Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

1961. október 1., vasárnap népújság 3 Kiaknázatlan kincsek Heves megye - kis Magyar- Ország. Az alföldi részen gaz­dagon fizet a búza, folyói, pa­takjai halat adnak, hegyeinek mélye ércet és szenet rejt, er­dei szinte csábítják pihenőre a munkában megfáradt embert. A bérceken várak omlatag kö­vei regélnek a régmúlt hősi harcairól. Csoda-e hát, hogy megyénk mágnesként vonzza az idegeneket. Az ország mesz- szi tájainak lakói keresik fel a Bükk fenséges nyugalmú erde­it, a Mátra lankás tájait, s történelmi időkről vallatják az egri vár romjait. Kincseket őriz ez a megye — de sokszor megfeledkezünk e kincsekről. Kiaknázatlanul maradnak, pe­dig bevételt jelentenének sző­kébb hazánknak, a megyének, s valutát az országnak. Sokkal nagyobb lehetőségei lennének az idegenforgalomnak, erről tanúskodnak a népi ellenőrök jelentései, akik a megye ide­genforgalmának helyzetét vizsgálták az elmúlt hetekben. Csupán néhány, de igen meg­szívlelendő tapasztalat. A Bükk-hegység festői része a Szalaj ka-völgy, mely a váro­siaknak kedves kiránduló he lye, de nagyforgalmú üdülő­hely is lehetne, ha Szilvásvá­rad — melynek határában van — jobban felkészülne a vendé­gek fogadására. Sajnos, az ide­tévedt utazó ellátása egyálta­lán nincs biztosítva, nincs megfelelő étterem, cukrászda, és még az üzletek sem úgy tartanak nyitva, hogy hideg ételről lehetne gondoskodni. Az utcák sötétek, porosak, a fizetővendégszolgálat megszer­vezése minimális. Pedig meg­térülne gyorsan az itt befek­tetett összeg. Sajnos, itt még a meglevő lehetőségeket sem használják ki. A község bevé­tele az elmúlt két esztendő­ben az üdülőhelyi díjakból 44 és félezer forint volt. Ebből felhasználtak összesen kettő­ezer forintot! Megyénk másik, igen sok b'éisxás intézmény részvételével készül az országos vízgazdálkodási keretterv zésében, széles szakmai közvé­lemény előtt kerül majd sor. (MTI) A kormány ez év elején ha tározatot hozott az országos vízgazdálkodási keretterv el­készítéséről. Az országos vízgazdálkodási keretterv két részből áll majd. Az egyik az ország egész te­rületére vonatkozóan tartal­mazza a vízgazdálkodás fej­lesztési lehetőségeit, a másik rész ugyanezt az ország 13 víz­gyűjtő területére bontja, s a főbb adatokat megyei, járási és községi részletességgel is közli. Részletes időbeli üteme­zést ugyan nem ad a keret­terv, de mégis három fő sza­kaszra oszlik. Az első össz­hangban áll a népgazdaság 20 éves távlati tervével, a másik az utána következő 15—20 év tóiát a 2000-ig terjedő idő­szak, majd azok a tervek, amelyeknek szükségessége és elvi lehetősége már most lát­ható, de a következő évtize­dekben még nem oldhatók meg. A most már széles körben megindult munkában — a fel­adat átfogó, komplex jellegé­nek megfelelően — a szakem­berek és intézmények 6zóles köre vesz részt. Csak a munka irányításába, összehangolásá­ba mintegy húsz országos szerv, főhatóság kapcsolódott be, az összes részvevő intéz­mények ss kutató intézetek, vállalatoki közigazgatási és gazdasági szervek —» száma pe­dig meghaladja a kétszázat. Az 1963 végére elkészülő