Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-31 / 257. szám
1961. október 81., kedd NfPÜJSÄO 3 A világ politikai térképének változása 1919—1961 N. Sz. Hruscsov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán az SZKP programjáról tartott beszédében megemlékezett a világ politikai térkénének változásáról, amely alig több mint négy évtized alatt zajlott le. A világ politikai térképén hatalmas változás ment végbe 1919 óta. Míg 1919-ben a szocialista világ területe az egész Föld területének 16 százalékára, la- kossága pedig a Föld lakóinak 7,8 százalékára terjedt csak ki, addig 1961-ben a szocialista világ a Föld területének 35,5 százalékát, lakosságának 35,9 százalékát teszi ki. A világ politikai térképén bekövetkezett második igen fontos változás az 1919 óta felszabadult gyarmati és félgyarmati területek kategóriájának megjelenése. A XXII. pártkongresszus idején a Föld területének több mint felét, pontosabban 53,4 százalékát, lakosságának pedig 40,7 százalékát az 1919 óta függetlenséget nyert volt gyarmati és félgyarmati országok és területek alkotják. LAKOSSÁG LAKOSSÁG TERÜLET szocialista világ i;r» imperialista nagyhatalmak Bdffga és gyarmataik Kllillllllllllllli: sgyébkapitalisla országok MaMj agy éh gyarmatok és ie/gyarmatok A vezető imperialista nagyhatalmak és gyarmataik részesedése viszont jelentős mértékben csökkent, amint ez a térképünkön levő kördiagrammokról szemléletesen kitűnik. Területi részesedésük 44,5 százalékról 13,7 százalékra, a Föld lakosságában való részarányuk pedig 48,1 százalékról 17,9 százalékra esett vissza. A vezető imperialista nagyhatalmak mellett csökkent az egyéb kapitalista országok területének és lakosságának részaránya is. A nagy erőfeszítés eredményét A hevesi és a füzesabonyi járás befejezte a vetést Az esőt nélkülöző föld kegyetlen volt ezen az őszön az emberhez. Megkeményedett a föld, s a legtöbb helyen háromszor akkora erőfeszítéssel lehetett csak elkészíteni az őszi vetések magágyát, mint máskor. De az ember nem azért adta nemrégen össze erejét mindenütt, hogy megtorpanjon, ha nehézséggel kerül szembe. Hatalmas erőfeszítéssel végezte munkáját, s még hozzá nagyszerűen. Ügy, hogy szombaton délelőtt két járásunkból, a hevesiből és a füzesabonyiból már az a hír kelt szárnyra: a közös gazdaságok tagjai, a gépállomások dolgozói vasárnap még egy neki- gyürkőzéssel befejezik a ve tést. S így is történt. Azokban a községekben, ahol volt még mit tenni, reggel hat órakor munkához kezdtek vasárnap is. Tiszanánán B Kömlő felé vezető út baloldalán G—35-ös, Zetor, Szuper- Zetor munkálkodott — hirtelen meg sem lehetett számolni, hány. Körülöttük lovaskocsik —, hozták a vetőmagutánpótlást. Emiatt ugyanis nem lehetett megállni, amikor a munkát olyan alaposan, körültekintően szervezték meg mindenütt. A község határában mintegy negyven erőgép dolgozott. Komlóról, Kisköréről — -hol már végeztek a vetéssel — ide irányította a felszabadult gépeket a Tamaszentmiklósi Gépállomás, s velük együtt munkába indultak reggel a tsz-ek saját erőgépei is. Délelőtt tizenegy óra tájban £ Tisza-part felé húzódó Diny- ftyésháton jártunk. A földúttól nem messze, egy tábla szélén két traktoros, Dómján István és Galambos Sándor, Vékony Zsigmond vetőgépkezelővel az egyik gép után kötött boronát igazította. Megálltunk mellettük. — Sok van még? — kérdeztük, s a válasz: — Éppen most végeztünk. Már csak egyszer végig kell menni a boronával, s elszórni a forgókon a magot. Utána mehetünk haza, mosdani, televíziót nézni, mert ezzel a Diny- nyésháton be is fejeződött az őszi vetési munka. Az utolsó negyven holdon mi szórtuk el a magot. Később megtudtuk, hogy nemcsak a Dinnyésháton állt ilyen jól a munka vasárnap délelőtt. Az első órák teljesítményei alapján mindenki nyugodtan jelentette ki: — Ezzel a vasárnapi munkával Tiszanána termelőszövetkezetei lényegében befejezték az egész hatalmas határban a vetést. Azoknak, akik még nem végeztek délelőtt feladatukkal, délben ebédet vittek ki a földekre. Így a most egyesült termelőszövetkezetekből alakult Békeharcos Tsz harminc holddal több búzát is el tudott vetni a tervezettnél. Ez pedig nagy teljesítmény, most, amikor nemcsak arra törekszünk, hogy a vetőmagvak idejében a földbe kerüljenek, hanem arra is: minél több legyen a vetésünk. Tiszanánán kívül még .e Alanyban végeztek nagy munkát a tsz tagok és gépállomási dolgozók vasárnap. A járásban úgy számították, hogy ha a rendkívül nehéz körülmények között dolgozó átányiak is jó eredményről számolhatnak be e nap után, teljes egészében elkészülhet a jelentés: elvetettünk 19 840 holdnyi őszi búzát, 1470 hold rozsot, ötezer helyett 5270 hold őszi árpát, s 870 hold takarmánykeveréket. A községben igyekeztek is a lehető legnagyobb erővel dolgozni a Kossuth és a Dózsa fsz-ekben, ahol még volt vetni való. A másik két közös gazdaság, a Petőfi és az Üj Elet ugyanis hamarabb végzett a vetéssel és az ősziek betakarításával is. A Dózsa és a Kossuth Tsz- ben összesen huszonhat gép dolgozott, s az egész napi eredmény 140 holdnyi vetés, amely nyomán mindkét közös gazdaságban mindössze egész kevés, talán egynapi munka maradt. Olyan csekély meny- nyiség ez, amely jószerint semmit sem változtat az egész járás nagyszerű teljesítményének egészén. A füzesabonyi járásban is, mint a hevesiben, ugyancsak két községben végeztek nagyobb munkát vasárnap, hogy a vetést mindenütt befejezettnek nyilváníthassák. Az egyik helyen, Kompolton, az Üj Barázda Tsz tagsága fogott kora reggel munkához, Sóhalmon pedig a Kossuth tagjai igyekeztek elvetni az utolsó holdakat is. Mindkét község termelőszövetkezete a Füzesabonyi Gépállomás körzetéhez tartozik. De mit számított most a körzeti beosztás, amikor az utolsó erőfeszítésről volt szó! Segítséget kértek Sarudról, s az ottani traktorosok azonnali indulással feleltek a hívó szóra. Dolgoztak SziháLmon, Kompolton egyaránt, hogy vasárnap estére földbe kerülhessen az utolsó zsák mag. S a jelentés ebből a járásból is útnak indult, befejezettnek tekintjük a vetést a vasárnapi munka nyomán, mert tizenhatezer holdnyi vetési munkánkkal végeztünk. Elvetettünk 3703 hold nagy termőképességű búzát, 1614 hold őszi árpát, 741 hold takarmány- keveréket, 850 hold repcét. A szorgalmas vasárnapi munka a földeken meghozta tehát eredményét, sikert, dicsőséget mindkét járás termelőszövetkezeteinek. Izgalmas napok voltak az utolsók, Hevesen, s Füzesabonyban egyaránt, de földben van a mag, a jövő évi kenyér egy része — s ez megér minden fáradozást, idegfeszültséget. így nyugod- tabban folytatódhat az a munka. ami még hátra van, az őszi mélyszántás, s az ősziek betakarítása, amelyre ugyancsak néhány napot szánnak mindössze, Hevesen és Füzesabonyban egyaránt. Weidinger László A% „őszirózsás“ forradalomra emlékezünk • . • Negyvenhárom évvel ezelőtt, 1918 október 31-én tőrt ki Budapesten az őszirózsás forradalom. Az első világháború vesztes csatáiból hazaözönlő katonák őszirózsát tűztek sapkájukra, innen ered a forradalom neve is. Katonatömegek — „katona- ruhába bujtatott munkások és parasztok” — vívták meg ezt a polgári forradalmat a radikális polgárság vezetésével. 1918 október 31-e valósította meg a 48-as márciusi forradalom egyik fő célkitűzését, a szakadást Ausztriától. Ez a forradalom teremtette meg az önálló Magyar- országot, a Habsburg dinasztiától független magyar államot. 1918 esős október végén, mikor Budapesten győzött a forradalom, az Osztrák—Magyar Monarchia valamennyi nemzetisége már megalakította a Nemzeti Tanácsot. Ezek a tanácsok szentesítették a nemzeti függetlenségre törekvő, elnyomott népek vágyát, s kimondták a halálos ítéletet a háború és a forradalmak viharában elbukott Monarchia felett. Nyugat-Európában a polgári forradalmak már a múlt században győzedelmeskedtek. Szétzúzták a reakciós dinasztiák uralmát, többé- kevésbé megoldották a földkérdést, törvényerőre emelték az alapvető emberi jogokat. Európa keleti államaiban, így Magyarországon is, a forradalmi kísérletre az ellenforradalmi reakció tett pontot, s a felkeléseket, a forradalmi megmozdulásokat még teljesebb jogfosztottság követte. Éppen azért az első világháború polgári forradalmainak Kelet-Európábán olyan feladatokat kellett megoldaniok, amelyeken Nyugat már rég túl volt. S mikor a parlamentben és az utcán ismét forradalmi erők vették kezükbe a kezdeményezést a készülő forradalmak indulójában egyre hallhatóbbá vált a proletariátus hangja. így történt ez Magyarországon is 1918 őszén. Ez a forradalom megvalósította azokat a célkitűzéseket, amelyeket a magyar polgári gondolkodók legjobbjai tűztek zászlajukra, s ugyanakkor optimális feltételeket teremtett a korszerű, igazán progresszív, nemzetközileg is előremutató küzdelem, a proletariátus harca számára. 1918 októberében mérföldeket lépett a magyar nép. A világosi katasztrófa után ismét elérte ^Európát, s az egyre radikálizálódó, balra tolódó munkásosztály küzdelmével ismét az élvonalba került a magyar nép. Az októberi forradalom jelentőségét nem becsüljük mikor megemlítjük, hogy minden érdeme mellett is számottevők voltak a korlátái, s magában rejtette azt A veszélyt is, hogy önmaga gyilkosává válik, és a forradalom továbbvitelén munkálkodó erők likvidátoraként kerül be a magyar történelembe. Hiszen a Nemzeti Tanácsban, a dolgozó nép képviselői mellett ott ültek a fől- dcsurak és tőkések, a pénzügyi és katonai körök kiszolgálói is, akik készek voltak arra, hogy gépfegyverekkel kiáltsanak „megállj!”-t a fejlődésnek. Hogy 18-ban mégis nem ők győzedeimesked- tek, az nem rajtuk múlott, hanem a proletariátuson és a nemzetközi burzsoázián. Az antant imperialisták szűklátókörűségről tettek tanúságot, mikor újabb és újabb, megalázó követelésükkel teljesen aláaknázták az egyébként antantbarát kormány tekintélyét, amely lépésről lépésre hátrált a katonai akciókkal alátámasztott diplomáciai nyomás elől, s ezzel elvesztette tekintélyét a magyar nép előtt. A polgári népköz- társaság kormánya nem merte vállalni a felelősséget, nem mert a népre támaszkodni a területrablókkal szemben. A burzsoázia inkább lemondott a hatalomról, s a zilált nemzetközi viszonyok közé * került ország kormányrúdját, ezzel a felelősséget is! átadta a munkásosztálynak. 1918-ra emlékezünk ma, azokra a forradalmárokra, akik a szörnyű háború küzdelmeiből hazatérve, virágdíszbe öltöztetett fegyverekkel, törhetetlen optimizmussal meneteltek a pesti utcán. Azokra a haladó polgárokra, akik október 31-én együtt masíroztak a katonákkal, s azokra a munkásokra és parasztokra, akik akkor is magasra emelték a forradalmi lobogót, mikor már nemcsak éltetni kellett az önálló magyar államot, hanem fegyverrel a kézben kellett helytállni az új Magyarországért, a Tanácsköztársaságért. (K. I.) Ma húsz esztendeje... Az ország végveszélyben volt, háborús szakadék felé haladt. Vonszolta, rángatta magával a német fasizmus a pusztulásba, tízezrek tömegsírjába, egy őrült megszállottságával. A vezetők szónokoltak, dicsőségről szajkóztak, még megpróbálták félrevezetni az embereket a „végső diadal” • fennhéjázó hangoztatásával, de mindinkább sikertelenül. Az egyszerű emberek, a tisztánlátók, már nem jósolták, tudták a következményeket, tudták, mi történik. Az ifjúmunkások húsz esztendővel ezelőtt, 1941. október 6-án Budapesten a Batthyány szobor előtt néma tüntetést szándékoztak rendezni, azzal a gondolattal, hogy Batthyány a németeket legnagyobb ellenségnek tartotta. A tüntető fiatalokat a rendőrség szétzavarta, durva erőszak segítségével és elkobozta még koszorúit is. De alig telt el néhány hét, 1941. október 31-én már ennél sokkal nagyobb tüntetés zajlott le a Kerepesi temetőben, Kossuth Lajos és Táncsics sírjánál. Akik akkor a pesti utcán szembeszálltak a rendőrséggel, biztonságukat és életüket kockáztatták. Ezzel figyelmeztettek mindenkit a hitlerizmussal és a német militarizmussal folyó cinkoskodás rettenetes veszélyeire, a várható következményekre. „Ha látom, hogy valaki át akar menni egy olyan rozoga hídon, amely nem bír el egy embert, köteleseségem rákiáltani, vigyázzon, teszakad!— mondotta később Schönherz Zoltán elvtárs, a tüntetés egyik szervezője a vérbíróság előtt. A tüntetés, a figyelmeztető kiáltás húsz esztendeje hangzott el Budapesten, de emlékezünk rá. Emlékeznünk kell, mert a későbbi pusztulás, a fasiszta terror és brutalitás emléke kitörülhetet- lenül él. Es él még a német militarizmus is, Nyugat-Né- metországban új formában, kicsit átalakított köntösben ugyan, de újra él és veszélyezteti azt a békét, azt a boldogságot, amit azóta megszereztünk... Ezért nem felejthetjük el a húsz évvel ezelőtti tüntetést, amely felkiáltójelként áll majd előttünk a jövőben is, miközben békénkért, boldogságunkért dolgozunk. <W. U
