Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-25 / 200. szám

4 íl IIS Eger török műemlékei Tervezgető ussxonyok Terveket készítenek a tér tnelőszövetkezetek nőbizottsá­gai. A tervek egy része árrá szól, hogyan biztosítsák a tél­hónapokban az asszonyok ta­nulási és szórakozási lehető­ségeit. A tervekben sok min­den szerepel majd: politikai világnézeti előadásoktól a ké­zimunka szakkörökig olyan rendezvények, amelyek szá­mot tarthatnak az asszonyok érdeklődésére. A dolog nagyszerűsége az, hogy az egyszerű parasztasz- szony, akinek nemrég is erő­sen korlátolta még látóhatárát a kis egyéni gazdaság, — ma téli kulturális programot szer­vez, bizonyítva, hogy a szö­vetkezetben hamarabb talál­nak magukra az asszonyok is, hogy ezen túl, több idejük lesz arra is, hogy a nagy közössé­gen belül szórakozzanak, ta­nuljanak. — d. — — A PEDAGÓGUS Szak- szervezet hozzájárulásával az idén, a vakáció ideje alatt, 40 pedagógus részesült önköltsé­ges jutalomüdülésben. Az üdülők Hajdúszoboszlón, Hé­vizén, Miskolc-Tapolcán és Bükkszéken töltöttek gondta­lan napokat. — AZ IDEI ősszel már 703 pedagógus kezdi meg a mun­kát a megye úttörőcsapatai­ban, 130 fővel több, mint az előző évben. A pedagógusok munkáját segítik majd az őrs­vezetők is, akik közül az idén 850-en vettek részt továbbkép­zésen. Ezenkívül 149 kiszista rajvezetőt is kiképeztek az idei nyáron, így egyszerre nö­vekedett megyénkben a KISZ által küldött ifjúvezetők száma az úttörőcsapatoknál. — A MEGYEI Könyvtár­ba kéthetenként rendszere­sen érkeznek újabb könyv­szállítmányok. Az elmúlt hé­ten 220 darab új könyv érke­zett. Ez a szállítmány bőven rendelkezik szépirodalmi könyvekkel, különösen az újabb írónemzedék alkotásai­ból. A BRATISLAVA! TELEVÍZIÓ MŰSORA: PÉNTEK: 18.00: Gyermekműsor. 19.00: TV-híradó. - 19.30: Emberek, földek, gépek. Az idei aratásról. - 19.45: Jan Drda: Incselkedés az ör­döggel, a Dél-Cseh Színház előadá­sának helyszíni közvetítése a Cesky Krumlov-i kastélyparkból. 22.25: A nap visszhangja. A KÉPZŐMŰVÉSZETI Alap Kiadóvállalata néhány évvel ezelőtt kezdte meg a magyar műemlékek kis füzetek útján való népszerűsítését. A válto­zatosan összeállított, színesen és könnyen érthetően megírt, de mégis tudományos értékű sorozatban Eger műemlékei már több ízben szerepeltek, így Genthon István „Az egri Líceum”, majd Galván Károly „Az egri vár” című munkái foglalkoztak városunk ezen két nevezetes építőművészeti, illetve történeti emlékével. Az elmúlt hetekben jelent meg a sorozat harmadik egri témá­jú füzete: Molnár József ta­nulmánya Eger török műem­lékeiről. A bevezetőben a szerző fog­lalkozik a vár kiépítésével az 1552-es dicsőséges védelem után. Elmondja, hogyan ve­rejtékezett Eger, és ezen túl­menően Felnémet, Cigléd Tállya és Makiár népe, mi­lyen terveket készített Ottavio Baldigara olasz építész, hogy a vár az esetleges újabb tá­madások alkalmával bevehe­tetlen legyen. De hiábavaló volt minden igyekezet, mert a katonaság zömmel idegen zsoldosokból verődött össze, akik 1596-ban, amikor III Mehmed szultán megtámadta Egert, rövid ostrom után szé­gyenteljesen feladták a kü­lönben nagyszerűen megerősí­tett várat. Érdekes részleteket olvasha­tunk a továbbiakban az Eger­ben 91 évig tartó török ura­lom időszakáról. A fennma­radt kevésszámú írás pl. az első nemzedékeknél sokkal kedvezőbb színben tünteti fel a XVII. század törökségét, amelynek jó része itt született és nőtt fel Magyarországon. Ezek már jobban szerették a nyugalmas, békés életet, mint a harcot és kalandokat. így történhetett, hogy fokozatosan megindultak az építkezések, amelyek hivatottak voltak a vallási és világi szükségletek kielégítésére. A mohamedán népesség szaporodásával egy időben létesültek — új épít­kezések, vagy régi épületek átalakítása útján — azok a dzsámik, iskolák, fürdők, ba­zárok, stb., amelyek a hódolt­ság századának végén Egert már teljesen keleti színezetű városnak mutatták be. EGER TÖRÖKKORI köz­épületeinek nagy számáról nemcsak Evlia Cselebi világ­utazó 1664. évi leírásából ér­tesültünk, ezt mutatja néhány fennmaradt eredeti metszet is. De talán legdöntőbb, leghite­lesebb a „Commissio Neo- aquistica” (Űjszerzeményi Bi­zottság) 1690. évi leltára, amely fényesen igazolja a törökök sokoldalú építkezését Egerben. Az „Eger török műemlékei” című kis füzet ezek után is­merteti a városunkban meg­maradt —, vagy a közelmúlt­ban elpusztult — török épít­ményeket. A városban a hódítók arány­lag keveset építkeztek. így a mohamedán időkben keletke­zett a ma is „törökkert”-nek nevezett kapuvédő bástya, a mellette levő alsó várkapu-, és az ettől a felső várkapuig, illetve a Vachott kaputoro­nyig terjedő külső várfal. Ezeknek a létesítményeknek a hozzávetőleges építési ideje is meghatározható. Az 1617- ben kiadott, ún. Hufnagel-fé- le metszeten ezek a falak még nincsenek feltűntetve, kézen­fekvő tehát, hogy a török fa­lakat 1617 után, tehát 1617 és 1687 között emelték. Egyetértünk a kiadvány szerzőjével, amikor az egyko­ri városfal — legalábbis na­gyobb részének — építőjeként ugyancsak a törököket tünteti fel. 1552-ben ugyanis Tinódi Lantos Sebestyén még így em­lékezett meg erről az alkotás­ról: „Sőt városnak vala ta­pasztott palánkja, Annak vala négy kimenő kapuja.. (Eger viadaláról, 87—89.) En­nek a palánknak a helyére épült aztán — kis füzetünk szerint — Köprüli Mehmed nagyvezér idején, 1658-ban e kőfal. Ma ennek a városfal­nak egyetlen ép állapotban levő bástyája van már csak meg, a Bródy Sándor utcai nyomda kapujával szemben. LEGBŐVEBBEN foglalkozik Molnár József — érthető okok­ból — Eger (de talán Magyar- országnak is) egyik legszebb török műemlékével, a minaré- vel. (Egriesen: minaret, vagy régebben „mecset”, sőt „cson­kamecset”!) Az érdekes művé­szettörténeti ismertetést nem kívánjuk részletezni csak saj­náljuk, hogy kimaradt a mun­kából annak a rögzítése, hogy a törökkori dzsámi (tehát ma­ga az imádkozó tér) az egyes kútfők által emlegetett közép­kori szt. Katalin kápolnából keletkezett-e? Ügy gondoljuk, kisebb elírás itt, hogy a mi- naré hegyén a múlt század­ban állott barokkos bádogtető 1841-ben létesült, mert tudo­másunk szerint azt Pyrker még 1829-ben készíttette. (Bo- rovszky, 97. oldal.) A város törökkori fúrdőkul- túrájának ismertetésével a fü­zet több oldalon át foglalko­zik. Elmeséli a török fürdők megszokott kiképzését, mikén­ti használatát. Ennek alapján állapítja meg a szerző, hogy a mai Dózsa György tér 1. sz. alatti „Valide szultána” fürdő tulajdonképpen gőzfürdő volt, és mint ilyen, a magyarorszá­gi török fürdők sorában is előkelő helyet foglalt el. Ha­sonlóképpen részletesen meg­ismerjük a másik egykori tö­rökfürdőnk, a mai thermál- fürdő történetét, és egyben azt is megtudjuk, hogy itt bi­zony már csak a nyolcszögle­tes nagymedence török erede­tű, mert — nem beszélve a XVIII. és XIX. századi tolda­lékokról — még a nagymeden­ce feletti boltozat is a barokk kor alkotása. Ezzel a fürdő­vel foglalkozva sem bántuk volna, ha utalás történik a gyógyvizeknek már a XV. szá­zadi felhasználására. Eddig nem tudtunk róla —, vagy nem foglalkoztunk vele, hogy a mai Kossuth Lajos utcai patakhíd helyén állott, szép, boltozatos kőhíd, ame­lyet a németek 1944. novem­ber 28-án felrobbantottak, va­lószínűen ugyancsak török építmény volt. Ezek után még inkább sajnáljuk elmúlását! VALÓBAN IGAZ, amivel befejezi Molnár József érde­kes és tanulságos füzetét: ....... a megmaradt épületro­mok és a felidézett emlékek azt bizonyítják, hogy a török- ség nemcsak rombolt —, mint ezt egy időben tanították, ha­nem épített is, mégpedig hasznos és szép épületeket, amelyek némelyike ma is a város legnépszerűbb és leg­eredetibb műemléke.” He vesy Sándor A mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Napfény a jégen EGRI BRODY Holnap felnőtt leszek EGRI KERTMOZI Mágnás Miska GYÖNGYÖSI PUSKIN Matróz a rakétában GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Rátarti fickó HATVANI VÖRÖS CSILLAG A csinos férj HATVANI KOSSUTH Tűz a Dunán PÉTERVASÁRA Nincs előadás HEVES Kihívás FÜZESABONY Az elvarázsolt herceg 1961. AUGUSZTUS 25., PÉNTEK: LAJOS 125 évvel ezelőtt, 1836. augusztus 25-én halt meg CRHISTOPH HUFELAND német orvos, akinek élete és tevékenysége úttörő volt a modern egészségtan terén, ö vezette be a himlőoltást, ő kezdeményezte a hullaházak berendezését. Orvosi működése alatt foglalkozott az élet meghosszabbításának problémájával (Makro- biotika, vagy Az élet meghosszabbításának tudománya — 1796.) Műveiben szorgalmazta az állam felelősségét és feladatát a nép- egészségügy terén. Augusztus 25-e URUGUAY FÜGGETLENSÉGI NAPJA: A Jósé Gervasio Artigas vezetése alatt vívott szabadságharc után először a spanyol, majd a portugál gyarmatosítókat űzték ki az ország­ból és 1825-ben e napon vált függetlenné Uruguay. 1942. augusztus 25-én jelent meg illegalitásban az Albán Mun­kapárt központi lapjának első száma, a ZERI I POPULLIT (nép­szava.) Érdekes találmányok és felfedezések: 100 évvel ezelőtt, 1861-ben készítette el JEDLIK ÁNYOS áram­megszakító nélküli egyenáramú, homopoláris gépét, mint ő ne­vezte: ,,a villámindítót”, és ennek használati utasításában ki­mondta a dinamó-villamos gerjesztés elvét évvekkel Siemens és Wheatstone előtt. Jedlik e gépét tekintjük a dinamó ősének. 70 évvel ezelőtt, 1891. augusztus 25-én valósította meg MIHAIL DOLIVO-DOBROVOLSZKIJ orosz technikus a világon először az elektromos energia-átvitelt nagy távolságon, háromfázisú váltó­árammal. Vendéglátóipari szakemberek tapasztalatcseréje Füzesabonyban Kedden Füzesabonyban, a Muskátli Étteremben gyűltek össze az ország MESZÖV-ven- déglátóipari szakemberei, hogy megvitassák az önkiszolgáló éttermek munkájának eddigi tapasztalatait és helyben ta­nulmányozzák a Muskátli Ét­terem berendezését, az ott meghonosított módszereket. Az értekezlet előtt jól vizs­gázott az étterem, amikor dél­ben 55 perc alatt 220 ember ebédelt meg. Emellett zavarta­lan volt az italkiszolgálás is. (Szigetvári) A dohánysás filozófiája A barátom kint ült a Népkertben egy pádon. Csön­des szellő lengede­zett felé, gondola­tokat hozott, de ö elhességette őket. Egyet azonban ott tartott magánál. Töprengett fölötte, forgatta, innen-on- nan megvizsgál- gatta alaposan, mert ez a gondolat olyan volt, ami kellemes, fájó tű­nődést, pihentető letargiát okozott> mert a barátom költő volt, és jól­esett neki, ha va* lami tompán bele- markolt a szívébe. „Mi értelme van az egésznek?’’ Ezt a gondolatot hozta a lenge szellő, és ő eltűnődött ezen. „Mi értelme van az egésznek?” — gondolta és me- rengőn nézett ma­ga elé. „Igen. Mi értelme ...?” — folytatta tovább az elmélkedést, és azon tűnődött, va­jon mi lehet az a valami, amit „egész”-nek nevez­nek, és ha van olyan, akkor miért olyan az, amilyen, és miért nincs ér­telme? Ábrándo­sán nézte a geszte­nyefákat. Azok áb­rándosán nézték a barátomat. Aztán egy érett geszte­nye halk, óvatos, de határozott kop- panással esett a fejére. „Mi értel­me van ezeknek a gesztenyefák­nak ...?” — tűnő­dött. Aztán arra gondolt, hogy a gesztenyefa még­sem lehet az a ti­tokzatos „egész”, aminek semmi ér­telme sincs. Akkor jöttem én, és 6 talán azon töprengett, hogy mi értelmem van nekem... de nem folytathatta a gon­dolatmenetet, mert halk, remegő só­hajtással leeresz­kedtem melléje a padra, szememből a határtalan, a be­láthatatlan, a fel­mérhetetlen bánat sugárzott felé. Rám nézett, és mind­járt meglátta, hogy itt fogja megtalál­ni azt, amit kere­sett. — Nincs egy ci­garettád? — kér­deztem fáradt, megtört, a dohány­zás idegtépő vá­gyától reszkető tü­dővel. Felragyo­gott az arca, aztán szomorúan fordult felém. — Mi értelme van a dohányzásnak?-* kérdezte. — Kell,.. — mon­dom megtörtén. -» Nincs cigarettád? — Ezelőtt egy órával dobtam el az utolsót... K. G. V. Már fiatalon, harmincöt éves korában messze földön úgy is­merték, mint a spektrális ana­lízis* kiváló szakértőjét. A csillagászat szerelmese volt és azt a „legfelső tudomány”-nak nevezte. Képes volt órákon át beszélni egy csillagról vagy ködfoltról. Elég rosszul beszél oroszul, észrevehető grúz ak­centussal ejti ki a szavakat, de én tudom, hogy az egyetemis­ták szívesen hallgatják elő­adásait. — Borisz Nyikolájevics Mel- nyikov? — kérdezte, miközben oly erősen kezet szorított ve­lem, hogy felszisszentem a fáj­dalomtól. — Hallottam már magáról. Részt vett egy sarki expedíción. — Igen, részt vettem — fe­leltem. — Akkor a sarkon járt, most meg a Marsra indul. Fél? — Őszintén szólva, kissé. Lehet, hogy másnak talán nem ezt válaszoltam volna, de Pajcsadze egész törékeny alak­ja, barna arca rövidre nyírott fekete bajuszával, melegen né­ző szemével azt a benyomást keltette bennem, mintha már évek óta ismerném. — Nem csodálom — mondta. *) spe' ~áhs analízis — színkcp- elem// 5>tek vegyi összetéte­lének * az általuk kibocsá­tott ví' ; vert fény tanulmá­Ryozásán.t segítségévéi. — Mielőtt elindultunk volna a Holdra, én nagyon féltem. Nem aludtam. Nem volt étvágyam. — És most már nem fél? — Már nem. Az űrrepülés nem olyan szörnyű dolog. Nem kell félni, — Engem csak az nyugtala­nít, hogy méltó leszek-e a bi­zalomra. — Ha állandóan erre gondol, nem lesz méltó. Magabiztosnak kell lennie. Nyilván azt hiszi, hogy véletlenül csöppent ebbe az expedícióba. Ujjunkkal rá­böktünk valakire és az éppen maga volt. Téved! Szergej Alekszandrovics nem vesz az expedíciójába véletlenül sen­kit. Érdeklődött, tanácskozott. Nem szabad semmiben sem kételkednie. Megkért, hogy beszéljek az élelemről. Aztán ő kezdett ma­gáról beszélni. Barátokként váltunk el. A két hónap alatt, amely azóta eltelt, meggyő­ződtem, hogy Pajcsadze barát­ságos, közlékeny ember és nagyszerű útitárs lesz. Űrha­jónkon egy fülkében lakom majd vele, aminek nagyon örülök. Megfeszített, érdekes mun­kával teltek a napok. Kámov azon szavai, hogy bőséges fel­adatot kapok, beigazolódtak. Óriási munkát bíztak rám. Ad­dig nem is sejtettem a fényké­pezésnek azokat az alkalma­zási módjait, amelyekre meg­tanítottak. Infravörös és ibo­lyántúli sugaras felvételek, ködös és felhős objektumok fényképezése, a Napról és „ko­ronájáról” készített felvételek és sok-ok más felvétel. Egész tanfolyamot kellett elvégez­nem. A kimondottan mellém beosztott két csillagászati fényképész szakemberen kívül jövendő útitársaim: Kámov és Belopolszkij is foglalkozott velem. Szergej Alekszandro­vics megismertetett az űrhajó berendezésével és a vezérlő­műszerek működésével, Belo­polszkij pedig az űmavigáció alapjaivaL Kevés időm volt hátra. -Napi tizennyolc órát dolgoztam, s gyakran megtörtént, hogy ha­zaérve, alvás helyett íróasztal­hoz ültem. Így ment ez addig, amíg or­vosunk, Sztyepán Arkagyevics Andrej ev határozottan nem til­takozott ezellen. — Nem engedhetem meg — mondta Kámovnak —, hogy Melnyikov pihenés nélkül dol­gozzék. Ha ez így folytatódik, nem engedem elindulni. Fele­lek érte és valamennyiükért a kormánybizottság előtt. — Megértem — felelte Ká­mov. — De mit tehetek? Mi egy esztendeig készülődtünk, Borisz Nyikolájevicsnak csak két hónapja volt iá. — Nem számít, éjszaka aludnia kell — hajtotta a ma­gáét az orvos. — Naponta nyolc órát kell aludnia. Az összes többi ideje a maga ren­delkezésére álL Ebben is maradtak. Attól a naptól kezdve személyesen vitt haza a kocsiján, s csak akkor hagyott magamra, ami­kor már elaludtam. Azzal végződött, hogy hoz­zám költözött, aminek én na­gyon megörültem, mert Sztye- pán Arkagyevics rendkívül szeretett és lebilincselő mó­don tudott mesélni. Amikor lefeküdt, mesélni kezdte vala­melyik esetét orvosi gyakorla­tából. Szerinte hasznos, ha el­vonja a figyelmet a kérdések­ről, amelyeket tanulmányo­zok, de gyakran megtörtént, hogy annyira elragadta a me­sélő hév, hogy megfeledkezett az időről. És amikor észrevet­te, hogy az áruló óramutató messzire szaladt a megenge­dett időnél, a legérdekesebb résznél félbeszakította elbe­szélését és mérgesen rám mordult: — Aludni! Aludni! Min töri mindig a fejét?! Egyszer eljövendő űrrepü­lésünk jött szóba és az, mi­lyen befolyással van a szerve­zetre a súlytalanság állapota, amelybe űrrepülésünk közben kerülünk. Sztyepán Arkagye­vics sajnálta, hogy nem vehet részt az expedícióban. — Nagyon érdekes volna olyan viszonyok között megfi­gyelni a testi szervek műkö­dését — mondta. — Nagyon csodálkozom — jegyeztem meg —, hogy az expedíció tagjai között nincs orvos. — Miért ne volna? Van. — Kicsoda? — Szergej Alekszandrovics. — Hát ő orvos?! — Maga ezt nem tudta? Ká- mov külön elvégezte az orvo­si egyetemet, hogy ne kelljen felesleges embert vinniük ma­gukkal, akinek a bolygóközi lát, s levelező hallgatója volt az egyetem fizikai, matemati­kai fakultásának, de hogy még arra is volt ideje, hogy egy harmadik diplomát is szerez­zen ... — Mikor volt rá ideje? — kérdeztem újból. — Szergej Alekszandrovics nagyszerű ember — mondta elgondolkodva Andrejev. — Nemcsak megszerezte az orvosi diplo­mát, hanem még néhány évig a moszk­vai kórházak­ban is dolgo­zott. Semmiben nem ismeri a félmunkát. A teljesen az esz­me szolgálatá­ba állított élet megháromszo­rozza az ember erejét. A megfeszí­tett munkában szinte észre­vétlenül köze­ledett a start napja. Az űr­hajó utasai ké­szen álltak. Három nappal start előtt Ké- mov hármunk kíséretében utoljára átvizs­gálta az űrha­jót. Kipróbáltuk az összes mű­szert és készüléket, tehervizs- gát tartottunk. Kámov és Be- lopolszkij az egész űrhajót át­vizsgálta, Pajcsadze a csilla­gászati részt, én pedig a saját foto- és filmberendezéseimet, (Folytatjuk^ úton jóformán alig akad mun­kája. Tudta, hogy az expedí­ciót úgysem engedik elindulni orvos nélkül. — Mikor volt rá ideje? Volt min csodálkoznom. Tudtam, hogy Kámov elvé­gezte a polgári repülőíőisko-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom