Most pedig figyeljenek jél. Arszén Georgijevics megsebesült. Készítsenek elő egy kényelmes fekhelyet. Ha megpillantják a terepjárók Borisz

Nyikolájevics szálljon ki, hogy segítsen átvinni a sebesültet. Különben még egy embert viszünk magunkkal. Készítsék elő a tartalék fülkét.

— Miféle embert? Honnan..

— Az amerikai űrhajó utasát. Magyarázatra most nincs idő. Legyenek türelemmel. A

terepjáró teljes sebességgel robog majd visszafelé. Menetközben nem beszélgetünk. Másfél óra múlva otthon vagyunk. Minden világos?

— Nem, egyelőre minden zavaros — felelte Belopoiszkij. — Bt facancsát végrehajtjuk.

— Akkor a viszontlátásra'. Megszakítom az adást.

Kámov kikapcsolta a mikrofont és Pajcsadzéhoz fordult:

— Kényelmesen ül, Arszén Georgijevics?

— Nagyszerűen, ne nyugtalankodjék!

— Engedje meg, hogy megálljunk egy percre — szólalt meg váratlanul Bison.

— Miért?

— Szeretnék visszamenni az űrhajóra. Van ott egy amerikai zászló. Ki akarom tűzni az űrhajóra. Hadd lobogjon annak emlékére, hogy itt jártunk a Marson.

— Nem — felelte éles hangon Kámov. — Nem engedem meg!

Beindította a motort.

— Teljes sebességre kapcsolom a terepjárót, Arszén Georgijevics. Az utat

ismerjük, így hát nem veszélyes a gyorsaság. Szóljon, ha a gyorsaság kényelmetlenné válik számára.

— Semmi bajom nem lesz —

felelte Pajcsadze. — Jól érzem magam.

(Folytayu&J