Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-06 / 184. szám

1961. augusztus 6., vasárnap SjitíVt'» nEpOJSAO nizmus felépítésének végső határidejét. Az anyagi, tech­nikai feltételek megteremtésé­hez 20 év kell. Mindössze 20 év már csak, s ez is milyen lesz; Közben a Szovjetunióban hatszorosára növekszik az ipari termelés, 2700—3000 mil­liárd kilowattóra áramot ter­melnek egy év alatt, 250 mil­lió tonna acél készül az óriás­kohókban, megteremtik a komplex automatizálás min­den lehetőségét a mezőgazda­ságban, a nagy értékű táp­anyagok bőségét, a kommu­nista társadalmi kapcsolatok­ra való áttérés alapjait, mi­nimálisra csökkentik a termé­szet szeszélyeitől való függést. Húsz év alatt a jelenleginek ötszörösére emelkedik a nem­zeti jövedelem, a reálbérek pedig három és félszeres arányban növekednek. Húsz év annyit jelent a program szerint, hogy minden lakásgond megoldódik a Szov­jetunióban, ingyenessé válik a villamos, autóbusz, trolibusz­közlekedés, a víz, a gáz hasz­nálata, a fűtés, minimálissá válik az az összeg, amit az üdülőkben, penziókban, turis- házakban kell fizetni majd, ingyenes lesz teljes egészében az orvosi és a gyógyszerellá­tás. Húsz év múlva megszű­nik, mert már megszűnhet a proletariátus diktatúrája is a Szovjetunióban — s még mennyi mindent lehetne so­rolni e programtervezet elol­vasása után. Légy büszke tehát, ma if­júsága, erre az élményre, er­re a sorsra, 'amely Neked Ju­tott osztályrészedül: meglátni a világ első kommunista tár sadalmának felépülését. De mindemellett légy tisz­tában feladataiddal is. Érzed már felelősségét: mit jelent számodra, minden büszkesé gén, örömm4moron túl ez az új program, amit majd az SZKP kongresszusa fogad el? Érzed súlyát, érzed, tudod, mi vár rád? Tudnod kell ezt is. Tétlenül örülni, nézni má­sok tevékenységét, szorgalmát — még semmi. Dolgozni sok kai több. S ez a feladatod. Még több, még jobb munka, mint amit, amennyit eddig végeztél, mert a mi társadal­munk is azon az úton halad, amelynek végcélja a kommu­nizmus felépítése, s ha törté­nelmi szerepként Neked jutott osztályrészedül megismerni az első kommunista társadalom felépítését — egyben történel­mi küldetésed nálunk, a mi hazánkban is megteremteni ennek alapjait, a szocializmus győzelmes felépítése után. A példa előtted, először Te előtted áll — büszke lehetsz rá, de az örömtől megsokszo­rozandó erődet hasznosítsd is a magad javára. Így kell ezt, egész társadalmunk, jöven­dőnk ügyének szolgálatában. Weidinger László A szűcsi bányász KISZ-fiatalok.,. ... a vállalt 20 társadalmi munkaórán felül átlagosan már 10—20 órát teljesítettek. Leg­utóbb — négy nap alatt — egy 130 négyzetméternyi tánctér létrehozását végezték el a helyi sportpályán. A KISZ-fiatalok a bányásznap tiszteletére vállal­ták, hogy társadalmi munká­ban elkészítik a sátor-sorokat is. Az ifjúság a szocializmusért mozgalomban vállalt társadal­mi munkavégzésben Kiss Jó­zsef, a KISZ-szervezet titkára, Váradl Lajos. Szalai Imre, Ko­vács Lajos és Gubis János jár­nak az élen, de a többiek is di­cséretet érdemlően dolgoznak. A szűcsi bányász KlSZ-flata- lok az Ifjúság a szocallzmusért mozgalomban vállalt kötele­zettségeiknek minden időben eleget tesznek. (Soós Erzsébet) Mikor lesz kész az erdőkövesdiek fényképfelvétele? Szabályos megrendelőlap fekszik előttem, az igaz, hogy már kissé megviselte az idő, no, meg a gyakori nézegetés is, mert az Erdőkövesden la­kó Bessenyei Jánosék és a többiek, Tar b. Albert, Árvái Károlyék hiába várják az Egri Fodrász- és Fényképész Ktsz Gyermekfotó részlegé­nél megrendelt fényképeket, azóta se jön. Pedig, már a mégrendelő szerint is 1960. október 2-a óta bőven lett volna idő az elkészítésre. Különösen érdekes ez ak­kor, amikor a megrendelő igazolja hogy már 120 forin­tot lefizetett a képekért. Az igaz, hogy ez év májusában megjelent Erdőkövesden és Váraszón a szövetkezet egy embere, aki a félig készült, nyers képek példányaival je­lent meg és azzal távozott, hogy két hét múlva a kész képekkel jön. Aki néha a naptárba szo­kott nézni, az tudhatja, hogy ez amolyan mesében költött két hét, hiszen már augusz­tusba léptünk és a felvételek évfordulót köszöntenek. Ami még a megrendelő ér­dekessége, hogy megkülön­böztetett fekete szedéssel ilyen szöveget lehet olvasni: A megrendelés vissza nem vonható! Erről itt szó sincs, csak végre láthatnánk a luca- szék módjára készülő képe­ket. A megrendelők már csak legyintenek, ha a képekről esik szó, s ebben a legyintés­ben benne van a kép készí­tőiről alkotott vélemény is. Még három hónap van hátra az egyéves jubilálásig, ad­dig — remélem — elkészülnek az annyira várt családi fény­képek az Egri Fodrász- és Fényképész Ktsz-nél. Kovács János Porban, verejtékben ... A hajnal, napjainkban vala­hol éjfél után három és négy óra körül érkezik a Bükk domborulatai közé ékelődött eperbocsi tájra. És ahogy osz­lik a homály, a harmatmosta hajnali levegő álmos csendjé­ben sorra felberregnek a trak­torok. A vontatók nagy gumi­kerekeiken indulnak a gabo­nakeresztekért a mezőre — nyomukban ott haladnak a fo­gatok is —, és mintha felesel­ni akarna velük, egyszer csak felmordul a két cséplőgép, amely a község két ellentétes határában dolgozik. A falu szélén, Eger irányá­ban, az úttesttől 2—300 méter­re a helybeli Szabadság Ter­melőszövetkezet földjén kora reggeltől csépelnek az emberek. A Hajnali szellő lágyan meglobogtatja ruháju­kat, míg az ébredő napsugár visszatükröződik barna bőrük­ről. Különös muzsika tölti be az egész tájat. A cséplőgép egyen­letes búgása hallik, csak akkor mordul erősebben, amikor újabb kévét dobnak telhetet­len dobjára. Érezni: gyorsul a munka tempója. Vidám tán­cot jár a villa az emberek ke­zében, s az asztagról kéve re­pül fel a gép tetejére, ahol villan a kés özv. Forgó Sán- dorné és Mata V. Sándorné kezében, hogy végül a kéve Gergely D. József etető irá­nyítása mellett eltűnjék a cséplőgép dobjában. Az elevátor éles fogai nyi­korogva magasra emelik a szalmacsomókat — nő, egyre magasodik a kazal... Ügy tűnik, mintha egy lát­hatatlan karmester irányítaná a feladatok elvégzését, han­golná össze a gép és az ember munkáját, akiknek az idei nyár bőséges, gazdag termése adott most munkát. Már dél van. Szikrázik a fény. A törek és szalmapor ott kering fáradhatatlanul a leve­gőben a gép körül és ellepi az emberek testét, rátapad izzadt bőrükre, s összegyűlik dere­kuknál, a derékszíj fölött. Csí­pi testüket, de nem törődik egy sem vele, majd az esti mosakodás lehozza ... Tizenhat ember dolgozik itt a domb tövében elhelyezett cséplőgépnél kitartóan. Négy asszony és tizenkét térti mégpedig jókedvű, gyors moz­gású, izmos férfiak ezek, aki­ken az idő múlása nem hagy fáradtságot, mert olyanok ezek az emberek, mint például Ma­ta f. Lajos zsákos, Murányi Sándor, Molnár B. József szalmarakó, Adám Mihály — és nem utolsósorban Kiss Ist­ván, aki egyben a „brigadérps" is itt a csapatban —akik több éve, vagy talán évtizede dolgoznak már gépnél, egyik nyárról a másikra, a cséplés idején: részesedésre. Kiss Istvánnal, a munkacsa­pat vezetőjével beszélgetünk ebéd után, hogy lekerül a gép­ről pihenni, „fújtatni” egy ki­csit. Tőle tudom meg, hogy a cséplőcsapat tagjai egerbaktai lakosok, az erdőgazdaság dol­gozói, akik most a nyári mun­kák Idején valamennyien fize­tés nélküli szabadságot vettek ki, hogy részt vállaljanak az aratásból és a cséplésből. — A Pétervásári Gépállo­l.luK'liilillMllitlilHlMlnl 11 KORA DÉLELŐTTI szender- gése közben leptük meg a Mátra bércei közé hintett „ten­gerszemet”, a Sóstó szeszélyes partok közé szorított vizét. Ak­kor ébredezett, bár kora reg­gel már frissítővel szolgált egy elszánt táborlakónak, aki, mit sem törődve a csípős mátrai hajnallal, keresztül úszta álmo­dó vizét. Röviddel azután már csóna­kok fodrozták vizét, csendes hullámot verve, mint a mátrai szél. ha belekap a tó fodorru­hájába. A kép nagyon csábító. Napsütötte tó, apró szigetekkel, s a víztükrön, amelyet a hídon tül még sás borít, vakációzó, nevetős kedvű gimnazisták húz­zák az evezőt. Azaz, hogy ... várjunk csak ... mégsem húz­zák — tolják. De lehet ezt rossznéven venni? Hol tanulja­nak meg kifogástalanul evez­ni, a Mátra rengetegében, vagy a gyöngyösi patak partján? Ez a tó ugyanis nemrégen ringatja széles vízhátán a bá­tortalanul tibláboló csónako­kat ... még csak hetekkel lehet „hivatalos létezését” mérni, azóta nyílt csak meg a kirán­dulók, nyaralók, környékbeliek nagy örömére. Nem is oly rég sziklás, elvadult környezetben, kihasználatlanul hevert itt a Mátrának ez a kincse, míg ál­dozatkész munkával, sátortá­bort, kulturált környezetet va­rázsoltak a Sástó köré. A „hatalomátvétel” már meg­A hallgatag tó vendégeit várja mással állunk szerződésben — magyarázza Kiss István. — Kedden múlt egy hete, hogy munkába álltunk itt Egerbo- cson. A helybeli termelőszö­vetkezetnek segítünk‘a cséplés elvégzésében, mert nagy a te­rületük és kevés a munkát bí­ró szövetkezeti tag, aki rend­szeresen dolgozik. A szövet­kezetiek hordják a mezőről a szérűre az árpa- és búzake­reszteket, s mi pedig csépel­jük. Nagyon igyekszünk a murikéval, hiszen az elcsépelt termény 4,8 százalékát kapjuk meg részesedésre. — Mit tudnak keresni? — kérdem, s mindjárt papírt és ceruzát veszünk elő, hogy ki­számoljuk. — Ez mindig attól függ — mondja a csapatvezető —, egy nap alatt mennyit tudunk „el­verni”. Az első napokban nem nagyon dicsekedhettünk, mert több órát állt a gép. Mindig akadt valami baja. Volt olyan nap, hogy csak 64 mázsát csé­peltünk el, de később 170 má­zsát is magunk mögött hagy­tuk. Ilyenkor fejenként a ke­reset megvan 50 kiló ter­mény is. Hamarosan előkerül a szö­vetkezet elnöke, Katona Jó­zsef, aki kerékpárjával járja a határt, ellenőrzi a munkát, nincs-e valahol valami fenn­akadás, hiba, hogy idejében intézkedhessen. Épp a csibe­telepről jött, ahová néhány órával ezelőtt szállították az első 5000 napos csibét. Jóked­vében van, örül annak, hogy megjöttek egészségesen az ap­ró jószágok, s most már lesz a Szabadság Termelőszövetke­zetnek is csibeállománya, ami­ből még ebben az évben „jó’’ pénzt akarnak keresni. — Milyen a munkacsapat ? — kérdem tőle, hogy az öröm­híren túl, az aratási-cséplési munkára tereljük a szót. — Jól dolgoznak. — Vála­szol elégedetten az elnök. — Bárcsak idevalósiak, a mi szö­vetkezetünk tagjai lennének fűzi aztán hozzá szomorkásán —, akkor nem lenne annyi ne­hézségünk, mint most is. Ke­vesen vagyunk, nagy a terü­let, s gyorsan végein: akarnak a esóplóssel Minden szem terményre szükségünk van, így szükség volt a segítségre is. Mi a gép­állomással kötöttünk szerző­dést, 410 hold elcséplésére, on­nét jöttek az emberek, s egész héten át itt dolgoznak. Szom­bat este mennek haza, hétfőn reggel ismét itt vannak. A gépállomás biztosítja a szállí­tásukat is ... Segítségükkel talán augusztus 10-ig elvégez­zük a kalászosok cséplését. Egyenletesen zúg a gép. A „masiniszta”, Bocsi Miklós gé­pész tekintete állandóan a gépen van. De most az ügyes, fürge ke­zek irányítása mellett nég megállja a helyét, az idei nyárban. Harapja a kévéket, s telíti a zsákokat, amelybe vas­tag csíkban ömlik a termény, a kenyérnek való: az Elet. Fazekas István med előtt válnak valóra. Né­hány éve hajó indult útnak a nagy tengerekre, a néhány év­tizede még „titokzatos” anyaggal, az atommal hajtó­anyag-tartályában. Előtted indult útnak a te üdvözléseid közepette. Te láttad az első mesterséges bolygót is kerin­geni, sok „csodát” megért öreg Földünk körül. Ez év áprilisában meg egy ólyan eseménynek voltál ta­núja, amelyről mindenki úgy nyilatkozott a nagyvilágban, hogy páratlan. Az ember első űrutazásának napjáról van szó, amelyet sohasem felejt­hetsz el többé. Akkor azt kér­dezted: ezután az óriási szen­záció után tartogat-e még va­lami njást is az 1961-es eszten­dő meglepetésként? Tartogatott. Ha nem is meg­lepetést — mert idejének elér- kezése egy hatalmas építő, jobblétet teremtő munka ré­vén törvényszerű volt — de páratlan eseményt mégis. A néhány napja közzétett terve­zetet az SZKP új programjá­ról. Erre lehetsz a legbüszkébb, ifjú nemzedék. Te, amikor új élet megteremtéséhez kezdtél, nagy elődök tanításainak nyomdokain indultál el. Ma­gadba szívtad Marx—Engels tanait, legfőbb tanítómeste­rednek tekintetted Lenint, s most az ő tanaik, álmaik vál­tak valóra e programtervezet­ben. Te érted meg ezt a nagy eseményt, Te élsz abban a tár­sadalomban, amelyről még Lenin úgy szólt, hogy a tör­vényszerűségek révén el kell majd érni létrejöttét, megvaló­sulását. ö és harcostársai már meg is indultak a kommunizmus felé vezető úton. Az 1903-as II. pártkongresszuson kitűzött el­ső program, az önkényuralom megdöntéséről, a proletárdik­tatúra megteremtéséről, valóra vált. Valóság lett a VIII. kong­resszuson kitűzött második cél is: a szocialista társadalom felépítése, most pedig a kom­munizmus létrejöttének előfel­tételeit kell megteremteni. A Te életed során történik ez, ma ifjúsága, a Te életed sorén áll be a „nagy válto­zás”. Azt tudod, hiszen min­dennap értesülsz és érdeklődsz a világ eseményeiről, hogy mint erősödik a szocialista társadalmi rend tábora, azt tudod, hogy győzelme most már nem kétséges, az össze­omlás előtt álló kapitalista rend felett, mert annak bom­lása, s a mi erősödésünk nem állhat meg. Azt is tudod, hogy a szocialista társadalmi rendszer példája nyomán mint bontakoznak ki egyre erőtel­jesebben a gyarmati felszaba­dító mozgalmak, mint válik napról napra győzelmesebbé a béke megőrzésére indított, világméretű harc. Mindezekhez most azt is hozzá teheted: látod a kommu­Az ilyenkor szokásos, már sablonná vált bevezetést: „Ne haragudj, hogy tegezlek” —, most hagyjuk, hiszen „egyivá- súak” vagyunk. Ne foglalja most ez a helyet, amikor sok­kal fontosabb dologról van szó. Igen! Légy büszke, ifjú nemzedék, megvan rá minden jó okod. Hogy miért, azt tulaj­donképpen magad is tudod, de nézzünk szét most együtt is magunk körül. Sok siker részese, sok nagy tett szemlélője voltál már ed­digi életedben, ma ifjúsága. Eszmélkedő korodban többsé­gedben már láttad a nagy ese­ményt: hazánk felszabadulását. Amennyire akkor még gyenge korodtól, képességeidtől telt, segítettél is a munkában: vá­roson a romok eltakarításában, az új élet megindításában, fa­lun apáddal együtt — ha já­tékból is — magad is megfog­tad az eke szarvát, hogy annak vasa most már a magatoké­ként hasítsa a barázdát, abból a földből, amelynek addig csak munkáját, fáradalmait mond­hattátok sajátnak. Később ifjúsági szervezetek­be tömörültél, nagy tervekről hallottál, beszéltél és mind lelkesebben tanultál, dolgoz­tál, hogy azok valóra is vál­hassanak. Néhány év múlva már láttad, tapasztaltad is első eredményeit: úgy éltél már mint szüleid, akik szörnyű sö­tétnek, borzalmasnak írták le előtted a maguk ifjúságát. Ez örömmel töltött el, s ered­ménynek könyvelted el. Igazad volt. Nagy eredmény volt az emberibb élet a gyárban, amely akkor már mindnyá­junk tulajdona volt, vagy az első gépek megjelenése azo­kon a földeken, amelyeken ad­dig annyit görnyedt, izzadt apád, s édesanyád a nagyobb falat kenyérért. Még szebb, még gazdagabb, más, egészen új holnapot te­remtesz magadnak —, határoz­tad el akkor, s veled együtt a román, bolgár, albán, cseh, lengyel, német fiatalok százez­rei is. A Komszomol munká­ját, tagjainak hősiességét, helytállását állítottad magad elé példaként, figy haladtál tovább. Mindeddig legyőztél minden akadályt. Felépítetted Sztálinvárost, szocialista vá­rossá változtattad Komlót, ha­talmas ipari üzemeket hozott létre az egész társadalom ’ se­gítségeddel, egyszóval minde­nütt ott voltál, ahol teremteni, dolgozni, új eredményekre törekedned kellett. Büszke lehetsz mindezekre, if­júság. Büszke lehetsz arra, amit eddig végeztél, de arra is, amit eddig egész életedben megértél. Mi az? Olvastad Verne, H. G. Wells regényeit? Biztosan. Melyik fiatal nem fogta kezébe, sokszor fantasz­tikusnak mondott műveit? Emlékszel a többi hasonló munkára, ifjúsági regényre? Ezek „jóslatai” mind a sze­történt. A természet uralmát lassan az ember veszi át a Sástó környékén is, bár ez a birtokbavétel meglehetősen las­sú ... nem ismerik még eléggé az itt kínálkozó kirándulási, táborozási lehetőségeket. Am jó néhányan már sikeres felfe- dezőutat.tettek e vidéken, s az­óta mindig visszavágynak. MINT A TAVON csónakázó fiatlok is... amint kicsaltuk őket néhány perces beszélge­tésre, már a tóról, s az itteni re­mek környezetről áradoztak. Mohácsi Ági fájós torokkal sem bírt otthonmaradni, mikor megtudta, hogy barátnői a Sás­tóra jönnek kirándulni. Hogy­isne, mikor itt építette maga is a tábort, szabad idejét felál­dozva ... most mulasszon el ilyen alkalmat? A „kikötési manővert” irá­nyító Nagy Évitől csak később tudtunk véleményt kicsikarni, miután sikerrel zárult egy da­rázzsal vívott csatája ... mi­közben csak a Mátra szelleme óvta meg a társaságot a csónak felborulásától. Azért csak part­ra vetődtek valahogy. Aztán meginvitáltak egy rövid séta­hajózásra, ahol természetes át kellett vedlenünk „hajómotor­rá” így csak töredékes beszéd közben tudtuk meg, milyen re­mek ez a táborozóhely, a tó, hogy a kirándulást maguk fi­nanszírozzák, mert a szünetben Fekete Orsolya és leendő ne­gyedikes társai barackot „mo- lyoztak” — fizetségért. Fájdalom, arról le kellett mondaniuk, hogy szakácsmű- ^észetükét bemutassák, mert ezúttal „hideggel” indultak, így i tábor szabadtéri főzőhelye hiába vár a bográcsra. — Nem főzőcskézünk ma . .. nkább fellépünk Mátraházára. — Jól leisszuk magunkat.... — ....? — Isteni cslpkeszörpöt hoz­tunk magunkkal... — adnak nevetve magyarázatot, s újból isómakra szállnak, mert ki kell használni a kölcsönzési Időt... kevés pénze van a „szegény” diáknak. A lányok már jól benn evez­tek, s mi elindultunk a parton a közelben parkírozó autó felé. A tulajdonos: Kun Béla, szé­kesfehérvári autószerelő, aki sbben a vendégmarasztaló kör­nyezetben tölti szabadságát, sgyütt a családdal. — Azt javasolta az orvos, ide |öjjünk a fiammal... legjobb orvosság az itteni levegő. Ügy terveztük, csak néhány napra lövünk, de azt hiszem, két hét lesz belőle — magyarázza a fia­tal, barna asszonyka, miköz- Den oda-odatekint a „benzinre­zsóra”, ahol az „előebéd” ké­szül. — Olyan jó étvágya van itt a gyerekeknek. Alig győzöm a főzést... különösen ez a kis csibész eszik sokat — simogat­ja meg a jelző miatt élénken tiltakozó Tibi fejét. A CSALÁDNAK tetszik az itteni élet. A gyerekek az au­tóban alszanak, ott melegebb van... a felnőttek természete­sen sátorban. Saját gumimat­racukat használják. ípv nagvon olcsón kijönnek: az egész csa­lád 16 forintot fizet az itteni táborozásért. — S nem unalmas itt a he­gyek között heteket tölteni? — Hová gondol? Ez nekünk csak a főhadiszállás ... kirán­dulni megyünk, csónakázni, vagy elautózgatunk a legszebb vidékekre... — Tegnap is Kékesen és Gá­lyán voltunk... „elnézünk” Lillafüredre, Aggtelekre ... meg ahová kedvünk tartja. De itt is sok látnivaló van, jó el­látás, két büfé ... bográcsoló hely, mosdók, sőt még egy színpadféleség is ... csoda, ha itt ragadtunk ...? — Ezek után cseppet sem csodálatos — erősítjük meg Kun Béla elismerő szavait, s egyre érthetővé válik, miért ér­keznek ide hétvégén a hosszú autó- és motoros karavánok, amelyek sokszor öt—hatezer pi­henni és szórakozni vágyó em­bert hoznak ide, a Mátra egyik új, de máris népszerű üdülőhe­lyére. Bánfalvi Antal, a camping gondnoka, mégis panaszkodik.-*■ Nem eléggé ismerik még ennek a környéknek előnyeit, Az itteni sátortábort. Nem min­dig tudjuk kihasználni a sátra­kat, különösen hétközben ... vasárnap meg annyian érkez­nek, hogy alig tudom elhe­lyezni őket... A HELYZET valóban kelle­metlen. Megépült a tábor a környék lakóinak áldozatos tár­sadalmi munkájával, felszerel­ték meglehetősen nagy költség­gel, de mivel még nem ismerik a camping előnyeit, a sátrak e«v része üresen posztói a sze- lídhajlatú domb oldalán. Igaz, néhány hete „él” még csak e tábor, nem csodálható, ha ke­vesen tudnak létezéséről, de akik itt töltöttek néhány na­pot, szinte törzsvendégei máris a sástói campingnak. Mert a hallgatag tó különös« varázzsal bír, lágyan ívelő hídjaival, csó­nakszántotta lagúnáival mind lobban szépülő környezetével önzetlenül tárulkozik ki min­den szépségével a látogatók előtt, hogy foglyul ejtsen min­denkit, aki egyszer is megáll partjainál.. Kovács Endre Légy büszke, ifjú nemzedék

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom