Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-20 / 248. szám

SS1. október 20., péntek NÉPÚJSÁG s A tsz-ek segítsége a gépállomásoknak \ városi tanács VB tárgyalja Ma reggel 8 órakor tartja következő ülését a városi ta­nács végrehajtó bizottsága, amelyen először Raft Miklós, a városi tanács VB-elnöke szá­mol be a VB lejárt határidejű határozatainak végrehajtásá­ról, majd Klenóczki Ernő, a vá­rosi tanács VB mezőgazdasági osztályának vezetője terjeszti be jelentését a tsz-ek őszi be­takarítási munkáinak megszer­vezéséről és az áruértékesítési tervek teljesítéséről. Méhész Lászlóné, a TÜZÉP Vállalat vezetője tájékoztató jelentést ad a város lakosságá­nak téli tüzelővel való ellátá­sáról, ennek jelenlegi helyze­téről. A városi tanács VB mai ülé­sének napirendjén végül indít­ványok és előterjesztések sze­repelnek^^ _ ___ Akadémiát szervesnek minden tsz-ben A Hazafias Népfront városi elnöksége és a TIT az idén szervezi meg városunkban első alkalommal a termelőszövet­kezeti akadémiát. Mind a négy tsz-ben 16—16 szakmai, politi­kai és az általános műveltsé­get fokozó előadást terveznek tartani a szüret után, novem­ber végétől. Minden tsz részére külön- külön tartják az előadásokat a tsz-ek kultúrotthonában, vagy a Gagarin Termelőszövetkezeti Ifjúsági Székházban. Egy-egy szövetkezetből mintegy száz tag vesz részt az akadémia elő­adásain. A Népfront Tsz-ben számítanak a legnagyobb ér­deklődésre, mert itt a vezető­ség előzetesen 23 előadást kért. Pedagógusok továbbképzése A járásban működő pedagó­gusok továbbképzéséről a mű­velődési osztály gondoskodott. Több mint száz nevelőnek tet­te lehetővé, hogy részt vehes­sen az ideológiai oktatásban. Azok a nevelők, akik nem kapcsolódnak be az állami ok­tatásba, vagy önképzéssel, vagy a helyi pártoktatásban való részvétellel biztosíthatják ideológiai fejlődésüket. A pedagógusok szakmai is­mereteinek fejlesztésére a mű­velődési osztály egész éves munkatervet dolgozott ki. En­nek alapján az év folyamán minden szaktárgyból négy al­kalommal tartanak tovább­képzést. Az első szakmai to­vábbképzésre most, kerül sor, az úgynevezett tanítás nélküli munkanapon. _______ Vé gre elkészül Hat év óta épül a szenny­vízderítő Mátraíüreden, a te­metővel átellenben. A mun­kálatok több mint kétmillió forintba kerültek. A hosszú huza-vona után végre befeje­zik a korszerű derítő építé­sét, amely a Vízmű Vállalat kezelésében januártól kezdi meg az üzemelést. Ezzel a fü­redi üdülők régi közegészség- ügyi problémája oldódik meg. Nem kell külön derítőt hasz- nálniok. hanem a nagykapaci­tású központi derítőbe vezetik a szennyvizet. Sokat emlegetjük a száraz időjárást, de ez érthető is, mert a szárazság nagyon sok gondunk okozója. Elég csak az őszi vetésre gondolnunk, ami­nek előkészítéséhez a talajmű­velést kell elvégeznünk, de sok esetben előfordul, hogy a csontkeményre száradt talaj nemcsak megnehezíti a gépek munkáját, hanem a munka­eszközök törését is okozza. Az idő viszont szükségessé teszi, hogy a hibákat mielőbb meg­javítsák, viszont a gépállomás műhelye olykor elég messze van. így született meg az össze­fogás a tsz-ek és a gépállomá­sok között, amelynek eredmé­nyeként a tsz-ek saját kovács­műhelyükben végzik el a munkagépek és munkaeszkö­zök javítását. Az Atkári Gép­állomásnak a gyöngyössolymo- si, a gyöngyöstarjáni, a gyön­gyösoroszi, a gyöngyöspatai, a szűcsi és a viszneki tsz-ek ko- vácsműhelyében nyújtanak se­gítséget. Ezt a segítséget a Detki Gép­állomás nem veszi igénybe, mert a gépállomás műhelye a központból látja el a gépeket a szükséges mennyiségű meg­élesített ekevasakkal. Bemutató előtt A Vak Bottyán Gimnázium­ban a tanév elején alakult meg a 80 tagú KISZ vegyes­kórus. Az új együttes dr. Caál Istvánná és dr. Borhy Ottó vezetésével a november 7-i diszünnepségre készül. Többek között bemutatják a Rumbala című spanyol szabadságharcos dalt, amely a debreceni Nem­zetközi Kórus Fesztiválon rö­vid idő alatt népszerűvé vált ZENEI KIRÁNDULÁS" Az Úttörő Kórus tagjai a Zeneakadémián AMINT A HATALMAS Steinway-zongorán felzengett az utolsó akkord, s az előadó- művész a roppant szellemi koncentrációtól fáradtan fel- emelkedett hangszere mellől, felcsattant a taps. A zsúfolásig megtöltött né­zőtér utolsó soraiban 40 piros nyakkendős úttörő tapsolt, örömtől, elismeréstől, csodál­kozástól csillogó szemmel ke­resték egymás tekintetét, ar­cukra piros rózsát csókolt az élmény, ingükön háromszínű embléma, rajta a felírás: „Gyöngyösi Központi Úttörő Kórus”. A Zeneakadémia díszesen dekorált nagytermében a „Liszt—Bartók Nemzetközi Zongoraverseny” győztesei ad­tak koncertet. A közel két hé­tig tartó versenyen öt világ­rész 59 legjobb fiatal zongo­ristája (32 év a korhatár) mér­te össze erejét, tudását, rutin­ját és — állóképességét, hi­szen három fordulóban hatal­mas, 80—100 perces technikai és zenei vonatkozásban egya­ránt rendkívül kényes Liszt és Bartók műveket kellett be- mutatniok. AZ ELSŐ szereplő: Olga Sztupáková, a Szovjetunióból jött. Már az elődöntő során feltűnt, s a pesti közönség nem is csalódott benne. Külön élmény volt figyelni gyereke­ink arcát Olga Sztupakova zongorajátéka alatt. Aztán a IV. helyezett bolgár Evrov lé­pett a pódiumra. Kiforrott já­tékával pillanatok alatt lenyű­gözte azt is, aki most hallotta őt először. Mire lecsöndesült a közönség véget érni nem akaró tapsa, majdnem egy óra volt. Szerencse, hogy az autóbusz­ban már a koncert előtt meg­ebédeltek a gyerekek, éhségről nem is nagyon panaszkodtak a szünetben, inkább szomja­sak voltak. Magam is csodálkoztam és megnyugtatott, hogy amikor a harmadik versenyző, a na­gyon tehetséges és nagyon fiatal olasz Ciani után enge­délyt kaptak rá a fiatalok, mindössze tízen hagyták ott a koncertet. Pedig már három­negyed kettő volt akkor, s 11 órakor kezdték el a hangver­senyt. S amikor negyed há­rom után az I. helyezett angol Wilde elől is eltolták a zon­gorát, s a nézőtéren oltogatni kezdték a csillárokat, idegenek fordultak hozzánk: „Melyik zenei általános iskola tanulóit hozták?” Az autóbusz oldalán levő „Különjárat” felírást lát­va, még jobban csodálkoztak: „Külön erre a hangversenyre jöttek fel?” A „Muzsika” fo­lyóirat ismert nevű esztétája azt kérte, hogy valamelyik pajtás írjon neki beszámolót erről az útról és a hangver­senyről. Igen: a mi gyerekeink, úttö­rők, akár muzsikusok, éneke­sek, akiknek a naplójába ezt írta Varga Károly, a Zene­kedvelő Gyerekek Klub-jának „parancsnoka”: „Aki feloldó­dik a muzsika szeretetében, az embertársainak a szerete - tében ét” . Nehéz, átdolgozott, jófor­mán pihenés nélküli nyár forrasztotta őket egybe, s ala­kította ki a kórus jellemét. Az a gyermekhad, amelyik ezen az idei, felhőtlen nyáron a gyöngyösi kultúrház legmele­gebb termében nap mint nap 2—2 y2 órát próbált, s a nem­zetközi kórusversenyre ké­szült, csakis fegyelmezett énekkar, öntudatos kollektíva lehet. Ennek a nyári időszaknak, a debreceni becsületes helyt­állásnak a jutalma volt ez a vasárnapi kirándulás, ez a hangverseny. Délutáni rövid városnézés után elsöprő fölénnyel a Vi­dám Parkot szavazta meg az ismét gondtalan gyermekké vált társaság. Perceken belül birtokukba vették a hullám­vasutat, s nemsokára „szépen artikulált, jól elhelyezett” — sikongások rémisztgették a park amúgy sem gyáva lakóit. Végigpróbáltak mindent, ami­re idejükből és pénzükből fu­totta. Mikor mindkettőből kifogy­tak: öt óra tájban előállt a busz. Már csak a jókedv ma­radt meg. De ez aztán bőven. Aszódnál járhattak, mire vég­re elcsendesedtek. Hatvannál már aludt a fél kocsi. ITTHON a szülők várták a gyekekeket. „Jó volt?” — kérdezték két csók között. Rö­viden, álmosan, fáradtan hang­zott a felelet: „Jó”. Borhy Ottó Mé!tó kerekek biztosítása Egyre inkább terjed a szocia­lista tartalmú családi ünnepek megrendezése a járás községei­ben. Éppen az igények növeke­dése tette szükségessé, hogy ezeknek az ünnepségeknek megfelelő keretet is tudjanak biztosítani a községi tanácsi szervek. A járási tanács pénzügyi osztálya javaslata alapján Ka- rácsondon, Szűcsiben, Gyön- gyösorosziban, Gyöngyöspa­tán, Nagyrédén és Adácson a többletbevételből biztosítják a házasságkötő termek létreho­zását, illetve a berendezésének és dekorációjának beszerzését Ezer lakás négy év alatt ez erkölcstelenség. Hiszen mit szóljon az a fizikai munkás, aki másfél-, kétezer forintból tart el esetleg egy öttagú csa­ládot? Mert ilyen is van!... Érthető tehát, hogy a lakás- építési tervben az OTP csalá­diház akciója is szerepel, és a magánerőből történő házépítés is. Az OTP — a város legszebb részén, a Kálvária parton — 280 lakást építtet, amiből jövő­re mintegy 100 készül el, s a kész házakat bocsátja áruba. De a Mező utcától délre 45, a solymosi úton pedig 220 telek áll azok rendelkezésére, akik önerőből építtetnek családi házat. Éppen a szocialista huma­nizmus parancsolja meg, hogy csak azok jussanak állami erő­ből, illetve intézmények beru­házásából épített lakásokhoz, akik ezt más úton nem tudják elérni — anyagi erőforrások hiányában. Nagyon becsületes, tisztességes dolog ez A javak elosztásának becsületes alap­elve ez. Mert igaz, hogy nálunk min­den az emberért történik, de azért olyan jól nem állunk, hogy százezreket ajándékoz­zunk el olyanoknak, akik erős anyagi bázissal rendelkeznek, Tegyük hozzá: hosszúlejáratú kölcsönnel viszont készséggel támogatjuk őket. pzer lakás — négy év ■Lj alatt. Nagyszerű távlat. Mindannyiunkért született meg ez a terv, kötelességünk mind­annyiunknak, erőnkhöz mér­ten hozzájárulni a terv meg­valósításához. Ez az igazság, ez a tisztesség, s rfti csak a tiszta igazságot szeretjük — most ii erre apellálunk ... G. [Molnár Ferenc egészséges környezetet. Jutat­tunk, hiszen ezek a lakások ál­lami erőből épültek, illetve in­tézmények, közületek építet­ték dolgozóiknak, alkalmazot­taiknak. Nem vagyunk szé- gyellősek, ezért álszemérem nélkül kimondjuk: százezer forintot jelent családonként ez a juttatás. Nem kis összeg... Nem akarjuk mi ezt most „felhánytorgatni” és olyan színben feltüntetni a városi ta­nácsot, vagy az ügyben érde­kelt közületeket, hogy azok valami „jótékonysági tettet”, valami dicsfényre jogosító cse­lekedetet hajtottak végre, hi­szen lakások építése — ezt ők is jól tudják — kötelességük. Azon egyszerű oknál fogva kö­telességük, mert ezt társadalmi rendünk, a munkások, parasz­tok, értelmiségiek által létre­hozott és tovább fejlesztett társadalmi rendünk parancso- lólag előírja: gondoskodni az emberről — minden vonatko­zásban. U an azonban még valami, ’ amit szintén nem hall­gathatunk el. Éspedig: nin­csenek nálunk, itt Gyöngyösön is olyanok, akik saját erejükből képesek lennének lakást épí­teni, családi házat építtetni? Kétségtelen: az autó ma sok­kal „kelendőbb” cikk, mint a saját lakás, vagy a saját csa­ládi ház. Hiszen a lakásról az állam gondoskodik! És milyen nagyszerű dolog, a szép, új la­kás mellé megvásárolni a Sko­dát, a Moszkvicsot vagy a Tra­bantot. Bizony: nem rossz do­log ez. De nem is a legerkölcsösebb. Mert csak várni a lakásra, el­fogadni a készet, amikor nem indokolt — a mi szemünkben tíár az ezer újabb lakás u megépítésére a második ötéves terv keretén belül ke­rül sor, mégis csak a tervidő­szakból még hátralevő négy évre kell ezt az újabb építke­zést korlátoznunk, s ha meg­gondoljuk, hogy ez a cél évi 250 új lakás építését tűzi ki elénk, világossá válik, hogy a feladat nem könnyű. A meg­valósítás komoly erőfeszítést igényel, de egyben határozott, jelentős előbbre lépést is jelent a város még meglevő lakás­gondjának megoldásában. Gyorsan tegyük hozzá, hatá­rozott örömmel állapítjuk meg: a tervezett lakásmennyiség megépítése már nem álom, hanem a városi tanács VB ha­tározatában leszögezett meg­valósítandó feladat. Ki lesz ennek a célkitűzés­nek a haszonélvezője ? A gyöngyösiek. Azok, akik még lakásgondokkal küzdenek, mert nincs önálló lakásuk, al­bérletben laknak, azok, akik szükséglakásban, vizes, esetleg cementes helyiségben kényte­lenek ideiglenesen meghúzód­ni, azok, akik család-alapítási gondokkal küzdenek, mert a családi fészek biztosításának lehetőségét még nem látják. Ki tagadná, hogy ezen a té­ren gondjaink nagyok? Azt is hiba lenne azonban elhallgat­ni, hogy az utóbbi évek alatt is tettünk már „egyet-mást” a la­káskérdés szorongató ügyének megszüntetésére. Elég csak a déli városrészre és a MÁVAUT pályaudvar környékén létesí­tett városrészre utalnunk itt. Bátran és némi büszkeséggel állapíthatjuk meg: mintegy négy és félezer embernek jut­tattunk modem, szép lakást, éfiődünk...? „... elkészítés után nem ga­rantáljuk a cserépkályhák me­legítését ..Persze: nem az lett volna a fontos, hogy ők melegítsék a cserépkályhákat, hanem, hogy a cserépkályhák melegítsék fel a szobákat. Ez utóbbit sem ígérték. Ekkor határozta el a vállalat, hogy inkább visszatér a vas­kályhákhoz. A gondolatot tett követte és megszületett a meg­rendelés, több mint egy tucat hagyományos vaskályhára. Ha pedig megérkeznek majd a vaskályhák, minden szobá­ban felállítják azokat a cse­répkályhák mellé. A vaskály­hák majd durúzsolnak, a cse­répkályhák tetejére pedig be­főttet raknak a lakók, vagy át­alakítják — bár szekrénynek. És ha a vaskályhák sem me­legítenek?... Hát visszaté­rünk a máglyatűzhöz és a cse­répkályhákra, vaskályhákra rákerül a kegyelet táblája: „Műemlék 1961-ből.’’ Visszafelé f Kezdetben volt a vaskályha, aztán a vaskályhát kezdte fel­váltani a cserépkályha. Azt mondják, a cserépkályha prak­tikusabb és előnyösebb. Kiderült azonban, hogy úgy is meg lehet építeni egy cse­répkályhát, hogy hiányozza­nak összes jótulajdonságai: mármint a meleg és a tiszta­ság, de legyenek rossztulaj­donságai: a füst és a hideg. Ezt az építési módot sikerrel kísérletezték ki a Szerszám- és Készülékgyár gyöngyösi la­kótelepén. Mit lehet tenni, tépelödött éveken keresztül a vállalat, miközben a lakók a füstölgő cserépkályhák mellett didereg­tek. Végre jött a mentőötlet: meg kell a kályhákat javít­tatni. Nosza, előirányoztak 15 000 forintot a javításra és felkérték a ktsz-t a kályhák átépítésére. A ktsz a következő kikötéssel vállalta volna el a munkát: A vágóhíd mintájára kombinált üzemek épülnek külföldön két-három ember tud egyszer­re dolgozni — mutatja az igaz­gató a széles csarnokban. A csempézett falakból még vil­lanyvezetékek nyúlnak ki, fes­tetten csövek kacskaringóznak. Mindenütt az építkezés nyo­mait látjuk. A zsírolvasztó helyiségben már betonba ágyazva állnak a tartályok, amelyekben nyolc óra alatt 12 tonna szalonnát olvasztanak ki higiénikus, tel­jesen zárt rendszerben. Milliós értékűek ezek a gé­pek, de sokszorosan megtérítik költségüket. Mert lényegesen megnövekszik a termelékeny­ség, olcsóbbá válik a termelés, a gyorsabb, nagyobb teljesít­ményű, korszerű gépek arány­lag kevesebb energiát fogyasz­tanak. Európa egyik, legmodernebb zsírolvasztója előreláthatólag még az idén, a kolbásztöltőgép pedig a jövő év elején kezdi meg a termelést. S a Szurdok­parton most épülő hatezer fé­rőhelyes sertéshizlaldából, de elsősorban a termelőszövetke­zeti ólakból, istállókból, kará­mokból még nagyobb tömeg­ben szállítják majd ide a jó­szágot, mint eddig. DE A VÁGÓHÍD kapuján nemcsak a sokféle, friss készít­ményeket szállítják ki, hanem az új típusú gépeket. És heten­ként jönnek a hazai és külföldi szakemberek: tanulmányozzák a gyöngyösi vágóhíd, az ország legkorszerűbb húsfeldolgozó- üzemének munkáját. Raffai István binált vágó-keverővel, folya­matos töltőgépekkel és a most elkészült univerzális húsfel­dolgozó agregáttal szereljük fel. A Szovjetunió máris mint­egy száz vágóhíd és húsfeldol­gozóüzemet rendelt, a szállítást 1963-ban kezdjük meg;!. Mutatom Tóth elvtársnak a nyilatkozatot, aki örömmel nyugtázza a hírt. Nagy jelen­tőséget ad ennek, mert váro­sunkban működik az ország „prototípus-vágóhíd ja”, ahol a legkorszerűbb húsipari gépek­kel dolgoznak. És azok a szak­emberek, akik jóváhagyták a gépek sorozatgyártását, nagy elismeréssel nyilatkoznak az üzem munkájáról, a műszaki és fizikai dolgozók hozzáállásáról. Megígérték: az újabb gépeket is először a gyöngyösi vágóhí­don helyezik üzembe. S ez ön­magában nemcsak húsipari munkásaink ügyességét,, szor­galmát, az új gépek tulajdon­ságainak szenvedélyes, gyors megismerésére való készségü­ket dicséri, hanem a város hír­nevét is növeli. ERKÖLCSI SZEMPONTBÓL is nagy jelentőséggel bír ez az eredmény, bár sok gondot oko­zott a műszaki vezetőknek a gépek karbantartása, zavarta­lan üzemeltetése. Most már is­merik és szeretik ezeket a gé­peket, amelyek folyamatos, szalagrendszerű termelést biz­tosítanak. — Az eddig használt gépek nagy részét leállítják és folya­matos prátkészítő (húspép ké­szítő), forgófejes kolbásztöltő­gépet szerelnek be, amellyel EGY HÓNAPPAL EZELŐTT a húsipari szakemberek népes csoportja látogatott a Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat tele­pére. Ezek a vendégek — a KGM-től, a húsipari igazgató­ságtól — nem is annyira az épülő üzemet tekintették meg, hanem a kísérletképpen felál­lított gépek működését tanul­mányozták. — A szakemberek, a „proto­típus bizottság” tagjai jóvá­hagyták itt, a vágócsarnokban kipróbált prototípus-gépek so­rozatgyártását — mondja Tóth Sándor igazgató és sorba mu­tatja a korszerű üzem prakti­kus berendezését: az állatot felemelő, a bőrfejtő, a sertés­fejtő, a fejforrázó, a kopasztó, a gerinchasító, a negyedelő gé­pet, meg a többieket. — Most már exportálhatjuk is a vágó­híd gépeit — fűzi hozzá. A Kohó- és Gépipari Minisz­térium általános gépipari igaz­gatóságának feladatairól Ere- dics Károly iparigazgató, a na­pokban az MTI munkatársá­nak mondotta többek között: — A húsipari gépgyártásunk a legfiatalabb, világhírneve azonban már most is tekinté­lyes, továbbfejlesztése elsőren­dű feladatunk ... Már meg­kezdtük komplett v vágóhíd-. és húsfeldolgozóüzem tervezését. Ezek a vágóhidak a gyöngyö­sihez hasonló, korszerű, úgyne­vezett kombinált üzemek, ame­lyek egyaránt alkalmasak ser­tés, marha, borjú és juh vágá­sára. A vágóhídhoz kapcsolódó feldolgozóüzemeket a legkor­szerűbb berendezésekkel, kom-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom