Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-25 / 252. szám
4 NBPŰJS ÁG 1961. október 25., szerda iVem szeretem... A nyugat-németországi „ki legyen a kancellár” huzavonával kapcsolatban, Adenauer nevének szóbakerülésekor valaki azt mondta: — Nem szeretem, ha a béke és a háború ügyében vén és beteg embereknek van hatalmuk. Az ilyenek nem sokat várnak már az élettől, köny- nyen odadobják. Főleg a másokét. Módosítanom kell ezt a megfogalmazást... így: — Nem szeretem, ha a béke és háború ügyében vén és beteg társadalmi osztályoknak van hatalmuk... A fiatal osztályok előtt a béke áll. Az élet! Az öreg osztályok előtt az elmúlás áll. A háborútól — elaggott életük meghosszabbítását remélik. Nos. Ez a lépésük a kegyelemdöfést hozná számukra, éppen a háború szuronya által... (kyd) — TEGNAP Gyöngyöspatán tartotta meg végrehajtó bizottsági ülését, a gyöngyösi járási pártbizottság. Az ülésen többek között a helybeli pártszervezet pártirányító és ellenőrző munkáját is megtárgyalták. — A HATVANI Petőfi Tsz naponta 400 liter tejet ad el az államnak. így havonta csak tejből 30 ezer forint fölötti bevétellel tudják növelni a közös vagyont. — HATVAN városban is megkezdődött a pártalapszer- vezetek vezetőségének újraválasztása. Az elmúlt hét folyamán a Nagytelki Állami Gazdaságban és a helybeli Vegyesipari Ktsz-ben választották újjá a pártalapszerve- zet vezetőségét. — A GYÖNGYÖSPATAI Béke Tsz tagjai minden erővel az őszi mezőgazdasági feladatok elvégzésén fáradoznak. Még a vasárnapi pihenőnapjukat is kint a földeken munkával töltik az emberek. A legutóbbi vasárnap például 55 hold vetési munkáját végezték el a szövetkezeti tagok, Iskola az esti órákban Lassan hajlik estébe a délután, de a hatvani Bajza József Gimnázium ablakai világosak. Az osztálytermekből matematikai feladatok szövege, költők neve, fizikai, kémiai kife- j ezések szófoszlányai hangzanak a folyosóra. Itt-ott nevetés I csattan, nyilván vagy a tanár humorának kijáró tiszteletből, vagy egy-egy felelő nyakate- kert mondatairól' van szó. Mert most is, mint ahogyan hetenként három alkalommal — szorgalmas tanulás folyik itt. A gimnázium esti tagozatos tanulói a napi munka után siettek ide az iskolába, ahol pontos munkarend során sajátítják el a gimnázium tantárgyait. Az órák semmiben sem különböznek a nappali tagozatos diákok óráitól, ugyanúgy idegeskednek, ugyanúgy szeretnének időnként nem felelni, s ugyanúgy örül tanár és diák a jó feleletnek, mint ugyanitt — délelőtt. A tízpercet itt inkább cigaretta-szünetnek nevezhetnénk, hiszen a figyelemben, napi munkában fáradt embereknek jólesik egy kis cigaretta melletti tere-fere. Bár olyanok is vannak, akik ezt az időt is tanulásra, még egy utolsó pillantásra szánják. S az itt-ott feladványról vitatkozó felnőttek magatartása azt is elárulja, hogy komoly tanulás és nem a hajdani „gyors- talpalás” folyik itt! Barna fiatalasszony és egy ugyancsak barna, 35 év körüli férfi közeledik a folyosó vége felől, s mint megtudtam, mindketten másodikosok. A bemutatkozás azt is elárulja, hogy férj feleséggel állok szemben. — Mindketten egyszerre? — kérdem; — Nem akarok elmaradni az uram mögött! — szól elsőnek P ó c s Lászlóné. — Két gyerekünk van, s nem árt az, ha minél tovább tudok majd segíteni a tanulásukban! A konzervgyárban zárógépen dolgozom, különösebben nem lenne szükségem érettségire, de ha Laci, akkor én is! — mutat a férjére. — Hát amikor elkezdtem, nekem sem volt szükségem még hivatalosan arra, hogy érettségizzek, de most már a petőfi bányai gépüzem munkaügyi vezetője vagyok, itt úgy is kellene, jó hogy megkezdtem! — így Pécs László. — No, és nem nehéz munka után, család mellett? — Dehogynem! Természetesen nehéz! De még nem láttam olyat, hogy valami eredményt csak úgy könnyedén elérjen az ember! Megpróbáljuk beosztani a napi 24 órát úgy, hogy mindenre jusson is, meg maradjon is. Házat építettünk, azzal is sok baj volt, de azért én is elértem a hármas eredményt — mondja az asszony, — Nehéz a nyelvtanulás, mert ahhoz valahogy több gyakorlásra lenne szükség — vélik. — De azért nagyon jó, hogy ez is van, mert ezzel még jobban bizonyossá vált előttünk is az a tény, hogy a mi esti iskolánknak is megvan az értéke. — Nekem könnyebb — lép a beszélgetők közé Szabó István autószerelő —, mert még csak tavalyelőtt szabadultam a szakmámban és abba sem hagytam a tanulást, azonnal beiratkoztam a gimnáziumba, és megszoktam a tanulás tempóját. Nem akarok elmaradni szaktársaimtól, hiszen most már erre a szakmára csak érettségivel lehet jelentkezni, azt akarom, hogy én is tudjak annyit, mint ők. Hamar lejár a tízperc szünet, s itt a különbség az igazi diák meg az öreg diákok között, hogy ők nem veszik szívesen, ha az óra alatt feltartóztatják őket. Elmaradott éveket kell pótolni, az iskolai órák nagyban megkönnyítik az otthoni felkészülést, így nem is csodálkozom, hogy egymásután nyújtanak kezet, s gyorsan eltűnnek az ajtók mögött, hiszen becsengettek, kezdődik a másodikban a matematika óra, s azért jobb azon ott lenni. Az iskolaigazgató, dr. Bar- tos Imre az esti tagozatot is magáénak érzi. s most is hivatalában, az igazgatói irodában találtuk, munka közben. — Néhány szót az esti és levelező-tagozatokról szeretnénk hallani! — kérem nyilatkozatra. — Az idén már a tizedik évfolyam nyílt meg az esti tagozaton. Tíz év nagy idő, ez alatt sok hasznos tapasztalatra, sok jó módszerre jöttünk rá, amelyikkel könnyebbé és teljes értékűvé tehetjük a felnőttek tanulását. Az idén több mint száz levelező- és közel kétszáz esti-tagozatos hallgatónk van. A tanulmányi színvonal évről évre emelkedik, s évről évre komolyabb maga a tanulási rend is. Ma már nyugodtan állíthatjuk, hogy az esti tagozatos hallgatók érettségi bizonyítványa teljesen egyenértékű a nappali tagozatosokéval. Azok, akik végeztek az elmúlt esztendők során, ma már szívesen emlékeznek az itteni tanulásukra, hiszen nem egyet diplomához segített a megízlelt tanulás folytatása. De vannak sokan olyanok is, akik megmaradtak szakmájukban, nem tanultak tovább, s elmondják, ha találkozunk, hogy milyen nagy segítséget jelentett számukra a több tudás, a szelesebb látókör. Tíz év alatt kétszáz érettségi oklevelet adtunk ki az esti tagozatos hallgatóknak. Az irodában az adminisztrátor íveket szed elő, mert a következő szünetben a még rendezetlen tandíjakra kerül sor. Már felgyűltek a villanyok, amikor kilépek az iskola kapuján, s fölöttem, az egyik nyitott ablakból ezt hallom: — Akkor helyes ennek a képletnek a levezetése? — így a tanár. — Kérem, aki tudja, nyugodtan jelentkezzék, ha nem