Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-11 / 188. szám
I NÉPÜJS ÁG 1961. augusztus 11.. péntek tíTSlf Régi traktoros, ú j traktoros ... Nagy számú nézőközönség volt kíváncsi a füzesabonyi tzántóversenyre. A tikkasztó hőség ellenére is végigszurkolta a több száz főnyi tömeg a versenyt. A verseny értékelését kíváncsian várták — már mint a verseny helyezettjeinek névsorát. A közönség és a versenyzők egyaránt nagy érdeklődéssel hallgatták Orosz Miklósnak, a Füzesabonyi Járási Tanács VB-elnökhelyette- sének értékelő záróbeszédét. Orosz elvtárs egy mondata nagyon megragadta a közönség figyelmét: „ __ a mai sz ántóverseny bebizonyította, hogy a régi traktorosok és új traktorosok között nincs lényeges különbség...” A fiatal traktorosok kitűnően megáll- ták helyüket a versenyen. A besenyötelkiek egyik fiatal traktorosa nem kevesebb, mint 20 „öreg”, rutinos traktorost Utasított maga mögé! S ezt hogyan érte el? Szorgalmasan tanulta az új, korszerű szántási eljárásokat. A tanulság ebből az, hogy a régi mezőgazdasági dolgozóknak is állandóan tovább kell képezni magukat, ha nem akarnak lemaradni. Ez alkalommal is bebizonyosodott, hogy fiatal mező- gazdasági gépmunkásaink igen szorgalmasak és tanulékonyak. Ez pediglen biztató a jövőre nézve! — AZ ABASARI Rákóczi Termelőszövetkezet ebben az évben 19 vagon tervezett csemegeszőlő helyett — a jó terméskilátásokat figyelembe véve — 51 és fél vagonra kötött szerződést az állammal. — A HAZAFIAS Népfront az elmúlt oktatási évben arra törekedett, hogy a megtartott előadások konkrétak, az emberek életéhez közelállóak legyenek. Ennek köszönhető elsősorban az, hogy például a füzesabonyi járásban, 17 községben, a közös művelődési tervben javasolt és megtartott 68 előadáson — amely közismereti jellegű volt — mintegy 3440 hallgató vett részt. A tapasztalatokat a Népfront felhasználja a következő oktatási év tematikájának kidolgozásánál. — 42 MÄZSA cseresznyét és 4 mázsa meggyet értékesítettek az idén a feldebrői Rákóczi Termelőszövetkezet tae’ai. Hasonlóan, időben tudták ív - —- —. . * i' „ 'kertészeti terményeket is, így joggal számítanak arra, hogy a kertészetből elérik a tervezett jövedelmet. Klubvezetők országos tanácskozása Egerben EGRI VÖRÖS CSILLAG ’ Pedro kapitány vidám hadjárata EGRI BRODY Ludas Matyi egri kertmozi Babette háborúba megy GYÖNGYÖSI PUSKIN Szeptemberi szerelem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 1 A góllövő zenész hatvani vörös csillag Halálkanyar HATVANI KOSSUTH A kettétört amulett pEtervasara Nincs előadás HEVES Diplomácia, ő! . FÜZESABONY Dúvad Közlemény A FALUSI kultúr munka egyik döntő jelentőségű tényezője a klubélet. Fejlesztése érdekében különböző szervek végeztek kutatómunkát, hogy megtalálják azt a leghelyesebb módszert, amelynek segítségével megvalósítható a klubokon belüli szervezett, mégis kötetlen foglalkozás. A klubok jelentősége különösen az ifjúság körében nagyon fontos, mert a fiatalság sok helyen még ma sem tudja idejét hasznosan kitölteni, felhasználni. Ennek a feladatnak a megvalósítása késztette a Művelődésügyi Minisztériumot, a KISZ Központi Bizottságot arra, hogy összehívja egy országos tanácskozásra azokat a klubvezetőket, akiknek kezében lesz a jövő évi klubfoglalkozások irányítása. Négy napon át folyt a sok elmélettel és gyakorlattal egybekötött tanácskozás Egerben, és Eger környékén. Az első napon Bánhegyi Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója tájékoztatta a részvevőket arról, hogy milyen jelentősége van, s hogyan illeszkedik a falusi kulturális életbe a klubmunka. A többi között elmondotta, hogy olyan lehetőséget kell teremteni a klubokban a fiatalok számára, hogy ott jól érezzék magukat, hogy szívesen, minden kényszer és különösebb agitálás nélkül járjanak a klubba. Azután arról is szólt, hogy ma még probléma, hogy legyen vagy ne legyen programja a klubnak, ha igen. akkor milyen? Erre a kérdésre nem válaszolt az előadó, s azért hagyta nyitva, hogy a következő négy nap gyakorlati tapasztalata után maguk a jelenlevő klubvezetők döntsék majd el, hogy valóban kell vagy nem kell program a klubba. A TOVÁBBIAKBAN elmondotta még azt, hogy a klubok vezetőitől függ, hogyan tudják otthonossá, meghitté tenni a fiatalok szórakozóhelyét. Jó a klubot létrehozni, mert nincs mindenütt kultúrotthon, nem is lehet egy-két hónap alatt mindenütt modem művelődési házat építeni, viszont a fiataloknak minden körülmények között szükségük van egy olyan helyre, amelyik csak az övék, ahol lemezt hallgathatnak, sakkozhatnak, beszélgethetnek. És a klub kis helyen elfér, már meglevő épületben elhelyezhető, s az egészségesen kialakult klubélet minden bizonnyal hozzájárul az új falu fiatalságának, de magának a falu arculatának kialakításához is. Az előadás után vita következett, majd este 7 órakor az egri művelődési házban minta Az Egri Városi Tanács VB tájékoztatja a város lakosságát, hogy Kocsmár János, a VB elnöke, vasárnap, augusztus 13-án hivatalos helyiségében fogadónapot tart. j A VB lehetővé akarja termi, hogy mindenki fel tudja keresni a városi tanácsot, azok is, akik hétköznap elfoglaltságuk miatt azt nem tehetik. Dolgozóink közül sokan két műszakban dolgoznak, vagy otthoni munkájuk foglalja le őket. Ezért vasárnap tartunk fogadónapot, hogy mindenki , felkereshesse a városi tanácsot. klubestet rendeztek. Ezen azt mutatták be a megjelent klubvezetőknek, hogyan lehet egyetlen este olyanféleképpen összeválogatni a klub programját, hogy abban mindenki megtalálja azt, ami számára a legmegfelelőbb, legszórakoz- tatóbb. Tökös István főiskolai tanársegéd vezetett beszélgetést József Attila szülői költészetéről, majd levetítették a Város peremén című filmet. Ezt irodalmi fejtörő követte, amelyik nagyon megnyerte az ország minden részéből ott tanácskozó fiatal klubvezetők tetszését. Az irodalmi fejtörő amelyet Pintér Dezső és Szilvást Lajos vezettek — után a Szalkai-zenekar közreműködésével táncestet tartottak. Ez természetesen kicsit zsúfoltnak hat. de ne feledjük, hogy minta-klubestről volt szó. Mialatt ezek a műsorok zajlottak. addig is voltak olyanok, akik nézték a TV-közvetítést, akik elolvasták az újságot, vagy sakkoztak. És ez a klub lényege. Van egy gerincmű sor, amiről feltehető, hogy a többséget érdekli, ellenben biztosítani kell a többiek kö tetlen, de nem zavaró szórakozását is. MÁSNAP a klubélet egy má sik szervezett fajtájával, illetve „műsorával” ismerkedhettek meg a tanácskozás részvevői. Egésznapos kirándulást szerveztek számukra. Megte kintették a régi múltú siroki várat, és Nagy József főiskolai tanársegéd menetközben ismertette a sirokiak 1919-es harcait, a forradalomban vállalt szerepüket. Ez után megnézték a Mátrát, majd délután öt órára befutottak Karácsond- ra, ahol érdekes téma várta őket. A Magyar Televízió két munkatársa, Rokkenbauer Pál és Pápai Lajos, az Ifjúsági rovat szerkesztői jöttek el, hogy megtárgyalják ezen a tanácskozáson — hogyan lehet a szórakozás, a klubélet segítségére a televízió. Igen ötletesen oldották meg ezt az estét, amelyik ismét mintaklubest volt. Először a karácsondi fiatalok közül tíz „bátor” vállalkozott arra, hogy az Afrikáról szóló kérdezz—felelek egyórás próbáját kiállja. A vetélkedőt vezető Rokkenbauer Pál megelégedetten lépett le a színpadról az egy óra elteltével, mert valóban jól, okosan felelgetteka fiatalok. Ezt követte a TV ugyanebben a témakörben mozgó vetélkedője, amelyet a budapesti Csepel Kerékpárgyár fiataljai és az angyalföldiek mérték össze erejüket. A két előadást, illetve vetélkedőt ismét vita követte, amelyiknek során sok értékes javaslat hangzott el a TV felé, hogy hogyan képzelik a klubvezetők a TV bekapcsolását a klub munkatervébe, munkájába. A következő napon az elméletet ismét a gyakorlati bemutató követte, majd csütörtökön délelőtt a tanácskozás részvevői értékelték a négynapos tapasztalatokat. Következtetésként leszűrték, hogy a klubmunka biztosabb alapokra való helyezése, a jó program kidolgozása könnyebben megy majd így, ezzel a segítséggel, amit itt kaptak. Maradt néhány vitás, nyitott kérdés, amelyeket most nem lehet eldönteni, csak majd akkor, ha a gyakorlat megmutatja helyes vagy helytelen voltát. A programot sem lehet receptszerű- en átadni minden klubnak, hiszen más a falusi és más az üzemi klubok tartalma, a fiatalok igénye. Egyben viszont megegyezett a tanácskozás minden tagja — a klub kel!, szükséges, a fiatalok igénylik, s ha jól szervezik meg a foglalkozásokat, ha a klub állandóan nyitva van, akkor a fiatalok megszeretik és magukénak tekintik. 1961. AUGUSZTUS 11., ZSUZSANNA FENTEK: 90 évvel ezelőtt, 1871. augusztus ll-én született HELTAI JENŐ költő és író; a század végén az ő művei (könnyed dalok, kabaré versek) a nagyvárosi élet szavát hallatták. Később lírája könnyeddé, pózmentessé, érzelmessé vált. ö írta a „János vitéz” dalszövegeit. Az utolsó bohém című regénye a művészvilágról szól. Verses színművei gyönyörű nyelvezetükkel és csengő rímeikkel tűnnek ki (Néma levente — 1936). A nemrég elhunyt költő műfordításaiban is maradandót alkotott. 505 évvel ezelőtt ezen a na pon halt meg (1456-ban) HUNYADI JANOS, egyik legkiemelkedőbb hadvezérünk. Az első ütközetekben a déli végeken vett részt, majd a végek védelmét szervezte. 1443-ban a török ellen hadjáratot indított és az ellenséget a Balkán-hegységig vetette vissza. 1446-ban kormányzóvá választják; célja volt egy erős központi hatalom megteremtésével a nagyurak viszálykodását kiküszöbölni. Döntő győzelmét 1456-ban Belgrád váránál (Nándorfehérvár) aratta, röviddel később a táborban kitört tífuszjárvány ragadta el. Marx Hunyadit a XV. század európai történelmének kiemelkedő alakjaként említi. A reformkor költői megénekelték tetteit, Pátzay Pál Pécsett lovasszobrot alkotott róla. 100 évvel ezelőtt, 1861-ben született ZSIGMONDI EMIL, a leghíresebb magyar alpinisták egyike. Emlékét a pilisi Vaskapu sziklájába vájt emléktábla hirdeti. 100 évvel ezelőtt, 1861-ben ezen a napon a magyarországi nyomdászok sztrájkba léptek. 25 évvel ezelőtt, 1936-ban Szegeden a 8 százalékos béremelésük kiharcolására 400 fűrészgyári munkás sztrájkba lépett. .KÜLFÖLDI" KÁBÍTÓSZEREK — Sajna, 1961-ben kétszer annyi fiatalkorút kell letartóztatnunk tiltott kábítószerek fogyasztásáért, mint 1960-ban — ilyen panasszal fordul az amerikai közvéleményhez az Egyesült Államok rendőrsége. Ez valóban kelle- metlen dolog, amikor a hatóság előre tudja, hogy hány embert kell egy félesztendő leforgása alatt bekísérnie. És még kellemetlenebb, hogy jórészt fiatalokról van szó, olyanokról, akiknek egész életére kihat majd az egészséget súlyosan romboló, tiltott szenvedély: a morfium, a kokain, a marihuana. Nyilván intézkedéseket kellene hozni a kábítószerek gyártása, forgalom, bohózatain és terjesztése ellen. De itt már tanácstalan az Egyesült Államok rendőrsége. A kábítószereket ugyanis külföldről hozzák be ügyes és nehezen fülön- csíphető csempészek. Külföldről? Ugyan- ugyan; Hiszen talán nincs is manapság olyan nyugati ország, amelynek sajtója időnként ne hördülne fel, hogy aszón- gya, ami káros szenvedély, társadalmi őrület és romboló szokás dúl a fiatalság körében, azt mind az Egyesült Államokból importálják. Csak éppen a kábítószerekkel lenne más a helyzet? Ebben, már bocsánatot kérünk, de kételkednünk kell. A New York Herald Tribune már nem is kételkedik, hanem egyenesen a gyökerére tapint ennek a misztifikációnak. Bebizonyítja, hogy a kábítószereket csakugyan Mexikó határmenti városaiból hozzák a csempészek, oda viszont az Egyesült Államokból kerülnek, amerikai gyárakból. Egyetlen cég 23 nap leforgása alatt 600 ezer egység kábítószert küldött Tiiua- nába, Mexikóba. Ennek nagy része aztán csempészve szivárgott vissza a határon, s a feketepiacon káprázatos felárat kértek érte. Az 1000 egységenként 76 centes kábítószerek egyenként tízcentes áron keltek el San Francisco éjjeli mulatóhelyein, ami testvérek között is több mint 130-szoros árt jelent, százalékokban kifejezve pedig... nem, nem, — százalékokban ezt már nem is illik leírni. Hát ez az igazság az amerikai rendőrség idei gondjait illetőleg. Persze tehetetlenek, mert a hazai nagytőkésekkel még talán nehezebb is ujjat húzni, mint egy külföldi kormánnyal... Érdekes, hogy a fasiszta propagandát, a fajgyűlöletet, ét a háborús uszítást, amely legalább olyan rombolóan hat az amerikai ifjúságra, mint a marihuana — nem mexikói kerülővel juttatják el az ifjabb nemzedékhez. Valószínűleg súlyt helyeznek rá valakik, hogy az ifjúság azonnal és frissen kapja meg. VASÄRNAP ÉJSZAKA. Az egri utcák csendesek, mert az élet már éjfél előtt megszűnik, az emberek „eltették magukat” hétfőre. No, azért nem mindenki, akadnak egy páran, akik táncolnak a zenés helyeken, akik ebben az áldott jó melegben a Grillben sülnek, főnek. Ki-ki Ízlése és pénztárcája szerint. Mikor aztán eljön a záróra, vagy kicsit több öt a hatnál, akkor az éjszaka vándora megáll az utcán és keres egy taxit. Most már hozzátartozik az éjszakához a taxi is, mert sokkal jobb percek alatt hazakeveredni, mint félórákat gyalogolni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem mindig a mulatók járnak ám taxival, sok esetben van nagy szükség arra, hogy minél hamarabb megjelenjen a telefonon rendelt, kis kockás kocsi. Ezen az éjszakán nagyon különböző utasai voltak Karanyicz László JA 30—10 számú nagykocsijának. Alig ütötte el a tíz órát, mindössze két kocsi ácsorgott a taxiállomáson, amikor jött egy idős ember. — Szabad a kocsi? — hangzott a kötelező kérdés. — Igen. Hová tetszik menni? — Kanadába. — volt az egriek számára ismerős válasz. Jó messzire! Hol tetszett járni? — érdeklődöm. — a fiaméknál voltam, a várban — válaszol Barta József — de azért a pár forintért én ugyan nem gyalogolok. — Mi a bácsi foglalkozása? — Csordás vagyok. Eleget gyalogolok máskor, legalább most, amikor gálában vagyok, ne Éjszakai kocsikázás mászkáljak, ha nem muszáj! HAMAR ODAÉRTÜNK. A taxi órája bizony túl mutat tíz órán. Barta bácsi már befordult rég a sötét utcára, de a gépkocsivezető még mindig adminisztrál. Újra lecsapja a „szabad” jelzést jelentő táblát, aztán nem telik bele egy rövid idő, máris új fuvar jelentkezik. Az utasok fiatalok, mennek a Vöröstűzér utcába. Jó, hogy most már én is megtudtam, hol van ez a szép nevű utca, ahol Pogonyi József, Tóth József és Dombrádi László leszáll. — Elég volt az éjszakázás? — Bőven! Reggel munkába kell menni! Nem lehet semmit túlzásba vinni! — jegyzi meg egyikük. — Ennek is, mindennek megvan a maga ideje, tehát most már indulás — aludni. Kikászálódnak a kocsiból, amelyik be sem ér a taxiállomásra, mert az Otthon Vendéglő előtt három idősebb hölgy várja a kocsit. A Lenin út után ismét az Otthon, mert az egyik asszony otthagyta a kulcsát, majd a Dobó utca után ismét rövid pihenő következik, benn az állomáson. Élcelődnek az éjszakás sofőrök. Mit is csinálnának? A téma természetesen nagyon változó, mert valahogy el kell ütni a hosszú sötétséget, mindaddig, amíg hol az egyik, hol a másik kocsi szalad ki a hívásra. A JA 30—10 ismét utasokra talált. Jönnek a Tej presszóból, s nagyon el vannak foglalva, mert mindketten a Dózsa—Pereces meccs után vannak, s nem tudnak megbékülni a 3:l-es vereséggel. Rendkívül csendesen ülök, amíg meg nem áll a kocsi lakásuk előtt, mert nem értek a futballhoz, s mindvégig nem tudtam megítélni, hogy vajon min vitatkoznak, ha egyszer mindketten Dózsa-drukkerek? A férfiak is tudnak érthetetlenek lenni! Rendkívül udvarias fiatalember száll be két kislánnyal a taxiba és célnak a Szőlészeti Kutatóintézetet mondja be. — Ugyancsak vasárnapi szórakozáson voltak, ugye? — Igen — válaszol szinte egyszerre Pásztor Marika és Márton Erzsébet, míg Simon Miklós, a kísérő fiatalember, igyekszik kényelmesen elhelyezkedni a meleg, fullasztó levegőjű kocsiban. — Itt dolgoznak? Vagy tanulnak? — Nem, illetve igen. Szóval, nem tanulunk, hanem idénymunkán dolgozunk az intézetben. RÖVID VOLT AZ ÜT, hamarosan visszaértünk a taxiállomásra, ahol három jó hangulatú férfi várta a taxit, nem éppen egyöntetű véleménnyel. — Síkfőkút! — adta ki egyikük a rövid utasítást. Alig halad a kocsi, még javában a városban vagyunk? amikor ismét rövid vezényszó: — Álljon meg! — Nem, irány Síkfőkút! — Nem megyünk sehová! Vigyen minket haza! Na, most aztán hová? — Legyenek szívesek megmondani, hogy most kire hallgassak? — kérdi a sofőr. Végül győz az erősebb, s az éjszakában halkan suhan Síkfőkút felé a kocsi. „Kihúzták a földet is alólam...” — hangzik a nóta. Hallgatjuk. Mit lehet mást tenni? — Mert azt mondja, hogy... nincsen pénzem, se dohányom... — Megállunk! — máris Síkfőn vagyunk, de a gondnok nem hajlandó felkelni, hiszen már két óra felé jár az idő. Még egy néhányszáz métert szalad a kocsi, aztán megáll. Az épület ajtajában egy kendőt magára borító asszony alakját világítja meg a reflektor fénye: — Fordulj vissza oda, ahonnan jöttél! — Mehetek kérem, vagy várjon a kocsi? — próbálja elejét venni a hangoknak a taxisofőr. — Maradjon! — Majd újra a feleségéhez fordul: — Édes kis feleségem! Ne zsörtölődj már, hát hoztam a barátaimat! — Hogy még egy ilyen ember terem a földön, hogy én egész éjszaka itt ácsorgók? várom, minden zajra felébredek; No, de ha már itt vannak, jöjjenek be! — enyhül meg egy nagyon kicsit az asz- szony hiszen tudja, hogy jó ember az ura, de hát vasárnap van. tudja a csuda, úgy látszik, jobban érezte magát, mint kellett volna. — Legközelebb elmegyek veled! — fűzi hozzá indulatosan, de már hozza is a szalonnát, a paprikát, meg egy kis papramor- gót, hogy a visszaút előtt valamit egyenek a vendégek. Lassan hajnalodik. A kocsi utasai már nem olyan vidámak, megtárgyalják még gyorsan, hogy másnap ki, hogyan megy dolgozni, aztán már csak Egerben, a ház előtt ébrednek fel. NEKEM ELEGEM VOLT ebből az éjszakai utazgatásból, én is hazatérek, de Karanyicz Lászlónak még bizony sokáig tart az útja, sokáig furikázik a városban, meg a városon kívül. Sokféle ember megfordul a kocsiban egy éjszaka. Sokan mit sem törődnek azzal, hogy a kocsit ki vezeti, beszélgetnek, fesztelenül viselkednek. Van, akire már illendőségből is rá kell szólni, van, aki olyan dolgokat mesél el a kocsiban, amit nem volna jó másnak tudni. Van, amikor a sofőr segít, hiszen betegről van szó, és mindenekelőtt ott áll az éjszakában és várja az utasokat. ... Érdekes, változatos mesterség... Cs. Adám Ehb
