Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-09 / 186. szám
2 NÉPÚJSÁG 1981. augusztus 9.. szerda Hruscsov beszéde a Szovjetunió helyzetéről és a nemzetközi kérdésekről (Folytatás az 1. oldalról.) A Német Szövetségi Köztársaság költségvetésének katonai tételei 1961-ben újabb 18 százalékkal növekedtek. Óriási összegeket költ fegyverkezésre a többi imperialista hatalom is. Ez azt mutatja, hogy az imperialisták újból magukévá próbálják tenni a szocialista országok „elrettentésének” már Dulles által hirdetett politikáját. Ámde e politika hódolói gondoljanak a világban jelenleg kialakult tényleges erőviszonyokra. Kennedy amerikai elnök bécsi beszélgetéseink során azt mondta, hogy a világ két tábora között erőegyensúly jött létre és meg kell akadályozni a Szovjetunió és az Egyesült Államok közvetlen összetűzését, mert ez a legvégzetesebb következményekkel járna. Kennedy ebben az esetben megmutatta, hogy józanul szemléli a dolgokat és bizonyos realizmusról tett tanúságot. Ezt el kell ismerni. Az élet azonban azt követeli, hogy az államférfiak ne csak mondjanak egészséges dolga kát, hanem politikájukban is lépjék át azt a határt, amelyen innen elhallgatják a józan ész érveit és elvakult, veszélyes játékot űznek a népek és az államok sorsával. A német békerarrződ^« megkötése megtisztítaná az utat a béke és a békés együttélés előtt dés megkötésére előterjesztett javaslatunkra. Az elnök mintegy fenyegetőzései alátámasztáséul bejelentette, hogy 217 000 fővel növelik fegyveres erőik létszámát, az amerikai szenátorok pedig egyes tartalékos kategóriák mozgósításának szükségességét kezdték harsogni. Az Amerikai Egyesült Államokban most háborús hisztériát szítanak. Ugyanakkor el akarják fogadtatni az amerikai néppel, hogy még akkor sem történik semmi különösebben szörnyűséges dolog, ha kitör a háború. Az amerikai vezetők részéről azonban bűnös könnyelműség lenne, ha komolyan arra számítanának, hogy a szocialista államok ellen indított háború esetén valamiképpen korlátok között lehet tartani ezt a háborút. Ha a két óriás — a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok —, amelynek hatalmas gazdasági ereje és nagy atomfegyverkészlete van, ösz- szeméri erejét, akkor természetesen egyik fél sem akarja majd beismerni vereségét mindaddig, amíg nem használta fel az összes háborús eszközöket, köztük a legpusztí- tóbbakat is. Talán erre van szüksége az amerikai népnek, talán az amerikai kormány valóban ezt akarja? Ha azonban az Egyesült Államok vezetői tisztában vannak azzal, mit jelent a termonukleáris fegyverekkel megvívott, korszerű háború, akkor miért teszik izzóvá a légkört, ahogyan Kennedy elnök tette beszédében? Világos, hogy a harmadik világháború, ha kirobbanna, nem korlátozódnék csupán a két nagyhatalom — a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült államok párbajára. Az Nyugat-Berlinnek meg kell adni a szabad város státusát Gondolkodjanak józanul azok, akiktől függ; a NATO-fagállamok politikája Hruscsov televíziós beszédének első sajtóvisszhangja NEW YORK: Néhány percre rá, hogy N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke megkezdte beszédét a szovjet rádióban és televízióban, az amerikai hírügynökségek gyorshírként részleteket adtak a lapoknak és rádiótársaságoknak a beszédből. Az Associated Press és az United Press International el- 6 gyorshíreiben hangsúlyozta, hogy N. Sz. Hruscsov felhívta a nyugati hatalmakat: tárgyalások útján oldják meg a rendezetlen kérdéseket. Az amerikaiak óriási érdeklődést tanúsítanak Hruscsov beszéde iránt. Jóval a beszéd megkezdése előtt a lapok é3 a rádióadók tájékoztatták az amerikai olvasókat és rádióhallgatókat, hogy a szovjet kormányfő fontos beszéde várható. LONDON: Angliában szokatlan érdeklődéssel fogadták Hruscsov- nak a moszkvai rádióban és televízióban elhangzott beszédét. Az angol rádióhallgatókat és a televízió közönségét, valamint a lapok olvasóit már előzőleg széles körben tájékoztatták erről az eseményről. Közvetlenül Hruscsov beszédének megkezdése után a Reuter-iroda megszakította a szokásos adását és gyorshírként ismertette a beszéd fő tételeit. Közvetlen ezután a F.euter részletes kivonatot közölt a beszédből. Az angol rádió és a televízió is haladéktalanul tájékoztatót adott a beszédről. Egyesült Államok által létrehozott katonai szövetségek hálózata sok államot fog ösz- sze, s ezek természetesen belekerülnének a háború sodrába. Mi tekintetbe vesszük mindezt és megvannak mindazok a harci eszközeink, amelyekkel, ha az imperialisták háborút robbantanának ki, megsemmisítő csapást tudunk mérni nemcsak az Egyesült Államok területére, hanem ártalmatlanná tudjuk tenni az agresszor szövetségeseit is, le tudunk sújtani az egész világon elszórt amerikai katonai támaszpontokra. Minden állam, amelyet a szocialista tábor ellen irányuló támadás céljaira ugródeszkául használnak fel, érezni fogja magán csapásunk egész megsemmisítő erejét. A háború eljut az amerikai nép otthonába is, pedig ez a nép az Észak és Dél között vívott polgárháború óta eltelt száz esztendő alatt úgy élt, hogy hazája területén nem folytak hadműveletek. Mi nem akarunk fenyegetni senkit. Mi csupán józan gondolkodásra akarjuk késztetni azokat, akiktől függ a NATO-tagálla- mok politikája. Még olyan személyiségek is, akiktől messze esnek a békés törekvések, megértik, milyen szörnyű következményekkel járna hazájukra nézve a harmadik világháború. Szeretnék hivatkozni Straussra, a bonni kormány hadügyminiszterére. Strauss a sajtó képviselői előtt kijelentette: „Egy háború Németország és más európai országok pusztulását jelentené". A hadügyminiszter úrnak igaza van. De amikor ilyen kijelentést tesz, neki magának is le kellene mondania háborús törekvéseiről és ugyanezt kellene tanácsolni a tűzzel játszó Adenauer kancellárnak. dig a kubai nép felkelt és elűzte ezt a diktátort, az amerikai imperialisták nem egyszer megkísérelték, hogy katonai beavatkozás útján fojtsák el a kubai forradalmat, nyomják el a népnek az igazi szabadságra, a valóságos ön- rendelkezésre irányuló törekvését. Az egész világ tudja, hogy az amerikai monopóliumok miként hajtották végre -az önrendelkezés alapján« a guatemalai hadműveletet, jóllehet a gyakorlati végrehajtást zsoldos banditák fegyveres erői végezték a guatemalai nép ellen. Sok példát lehetne felsorolni, hogyan avatkoztak be az imperialisták más országok belügyeibe. Itt van mindjárt Tajvan sziget erőszakos elrablása, holott Tajvan a Kínai Népköztársaság elidegeníthetetlen része. Ez — beavatkozás. S ma is beavatkoznak Laosz, Dél- Vietnam, Dél-Korea, sok afrikai és latin-amerikai ország belügyeibe. Ha ezt az önrendelkezés védelmének nevezik, mi hát akkor a gyarmati rablás? A német nép nemzeti egységének megrögzött ellenségei, akik az önrendelkezés jelszavával spekulálnak. Ez a Jelszó ma nem kerül le Adenauer kancellár ajkáról. A kancellár e jelszónak teljesen meghatározott értelmet ad: szerinte ez a Német Demokratikus Köztársaság bekebelezését jelenti. Hogyan lehetne a német egység helyreállításán megegyezni, ha Nyugat-Németor- szág kormánya hallani sem akar róla, hogy tárgyalásokat kezdjen a Német Demokratikus Köztársaság kormányával? azok részéről, akik évszázadokon át rabságban tartották a népeket, kötéllel, golyókkal válaszoltak a népeknek minden olyan kísérletére, amellyel meg akartak szabadulni az idegen elnyomástól és maguk akartak rendelkezni sorsukkal. Most azok az imperialista gyarmatosítók kardoskodnak az -önrendelkezés* mellett, akik sok éven át ontották a vietnami nép vérét, hét éve folytatják kegyetlen bandita-háborújukat Algériában, védtelen embereket lőnek agyon Bizertában és Tunéziában csupán azért, mert a tunéziaiak követelték a területükön levő imperialista katonai támaszpont felszámolását, ök szervezték meg a véres leszámolást azok ellen a kongói hazafiak ellen, akik harcra keltek függetlenségükért, ök ölték meg Patrice Lumumbát, nemzetének hősét. S Kongóban még mindig tóvább folyik a harc. A gyarmatosítók tűzzel-vassal igyekeznek elfojtani Angola népének a felszabadulásáért indított mozgalmát. És talán nem azok szervezték meg az Egyiptom ellen indított katonai támadást, akik most az önrendelkezés bajnokainak igyekeznek kiadni magukat? Az önrendelkezés jelszavát sokát harsogják az Amerikai Egyesült Államokban, amelynek kormánykörei a különböző kontinensek országaiban a fel- szabadulási mozgalom elnyomásának politikáját folytatják. Kubában az amerikai monopóliumok akaratából teremtették meg Batistának a kubaiak számára gyűlöletes zsarnoki rendszerét. Amikor peA nyugati hatalmak akaratából több gyúlékony anyag halmozódott fel Európa szívében, mint bárhol másutt a világon. Miután a nyugati hatalmak lábbal tiporták a Németország demilitarizálásáról és demokratizálásáról a szövetségesek által aláírt egyezményeket, csak a békeszerződés akadályozhatja meg a német mili- tarizmus és revansízmus veszélyes fejlődését. Ezért javasoljuk, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, s mindazok az országok, amelyek háborút viseltek a hitleri Németország ellen, kössenek olyan békeszerződést az NDK- val és az NSZK-val, a volt német birodalom jogutódaival, amely kielégíti mindegyik fél jogos érdekeit. Ez lehetővé tenné, hogy a jogot és a nemzetközi szokásokat tiszteletben tartva, végérvényesen megszüntessük a hadiállapotot, s Európában megtisztítsuk az utat a béke és a békés együttélés előtt. Nem nézhetjük közömbösen, hogy a nyugati hatalmak agresszív körei Adenauer kancellár segítségével Nyugat- Németország összes anyagi és szellemi erőit felsorakoztatják a harmadik világháború előkészítésére. A Német Szövetségi Köztársaság már nem az, ami tizenhat éve volt, amikor fejet hajtva a győztesek előtt, kötelezte magát, hogy békés és demokratikus úton fog haladni. A nyugat-német revanslsták ma gőgösek, nagy hadseregük van, amelyet támadó hadműveletekre képeznek ki és szerelnek fel. A Német Szövetségi Köztársaság tagja lett az észak-atlanti katonai tömbnek, amely szemben áll a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A nyugatnémet állam arculatát ma a militarizálás, a revanslsta szenvedélyek tobzódása, a kommunizmussal és minden újjal és haladóval szemben táplált ellenséges érzület, gyűlölet kultusza, a pángermán hagyományok és beállítottság feléledése határozza meg. Németország egységét csak maguk a németek teremthetik meg A Szovjetunió megtesz minden szükséges védelmi intézkedést Amikor honvédelmi intézkedéseinkhez fogunk és erősítjük szocialista hazánk fel- készültségét — folytatta —, - változatos rakétatechnikát hozunk létre: ballisztikus, interkontinentális rakétákat, különféle hatósugarú rakétákat, stratégiai és taktikai rendeltetésű rakétákat, atom- és hidrogénbomba töltetű rakétákat De a többi fegyverfajtára is kellő gondot fordítunk. Hruscsov hangoztatta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságában és kormányában olyan előzetes vélemény alakult ki, hogy nincs szükség a szovjet fegyveres erők megerősítése végett még több költségelőirányzatra. Elegendő az az összeg is, amelyet máris előirányoztunk honvédelmünk megerősítésére, elegendő az a fegyverzet is, amelyet az ipar már most megteremtett, vagy most készít. Nem megyünk bele abba, hogy népünk vállára szükségtelen és az ügy érdekei által nem igazolt nehézségeket hárítsunk. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet kormány ma is és a jövőben is megtesz minden tőle telhetőt, hogy elhárítsa a háború kirobbantását. „Megtettünk és a jövőben is megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy békés úton, nyugodt légkörben oldjuk meg a vitás nemzetközi kérdéseket." A szovjet miniszterelnök a továbbiakban kijelentette: a nyugati hatalmak most veszélyes mezsgyére taszítják a világot. Nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy az imperialisták katonai támadást intéznek a szocialista államok ellen. Figyelemmel fogjuk kísérni az események további fejlődését és a helyzet alakulásától függően fogunk eljárni — mondotta, majd hozzáfűzte: lehetséges, hogy a közeljövőben meg kell növelnünk a nyugati határ mentén állomásozó hadseregünk létszámát és a Szovjetunió más vidékeiről kell hadosztályokat áthelyeznünk a nyugati határhoz. Ezzel kapcsolatban esetleg be kell hívnunk a tartalékosok egy részét, hogy hadosztályaink létszáma teljes legyen s hogy felkészüljünk mindenféle meglepetésre. Hruscsov hangoztatta, hogy ezek válaszintézkedések. Az Egyesült Allamók ugyanis mozgósításjellegű intézkedéseket foganatosít és a háború kirobbantásával fenyegetőzik. Az Egyesült Államok agresz- sziv tömbökbeli szövetségesei támogatják ezt a veszedelmes politikát. Amikor ilyen helyzet alakul ki, megengedhetetlen volna, hogy ölhetett kézzel üljünk. A történelem tapasztalata arra tanít: ha az agresszor látja, hogy nem részesül visszautasításban, elszemtelenedik. Ha viszont visszautasításban részesül, csendben marad — mondotta Hruscsov. rizsi egyezmények érteimében éppen ezt tették. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya akkor szívesen feláldozta a németek nemzeti érdekeit, cserébe a NATO-tag- ságért. Jellemző, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nagy nyomatékkai törekszik a párizsi egyezmények ama cikkelyeinek felülvizsgálatára, amelyek bizonyos fokú korlátozásokat rendelnek el Nyugat-Németország haditermelésére. Ezzel szemben még egyszer sem vetette fel azt a kérdést, hogy hatálytalanítsák azokat a cikkelyeket, amelyek a nyugati hatalmaknak hagyják az utolsó szót a német egység helyre- állítása ügyében. Mindezek után a Német Szövetségi köztársaság és a nyugati hatalmak kormányai úgy tesznek, mintha egyébre sem gondolnának, mint Németország egységére, sőt még hozzákapcsolják az önrendelkezés jelszavát is. A szovjet emberek sohasem fogják elfelejteni, hogy a háború idején a hitlerista alakulatok asszonyaink és gyermekeink háta mögé bújtak, asz- szonyaínkat és gyermekeinket hajtották maguk előtt, amikor támadásra indultak. A nyugatnémet militaristák most hasonlóképpen revansterveiket az önrendelkezés nemes jelszava mögé rejtik és mintegy azt mondják: nos, próbáljatok csak csapást mérni az önrendelkezési jogra. A szovjet nép jól tudja, milyen drága a német nép számára Németország nemzeti egysége. Ezt az egységet csak maguk a németek teremthetik meg, A nyugati hatalmak szeretnék meggyőzni a világot, hogy ők a német egység ' ely- reállítását kívánják. Csakhogy aki valóban ezt kívánja, az nem tarthatja fenn magénak a jogot, hogy beavatkozzék a német nép belső ügyeibe, márpedig az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai az 1954-ben kötött patettek lábra állítani a német militaristákat és kirobbantani a világuralomért indított háborút. A jaltai nyilatkozat és a potsdami egyezmény egyaránt világosan leszögezte: Németország megszállásának az a feladata, hogy segítsünk a német népnek megszüntetni a mllita- rizmust és a nácizmust — a nyugati hatalmak megszegték mindazokat az elveket amelyekre nézve Németország megszállása szempontjából megegyezés történt Jaltában és patsdamban. A nyugati hatalmak 1946 végén kötött egyezménye, amelynek értelmében összeolvasztották a két nyugat-németországi megszállási övezetet Németország kettészakítását, a militaristák és a revanshirdetők nyugat-németországi hatalmának helyreállítását vezette be. A külön nyugatnémet állam megalakításával, a párizsi egyezmények megkötésével és Nyu- gat-Németországnak a NATÓ- ba történt felvételével a nyugati hatalmak egyoldalúan végleg széttépték a potsdami egyezményt. Nem véletlen, hogy ezzel ■ kapcsolatban Nyu- gat-Berlín számára külön háromhatalmi megszállási statútumot vezettek be. Ezzel a háromhatalmi megszállási statútummal a nyugati hatalmak maguk megerősítették, hogy megsemmisítették nyugat-berlini megszállási rendszerük nemzetközi jogi alapját és e megszállási rendszer csupán a leplezetlen katonai erőn alapszik. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai nemrég válaszoltak arra a német kérdéssel kapcsolatos emlékiratra, amelyet bécsi találkozásunk során nyújtottunk át Kennedy elnöknek. A nyugati hatalmak ismét kitérni próbálnak a békeszerződés megkötése elöl. A békeszerződés megkötésével a németek önrendelkezést és Németország egységének helyreállítását állítják szembe. Az mindenesetre helyes, ha a népek szabadságának és függetlenségének igazi barátai beszélnek a németek önrendelkezési jogáról. Annál furcsább azonban az önrendelkezési jog hangoztatása A német békeszerződés megkötése lehetővé tenné a nyugat-berlini helyzet rendezését és ezzel meg lehetne szüntetni az államok éles ösz- szetűzésének alapját. Nem tűrhető, hogy Nyugat-Berlln sajátos Szarajevóvá változzék, ahol is az első világháború kezdetét hirdető lövések eldördültek. Nyugat-Berlin szabad várossá változtatása — amint a Szovjetunió javasolja — nem érintené semmiféle állam érdekeit vagy presztízsét. Mi azt javasoljuk, hogy a békeszerződés kösse ki: Nyugat-Berlln szabad városnak legyen szabad összeköttetése a külvilággal. Hozzájárulunk, hogy Nyugat Berlin szabad város független fejlődését és biztonságát a leghatható- sabban szavatolják. A szovjet kormány, amikor ragaszkodik a békeszerződés megkötéséhez, kijelenti: mi, Nyugat-Berlin szabadságának hívei vagyunk, de nem a katonai megszállási rendszer fenntartása alapján. Általánosan ismert tény, hogy a megszállás sohasem volt szabadság és sohasem lesz az. Nem hiába mondják, hogy „nem kényelmes dolog szuronyok hegyén ülni”. Németország minden keleti szomszédja egyet ért azzal, hogy meg kell kötni a német békeszerződést és Nyugat- Berlinnek meg kell adni a szabad város státusát. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya — az 6 területükön van Nyugat-Berlin — ugyancsak egyet ért javaslatainkkal és nyilatkozott e kérdésben. A nyugati hatalmak tagadó választ adtak, de a maguk részéről nem tettek semmiféle javaslatot a német kérdés békés rendezésére. El kellene gondolkodniuk Nyugat-Németország veszélyes fejlődésén, vissza kellene tekinteniük egy kissé. Hisz a nyugati hatalmak az első világháború után is segítették Németország felfegyverzesét abban a reményben, hogy az majd Kelet ellen indul. Ez azonban nem akadályozta meg Németországot abban, hogy először azok ellen fordítsa A fegyvert, akik segíNémetországnak az atomfegyverről való lemondását, a meglevő német határok jogi megerősítését, a két német állam számára a teljes szuverenitás megadását és a két német állam felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe? Ha valaki megengedte magának, hogy fenyegetőzésekhez folyamodjék, aikkor az az Egyesült Államok elnöke. Az amerikai elnök attól sem riadt vissza, hogy valami ultimátum-félét nyújtson át nekünk, válaszul a német békeszerzőMit ki nem találnak a Nyugaton, hogy elferdítsék a német békeszerződés kérdésében kifejtett álláspontunkat! Az Egyesült Államok elnöke nemrégiben arról beszélt, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunió részéről valamilyen kihívással áll szemben, hogy veszély fenyegeti Nyugat-Berlin lakosságának szabadságát; hogy a Szovjetunió alighanem erőszakot akar alkalmazni. De egy szóval sem említette a dolgok lényegét; azt, hogy a Szovjetunió béke- szerződést akar kötni Németországgal és a Németország ellen viselt háborúban részt vett valamennyi állammal együttesen akarja kidolgozni e szerződés feltételeit. Az amerikai nép, miután meghallgatta elnökének felszólalását, lényegében azt hiheti, hogy mi nem a múlt háború maradványait akarjuk felszámolni, hanem meg akarjuk kezdeni a harmadik világháborút. Vajon a szovjet békeszerződés-tervezetnek mely tételei szolgáltathattak okot az amerikai elnöknek, hogy azt állít sa: a Szovjetunió a béke meg bontásával „fenyegetőzik"? Talán csak nem azok a tételek, amelyek előirányozzák