ke­retterv társadalmi bírálatára ' a hidrológiai társaság ezerve­nyaralót vonzó helye a gyógy­vizéről híres Bükkszék. Na­gyobb forgalomra azonban itt sem lehet számítani, mert az üdülők ellátása teljesen meg­oldatlan. A földművesszövet­kezet kezelésében levő ven­déglő kicsi és a kevés még rá­adásul rossz is. Nagy szükség lenne a fürdő és a hozzá tarto­zó épületek bővítésére is. Sok olyan hely van a me­gyében, melyeket az ismerte­ken túl be lehetne kapcsolni az idegenforgalomba, mert ér­deklődésre számot tartó épüle­tei vannak. A siroki vár, a kisnánai őrtorony, a bélapát­falvi kolostor, a szarvaskői vár sok látogatót vonzana — ha egyáltalán ismernék. A népi ellenőröknek, csu­pán néhány észrevétele ez. Most, amikor már csökkenő­ben van az idegenforgalom, s értékelve az esztendő tapasz­talatait, készülődünk a követ­kező évre, nem szabadna ezekről sem megfeledkezni. S amikor egy sor más idegen- forgalmi probléma (a vendé­gek elhelyezése, az ellátás megjavítása, stb.) megoldásán fáradoznak az illetékesek, gondoljanak arra, hogy ezek a kincsek se maradjanak kiak­názatlanul. — deák — Megjeleni a Termelő­szövetkezeti Híradó legújabb száma A Heves megyei tanács VB mezőgazdasági osztályának he­lyes kezdemenyezése folytan rendszeresen tájékoztatja a megye közös gazdaságainak vezetőit, szakembereit a ha­vonként megjelenő Termelő­szövetkezeti Híradó. A legújabb számban Bruck­ner József, a tiszanánai Petőfi Tsz főagronómusa a talajelő­készítés legjobb módszereit is­merteti a Tárná menti földek sajátosságait figyelembe véve. A termelőszövetkezetek táblá- sításáról Sárközi József mér­nök ad tájékoztatót, Havasi Lajos megyei erdészeti, vadá­szati felügyelő a vadkárral kapcsolatos problémákat is­merteti. Olvashatnak a szö­vetkezetek vezetői az 1962-es tervkészítésről is, amelyet Fi- csor Béla terv-közgadász is­mertet, A Termelőszövetkezeti Hír­adó legújabb száma csaknem valamennyi aktuális mezőgaz­dasági kérdésre szakszerű, részletes választ ad, tehát nyu­godtan lehet ajánlani a terme­lőszövetkezetek vezetőinek, mezőgazdasági szakemberei­nek egyaránt. A BARABAMI EXPEDÍCIÓ Ünneprontó előszó: Kedves olvasó! Bizo­nyára csodálkozol, hogy a regény gyé­mántdiplomás tudó­sai — kivéve a Böl­cset, a Föcsillagászt — nagyon buták, annyit se tudnak, mint egy leesett mák­szem. De sebaj, mert a Bölcs megmagyaráz nekik mindent, s mi­re a regény befejező­dik, ők — még az ér­telmetlené bbje is! — egészen használható emberekké válnak. Ravasz dolog ez, tu­dod, Kedves Olvasó, és a Te bőrödre megy a játék. Ezekre a buta kollégákra azért van szükség csupán, mert az iró nem meri a szemedbe mondani, hogy... szóval no, hogy nincs valami nagy véleménnyel a felkészültségedről. Ügy, hogy mikor a Bölcs és a szürke kis tudósocskák beszél­getnek, vedd úgy, mintha az író első­személyben társalog­na veled. Nem, ne gondold, hogy ebben a párbe­szédben Te vagy a Bölcs. Az előző fejezetek tartalma: B arabán­ban űrhajós expedí­ciót szerveznek a Pluto titkainak felde­rítésére. 