megy, majd megoldjuk együtt! Bizonyára volt, aki jelentkezett, s ha nem, akkor majd a következő órán, addigra megtanulják — együtt. (Cs. A. É.) Mezőkövesden este 7 órakor: MONTMARTREI IBOLYA Mátraderecskén este 7 órakor: TARTUFFE 1961. OKTOBER 25., SZERDA: Ma 80 éves PABLO PICASSO,, a fiatal kora óta Párizsban élő, spanyol származású festő, az absztrakt irányzat vezéralakja, majd a kublzmus megindítója. Képei közül kiemelkednek a spanyol népi típus-ábrázolásai és a párizsi élet jellegzetes alakjai. Művészeti működésével a békét és a haladást szolgálja, ö rajzolta a világ békemozgalom jelképét, a „fehér ga- lamb”-ot (1950: Világbéke díj). Kép- szerkesztésl elveivel és koloritjá- val a modem festészetre nagy hatást gyakorol. 150 évvel ezelőtt 1811-ben e napon született EVARISTE GALOIS francia matematikus. Az algebra Pablo Picasso: és a geometria területén alkalmaANYA GYERMEKÉVEL zott elméletével a képletekkel és szerkesztéssel való megoldások feltételeit fektette le és ezzel a modern algebra megalapítója lett. (Galois-elmélet). Párbajban esett el, legmélyebb matematikai gondolatait halála előestéj én tudományos végrendeleteként fektette le. 65 évvel ezelőtt, 1896. október 25-én nyílt meg a budapesti IPARMŰVÉSZETI MÜZEUM. 85 évvel ezelőtt, 1876-ban épült az ország vasúthálózatának egyik legfontosabb objektuma, a budapesti déli összekötő vasúti híd. BLANKA Megnyílt Egerben a TIT Filmbarátok köre Megtartotta első előadását a TIT Filmbarátok köre. A társulat megyei elnöksége és a művészeti szakosztály nevében dr. Baskai Er nőné szakosztály- elnök üdvözölte a megjelenteket, ismertette a filmbarátok körével kapcsolatos tudnivalókat és megnyitotta az első előadást. A bevezetőt Maár Gyula filmesztéta tartotta, majd utána került sor Buster Keaton: Isten hozta című filmjének le- vetítésére. Az 1923-ban készült amerikai burleszk igen nagy sikert aratott. A következő alkalommal, november 2-án a giccsfilm természetrajza címmel lesz bevezető előadás, amely után a Meseautó című magyar film víg játékot vetítik Törzs Jenővel, Perczel Zitával és Kabos Gyulával a főszerepben. A baráti kör vezetősége november 2-ig még 100 bérletet bocsát ki. A bérletek ára — tekintettel arra, hogy az első előadáson még az új beiratkozottak nem vettek részt — 35 forint. Mosik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Küldetés Bahcsiszerájba EGRI BRODY Soha többé GYÖNGYÖSI PUSKIN 80 nap alatt a Föld körül GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Légy jó mindhalálig HEVES Sikoly az utcáról PETERVASARA Hamupipőke FÜZESABONY Sziklák és emberek (Befejező rész.) Hát valóban nem látja, hogy férje nincs közöttünk? Miért nem csodálkozik Volo- sin legalább egy keveset azon, hogy Belopolszkij, nem pedig Kámov tesz neki jelentést? ... A szörnyű szavakat már kimondta, de Szerafima Petrovna arca továbbra is mosolyog ... A jelentésnek vége. Volosin átöleli az űrhajó parancsnokát. — Üdvözlöm abból az alkalomból — mondja jó hangosan — hogy ragyogóan befejezték az első űrrepülést. Szerencsés visszatérésük hatalmas ajándék hazánknak. Fogadják hát ezért viszontajándékun- kat. A bizottság tagjai oldalra léptek. Virágcsokorral a kezében egy férfi sietett felénk. Az az ember volt, akire az egész hét hét alatt gondoltunk. Elevenen, vidáman, örömtől esillogó szemmel állt előttünk Szergej Alekszandrovics Kámov. Nem elmékszem. hogyan került a karjaimba a kis Marina ... — Szergej! — Arszén! . .. Kámov és Pajcsadze egymás ölelő karjaiba zuhant. Több órán keresztül lélegzetvisszafojtva hallgattuk Szergej Alekszandrovics elbeszélését. Féltünk hogy egyetlen szó is elkerüli figyelmünket. Beszámolt a Marson való tartózkodásáról és csodálatos megmenekülésének körülményeiről Röviden és tömören beszélt. Egyetlen szóval sem említette érzéseit és élményeit, de ebből a száraz beszámolóból is pontosan kirajzolódott előttem hősi jelleme annak őz embernek, aki számára az ügy kedvesebb volt életénél. — Az ötvenöt méteres fel- gyorsulás lehetővé tette nemcsak a megmenekülésemet — fejezte be szavait Kámov —, hanem azt is, hogy huszonegy órával korábban érjem el a Földet, mint maguk. A motor ötpercnyi működése után az űrhajó sebessége másodpercenként elérte a harminckét kilométert és négyszázötven métert. Startoláskor elvesztettem az eszméletemet és csak akkor tértem magamhoz, amikor az űrhajó már a tehetetlenségénél fogva repült. Persze, nem feküdtem a vízbe, mivel nem hiszek üdvözítő hatásában. Megadtam az űrhajónak a szükséges irányt és a továbbiakban a technika törvényeire és saját szeren csémre bíztam magam. — E szavaknál kissé elmosolyodott. — Maguk is megérthetik, hogy egyedül nagyon unatkoztam. A Földhöz közeledve rájöttem, hogy micsoda kincs állt Hapgood rendelkezésére, csak éppen nem tudta kiaknázni... Űrhajójának motorjáról beszélek. Igen megbízható, nagyszerű gépezet, nem marad el a mieink mögött. Fékezni az űrhajót a légköri súrlódással nem akartam. A motor ragyogóan megbirkózott a feladattal. Száznyolcvan fokban elfordítottam az űrhajót, ugyanazzal a motorral kezdtem fékezni és abban a pillanatban, amikor belemerült a légkörbe, csaknem nulla sebességgel haladt. Az űrhajó zuhanni kezdett. Ejtőernyőm nem volt. Ott maradt a Marson a teret* járónkkal. Rövid időközönként be és kikapcsoltam a motort. Nem mondhatom, hogy kellemes érzés volt, de célomat elértem: az űrhajó abbahagyta rendszertelen zuhanását és sima repülésbe ment át... Elhallgatott. A tágas, szépen berendezett étteremben csend volt. Mindenki várta a folytatást. Volosin gépiesen kavar- gatta kanalával a rég kihűlt teát. Nyina Arcsilovna, Pajcsadze felesége alig hallható suttogással beszélte rá Marinát, hogy üljön nyugodtan. Belopolszkij, Pajcsadze és jómagam le nem vettük szemünket visszakapott parancsnokunkról. — Általában csak egyet mondhatok: — folytatta —, attól a pillanattól kezdve, hogy az „SZSZSZR—KSZ 2” szétkergette a vadállatokat, egészen földetérésemig a szerencse volt a segítőtársam. Ügy látszik, feleségemnek még korai megözvegyülni — gyengéden megsimogatta Szerafima Petrovna kezét. — Az űrhajó a sztratoszférában repült. Odalent Szibéria terült el. Fokozatosan ereszkedve elhagytam az Uráli hegygerenicet és közvetlenül Száránszk városa alatt földet értem. Az ütés nagyon erős volt de mint látják, nem lett semmi bajom tőle. Ezt azonban nem mondhatom el az űrhajóról. Tovább pedig nincs mit mesélnem. Táviratot küldtem és repülőgép hozott Moszkvába. így lehettem jelen űrhajónk diadalmas leszállásánál. Kezét nyújtotta Bclopolszkijnak. — Meg kell köszönnöm Konsztantyin Jevgenyevicsnek ezt a művészi munkát. Az űrhajó, mint tudják, menetrendszerint szállt le a rakétapályán. Az első nagyszabású űrrepülés a kitűzött időpontok pontos betartásával zajlott le. Ez óriási győzelem! — Legközelebb hová szándékszik repülni? — kérdezte Volosin. — Természetesen a Marsra. A bolygó titkait egytől egyig meg kell fejteni. Csakhogy ezen a repülőúton én már nem veszek részt. — Hogy-hogy? .., — Félek, hogy ez az imént befejeződött űrrepülés az utolsó volt számomra — mondta szomorúsággal a hangjában.— A megterhelést, amelyet szervezetem a marsbeli startolás- kor elviselt, feltétlenül megsínylette az egészségem. Hárman szömyülködve ösz- szenéztünk. — Válóban igazat mondasz? — kérdezte suttogva Pajcsadze. — Az a gyanúm, hogy igen — felelte Kámov. — Kigyógyítjuk — mondta határozottan Volosin. — Ezt nem engedhetjük meg. A legkiválóbb szovjet orvosok veszik kezelés alá. Súlyos csend következett. Szerafima Petrovna gyengéden átölelte férjét és fejét a vállára hajtotta. — Semmi baj, barátaim! — mondotta Kámov. — Konsz- tantyij Jevgenyevics személyében nagyszerű parancsnoka van az új űrhajónak, amelyet majd én építek neki. Remélem, hogy a többi útitársaim sem mondanak le szerepükről. En végleg befejeztem pályafutásomat. Ifjúságunk között sok száz eljövendő „csil— Az én sanda gyanúm, hogy az én kis Marinám is a leendő űrhajósok közé tartozik. Mindig csak a csillagokról beszél. Mindnyájan elmosolyodtunk. — Ügy legyen! — mondta vidáman Kámov. — Mikor hajtjuk végre második űrrepülésünket a Marsra? — kérdezte Belopolszkij. — Két év múlva — felelte Kámov. — Az űrhajót tökéletesíteni kell, vagy pedig újat építeni. A másodpercenkénti huszonnyolc és fél kilométeres sebesség nagyon kevés. — Hát a Venus? — kérdezte Volosin. lyet Földünk megtett. A Venus csak most kezd élni. A földi tudománynak, mint idősebb testvérnek, segítenie, irányítania kell első lépteit De ez nem megy máról-holnapra. Távoli utódaink dolga és nem kétséges, hogy ők el is végzik. A természet munkáját lehet és kell is segíteni, de nem szabad erőszakosan. megváltoztatni; — így is lesz — szólalt meg az öreg akadémikus. Az űrutazás véget ért. Ragyogó siker koronázta a bolygóközi repülés első pró- baútját. Az „SZSZSZR—K- SZ 2” űrhajó hét és fél hónap alatt meglátogatta a naprendszer két bolygóját, megtett több mint félmilliárd kilométert és visszatért a Földre. A szovjet tudomány óriási kinccsel gazdagodott. Felkészülünk a kövekező űrrepülésekhez. Sok ilyen lesz. A szovjet űrhajók sok tucat útvonala! vágnak a világűrben; Feltárnak minden titkot, amelye két a terme szét oly félté - kényén őrzött Az ember fürkésző tekinteti behatol a világunk, a nap- renszer legtávolabbi zugaiba is. S egyszer majd az is szűknek bizonyul. Akkor pedig kitörnek e rendszer határain túlra. A szabad emberi értelem merészsége határtalan! A tudásnak nincs határa!... (VégeJ lagkapitány” akad. Az űrrepülések tovább folytatódnak. — Az egyik űrkapitány itt ül mellettem — szólalt meg Nyina Arcsilovna, aki tréfával próbálta feloldani a rossz hangulatot, amely valameny- nyiünket elfogott. Belopolszkij és Pajcsadze szeme felcsillant a Föld nővérének említésekor. — A Venus gyönyörű — mondta Kámov. — A bolygó duzzad az erőtől, az élettől, de titkai, valószínűleg, nincsenek. Azon az úton halad, ame0
