Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-19 / 221. szám

1981. szeptember 19.. kedd NÉPÚJSÁG 5 Más szemében a szálkát... Napjaink egyik legfontosabb nemzetközi kérdéssé: a német békeszerződés megkötése. Az élet, a béke parancsoló szüksé­gessége a békeszerződés, mert « nyugat-németországi atom- náborús fegyverkezés és re- vasista uszítás folytán hónap­ról hónapra nagyobb a veszé­lye annak, hogy a feszültség fokozódik és súlyos, jóvátehe­tetlen konfliktusra kerülhet sor. Meg kell akadályozni — és a békeszerződés megkötése feltétele ennek —, hogy ez odáig folytatódjék, amíg egy napon valamilyen esztelen provokáció kiváltja a Német­országra, Európára és az egész világra nézve legnagyobb sze­rencsétlenséget, — a háborút. Azért követeli olyan követke­zetesen és határozottan a Szov­jetunió és a szocialista tábor minden országa a békeszerző­dést, azért támogatja a haladó emberiség a szovjet követelést, mert a nyugatnémet militaris­ták fegyverkezése, háborúra való készülődése egyre aggasz­tóbb méreteket öltött, nyugat jóvoltából Nyugat-Némelor- Bzág ismét a háború tűzfészké­vé vált. Az Egyesült Államok bizo­nyos körei és partnerei, első­sorban az NSZK vezetői — meggondolatlanul, a helyzetet félremagyarázva és sokszor fe­nyegetően száll szembe a Szov­jetunió békeszerződési javasla­tával. S miután a Szovjetuinó és a szocialista országok kije­lentették, hogy az NDK-val külön is megkötik a békeszer­ződést, azok, akik továbbra is éleszteni akarják a második világháborúból fennmaradt iz­zó zsarátnokokat, hogy a meg­telő1 ő pillanatban a háború lángját lobbantsák fel, — erre erőszakkal, háborúval fenyege­tőznek. A fenyegetőzésekkel egy időben — a népek megté­vesztésére — álszent módon az Egyesült Államok a Szovjet­uniót vádolja, mondván: a Szovjetunió, elleniében a pots­dami határozattal, most a Hitler-eiüenes koalíció hozzá­járulása nélkül akar különbé­két kötni Kelet-Némelország- gal. S valóban mi a helyzet? Az, hogy a Szovjetunió mind­két Németországgal békét akar kötni, de ha Nyugat-Németor- szág nem járul hozzá a béke- szerződéshez, megköti csak az NDK-val is. Ami pedig a szer­ződések megszegését illeti: ép­pen az Egyesült Államok nem tartotta be a Szovjetunióval történt megállapodást. A na­pokban volt tíz esztendeje an­nak, hogy az Egyesült Államok békeszerződést kötött Japán­nal anélkül, hogy a Szovjet­uniót előzetesen megkérdezte volna. Pedig erre a potsdami egyezmény kötelezte az Egye­sült Államokat. Ezzel szemben a Szovjetunió lojálisán, a meg­egyezési akarat jegyében cse­lekszik, amikor most közös tár­gyalásokat javasolt a nyugati hatalmaknak a Németország­gal kötendő békeszerződésről. De ha már egyes nyugati politikusok annyit beszélnek a Szovjetunió „külön útjairól’ hadd emlékeztessünk mi is a tíz év előtt történtekre. A második világháború után egy sor ország kivált a kapita­lizmus láncolatából, Ázsiában pedig több nemzet — India, Indonézia, Burma, Kambodzsa, stb. — lerázta a gyarmatosítás igáját, függetlenné vált. Az Egyesült Államok minden esz­közt — gazdasági segély, ösz- izeesküvés, puccs — felhasz­nált, hogy ezeket az országokat megtartsa, illetve növelje befo­lyását. De emellett az eszközök mellett nem mondott le a régi, ^klasszikus” gyarmatosítás! módszerről, a fegyveres ag­resszióról sem. Ehhez azonban ágyútól teléket, katonát kellett biztosítania. Erre a szerepre — miként Európában Nyugat-Né- métországot, — Ázsiában Ja­pánt tartották a legalkalma­sabbnak. S, hogy a japán mill tarizmus feltámasztására és felhasználására irányuló tér-, veik útjából minden akadályt elhárítsanak, az amerikai im­perialisták igyekeztek megbé­nítani a potsdami szerződésben vállalt kötelezettségek megva­lósítását elősegítő nemzetkö-í szervek munkáját és felrúgni a nemzetközi megálapodásokat. Ilyen nemzetközi szerv volt például a Szovjetunió javasla­tára 1945 decemberében létre­hozott Szövetséges Tanács és a Távol-Keleti Bizottság. A meg­állapodás értelmében e szer­veknek a japán demilitarizá- lást és a demokratizálást kel­lett volna elősegítenék. Az amerikaiak szabotázsa azonban lehetetlenné tette feladata megoldását, míg végül is az amerikai imperialisták — a nemzetközi megállapodásokat semmibe véve — feloszlatták e szerveket. A japán miUtarizmus teljes felhasználásnak, feltámasztá­sának másik nagy akadálya az volt, hogy Japánnal nem kö­tötték meg a békeszerződést. Ez azt jelentette, hogy jogilag még az Egyesült Államok és Japán között is hadiállapo' fenn. Márpedig a még hadiál­lapotban levő, volt agresszív hatalmat nagyon nehéz volt egy védelminek álcázott pak­tumba bevonni anélkül, hogy az éredekelt népek jogos gya­núját és ellenállását fel ne éb­resztették volna. De a béke- szerződés hiánya nemcsak a Japán részvételével kötendő kollektív egyezmény, hanem az Egyesült Államok és Japán közötti kétoldalú paktum lét­rehozását is akadályozta. Ezért volt sürgős a japán „békeszer­ződés” létrehozása. Es 1951. szeptember 8-án az Egyesült Államok — a Potsdam szelle­mével ellentétben — megkö­tötte a „békeszerződést”. Mert bár a régebbi nemzetközi meg­állapodás előírta, hogy a japán békeszerződés megkötésére csak a külügyminiszterek ta­nácsa hivatott — az Egyesült Államok semmibe vette ezt és külön békeszerződést kötött. Az amerikai békeszerződés­tervezet semmiféle cikkelyt nem tartalmaz a japán milita- rizmus újjáélesztésiének meg­akadályozására, egyáltalán nem beszél a Szovjetunió én Kína jogos területi igényeiről, nem beszél a japán agresszió által elpusztított és kirabolt délkelet-ázsiai népek jogos jó- vátételi követeléseiről. S mint ahogy az elmúlt tíz év igazolta, a békeszerződést az Egyesült Államok a Szov­jetunió és Kína ellen és az ázsiai béke veszélyeztetéséi-e hozta létre. A különbéke-szerződés aláírá­sa után az amerikai imperia­listák úgy gondolták, hogy már sem jogi, sem diplomáciai for­maság nem zavarja őket ab­ban, hogy Japánnal kétoldalú, úgynevezett „biztonsági szer­ződést” kössenek. És ezt még a különbéke-szerződés aláírásá­nak napján meg is kötötték. A két szerződés előkészítési mód­ja, célja, tartalma nagymér­tékben hasonlít a Nyugat-Né- metországgal megkötött bonni és párizsi szerződésekhez. A ha­sonlóság mellett egyik kü­lönbség az, hogy míg a bonni egyezmény „mindössze” 50 év­re biztosította az amerikai csa­patok nyugat-németországi tar­tózkodását, addig a „biztonsá­gi szerződés” semmiféle határ­időt nem szabott Japán ameri­kai megszállására. A szerződés feljogosítja az Egyesült Álla­mokat arra, hogy tizennyolc lé­gi támaszpontot, különféle ka­tonai berendezéseiket és hadi­üzemeket létesítsen, s módot nyújt arra, hogy a japán fegy­veres alakulatokat amerikai parancsnokság alá helyezzék. Amerika él is a szerződés­ben kapott jogaival. Ma Is ott vannak Japánban. Támasz­pontjaikról 42-es és B 26-os gé­pek provokálnak, fenyegetik az ázsiai békét és bár a japán nép már nemegyszer fejezte ki felháborodását a megszállás ellen, a japán milltarlzmussal együtt vérbefojtottak minden tiltakozást. Ez hát a tíz év előtti ese­mény rövid története. S e té­nyek birtokában egyet lehet érteni Hruscsov elvtárssal, aki Nyugatnak arra a szemrehá­nyására, hogy az a békeszerző­dés, amelyet a Szovjetunió az NDK-val megkötni szándéko­zik, különszerződés — így vá­laszolt: „Szövetségeseink nem vették tekintetbe a Szovjetunió \éle- ményét és különbéke-szerző- dést írtak alá Japánnal. Ne­künk a japán kapituláció té­nyétől eredő, s a megfelelő nemzetközi egyezmények alap­ján pontosan meghatározott jo­gaink, kötelezettségeink voltak. Mint láthatják, az, amerikaiak akkor nem vették figyelembe sem a Szovjetunió jogait, sem pedig a nemzetközi egyezmé­nyeket. Most mi a német kérdésben ugyanazokat a jogokat akar­juk érvényesíteni, amelyeket az Egyesült Államok és bará­tai a japán kérdésben élvez­tek. Követjük a példájukat, ennyi az egész.” Csak ez az egy mód marad arra az esetre, ha továbbra is fenyegetőzései, fegyverkezéssel válaszolnak a Szovjetunió bé- keinditványaira, ha nem haj­landók megfelelő tárgyalások után aláírásukat adni a két Németországgal kötendő bé keszerződésre, —P— Aki nem hiszi, számoljon utána l Egy német tudós kiszámítot­ta, hogy mennyi hajszála van egy szőke, fekete, vörös illetve barna hajú embernek. Kide­rült, hogy legtöbb hajuk a sző­kéknek van. A tudós számítá­sai szerint egy szőke ember fe­jén átlag 140 ezer hajszál nőtt. A szőke haj a legvékonyabb és a legerősebb. A levegő és a nedvesség hatására nem veszí­ti el rugalmasságát. A barnák­nak átlag 100 440, a vörösek­nek csak 88 740 szál hajuk van. Ennek oka, hogy a vörös és általában a sötét hajszál vasta­gabb a szőkénél. Vegyi összetételét tekintve a haj ugyanolyan anyagokból áll, mint az állatok patája, a madarak tolla és a halak pik­kelye. Német tudósok állítása sze­rint a Föld lakosságának nagy többsége sötét hajú. Szőkék csak Európában, ott is Csak bizonyos szélességi fokok men­tén élnek. Általában a hajszí­neket tekintve Európa nyújtja a legtarkább képet; még észa­kon is vannak fekete hajú nők, délen pedig szőkék, de aránylag kevesen. Elgondolkodtató: miért kell az öröm be mindig ürömnél: is vegyülnie? Néhány hónapja új, kitűnő személyvonal közlekedik a főváron és Miskolc között, — Füzesabony—Eger csatlakozással. A sze­mélyvonat helyenkint gyorsvonati szorga­lommal igyekszik előre, s emiatt még annak sem lehetne ki­fogása a menetidő miatt, aki a kákán is csomót talál. Aztán az ember gyanútlanul felszáll Füzesabonyban az eg­ri motorvonatba, s ott éri az öröm után az üröm. Az ország egyik leghíresebb, s íaión legnagyobb ide­genforgalmat lebo­nyolító városába oiyan személykocsik közlekednek, hogy az ember nem tudja, dü­höngjön-e, vagy ne­vessen. A gonokból szállításra kocsikban kályha. Az marhava- személy- átalakított — Kalor első ősz­Elekíródesere . . • tály valami csodás bársonnyal bevont fala és persze, nincs világítás sem. Fél év­századdal lép hát­rább, aki a miskolci vonatról az egrire te­szi át a lábát. Es ezért nem a lába a felelős! (- ó) Fontos, jelentős küldetést tölt be népgazdaságunk életé­ben az Apci Fémtermia Vállalat. A külföldről importált ko­hászati ötvözőanyagok gazdaságosabb hazai előállításán mun­kálkodnak, Képünk a magnézium-üzem munkásait ábrázolja az elektrotermikus nagykemence elektródjának cserélése köz­ben ... (Foto: Kiss Béla) ^^AAAAAAA'SAAAAAA<A«AAiAA<A**vAAAA Vannak, akik fiatalokat akarnak ölni, akik a halált sürgetik, S vagyunk mi, akik az öregeknek is hosszú életet akarunk: a halál ellenségei. * A tízholdas park közepén régi kastély. Ügy bújik meg áz Öreg fák ölén, mint resz­kető öregasszony a konyha tűzhelye mellett Szikrázó ;kék, valószínűtlenül kék az ég, s csak a sárguló levelek, a lehulló lombok fájdalmas zzz zenése súgja halkan: itt az ősz. Ez az ősz birodalma. Ta­vasszal is. Nyáron is. Csak most összeért az ember és a természet élete. Vámosgyörk, Szociális Ott­hon. Közel száz és közel száz­éves öreg. Én nem láttam so­ha „szeretetházat” — csak hal­lottam, tudtam és tudom, hogy ház volt csak az, amely­re rápingálták a szeretet szót. Nem a festéken múlott, hogy nem tudott elmenekülni a nyomor tanyájáról. Közel száz ember él itt Kinek senkije sincs, azért. Ki beteg, s gondozójának csak az állam vállalkozott Kinek szét­szóródott a világba mindenki­je, s megmaradt magának és a halálnak. A halál már ré­gen jussot formált rájuk, s egy. rövid, de történelmi idő­szak előtte megelégedetten dugta volna földbe tán mind valamennyit Az udvaron kukoricarakás. Fosztanak. Tízen, vagy tán ti­zenöten is. Van, aki zsákol — uramégi — tíz, húsz kiló, ha Peregjenek lassan az őszi levelek... a zsákban van. Van, aki fo­gatlan szájával régi dalokat dúdol. De foszt, dolgozik vala­mennyi, oly boldogan, s oly serényen, amilyen boldog és serény csak lehet egy öreg kéz és már nagyon öreg szív. Zödös Jánosné ül a kör köze­pén: a fél szekémyi kukorica közt is elvész 84 éves, kis, töpörödött és oly sokat szen­vedett teste. ö boldog. A 98 éves özvegy Bóta Jó­zsefné sír. Ott ül előttem, al­maráncos arcával és sír: — Jaj, kedveském, hát mi­nek élek én már... Csak ép­pen hogy járni tudok... Ta­valy még én vigyáztam a ba­romfiakat. Most már azoknak se kellek... És sír. Délben meg jó étvággyal megeszi az almafőzeléket a gyenge, főt hússal. — Nehéz kijönni ám a töb­biekkel... öregek már, tetszik tudni. S az ilyen magamfajta fiatalabb nem tud velük zöld­ágra vergődni — ezt Anna néni, Hebetler Gyuláné pana­szolja: 74 éves. A férje is itt van. ö varrja a szakadt hol­mikat — ha van. És szeren­csére mindig akad. Mindig. És olyan jó, ha az ember még tud dolgozni, ha érzi, hogy szükség van rá. Járjuk a szobákat, Endrész Imréné, az otthon forrószivü gondnoka jár velem körbe az épületben. — Nem hozott vitamint? — Jaj, elfelejtettem... Fu­tok már. S fut, hogy hozza a 85 éves Fekete Lászlónak a napi C- mitamin cukorkás csomagját, mert az öregnek az a min­dene. — Tessék már leülni ná­lunk; — invitál egy hófehér, sovány öregasszony és int Is, hová üljek. Nem kérdem ne­vét, így hát csak azt tudom, hogy abban a szobában ő a legbetegebb, nála betegebb nincs is és talán nem is lesz. — Az a másik asszony, ott a sarokban — mutat egy nála is, ha lehet, töpörödöttebb öregasszonyra — nem olyan beteg ám. Endrész Imréné rám néz. Értem. Itt ez is program: ki a betegebb, ki az egészsége­sebb. Ezen össze is lehet egy kicsit veszni. Meg azon is, hogy valakinek a székére ül­nek, vagy kinyitják az abla­kot. Aztán olyan Is van, akit meggyanúsítanak a — másik­kal. Ezt egy pádon ülő kis öreg­asszony suttogta el a másik­nak Hogy milyenek is ezek az öregek. S telnek, futnak a napok, kinek már az évek. Majd minden napra jut névnap, s akkor lehet szív küldit kül­deni a házistúdióból: „Hosszú életet kíván minden Máriá­nak...”, aztán ott a rádió, aj televízió, könyv, aki tud ésj szeret olvasni. Ott a kis kert.J a baromfiudvar, aztán szépí­teni is illik néhány horgolás-! sál az ablakokat Hiszen olyan kevés kell; már a boldogsághoz és ezt a; „keveset” oly bőven akarja; és tudja biztosítani ez az Igazi; szeretetotthon. Ha télen-nyáron kabátban; akarsz járni — hát járj. Ha nem jó mosdáshoz az! itteni víz, hát hoznak a köz-I ségből, akinek kell. Mert ilyen; is van. Ha festeni akarod a hajad,« mert hát mégse vagy még! olyan öreg — hát van egy kis! zsebpénz is, kinek nincs nyug-! díja, fessed szép feketére.« Mert ilyen is van. S ha azt akarod, hogy ott-; honi földben nyugodjék a ko-; porsód, hát pici, megtört tes-; ted hazaszállítják. Mert, saj-; nos, ilyen is van. így az emberi élet és a ter­mészet őszének megható és! fejet hajtó idején. De addig is van C-vitaminj cukorka, kukoricafosztás, szívj küldi, puha ágy, rendes ruha,; kis veszekedés, nagy kibékü-j lés. Minden. Hogy lassabban peregjenek; le azok a fáradt, őszi levelek.; * Vannak, akik fiatalokat« akarnak ölni, akik a haláltj sürgetik. S vagyunk mi, akikj az öregeknek is hosszú életet; akarunk: a halál ellenségei.', A tavasz örök hivői! Gyurkó Géza A vasút őskorából Svájcban az első közlekedési szabályzat 6 oldalas volt és 12 pontból állt. Száz esztendővel később már 400 oldalas közle­kedési szabályzatot adtak ki, 860 paragrafussal. A vasúti közlekedés első szabályzatának 6. pontja így szól: „A vasúti hidakon kizá­rólag jól elzárt pipafejjel sza­bad keresztülhaladni”. A 7. pont a következő: „Amennyi­ben marhapásztorok akadá­lyozzák a vonat közlekedését, azokat udvarias, de határozott formában, erőszak alkalmazá­sa nélkül fel kell szólítani a vaspálya elhagyására. Ameny- nylben a felszólításnak nem tennének eleget, a Vasúti őr megfelelő formában értesítse a vele szomszédos vasúti őrt és azzal együttesen bírja rá a marhapásztort a sínek elhagyá­sára. O—O A vasútállomáson panasz­könyv állt az „utazóközönség'’ rendelkezésére. Az egyikben a következő bejegyzés szerepel: „Helyeslendő volna, ha a vas­úti vendéglős urat felszólíta­nák élvezhető italok kiméré­sére”. O—O A vasút őskorában szokás volt a mozdonyokat elkeresz­telni. Ilyenféle neveket adtait nekik: „Hannibál, Vihar, Északi Csillag, Herkules, Ra­kéta, stb. Az első mozdony- vezetők angolok voltak, akik­kel angol nyelvű munkaszer­ződést kötöttek, amelyhez azonban hiteles fordítást mel­lékeltek az illető ország nyel­vén. O—O A régi vasúti kocsik kényel­me nem volt valami nagy. Kezdetben sem világítás, sem fűtés nem volt bennük. Ké­sőbb olaj mécseseket szereltek a kocsikba, ezeket a vagon te­tejéről kellett meggyújtani. A fűtést a vonat őskorában az ülések alatt elhelyezett mele­gítő palackok szolgáltatták. A vasból készült tartályokat for­ró vízzel töltötték meg. Ezt kö­vetően kokszkályhákat alkal­maztak. Rövidesen általánossá vált „illemhelyek” létesítése a vasúti kocsikban. Az osztály­különbség kellő kihangsúlyo­zása végett ezekre az I. osztá­lyú kocsiban az előkelő „Pour Messieurs”, illetve „Pour Ms- dames” feliratot függesztették ki, a II. osztályú kocsikban már csak „Urak”, illetve „Höl­gyek” felirat jelezte a mellék- helyiséget, a III. osztály utasai pedig kénytelenek voltak meg­elégedni a „Férfiak”, „Nők” felirattal. — A SZARVASMARHA- állomány növelésére meglehe­tősen nagy gondot fordítanak a hevesi járásban. A háztáji gazdaságokból és egyéb he­lyekről mintegy 2500 szarvas- marhát vásároltak meg a kö­zös gazdaságok, hogy biztosít­sák az állomány további növe­lését, a szarvasmarha-hizlaliei tervek teljesUÁmi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom