Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-05 / 235. szám

IMI. október 5., csütörtök NEfCJSAG ban. De egyet mindén nyugat- járó megtanulhat tőié: azok­ban az években, évtizedek­ben, amikor a gyarmati sor­ban sínylődő Magyarország szó szerint évszázadokkal volt el­maradva a polgári, a kapita­lista Nyugattól, nett ámuldo­zott értenietlenül, nem sirán­kozott tehetetlenül — hanem erejéből, lehetőségéből adó­dóan cselekedett. Akkor! Es most ámuldoznánk, ami­kor a magyar ipar, a írtágyar mezőgazdaság, a tudomány, egész szocialista életünk le­dolgozza ama évszázadokat, számos területen már meg is előzte a „leműveltebb” Nyu­gatot is. Tizenhat év alatt. Gyurkó Géza Elnökségi ölest tartott a Hazafias Népfront demjéni bizottsága A Hazafias Népfront demjé­ni bizottsága elnökségi ülésen tárgyalta meg a tsz őszi beta­karítási munkáinak jelenlegi helyzetét, és a soron követke­ző mezőgazdasági feladatokat. Mező István községi népfront­elnök beszámolójában felhívta a tsz figyelmét az oltványter­melésre, erre az egyre népsze­rűbb és nagyon jövedelmező termesztési ágra. Csodálni való? ötül az ember, afnikor olyasmiről ólvas, hogy pél­dául a hatvani vasútállomá­son ez év első felébén ponto­san kétszer annyi újítást nyújtottak be, mint az előző égész évben. A pártbizottságnak adott ezzel kápcsólatös jelentésben is örömmel rögzíthették, hógy „ ... a beadott újítások az új módszerek bevezetésé­re, a balesetelhárításra és a forgalom meggyorsítására irányuló javaslatokat tartal­maztak ...” De ttú létt áz újításök to­vábbi sorsa? A jelentés erről így számol be: „A beadott újításokból 20-at elutasítottak, 12 tárgya­lás alatt van... A beadott újítások közül efogadva még egy sincs... Kifizetés még nem történt”. Csodálható-e ezek után, ha az újítók kedvüket vesztve nemhogy duplájára növelik az újítások számát, hanem kedvetlenül visszahúzódnak, s egyre kevesebb lesz azok­nak a száma, akik ötletükkel hozzájárulnak a balesetmen­tes, gyors és olcsó közlekedés megvalósításához. Mennyivel másképp véle­kednek ugyancsak Hatvan­ban néhány száz méterrel odább a fűtőház újítói, akik 26 javaslatot adtak be, s eb­ből 24-et elfogadtak — az előírásoknak megfelelően — ki is fizették nekik a közel 6000 forintos újítási díjat. Ném vitatjuk, hógy a hit- vání vasútállomásnál az éd- dig használt módszerek iS al­kalmasak az újítási kedv nö­vekedéséhez, mint például a hángösbémóndó, a teríhélési tanácskozások, oktatásók, a szakszervezeti bizalmiak ál­tal folytatott agitáció, a több­szörös újítók népszerűsítése, a tapasztalatcserék szervezé­se. De mindez vajmi kevés eredményt hoz, ha áz újítók ötleteit visszautasítják, ha félév alatt egyetlen újítást sem fogadnak el, egyetlen egyet sem díjaznak, holott azok a jelentés megállapítá­sa szerint „az új munkamód­szerek bevezetését, a bal­esetelhárítást, a forgalom meggyorsítására irányuló ja­vaslatokat tartalmaznak. Nem véletlen, hogy a váro­si pártbizottság olyan határo­zatot hozott, hogy meg kell gyorsítani az újítások elbírá­lását, az újítói díjak kifize­tését, hiszen a tapasztalat azt mutatta, hogy a különböző hasznos módszerek közül is leghasznosabb; megfelelő ér­tékelés és kísérlet után mi­előbb elfogadni a hasznos ja­vaslatokat, újításokat, kifi­zetni a törvényben biztosí­tott összegeket az újítók ju­talmazására. Ezzel talán nemcsak megduplázni, de megtízszerezni is lehetne az újítók számát a hatvani vas­útállomáson. K. E. A Gyöngyösi Sütőipari Vállalat KlSZ-alapszer- vezetének munkájában jelentős visszaesés mutatkozik. A visz- szaesés nem olyan régi keletű. Hiszen mindössze kéthónapos. Onnan kell kezdeni a KISZ- munka visszaesésének vizsgá­latát, hogy a régi KISZ-titkár kilépett a vállalattól és el­ment máshová dolgozni. Azóta a munka a Sütőipari Vállalat KlSZ-alapszervezeténél nem megy úgy. mint az előző idő­ben. Az új KISZ-titkár, Tóth József, aki egyébként jó szak­munkás, nem rendelkezik még olyan tapasztalatokkal, ami­lyen kell ahhoz, hogy az üzemnél dolgozó KISZ-tagokat össze tudja fogni és állandó feladattal el tudja látni őket. Tóth József KISZ-titkár a vállalat KlSZ-alapszervezeté- nek eddig is tagja volt, és mint szervezőtitkár dolgozott. Termelő munkáját becsülete­sen ellátja és a társadalmi munkából is derekasan kivet­te a részét. 140 munkaórát töl­tött el társadalmi munkában, amelyet fárasztó termelő­Tanuló munkások hogy itt még a kizsákmányo­lás is primitívebb és éppen ezért brutálisabb volt, hogy gyarmat nem lévén, határain­kon belül teremtették meg a gyarmati rendszert, semmivel sem más módszerékkel és esz­közökkel, mint hazai életük­ben, bizonyos burzsoá demok­ráciát megteremtő, de a gyar­matokon még a csíráját is el- tipró nyugati kapitalista or­szágok. Nálunk, 1945-ben, te­hát tizenhat esztendővel ez­előtt, nemcsak a proletárdik­tatúra megteremtéséhez kel­lett hozzálátni, hanem előbb szépen, rendben-sórban meg kellett oldani olyan feladato­kat is, mint amilyeneket más­félszáz esztendeje a francia forradalom már megoldott... Ha visszagondolunk rá, hát már hihetetlennek hangzik, hogy volt idő, alig több, mint egy évtizede, amikor majd­hogynem vérre menő harcot kellett folytatni a parasztság jó részével: kell a traktor, traktor nélkül nincs modern mezőgazdaság! Ilyen viszonyok között ter­mészetesen kislétszámú volt a munkásosztály, s e kis lét­számon belül is még kisebb arányú a jól képzett, vagy ép­pen magasan kvalifikált mun­kások száma. Horthyéknak még arra sem volt eszük, hogy megértsék: tőkés módon ter­melni csak jól képzett szak­munkásokkal lehet; arra sem, hogy észrevegyék: Nyugat ka­pitalista rendje ezt már régen észrevette és alkalmazza is. A magyar munkásosztály, amely lélekszámban hatalmas mér­tékben felduzzadt, művelsé- gében is soha nem gondolt magaslatokra emelkedett. De ehhez idő kellett. S az idő pénz. Olyan értelemben is, hogy minden perc drága, de olyan értelemben is, hogy minden deka elrontott, rosszul megmunkált anyag is drága. Ha barátaink nem segítenek, s elsősorban nem segít ezen a téren is a szovjet munkásosz­tály, messze állnánk miég a fejlődés mai fokától. Nyugatot járni jó és helyes dolog. Nem szégyen, hogy van mit tanulnunk technikában, a tudomány számos ágában, s •különösen nem, hogy most már Nyugatnak is van mit ta­nulnia tőlünk — egykori hor­tobágyi csikósoktól, akik fo­kost forgatva ették a gulyást, hogy lobogott tőlük a gatya­száruk. De kétféle szemmel lehet nézni a kapitalista or­szágokat — lehet úgy, hogy ámuljuk és nem gondolko­dunk, s lehet úgy, hogy figyel­jük, nem vagyunk restek elta­nulni, ami jó, ami használha­tó. Nem akarom én most Széchenyi Istvánt értékelni, megtették azt a történelem tudósai, odahelyezte