150. fejezet: Aztán az űrhajóban helyet foglalt a Bölcs. Mellette négy tudo­mányos munkatárs tisztította a kabint, olajos rongydarabok­kal törölgették az al­katrészeket. — No, most fel­emelkedtünk, s elsza­kadtunk a Földtől — mondja a Bölcs —, s a bejelentést döbbe­netes csend fogadja. — Hát hogyan? Mi­kor felemelkedünk egyúttal el is szaka­dunk a Földtől — tát­ja száját arasznyira az egyik. — Azt hit­tem, olcsóbban is megússzak — teszi hozzá tűnődve. De a Bölcs, aki már az érettségin is jól állt matematikából, még a Héron képletre is emlékszik, fölénye­sen megmagyarázza, mi is a helyzet, s fel­kiált. — No, most érünk a Saturnus gyűrűje mellé! — Hehehe ... Mi­lyen érdekes, még gyűrűje is van ennek a Saturnusnak — ka- carászik dr. Galakti­ka, aki 80 évet mor­zsolt le a cambridgei obszervatóriumban. — Nem érdekes dolog ez? — Az még semmi, hogy gyűrű, de ez a név! Miért Saturnus? Nincs itt valami saj­tóhiba? Nem szatír akar az lenni? Ugye, ahol Venus van, ami nemcsak cipőpaszta- márka és csonkakezű szobor, no meg gyű­rű, szóval ott... — motyorog dr. Antita- lentum. — Kérem ez a gyű­rű nagyon komoly dolog — mondja a Bölcs. És még elbeszélget­nek Kopemikusról, akiről megtudják, hogy lengyel volt és Miklósnak keresztel­ték, Galileiről, aki erősen kötötte az ebet a karóhoz, hogy igenis, gömbölyű a Föld, Pitagórászról, aki apróhirdetéssel kereste azt a bizonyos pontot, és Precíz Je­nőről, aki szintén csi­nált valamit. Közben repült az űrhajó, s az emberek nyakra-főre okos­kodtak. Mire lefény­képezték a Plútót, a Nóbel-dijas kollé­gák már minden pél­dát meg tudtak olda­ni, ami a harmadikos számtankönyvben sze­repelt, fölényes biz­tonsággal számoltak a négy alapművelet kö­rében, sőt néhányan már a hármas­szabállyal is kacér­kodtak. ... Ök, akik téged képviselnek, Kedves Olvasó, mert helyet­ted ültek be az űrha­jó kabinjába. A Bölcs reméli, hogy Te is velük okoskodtál. (garas) ^W^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMAMMVAVSAAAAAAAA/SAAAA/WNAAAAA\W/VWVAAAAAAAAA/AAAAA/AAAAAWWSAAAM/WSAAAAA ISMERD MEG HAZÁDAT Hortobágy ritka szárnyasok, kócsagok, gémek és azóta kiveszett ma- dárfajták tarkították a Horto­bágy állatvilágát. Hatalmas ál­lattenyésztés folyt a Nagy-Al- földön. Olyan idők is voltak, amikor kétszázezer birkát neveltek a pusztán. A magyar pusztának, réteknek, erdőknek a török időkben kezdődött a pusztulá­sa. Az erdők nagy részét ki­vágták, kellett a fa az erődít­mények építéséhez. Az erdő­irtással elvitték a vizet és így az éghajlatot is a Hortobágy- ról. A puszta népe szétszéledt. A falvak eltűntek. A terméket­lenné vált földeken nem volt biztosított a megélhetés. Csak pásztorok, csikósok maradtak, akik virtusból, vagy jó pénzért lóháton végig nyargaltak a ki­lenc lyukú híd kökarján vagy ostorpárbajt vívtak és bog­rácsgulyást főztek az erre ve­tődő idegeneknek. Kíváncsi és szemlélődő idegen mindig akadt, mert látnivaló régen is volt, meg ma is. Hogy pihentünk egy nagyot és kibeszélgettük magunkat a kékgatyás, zsíros kalapú, hosz- szú botjára támaszkodó gulyás­sal, tovább indulunk, miköz­ben a gulyás visszaparancsolja az utánunk somfordáló, nyáját rendben tartó puliját. Kilomé­ternyire zabolátlan, táncoló, szilaj, fiatal csikókból álló mér neshez érünk. Fiatal, szemre- való, huncutkás szemű csikó­sokat köszöntünk. Távolabb megint csak a végtelen, kása­vagy kőporszerű foltok. Kevés sárgaszínű székfű kurta virága és a kékfejű, hosszabb szárú szalmavirág tarkítja az egy­hangú pusztai képet. A szik­nek minden fajtája megtalál­ható itt. A szik a nagyon ősi, régi tenger visszamaradt sója a földeken. Ezután már termő területe­ken járunk, de a Csárdától nem messzebb, mint négy—öt­kilométer sugarú körzetben. A sok-sok, távolról ide érkező munkásnak itt látni már mun­kájának eredményét, akik szik­javítással, öntözéssel és fásí­tással küzdenek az elvadult természet ellen. Az ember har­ca ez a természettel. Az ő keze által válik termővé ez a „szűz­föld”, ez a töretlen gulya- és birkalegelő. Látni már itt vég­telen gabonatáblákat, rozsot, búzát és kukoricát. Vissza akarják hódítani a földet, amennyit csak lehet. Ha sike­rül ez a harc, akkor a Horto­bágy újra az igazi állattenyész­tés hazája lesz. Fáradtan, szinte kimerültén érkezünk meg az esti borulás­ra forduló szürkületben a Csárdához. Bura Zsiga bácsi, a hírét füredi cigányprímás, ko­rát meghazudtoló frisseséggel húzza és énekli a szebbnél szebb betyámótákat. A hal. paprikás elkészültéig az Alföld fejlődéséről esik szó. A szakemberek szerint a puszta igazi „orvossága” a víz. Ezt már a működő állami gaz-' daságok bebizonyították. Az\ öntözőcsatornák partjain fák és virágok, és rizsföldek virul-. nak. Az 52 000 kát. hold terü­letből 1200 holdnyi a halas­tavak területe. Az új, a mai Hortobágyon egy új „honfog­lalás” van kialakulóban. Ügyes öntözőberendezések per­metezik a „műesöt” a földekre és teszik termővé, hasznossá. Persze, lehet, hogy kevesebb lesz a puszta romantikája, ke­vesebb lesz a délibáb, de több lesz itt a kenyér, az élet. Szedelözködünk. A Csárda falán olvasom az emléktáblát, hogy itt járt Petőfi 1842-ben. Jókainak „Sárga rózsa” című munkája örökíti meg az öreg csárda épületét. Móricz Zsig- mond gyakori látogatója volt az Alföldnek, az itteni táj és nép életének leírása munkássá­gának legszebb fejezetei. A kilenclyukú hídon állva, nagyszerű látványban gyönyör­ködünk. Az esti alkonyt óriási vörös napkorong uralja és bí­borba borítja a Hortobágy fo­lyót takaró szürkés-zöld su- lyomszőnyeget. A szivárvány lebukó íve messze, a pusztán egy fehér tanyára zuhan és kí­sérteties fénnyel borítja be a rónaságot... Milyen csodálatos is az Al­föld ... Okos AfifcÉps Levél Tocsef bácsinak Gyöngyösre Sokszor hallottam, amint Tocsef bácsit a legjobb kerté- szék között emlegették Gyöngyös környékén. Sokszor hallott tam és később meg is győződtem róla, hogy csodaszámba me­nő paprikát, egyéb kertészeti növényt nevel. Kóstoltam is a keze nyomán nőtt húsos, ízes paprikát a Dimitrov Tsz ker­tészetében, s újfent csak dicsérni tudtam szorgalmát, szak­értelmét. Néhány nappal ezelőtt pedig arról értesültem, hogy az a paprika, amelyet a gyöngyösi Dimitrov Tsz kertészetében Tocsef bácsi irányítása alatt neveltek, az erfurti nemzetközi kertészeti kiállításon aranyérmet nyert. Már a gratuláció szövegét fogalmaztam, mikor lapunk gyöngyösi kiadásának alapján meglepő nyilatokzat ötlött szemembe. A nyilatkoza­tot, bárhogy is néztem, mindenképpen furcsának tűnt és azt hiszem ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. A követke­zőt olvashattuk: „... jövőre már magot is adunk el ebből a fajtából, de .. .csak távolabbi vidékekre — nem a megye területére...” Megütköztem rajta, mert ez a kijelentés azt az elvet takarja, hogy Tocsef bácsi nem akar „megküzdeni” a megye­beli konkurenciával, nem akarja, hogy az őáltala termesztett magból máshol is aranyérmes paprikát neveljenek. Azt ol­vashattuk ki belőle, nem akarja, hogy más Heves megyei termelőszövetkezet is nagyobb jövedelmet szerezzen, nagyobb erkölcsi sikert arasson a paprikával. Azzal a nemes fajtával, amely aranyérmet hozott a Dimitrov Tsz-nek. Tévedés lenne azt hinni, azért emelek szót ebben az ügyben, mintha sajnálnám a dunántúliaktól, vagy éppen az alföldiektől az aranyérmes paprika-magját. Hiszen az ott ter­mett zöldségek is ugyanúgy az ország jobb ellátását szolgál­ják, mint a gyöngyösiek. Az ott termett paprika is a mi örö­münkre szerez aranyérmet, a mi élelmezési helyzetünket ja­vítja. A véleménykülönbség az elv miatt adódott. Az elv miatt, amelyből kiérződik a régimódi gondolkodás, az egykori kíméletlen piaci törvények hatása, amely a kapitalizmusban arra kényszerítette a legkiválóbb szakembereket, hogy tu­dásukat féltve őrizzék a konkurrencia elől, hogy a piacot egyedül uralhassák, keresett termékeikkel. Abban a tényben, hogy Tocsef bácsi a konkurrenciától tartva, nem akar híres paprikájának magjából a Heves megyei tsz-eknek adni, ez az elv világlik ki, s az, hogy a mezőgazdaság átszervezésével elvetett „mag”, a szocialista módon való gondolkodás még nem ért be mindenütt, s nem hozott olyan kiváló egyedeket, mint Tocsef bácsi paprikamagja. A közösségi gondolat még további növelésre, ápolásra, nemesítésre szorul, ez világlik ki a fent idézett nyilatkozatból, bár azt is örömmel lehet már megállapítani; egyre több önkéntes „kertész” akad, hogy ebből a törékeny palántából életerős szárat növeljen. Ennek a folyamatnak Tocsef bácsi is tanúja lehet. Ele­gendő csak ennek a híres paprikamagnak az eredetére utalni Amint elmondotta, ezt a magot nemrég hozta hazájából, Bulgáriából. Az ottani kertészek, lám nem féltek attól, hogy kiváló paprikájukkal Tocsef bácsi aranyérmet nyer Erfurt­ban. Pedig a bolgár kertészek ■paprikájának volt éppen s versenytársa. Mégis, önzetlenüf$&dták a legkiválóbb fajták magjait, mert tudták, — barátoknak adják, hogy a magyar paprika sikere az ö sikerük is, s örömükre válik, ha a szom­szédjuk is hasonló szép termést tud produkálni, mint az övék, ök így értelmezik a „konkurrenciát”, s nem olyan téves mó­don, mint Tocsef bácsi, aki attól fél, hogy szomszédjaiban is hasonló sikert érnek el a parika-termelésben. Aggódása teljesen felesleges. Az, hogy más Heves me­gyei termelőszövetkezetekben is aranyérmes paprikát ter­melnek, cseppet sem rontja a Dimitrov Tsz és Tocsef bácsi érdemét. Sőt! Egyre nagyobb megbecsülésnek örvend majd a többi híres Heves megyei paprikatermelő kertész körében, ha újabb aranyérmeket hoz a Bulgáriából idekerült, Gyön­gyösön tovább nemesített paprikamag. Az erfurti siker így lesz teljes. S én bízom abban, hogy Tocsef bácsi és a Dimitrov Tsz nem tagad meg semmiféle támogatást, szaktanácsot a többi Heves megyei tsz-től, hogy közkincsé válik az aranyérmes paprika magja. S az a nagy szakértelem, sok évtizednyi tapasztalat is, amelyet Tocsef bácsi oly nehéz körülmények: az elnyomás és a piac kegyet­len törvényeinek idejében szerzett. Bízom abban, hogy a tudás magját sok-sok fiatal kertészetet kedvelő szövetkezeti tag szerzi meg Tocsef bácsi kertészetében, hogy világhíres kertészeket nevel majd, akik Gyöngyösön és az ország ter­melőszövetkezeteiben hasznosítják tudásukat, s viszik el idős mesterük jó hírét. S a szövetkezetek között kiala­kult baráti kapcsolat nyomán tovább terebélyesedik a test­véri segítés, az önzetlen támogatás, a tapasztalatok kicseré­lésének, a közösségi összefogás gondolata. Ebben bízva küldi e sorokat, további sikereket kívánva: Kovács Endre Gazdátlan műalkotás Ez a szép­művű kőurna Casagrande Marco (1804— 1880.) olasz szobrászmű­vésznek, az egri főszékesegyház egyik dekoráto- rának alkotása. A művész a ré­gen kihalt Végh- családnak ké­szítette aján­dékképpen. Hajdan az ur­nát szüretek al­kalmával olaj­jal töltötték meg és benne kócot égettek. Ennek a fényé­nél mulatoztak. Az urna a Ráchegy tetején áll, mindenki­től elhagyatot­tan, egy szántó­föld sarkában. Nagyszerű alko­tás, de kár, hogy alig isme­rik még az eg­riek is és senki sem gyönyör­ködhet benne. Városunkban kevés a szobor. Ezzel a remekművű kőurnával érdemes lenne Eger egyik parkját díszíteni. Felhívjuk erre » Műemlék Bizottság figyelmét. A rónaság csak a gyalogos embernek mutatja meg igazi arculatát. Aki vonaton utazik a Hortobágyon át, az csak a barna, sós, szikes foltokat, kék* lő szalmavirágot és néhány ta­nyaközpontot lát. És csak­ugyan, a hajdani hortobágyi csárda adja az Alföld kultúr- központját. Itt száll le a vonat­ról az utasember, ide érkeznek a kirándulók és turisták autó­buszai, ide jönnek a dolgozók százai, itt vannak az állami gazdaságok irodái és telep­helye, és innen indul el a kí­váncsi ember Hortobágyot lát­ni. Hogy a Hortobágy folyóról — amely Tiszalök és Tiszapal- konya között, a Keleti és Nyu­gati Főcsatorna deltájából in­dul és valahol a Nyugati Fő­csatornával, az Alföld déli ré­szének rizstelepei és halasta­vainak táplálása közben vész el — kapta-e az Alföld nevét, vagy fordítva, azt már nem keres­tem, de az állomás maga a fo­lyóról kapta nevét. Rekkenö hőségben indul­tunk a fehéren világító, hatal­mas szikes foltokon, füves te­repet alig látni, csak a bíbic visítása, kiáltása jelzi messzi­ről, hogy a közelben víznek kell lenni. Juh-hodályok, gu­lyaállások, régi-ősi építmények és itt már legelő is mutatko­zik, szinte jólesik látni a zöl­dellő füvet. Nem messze meg­látom a kondát. A sárszínű fol­tokról galamb nagyságú csér ugrik fel előttünk. Ezt a ma­darat nem is látni máshol az országban, csak a pusztán. Valamikor bőven volt itt víz ül nád = mondja kísérőnk ■?-,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom