Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-20 / 248. szám

6 NEPCJSAG 1961. október 26., péntek Ésszerű sites ? Olvasom az Állami Biztosító hirdetését: a dolgozók igényei­nek jobb kielégítése, a gyor­sabb ügyintézés érdekében ki- rendeltséget nyitottak fiagy- rédén. A kirendeltséghez tar­toznak Gyöngyöstarján, Gyön- gyösoroszi. Gyöngyöspala és Szűcsi községek is. Szép dolog az ésszerűsítés, meg az is, hogy „lemennek a területre", de úgy gondolom, ennek az ésszerűsítésnek nem nagyon örülhetnek a szóban forgó falvak lakói, hiszen bár­melyikből csak Gyöngyösön keresztül lehet elérni a kiren­deltséget. így az oda-vissza Utazást számítva 16 kilomé­terrel hosszabb utat kell meg­tenniük. mint eddig. A közle­kedésről nem is beszélve, hi­szen egyik-másik faluból ke­rek egy napba telik az utazás — a rossz csatlakozás miatt. Hát ez bizony furcsa egy el­osztás, és nehéz belőle rájönni arra hogy ebben az esetben mi teszi könnyebbé és gyor­sabbá az ügyintézést. — d — — AZ EGYESÜLT két gyöngyöshalászi tsz január elsejétől két üzemegységet alakít ki területén. Az első üzemegységben állattenyész­téssel és takarmánytermelés­sel, míg a második üzem­egységben elsősorban kerté­szeti növények termesztésé­vel foglalkoznak majd a ta­gok.- AZ EGRI Női- és Férfi­szabó Ktsz munkásakadémiá­ján „A nők jogi helyzete a szocialista társadalomban” címmel dr. Bereczki György ügyvéd tartott előadást a KISZÖV-kultúrotthonban. — A TENKI Béke Tsz tag­jai makad ám major-bekötő út építését határozták el az elmúlt napokban. Az útépí­tést saját erőből végzik. A 130 ezer forint költségbe ke­rülő munka elvégzését még ez év folyamán megkezdik. — A TARNABODI Tar- nagyöngye Termelőszövetke­zet az idén több mint kettő- százezer forintot ruházott be. — A HATVANI Bajza József Gimnáziumból 135 fiatal vesz részt, mint ifivezető az általá­nos iskolák úttörőcsapatainak munkájában. Mielőtt a Érdekes dolog az után kutatni, hogy a közönség ho­gyan jön a meghirdetett ren­dezvényekre? Az ember úgy gondolná, elég ha megjelennek a falra­gaszok, a plakátok, vagy az utca sarki paravánok, s a kö­zönség elmegy a jegypénztár­hoz, megváltja a jegyet, aztán beül a színházba. Ez nem egészen így van. Vannak hivatásos szervezők, akiknek az a dolga, hogy a propaganda minden eszközét felhasználják annak érdeké­ben, hogy a meghirdetett elő­adásra közönséget biztosítsa­nak. Általánosságban dolgoz­nak, nagy területen, azért szükségük van segítségre, üze­mi közönségszervezőkre, akik ismerik az üzem, a hivatal dolgozóit, akik igyekeznek minél több embernek elmon­dani azt, hogy miért jó el­menni egy-egy előadásra, vagy éppen azzal keltenek érdeklő­dést, hogy elmondják, mi is lesz azon az előadáson, ami érdekelheti őket. Két üzemben és egy kollégi­umban beszélgettünk a közön­ségszervezőkkel, akik elmon­dották, hogyan csinálják, illet­ve hogyan nem csinálják ezt a társadalmi megbízatást. AZ EGRI Dohánygyárban évek óta végzi a közönség- szervezés munkáját Herczeg Magda. S hogy jól dolgozik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Dohánygyár­ba nyugodt szívvel mehetnek segítséget kérni a szervezők, mert itt az emberek érdeklőd­nek minden kulturális meg­mozdulás iránt. S hogy ez így van, az egy kicsit Herczeg Magdának is köszönhető. — En azt hiszem, azért tu­dok eredményt elérni, mert magam is nagyon szeretem a színházat, a mozit, a kulturá­lis rendezvényeket, s talán ak­kor, amikor erről vagy arról a darabról beszélnek az embe­rek, érzik is ezt, s maguk is szeretnék kipróbálni a jó szó­rakozás felett érzett örömet. — Milyen módszerrel szer­vezi például a színházlátoga­tást? — Különösebb módszerről nem tudok beszámolni, de azt elmondhatom, hogyan csiná­lom. Első természetesen a han­goshíradó, aztán amikor az üzemrészekben járok, már megszokták az emberek, hogy én vagyok az, akinél színház- és egyéb jegyet lehet kapni, és ilyenkor megesik, hogy egyik- másik kérdez, valamit szeret­ne hallani a darabról. Vagy többet tudok, mint amennyit a közönség jegyet vált plakát közöl, vagy ha nem, megígérem, hogy másnapra utánanézek és akkor elmon­dom, miről szól. Így aztán gyűlik azoknak a száma, akik egyre rendszeresebben kap­csolódnak bele a színház és egyéb kulturális rendezvények látogatásába. Szerintem a kö­zönségszervező nemcsak jegy­eladó, mert akkor megbukott, hanem értenie is kell egy ki­csit ahhoz, amit „árul!” HERCZEG Magda így csi­nálja, s hogy jó az elgondolá­sa, azt eredményei igazolják. Most nézzük meg az Egri Fi­nommechanikai Vállalatnál, hogyan dolgozik a közönség- szervező? — Nem tudok semmit elérni! Nekem nehezebb dolgom van — mondja Galambos Klára —, mert az üzem néhány száz dol­gozója több munkahelyen dol­gozik. En a magam részéről nem sokat tudok elérni, mert nem nagyon érdeki az embe­reket a színházi és egyéb ren­dezvény. Még a szocialista brigádnak sincs bérlete a színházba. — Mi a véleménye erről a szocialista brigádnak? — Kérem, mi tudjuk, hogy a szocialista brigád címhez hoz­zátartozik a kultúrrendezvé- nyek látogatása is. Itt nincs is hiba, mert mi rendszeresen járunk színházba, moziba és egyéb rendezvényekre. De bérletet nem veszünk, mert arra nincs biztosíték, hogy ép­pen akkor ráérünk. De rend­szeresen járunk! — mondja mindannyiuk nevében Dezsény Gyula. — Az igazgató elvtársnak mi a véleménye, járnak-e rend­szeresen színházba a munka­társai? — A mi üzemünknek van né­hány olyan ága, ahol csak érettségizett vagy annál maga­sabb képzettségű emberek dol­gozhatnak. Ha nem tudnám is, feltételezném, hogy kulturális igényük nem áll meg a rádió­hallgatásnál! De tudom, hogy járnak rendszeresen, csak az lehet, hogy a közönségszerve­ző nem tud róla. Ezen neki kell segítenie, jó munkával maga köré kell gyűjtenie eze­ket az embereket, akik a szí­vós, kitartó munka után meg­szoknak, hogy az üzemben van valaki, aki ezt a munkát inté­zi, s aki helyettük is elvégzi a jegyvásárlást, a jegybiztosí­tást. EZEK UTÄN feltételezzük, hogy a közönségszervező nem a legjobb módszerrel végzi ezt a fontos megbízatást, mert igaz ugyan, hogy ezért sem kedvez­mény, sem pénz nem jár-, de a társadalmi megbízatások ép­pen olyan fontosak, mint a munka, amelyért fizetnek. Ta­lán jó lenne, ha a szakszerve­zet ezt közelebbről megvizs­gálná, és esetleg segítséget ad­na ehhez a munkához. Igen ügyesen dolgoznak a József Attila Leánykollégium­ban a közönségszervezők. Két negyedikes leány, Csintalan Mária és Fodor Mária vállalta el a szervezés munkáját, már egy évvel ezelőtt, azóta meg­valósították elképzelésüket — minden kollégistának egy bér­letet! — Eleinte nehezen ment, igaz, a harmadik, negyedik osztályosok szívesen jöttek, de a faluról bekerült elsősöknek nehéz volt megmagyarázni, hogy tanulmányaikhoz is szük­séges egy-egy előadás, és ta­nulás után jólesik egy kis ki- kapcsolódás is. Ma már mind a 340 kollégistának és nyolc nevelőtanárunknak megvan a színházbérlete, s a rendszeres­ség azt eredményezte, hogy bármilyen előadásról kapunk értesítést, hamarosan nagy számú jelentkező jegyét kell elintéznünk — mondja Csinta­lan Mária. — Szívós munka kellett hoz­zá, de megérte! Én úgy ér­zem, ezt csak egyszer kell el­kezdeni jól, aztán, mint az olajozott kerék, megy ez ma­gától, csak rajta kell hogy tartsuk a kezünket! — véli Fo­dor Mária. HÄROM PÉLDA, egy jó és egy kevésbé jó üzemi példa, meg az új nemzedék, az ifjú­ság példája. Többet is meg­nézhettünk volna, de ez is elég ahhoz, hogy megállapítsuk, a közönségszervezés két célt szolgál. Egyrészt segíteni az embereknek a szórakozások közötti válogatásban, másrészt segíteni a rendező szervnek az erkölcsi és anyagi siker meg­valósításában. November ele­jén értékeli a Gárdonyi Géza Színház szervező irodája az üzemi közönségszervezők ed­dig végzett munkáját, s a leg­jobbakat kedvezményes bér­lettel jutalmazzák. Ha nem is ezért, de azért,' hogy a közön­séghez eljusson a színház jó ügyet szolgáló törekvése, hogy az irodalmi estek és a hang­versenyek művészei ne üres terem előtt játsszanak, ezért érdemes komolyan venni ezt a munkát, időt, fáradságot szán­ni arra, hogy minél többet el­sajátítsanak abból a képesség­ből, amit úgy nevezünk: jó kö­zönségszervezés. Cs. Adám Éva 1961. OKTOBER 20., PÉNTEK: VENDEL 5 évvel ezelőtt, 1956 októbereben gyilkolták meg az ellenforra­dalmárok KALAMAR JÓZSEFET, a csepeli tanács elnökét. Mint fiatal csepeli munkás, egyike volt a KMP ottani szervezete meg­alapítóinak, majd a Vöröshadsereg katonájaként a proletárdikta­túrát védte. A Horthy-uralom alatt mint a csepeli sztrájkok szervezőjét többször börtönbe hurcolták. A felszabadulás után a csepeli tanácsházán dolgozott. 165 évvel ezelőtt. 1796. október 20-án halt meg DAVKA GA­BOR fró, katolikus pap. Verseiben az emberi érzelmek szabad­ságát világfájdalmas érzelgősséggel énekelte meg. Irodalmi mű­ködése során szembekerült áz egyházi reakcióval, kilépett és sza­tíráival ettől kezdve a felvilágosodás ellen hadakozó klerikáliso­kat gúnyolta. Érdekes találmányok és felfedezések: 90 évvel ezelőtt. 1871 októberében Közép-Afrikában felfedező útja során H. STANLEY angol újságíró a Tanganylka-tó mellett rábukkant az eltűntnek hitt, betegen fekvő David Livingstone angol Afrika-kutatóra. 70 évvel ezelőtt, 1891. október 20-án született JAMES CHAD­WICK angol fizikus. A radioaktivitás vizsgálata során 1932-ben felfedezte az atom új alkatrészét: a neutront, a II. világháború alatt az angol atombomba-tervezés vezetője volt, 1946-tól kezdve az ENSZ atomerő-bizottságának tagja. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Folytassa, nővér Egy férfikórterem betegeit és ápolónőit ismerjük meg a Folytassa, nővér című szelle­mes angol filvibohózatoan, amelyet a gyöngyösi Szabad­ság Fimszínház mutat be ok­tóber 19—24-ig. EGRI VÖRÖS CSILLAG Balti égbolt (n. rész) EGRI BRÓDY Soha többé GYÖNGYÖSI PUSKIN 80 nap a Föld körül GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Folytassa; nővér HATVANI KOSSUTH Nem nősülök HEVES Lejtőn PÉTERVASARA Nincs előadás FÜZESABONY Kettétört amulett Domoszlón este 7 órakor: Sok hűhó semmiért AAAAAZ^Z . 53. A terepjárót az emlékműnél hagyja. A következő expedí­ció nyomban rábukkan. S megtalálja benne az ő halála előtti levelét. Valószínűleg két-három év múlva sor kerül a második marsbeli repülőútra. A száraz éghajlat alatt a terepjáróban semmiféle kárt nem tesz majd az idő. Használni is tudják, csak ki kell cserélniük az ak­kumulátorokat. Kámov olykor felgyújtotta a fényszórót, ellenőrizte, he­lyes-e' az irány. Nem akarta gyakran használni a fényt. Félt, hogy odacsalogatja a környéken kóborló vadállato­kat. A sziklák, amelyeken annyi gyötrő órát töltött, rég eltűn­tek a láthatár mögött. Körös­körül síkság terült el. Kámov első ízben járt erre éjnek ide­jén. Feje fölött élénken ra­gyogtak a csillagok. De fényük kevés volt ahhoz, hogy jól lás­sa a hernyótalpak által hasí­tott nyomokat. Ha elveszti a nyomokat, semmi reménye nem marad, hogy a sivatag közepén megtalálja az emlék­művet. A terepjáró a legkisebb se­bességgel haladt. Nem volt miért sietnie: messze volt még a napkelte. Legalább két hétre való sű­rített oxigén-tartalék volt a terepjáró tartályaiban. Az ak­kumulátorok energiája elegen­dő volna ahhoz, hogy a terep­járó egyhuzamban negyven óráig teljes sebességgel halad­jon. Élelmiszert Hapgood űr­hajójából szerezhet. No, per­sze, ha sikerül megtalálnia. Kámov meg volt győződve, hogy sikerül. Tehát körülbelül két hétig elélhet, míg ki nem merülnek a tartalékok. Az öngyilkosság még csak eszébe sem jutott. Ezt a halálnemet a kishitűség kiteljesedésének tartotta. Az űrhajón lenni kell papírnak. Bőven lesz munkája az összes hátralevő napokra. Le tudja írni és le is kell írnia gondo­latait, az űrrepülésekkel kap­csolatos összes, magában fel­vázolt számításokat, örökségül utódainak, ügye folytatóinak. Hapgood űrhajóján oxigén is van. Ha akarná, sokkal to­vább élhetne, mint két hét. De gondolni sem akart erre. Jól tudta, hogy tudat alatti szán­déka: gyorsan befejezni az életet, de nem öngyilkossággal. Igyekezett nem törődni titkos érzéseivel. Elvégre egy kisebb­fajta kishitűség megbocsát­ható. Ilyen helyzetben nem szabad túlságosan nagy köve­telményeket támasztani vele szemben. Bármely embernek odalent a Földön, ha kilátástalan hely­zetbe kerülne, mégiscsak vol­na valami reménye arra, hogy a véletlen odasodorja hozzá embertársait, akik segítenek rajta. Az életért az utolsó le­hetőségig harcolni kell, mert csak a gyáva veszti el remé­nyét. De Kámovnak egyálta­lán nem volt semmilyen remé­nye. Senki nem jöhetett a se­gítségére. Egyedül volt ezen az óriási bolygóm Elképzelhetetlen távolságra van tőle a Föld. Az űrhajó körülbelül másfél hónap múl­va ér oda. Ha, tegyük fel, azon­nal visszaindulna (ami egyenlő a lehetetlennel), akkor is csak négy hónap múlva érne a Marsra. Ilyen hosszú ideig nem futná az amerikai űrha­jón levő oxigénből. Itt, a Mar­son, természetesen semmiféle észlény nincs. Egyszerűen esz- telenség volna segítségben re­ménykedni. Ez már utópia! Kámov meg akart győződni, hogy még elvben sincs semmi reménye, ezért módszeresen átgondolt minden variációt, ami csak eszébe jutott. Az amerikai űrhajó! Az első pillantásra a megmenekülés legkönnyebb útja. Nagyon egy­szerű: csak bele kell ülni és elrepülni vele a Földre. Feltét­lenül így gondolkodna minden ember, aki nincs tisztában az űrhajóvezetés technikájával és halvány fogalma sincs arról, hogy mi is az a csillagnavigá­ció. A végtelen térségben, amely­ben a naprendszer terül el, a Föld és a Mars csupán parányi pontok. Ahhoz, hogy hibátla­nul átrepülhessen egyik pont­ról a másikra, lelkiismeretes pontossággal kell kiszámítania az alig érzékelhető hatásokat, amelyeket a két bolygó, a Nap, sőt más bolygók is, köztük kü­lönösen a Jupiter gyakorol a repülő űrhajóra. Az űrhajó pa­rancsnokának tökéletesen is­mernie kell rakétáját, annak nagyságát, súlyát, a motorok működését; tudni, mekkora se­bességet adnak a motorok az űrhajónak, mégpedig másod- percenkénti egy centiméteres pontossággal. Mindezek nélkül az űrhajó reménytelenül elvész az ég térségeiben és soha nem ér célba. Kámov jól tudta ezt. Elre­pülni a Földre egy teljesen is­meretlen űrhajón, nem ismer­ve szerkezetét és motorjait, annyi volna, mintha bekötött szemmel lőne puskából és már az első lövésnél, feltétlenül az elsőnél, abban reménykedne, hogy a húszfilléres közepébe talál, két kilométer távolság­ból. Reménytelen ötlet! Kész! A megmenekülés ösz- szes változatát, sőt a legképte­lenebbet is átgondolta és mér­legre tette. A következtetése­ket levonta. Tehát az átgondo­lásokból elég volt! Minden gondolatát most arra kell össz­pontosítani, hogy a lehető leg­hasznosabban töltse el a hát­ralevő napokat. Kámov bekapcsolta a fény­szórót és kinézett az útra. Nem látta maga előtt a hernyótal­pak nyomait. Tehát annyira el­gondolkodott, hogy elvesztette őket. Visszafordította a gépet. Néhány perc múlva rábuk­kant a régi útra, amely ezen a helyen északnak fordult. Túl­szaladt rajta. Az elkanyarodástól az űr­hajó állomáshelyéig pontosan hetven kilométer az út. Odakint erősen fagyott, de idebent nem érződött a hideg. A légmentesen zárt ablakok és ajtók nem eresztették be a kinti levegőt. A terepjáró ka­rosszériáját villanyáram fű­tötte. Sőt, hőség volt bent. Kámov kigombolta bunda­kezeslábasát és levette fejéről a sisakot. Éhséget érzett, de nem volt nála semmiféle éle­lem. A terepjáróban rendsze­rint volt élelmiszertartalék, de amikor Kámov elindult erre az utolsó útra, nem hozott semmit sem magával, gondol­ván, hogy úgyis hamarosan visszatér. „Ez is jó lecke a jö­vőre vonatkozóan — gondolta. — Az idegen bolygón kóborló ember mindig vigyen magával élelmet.” Másfél óra volt még napkel­téig, amikor a terepjáró a jól ismert helyhez ért. Homályos, sötét foltnak látszott a tisztá­son álló emlékmű, a csillagok visszfényei ragyogtak a rubin­csillagban és az aranydombor- művekben. Furcsa, mintha a tó befagyott tükre közelebb jött volna a tisztáshoz. Nem volt többé közöttük az űrhajó óriási törzse. Kámov még a sötétben is kivette, hogy az űrhajó közelében levő növé­nyek nagyon megszenvedtek a hatalmas erejű tűzcsóvától, amely a startoláskor kicsapó­dott a fúvókákból és végig­perzselte őket. Ha kivirrad, aprólékosan megvizsgál mindent. Az éhség egyre erősebben mardosta gyomrát, de Kámov úgy döntött, hogy csak azután indul az amerikai űrhajóhoz, ha fényt derített valamennyi kérdésre amely érdekli. Ki tudja? Lehet, hogy ismét kitör a homokvihar és eltünteti a felszállás minden nyomát. Nagyon elfáradt és úgy gon­dolta, hogy a legjobb lesi!, ha napkeltéig alszik egyet. Átaludta a napkeltét. A ki­merült szervezet jogaiba lé­pett. Kámov délfelé ébredt fel, A vizsgálat két órát tartott. A tűzcsóva hosszú irtást ége­tett ki a növények között. A bozótoknak még csak nyoma sem maradt. A széleken le- kopasztott, lepörkölt és megfe­ketedett törzsek álltak. Azon a helyen, ahol az űrhajó állt és ahol tehát a legnagyobb erővel hatott a tűzorkán, amely út­nak indította a súlyos gépet, a homok egy része megolvadt és üveggé változott. A kerekek mély nyomokat hasítottak benne. Kámov pontosan leírta meg­figyelésének minden részletét és az abból levont következte­téseit. Most már elindulhat az élelemért. Az éhség már erősen kínoz­ta. Tegnap reggel evett utoljá­ra, s azóta bizony nagy meg­rázkódtatásokon esett keresz­tül. Ügy határozott, hogy meg­keresi Hapgood űrhajóját, szükséges mennyiségű vizet és élelmet vesz magához, majd visszatér az emlékműhöz. Arra nem akart gondolni, hogy az amerikai űrhajón sok­kal kényelmesebben rendez­kedhetne be. Itt, a terepjáró­ban tölti majd utolsó napjait... A hernyótalpak nyomai el­tűntek. Tökéletesen elmosta a homok és a szél. Kámov nyugatnak fordította a gépet. Leszalad abba az irányba százötven kilométert és közben keresi az űrhajót. Emlékezett, hogy amikor Pajcsadzéval elő­ször indult útnak, egész Idő alatt szigorúan nyugatnak tar­tottak és nem tértek le se­merre. (Folytatjukl

Next

/
Oldalképek
Tartalom