Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-06 / 184. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 6., vasárnap Üj szokások lombosodnak . . . Az semmi! — Képzeld, felásták a jár­dát az ablakom alatt, milyen nagy sár lesz, ha esik! — pa­naszkodik az egyik Széchenyi utcai a másiknak. A másik lenézően legyint. — Áz semmi, hát mikor az én ablakom alatt egyméteres szakaszon az úttestet ásták fel, egyik szélétől a másikig? Minden reggel felébredtem, mikor az első autó átment rajta, olyan egészségeseket zökkent. Hogy jön az a kis sár a hajnali álomhoz?l (k) — AZ Állami Biztosító a Mátravidéki Ásványbánya dolgozójának, Farkas János­nak, az elmúlt napokban 8750 forintot fizetett ki, 25 száza­lékos baleset kárösszege el­mén. — A MAKLÁRI Béke Ter­melőszövetkezetben eddig 10 borjút vásároltak fel o szö­vetkezeti gazdák háztáji gaz­daságaiból. — ÖTSZÁZ fővel külön­vonat érkezik Egerbe vasár­nap reggel 9 órakor Debre­cenből. A kirándulók vonata este 6 órakor Indul vissza Debrecenbe. — AZ ABASAR1 Rákóczi Tsz-ben, családi megművelés­sel Ötmillió oltványt nevelnek az idén a szövetkezeti tagok. Az oltvány értékesítésekor 8— 10 millió forint jövedelemre számítanak belőle. — TEGNAP fejezték be Novajon 140 bárány első nyírását a szövetkezeti tagok. Egy-egy bárányról átlagban 1,70 kiló gyapjút nyírtak le, amiért kilónként dSreflát- hatóan 36—38 forint között kapnak. A szövetkezeti gaz­dák nagyon elégedettek az eredménnyel, hiszen egy bá­rányról csak 80—90 deka gyapjút vártak. — NAGY ÜTEMBEN halad­nak a munkálatok az egri Rossztemplomban, ahol a belső fűtés-szerelési munkát ha­marosan befejezik. Folyamat­ban van a csigalépcső vasbe­tonszerkezetének kivitelezése is. — A RECSKI Kékesi Gyo­pár Termelőszövetkezet eb­ben az évben 21 hízott biká­ra, és 20 hízott üszőre kötött szerződést az állammal. A hí­zásba fogott állatok szépen fejlődnek és így remélni le­het, hogy a tsz időben tel­jesíteni fogja szerződésben vállalt kötelezettségeit. Fény és meleg üli diadalát. Kicsire zsugorodva, erőtle­nül kuporog a szőlőbokrok tö­vén az elgyengült árnyék. A domboldal szelíd hajlatá­ban, terebélyes diófa, alma-és szilvafák lombjai alatt asszo­nyok fogyasztják szokott ebéd­jüket. Nem „kenyér s uborka az ebédjük mára”, mint ázt a nagy proletárköltő írta volt; de vajjal s zsírral tehetősen meg­kent kenyér, amihez jókora zöldpaprikából, paradicsom­ból harapnak. Mások venyigét tördelnek, tüzet gyújtanak, s annak parazsában melegítik a szalonnás-kolbászos paprikás­krumplit, lecsót. A falatozás közbeni szünetekben finom és vaskos élcek röppennek fel az asszonyok szájáról. S utána percekig azon derül a jókedvű társaság. ' — ... Asszonyok, bort nem tudtunk hozni, se sört, de mégcsak szódavizet se kap­tunk — mondja tettetett le- hangoltséggal az elnök, Cseh Pista bécsi. Pillanatig meghökkent csönd támad a fák alatt — Pedig mink már a meny­asszonyt meg a vőlegényt is felkészítettük — replikázik az egyik asszony. De ismét tetőpontjára csap a hangulat, mikor a ponyvával letakart kocsi előbukkan az egyik szilvafa mögül, s a kocsi derékból Jónéhány láda hűsi- tőitalt, bambit és 6Ört helyez­nek a földre. Tangóharmonika muzsikája tölti be a domboldalt... Valaki halkan nótára gyújt. Kellemes hangon szárnyal a szép dallamú ének ... s a lom­bok alól a napsütötte füves részre vezetik a felcicomázott „menyasszonyt” — Molnár Kálmánnét. A „fátyol” egy csipkés asztalterítő, a meny­asszonyi koszorú valódi, s a csokor a „menyasszony” karján frissen szedett sárga virág. Mezítlábas a „fiatal menyecs­kének való” s azonmód halad utána a féktelenül nótázó „násznép” is. A nagyvőfély tisztét szemüveges, kifogyha­tatlan leleményű idősebb néni, aki mindjárt derékon kapja a mosolygós, nevető arcú „arát”, s ropják a csürdöngölős csár­dást. S kézről-kézre adják a fátyolos asszonykát. A „nagy­vőfély” közben népi, zamatos ízű „lakodalmi” rigmusokkal szakítja félbe a nőtázást és a táncot. Az asszonyok szemlélődve állják körül a táncolókat. Már a piroskendős menyecske-tán­cot szaporázzák, s a krumpli­szedő kosárba, mint egy igazi lakodalomban a tálba — pénz is hull; jelképesen. És táncolnak már húszán, harmincán, ötvenen s még töb­ben is. Kovács Laci bécsi is odaper­dül élete párjával a táncosok közé és járják amúgy isten­igazából, magyaros tempóval. Tapsolnak, kurjongatnak ne­kik. A hetven éves elmúlt, idős férfit mások is megforgat­ják. Az egyik jókedvű me­nyecske — lábát az öreg térde közé szorítva — egy lábon áll­va csárdásozik a sokadalom- ban. Reng a sokráncú szoknya. Táncol szinte az egész brigád. Igazi népünnepély, valóságos lakodalmi hangulat uralkodik a „Rózsás”-völgyben. Jaj most a férfinépnek! Az asszonyok vadásznak rájuk, hogy táncba szédítsék őket. Dehát kinek van különösebb kedve ilyen izzasztó nagy me­legben táncolni. Cseh Pista bá­csival a csőszkunyhó ‘ mögé bújva vészeljük át a „krízist”. Itt beszélgetünk. — Ünnepelnek az asszo­nyok ... a Dobó Tsz Kormos­brigádjának tagjai, ötszázhúsz holdon befejezték a szőlők kö­tözését és csapolását. Ezt ün­nepelik itt százhúszan. Ennyi a brigádlétszám... családta­gokkal együtt. Az örömre más ok is akad. Egy-egy fő átlagosan több mint 100 munkaegységet telje­sített a szövetkezetben a félév során. Az elnökük különösen büszke rájuk, mert ők, ezek az asszonyok mentették meg a Az elmúlt évben országos értékelés szerint Heves me­gyében a klubmozgalom, illet­ve a klubélet magas színvona­lú, Ezért a Művelődésügyi Mi­nisztérium, a KISZ Központi és Heves megyei Bizottsága, a megyei tanács népművelési osztálya rendezésében Egerben kerül sor az országos tanács­kozásra, amelyik irányt szab a következő kulturális év klub­mozgalma elé. Néhány szót a klub prog­ramjáról. Hétfőn Bánhegyi Sándor, a Művelődésügyi Mi­nisztérium főelőadója előadá­sával kezdődik a négylapos tanácskozás, amelyen az or­szág minden megyéjéből 5—6 népművelési dolgozó és kisze3 vesz részt, akik otthonukban a kultúrház igazgatójának segít­ségével vezetik a klubokat. Es­te 7 órakor az egri Művelődési Házban minta klubfoglalko­zást vezet a József Attila ol­vasómozgalomról Lökös Ist­ván, majd irodalmi fejtörő kö­vetkezik és tánc-ismerkedési est. szövetkezetét; nekik köszönhe­tik, hogy idáig is eljutottak. Néhány hónappal ezelőtt min­denki csak szidta, csepülte a szövetkezést, a tsz-t. Most a bambi mellett is „lakodalmat” csapnak, s igazi népünnepélyt rendeznek. Hitte volna-e ezt bárki?! Űj szokás kezd meghonosod­ni szövetkezeteinkben... Az idén már másodízben táncol­nak s „mulatnak” így. Régi. becses, s kedves népi hagyo­mány folytatódik ebben a szo­kásban tovább, új, szebb for­mát s tartalmat öltve magára. A szövetkezet, a közösség en­nek a forrása, táplálója. — Most kérdezze meg vala­ki, jó-e a szövetkezet? — így az elnök. — Az emberek már látják munkájuk eredmé­nyeit. S ezért a jókedv, a biza­lom, s a hit bennük a szövet­kezeti élet jövője iránt... Van, aki kételkedni mer a leírottak igazságában. Azok­nak csak egyet tanácsolhatunk; menjenek ki a Rózsásba, a szál óki, szóláti út felé; ott már hallhatják a domboldalról hömpölygő vidám nótaszót. A Dobó Tsz asszonyainak nótá- zását, akik a szőlőmunkák be­fejeztével most már a krumpli­földeken serénykednek. Vagy... menjen a szövetkezet szüreti mulatságára. Mert az asszonyok azt is akarnak: ün­neplést a gazdag szüretre!!! Pataky Dezső Kedden tanulmányi kirán­dulásra — szintén mintaklub foglalkozásként — indul a ta­pasztalatcsere csoport Sírokba, ahol megismerkednek a kör­nyék földrajzi és történelmi érdekességeivel. A parádsas- vári ebéd után Karácsondon vesznek részt egy klubesten, amelynek középpontjában az áll, hogy a Televízió műsorát hogyan lehet felhasználni a klubfoglalkozásokban. 5—6 óráig Afrikáról vezetnek fej­törőt a TV meghívott riporte­rei, a karácsondl fiatalokkal, majd 6—7-ig a Televízió köz­vetíti ugyanezt a fejtörőt az országos klubértekezlet veze­tőinek kérésére. Utána ismer­kedés, ankét a TV-műsorok- ról, majd tánc. Szerdán 4 gyakorlati nép­művelő mondja el tapasztala­tát az ifjúsági klubokról. Ezt vita követi, majd este 7-től is­mét gyakorlati bemutató, most már a harmadikféle klubest. Csütörtökön délig a tapaszta­latcsere értékelése folyik, majd baráti találkozóval zárul. Országos klubvezető tanácskozás Egerben 1961. AUGUSZTUS 6., VASARNAPi BERTA Augusztus 6-a: VASUTAS NAP. 310 évvel ezelőtt, 1651. augusztus 6-án született FRANCOIS FENE- LON francia író. Pedagógiai mun­kái (A lányok neveléséről), és ta­nító mesél (Nagy emberek beszél­getései) a természetes hajlamok kibontakozását célzó elveikkel ko­rát messze megelőzték. Az 1699- ben megjelent Télemakhosz ka­landjai című államregényét, mely­ben egy utópisztikus útleírás ke­retében XIV. Lajos abszolútizmu­sát bírálta és a népjog mellett szállt síkra, elkobozták. Augusztus 6-a BOLIVIA NEM­ZETI ÜNNEPE: 1825-ben Simon Boliver tábornok vezérlete alatt a megszálló spanyolokkal vívott szabadságharc befejezése után e napon kiáltották ki a köztársaságot. 1940-ben ezen a napon Észtországban újra megalakult a Szov­jet Köztársaság. Érdekes találmányok és felfedezések: 80 évvel ezelőtt, 1881-ben ezen a napon született ALEXANDER FLEMING angol orvos és bakteriológus, aki a penészgombák egy bizonyos fajtájából az egész sor fertőző betegség gyógyítá­sára szolgáló Penicillint feltalálta. Ezért munkatársaival, Ernst Chain és Howard Florey-vel együtt 1945-ben Nóbel-díjjal tüntet­ték ki. FRANCOIS FÉNELON Filmharáli köröket alakít, filmművészeti ismeretterjesztést sservex a TIT A TIT munkája ősztől új te­vékenységi körrel, a filmművé­szeti ismeretterjeszéssel bővül. Hasonló témáról egy-egy elő­adásban eddig is szó esett ugyan, szervezett előadássoro­zatok formájában azonban csak most kerül be a TIT prog­ramjába. Az új témájú ismeretter­jesztés célja, hogy segítse egy- egy film művészeti mondani­valóját felismerni. A filmbará­tok körei, amelyeket a TIT vá­rosokban, továbbá a nagyüze­mekben és mezőgazdasági köz­pontokban kíván létrehozni. A körök tagjai filmművészeti elő­adássorozaton vesznek részt, ahol megismerik a film törté­neti kialakulását, különböző műfajait, értékelésének helyes módját. Az előadásokat a Film­tudományi Intézet munkatársai, továbbá dramaturgok, rende­zők, filmkritikusok tartják. Az előadásokat minden esetben Já­tékfilmekkel egészítik ki. Ezek nagyrésze úgynevezett archív film lesz, a hallgatóknak tehát módjuk lesz az elmúlt 50 év legnagyobb filmalkotásait is megtekinteni. A filmművészeti ismeretter­jesztés szervezésére és irányi, tására a TIT-en belül külön országos választmány alakult, a filmművészet és filmtudo­mány legjelesebb képviselőiből. (MTI) EGRI VÖRÖS CSILLAG 6- án: A góllövő zenész 7- én: Áruló bankjegy EGRI BRODY 6—7-én: Nincs előadás EGRI KERTMOZI 6- án: Kenyér, szerelem és .. 7- én: Kenyér, szerelem, Andalúzia GYÖNGYÖSI PUSKIN 6—7-én: Feltámadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG fl—7-én: Ludas Matyi HATVANI VÖRÖS CSILLAG 6-án: A búcsú ■ 7-én: Franci» HATVANI KOSSUTH 6- án: Az utolsó és az első nap 7- én: Nincs előadás HEVES 6- án: A kalandor 7- én: Afrikában jártunk PÉTERVAsARA 6- án: Mennyei pokol 7- én: Nincs előadás FÜZESABONY 6- án: Oz, a csodák csodája 7- én: A kalandor VII. Persze, jobb lenne a csend­őr vő, mi? Az uraknak ez tet­szene. Meddig akarsz még ka­paszkodni? Hiába kapasz­kodsz, a mi szemünkben nem nősz az égig. Érted? A mi sze­münkben semmi vagy! Pedig mi elég mélyen állunk. De ez is a ti hibátok! — Ne lázíts, Kropiczki! — Szeretnél lecsukatni, mi? Ne félj, vigyázok magamra. S ha lecsukatnál sem vesztenék már sokat. De ezeket — bö­kött Kropiczki Györgye és Il­dikó felé — ezeket sajnálom. Szeretik egymást, érted? A bányamester megvetően nézett Györgyére. — Egy ilyen jött-ment sen­ki, soha nem lesz a vöm! És ebbe ne üssétek bele az orro­tokat, mert megjárjátok ezzel a mélákkal együtt. Különben is, repülni fog a telepről. Sze­rezzen magának asszonyt a hegyekből, van elég koszos oláh lány a sztinákban. — Nem fog tőled tanácsot kérni ez a fiú, megnyugtatlak. Ami pedig a repítést illeti, vi­gyázz, nehogy ml is elrepül­jünk Innen. Nem tudom, mit fogsz kezdeni, öreg, agyondol­goztatott vájárjaiddal. — Ezért ne fájjon a fejed, Kropiczki. Van még elég csel­lengő a Zsil völgyén. Tán akad egy Kropiczki is köztük. Különben is nem vitatkozni és a te süket dumádat jöttem hallgatni, hanem a lányomért. A bányamesterségemről pedig még beszélgetünk. Érted, Kro­piczki? Gyerünk emberek! A bányamester távozása után nehéz, súlyos csend lett. Az öreg visszabotorkált a priccsre, és hallgatagon ma­gára húzta a pokrócát. Valaki szenet lökött a kályhába, és morogva szidta a hideget. Györgye pedig vizet eresztve a karbidlámpára, vetkőzni kezdett. Sokáig, nagyon sokáig tár­tott ez a súlyos csend. A gon­dolataink Is súlyosak voltak. Reménytelenek. Csak jóval ké­sőbb, amikor már mindannyi­an pokróc alatt voltunk, akkor szólalt meg Kropiczki: — Ha szereted ezt a lányt, Györgye, segítünk. De ezt jól tanácskozd meg önmagaddal. Ezután már a lány életéért is felelsz. Györgye mozgolódott, fész­kelődéit, s csupán hosszú per­cek múlva válaszolt: — Nagyon szeretem Ildikót, bács Kropiczki. ★ Még ma sem tisztáztam ma­gamban, hogy Kropiczkit igazságérzete, a maga íajtája- béli szeretet«, vagy a társa­dalmi ranglétrán felette állók gyűlölete késztette arra, hogy Györgye és Ildikó sorsába avatkozzék. Vagy talán a ma­li júkori szerelmét látta fel­éledni a két fiatal egymásra- találásában? Tény ai, hogy a bányames­ter váratlan bar&kkbeli láto­gatása után mogorva, rossz­kedvű lett. Mi morgolódni kezdtünk a veszett irath mi­att, amire megvolt minden okunk. Eddig nyolcvan-száz csille szenet gurítottunk ki a frontfejtésről, most, ezekben a napokban százhúsz csillén alul nem termeltünk. Munka után, mialatt a rozs­dás felvonókas süvítve rohant velünk felfelé a napra, az öreg dörmögve szitkozódott: — A fene a vén lókötőjét, majd meggondolja, hogy Györgyét elzavarja. Ebből aztán megértettük, miért a nagy hajsza, a száz­húsz cslHe. a baromi munka. A morgolódás megszűnt, be­fogtuk a szánkat. Györgye Időnként — estén­ként — el-eltűnt néhány órá­ra, s vígan, fütyörészve tért vissza. A nagy jókedvből sej­tettük, van értelme az esti, veszélyes kimaradásoknak. Vele együtt örültünk. A fiú viszont — hálaképpen a túl­hajszolt munkáért — úgy doi­csak, mit szól hozzá Ildikó, mert ez a fontos! — Sír. Azt mondja, inkább kiugrik a sodrony kötélpályán a csilléből, de nem lesz Petre felesége. — Ezt mondta? — Ezt. — Akkor minden rendben van. A többit bízd rám. Most pedig visszamegyünk a telep­re. Készíts fáklyát. Remélem, még fent találjuk Blumot. Elmentek. Mi néhányan, akik nem aludtunk, magunkra húztuk a pokrócot, s csak jó­val később, hajnali három óra felé ébredtünk fel, amikor visszaérkeztek. Az öreg felza­vart mindenkit, megállt a kályha mellett, s míg gémbe- redett kezelt melengette, be­szélni kezdett: — Mi maradunk, de Ildikó­nak és Gyorgyénak menniök kell. Az öreg Buluzsiával, a kötélpálya kezelőjével beszél­tem. Ma éjjel megszöktetjük Ildikót. Elmennek Györgyével Bombestibe, a vasút és alagút építéséhez. A bombesti pópa aztán majd összeadja őket. Ott maradnak, amíg a bányames­ter és a felesége meg nem bé- külnek. Ezt fogjuk csinálni. Rendben van? Nem volt ellenvetés. Már le sem feküdtünk, készülni kel­lett a bányába. Magunkban pedig igazat adtunk Kropicz- kinek és szívből kívántuk: bár sikerülne a szöktetés. ★ Aznap éjjel tízen (tíz barak- kosi) haladtunk szótlanul az erdő melletti kis havas ösvé­nyen. Az öreg Kropiczkí a saöktetéai tervet magyarázza (Folytatjuk.) gozott, hogy az már szinte hi­hetetlennek tűnt. Február közepe táján egy este Györgye a szokottnál ké­sőbben tért vissza a barakk­ba. A zúzmara vastagon lepte be szemöldökét, s reszkető ke­zéből koppanva hullott a föld­re eloltott fáklyája. — Hol az ördögbe kujtorogsz ennyi ideig, te fiú? — mocor­góit fekhelyén Kropiczki. — Meglásd, előbb-utóbb felfal­nak a farkasok. — Bár felfalnának, bács Kroplczki — válaszolt Györ­gye szomorú hangon. — Nekem úgyis mindegy. — Beszélj, mi történt? — Ildikót holnapután Pet- rozsényba viszi az apja a nagynéniéhez. Hiába ellenke­zik Ildikó, mennie kell. Petre pedig ott szolgál. — Ügy! Hm. Szóval a kecs­ke is jóllakik, a káposzta is megmarad. Téged nem mert elzavarni, félt, hogy mi is me­gyünk. Fene a jó dolgát. Csendőr vő kell! De mondd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom