Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-22 / 250. szám
1961. október 22.. vasárnap N6PCJ8AO R f Állvány erdőben a Líceum tornya... Szüret — közösen molyabb állványzatot eddig csak hármat készítettek. Amit mi csinálunk... ez a negyedik ... Fejünk fölött a magasban, a vékony pallókon, deszkákon nagy iramban halad a munka. Csattognak a szekercék, egyre mélyebbre hatol a törzsekbe a vaskapocs, feszesre szorul a törzseket egymáshoz fogó csavar. Bár a munkából még jórész hátra van, nyugodtan állíthatjuk, hogy a Gyánti-bri- gád „próbálkozása” sikerrel járt. Nagyszerűen megbirkóztak azokkal a nehézségekkel, feladatokkal, amelyeket egy ilyen hatalmas méretű állványzat elkészítése jelent. Most, mielőtt hozzáfogtak volna augusztusban a munkákhoz, csak elképzeléseikre támaszkodhattak, mikor arról volt szó, hogy gyorsan és gazdaságosan építsék meg a nehéz állványt. Az elkövetkező időkben már nem lesznek tanácstalanok: tudják mennyi idő alatt építhetik fel az állványokat, mennyi faanyagot Széniét megkapó látvány: Eger legmagasabb építményét, a híres Líceum öreg tornyát állványerdő, fenyők sárga zsalurengetege öleli körül... Azazhogy még nem teljesen, mert a MÁVAUT-megálló felőli utcai fronton most építik a friss állványzatot. Vastag- törzsű „londinák”, vezérfák nyúlnak fel a magasba a falak mentén. Sűrűn hallatszanak kiáltások, ha odafent elfogy az emberek keze alól az ácsolni való fa. „Gyerünk már! Mi lesz ott lenn?! Hadd haladjunk” — integetnek le a magasból, ide, a falak tövébe, ahol az ácsolásra előkészített törzsek és deszkák hevernek nagy halomban. Kisvártatva már felzúg a csörlő, s a csigán futó drótkötél lassan emeli magasba az imbolygó terhet. — Ez az oldal nem lesz olyan mutatós — mondja Gyóntí József, az állványozók vezetője, mikor a Líceum belső udvara felőli ácsolatok szemre is tetszetős voltát dicsérem —, de legalább annyira biztonságos. Munka szempontjából ez a legfontosabb ... — A brigád újítását láthatja itt — magyarázza Medviczki József építésvezető, aki beszélgetésünk közben érkezett a munkahely megtekintésére. - A brigád tapasztalata tette lehetővé. hogy ezen az oldalon jelentős mennyiségű fát takaríthattunk meg az állványozásban. Az újítás lényege: a londi- náknak csak egynegyed része van bekötve, — az is csak a párkány-kihajlás miatt. 80—100 légköbméter faanyagot takarítottak meg így, aminek értéke 25—30 ezer forintra rúg. De más megtakarításuk is jelentős: az ácsolatok légköbméterét 4 forinttal olcsóbban csinálja a A maga korában Tegnap elolvastam nyolc kötet lexikont, három kiló irodalomtörténetet és egy óriási, úgy érzem, közérdekű felfedezést tettem. Hosszas studirozás után', megállapítottam, hogy min-1 den nagy író a saját korában 3 élt. Ilyeneket olvastam o; könyvekben: Balassi Bálint; a maga korában nagyot alko-’ tott, Anonymus a maga korá-\ nak krónikása volt, Walter; Scott óriási érdemeket szer-; zett a maga korában és Pus-; kin is halhatatlan remekeket; hozott létre abban a korban.’ Szóval mindenki a saját korá-’ ban csinált valamit. ; Meglepett ez a felfedezés.; Talán még én is a saját ko--( romban élek, vagy annyira; nagy író mégsem vagyok? ; Szóval nem tudok megnyu-; godni a felfedezéstől. Ahogy■ lapról lapra ismerkedem az| irodalommal, mindenkit próbára teszek, hogy a saját korában élt-e? S mikor igenlő választ adok — persze, csak magamban — mindig elfog a jóltáplált elégedettség lelkes érzése. Lám, lám, milyen általános érvényű, milyen fontos törvényszerűséget fedeztem fel, amely, íme, most is beigazolódott. Mondanom sem kell, milyen lázas izgalommal várom a szabályt erősítő kivételt. Várom, hogy ki lesz az, akiről végül mégis csak kiderül, hogy nem a saját korában éli. Én nem hiszem, hogy sikerül megtalálni. Bízom benne... Ámbár sokan azt mondják, hogy majd a mai magyar írók, majd ők .. (garas) A minap betértem az étkezés hevesi templomába, hogy éhségem istenének megfelelő módon áldozatot mutassak be. Nagyon vallásosnak éreztem magam, mert nagyon követelődzőnek mutatta magát az isten. Betértem és letérdepeltem az egyik áldozati asztal mögé, amelyen még ott virítottak az előbbi áldozatok gazdag maradékai és fejet hajtottam a fehérka- ;bátos papnak: — Kéremszépen — ; suttogtam, ahogy il- ; lik. ; A pap, azazhogy a ; pincér, úgy suhant el ; mellettem, mint egy ! angyal, aki már rég I levette rólam a kezét lés nem hajlandó szóiba sem állni velem, í — Kéremszépen — ! mondtam most újfent >és határozottabban, > lévén, hogy már tíz > perce ültem, anélkül, >hogy annyit is szóltak > volna hozzám, hogy ? bikmakk. * — Nem az én asz^OezeJkiémi az. étek tetnplo nicLbaii délután 14,30 órakor Gyöngyösön találkozik Gyöngyös város válogatottjával. Baráti szövetségi kapitány a következő játékosokat szerepelteti Gyöngyösön: Ilku, Perecsi, Mészöly, Sóvári, Solymosi, Nógrádi, Gő- röcs, Albert, Kuharszki, Taliga, Valyon, Cserháti, Kürtösi, Szepesi, Kalmár, Farkas. férfiakból. Mégsem fogy el a nóta, bármilyen munkát végeznek. Az élcelődés sem. Különösen a szüreten van elemében az asszonycsapat. Most is jót derülnek az egyetlen férfi emberen, aki velük dolgozik. — Asszonyok, melyikben van piros? —- fordul az egyik csoporthoz. — Ott túlnan, a másik táblában — kiáltják vissza az asszonyok. A puttonyos ember leballag, majd nemsokára dühösen tér vissza. — Nincs ott egy szem se — háborog. Az asszonyokból kirobban a nevetés. — Hót szőlőt kérdezett? — azt hittük, Kovácsnét keresi, a Pirost. A jókedv legfőbb derítője a közösen végzett munka, de mi tagadás, az a kellemes illat is hozzájárul, amely a csőszkunyhó felé terjengi be a szőlőhegyet. Két birka fő ott a bográcsokban, áldomásként a nagy munkára. Addig azonban még jónéhány tőkéről kell leszedni a termést. A gazdag termést, amely — az első mérések szerint — majd 20 fokos mustot ad, mintegy hálaképpen az asszonyok szorgalmáért. Hogy a férfiak se maradjanak ki, szólni kell róluk is, az éppen errefelé kocsizó Bárezi Antalról, akiről a „háta mögött” ilyesmit hallottunk. — Fiai, lányai szívesen eltartanák, egyik mérnök, a másik technikus, a lánya tanítónő, mégis itt dolgozik velünk. Hiába, ő ilyen. — Nem bánja, csak felcsimpaszkodhasson a kocsira. — Ha kell éjszakára is Itt marad, csak a közös meg ne rövidüljön, a termés pocsékba ne menjen. Ilyenek szinte valamennyien, s ezek után érthető, ha szépen gyarapodnak, hogy most is majdnem ezer hektó bornak megfelelő szőlőt adhatnak el, amelynek árából munkaegységelőleg lesz — ha ugyan már ki nem osztották. A szüret már befejezéshez közeledik, az asszonyok csoportjai körei nótáznak, megfőtt a bogrács-gulyás is, a hin- tóról kis tonnát gurítanak melléje, nem kell különösebb jóstehetség hozzá, hogy megállapítsuk: rövidesen tetőfokára hág itt a jókedv, az új termés örömére, ami mindenképpen méltó befejezése az első közös szüretnek. talom — jött a válasz határozottan, fölényesen és fejet kellett hajtanom a törvény előtt: ha egyszer nem az ő asztala, akkor nem lehet az övé az én asztalom, ezt tudomásul kell vennem és meg kell vámom azt a pincért, aki az én asztalomat a magáénak is valja. Vártam és nem jött. Hozzám nem jött. Belenéztem a tükörbe és meg kellett állapítanom, hogyha szép nem is vagyok ugyan, de olyan rút sem, hogy ez visszariassza tőlem az étekhordás nemes szakemberét. — Halló, ebédelni szeretnék — emeltem fel hangom az áhítat határán túl, mert órám a huszadik percet mutatta azóta, hogy betértem ebbe a hevesi vendéglőbe. — Nem tudok százfelé szakadni — ri- valt rám a pincér és elvitte az asztalomról a kenyeret és a sót. jelezve ezzel, hogy ellenségének tekint és én még a kenyeret és a sót sem érdemiem meg. Huszonöt perc! De akkor is, kívánhatom én, hogy ez az ember százfelé szakadjon? Azért, mert én éhes vagyok, mert a gyomrom korog és szép kis piros karikák táncikálnak a szemem előtt, kívánhatom, hogy az én kedvemért száz darabban szaladgáljon itt az asztalok és vendégek között? Semmiképpen sem. Harmincadik perc. A pincér jön — a mellettem levő asztalhoz. Harmincötödik perc. A pincér megy. Én maradok. Harminckilencedik perc. Kiszáradt a szám, kenyeret lopok a szomszéd asztalról, rágcsálom, s azon gondolkodom, milyen ízű lehet az asztal lába — kenyérrel és sóval. Negyvenedik perc. A pincér jön és elveszi az étlapot az asztalról. — Azt a magassáRovács Endre Kalap a divat! ízléses, divatos, olcsó. Talán ezzel a három jelzővel lehet a legjobban jellemezni az egri DIVATHÁZ-ba most érkezett női kalap-újdonságokat. A szezonra jól felkészült az áruda ezekből a tetszetős kivitelű, szép színű és fazonú, tisztagyapjú kalapokból, mert bizonyos, hogy a vásárlók kö- ; rében nagy keresletnek fog 3 örvendeni. Női divatkalapok ;71 forinttól kaphatók. 3 Ugyancsak megjöttek, diva- ;tos új színekben a női nylon- • sapkák, ezek ára 50 forint. I - SZERV EST RÁG Y A- IS Z Ö RÓ brigádok szervezé- I sével gyorsították meg a szán- ! tás előtti trágyázást a Hevesi > Gépállomáson. A brigád egy I markoló- és 4—5 trágyaszóró- ! kocsival volt felszerelve. Ezál> tál nemcsak gyorsabbá vált a ! munka, hanem azt is biztosi- ; tották, hogy egy-egy termelő- ; szövetkezetben ne kelljen na> gyobb létszámú munkaerőt el> vonni az őszi betakarítás mun> Icáitól. Forgácsok MAGLYA-TÜZ: Az erdőt őszesti köd takarja. A ködön át a rozsdás lombok parazsai villognak. Mintha a fázó őzikék az erdő mélyén tüzet raktak volna... GYÖNGÉDSÉG: Hetek óta tart a lombhallás. A fák reggelenként hervadt karokkal lenyúlnak és megsimogatják a didergő földet. ÜVEG: Ez az őszi nap oly átlátszó és törékeny, mintha üvegből lenne. A falevél, a fán maradt gyümölcs, amely most földre hull, csengő hangot ad. Mintha eltörött volna valami. SZŐLŐ: Hamvas, dúsfürtű, édes. A mámorról, amely molekulái, atomjai között lüktet, s amelyet sajtolni lehet belőle, annyit tud csak, mint a gyufaszál a tűzvészről, melyet gyújtani tehet vele... Azért mégis szívesen megisszuk a levét! TILTAKOZÁS: Aki nem tud eléggé tiltakozni a halál ellen — nem tud eléggé igazán szeretni! DILEMMA: Muszáj-e hinni a nőkben? Nem, legalábbis nem mindegyikben. Goethe szerint: „hinni kell a nőkben, mert a végzetet hordozzák a világban!” ... De ez a végzet olykor — szelíd, és jóleső. (patak* tudnak megtakarítani, hogy munkavégzésük még gazdaságosabb legyen. A tapasztalatok komolyak, amelyeket ez az állványépítés adott nekik. Az állvány teljes magassága 46 méter, a liftállvány — még ennél is több — 54 méter! Összeszokott, egybekovácso- lótíott, erős kollektíva az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalat Gyánti József vezette ács-csapat. — Szakmailag nagyon megbízhatók, a munkafegyelem-1 mel sincs náluk baj. Ha kell. ha a munka üteme megkíván- j ja — vasárnap is dolgoznak — így vélekedik róluk Medveczki j József építésvezető. — Minden munkát ők maguk végeznek ! el az állványozásnál. Olyan emberek dolgoznak a csapatban, mint Mécséi Berci, ! Kiss László, Mező Imre, Dutka j László, Bozóki Ixtjos — hogy ! csak néhányukat említsük a j 19 fős csapatból —, akik már [ hosszú évek óta együtt készítik az állványokat, régi, nagy j tapasztalaid, hozzáértő szak-1 munkások. És ilyen a brigadé- rosuk, Gyánti József is. O már kerek tizenöt esztendeje dolgozik a szakmában, s tizenkét éve, hogy a vállalatnál van. Ott volt állványozó csapatával a textilraktár építkezésén is ... j És a Selypi Cementgyárban is, amikor üzemelés közben cserélték ki a megrongálódott tetőszerkezetet a forró, klinker- égető kemencék fölött... Izgalommal emlékezik erre. 100 —120 fokos hőség uralkodott a kemencék között — mondja —, s hiába áztatták meg vízüveg- sen a londinákat a tűz ellen, 1 rostok porhanyóssá pörkö- ídtek és összerogytak ... Csattognak a szekercék, a csigák drótkötelén magasba kúsznak a fatörzsek, tömörré, erőssé formálódik, alakul az ácsolat — Líceum öreg tornya körül. Méterről méterre emelkedik nap-nap után az állványerdő. Nemsokára, néhány hét múlva elfoglalhatják helyüket a kőművesek, a kőfaragók is az állványok.szintjein. Kezdetét veszi a nagy ütemű helyreállítási munka. Megfiatalodik az „öreg” torony..; Patak? Dezső Gyánti-brigád, mint az a csapat, amely a fővárosi New York-palota tornyának állványozását végezte. — ... Pedig ilyen nehéz állványépítésünk még nem volt — mondotta csendesen az ácsok vezetője —, ez az első „próbálkozásunk”, nehezebb állványzat megépítésére. Országos viszonylatban ilyen koA mai, hollandok elleni találkozó után a jövő héttől további előkészületi mérkőzéseket játszik a téli dél-ameri kai útra — végső soron Chilébe készülődő labdarúgó-válogatottunk. Ezeken az előkészületi mérkőzéseken főleg a fiatal, tehetséges játékosok jutnak majd szóhoz. A magyar válogatott szerdán Szerdán Gyöngyösön játszik a magyar labdarúgó-válogatott Első közös szüret. Oj élményeivel, tartalmával, mai romantikájával nemcsak a látogatókat, de a Búza kai ászbeli asszonyokat, férfiakat is magával ragadja. A termés biztatóan jó. Dúsak a fürtök, már nem is mézesfehér, ez ... ez valami csoda. Feláll, letörli kezét, s mintha restellné előbbi ellágyulá- sát, tárgyilagos hangbn sorol- gatja a számokat. A szüretről kérdezgetjük. — A termés? Jobb a vártnál. Az egyik táblán ki akartuk vágni a tőkéket, olyan öregek voltak már, de most még azon is száz mázsa termett. Pedig alig valamivel nagyobb a terület hat holdnál. Beszélgetésünkbe belekontráznak a közelben daloló asz- szonyok, akik a férfi munkát is elvégzik itt a szüreten. Molnár Jánosné éppen puttonyo- zik, de a többiek sem ijednek meg a munka nehezétől. (5k metszették, kapálták a 40 hold szőlőt, pedig az csupa szakértelmet, nagy fizikai erőt igénylő munka. Az asszonyok munkáját dicséri itt minden, akikre mindig számítani lehetett, akikből legalább négyszer annyi volt található a határban, mint a A szőlőhegyen újabb szőlőbegyek emelkednek, amelyek nagy pénzt hoanak az andornktúlyai Búzakalász Tsz szorgalmas tagságának. Czifra Miklós, a szövetkezet elnöke és Bárczt Lajos brigádvezető elégedettén szemléli a termést. A szőlő a vártnál jobban fizetett az idén- (Foto: Kiss.) szaporán fizet a tőke, esaloga- tón, kacéran incselkednek a tőkén a gömbölyded saszlák, hosszú fürtökön napoznak a mézes-fehérek. Kedvtelve nézzük a tőkesort. Barczi Lajos szőlész-bri- gádvezető lehajol a tőke mellé, óvatosan veszi tenyerére a majd kétarasznyi fürtöt, s szinte áhítattal néz fel. —* Nézze! Nézze ezt a fürtöt. Szinte nevet az emberre... Ez Akkor is ezer színben pompázna a hegyoldal, ha csak a zöldből, égőpirosba hajló szőlőlevelek sokasága, a barack- és diófák díszes lombkoronája ékesítené, de ezt az őszi szín- kavalkádot még a szüretelő emberek csoportjai is élénkítik az Andomaktálya fölötti domboldalakon. Szedik a közös szőlőt, zajlik az első szüret, együtt dolgozik a falu népe a termés betakarításán. gos... — fakad ki< belőlem üres gyom-? rom dühe. < — Minek ideges-? kedni a kedves ven-s dégnek? — int atyai-? lag a pincér. ? Igaza van. Azt hí-? szem, megcsókolom > ezért a tanácsért De? az is lehet, hogy meg-? harapom. ? Negyvenötödik pere.? Itt a pincér, ötvene-? dík perc, itt az étek.? Hatvanadik perc: tá-? vozom és gondolko-? dóm. Nem kevés ez? a két pincér itt? Nem? kevés ez az egyetlen? étkezőhely Hevesen? ? Vagy bennem van a> hiba? Igazis. Miért? nem ülök le az árok-? partra szalonnázni,? minek rázom a ron-s gyot, hogy étterem-? ben akarok ebédelni!? Igen: így büntet a? sors nagyravágyáso-S mért. Hogy járna ide? ebédelni mindennap^ — mint ismeretlen —I az, aki ezért a köz-? éheztetésért felelős.? Amen. < (Gy... óp