a magyar marxista történetírás a víz­szabályozó, hidat építő nagy magyart, amilyen hely megil­leti őt haladó hagyományaink ­nizmusba csapó merevségtől a szinte ájulásig eső csodálatig — széles skáláj a Volt, és tapasz­talható ma is, ha a nyugati élményekről van szó. Hogy mennyi ebben a talmi, az el­vetendő, azt most ne firtas­suk, még azt tegyük hozzá, hogy az emberiség kultúrájá­nak bölcsőjét Keleten ringat­ták. A fény, a pompa, a csil­logás, a hömpölygő autók so­ra, az árukkal megrakott ki­rakatok, a frizsiderek és arasz­nyi rádiók még akkor is meg­fogják az embert, ha tudja és látja is: az üzletek forgalma koránt sincs arányban a kira­katok bőségével, és hogy mindez a fény és pompa szó szerint is vérből született, elő­ször a polgárság véréből, s az­tán már csak a proletár, a ha­zai és talán még inkább — ha lehet így fokozni — a gyarma­ti szolgahadsereg véréből. Mindez először, ha nem is így megfogalmazva, de megle­hetős határozott élességgel Franciaországban vetődött fel bennem, egy inkább komikus, mintsem filozofikus pillant- ban. Autó csikorgóit és én ugrottam. Azt hittem, hazai reflexeim így diktálták, hogy­ha nem ugróm, az autó kere­kei alá kerülök, s ebben az esetben az sem vigasztalt volna, hogy a kormánykerék­nél a gyengébb nem csinos képviselője ült. Én odábbug- rottam, az autó tovasuhant és ékkor figyeltem fel, hogy Pá­rizsban milyen hallatlan nyu­galommal járkálnak az embe­rek az autók, motorok, autó­buszok között. — Bezzeg ná­lunk — fűztem tovább a gon­dolatot S innen már nem kel­lett hosszú utat bejárni ahhoz, hogy megértsem: ebben a kis epizódban is benne van a mi volt és most már.csak volt szegénységünk. Hisz ebben az országban, amikor a gázkaros Csepel szenzáció volt, amikor az autó feltétlen gazdagságot, s nem is akármilyet jelentett, már több évtizedes múltja volt az autógyártásnak. S vi­gyük tovább a gondolatot: ná­lunk a traktor többé-kevésbé már egyet jelentett a kulák- sággal, s feltétlenül egyet, ha cséplőgép is volt hozzá. Nem azért, mert valakinek volt cséplőgépe, vagy traktora, ha­nem azért, mert csak azoknak lehetett, akiknek holdjaik száma, az alkalmazott cselé­dek, napszámosok munkája — egyszóval a legteljesebb ki­zsákmányolás ezt lehetővé tet­te. Mert még sok kulákgazda- ságban sem volt traktor! Mert nálunk még a burzsoázia is elmaradottabb volt, s nemcsak politikailag, hanem gazdasá­gilag, kultúráltság tekinteté­ben is — éljen bár városon, vagy falun egyaránt. Az Osztrák—Magyar Mo­narchia, majd később a Hort- hy-fasizmus negyedévszázada olyan lehetetlen helyzetet te­remtett ebben az országban. Amikor Széchenyi István meghirdette a maga program­ját, s j ószájadékkal e program megvalósítására is vállalko­zott; amikor oly elkeseredet­ten nyilatkozott a hazai és oly lelkesen — de reálisan — az akkori Nyugat produktumai­ról, Buda és Pest még két vá­ros volt és ha beállt a tél, még a hajóhíd-összeköttetés is megszűnt az akkori Pest-Bu­da két része között. Amikor Magyarországon a honi ipar még mint manufaktúra is bot­ladozva járta a maga útját és a töröktől, némettől sanyarga­tott magyar dolgozó nép őriz­te csak azt, amit őrizni a feu­dális nemesség sem nem tu­dott, sem nem akart — a ma­gyar nyelvet, akkor Goethe és Heine, Byron és Shelly, Vik­tor Hugo, Baudelaire, Rimbaud — ne tartsuk be még az iroda­lomtörténet kronológiáját sem —, olyan magaslatokra emel­te a német, a francia, vagy az angol nyelvet, amelyről Bes- senyeiék, Kazincziék álmodtak, a magyar nyelv viszonylatában, s amely végül is Petőfi, Arany költészetében emelkedett ná­lunk is európai magaslatra. S talán még egy ilyen „ami­kor”-!! Londonnak már a XIX. század elején egymillió, Párizsnak is alig valamivel kevesebb lakosa volt. A történelem tényeiveinem lehet vitatkozni. Mohács előtt Magyarországnak közel annyi lakója volt, mint Angliának, s a török hódoltság után, a Habsburg-németesítés idején és annak jóvoltából is, a ma­gyar nép lélekszáma nem érte el a négymilliót sem, de ekkor már Anglia lakóinak száma meghaladta a húszmilliót! ' Mindezt mindenki, aki csak valamelyest is járatos a törté­nelemben, tudja, vagy leg­alábbis tudnia kellene, ha únos-úntalan nem is vont, vagy von effajta párhuzamot. Tud­tam én is, de párhuzamot, tu­datosan és még ennél mélyeb­ben is akkor vontam, amikor Franciaországot járván, kény­telen-kelletlen meg kellett ál­lapítanom: tizenöt évünk minden nagyszerű erőfeszíté­se ellenére még sok minden­ben előttünk járnak Nyugat fejlett kapitalista országai, amelyekkel konkurrálni nem könnyű feladat. Természete­sen itt nem arról van szó, amiben már reges-régen ők nem konkurrálhatnak velünk, s a történelem előrehaladásá­val, mind nagyobb lesz a mi előnyünk az ő hátrányukra: a felszabadult ember és érte­lem, az emberiesség és a jog olyan gyakorlása, amely való­ban kimeríti e fogalmat, hogy — jogom van valamihez. Az elmúlt években, talán csak már ezrekben lehetne számolni azoknak a turisták­nak a számát, akik megfor­dultak a Nyugat országaiban. A legkülönbözőbb álláspontok, néha a már szinte szektaria­IVyugat: kétféle szemmel szervezet tagjait újabb felada­tok elvégzésére. Az új titkár nem nyit távlatokat a tagság számára. Pedig feladat lenne bőven. Közelednek a hosszú téli es­ték. A KISZ-munka arculatát most már a téli időszak alatt a kulturális élet felé kell irányítani. Van megfelelő kul­túrtermük, rádiójuk, televízió­juk. Szervezzék meg a fiata­lok politikai és szakmai ok­tatását. Rendezzenek kultúr­műsorokat. Igen tetszetős volt és az idősebb munkásoknak is megnyerte tetszését az a vil­lámtréfa, amely a prémium elosztásáról szólt. Ilyet kell többet rendezni. Ezzel apró örömöket tudnak szerezni munkatársaiknak a téli esté­ken. A vállalatnak van foto- felszerlése is. Hasznosítsák ezt a felszerelést a KISZ-fia- talok. hiszen úgy sem hasz­nálja el senki. Készítsenek fényképeket a legjobban dol­gozó munkásokról. A fényké­peket pedig faliújság formá­jában helyezzék el egy-egy üzemben. Fotón keresztül nép­szerűsítsék az idősebb, jól dolgozó munkásokat, hiszen meg is érdemlik és jól is esik ez nekik A termelő munká­ban alakítsanak KlSZ-brigá- dot és indítsanak versenyt a legjobb brigád cím elnyeré­séért. Hiszen nem kétséges, hogy fiatalos lendületükkel, fizikai erejükkel szép ered­ményt tudnak elérni ebben a versenyben. üeladat van bőven, csak 1 hozzá kell fogni a vég rehaj fásához. A tervek és a feladatok végrehajtásához szükséges fiatalok adva van­nak a Sütőipari Vállalat üze­meiben. A KISZ-vezetőségnek kell összefogni és akkor ké­pesek lesznek folytatni azt a megkezdett munkát, amit eg” rövid időre most abbahagytak. A pártszervezet és a KISh városi bizottságától a segítsé­get ehhez a munkához meg­kapják, hiszen eddig is meg­kapták, ha erre igényt tar.ot- tak. Szabó Ferenc munkája után, nagy lelkese déssel végzett. A személyes példamutatással nincs nála hiba. KISZ politikai oktatás­ban is kiváló volt. A termelő- munkában és a társadalmi munkában végzett jó munká­ja eredményeképpen nemrég lett tagjelölt. Semmi oka arra, hogy elkeseredjen. Hiszen érezheti, hogy a vállalat ve­zetősége pozitiven értékeli munkáját. Minden erkölcsi alapja megvan ahhoz, hogy a 25 fiatal KISZ-tagot politi­kailag irányítsa. A KlSZ-tag- ság áldozatkészségét mi sem bizonyítja hűbben, mint az, hogy ez év során, augusztus I-ig az alapszervezethez tar­tozó 25 KISZ-tag 1800 óra társadalmi munkát végzett. Ez igen szép és nagy eredmény. Azt hiszem, hogy a városban nem sok alapszervezet dicse­kedhet ilyen eredménnyel, A Sütőipari Vállalat KlSZ-alap- szervezetének tagjai ott vol­tak a ma már országszerte hí­res Sástó építkezésénél, de az ő munkájuk nyomán lett szebb a kenyérgyár udvara is. Cegítették a pártszervezet ^ munkáját, a tsz-agitá- cióban és a részleges tanács- ;választásoknál. A párttitkár, ; Balogh János elvtárs szerint ; minden feladat megoldásánál ;ott vannak a vállalat KISZ- ; fiataljai. Az ő munkájukra ; mindig lehet számítani. A termelő munkában is szép eredményt értek el. Vál­lalatuknál nemrég szilárdítot­ták meg a technológiai fegyel­met és ezzel kapcsolatban ren­dezték a normákat. Akkori­ban olyan hangulat volt a dol­gozók között, hogy az új nor­mát lehetetlen lesz teljesíteni. Ez a hír eljutott a KISZ alap­szervezethez. Röpgyűlést tar­tottak és elhatározták, hogy ők megmutatják: lehet azt tel­jesíteni. És meg is mutatták... Szép eredményeket értek el eddig, mégis, most valahogy nem akar tovább menni a munka. Mintha a vezetőség nem bízna a tagság erejében. Nem mozgósíthatják az alap­Felépítik a bibliai „Bábel tornyát'' Bagdadban eredeti méreteiben és lehető­leg az eredeti építészeti sajá­tosságok figyelembevételével megépíteni. Persze, rögtön fel­merült az az ötlet is, hogy minden esztendőben megren­dezzék a ,.Bábeli torony ícsjtt» válját”. < Irak fővárosában idegenfor­< galmi attrakcióként fel akar­ják építeni a bibliai Bábel < tornyát, amely a hagyományok Aszerint, annak idején Bagdad­étól 113 kilométernyire feküdt <és i. e. 479-ben rombolták le. í A tornyot mo&t igyekeznek Folytatni kell!... mertették a dolgozókkal, mi lyen lehetőségek vannak a üzemben arra, hogy politika ismereteiket bővíthessék. AZ EMBEREKKEL VAL( ALAPOS FOGLALKOZÁS, í tanulással kapcsolatos problé mák megbeszélésének eredmé nye, hogy a kommunistái mellett negyven pártonkívül is jelentkezett a pártoktatásor való részvételre. A pártszervezet gondja vol a propagandisták biztosítási is. Hat propagandistát osztot­tak be, közülük négyen állan dó tanfolyamvezetők, ketter pedig kisegítők lesznek. A propagandisták, egy kivételé vei, több éves tapasztalattá rendelkező előadók. R á d u 1 > Lajos elvtárs, a párttitkár több mint tíz esztendeje vési részt a pártoktatási munkában — most 6 vezeti a gazdaság- politikai szemináriumot. * Az idén az Egri Dohánygyár dolgozóinak mintegy egyhar- mada vesz részt gazdasági és politikai oktatásban. Bizonyos, hogy a tanulás, nem is sok idő múlva, éreztetni fogja kedvező hatását az üzem min­dennapi munkájában is, hiszen igazán jól dolgozni, szakmai­lag képzett, politikai szem­pontból világosan látó, művelt munkások tudnak. —d.— több segítséget. Űj oktatási forma az üzemben a „Tudo­mányos világnézet alapisme­retei” tanfolyam, amely iránt szintén nagy volt az érdeklő­dés. A KOMMUNISTÁK mellett számos pártonkívüli is jelent­kezett — az oktatáson rész­vevőknek mintegy negyven százaléka. A pártszervezet ve­zetői, a pártonkívüliek bevo­nására is nagy gondot fordí­tottak — és ebben a munká­ban igénybe vették a tömeg­szervezetek vezetőinek segítsé­gét is. Elsősorban a KISZ- titkárral és a szakszervezeti bizottság titkárával beszélték meg, kik azok az aktivisták, akiknek pártoktatásban való ' részvételét javasolják. Ugyan­akkor mindegyik tömegszerve­zet ismertette tagjaival, ho­gyan lehet bekapcsolódni a i pártoktatásba. Az üzem párt- szervezetének vezetői, a párt- | tagokkal való beszélgetés : mellett arra is szakítottak i időt, hogy foglalkozzanak a 1 pártoktatásra jelentkező tö- i megszervezeti tagokkal is. A i pártonkívüliek bevonását se- ] gítette az is, hogy a pártbi- j «almiak, akik különböző í Jzemreszekben dolgoznak, *­kommunisták; Az üzem veze­tői a Marxista Esti Egyetemen tanultak hasznosításával igye­keznek jobbá tenni munkáju­kat. Tanfolyamokat szervezett a KISZ, munkásakadémiát a szakszervezet. A pártszervezet pedig négy tanfolyam meg- -rzervegésével teremtette meg a lehetőséget arra, hogy min­denki érdeklődési körének és képzettségének megfelelő fo­kon sajátítsa el a marxizmus— leninizmus ismereteit. A pártokiatás megkezdését, mirt az előző években, az idén ic aiaiv előkészítés előz­te meg. A Sg/ár pártalapszer- VcVétének vezetősége három két-i'ét tagú bizottságot ala­kítva, minden egyes párttag­gal megbeszélte, milyen okta­tási formában, milyen fokon kíván továbikNmlni. A legtöbb jelentkező a „Marxizmus—leninizmus alap­ismeretei” tanfolyam első év­folyamára akadt. Itt az idén harmincnégyen tanulíiak. Meg­szervezték az „IdŐB.zR.tú kérdé­se-” tanfolyamát, erre java­részt pártonkívüliek jelentkez­tek. Az üzem műsJf ki vezetői, a gazdaságpolitikai tanfolyam üzemi tagozatát végzik az ; idén, munkájukhoz ez Ad leg­„A párttag kötelessége; hogy ... szakadatlanul fej­lessze politikai és szakmai tudását, gazdasági művelt­ségét, sajátítsa el a marxiz- mus-Ieninizmus alapjait”. (Az MSZMP szervezeti sza­bályzatából.) AMIKOR BEKÖSZÖNT AZ ŐSZ, ez egyben a tanulás megkezdésének idejét is jelen­ti. Ilyenkor nemcsak a gyer­mekek, hanem az idősebbek is hozzálátnak, hogy pótolják a mulasztottakat, fejlesszék szakmai, politikai tudásukat, gyarapítsák általános művelt­ségüket, mert fejlődő orszá­gunknak műveltebb, alapo­sabb szakmai ismeretekkel rendelkező dolgozókra van szüksége. Az Egri Dohány­gyárban szép példáját tr ennek. Az üzem dolgozómat mintegy egyharmada tanul. Van, aki általános iskoláját fejezi be, mások technikumba jelentkeztek, hogy szakmai tu­dásukat fejlesszék, többségük politikai ismereteit kívánja bővíteni a pártoktatás kere­tében, hogy alaposabban, he­lyesebben értékelhesse napja­ink eseményeit. Tanulnak és mint annyi másban, ebben is a kommunisták matatnak pél­dát. Az üzem vezetői, dolgozói közül harminchaian járnak külöböző iskolákba — általá­nos iskolától az egyetemig. Közülük mintegy harmincán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom