Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-25 / 252. szám

IMI. október 28.. uerdt VCPŰJSAG 5 — ILYEN ROSSZUL már rés nem álltunk. Sok a tervle­maradás. A gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat­nál erről beszélgetnek az em­berek. A hibákat nem titkol­ják. Ez önmagában nem rossz, de a bajok orvoslására — ke­vés. Vannak, akik siránkoznak. Indokolásokat és magyarázato­kat keresnek. Külső tényezők­ben keresik a bajok gyökerét, mindenütt nehézséget és hibát látnak, de keveset gondolnak arra, hogy mit mulasztottak el ok maguk. Pedig ha mindenki megtenné azt, ami kötelessége, teljesítené a feladatokból ará­nyosan ráeső részt, nem lenne ennek a gyárnak milliós tar­tozása. Mit lehet és mit kell tenni? Ezt vizsgálja a pártszervezet, ezt kutatják a műszaki és gaz­dasági vezetők. De a legjob­bak nem várják tétiedül az intézkedési tervet, nem várnak utasításokra. A Landler Jenő szocialista munkabrigád A 64. számú gyalugépen ed­dig egy sínből álló csúcsot lógtak fel. Így mondja ezt a technológiai utasítás és így csinálják évek óta. — Nem lehetne ezt más­képp? A gép bírná... Király Ferenc pár napig gondolkodott ezen. Otthon is a gép, meg a munka járt eszé­ben. Mindig a fejében motosz­kált a gondolat, a hét végén még aludni sem hagyta. Ad- dig-addig töprengett, amíg ki- fundált valamit. Alig várta, hogy találkozzék H a b á n Ist­vánnal, a brigádvezetőjével. Aztán ketten birkóztak a gondolattal, s hogy megosztot­ták a gondot, mindjárt köny- nyebb lett. Számításaikat, el­képzeléseiket ellenőrizni kel­lett. Szóltak Gulyás Emil­nek a szerkesztésben. A szo­cialista brigád tagja ő is. Mű­szaki patronáló nélkül meg sem lehet egy igazi brigád, hiszen a vállalások között ész- szerűsítések és újítások is sze­repelnek. Nos, hamarosan elkészültek a műszaki rajzok, és számítá­sok. Aztán nekiugrott az egész brigád. Mind a 11 ember. Két hét alatt elkészítették a sab­lont, megvalósitották az újí­tást. Azóta az ügyes, praktikus szerkezet segítségével két darab sínből készült csúcsot fognak fel a gépre. Látszatra olyan egyszerű, Újítók olyan magától érthető minden. Igen, most már egyszerű, mert kigondolták, megcsinálták a sablont, kigyalulták, kipróbál­ták és bevált az újítás. Mi a gyakorlati haszna? Az újítók eljárását különbö­ző kitérőkhöz alkalmazott csú­csok megmunkálásához lehet használni. Duplájára emelke­dett a termelékenység. Ké­nyelmesebb, pontosabb a mun­ka, tetemes munkaidőt és sok forintot takarítanak meg ezzel az újítással. Faragó József, szerszámlakatos NEVÉVEL hamarabb talál­koztam, mint vele személye­sen. A gyár bejáratától jobb­ra, kicsit fakult tábla. Piros színét a Nap már megszítta, a Faragó József szerszámlakatos, a Kitérőgyártó Üzemi Vállalat többszörös újítója táblán nincs semmi dísz, fény­képek sem ékesítik. De az ada­tok, a pár soros írás fényesen tündöklik. A legtöbb újítást Faragó József nyújtotta be. A megtakarítások összege 351 811 forint, a kifizetett újí­tási díj 21778 forint. Az adatokat noteszembe je­gyeztem, s kíváncsian indul­tam az újító keresésére. Vajon milyen ember, s hogyan lehet ennyi ötlete, sikeres újítása? Faragó József élénk tekin­tetű, nyugtalan ember. A szak­mája? Szerszámlakatos. A nagyműhelyben ő a szerszám­gazda. Neki panaszkodnak, őt háborgatják a munkások, ha hiányzik valami, ha kevés, vagy rossz a szerszám. De előtte nem kell hangoskodni, sokat magyarázni. Megérti ő a csendes, kérő szót Is. Nem fe­lejtette el, hogy jó szerszám nélkül a legjobb munkás is csak félember. Mindig arra fi­gyel, hogy hol „szorít a cipő”. Azon töri fejét, ami a legfon­tosabb a gyárban. Évente 2500 geo-fazonmaró- csavart rendelnek, sok-sok fo­rintért. De a maró törés kö­vetkeztében a csapok menete tönkremegy, felét el kellene dobni. Faragó József kidolgoz­ta a módját, hogy elektródá­val miként lehet azt felhe- geszteni, a régi megrongáló­dott gyűrűből újat esztergál­tál. Érdekes a gyalukések lapká- zására vonatkozó újítása is. A régi lapkát levágják. És ha rövid lenne a kés? Azon is le­het segíteni Faragó József legújabb újítási javaslata sze­rint az ellenkező végére épí­tik be, s így minden kést 25 százalékkal jobban ki lehet használni. Csupa drága anyag, nehezen beszerezhető szerszám. Ezekkel takarékoskodnak, ezek élettar­tamát növelik — egy kis törő­déssel, sok ötlettel és kísér­lettel. A termelést duplájára növelik, sok-sok forintot spó­rolnak, mindig a jobb, a töké­letesebb megoldáson törik a fejüket. Nos, ilyen emberek az újí­tók. (F. L.) A kereskedelem féli felkészüléséről és a gyöngyösi járás mezőgazdasági munkájáról tárgyalt a Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Hétfőn ülést tartott a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága, ahol első napirendi pont­ként Pálinkás Győzőnek, a kereskedelmi osztály vezetőjé­nek beszámolója alapján meg­vitatták a kereskedelem felké­szülését a lakosság télt köz­szükségleti cikkekkel való ellá­tására. Második napirendi pontként Pethes István, a gyöngyösi jár. tanács VB-elnöke ismertette a járás mezőgazdasá­gi munkálnak Jelenlegi hely­zetét. Lesz-e belőle valami? Egy félbehagyott — mond­hatni: sikertelen! — kútfúrás után a Petőfi tér nyugati sar­kában, az I-és számú kúthoz közel, 40—50 méternyire állí­tották fel a fúrótornyot, hogy újból megpróbálkozzanak a vízkereséssel. A „próbálkozás” ezúttal sikerrel járt... körül­belül 70 méternyi mélységben már vizetadó rétegbe ért a fú­rófej. Az a vízmennyiség azon­ban, ami itt felfakadt — per­cenként 100 liter — elégtelen­nek bizonyult Eger város, las­san katasztrofálissá váló víz­ügyi problémáinak megoldásá­hoz. Tovább folytatták hát a fúrást. A 109-ik méternél nagy kőzetrepedésbe jutottak, s in­nen már jelentős vízmennyi­ség tört utat magának a fúrt lyukon át a felszínre. A vízből mintát vettek — vegyi vizsgá­lat céljára —, s megmérték a víz percenkénti felfakadá&ának mennyiségét is. Az új kút víz­hozama kétharmad része a ré­gi egyes számú kút hozamá­nak; míg az 1-es kút percen­ként 4400 liter vizet ad — az új kútból 3000 liter fakad fel. — Mik a további tervek? Mikor kötik be az új kutat a hálózatba? Nem fenyeget-e az a veszély, hogy a régi kút víz­hozama csökken? — ezt kér­deztük Laszota Zoltántól, a vízművek főmérnökétől. — Egy héten belül megérke­zik az értesítés a víz vegyi vizsgálatának eredményéről. Kedvező eredmény esetén az új kutat bekötjük a tisztaviz medencébe, s innen táplálják gépegységeink a hálózatba. Ez önmagában még nem mutat sok javulást. A régi kút hoza­ma eddig 10—15 százalékkal csökkent. Hogy ez a csökkenés tovább tart-e, még nem tud­ható. — Mikor számíthatunk a ja­vulásra? — Még ez évben megindul a hálózat átépítése és jövőre kezdenek hozzá egy alacsony szintű új tároló medence meg­építéséhez, a Szabó Sebestyén utca mellett a sáncban. Persze, e tervek megvalósítása mind­mind pénzt igényel. A város érdeke, hogy ezt az összeget minél előbb előteremtse, hogy a tervek megvalósulhassanak. Javulás csak ezeknek a ter­veknek végrehajtása után vár­ható. Mert — hiába van több vizünk a tárolóban — a szi­vattyútelep gépegységei csak annyi vizet tudnak a vezeté­kekbe nyomni, mint eddig. A tervek tehát megvannak. De leéz-e belőle valami? És mikor?! (P. D.) Bográcsgulyás — szüretelőknek Az andornaktályai Ezüstkalász Tsz asszonyait a szüret után jóízű bográcsgulyással vendégelte meg a szövetkezet ve­zetősége. Az asszonyok nagy érdemét, szorgalmát honorálták ezzel is, mert egész évben példamutatóan dolgoztak, s a szö­vetkezet megerősödése elsősorban nekik köszönhető. Llést tartott a HFN egerszalóki községi bizottsága nemzetközi helyzet és a bék«- mozgalom időszerű kérdései, valamint a népfront előtt álló feladatok címmel tartott elő­adását. A HFN egri járási bizottsága elnökének előadása után hoz­zászólásokra került sor, majd véget ért a bizottsági ülés. Az elmúlt hét végén a Haza­fias Népfront egerszalóki köz­ségi bizottsága ülést tartott, amelyen megjelentek a hely­beli párt-, tanács- és tömeg­szervezetek vezetői is. Az ülé­sen meghallgatták Horti Bélá­nak, a Hazafias Népfront egri járási bizottság elnökének a Érlékelték a járások őszi mezőgazdasági munkaversenyét A megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya a hét elején értékelte az október 21-1 álla­potnak megfelelően a megye hat járásának versenyét, ame­lyet az őszi mezőgazdasági fel­adatok mielőbbi gyors elvég; zésére indítottak. Ennek meg­felelően munka és növényfé­leségenként állapították meg a „helyezéseket”. A napraforgó betakarításával a füzesabonyi, a gyöngyösi, a hatvani és a pétervásári járások már vé­geztek, de néhány napon be­l»,.aHa.i8niHi>iSM«iiaii«;,an«..|it|,.|.l|ti»»iiiiii|iiaii«tiiit|ii|iiaiiiiiiiiiiiaiitiiiiiiiiiiiaiiiuai(aii»iiiiili!aiiiiitiimiiiiaii|ii|iiiii|iiiiiliiiiiiiiiMliiiiii iiiiiu|.4iitiilna!>«n«i!aiiiii«iiaiiaiiaii|iiaii|M|iit ■inlitanai.a.t »a'ia><a. »ii«"Bii»ii«imitiiiiintt lam .auanii. • at.a-.ar a>:(n EGYENES, de nagyon rossz űt vezet Jyöngyöshalászra, az úgyne­vezett „gyöngyösi útelágazó- ól”. A gidres gödrös, mély árkokkal szeldelt út komoly irőfeszítést kíván meg jármű- ól és utastól egyaránt, hogy úsebb-nagyobb balesetek nél­kül „ússza” meg ezt az uta­lást. Dehát ennek ellenére is nindent megér ez az utazás, nert menetközben gyönyör- ;ödni lehet a tájban, a szór- íoe, munkával bajlódó szövet­kezeti tagokban, akik éppen a zürettel és más őszi mezőgaz- lasági munkák elvégzésével 'annak elfoglalva. Hangos a áj; dal és szófoszlány, traktor- úgás keveredik egybe; fúj a zél, kissé borult az ég, a fak­ói hullanak a levelek — érez ■ si: esz van. Az emberek kint 'annak a határban, oly any- lyira kint, hogy például Jyöngyöshalászon ezekben a lapokban szinte kihalt a falu. lsendes a község, gyerkeken és ireg embereken kívül nem- gén lehet senki mással talél- ;ozni a falu utcáján. Járva a községben, szemlél­ve, meg megállva itt-ott, ne- lezen tudja elképzelni az ide­ien, hogy ez a falu tud moz- Ialmas, zajos is lenni, ha az let úgy kívánja, tud változ­ik alakulni egyik napról a násikra is, mint ahogy ezt a lírek szerint meg is tette ez ív szeptember 12-én, amikor a alu termelőszövetkezeti pa­rasztsága egybegyűlt és ki- nondta: 1962 január elsejétől negszüntetik a község két tsz- it. s valamennyien egy terme- őszövetkezetben. mégpedig a győzelem Tsz-ben dolgoznak. Az igazság pedig ez, Meg­A gyöngyöshalásziak kézfogása történt a falu két termelőszö­vetkezetének: a Kossuthnak és a Petőfinek az egyesülése. Vajon milyen okok vezették a falu lakóit erre az elhatáro­zásra? — Ezzel a kérdéssel nyi­tottunk be a községi tanács ajtaján, és kértük meg Gu- bancsik Károly VB-titkárt, ké­sőbb pedig a helybeli tanács elnökét: Szabó Károlyt, hogy válaszoljanak rá. —A KÖZSÉGI 1eimés« te<‘ I te szükségessé ezt az egyesülést — mondja a tanácselnök — mégpedig a nagyüzemi mezőgazdaság meg­teremtésének szükségessége, mert tervszerű, igazi nagyüze­mi gazdálkodásról a jelenlegi formákban még nem beszélhe­tünk. Az tette szükségessé, hogy megszüntessük a falu két termelőszövetkezete között létrejött egészségtelen versen­gést, ami mindent eredmé­nyezett már az utóbbi időben, csak jót nem ... S hogy beszélnek, mint há­zon az ablak, kinyílik előttem a község múltjának közeli tör­ténete. Amikor népnevelők érkez­tek a faluba és arról volt szó, hogy termelőszövetkezetet kel­lene alakítani, a falu lakói ré- tegeződésüknek megfelelően két termelőszövetkezetben kezdték el az új életet. A Kossuth Tsz-be a szegényeb­bek, a Petőfibe a jobbmódú- ak. S már az első évben meg­kezdődött közöttük a ver-»-' ' ki tud az év végén ­tani tagjainak. Az első év vé gén a Petőfi került ki győz­tesen, de aztán átvette a ve­zetést a Kossuh Tsz. Ez aztán egészbevéve végül oda lyu­kadt ki, hogy ellentéteket szült az emberek között, de végső soron alapja is lett az egyesülésnek, ami évek óta húzódott már. Tudniillik, ha valamilyen munkához láttak a Kossuthban, akkor a Petőfiben váltig ellenezték a saját mód­szerüket, mondván azt, hogy amott, a kertben így és így csinálják, s az mennyivel jobb. Természetesen megfor­dítva is áll az eset, de közben, azonban lenézték egymást. Sőt, még ma is találkozhatunk ezzel a szemlélettel, lenézés­sel, azoknál, akik nem akar­ták ezt az egyesülést; hangsú­lyozzák: koldusokat vettünk a nyakunk közé, kezdhetünk mindent elölről. Erről tanúskodnak mind­azok, akikkel beszélgettünk az utcán, vagy éppen kint a me­zőn munka közben. Tóth Lászlóné, a Petőfiből elmon­dotta, hogy nagyon helyesli az egyesülést, mert így a jövő­ben megszűnik minden „tor­zsalkodás”, mert ezután csalt abból lehet vita, egy-egy mun­kát hogyan lehetne gyorsab­ban, mégjobban elvégezni, s nem arról: a szomszédok, hogy csinálják. De hasonló véleménnyel vannak mások is: Győri Imre, János, Kiss Györgyné. "--v Imréné. Laicslk Vincé­nkig szószólói, hirdetői voltak ennek az egyesülésnek. Bokos József fogatos példá­ul ma is azt állítja, hogy leg­jobb lett volna még a kezdet kezdetén egy tsz-be tömörül­ni, mert úgy legalább nem okoznának most többletmun­kát egyes tsz-vezetőknek, akik napjában elvégzik a „napi” feladatot, de emellett az egye­sült tsz ügyeit is intézik. Ilyen „többletmunkás” em­ber most napjainkban Strumpf László, az új, az egyesült tsz elnöke. A Petőfi Tsz irodáján találtunk rá, éppen brigádve­zetői értekezletet tartott, aztán az egyesült tsz ügyeit kezdte intézni. — KOMOLY okok voltak az egyesü­lésre — mondja —, de a leg­nagyobbnak mégis a tervsze­rűséget, a továbbfejlődést tu­dom megemlíteni... Aztán előveszi jegyzetfüze­tét, s arról kezd beszélni, hogy ezután mennyivel más lesz minden itt a faluban. — Két üzemágat szerve­zünk — magyarázza — az el­sőben állattenyésztéssel, ta­karmánynövény termesztéssel, míg a másodikban főleg ker­tészkedéssel foglalkozunk majd. Minden üzemrésznek külön lesz vezetője — a mos­tani tsz-elnökök — s úgy ér­zem: nem lesz különösebb probléma terveink végrehaj­tásában. Ahogy nézegettük már a jövő évi feladatainkat, megáll--'' •' 'uk, hogy az áru- éröv • ■ tervünket túl tud­juk majd teljesíteni, mert egyezer sertés vár hizlalásra. Hasonló bizakodásról tanús­kodik dr. Nagy Józsefnek, az egyesült tsz főkönyvelőjének és Szőke Bélának, az új tsz főagronómusának a vélemé­nye is. — Növeljük a nagyobb ter­méshozamú növények termő- területét — mondják. — A kertészetet, úgyszintén, amit Mocsári László kertész tudo­mányára bízunk, aki nagyon fogadkozik, hogy 200 hold te­rületről a három millió forint jövedelmet biztosítani tudja majd jövőre. Meg lesz a 3000 köbméter silótakarmány is, ez bőven elég lesz az állatoknak, egymillió oltványvesszőt is ültetünk, ami magában véve egymillió forintot jelent már a jövő évben. Ha a tagok is akarják, jövőre nem egészen három ezer hold területünkről 8 millió forint bevételt tu­dunk biztosítani. TERMÉSZETESEN ehhez valamennyiünk összefo­gására van szükség, olyan akaratra, tenniakarásra, mint ez év szeptemberében, amikor nem haboztunk kimondani az egyesülést. — Magyarázzák tovább tárgyilagosan, amihez csupán még annyit kell hoz­zátennünk: valóban rajtuk áll, vagy bukik minden, veze­tőkön, és egyszerű szövetke­zeti tagokon, s ha becsületesen végrehajtjuk a tervben előír­takat, biztos, hogy megelége­dettséggel állapíthatják majd meg a jövő év végén: nem hiába nyújtottunk egymásnak baráti kezet; érdemes volt, jól sikerült ez a kézfogás. Fazekas István lül befejeződik ez a munka a hevesi és az egri járásokban is. A kukorica betakarítási munkálatainak elvégzésében a legjobban a gyöngyösi járás áll, mert 15 249 holdról (99 százalékban), letörte a kukori­cát, és 14 978 holdról a ku­koricaszárat is betakarította. Második helyre a hatvani já­rás, harmadik helyre pedig a hevesi járás került. Az értékelésnél megállapí­tották továbbá, hogy a cukor­répa szedése az utóbbi időben meggyorsult megyénk közös gazdaságaiban. Így a gyön­gyösi járásban már 98 száza­lékban, a pétervásári járásban 85 százalékban fejezték be ezt a munkát. Az őszi kalászosok vetésében fajtánként oszlik meg a helyezés, báj* megjegy­zendő, hogy valamennyi járá­sunk jelentősen túlteljesítette már őszi árpa vetési tervét, s remény van arra, hogy a töb­bi növényféleségekből is töb­bet vetnek a tervezettnél. A pétervásári járás 226 száza­lékra, a gyöngyösi járás 167 százalékra, a hevesi járás 169 százalékra, az egri járás 142 százalékra, a füzesabonyi já­rás 120 százalékra és a hatva­ni járás 118 százalékra teljesí­tette őszi árpa vetési tervét. Őszi keverék vetésében a sorrend a következő: 1. a füzesabonyi járás, 114 százalékkal, 2. a gyöngyösi járás 112, 3. a hevesi járás 96 százalékkal. A rozs vetésében legjobban halad a gyöngyösi járás (82 százalék) és a hevesi járás (80 százalék) — a többi járások­nak az elkövetkezendő napok­ban meg kell gyorsítani a munka elvégzését. Ugyanígy meg kell gyorsítani az őszi búza vetését is, mert csupán s füzesabonyi, a hatvani és a he­vesi járásban halad kielégítő­en ez a munka. A szőlő szüretelése az utób­bi hét folyamán meggyor­sult. A szőlő 96,4 százalékát szüretelték már le a hevesi járásban, 71,1 százalékban az egri járásban és 61,3 százalék­ban a hatvani járásiján. A sző­lő szüretelésével csupán a fü­zesabonyi járás nem végzett még 50 százalékban sem. A járások versenyét a kö­zeljövőben ismét értékelik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom