Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-07 / 211. szám

1961. szeptember 7., csütörtök NEPÜJSÄG Tanácskoztak a pétervásári járás népművelési és társadalmi vezetői A pétervásári járási műve­lődési ház nagytermet zsúfo­lásig megtöltötték azok az em­berek, akiknek valamilyen for­mában közük van a járás nép­művelési feladatainak végre­hajtásában. Megjelentek a népművelési felügyelők, KISZ- titkárok, a Hazafias Népfront községi vezetői, a nőtanácsok küldöttei és a kultúrházigaz- gatók. Az értekezleten megtárgyal­ták, hogy milyen munkát vé­geztek az elmúlt oktatási év­ben, milyen nagyobb kulturá­lis esemény jelentett fejlődést a járás életében. Orcskai Mihálynak, a járási pártbizottság osztályvezetőjé­nek megnyitó szavai után Ko­vács Bertalan elvtárs, a járási tanács elnökhelyettese tartotta meg vitaindító előadását. Beszámolójában foglalkozott a párt művelődési irányelvei­vel és az abból adódó felada­tokkal, majd helyi eredmé­nyeket, hibákat sorolt fel. — A községeink kulturális életének irányítói a kulturális bizottságok. Ahol jól dolgozik a kulturális bizottság, szép eredményt értek el mind az ismeretterjesztés, mind a mű­vészeti munkában. Ilyei} jól dolgozó bizottságokat lehet ta­lálni' Recsken és Bükks:'xiter- zsébeten, de vannak tslyan községek is, mint Erdökövesd, Egerbocs, Szajla és Tárnáié lesz községek, ahol egyáltalán nem működnek, pedig ezek­ben a községekben n«gy szük­ség lenne munkájukra. A beszámoló, fr’ részletesen foglalkozott az elmúlt oktatási év ismertetésével, azzal, hogy a pétervásári járásban 614 is­meretterjesztő előadás hang­zott el, amelyen 25 266 hallga­tó vett részt. Különösképpen Bodony, Hevesaranyos, Párád. Recsk, Sírok, Terpes közsé­gekben hallgatták legtöbben az előadásokat. A járásban 78 TIT-tag tart rendszeresen is­meretterjesztő előadást, 45 pe­dagógus, 13 orvos, 5 műszaki szakember és 15 tanácsi alkal­mazott. Szép eredmény az is, hogy *a megye legészakibb járásá­ban az elmúlt évben 2799 ol­vasó, 37 313 kötet könyvet köl­csönzött, és a KISZ által szer­vezett Hámán Kató kulturális szemle körzeti bemutatóira a járásból 53 művészeti csoport készült színvonalas kultúrmű­sorral. A művészeti csoportok munkáját nagyban befolyásol­ja a megfelelő szakemberek hiánya, s kevés a megfelelő helyiség is. A járás KISZ-fiataljainak munkájáról is beszélt az elő­adó. — Az ifjúság a szocializ­musért és a szakma ifjú mes­tere mozgalom keretében vál­Felriadt. És hirtelen felült. Valami nyomasztó, bizarr ál­ma lehetett, de «Á emlékezés sehogyan sem sikerült, mit ál­modott, mi volt, ami feléb­resztette. Behunyta a szemét, hátha így becsaphatja az álom képeit, de nem jutott eszébe, akárhogy is erőlködött, pedig azt is tudta, hogy álmában sa­játmagával birkózott, hogy felébredjen, hogy megszaba­duljon a fojtogató lidérctöl... — Korábban kellene vacso­ráznom — állapította meg és azt is, hogy teljesen eltűnt az álmossága, akár rögtön fel is kelhetne. Ránézett az órára: még éjfél is alig múlt. A nyit­va felejtett spalettán beszűrő­dött az utcai lámpa himbálód- zó fénye, szél fújt odakint. Nem hallotta, csak a hintázó fény a falon sejtette vele, hogy az esti tompa meleget hűvös, simogató szél váltotta fel. Jó lenne kimenni, sétálni egyet a csendes utcákon, fel­frissülni és elfáradni. Anna mozdulatlanul aludt mellette. Keze a feje alatt, ha­ja kissé ráborulva arcára, csendes szuszogággal fúrta magát mind mélyebbre és mé­lyebbre az álom békítő hab­jaiba. A paplan nyakig fel­húzva, lába is majdnem, hogy úgy nézett ki, mintha össze­csomagolták volna. Igen, egé­szen úgy. Alszik. És észre sem veszi, hogy ő felébredt. Milyen nyugodtan és milyen mélyen alszik, fogalma sincs arról, lalt kulturális feladatok elvég­zése nagyban segíti járásumt szellemi, kulturális fejlődését. A mozgalmakba benevezett közel 2500 fiatal, jó munkát végez, 116 fiatal versenyez a József Attila olvasómozgalom jelvényeiért és 1891-en vesz­nek részt a KISZ által szerve­zett különféle előadásokon. A fiatalok mellett értünk el eredményt a felnőttek oktatásában is, bár elhanya­goltuk az ezüstkalászos gazda­tanfolyamokat, a tsz-tagok kö­zötti oktató-nevelő munkát. Ezen a következő oktatási év­ben sürgősen változtatni kell — mondotta az előadó. A beszámoló ezután érintet­te azokat a feladatokat, ame­lyeket el kell végezni a kö­vetkező népművelési évben. A két munkásakadémia mellett újabb 10 munkás- és tsz-aka­démiát kell szervezni. Mind­azokban a községekben, ahol erre lehetőségek vannak, meg kell szervezni a termelőszö­vetkezeti akadémiákat három­éves időtartammal, évenként 16-szor háromórás foglalko­zással. Tovább kell fejleszteni az olvasó-tábort, rendszereseb­bé, látogatottabbá kell tenni az egri Gárdonyi Géza Szín­ház vidéki előadásait. — A feladatok nehezek, de a járás kulturális ügyeinek in­tézői, pedagógusok, KlSZ-tit- károk, kultúrházigazgatók és a kultúra lelkes társadalmi munkásai képesek közösen megoldani ezeket a feladato­kat. A vitaindító előadás után a részvevők elmondták tapasz­talataikat, javaslataikat. Kovács János ...Beírták a nevemet a nagy könyvbe... SOROZÁS. Ez a nap vala­hogy úgy rögződött meg’ az emberek emlékezetében, mint a sírvavígadás, a keserű du­hajkodások napja. A fiatalok el­búcsúznak a szabad polgári élettől, s ezt a búcsút napo­kig tartó dáridóval igyekeznek emlékezetessé tenni. Ital és szalagok — erre emlékeznek később is csupán. Valójában most — másként fest a sorozás. Az egri városi kutúrházban például már au­gusztus huszonharmadika óta tart, de még eddig mindenki józanul jött a bizottság ele. Tisztán, ünneplőbe öltözötten jelennek meg a sorkötelesek. Elmaradtak a legénykedések, de a régi hagyományból most is őrizk, ami szép, ami fel­emelő. Legtöbben nótaszóval érkeznek — a felsőtárkányiak meg felszalagozott, zászlókkal díszített kocsikon. Tisztek fogadják őket is­mertetik a nap programját, s megkezdődik a sorozás. Á fia­talok csoportosulnak az ajtók előtt, beszélgetnek azokkal akik már kijöttek az írnokok­tól. — Mit kérdeznek? Mit mondtál? — hangzik a kérdés innen is, onnan is. Kicsit iz­gatottak ezek a fiatalemberek. Érthető is, hiszen ezekben az órákban — pár évre — eldől a sorsuk. Azért nincs okuk nagy izga­lomra, hiszen a behívásoknál figyelembe veszik majd a reg- ruták családi körülményeit, s a laktanyákba induló fiatalok nem hagynak otthon eltartat lan szülőket gyerekeket. SOKAN vannak, nem kerül egyszerre mindenkire sor, s míg a jövő honvédéinek egy része az orvosnál, a bizottsá­goknál időzik, a többieket a Lakatosárugyár és a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium KISZ-kultúrcsop>ortja szóra­koztatja. S ha vége van a mű­sornak: filmeket vetítenek. Do­kumentumfilm, híradófilm, já­tékfilm: magyar és külföldi egyaránt szerepel. Mára kettő is jut. Kellemes szórakozással telik az idő. Van, aki nem is szíve­sen hagyja ott a filmet, ami­kor szólítják: valamelyik bi­zottság várja. S mikor ismét kívül került a bizottság ajta­ján, lepergett a film, s a töb­biek, egy tiszt vezetésével po­litikai ankétot rögtönöznek. A berlini kérdésről folyik a szó, az algíri és a tuniszi helyzetről. Nem ismeri min­denki pontosan az angol és a francia nevek kiejtését, de a problémákban meglepően tá­jékozottak a fiatalok. Néha még egészen apró részletkér­LUBASI MOZAIK désekben is biztosan igazod­nak el. Igaz, sok közöttük az érettségizett, de a többieken is, szinte mindenkin látszik, hogy rendszeresen olvas újsá­got, vagy legalábbis hallgatja a rádiót. Hajtóműgyári fiatal beszél Cyrus Eatonról, a német bé­keszerződés körüli nyugati diplomáciai manőverekről, az ENSZ-közayűlés jubileumi ülésszakáról, vasutas és tsz- paraszt a magyar kormánykül­döttség indonéziai látogatásé ról. TÁJÉKOZOTTAK. Tudják hogy feszült a neraeetközi helyzet, de nincsenek elkese­redve. Ismerik az erőviszo­nyokat. Persze, azért más természe­tű gondok is akadnak. A pos- taműszerész-tanulót az érdek­li, hogy megkapja-e az egyévi szolgálathalasztást, ami a ren­delkezések szerint az érettségi után szakmát szerző tanulók­nak jár. Hogy miért izgatja ez? Még senki se mondta ezt neki ma. Igaz, még sehol se került rá sor, de azért... No, meg van, akit „az” a kislány foglalkoztat, hogy vár-e ad­dig. Mindenkinek van kisebb- nagyobb problémája, ami a polgári élethez köti, amit ci­vil ruhában jobban el tudna intézni. De nem félnek a következő évektől sem. Még szükség van arra, hogy katonák legyünk, szükség van arra, hogy az al­kotásra termett karokat fegy­verforgatásra is kiképezzék — ezt mindenki megérti (K. I.) Az őszi munkákról, az asszonyok szervezett oktatásáról tárgyaltak a füzesabonyi járási nőtanács kibővített ülésén GYURKÓ GÉZA: r SftflL után öt pjfelq. A nőtanácsok munkájára egyre jellemzőbb, hogy az asz- szonyokat érintő speciális fel­adatok mellett egyre több gondot fordítanak arra is, hogy a községben, járásban meglevő gazdasági feladatok megoldásához is nagyobb se­gítséget adjanak. A füzesabonyi járási nőta­nács a napokban tartotta meg a községi nőtanács-titkárok részvételével kibővített ülését. Az asszonyok első napirendi pontként azt vitatták meg, ho­gyan segíthetik az őszi mun­kák gyors elvégzését. Ennek érdekében elhatározták, hogy községenként üléseket tart a nőtj.riács és ott ismertetik az asszonyokkal az őszi betaka­rításban reájuk váró feladato­kat, felmérik, ki milyen mér­tékben tud részt venni meg­oldásukban. Külön foglalko­zik a Tárná menti szőlős vi­dék problémájával. Megvitatták az asszonyok a — Honnan tudod, hogy nem alszom? Felébresztettelek? Hisz meg se mozdultam... — Már egy jó ideje tudom, hogy nem alszol. Csak nem akartam szólni. A beszélgetés kiveri a maradék álmosságot is az ember szeméből — for­dult felé Anna és lassan ki­nyújtózkodott. Lába átért a másik ágyról, körmei inkább simogatták, mint csiklandoz­ták a bőrét. — De honnan tudod, hogy nem alszom? — makacskodott most már. — Mit tudom én, hogy hon­nan... Hagyjál már. Tudom és kész. Én is felébredtem. Na, feküdj vissza és próbálj alud­ni — suttogta inkább, mint mondta az asszony és hangján hallani lehetett, hogy az álom ismét erőt vesz rajta. A férfi még ült egy pillanatig az ágy­ban, nézte, mint táncol az ut­cai lámpa fénye a falon. An­na már újra aludt, egyenletes, halk szuszogása — úgy tűnt — lágyan hintázta a fényt. Csend volt. Nyugalom. Most irigyelte a paplant, amely rá­simult az asszonyra. De nem akarta felébreszteni. Aludjon. Reggel úgyis mindig korán kel. Lassan, óvatosan visszafe­küdt a párnára, nagyot szusz- szantott. És észre se vette, de már aludt ő is. Aprókat hor- kantva topogott tovább az álom reggelbe futó, tenger- habú országútján. szülői munkaközösségek előtt álló feladatok végrehajtásának módját is. Elhatározták, hogy a pedagógusok segítségével fokozott mértékben vonják be az édesapákat is ebbe a mun­kába. Nagyobb gondot fordíta­nak az idén a családlátogatá­sokra is, elsősorban azoknak a gyermekeknek szüleit keresik fel, akiknek tanulmányi ered­ménye, magaviseleté rossz. A nőtanács ülésének harmadik napirendi pontjaként az asz- szonyok körében szervezett oktatásról beszéltek. A nőtaná­csok az idén fokozott segítsé­get adnak a szülők közötti leg­népszerűbb oktatási forma, a szülők iskolája megszervezésé­hez. Az idén a szülők iskoláját korcsoportonként szervezik, hogy egy-egy korosztály prob­lémáival alaposabban lehessen foglalkozni. Az idei télen úgynevezett művelődési köröket szervez­nek, amelyek során időszerű politikai kérdésekről tájékoz­tatják az asszonyokat, szak­mai előadásokat tartanak a termelőszövetkezeti munkával kapcsolatban. Az előadókat a TIT biztosítja. Tervbe vették két községben úgynevezett tsz-akadémia szervezését is, kizárólag asz- szonyok részére. A kétéves tanfolyamon az előadásokat a járás mezőgazdasági szakem­berei tartják. A nőtanács ülésén részt vett és felszólalt a járási párt- bizottság titkára is, tolmácsol-, ta a pártbizottság elismerését az asszonyok eddigi munkájá­ért, beszámolt az asszonyoknak a berlini helyzetről és kérte, hogy a továbbiakban is hason­ló lendülettel segítsék a ter­melőszövetkezetek megszilár­dítását. mellette. A legutolsó ember, a legvadabb ellensége is köte­lességének tartaná, hogy se­gítsen rajta, hogy megmentse a halál karmaiból az élet szá­mára. Még az is. Csak Anna nem. Aludna nyugodtan, bé­késen szuszogva, hasa lágyan süppedve, emelkedve irányíta­ná, mint pontos műszer, a tü­dejét: csak ennyi levegő kell... Combjai összezárva őriznék öle melegét, két karja a melle felett, hogy verőere és szíve szinkronban lüktetné: élek... élek.., élek... És ő már halott lenne. Holtomiglan, holtodiglan. Utolsó erőfeszítésével, agó­niájának utolsó, görcsös ka­paszkodásával megfojtaná: holtomiglan, holtodiglan. Megérdemelné. Gyűlöli. Unja. Kiábrándult belőle. Mert annyira ismeri. Mert azt hitte, hogy annyira ismeri és lám, mégsem ismer­te igazán, akitől most — hatá­rozottan érzi — nagyobb sza­kadék választja el, mint álmot az ébrenléttől, az életet a ha­láltól. — Miért nem alszol? összerezzent, olyan váratlan volt a kérdés. nyafogva, kényeskedve és szí­nészkedve tiltakozna, aztán boldogan adná oda örök kielé­gíthetetlenségét, hogy utána befészkelje magát a paplan karjai közé, és ismét szuszog­va aludjon tovább. Most rög­tön, anélkül, hogy gondolkod­na, profán hidegséggel elso­rolhatná a vágy útjait a be­teljesülésig! Mindig ugyanaz és mindig az. Boldog, kiegyensúlyozott élet. És ő itt ül az ágyban, egyedül, olyan egyedül érzi magát, mintha az Északi­sarkon felejtették volna. Csak az óra zörög szörcsögve, mint egy náthás öregember, a szél fúj az utcán, a hűvös éjszakai szél és a felesége alszik, mé­lyen és önzőn, semmivel sem törődve, mit sem tudva arról, hogy álma felett hideg és ki­ábránduló tekintettel méregeti egy férfi a hitvesi ágy unal­mas szürkeségét, Jó is, hogy felébredt. Talán sohsem tudta volna meg, hogy­ha egyszer halálos riadtságá- ban halk hörgéssel könyörög­ne segítségért, orvosért, nem hallaná meg, nem törődne ve­le senki, még az se, aki fél karnyújtásnyira alszik immá­ron több, mint egy évtizede hogy neki borzalmas álma volt, hogy ébren van, hogy nem is képes elaludni. Ha most meghalna, hirte­len, váratlanul, mondjuk szív- szélhűdésben, Anna csak reg­gel tudná meg. Egy egész éj­szakát végig aludna egy halott mellett. Mellette! Cigaretta után akart nyúlni, ott volt az éjjeliszekrény sar­kán, de aztán meggondolta: esetleg felébresztené. Bár ami­lyen mélyen és érzéketlenül alszik, talán azt sem venné észre, ha a házat elvinnék a párnája fölül. Hogyan lehet így aludni? Ebben a pillanat­ban határozottan idegesítette Anna: az álma közömbössé­gével és érdektelenségével. Mintha egy másik, tőle egé­szen idegen világban élne, ahol neki semmi keresnivaló­ja nincs, be sem fogadnák oda, Anna világa ez, aki most lényegében megcsalta, hűtle­nül elhagyta, nem vállalva vele közösséget, lám, még ilyen kis ügyben sem. Szeme végigfutott a paplan­ba burkolt alakon. Teljesen meztelenül látta maga előtt, úgy ismerve minden pontját testének, mint jó katona saját térképét. Semmi izgalom, sem­mi vágy! Ha most felkeltené, felesleges varratot levágják, kézigyalú helyett elektromos köszörűt használnak. ★ Odább 240 kilós aljazat- gerendákat pakolnak ki a ko­csikról. Rendben, fegyelmezet­ten folyik a munka, de kézi erővel. A rakodást már gépe­sítették. Aggregátorokkal ki­fúrják a vasbeton „talpfákat”, villamos csavarozógépped rá­erősítették a síneket. Éles füttyszó harsan és a munká­sok egyszerre tekerni kezdik a négy portáldaru fogaskerekét. Az egymásbaharapó vasfogak csak úgy kerepelnek. De a sok tonna súlyú betonaljazat, a sí­nekkel együtt felemelkedik. Űjabb füttyszó és a vendégsí­neken megmozdul a daruk so­ra és rajtuk a nagy, nehéz te­her. Már a különleges' szállító kocsin van a lekötött vágány. Egy-két igazítás és apró szusz- szanásokkal közeledik a moz­dony. Elszállítják Kál-Kápol- na felé a lekötött síneket. ★ Portáldaru, automatikus csa­varhúzógépek, termogénhe- gesztés, aggregátorok. Kint a pályán síngomboló gép, hid­raulikus vezérlésű, automati­kusan szintező Plassermatic aláverő gép és még egy csomó, most megvalósítandó gépesíté­si folyamat. Gépek mindenütt és a modern gépesítésnek meg­felelő magasabb fokú munka- szervezés. A MÁV-nál is győzött az új. Az emberek helyett gépek vég­zik a legnehezebb munkát. F. L. frissen festettek, villanyvilágí­tással és vezetékes rádióval. A Nagyút felé eső oldalon virá­goskert, zöld padok. Nagyfü- ged felé pedig vágányok. Vá­gányok, messze, szélesen el­nyúlóan, rajtuk kocsikra sze­relt daruk, agregátorok, kü­lönleges kocsisorok, hegesztő­apparátusok, összeszerelt vége­láthatatlan sínmezők. És jól szervezett, fegyelmezett mun­kacsoportok. , Ludas ma több mint 400 ember munkahelye. Pedáns rend és tisztaság min­denütt. Sok gyár példát ve­hetne róluk. ★ Sustorog, zúg a gázosító elő- melegitöje. öt-hat atmoszféra nyomással, teljes elgázositással hegesztenek a formaszekrény­ben. Kékzubbonyos, két méter magas férfi áll a sínek mellett. Kezében az apparát. Bőrkö­tényt visel, bakancsától a combjáig vastag lábszárvédő. Mérföldlépő óriásnak vélnénk. Huszonnégy méteres síneket hegesztenek össze. Páronként két-három hegesztést végez­nek. De öt kilogramm termo- gén helyett csak három-három és félkilót használnak — ezért „takarék-hegesztés” a neve. Lényeges deviza-megtakarítást érnek el az új eljárással. Más formaszekrényt alkalmaznak, külön folyik a salak. No, meg értik a mesterségüket — így lett valóban „takarék-hegesz­tés”. Csapolnak, kicsiben azt csinálják, mint a kohászok. A Alig múltam tízéves, amikor először érkeztem egyedül erre az állomásra. Később, diákko­romban, sokszor felszálltam Ludason, vagy vidám vakáció­ra jöttem. Akkor mindössze négy sínpár fénylett az állo­máson. Környéke csendes, el­hagyott volt. Az épület mögött nem állt busz, legfeljebb a do- moszlói postakocsi. A negyedik sínpár mögött az uradalom földje kezdődött. Gubalya bácsi, a rokkant postás, már rég meghalt és az egykori uradalmi földek he­lyén sok-sok vágányt fektettek le, nagy raktárakat és szállodá­nak is beillő munkásszállást, különböző irodákat építettek. ★ Halkan kattognak a vonat kerekei. Sokkal simábban gör­dülnek, mint pár évvel ez­előtt. A fővonalon ma már csak hézagnélküli síneket he­lyeznek el. Nincs ütköző. Az étkezőkocsiban nem loccsan ki a sör, sem a fekete. Kényel­mesen utazhatunk és csendes álmából nem ébred fejfájással az utas. Ludas — olvassuk. Az állo­más épülete húsz év óta talán semmit sem változott, de kör­nyékére rá sem lehet ismerni. A szürkésfehér betonaljzaton feketén fénylenek a sínpárok. Mennyi? Sok. Soha sem áll ad­dig a vonat, hogy az ember meg tudná olvasni. A szélesen terpeszkedő iro­dák, munkásszálló és ebédlők előtt teherkocsikból átalakított lakószobák. Egy egész szerel­vényre való. Gondozottak,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom