Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-20 / 248. szám
6 NEPCJSAG 1961. október 26., péntek Ésszerű sites ? Olvasom az Állami Biztosító hirdetését: a dolgozók igényeinek jobb kielégítése, a gyorsabb ügyintézés érdekében ki- rendeltséget nyitottak fiagy- rédén. A kirendeltséghez tartoznak Gyöngyöstarján, Gyön- gyösoroszi. Gyöngyöspala és Szűcsi községek is. Szép dolog az ésszerűsítés, meg az is, hogy „lemennek a területre", de úgy gondolom, ennek az ésszerűsítésnek nem nagyon örülhetnek a szóban forgó falvak lakói, hiszen bármelyikből csak Gyöngyösön keresztül lehet elérni a kirendeltséget. így az oda-vissza Utazást számítva 16 kilométerrel hosszabb utat kell megtenniük. mint eddig. A közlekedésről nem is beszélve, hiszen egyik-másik faluból kerek egy napba telik az utazás — a rossz csatlakozás miatt. Hát ez bizony furcsa egy elosztás, és nehéz belőle rájönni arra hogy ebben az esetben mi teszi könnyebbé és gyorsabbá az ügyintézést. — d — — AZ EGYESÜLT két gyöngyöshalászi tsz január elsejétől két üzemegységet alakít ki területén. Az első üzemegységben állattenyésztéssel és takarmánytermeléssel, míg a második üzemegységben elsősorban kertészeti növények termesztésével foglalkoznak majd a tagok.- AZ EGRI Női- és Férfiszabó Ktsz munkásakadémiáján „A nők jogi helyzete a szocialista társadalomban” címmel dr. Bereczki György ügyvéd tartott előadást a KISZÖV-kultúrotthonban. — A TENKI Béke Tsz tagjai makad ám major-bekötő út építését határozták el az elmúlt napokban. Az útépítést saját erőből végzik. A 130 ezer forint költségbe kerülő munka elvégzését még ez év folyamán megkezdik. — A TARNABODI Tar- nagyöngye Termelőszövetkezet az idén több mint kettő- százezer forintot ruházott be. — A HATVANI Bajza József Gimnáziumból 135 fiatal vesz részt, mint ifivezető az általános iskolák úttörőcsapatainak munkájában. Mielőtt a Érdekes dolog az után kutatni, hogy a közönség hogyan jön a meghirdetett rendezvényekre? Az ember úgy gondolná, elég ha megjelennek a falragaszok, a plakátok, vagy az utca sarki paravánok, s a közönség elmegy a jegypénztárhoz, megváltja a jegyet, aztán beül a színházba. Ez nem egészen így van. Vannak hivatásos szervezők, akiknek az a dolga, hogy a propaganda minden eszközét felhasználják annak érdekében, hogy a meghirdetett előadásra közönséget biztosítsanak. Általánosságban dolgoznak, nagy területen, azért szükségük van segítségre, üzemi közönségszervezőkre, akik ismerik az üzem, a hivatal dolgozóit, akik igyekeznek minél több embernek elmondani azt, hogy miért jó elmenni egy-egy előadásra, vagy éppen azzal keltenek érdeklődést, hogy elmondják, mi is lesz azon az előadáson, ami érdekelheti őket. Két üzemben és egy kollégiumban beszélgettünk a közönségszervezőkkel, akik elmondották, hogyan csinálják, illetve hogyan nem csinálják ezt a társadalmi megbízatást. AZ EGRI Dohánygyárban évek óta végzi a közönség- szervezés munkáját Herczeg Magda. S hogy jól dolgozik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Dohánygyárba nyugodt szívvel mehetnek segítséget kérni a szervezők, mert itt az emberek érdeklődnek minden kulturális megmozdulás iránt. S hogy ez így van, az egy kicsit Herczeg Magdának is köszönhető. — En azt hiszem, azért tudok eredményt elérni, mert magam is nagyon szeretem a színházat, a mozit, a kulturális rendezvényeket, s talán akkor, amikor erről vagy arról a darabról beszélnek az emberek, érzik is ezt, s maguk is szeretnék kipróbálni a jó szórakozás felett érzett örömet. — Milyen módszerrel szervezi például a színházlátogatást? — Különösebb módszerről nem tudok beszámolni, de azt elmondhatom, hogyan csinálom. Első természetesen a hangoshíradó, aztán amikor az üzemrészekben járok, már megszokták az emberek, hogy én vagyok az, akinél színház- és egyéb jegyet lehet kapni, és ilyenkor megesik, hogy egyik- másik kérdez, valamit szeretne hallani a darabról. Vagy többet tudok, mint amennyit a közönség jegyet vált plakát közöl, vagy ha nem, megígérem, hogy másnapra utánanézek és akkor elmondom, miről szól. Így aztán gyűlik azoknak a száma, akik egyre rendszeresebben kapcsolódnak bele a színház és egyéb kulturális rendezvények látogatásába. Szerintem a közönségszervező nemcsak jegyeladó, mert akkor megbukott, hanem értenie is kell egy kicsit ahhoz, amit „árul!” HERCZEG Magda így csinálja, s hogy jó az elgondolása, azt eredményei igazolják. Most nézzük meg az Egri Finommechanikai Vállalatnál, hogyan dolgozik a közönség- szervező? — Nem tudok semmit elérni! Nekem nehezebb dolgom van — mondja Galambos Klára —, mert az üzem néhány száz dolgozója több munkahelyen dolgozik. En a magam részéről nem sokat tudok elérni, mert nem nagyon érdeki az embereket a színházi és egyéb rendezvény. Még a szocialista brigádnak sincs bérlete a színházba. — Mi a véleménye erről a szocialista brigádnak? — Kérem, mi tudjuk, hogy a szocialista brigád címhez hozzátartozik a kultúrrendezvé- nyek látogatása is. Itt nincs is hiba, mert mi rendszeresen járunk színházba, moziba és egyéb rendezvényekre. De bérletet nem veszünk, mert arra nincs biztosíték, hogy éppen akkor ráérünk. De rendszeresen járunk! — mondja mindannyiuk nevében Dezsény Gyula. — Az igazgató elvtársnak mi a véleménye, járnak-e rendszeresen színházba a munkatársai? — A mi üzemünknek van néhány olyan ága, ahol csak érettségizett vagy annál magasabb képzettségű emberek dolgozhatnak. Ha nem tudnám is, feltételezném, hogy kulturális igényük nem áll meg a rádióhallgatásnál! De tudom, hogy járnak rendszeresen, csak az lehet, hogy a közönségszervező nem tud róla. Ezen neki kell segítenie, jó munkával maga köré kell gyűjtenie ezeket az embereket, akik a szívós, kitartó munka után megszoknak, hogy az üzemben van valaki, aki ezt a munkát intézi, s aki helyettük is elvégzi a jegyvásárlást, a jegybiztosítást. EZEK UTÄN feltételezzük, hogy a közönségszervező nem a legjobb módszerrel végzi ezt a fontos megbízatást, mert igaz ugyan, hogy ezért sem kedvezmény, sem pénz nem jár-, de a társadalmi megbízatások éppen olyan fontosak, mint a munka, amelyért fizetnek. Talán jó lenne, ha a szakszervezet ezt közelebbről megvizsgálná, és esetleg segítséget adna ehhez a munkához. Igen ügyesen dolgoznak a József Attila Leánykollégiumban a közönségszervezők. Két negyedikes leány, Csintalan Mária és Fodor Mária vállalta el a szervezés munkáját, már egy évvel ezelőtt, azóta megvalósították elképzelésüket — minden kollégistának egy bérletet! — Eleinte nehezen ment, igaz, a harmadik, negyedik osztályosok szívesen jöttek, de a faluról bekerült elsősöknek nehéz volt megmagyarázni, hogy tanulmányaikhoz is szükséges egy-egy előadás, és tanulás után jólesik egy kis ki- kapcsolódás is. Ma már mind a 340 kollégistának és nyolc nevelőtanárunknak megvan a színházbérlete, s a rendszeresség azt eredményezte, hogy bármilyen előadásról kapunk értesítést, hamarosan nagy számú jelentkező jegyét kell elintéznünk — mondja Csintalan Mária. — Szívós munka kellett hozzá, de megérte! Én úgy érzem, ezt csak egyszer kell elkezdeni jól, aztán, mint az olajozott kerék, megy ez magától, csak rajta kell hogy tartsuk a kezünket! — véli Fodor Mária. HÄROM PÉLDA, egy jó és egy kevésbé jó üzemi példa, meg az új nemzedék, az ifjúság példája. Többet is megnézhettünk volna, de ez is elég ahhoz, hogy megállapítsuk, a közönségszervezés két célt szolgál. Egyrészt segíteni az embereknek a szórakozások közötti válogatásban, másrészt segíteni a rendező szervnek az erkölcsi és anyagi siker megvalósításában. November elején értékeli a Gárdonyi Géza Színház szervező irodája az üzemi közönségszervezők eddig végzett munkáját, s a legjobbakat kedvezményes bérlettel jutalmazzák. Ha nem is ezért, de azért,' hogy a közönséghez eljusson a színház jó ügyet szolgáló törekvése, hogy az irodalmi estek és a hangversenyek művészei ne üres terem előtt játsszanak, ezért érdemes komolyan venni ezt a munkát, időt, fáradságot szánni arra, hogy minél többet elsajátítsanak abból a képességből, amit úgy nevezünk: jó közönségszervezés. Cs. Adám Éva 1961. OKTOBER 20., PÉNTEK: VENDEL 5 évvel ezelőtt, 1956 októbereben gyilkolták meg az ellenforradalmárok KALAMAR JÓZSEFET, a csepeli tanács elnökét. Mint fiatal csepeli munkás, egyike volt a KMP ottani szervezete megalapítóinak, majd a Vöröshadsereg katonájaként a proletárdiktatúrát védte. A Horthy-uralom alatt mint a csepeli sztrájkok szervezőjét többször börtönbe hurcolták. A felszabadulás után a csepeli tanácsházán dolgozott. 165 évvel ezelőtt. 1796. október 20-án halt meg DAVKA GABOR fró, katolikus pap. Verseiben az emberi érzelmek szabadságát világfájdalmas érzelgősséggel énekelte meg. Irodalmi működése során szembekerült áz egyházi reakcióval, kilépett és szatíráival ettől kezdve a felvilágosodás ellen hadakozó klerikálisokat gúnyolta. Érdekes találmányok és felfedezések: 90 évvel ezelőtt. 1871 októberében Közép-Afrikában felfedező útja során H. STANLEY angol újságíró a Tanganylka-tó mellett rábukkant az eltűntnek hitt, betegen fekvő David Livingstone angol Afrika-kutatóra. 70 évvel ezelőtt, 1891. október 20-án született JAMES CHADWICK angol fizikus. A radioaktivitás vizsgálata során 1932-ben felfedezte az atom új alkatrészét: a neutront, a II. világháború alatt az angol atombomba-tervezés vezetője volt, 1946-tól kezdve az ENSZ atomerő-bizottságának tagja. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Folytassa, nővér Egy férfikórterem betegeit és ápolónőit ismerjük meg a Folytassa, nővér című szellemes angol filvibohózatoan, amelyet a gyöngyösi Szabadság Fimszínház mutat be október 19—24-ig. EGRI VÖRÖS CSILLAG Balti égbolt (n. rész) EGRI BRÓDY Soha többé GYÖNGYÖSI PUSKIN 80 nap a Föld körül GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Folytassa; nővér HATVANI KOSSUTH Nem nősülök HEVES Lejtőn PÉTERVASARA Nincs előadás FÜZESABONY Kettétört amulett Domoszlón este 7 órakor: Sok hűhó semmiért AAAAAZ^Z . 53. A terepjárót az emlékműnél hagyja. A következő expedíció nyomban rábukkan. S megtalálja benne az ő halála előtti levelét. Valószínűleg két-három év múlva sor kerül a második marsbeli repülőútra. A száraz éghajlat alatt a terepjáróban semmiféle kárt nem tesz majd az idő. Használni is tudják, csak ki kell cserélniük az akkumulátorokat. Kámov olykor felgyújtotta a fényszórót, ellenőrizte, helyes-e' az irány. Nem akarta gyakran használni a fényt. Félt, hogy odacsalogatja a környéken kóborló vadállatokat. A sziklák, amelyeken annyi gyötrő órát töltött, rég eltűntek a láthatár mögött. Köröskörül síkság terült el. Kámov első ízben járt erre éjnek idején. Feje fölött élénken ragyogtak a csillagok. De fényük kevés volt ahhoz, hogy jól lássa a hernyótalpak által hasított nyomokat. Ha elveszti a nyomokat, semmi reménye nem marad, hogy a sivatag közepén megtalálja az emlékművet. A terepjáró a legkisebb sebességgel haladt. Nem volt miért sietnie: messze volt még a napkelte. Legalább két hétre való sűrített oxigén-tartalék volt a terepjáró tartályaiban. Az akkumulátorok energiája elegendő volna ahhoz, hogy a terepjáró egyhuzamban negyven óráig teljes sebességgel haladjon. Élelmiszert Hapgood űrhajójából szerezhet. No, persze, ha sikerül megtalálnia. Kámov meg volt győződve, hogy sikerül. Tehát körülbelül két hétig elélhet, míg ki nem merülnek a tartalékok. Az öngyilkosság még csak eszébe sem jutott. Ezt a halálnemet a kishitűség kiteljesedésének tartotta. Az űrhajón lenni kell papírnak. Bőven lesz munkája az összes hátralevő napokra. Le tudja írni és le is kell írnia gondolatait, az űrrepülésekkel kapcsolatos összes, magában felvázolt számításokat, örökségül utódainak, ügye folytatóinak. Hapgood űrhajóján oxigén is van. Ha akarná, sokkal tovább élhetne, mint két hét. De gondolni sem akart erre. Jól tudta, hogy tudat alatti szándéka: gyorsan befejezni az életet, de nem öngyilkossággal. Igyekezett nem törődni titkos érzéseivel. Elvégre egy kisebbfajta kishitűség megbocsátható. Ilyen helyzetben nem szabad túlságosan nagy követelményeket támasztani vele szemben. Bármely embernek odalent a Földön, ha kilátástalan helyzetbe kerülne, mégiscsak volna valami reménye arra, hogy a véletlen odasodorja hozzá embertársait, akik segítenek rajta. Az életért az utolsó lehetőségig harcolni kell, mert csak a gyáva veszti el reményét. De Kámovnak egyáltalán nem volt semmilyen reménye. Senki nem jöhetett a segítségére. Egyedül volt ezen az óriási bolygóm Elképzelhetetlen távolságra van tőle a Föld. Az űrhajó körülbelül másfél hónap múlva ér oda. Ha, tegyük fel, azonnal visszaindulna (ami egyenlő a lehetetlennel), akkor is csak négy hónap múlva érne a Marsra. Ilyen hosszú ideig nem futná az amerikai űrhajón levő oxigénből. Itt, a Marson, természetesen semmiféle észlény nincs. Egyszerűen esz- telenség volna segítségben reménykedni. Ez már utópia! Kámov meg akart győződni, hogy még elvben sincs semmi reménye, ezért módszeresen átgondolt minden variációt, ami csak eszébe jutott. Az amerikai űrhajó! Az első pillantásra a megmenekülés legkönnyebb útja. Nagyon egyszerű: csak bele kell ülni és elrepülni vele a Földre. Feltétlenül így gondolkodna minden ember, aki nincs tisztában az űrhajóvezetés technikájával és halvány fogalma sincs arról, hogy mi is az a csillagnavigáció. A végtelen térségben, amelyben a naprendszer terül el, a Föld és a Mars csupán parányi pontok. Ahhoz, hogy hibátlanul átrepülhessen egyik pontról a másikra, lelkiismeretes pontossággal kell kiszámítania az alig érzékelhető hatásokat, amelyeket a két bolygó, a Nap, sőt más bolygók is, köztük különösen a Jupiter gyakorol a repülő űrhajóra. Az űrhajó parancsnokának tökéletesen ismernie kell rakétáját, annak nagyságát, súlyát, a motorok működését; tudni, mekkora sebességet adnak a motorok az űrhajónak, mégpedig másod- percenkénti egy centiméteres pontossággal. Mindezek nélkül az űrhajó reménytelenül elvész az ég térségeiben és soha nem ér célba. Kámov jól tudta ezt. Elrepülni a Földre egy teljesen ismeretlen űrhajón, nem ismerve szerkezetét és motorjait, annyi volna, mintha bekötött szemmel lőne puskából és már az első lövésnél, feltétlenül az elsőnél, abban reménykedne, hogy a húszfilléres közepébe talál, két kilométer távolságból. Reménytelen ötlet! Kész! A megmenekülés ösz- szes változatát, sőt a legképtelenebbet is átgondolta és mérlegre tette. A következtetéseket levonta. Tehát az átgondolásokból elég volt! Minden gondolatát most arra kell összpontosítani, hogy a lehető leghasznosabban töltse el a hátralevő napokat. Kámov bekapcsolta a fényszórót és kinézett az útra. Nem látta maga előtt a hernyótalpak nyomait. Tehát annyira elgondolkodott, hogy elvesztette őket. Visszafordította a gépet. Néhány perc múlva rábukkant a régi útra, amely ezen a helyen északnak fordult. Túlszaladt rajta. Az elkanyarodástól az űrhajó állomáshelyéig pontosan hetven kilométer az út. Odakint erősen fagyott, de idebent nem érződött a hideg. A légmentesen zárt ablakok és ajtók nem eresztették be a kinti levegőt. A terepjáró karosszériáját villanyáram fűtötte. Sőt, hőség volt bent. Kámov kigombolta bundakezeslábasát és levette fejéről a sisakot. Éhséget érzett, de nem volt nála semmiféle élelem. A terepjáróban rendszerint volt élelmiszertartalék, de amikor Kámov elindult erre az utolsó útra, nem hozott semmit sem magával, gondolván, hogy úgyis hamarosan visszatér. „Ez is jó lecke a jövőre vonatkozóan — gondolta. — Az idegen bolygón kóborló ember mindig vigyen magával élelmet.” Másfél óra volt még napkeltéig, amikor a terepjáró a jól ismert helyhez ért. Homályos, sötét foltnak látszott a tisztáson álló emlékmű, a csillagok visszfényei ragyogtak a rubincsillagban és az aranydombor- művekben. Furcsa, mintha a tó befagyott tükre közelebb jött volna a tisztáshoz. Nem volt többé közöttük az űrhajó óriási törzse. Kámov még a sötétben is kivette, hogy az űrhajó közelében levő növények nagyon megszenvedtek a hatalmas erejű tűzcsóvától, amely a startoláskor kicsapódott a fúvókákból és végigperzselte őket. Ha kivirrad, aprólékosan megvizsgál mindent. Az éhség egyre erősebben mardosta gyomrát, de Kámov úgy döntött, hogy csak azután indul az amerikai űrhajóhoz, ha fényt derített valamennyi kérdésre amely érdekli. Ki tudja? Lehet, hogy ismét kitör a homokvihar és eltünteti a felszállás minden nyomát. Nagyon elfáradt és úgy gondolta, hogy a legjobb lesi!, ha napkeltéig alszik egyet. Átaludta a napkeltét. A kimerült szervezet jogaiba lépett. Kámov délfelé ébredt fel, A vizsgálat két órát tartott. A tűzcsóva hosszú irtást égetett ki a növények között. A bozótoknak még csak nyoma sem maradt. A széleken le- kopasztott, lepörkölt és megfeketedett törzsek álltak. Azon a helyen, ahol az űrhajó állt és ahol tehát a legnagyobb erővel hatott a tűzorkán, amely útnak indította a súlyos gépet, a homok egy része megolvadt és üveggé változott. A kerekek mély nyomokat hasítottak benne. Kámov pontosan leírta megfigyelésének minden részletét és az abból levont következtetéseit. Most már elindulhat az élelemért. Az éhség már erősen kínozta. Tegnap reggel evett utoljára, s azóta bizony nagy megrázkódtatásokon esett keresztül. Ügy határozott, hogy megkeresi Hapgood űrhajóját, szükséges mennyiségű vizet és élelmet vesz magához, majd visszatér az emlékműhöz. Arra nem akart gondolni, hogy az amerikai űrhajón sokkal kényelmesebben rendezkedhetne be. Itt, a terepjáróban tölti majd utolsó napjait... A hernyótalpak nyomai eltűntek. Tökéletesen elmosta a homok és a szél. Kámov nyugatnak fordította a gépet. Leszalad abba az irányba százötven kilométert és közben keresi az űrhajót. Emlékezett, hogy amikor Pajcsadzéval először indult útnak, egész Idő alatt szigorúan nyugatnak tartottak és nem tértek le semerre. (Folytatjukl
