Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-11 / 188. szám

1961. augusztus 11., péntek NEPOJSAQ 3 Egy szocialista brigád véleménye a világ dolgairól A Gyöngyösi Szerszám és Készülékgyárban Zümmögnek a gépek. Misi Bé­la, a Kossuth-brigád vezetője a rajz fölé hajol. Esztergályo­sok, marósok és lakatosok a marókészüléken dolgoznak most. — Eddig egy gépen csak egy munkadarabot gyártot­tunk, az új készülékkel egy gépen egyszerre három dara­bot. így sokkal termeléke­nyebb lesz a munka, ezért sürgős most a dolgunk. De aggodalomra nincs ok, határ­időre elkészülünk vele. Meg a lefejtő maró élezővei is. A gyár szerkesztői tervezték a készüléket, a szerszámműhely legyártja hibátlanul és ezzel jobb minőségű szerszámot adunk a forgácsolóknak. Ná­lunk most jól megy a mun­ka, csak a világ dolgai el­igazodnának... — Olvasta a Szovjetunió Kommunista Párjának felhí­vását? — érdeklődtem. — Igen. Mindnyájan olvas­tuk. Azt is meg a béke és a kommunizmus programterve­zetét is. De Hruscsov elvtárs beszédét is; Erről beszélget­tünk ma a buszban és meg­vitattuk közösen is. Csodála­tos a Vosztok—2. Micsoda tu­dományos és technikai siker a világűrben! Tehát nem volt véletlen Gagarin hőstette. Mindenki láthatja, amit a Szovjetunió elhatároz, azt véghez is viszi. Sok ember­nek első pillanatra talán hihe­tetlennek tűnt az új program- tervezet, elképzelhetetlennek tartották a kommunizmus megvalósítását, már a mi éle­teikben. De az egész szovjet nép egyhangúlag helyesli a párt programtervezetét és 200 millióan egy emberként dol­goznak azért. Amit akartak, véghezvitték a levegőben, ha­zájukban megvalósítják a programtervezetet. Biztosan megvalósítják. — Ehhez azonban béke kell — vitázom Misi Bélával. T gen, a Szovjetunió­-*- nak békére van Szüksége. Ezért hangsúlyozta most is Hruscsov elvtárs, hogy a Szovjetuniónak és más szocialista országoknak nem érdeke a háború. Megmutat­ták fölényüket a világűrben és bebizonyítják elsőségüket a termelésben. Ezért nincs szükség arra, hogy a szovjet nép fegyverrel erőszakolja rá más népekre a maga rendsze­rét. Nekünk mindnyájunknak úgy kell dolgozni, hogy a Szovjetunió nyomdokain ha­ladjunk. Most már jobban lát­juk munkánk értelmét, köny- nyebben mehetünk előre. Csapó László helyzetfúróst pár méterrel odább találjuk. Termete után a Kossuth-bri­gád apjának nézhetnénk. Pe­dig nem idős ember még, a második világháború vége fe­lé szolgálta tényleges katona­idejét — tájékoztat Várady Zoltán mérnök, aki maga is ennek a brigádnak tagja. — Én tudom, mi a háború. Két és fél évet ráhúztam ha­difogolyként. Csak gazembe­rek, vagy őrültek spekulálhat­nak új háborúra. Biztos fede­zék, vagy egyes területekre el­határolt háború már nem lé­tezik. Olvastam, Adenauer ar­ra hivatkozik, hogy nincs meg­felelő tárgyalási alap. Lehet, hogy neki nincs, mert öreg, ezért azt gondolja, hogy nincs sok veszteni valója. A fegy­vergyárosoknak, a részvénye­seknek mások az érdekei. A gazdasági válságaikat oldják meg úgy, ahogy tudják. De mi élni akarunk és békében aka­runk dolgozni. Latin-Amerika, meg a gyarmatok is új utakon járnák. Békét kell kötni Né­metországgal is. Meddig vár­junk még? Több mint 16 év telt el a háború befejezése óta. Aki békét akar, annak köve­telnie kell a békeszerződést. Lehetetlen helyzet az, hogy Németországban nincs béke, Berlin és Nyugat-Németország olyan tűzfészek, ami lángba boríthatja az egész világot. A tüzet el kell oltani, el kell foj­tani. Meg kell szüntetni a kémközpontokat és a provoká­ciókat. Czobó Sándor köszörűs is ^ a szerszámüzemben dolgozik, ö az Ady-brigád tagja, de egy véleményen van a Kossuth-brigád tagjaival. Aljas, becstelen ember az, aki a háborús megoldást vár­ja. Mi elégedettek lehetünk, hiszen évről évre jobban élünk. Mi baja lehet nálunk egy dolgozónak? Biztos megél­hetése van, nem kell a mun­kanélküliségtől, meg az öreg­ségtől félni. Vannak még ne­hézségeink, különösen a ter­melőszövetkezetekben. Nagy hangon panaszkodtak nekem a napokban, hogy így a közös, meg úgy ... Hát mi a közösbe belenőttünk. Munkás vagyok gyerekkorom óta. Csak azelőtt Weiss Maniládnak dolgoztam, most meg magamnak. A 1 eg­ri) tsz-ben eligazították már a dolgokat. Itt a gyárban mi azon vagyunk, hogy minél több traktort, meg kombájnt kapjon a mezőgazdaság. Közös Megnyerte a fogadást AZ ESET MÉG az aratás kezdetén történt, amikor a hatalmas búzatáblák többsé­ge még zöldessárgán hullám­zott, és csak itt-ott dolgozott kombájn az érett ősziárpa-föl- deken. Ebédidő volt éppen, s emberek, akik a kukoricafölde­ken, vagy a szőlőkben szorgos­kodtak délelőtt, most a rekkenő melegben árnyékos helyet ke­resve a fák alá húzódtak, hogy legalább addig ne érezzék a perzselő nap tüzét, amíg ebéd­jüket elfogyasztják. Mi ebben az időtájban éppen egy olyan táblához értünk, amelyen két kombájn dolgozott, s érdekes jelenségre lettünk figyelmesek. Tíz—tizenöt férfi és asszony le­guggolva, hétrét görnyedve, csi­galassúsággal haladt a kombáj­nok után. Néha megálltak, ta­nakodtak, máskor megelőzték egymást néhány gyors lépéssel. Sehogy sem tudtuk megállapí­tani, vajon milyen tevékenysé­get folytatnak. Hirtelen arra gondoltunk, hogy valamelyikük munka köz­ben elvesztett itt a földön va­lamit, s most azt keresi az egész csoport ember. Amint kö­zeledtünk hozzájuk, mind job­ban megértettük beszédjüket, amelyből megtudtuk, hogy va­lóban keresnek valamit. Az élen haladó „kereső7’ em­ber észrevett minket és fel­egyenesedett. Köszöntühk, mindannyian szívesen fogad­tak, aztán beszélgetni kezd­tünk. Egyikük, néhány pilla­natnyi tanácstalanság után csak ennyit mondott: „megnéz­tük, hogy milyen a felülvetett lóhere. Mi ugyanis a növény- termesztő brigádban dolgoz­tunk, s így érdekel, milyen ter­mést várhatunk itt lóheréből. — Ehhez azért nem kellett vona szinte hason csúszni a földön, — szólt ellenérvünk, mi­re az egyik huncutszemű asz- szony nevetni kezdett, s a töb­biek nevében bevallotta, hogy nem herevetést nézegettek itt, hanem ellenőrizték, vajon leg­szorgalmasabban kereső társuk megnyeri-e a fogadást, amelyet nem sokkal előbb az egyik kombájnossal kötött. Azt állí­totta ugyanis, hogy sok magot hullat el a gép. A kombájnos ezzel szemben a maga igazát hajtotta. A vége az lett, hogy a hitetlen tsz-tag tizenöt korsó sört volt hajlandó fizetni a kombájnosnak, ha nem sikerül öt kiló árpát felszednie ezen a táblán-a kombájn után. A fogadást tevő ember egy kicsit szégyenkezett már, — ed­dig nem sikerült igazát bizonyí­tania. De majd talán később, a munka végeztével, mert most már lejárt az ebédidő, s a ren­des munkát kellett folytatni. Este a termelőszövetkezet ud­varán ismét találkoztunk a nö­vénytermesztési brigád foga­dást kötő vezetőjével. — Mégiscsak én nyertem az­zal a fogadással elvtárs, — szó­lított meg nevetve —, mert nem kell a nyáron kézzel arat­nom. Vágja csak Jóska a kom­bájnnal. Van nekünk is mit tenni úgyis egész nyáron, meg hát ki tud versenyezni az ilyen kombájnféle masinákkal... Gácsí László munkánk nyomán könnyebb és jövedelmezőbb lesz a ter­melőszövetkezetekben is a ter­melés. Aki dolgozni akar, an­nak Gyöngyös környékén nem lehet panasza. — Nemcsak Gyöngyös kör­nyékén, de így van ez az egész országban. A mi rendszerünk biztos megélhetést ad min­denkinek. És én erősen bízom abban, hogy eligazítják a vi­lág dolgait is. A nagyhatal­mak tárgyalni fognak. Muszáj tárgyalni, ezt követelik a né­pek Európában, Ázsiában, Af­rikában, de az amerikai mun­kások és kisemberek is. De ha az imperiálista körök a hábo­rút választanák, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a Szov­jetunió helyt tud állni a rá- kényszerített háborúban — mondta a gépek között Várady Zoltán üzemvezető. A munkások helyeslőén bólintottak és ezután minden figyelmüket az eszter­gákra, fúrógépekre irányítot­ták. Sürgős a traktor-henger­fej gyártásához szolgáló új ké­szülék elkészítése, mert ezzel gazdaságosabb lesz a termelés. F. L. A mmm A harmadik negyedév sikeréért Egymást váltják a mun­káshétköznapok. Nemrég még a félévi eredményekről, tervekről, gondokról beszél­tünk; most már a harmadik negyedév dereka felé járunk és arról készítjük számveté­seinket: hogyan zárjuk az 1961. esztendőt? „ Hiányosság ok nélkül44 Az Egri Lakatosárugyár 95,6 százalékos tervszerűség mel­lett 4,3 százalékkal teljesítette túl első félévi termelési tervét, s az egy teljes órára eső ter­melési érték is 3,9 százalékkal volt nagyobb a tervezettnél. Az eredmények összképe — nyugodtan megállapítható! — biztató. A részadatokra már nem mondható el ugyanez. Mert a tervszerűséggel baj volt, program szerinti felada­taiknak nem tettek maradék­talanul eleget. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: az Mit mutat a fokmérő? Egy hete kezdte meg üzemelését az abasári Rákóczi Tsz szeszfőzdéje. Az üzemben barack- és szilvapálinkát főznek, később pedig a szőlő törkölyéből készítenek majd erős pá­linkát. — Mit mutat a fokmérő? — Ezt vizsgálják a képen Tóth Ignác üzemvezető és Szabó Győző agronómus. Mint megállapították, az első párlat szesztartalma 61 fok fölött előírt 221 ezer forint értékű kenőszárítót nem készítették el, az épület- és bútorvasalás­nak 1/3-át sem gyártották le, s komoly lemaradások mutat­koztak a zár- és lakatgyártás­ban. Mi volt ezeknek a lemaradá­soknak az oka? — ... részben anyaghiány, részben a selejtes munkák, a rossz minőségű termelésből származó időzavarok, az indo­kolatlanul sok hiányzás, az el­kerülhető s az elkerülhetetlen veszteségidő (gépállomások!, munkafegyelmi vétségek, mun­kaszervezési hiányosságok... — ezeket az okokat sorolta fel Németh Tibor elvtárs, a gyár igazgatója, a legutóbbi terme­lési tanácskozáson. Présműhely ... sokat emle­getik a gyárnak ezt a 100 fős létszámot foglalkoztató részle­gét, ha a harmadik negyedévi tervteljesítés ügye szóba ke­rül. Miért? Mert a félévi prog­ram szerinti feladatok nem teljesítése az itt dolgozó kol­lektívának „köszönhető”. Az elmúlt hónapok során rapszo- dikus, egyenetlen termelés folyt itt, s a határidők pontos betartásával nemigen törőd­tek. És — bár tervüket végső fokon, féléves viszonylatban teljesítették! — a pestipántok nélkül lemaradásuk értéke mintegy 500 ezer forintot tett ki. A harmadik negyedévben a présműhely dolgozóinak 4,5 millió forint termelési értéket kell előállítani. S emellett a lemaradásokat is pótolniok kell. Olyan komoly és nagy je­lentőségű feladatok ezek, amelyek megkívánják a szük­séges intézkedések egész so­rát. Megkívánják, hogy az ed­digi hiányosságokat felszámol­va, teljesebb értékű munkát nyújtsanak. „Törlesztettünk kell!“ — mert a széngyalú idejében sok minden kicsúszott a ke­zünkből — mondja Varga La­jos elvtárs. az Egercsehi Bá­nyaüzem főmérnöke. És így vélekedik minden bányász, merthogy a bányász hírnéven csorba esett, s azt ki kell kö­szörülni mindenképpen. Sok­szor megírtuk már, hogy Eper- csehiben sikertelen terr elési kísérleteket folytattak — a széngyalúval... Az itteni ke­mény széntelepnél nem mu­tatkozott gazdaságosnak agya­lús művelés. Mert míg a kézi­mű veléses frontfejtésen 1,80 méter volt a front napi átla­gos előrehaladási sebessége, a széngyalúval maximálisan csak 1,20 méter frontsebessé­get tudtak elérni. Ugyanakkor az energiafelhasználás is .jóval magasabb volt. A széngyalú energia-felhasználása 160 kilo- watt/óra volt a kéziműveléses úgynevezett „B”-kaparós frontfejtésben felhasznált 30 kilowatt órával szemben. A többszörös energiafelhaszná­lás ellenére is a széngyalús- front teljesítménye 30—40 szá­zalékkal maradt alatta a „B”- kaparós • frontfejtés teljesítmé­nyének. A sikertelen kísérlet 4200 tonnás lemaradást „eredmé­nyezett”. S bizony, a többszö­rös élüzem cím birtokosainak, az egercsehi bányászoknak az életében ez cseppet sem szép dolog. Most nekigyűrkőztek valamennyien, hogy a lemara­dásokat pótolják. A felgyü­lemlett adósságnak eddig már döntő részét törlesztették. Tartani a munkatempót! Sajnos, az első negyedévben a Selypi Cementművek dolgo­zói sem büszkélkedhettek: 99,8 százalékra teljesítették tervü­ket; a ténylegesen elért költ­ségszint mintegy 7,6 százalék­kal volt magasabb a tervezett­nél, s ekkor majdnem egymil­liós többletköltséggel zárt az üzem. A második negyedévben már gyökeresen megváltozott a helyzet a termelés területén, olyannyira, hogy teljes terme­lési tervüknek 112,4 százalék­ban tettek eleget — s így fél­éves szinten sem maradtak adósai népgazdaságunknak. A cementgyáriak továbbra is tartani akarják az eddigi ütemet, munkatempót, sőt fo­kozni, amennyire csak lehet. A termelékenység fokozása ér­dekében fontos intézkedéseket valósítanak meg a termelőbe­rendezések, s az üzemidő jobb kihasználására. Céljuk, hogy a nyersoldal és a cementoldal üzemeltetését — a berendezé­sek kapacitását fokozva — hat munkanapra csökkentik. Emel­lett nagy súlyt fektetnek a mi­nőségi termelésre, az anyag­takarékosság, s a technológiai előírások betartására, a selej- teződés lehetőségeinek csök­kentésére. A Monf-blanc alatti csata Pokoli hőségben, fülsiketítő zaj és állandó veszedelmek között, a nyilvánosság megle­Q-utb-aiLniee.ci&i M-Ltam Vita jobbra, vita balra, na, egye fene, ‘.elhatároztam, nem vitatkozom életem '.párjával, elmegyek arra a nyavalyás fut­ballmeccsre. Mi ba­jom lehet? — mor­fondíroztam magam­ban, végül ott kötöt­tem ki, hogy majd én is elcsalom valahová, s igy nem lesz meg­erőltető az a kétszer negyvenöt perc. Ez is valami férfi­mánia, hogy kétszer negyvenöt perc. Nem lehetne egyben ki­lencven? Hamarabb vége lenne, mert a félidőt is biztosan •.sokkal tovább húz- :ák majd! No, mind­egy. Lementünk a stadionba. Kövön ültem. Mi­ért? Mert állítólag onnan jobban látni, ; mint a normális ; ülőhelyekről. Nem ‘.bánom, megfogad­tam, hogy guggolva .is kibírom, elvégre vállaltam. Szóval, szúr ez a kő, no. A pályán meg akármi történik, itt, mellettem, úgy üvölt egy százkilós ember, hogy majd összeroppanok a lég­nyomástól. Csak leg­alább tudnám, hogy miért üvölt, mikor olyan békésen rug­dossák egymást, meg a labdát, ezek az em­berek! A fene se tud ezeken a férfiakon eligazodni! Sebaj. Aha; Eltelt végre már egy fél óra. Nem tudom, mit csi­nálhattak ott lenn, azon a gyepen, ame­lyiken oly jól lehet gyerekekkel játszani. Jaj! Kétségbeejtő ez a tag itt mellet­tem! Én odébbme­gyek, itt különben is süt a nap és majd el­olvadok! Óvatosan odébbosontam. Na, végre, ez legalább ké­nyelmes hely. Re­mek ez a kalap itt mellettem. Ilyet ven­ni kellett volna, biz­tosan nem itt kapta az illető, ilyen csak külföldön van. Nem is olyan szép, ha jobban, megnézem. Minek rajta ez a va­cak gyümölcs? Nem is ízléses. A fene egye meg, itt meg fázom. Én nem tudom, milyen augusztus az ilyen, hogy a napon meleg van, a hűvösön meg hideg van. Aha! Amott egy sörösbódé. Ott biztosan jobb lesz. Megiszom egy pohár sört, veszek egy sonkászsemlét és majd csak elszórako­zom magam is! Még ennyi embert! Ezek miért nem né­zik a meccset? Nem azért jöttek? Mert én csak azért jöttem, mert nem szeretem a veszekedést! Finom ez a sör. Nem is tud­tam, hogy ilyen szomjas vagyok. Jé! Ott a Gizii — Szervusz, drá­gám! De rég nem lát­talak; Hogy vagy­tok? Mi újság? Vol-', tál már nyaralni? Jaj, de szépen le vagy; sülve, biztosan jársz a strandra; Mi? ... aztán, mire ép­pen elhelyezkedtünk, hogy jól kibeszél­gessük magunkat, az', az illetlen és minden', rokonszenvet nélkü­löző biró, rondán, élesen belefújt a síp jába és jött az uram: — Mehetünk, fi­am! Érdemes egyálta­lában eljönni egy meccsre? Az ember- mire szerez egy jó helyet, mire megjön a barátnője, addigra vége az egésznek. Nem lehetne néha; tekintettel lenni az\ asszonyokra is és\ legalább egy délután; elhúzni azt a gurigá-, zást? Hiszen az is csak', játék! (ádám) hetős részvétlensége mellett egyidejűleg két irányból fúr­ják az alagutat Európa legma- I gasabb hegye alatt. A Mont- blanc-alagút hossza 11 kilomé­ter lesz. Két év alatt az építés a francia oldalon 3531 métert, olasz részről 3152 métert ha­ladt. Naponta hét métert épí­tenek ki. Még öt kilométert kell lépésről lépésre haladva a hegyből kivájni, hogy a két tárna összetalálkozzék. A munkát 1959. január 8-án 'kezdték meg. Nagyarányú víz­ibetörések miatt már 400 mé­ternél meg kellett a munkála­tokat szakítani. Az akadályok elhárítása után kedvező kőzet- I viszonyok közt a munkák ' gyorsan haladtak. Háromezer I méternél irtózatos nyomás Imellett ismét hatalmas víztö­megek zúdultak az aknászok­ra. A tárnában a hőmérséklet ; sokszor 31 fokig emelkedett. ;Por, robbantások és géDek po­koli lármája az elviselhetőség határáig nehezítik a munkála­tokat. — HEVES MEGYÉBŐL mintegy 1700 autóbetétkönyves várja nagy izgalommal a szombat estét, amikor Buda­pesten, a Madách Színházban, sor kerül az első húzásra. Az ezerhétszáz várományos közül már többen bejelentenék rész­vételüket az izgalmas, de kul­turális eseményben is bővelko* dó újszerű betétkönyvhúzá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom