Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-11 / 188. szám

;

1961. augusztus 11., péntek

NCPOISAO

1fJ

s

A kommunizmus politikája:

BÉKE ÉS ÉPÍTÉS

<VVV VWWVVV WVVVVWVVWWVV'’Kit ne érdekelnének a béke kilátásai, a vitás nemzetközi kérdések megoldására tett javaslatok, amelyekben bővelkedik N. Sz. Hruscsov elvtárs hétfői beszéde. Üzemekben, hivatalokban termelőszövetkezetekben ez most a leg- gyakrabbi beszédtéma. Az emberek örvendenek a Szovjetunió káprázatos gazdasági és tudományos sikereinek, vitatkoznak a legégetőbb külpolitikai kérdésekről, de azt már az első napokban is le lehetett szűrni, hogy a békére vágyó emberek egyetértenek a szovjet államfő véleményével, elképzeléseivel.

Békevágya! tükröz

Beszélgetés az egri postahivatalban

A postahivatal az ország, a világ városaiból, falvaiból érkező hírek, levelek, csomagok cseréjének színhelye. Rengeteg ember megfordul itt, s azok, akik sorba álltak az ablak előtt, villám-eszmecseréket folytatnak a napi hírekről — mindenről. Most is Hruscsov beszédéről folyik a szó.

— Nemcsak a postaablakok előtt, közvetlen környezetemben, a kollégák között is csak erről folyik a szó — mondja Pártos Ferenc, a megyei postahivatal vezetője. Megragadott bennünket, hogy a nyilatkozat, kemény hangneme ellenére is lényegében kiállás a béke mellett, a béke ügye mellett. Ha beszédben elő se fordult volna ez a szó, hogy „béke”, akkor is meg lennénk győződve a kommunizmust építő nagyhatalom békevágyáról, őszinte békeakaratáról, hiszen a, hétéves terv első időszakának eredményei, a béke eredményei, a békés alkotómunka eredményei, s ezeket csak békés körülmények között lehet megismételni, illetve túlszárnyalni.

— Mi a véleménye a szovjet miniszterelnök beszédének nyugati visszhangjáról?-T- A szovjet kormányfőnek a német kérdésre, közvetlenül a nyugat-berlini problémára vonatkozó kijelentései — a nyugati vezetők minden han- dabandázása, értetlensége, Propagandamanöver ellenére is — a békeakaratot, a béke vágyát tükrözd. Mert nyilvánvaló, hogy ez vezérelte a szocialista államokat, mikor elhatározták, hogy tizenhat év után végre megoldják a függőben levő német kérdést és eltüntetik a háború nyomait, maradványait Európának ebből a térségéből.

Káprázatosak

a szovjet mezőgazdaság eredményei

Antal Tibor, az egri Petőfi Tsz elnöke Hruscsov elvtárs beszédéről

— Termelőszövetkezetünk tagsága nagy figyelemmel tanulmányozza még most is Hruscsov elvtárs hétfőn elhangzott rádió- és televízióbeszédét — mondotta Antal Tibor, az egri Petőfi Tsz fiatal elnöke. — Magam is munkám végeztével, szinte mondatonként megállva olvasom a nagy jelentőségű szavakat, s ami mindjárt a beszéd elején megfogott: az 1961-es esztendő várható eredményeiről szóló rész volt. Káprázatosak a szovjet mezőgazdaság eredményei.

— Amikor Hruscsov élvtárs beszédét olvasom, önkéntelenül is vissza kell emlékeznem a mi gazdaságunk történetére Mi, az egy évvel ezelőtti kicsiny felnémeti Petőfi Tsz tagsága, azt hittük, nágyon nagy eredményeket értünk már el a közös gazdálkodás terén, hiszen sok éves tapasztalat, együttes tevékenység áll már mögöttünk — s most látszik, mennyi mindent kell még tennünk ahhoz, hogy igazán jó eredményekkel büszkélkedhessünk. Olyanokkal, amelyek valóban csak fejlett, nagyüzemi, szocialista mezőgazdaságban jöhetnek létre.

— Hruscsov elvtárs beszélt a mezőgazdasági termények vetésterületéről. Kétszáznégy- millió hektárnyi területet tesz ez ki a Szovjetunióban. Ezen

a hatalmas területen, az óriási szántóföldeken, szavai szerint ebben az évben olyan lesz a betakarítás és felvásárlás eredménye, amilyen még nem volt a szovjethatalom éveiben. Az állam körülbelül egymilli- árd púddal többet vásárolhat fel csak szemesterményből, mint például az elmúlt esztendőben. Óriási szám ez, híven tükrözi, milyen nagy mértékben fejlett, korszerű a szovjet mezőgazdasági termelés, milyen nagyszerűek a közös gazdaságok, amelyek ezt az eredményt elérték.

— Számunkra nagyon sokat jelentett Hruscsov elvtárs hétfői beszéde. Példát adott elénk, a Petőfi Termelőszövetkezet tagjai elé. Utat mutatott, hogyan kell dolgoznunk a jövőben, hogy a szovjet mezőgazdaságéhoz hasonló eredményeket érhessünk majd el. A lehetőségeink most már megvannak. Az elmúlt esztendőben még kis gazdaságunk megnövekedett, tagjainak száma is sokszorosa lett a korábbinak, most már tehát a következő feladat, többet, minél többet adni az országnak minden terményből. A többi között, közvetlen munkánkkal kapcsolatban most erre tanított meg minket egyszer s mindenkorra Hruscsov elvtárs hétfői beszéde.

A gyöngyösi MEK-kirendeltségen

Számolatlanul jönnek a gépkocsik a gyöngyösi MEK kirendeltségre, megrakva gyümölccsel, uborkával, paradicsommal és paprikával. Ugyanakkor ezekkel az árukkal megrakva vagonok indulnak külföldi országok felé, valamint az ország minden városának irányába. Akik a telep közelében mennek el, nap mint nap láthatják, amint szorgos női kezek válogatják a gyümölcs- és zöldségféléket, hogy az esetleges hosszabb szállításra is alkalmasak legyenek, vagy éppen megfeleljenek az illető ország igényeinek. Természetesen nemcsak az áru csomagolásával kell foglalkozniuk a munkabrigádoknak, hanem az áru átrakásával, mozgatásával is. Egy ilyen munkacsapatnak a vezetője Fritz Béláné, aki már harmadik éve dolgozik a telepen, a vezetők és dolgozótársai legteljesebb megelégedésére. Érdeklődésünk arra irányult, aránylag fiatal kora ellenére, hogyan tudja összefogni a munkacsapatot.

— Ilyen munkatársakkal nem nehéz együtt dolgozni — mondja Fritzné —, mindnyájan szorgalmasak, szeretik a munkájukat és értenek is hozzá. Legtöbben már évek óta dolgoznak a MÉK-nél és ismerik a munkafolyamatokat. Ha az év elején új munkaerő kerül a brigádba, a régebbiek igyekeznek mihamarabb betanítani, és így, összedolgozva, együtt érjük el a jó eredményeket.

— Arra vagyunk még kíváncsiak, milyen munkát szeretnek a legjobban? — tettük fel a kérdést.

— Hát amivel legjobban lehet keresni — mondja nevetve —, mert hiszen teljesítménybérben dolgozunk. No, de azt nem lehet mondani, hogy válogatnánk a munkában. A barackexport idején is sokat dolgoztunk, mert nagyok az igények. Több mint 140 vagon barack ment át a kezünkön csupán a külföldi piacokra. Nemsokára megjön majd a szőlőszezon, a mi vidékünkön jó termés mutatkozik, úgy gondoljuk, már most fel kell készülnünk a nagy termés elszállítására.

Mi azt tesszük hozzá, hogy ha továbbra is olyan odaadással dolgoznak majd a szőlővel is, mint eddig, akkor nem lesz fennakadás a legnagyobb kampány idején sem.

(Nagy András)

A „puttonyrádió“ bemondtas „Tankok pusztítják el az összes termést“

Az újság első oldalán két fényképet láthatunk. Az egyiken elevátormeghajtó motort szerelnek a munkások. A másik képen a gyárat fogta be a fényképezőgép lencséje.

Zúg, zakatol a gyár, éjjel- nappal járnak a gépek, vonatszerelvények és csillék kerekei csikorognak. Hajnalban, délben és este szürkeoverálos munkások sietnek a gyár felé. Héromműszakos nagy gyár a bélapátfalvi, ünnepnapokon sem hűlnek ki a kemencék. Cementet és meszet gyártanak itt, de fent, a hegytetőn, szédítő magasban kőfejtők, fúrósok termelik a követ, pályakezelők, csillések, baggerkezelők és dömperesek birkóznak a gépekkel és a mostoha körülményekkel. A nyersmalomnál, a szénelőkészítőnél, a klinker- égető-üzemben, a cementmalmoknál, a csomagolóban és zsáküzemben mindennap munkások hada serénykedik. Villanyszerelők, karbantartók és a szolgáltató üzemek munkásainak becsületes helytállása szükséges ahhoz, hogy a gyárban minden rendjén menjen. Róluk, az egyszerű munkásokról, a műhelyek és bányák életéről számolunk be. Nem rangsorolás és érdem szerint, csupán a köztük töltött néhány óra friss tapasztalatával.

A villamos* műhelyben

— Rájuk mindig lehet számítani. Megbízható, szorgalTVégyen a brigádból

és sokan mások a Bélapátfalvi Cement- és Mószműben

Megint a rémhírpalánta bontotta ki szikleveleit, majd rövidesen óriási fává lombo- sodott, hogy megteremje és elszórja mérges gyümölcseit. A „puttonyrádió” hírvivői tudni vélik, hogy óriási hadsereg szállja meg az egri határt, elpusztítva az összes termést, a szövetkezeti tagok egész évi munkáját kárba veszítve. A „beavatottak” tudni vélik, hogy 16 hadosztályról van szó (ennyi ember talán el se férne az egri határban) és ezentúl minden élelmiszert a katonák részére tárolnak és nem adnak semmit a civileknek.

A „puttonyrádió” azt is világgá kürtölte, hogy minden terményt azonnal le keli szedni, méghozzá zölden, mert úgyis letarolják az ösz- szes szőlőt, burgonyát, kukoricát.

Sőt... a legújabb „puttonyhír” szerint az iskolákat is lefoglalták a német (!?) katonák számára és az ősszel nem kezdhetik meg a tanulást egyetlen iskolában sem.

így suttog a „puttonyrádió” miközben jólértesült emberekre hivatkozva terjeszti ezeket a káros badarságokat, amelyeket ugyan nem hihet el egyetlen józanul gondolkodó ember sem, de meghallgatják, sőt egyesek tovább terjesztve, zavart okozva, háborús hisztériát keltve, kiforgatva Hruscsov elvtárs hétfői beszédének mondanivalóját.

A legkevesebb, amit ezekre a nevetséges és otromba rémhírekre mondani lehet, hogy kiagyalóik nemcsak korlátolt, de kimondottan rosszszándékú emberek, akiknek nem tetszik, hogy az egri termelőszövetkezetek ilyen jó termést takarítanak be az idén a maguk és az ország hasznára (és nem a tankok tapossák tönkre a szőlőt), hogy az emberek bíznak a szocialista tábor tárgyalásokon alapuló, de határozott külpolitikájában és távol tartják magukat a háborús hisztériától.

Ezt a bizakodó hangulatot akarják és főleg szeretnék szétrombolni az emberekben, hogy helyébe a bizonytalanság. a félelem magvait vessék el, hogy számukra; a méreg- keverék számára hozzanak majd termést.

A „puttonyrádiót” most is — mint korábban — az élet cáfolja meg, s láthatja majd mindenki: nem érdemes felülni ezeknek a vad rémhíreknek, de addig is, amíg ez bekövetkezik, nem ártana másképpen is „megcáfolni” ezeket a rosszakaratú híreszteléseket.

kovács

A cséplési hadjáratban

Nem túlzás azt mondani, hogy megyénk közös gazdaságaiban befejezéshez közeledik a gabona cséplése. Hatvan és Eger város termelő. szövetkezetei már napokkal előbb jelentették a cséplés befejezését, de hasonló híreket kaptunk a megye más részeiből is. Ez azt mutatja, hogy a szövetkezeti tagok és a szerződött cséplőcsapatok munkásai nagy szorgalommal végezték e munkát, s az utóbbi évben nem volt még arra példa, hogy ilyen rövid idő alatta ilyen korán befejeződjék a cséplés. A sok pozitív jelenség mellett azonban nem hagyhatja szó nélkül senki, aki felelősséget érez a kenyérnek való időbeni és veszteség- mentes betakarításáért, hogy néhány cséplőcsapatnál „hivatali" munkaidőt tartanak, nem használják ki megfelelően a rendelkezésükre álló időt, a kedvező időjárást. Míg Tornabodról és más községekből a cséplőmunkacsapatok versenyben végzett sikeres munkájáról kaptunk híradást, addig a megye mező- gazdasági szakemberei, a gép-, állomások vezetői még mindig találkoznak olyan jelenséggel, hogy későn kezdik a cséplési, és sötétedés előtt jóval abbahagyják. Ilyen kényelmességnek nem lehet helye a cséplési hajrában, az utolsó napokban, amikor egy- egy járásban már csak néhány község lemaradása akadályozza e munkák teljes be. fejezését, a kenyérgabona raktárba juttatását. A „hivatali” munkaidő nem á csép- léshez, a kenyérnek való be- takarításához méltó, hiszen ez a munka évtizedeken át azt követelte az itt dolgozó emberektől, hogy minden igyekezetüket, minden időt kihasználva dolgozzanak,

amíg van egy kéve csépelni való. K. E.

Új róxsafajla a lidicei kertben

más emberek a villamosműhely munkásai — ez a gazdasági vezetők, a párttitkár és a szakszervezeti vezető véleménye. Az elmúlt napokban szerelték a 3. számú cementmalom elevátormeghajtó motorját. De ha kell, az elavult, régi gépeket is megfiatalítják

— Sok bajunk volt a dieselmotoros baggerokkal, elnyűtte őket a bánya. De a kőtermelésnél ezeket a gépeket nem nélkülözhettük. Nekiláttak a szerelők és villanymeghajtásra alakították át a gépeket. És a 110 lóerős villanymotorok üzembiztosán működnek — lelkesedik a főmérnök Az egész műhely büszke lehet a jól végzett munkára és tettüket sokáig emlegetik még a gyárban. A fényképezőgép lencséje elé csak négyen kerültek a brigádból, de az elismerés és dicséret mindnyájukat illeti.

A eementpakolók

A gyári vágányokra betolták a szerelvényt, a vagonok várják a cementzsákokat. Kelemen Lajos brigádja a felelős érte, hogy időben elvé gezzék a vagonírozást Kenyér György ül az automatikus mérlegnél, elszedi a megtelt

zsákokat, de mindhárman ügyelnek, hogy se a szalagon, se a vagonban ne szakadjon ki a papírzsák. Kenyér László fejebúbjára tolja sapkáját, s talicskáját hat darab ötven- kilos zsákkal, a vagon felé gördíti. Nyolcórás műszak alatt 2450 mázsa cementet raknak vagonba, ők hárman kézierővel tolják odébb a kocsikat. Fáradságos, nehéz munkát végeznek.

A vagonpakoláshoz különösebb szakértelem nem kell. De erő és szorgalom — igen. A Kelemen-brigád ebből mindig jelesre vizsgázik.

Bánya a hegytetőn

A község és a gyár lent van a völgyben. A kőbánya fent a hegytetőn, 530 méter magasan, a Bélkő oldalában. A bányaudvart a hegy gyomrába vájták. Innen majdnem merőlegesen 150 méter magas fal emelkedik. Szirti sasok otthonára emlékezetet a táj. Ez a cementgyár kőbányája. Nyaktörő utat jár naponta a kőfejtőbrigád.

— Műszakonként átlag 15 kilogramm paxittal indulnak. Bársony Gábor csoportja ma 20 kilogrammot vitt fel. —

Ott vannak — mutat több emeletnyi magasra az üzemvezető. A szürkésfehér sziklákon előbb csak sötétebb színű árnyakat lát az ember és első gondolata az, hogyan lehet oda feljutni?

Bársony Gábor és Csuhány Albert immár 20 éve kőfejtők itt. ők és társaik naponta járják a sziklákat, szédítő magasban, egy—két tenyérnyi párkányon lyukat fúrnak, 68-at egymás után, 5 méter mélységben. Aztán biztos helyre húzódnak a kőfejtők és a figyelmeztető jelzés után eget-földet rázó dübörgéssel sziklák emelkednek a levegőbe és egyszerre ezer tonnányi kő zúdul le.

Kovács József irányítja a baggert. Egy segítőtársa van: Csuhány Balázs. Mert legalább két ember kell a sok tonna monstrum géphez. A bagger közelében dübörög és csikorog minden, óriáskarját kinyújtja és a kanál másfél, de egy köbméter követ biztosan markol egyszerre. A dömperre pakolják. Pár méteres út és néhány mozdulat után csillébe kerül a kő és kötélpályán gördül a gyár felé.

A 1 >ndonj csehszlovák nagy- követség bensőséges ünnepség keretében „rózsa-keresztelőt” tartott. Haeey Wheatcrofi, isDe a palát messzebb bányásszák. Ide utat és kötélpá-! lyát szinte lehetetlen építeni. A! Bélkő gyomrán át, bunkeren és: alagúton keresztül érkezik a! nélkülözhetetlen alapanyag. Itt! végzik a legnehezebb munkát.: Csilletolás, pakolás, a teli csil-l lét a pályára rálökni: veritékes,: derekat és kart ropogtató munka. Szívós, erős emberek, tál-: pig férfiak kellenek ide.

★

Az 1949-től 1959-ig eltelt tíz; esztendő alatt több mint 77: millió forintot költött államunk' a Bélapátfalvi Cement- és; Mészművek üzemi, szociális és! kulturális berendezéseire, az; üzem bővítésére és korszerűsí-! tésére. Ma már sok gép segíti,; könnyíti az ember munkáját. AÍ modem gépekhez hozzáértő; szakemberekre van szükség.: Egyre több szakmunkást, tech. nikust és mérnököt igényel a: gyár. A beruházási tervek szerint meg kell oldani a kőellátást, új kőosztályozóra, exka-; vátorokra, és új kötélpályára; van szükség. A klinkerégetés-; nél széntüzelésről pakuratüze-; lésre akarnak átállni, lefejtő; állomásra, központi szivattyú-; házra és nagyméretű tartályok-' ra van szükség. A beruházások; megvalósításához, a nagyobb! feladatok megoldásához sokat,! nagyon sokat kell dolgozni munkásnak, technikusnak, és! mérnöknek egyaránt.

F. L.

mert angol rózsatenyésztő újonnan kitenyésztett rózsája a „Lidicei rózsa” nevet kapta.

A kedves ünnepséget az angol „Lidice élni fog” elnevezésű társadalmi bizottság rendezte./ Ez a bizottság 1942-ben néhány hónappal azután ala-> kult, hogy a nácik bestiálisán legyilkolták ennek a cseh bányavárosnak a lakosságát.

Hét évvel ezelőtt a bizottság, melynek vezető tagjai közé tartozik a York-i hercegérsek, a Westminster-i bíboros hercegérsek, továbbá az angol Szakszervezeti Kongresszus jelenlegi elnöke és számos angol parlamenti tag, javaslatot tett, hogy Lidicén létesítsenek ró-1 zsakertet a vérengzés emlékére és emlékeztetőül arra, hogy ilyen tragikus esemény többé ne fordulhasson elő. A felhívásnak nagy visszhangja volt: az angol közönség tízezer rózsatövet ajándékozott erre a célra. Az eszme később nemzetközivé vált, úgyhogy ma már a lidicei rózsakertben 35 ország 29 000 rózsafája virul.

Az új rózsafajta most kerül elültetésre Lidicében és jövőre — a tragikus lidicei vérengzés 20. évfordulóján — már virágban fog állni.

— JÓL DOLGOZIK Hevesen a helyi Petőfi Tsz Gagarin KISZ-munkaesapata. Munkájuknak meg is van az eredménye, hiszen Tuza József KISZ-tag például májusig teljesítette munkaegységeire az elmúlt napokban 5 mázsa 40 kg árpát, és ugyanennyi búzát kapott részes#/ désként.

hatása alól — kapcsolódik be a beszélgetésbe a megyei hírlapiroda vezetője, Molnár József. — Az emberek egymás kezéből kapkodják az újságokat. Szerdán fél 8 órakor már nem lehetett Népszabadságot kapni Egerben. De ugyanígy elfogyott délelőtt a többi lap: a Népszava, a Magyar Nemzet és a megyei lap is. Az emberek az újságolvasók főleg arra kíváncsiak, hogy a nyugati hatalmak vezetői megértik-e végre az idők szavát, konstruktívan foglalnak-e ál lást, leülnek-e tárgyalóasztalhoz, jó szándékkal nyúlnak-e a német kérdéshez, vagy hívek maradnak eddigi, kellően el nem ítélhető megnyilatkozásaikhoz, a háborús hangnemhez, a háborús fenyegeté sekhez.

Ehhez még csak azt lehet hozzátenni, hogy számunkra, akik a történelem során any- nyiszor éreztük hátunkon a német csizmát, a német korbácsot, különösen fontos, életbevágó probléma a német kérdés megoldása.

— Senki sem tudja kivonni magát Hruscsov beszédének