Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-19 / 221. szám
4 NÉPÜJSÄG 1961. szeptember 19., kedd w 14191 Nyelvtanórán Nehéz dolog a második osztályos nyelvtant Hogyne, hiszen az apró emberke itt kezdi megismerni azokat a törvény szerűségeket, amelyeknek alap ján beszélünk, ahogyan felépül nyelvünk, a beszéd és az írás. A tanító néni mindenáron rá akarja vezetni a gyerekeket arra az egyszerű tényre, hogy mikor van vége egy mondatnak és kérdez: — Mondd meg, Katika, hol teszünk pontot a mondat végére? — Ahol vége vant — vágja ki a kislány. — Jó, jó, de hol állunk meg beszéd közben? — Ahol akarunkt — felel a gyerek a legtermészetesebb hangon. Még mondja valaki, hogy könnyű a nyelvtant tanítani, ha az embernek soha sincs igaza!? (á) — A HEVES megyei Villany- és Épületszerelő Vállalat dolgozói mintegy 350 ezer forintos költséggel villamosítják az Állami Pincegazdaság gyöngyösi I-es számú pincéjét. Villanyáramra fog működni a pincei gépek és berendezések egy része. — NAGY FONTOSSÁGOT tulajdonítanak az egri termelőszövetkezetek az elöregedett szőlőterületek felújítására, pótlására, a nagyüzemileg munkálható szőlőterületek kialakítására. A szövetkezetek úgy tervezik, hogy 600 holdon végzik el ezt a munkát a közeljövőben. — NAPONTA átlag 600 mázsa szilva érkezik az Eger —Tihamér vasúti rakodóra. A MÉK-telepen veszik át az árut és továbbítják a konzervgyárakba, piacra. — MAJDNEM ezer hold cukorrépát kell betakarítani a hatvani járásban. Ezt a nagy területű cukorrépát október 30-ig akarják betakarítani a járás termelőszövetkezetei, hogy a versenyben vállalt kötelezettségüknek eleget tehes- 86Tl6k — A VAS ÜT AS Szakszervezet Heves megyei Bizottsága legutóbbi ülésén határozatot hozott, hogy minden 500 főn felüli üzemnél az SZB-titkár gondoskodjék a munkavédelmi őrségek megszervezéséről és a kellő kioktatásról. Mit vár az új tanévtől? A művelődésügyi osztály vezetője,’ az általános iskolai igazgató, a szülő, a diák Minden, ami új, ami kezdődik, rejt magában egy bizonyos várakozást, újdonságot, reményt kelt az ember szívében, vagy aggodalommal tölti eL S ha valamikor, akkor most igazán elmondhatjuk, hogy nemcsak azért, mert szeptember van, de tartalma miatt is új tanévet kezdtek az általános- és középiskolások. Az iskolareform megvalósításának első esztendejét kezdték meg a tanügy -minden vonalán, s ez rejti magában az újat, ezért nagyobb most a várakozás. — Mit vár az új tanévtől a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője, dr. Csicsai József? — Ügy látszik, ezen a vona Ion minden új — mondja nevetve még az osztályvezető is! Nemrég vettem át itt az osztály és a megye művelődési dolgainak ügyiratait, s most igyekszem tájékozódni, megismerni a folyó ügyeket, az embereket és mindent, mindenkit, ami és aki ehhez a munkához tartozik. Nem kis feladat s ha hozzáteszem még azt a nagy feladatot, amelyet ebben az évben meg kell oldani!? ... — Valóban sok minden vár ebben az évben az osztályvezetőre, de most már valóban az a kérdés, hogy az osztályvezető mit vár az új tanévtől? — Elsősorban azt, hogy az új módszerek, az új szellem meghonosításával iskolaügyünk belső arculata megváltozik. Természetesen, nem egy csapásra, nem egyetlen esztendő alatt, de ennek az évnek már meg kell mutatnia törekvéseink, módszereink eredményességét. Várjuk még ettől a tanévtől, hogy a nevelők nyilvánvaló eredményességgel tudják megvalósítani az iskolareform hármas célkitűzését, amelyhez mi a segítséget megadjuk, de föltétien elvárjuk azt, hogy átérezve a reform jelentőségét, a pedagógusok úgy adják ehhez a maguk mondanivalóját”, hogy az állami ideológiai és szakmai oktatáson kívül maguk is önképzéssel növeljék szakmai színvonalukat és politikai képzettségüket. — Mit vár az új tanévtől a Vámosgyörki Általános Iskola igazgatója, Szabó József? — A magam részéről azt várom ettől a tanévtől, hogy az iskola nevelőtestületében még nagyobb egységet tudok megvalósítani, hiszen az iskolai oktató-nevelő munka alapja, merem állítani, hogy • elsősorban a nevelőtestület egysége. Várom, hogy az iskolák vezetői nagyobb önállóságot, szélesebb hatáskört kapnak, mert iskolát vezetni teljes felelősséggel jobban lehet úgy, ha többet valósíthatunk meg saját elképzeléseinkből, amelyek úgy is az irányelvekből fakadnak. — Mit vár az új tanévtől Letanóczky Tiborné, gyöngyösi édesanya? — Mint a legtöbb szülőt, engem is elsősorban a túlterhelés csökkentése érdekel. Tudjuk, hogy a mai iskola már más, mint amilyenbe mi jártunk, de a gyerekek azért nem változtak. Továbbra is érdekli őket a játék, hiszen azért gyerekek. S ha jóval többet tanulnak is, mint mi- annak idején ugyan ezekben az alsó osztályokban, ahová az én kislányom is jár, mégis azt várom ettől az évtől, hogy a pedagógusok megtalálják azt a legjobb módszert a tanításukban, amelyik segítségével könnyebbé teszik a gyermekek számára a tanulást, az anyag elsajátítását. — Mit vár az új tanévtől Sándor Veronika, a gyöngyösi Bajza Gimnázium IV. A. osztályának tanulója? — Iskolánkban néhány éve bevezették kísérletképpen a logika tanítását. Én ettől a tantárgytól várok sokat, mert véleményem szerint ez nagy segítséget ad majd a tanulásban, az ismeretek rendszerezésében. Természetesen, sokat várok ettől az évtől, már csak azért is, mert negyedéves vagyok és ettől az évtől nagymértékben függ a továbbtanulásom. Külkereskedelmi pályára készülök, ' szeretem a nyelveket, két nyelvet tanulok. S hogy tovább tudjam magam képezni, ehhez nagy segítséget ad ebben az évben az iskolareform egyik, már megvalósult eredménye, hogy a tavalyiakkal szemben, hetenként csak kétszer van hat óránk, egyébként öt, tehát nagyobb az otthoni felkészülésre fordítható idő, ami így érettségi előtt már nagymértékben számítsába jön! ★ Egyszóval: mindenki vár valamit, mindenki remél valamit és mindenki hivatkozik az iskolareform várható eredményire. Ez mégiscsak azt jelenti, hogy kellett már a reform, hogy ideje volt megváltoztatni az iskolarendszer elavult, vagy túlhaladt oktatási és nevelési módszereit. Most még csak a várakozás jellemzi a vezetőket, a szülőket, a diákokat, de hamar eltelik ez az iskolai esztendő is és akkor újra elővehetjük a régi kívánságokat, hogy összehasonlítsuk az — eredményekkel. Cs. Adám Éva EGRI VÖRÖS CSILLAG Tisztességtudó utcalány EGRI BRÓDY Az ítélet EGRI KERTMOZI A nagy Caruso GYÖNGYÖSI PUSKIN Amerika egy francia szemével GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Leon Carosse keresi barátját HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ratarti fickó HATVANI KOSSUTH Különös hajótöröttek HEVES Fehér vér PÉTERVÁSÁRA Hegyen-völgyön (Cimborák II.) FÜZESABONY Normandia-Nyeman műsor » Horton este 8 órakor: SZERESS BELÉM Vámosgyörkön este fél 8 órakor: SZÁZHÁZAS lakodalóm 1961. SZEPTEMBER 19., KEDD: VILHELMINA KOSSUTH LAJOS 1802. szeptember 19-én született. A szabadság- harc vezére, az első felelős minisztériumunk kereskedelemügyi minisztere, a csapatok lelkes agitátora és szervezője volt. öt választották meg az ország kormányzójának 1849. április 4-én, a Habsburg-ház detronizálásakor. A szabadságharc ügyének bukása után az emigráció vezére lett, nyugat-európai, amerikai és angliai kőrútjaival a magyar ügyet szolgálta és nagy része volt abban, hogy Magyarországon végül is megbukott az abszolutizmus. Érdekes találmányok és felfedezések: 100 évvel ezelőtt,, 1861. szeptember 19-én tartottá meg ALEK- SZANDR BUTLEROV orosz vegyész világhírre szert tett előadását a németországi Speyerben, amelyen kifejtette a szerves ve- gyületek szerkezetéről, a molekulán belül az atomok elhelyezkedésének törvényszerűségéről szóló ún. „struktúra elméletét”. 230 évvel ezelőtt, 1731-ben halt meg BARTOLOMEO CRISTO- FOKI olasz hangszerkészítő, a mai modem, ún. ^kalapácsos” zongora feltalálója. KOSSUTH LAJOS FILM: Vigyázz, Nagymama ! Szerelmes fiatalokat, s vidám, örökifjú öregek mulatságos történetét mondja el a Vigyázz, nagymama című, •magyarul beszélő, színes, szovjet film, amelyet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutat be szeptember 21—24-ig és fl gyöngyösi Puskin szeptember 25—27-ig. Betörő és orgazda rendőrök Chicagóban egy kizárólag nőkből álló esküdtszék hét rendőrt bűnösnek talált többrendbeli betörés elkövetésében és orgazdaságban, öt rendőrt egytől ötévi börtönre, kettőt ötszáz dollár pénzbüntetésre ítéltek. A rendőrségi botrányt másfél évvel ezelőtt egy „hivatásos betörő” robbantotta ki, aki megvádolta a rendőrö- két, hogy segédkeztek neki a betörésnél. Emiatt kellett akkoriban O’Camor chicagói rendőrfőnöknek lemondania, miután 31 esztendeig töltötte be tisztét. XXVI. Az volt az érzésem, hogy Pajcsadzénak nincs ínyére ez a téma, és másra tereltem a szót Talán, ha már a Marson leszünk, sikerül megoldanunk a rejtélyt. Leszállásunk semmiben sem különbözött a Venusra történt, hasonló leereszkedéstől. Csakhogy most hiányoztak a felhők, amelyek ott eltakarták előlünk a bolygó felszínét. A Mars légköre tiszta és áttetsző volt. Ugyanúgy, mint száznégy nappal ezelőtt, bekapcsoltuk a fékezőmotorokat. Valameny- nyien a helyünkön tartózkodtunk: Pajcsadze és Belopolsz- kij a műszerek mellett, én a saját ablakomnál, Kámov a vezérlőpult előtt. A Mars gyorsan növekedett, s úgy tűnt, egyenesen az űrhajónak tart. A bolygó gömbölyű felszíne fokozatosan tűnt el a szemünk elől és homorú, óriási csészévé változott. Ahogy közeledtünk hozzá, a csésze szélei egyre lejjebb ereszkedtek, egyre szélesebbre tárultak, és amikor az űrhajó már csak ezer kilométeres magasságban repült, eltűntek a távoli láthatár vonala mögött. Végtelen síkság fölött repültünk. Sehol sem láttunk magaslatokat. Sík, sárgásbarna leiszín, itt-olt sötét foltokkal. — Sivatag! — szolalt meg Kámov. Kellemetlen csalódást éreztem. Miért? Mit vártam? .:. A modern tudomány következtetései semmi helyet nem hagytak az illúziók számára; Ezt tudtam. Mégis nagyon csalódott voltam; % Furcsa szerzet az ember! A világmindenség minden zugát hozzá hasonló észlényekkel szeretné betelepíteni. Miután csődöt mondtam a Venus-szal, vágyaimat áttestáltam a Marsra. Biztosra vettem, hogy a bolygó lakott Képzeletemben egymás után keltek életre az összes lények — Wells esetlen pókjaitól kezdve az Alekszej Tolsztoj féle magasan fejlett marslakókig — mindenfajta példányai, amelyekkel a rengeteg fantasztikus regény szerzőjének képzelete betelepítette a titokzatos „vörös bolygót”. Űrhajónk most kieresztett, széles szárnyakkal repült a halott, unalmas sivatag fölött... Milyen ellentéte a Venus- nak! Ott, a Föld nővérén, az óceán magas hullámai hömpölyögnek. Viharfelhők hatalmas erejű vízáradatot zúdítanak a tájra. Vakító villámok szántják végig az eget. Erdő- criások, magas hegyek, es élet... még öntudatlan, vak élet, de ifjonti hévvel tör utat magának a jövőbe. Itt meg?.:. Űrhajónk egy kilométerre ereszkedett le és távcsövön jól láthattuk az összes részleteket. Homok .;. homok ... és itt-ott holmi növényzetek világoskékszürke foltjai. A bolygó forgásával ellentétes irányba repültünk, vagyis nyugatnak, óránként hatszáz kilométeres sebességgel. A táj jellege fokozatosan változott. Egyre gyakrabban tűntek fel a nagy növényfoltok. A terep egyre jobban lejtett és mi hamarosan három kilométernyi magasságba kerültünk: A homoksivatag eltűnt. Ismeretlen növények sűrű szőnyege terült el alattunk. Váratlanul egy kisebb tó vize csillant meg előttünk. Aztán egyre több tóval találkoztunk. Csak nem tenger felé repülünk? .:. De nem! Két óra múlva ismét megpillantottuk a már ismert homoksivatagot. — Szergej Alekszandrovics! — szólalt meg Belopolszkij. — Szerintem vissza kellene fordulnunk és űrhajónkkal valahol a tavak közelében leszáll- nunk. — MegláSjuk, mi lesz tovább. A tájnak csupán jelentéktelen részét láttuk. Ilyen medencékkel még találkozunk. Kapitányunk szavai csak négy óra múlva igazolódtak be. Ez idő alatt ugyanazt a képet láttuk: a végtelen, kietlen sivatagot. Ügy látszik, a Marson egyáltalán nincsenek hegyek, még halmok sem. Az imént látott több mint ezer kilométer széles medence sekély volt és semmiképpen nem tudta megváltoztatni azt a benyomásunkat, hogy a bolygó felszíne olyan sima, mint a biliárdgolyó. Lehet, hogy a távoli múltban voltak a Marson hegyek, de a szél és az eső, amelyek itt is tombolhattak valaha, elsimította,' elegyengette őket, úgyhogy napjainkra az egykori magaslatoknak legkisebb nyoma sem maradt. A Nap lassan ereszkedett lefelé a láthatár széléhez. Rövidesen beköszönt az éjszaka. Éjszaka az idegen bolygón! Idegen? Hát kié is volna? .:: Élőlényeknek legkisebb nyomát sem láttuk. Ám lehet, hogy odalent, hol alacsonyan, a „föld” fölött, ismeretlen növények terülnek el, rejtőzködik szemünk elől a marslakók élete. Ezt már csak akkor tudjuk meg, ha űrhajónk a bolygó felszínén lesz. — Még az éjszaka beállta előtt le kell szállnunk — mondotta Kámov. Hétórai repülés vége felé egy újabb medence közelségének jelei tűntek fel. Egyre több és több növényoázist fedeztünk fel a sárgásbarna sivatagban. Aztán a vidék lejteni kezdett. Megjelentek a tavak; A Nap már egészen alacsonyan állt a láthatár fölött, amikor Kámov elhatározta a leszállást A sebesség csökkenni kezdett. Űrhajónk széles köröket írt le a levegőben, fokozatosan ereszkedett egyre lejjebb és lejjebb. A motorzaj csendesedett. Éreztük, hogy az űrhajó teste megremeg. Elkövetkezett a repülés döntő és legveszélyesebb pillanata. A több tucat tonna súlyú űrhajónk kis sebességgel haladva, csak nehezen tudott fennmaradni a Mars ritka légkörében. Minden pillanatban lezuhanhatott. Kámov le nem vette szemét a periszkópról. Eközben magabiztosan kezelte a vezérlőpult fogantyúit és gombjait: Már csak ötven méter választ el bennünket a bolygó felszínétől. Hirtelen megnőtt a sebesség. A bolygó vonzereje legyőzte a repülés tehetetlenségét. Űrhajónk szárnyain vitorlázva, simán szállt lefelé. A motor elhallgatott., Csikorgás hallatszott. Az ablakból porfelhő gomolygását láttuk és űrhajónk, amely több mint négy- száznegyven millió kilométernyi utat tett meg a bolygóközi térségben, megállt. Célba értünk. A Marson va-. gyünk!... Szinte egyszerre rohantunk egymás felé és összeölelkeztünk. — Szergej Alekszandrovics! — szolalt meg Pajcsadze. — Mikor akar kiszállni az űrhajóból? — Csak reggel — felelte Kámov. — Melyik szélességi fokon lehetünk most? — Körülbelül az egyenlítőn. Tehát az éjszaka teljes tizenkét óráig tart majd. * (Folytatjukl • A Marson a nappal és az éjszfca csak harminchét és fél pereMl hosszabb, mint a Földön,
