Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-02 / 154. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. július 2., vasárnap Figyelmestető kiállítás Évente több ezer munkás lépi át először a gyár kapuját. Gépekkel, csoportokban dol­goznak a szántóföldeken. Üj munkakör, ismeretlen gépek és szerszámok, igyekezet és be- gyakorlatlanság ... Mindez sok veszély forrása lehet. Vegyük hozzá, hogy sokan szórakozot- tak, figyelmetlenek, önmagu­kat és munkatársaikat is bajba sodorhatják. A balesetek ellen lehet és kell is védekezni. Hogyan, mint és milyen szabályokat kell betartani? Erre mutat rá a Szakszervezeti Székházban, Egerben most megnyílt mun­kavédelmi kiállítás. Különös súlyt helyeztek az áramütés következtében történő balese­tekre. Ipari üzemekben, a me­zőgazdaságban tapasztalt sza­bálytalan és veszélyes munka-, végzéseket mutatnak be fény­képeken, a következményekről szólnak a rövid tájékoztató szövegek. De rámutatnak a vil­lamos háztartási gépek veszé­lyeire is. Tanulságos, sőt figyelmez­tető ez a kiállítás. Érdemes megnézni. — AZ UTÓBBI IDŐBEN szűknek bizonyult már a si- roki községi orvos rendelője. A községi tanács ezért úgy határozott, hogy több tízezer forintos költséggel bővíti a rendelőt, s a betegek kényel­, me érdekében új várószobát is létesít. — EGER vízfogyasztásáról tanácskoztak az Egri Városi Tanácson az ipar—műszaki osz­tály és a Vízmű Vállalat veze­tői, s megállapodtak a vízpa­zarlók elleni rendszabályok al­kalmazásának módjairól. Ha­marosan elkészülnek a plaká­tok is, melyek fokozottabb víz­takarékoskodásra hívják fel városunk lakóit, s közlik a mértéktelen vízfogyasztók el­len alkalmazandó szigorú in­tézkedéseket is. — ŰJ, NYÁRON használa­tos műanyagáruk érkeztek a napokban az egri műanyag­boltba. A pipere kézitáska és a nyári műanyag-szatyrok máris nagy népszerűségnek örvendenek a vásárlók köré­ben. — VIDÉKEN is dolgoznak az Egri Vízmű Vállalat munkásai: Keséden és Szihálmon már be­fejezték a munkálatokat, s ha­marosan Andornaktálya, Bese­nyőtelek és más községekben végeznek kisebb-nagyobb kút- felújításokat. — BEFEJEZŐDÖTT a szín­házi évad Egerben, a péntek esti Denevér előadása után bezárta kapuit a nagyközön­ség előtt a Gárdonyi Géza Színház. A továbbiakban a színház társulatai a megye községeiben tartanak előadá­sokat, a Százházas lakodalom, s a FUredi komédiásokkal. üaTIT szamaim A csillagos égről Van-e élet a Földön kívül ? EGRI VÖRÖS CSILLAG 2—3-án A búcsú EGRI BRÓDY 2—3-án Nincs előadás EGRI KERTMOZI 2—3-án A bíró GYÖNGYÖSI PUSKIN 2—3-án Ember a Holdon GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 2- án Csutak és a szürke ló 3- án Mennyel pokol HATVANI VÖRÖS CSILLAG 2—3-án Megmérgez a családom HATVANI KOSSUTH 2- án Serdülő lányom 3- án Nincs előadás HEVES 2-án Rómeó, Júlia és a sötétség PÉTERVASARA 2- án Házasodni akarunk 3- án Nincs előadás FÜZESABONY 2—3-án A Fekete-tenger lánya EGRI BÉKE 2—3-án Alba Regia műsora ■ a-án: Gyöngyöshalászon; este 8 óra­kor: FÜREDI KOMÉDIÁSOK ’ bátorban; este 8 órakor: A SZAZHAZAS LAKODALOM MIELŐTT az izgalmas kér­dést mérlegelnénk, gondol­junk arra, mennyit haladt a tudomány, ha már a bizonyí­tás reményével teheti fel ezt a kérdést. Az ókori társadalmak emberének még misztikus el­képzelései voltak a világról. Lapos korongnak tekintették a Földet, amely úszik a végtelen óceánban, esetleg elefántok, teknősbékák tartják a hátu­kon. A görögöknél már filo­zófiai problémát csináltak be­lőle: sok érdekes elgondolás között i. e. a II. században megszületett Ptolemaiosz geo­centrikus világképe. E szerint a Föld áll az egész világmin­denség középpontjában. Csak a polgári társadalom, a nagy felfedezések, a tenge­rek meghódításának a szük­séglete ütött rést e másfélezer éves maradiságon, és hozta létre — Kopernikusz nagy len­gyel csillagász munkássága révén — a heliocentrikus vi­lágképet. Hogy milyen hatal­mas csapás volt ez a régi ide­ológiára, azt az egyház rend­kívüli érzékenysége és üldözé­si mániája mutatja. Giordano Brúnót, aki a kopernikuszi ta­nokat tovább tökéletesítette, 1600. február 17-én, Rómában az egyházi inkvizíció elevenen elégettette. A tudomány azon­ban a máglyák fényénél is to­vább haladt a maga útján. A nagyobb eredmények közül csak néhányat említsünk. A XX. század vívmánya a világ­mindenség szerkezetének a megismerése, a Tejút-rendszer és a hasonló „világszigetek” kutatása, amelyek egyenként is legalább százmilliárd csilla­got foglalnak magukba. Felfe­deztük a változó csillagokat, a fényes nóvákat. Milliárd fény­évekkel mérhető végtelen tá­volságokat ismertünk meg. Az asztrofizika eszközeivel kiku­tattuk a legtávolabbi égitestek fizikai tulajdonságait, kémiai összetételét, energiáját, fejlő­dését. Egyre tökéletesebb mű­szerekkel hatolunk be a világ­űrbe, és kezünkben van a köz­vetlen eljutás eszköze, a vi­lágűr-rakéta. A TUDOMÁNYOS eredmé­nyek mellett időnként vissza­visszatér a kérdés: van-e élet a Földön kívül? A kérdést két oldalról lehet vizsgálni. Egyik kérdés az, va­jon egy másik bolygón ural­kodó „életkörülmények”, fizi­kai viszonyok megfelelőek-e az élet számára. Az életnek a Földön ismert formájára gon­dolunk, s ha azt látjuk, hogy egy távoli bolygón túlnagy a forróság vagy a hideg, ha nincs rajta víz és oxigén, könnyen kimondjuk a követ­keztetést: élet nem lehetséges. Azonban, elszakadunk a va­lóságtól,, ha nem vesszük fi­gyelembe az élővilág alkal­mazkodását a környezethez — mondja G. A. Tyihov szovjet csillagász. Itt van tehát a má­sik kérdés. Tegyük fel, hogy az idegen bolygón egészen má­sok az életkörülmények. Miért ne lehetnének rajta olyan élő­lények, amelyek éppen ezek­hez a más körülményekhez, a nagyobb meleghez, vagy hi­deghez szoktak hozzá. Ha nincs a bolygó légkörében pél­dául oxigén, miért ne vehet­nék fel azt a növények a talaj­ból. A Mars bolygón annyira erős a napfény ibolyántúli su­gárzása, hogy ezt a legtöbb földi élőlény nem tudná elvi­selni. Miért ne tudnának azon­ban — hosszú fejlődés alatt — a növények olyan bőrképletet, bolyhos felületet kifejleszteni, amely e sugarakat megszűri. A Venus naptól való távol­sága 108 millió kilométer, 40 millió kilométerrel közelebb van a Naphoz, mint mi. Közel kétszer annyi meleg és fény érkezik rá, mint a Földre. Na­pos oldalán a bolygót borító sűrű felhőréteg 60—100 fokra is felmelegszik. Légkörében sok a széndioxid és a nitrogén; van vize, de az oxigén hiány­zik. Mivel a bolygó éghajlata erősen forró, tropikus jellegű, Bajé» és Feszenkov akadémi­kus az élei hiányára követi keztetnek. Tyihov viszont azt mondja, hogy a magas hő­mérséklet káros hatásait a nö­vények „önkisugárzása” ellen­súlyozza, a nagy meleget szál­lító vörös, narancssárga és sárga színű sugarakat a növé­nyek vissza is verik. Szerinte a Venuson a magasabb hőmér­séklet ellenére is lehetnek nö­vények. A Mars bolygó vizsgálata már közelebbi eredménnyel biztat. Közepes naptávolsága 228 millió km, szemben a Föld 150 millió kilométeres távolsá­gával. A Mars és a Föld között sok a hasonlóság. Van légköre és vize. Tengelyhajlása (66 fok) alig különbözik a Földétől, 687 földi nap alatt kerüli meg a napot (ennyi a marsbeli esz­tendő)’ és 24 óra 37 perc alatt fordul meg saját tengelye kö­rül (ennyi egy marsbeli nap). Tengereket és tavakat nem látunk a Mars felületén, de a sarkok tájékán ősszel és télen növekedő, nyáron összehúzódó és eltűnő fehér „hósapkák” je­lennek meg. Ez kétségtelenül megfagyott víz, mert a bolo- metrikus mérések szerint ol­vadáskor 0 fok körül van a hőmérséklete. Az infravörös fénysugarakat rosszul verik vissza ezek a fehér foltok. Ez is a jég tulajdonsága. Olva­dáskor a hósapka körül látszó fekete gyűrűk az olvadékvíztől származnak, amely lassan el­húzódik a mélyedésekbe. AZ, HOGY a sarki hósapkák ellentétes időkben alakulnak ki az északi és déli sarkvidé­ken, az évszakok változását igazolja. Valamennyi évszak hűvösebb, mint a Földön, a hosszú marsbeli évnek megfe­lelően hosszabb is. A Mars éghajlata üdülésre nem volna kellemes. Távolabb lévén a Naptól, a Nap kisebb­nek látszik, sugarai kevésbé 'melegítenek. Gömbalakja kö­vetkeztében a Marson is kiala­kul a „sarki, a mérsékelt, az egyenlítői” éghajlati zóna, de igazi mérsékelt és forró ég­hajlatról nem lehet szó. Ke­mény téli fagyok jellemzik, 80—100 fokos hideggel. Erre viszonylag meleg nyár köyet- kezik. A nyári félév hőmér­séklete 10—15 fok. Nagy az évszakos hőingadozás. A ritka levegő és a kevés felhő miatt a meleg besugárzása és kisu­gárzása egyaránt nagy, a nap­pal és az éjszaka között óriási a különbség. Még az egyenlí­tő mentén is, nyáron is előfor­dul a 40 fokos éjszakai fagy! MILYEN MÓDON lehet bi­zonyítani, hogy mégis van élet a Marson? Távcsővel látha- tunk-e rajta erdőt, virágos ré­tet? — nem! Többször megfi­gyelték azonban, hogy a boly­gó felületén állandó formájú zöldes, kékes foltok vannak. Ezeket Tyihov akadémikus is látta a pulkovói csillagvizsgá­lóból. Barabasev a foltokat vörösnek mondja, az 1956-i oppozíció idején Dőllfus pola­rizációs eszközei szürkének mutatták. De nem is a foltok színe az, ami a növények je­lenlétét igazolja, hanem az, hogy a színek viszonylagosan változnak, a foltok sötétednek és világosodnak, még pedig az évszakok szerint. Spektrofotometrikus vizsgá­latokkal a növénytakarónak vélt sötétebb foltok fényvissza­verő képességét is megállapí­tották. Az első mérések a nö­vénytakaró léte ellen szóltak. A visszavert fényben ugyanis eleinte nem sikerült kimutatni a növényzetre jellemző infra­vörös sugárzást és a ldorofil (levélzöld) sajátos elnyelési sávját. Azt is észrevették, hogy a sötét foltok jobban felmele­gednek környezetüknél, holott a növénytakarónak éppen el­lenkezőleg, kevésbé kellene felmelegednie. Ilyen megfigye­lésekre támaszkodva Feszenkov kétségbe is vonta a növényi élet létezését a Marson. G. A. Tyihov azonban to­vább ment egy lépéssel. Aszt- robotanikai észlelései során ki­mutatta, hogy a földi növény­zet reflexiós tulajdonságai nem alkalmazhatók gjépiesen a marsbeli viszonyokra. Kimu­tatta, hogy a zord körülmé­nyek között élő növények az infravörös sugarakat nálunk is igen gyengén verik vissza. A nagy hideg miatt ugyanis min­den sugárfajtára szükségük val Tyihov a Marson feltételezi színképeiből a jellegzetes klo- rofilsáv is hiányzik. E két nagy ellentmondás feloldásá­val Tyihov a Marson feltételezi a növények létezését. A Mars növényzete szerinte a földi magashegységek és sarkvidék növényzetéhez hasonlít. Arra is gondoltak, hogy a színt változtató sötét foltok ásványi képződmények. Bizo­nyosfajta bauxit például a nedvesség hatására megkékiil. Az ilyen ásványi felületeket azonban a gyakori porviharok régen betemették volna. Az 1956. évi hatalmas porvihartól a sarki jégsapkát sem lehetett látni. A sötét foltok ennek el­lenére stabilak maradtak, a porviharok után is pontosan ugyanazon a helyen voltak, színüket se változtatták. Tyi­hov asztrobotanikai megfigye­léseit és következtetéseit iga­zolta végül W. M. Sinton, a Harward-egyetem csillagásza. Hosszas kísérletezés után sike­rült kimutatnia a marsbeli sö­tét foltok színképében a nö­vényzetre jellemző klorofil- elnyelési sávot, ezzel sikerült bizonyítania, hogy a sötét fol­tok helyén valóban növényzet díszlik. Milyenek a Mars bolygó nö­vényei, erről még semmit se tudunk. Bizonyára alacsonyabb rendű növények. Vannak-e ál­latok is a szomszédos bolygón, ezt is csak a Marsra küldött űrhajók fogják közölni. De ha ez-már meglesz, óriási titokról pattan le a zár: meg fogjuk találni az első láncszemet az élet világméretű egyetemessé­ge felé. Egy dolog biztosnak látszik: A Naphoz hasonló izzó csilla­gokon nem lehet szerves élet. De lehet a bolygókon. Közve­tett módszerekkel kimutatták, hogy a mi Napunk környezeté­ben nyolc csillagnak van boly­górendszere. Az élet minden bolygón kialakulhat, amely egy tartós energiát biztosít (su­gárzó) csillag körül olyan tá­volságban kering, hogy rajta a szerves életnek megfelelő fizi­kai viszonyok fejlődnek ki. Ilyen bolygó pedig csak a mi Tejútrendszerünk százmilliárd csillaga körül is sok lehet. A FÖLDI ÉLET történetéből tudjuk, hogy a magasabbrendű biológiai szervezetek kifejlő­déséhez hosszú idő szükséges. Tekintettel arra, hogy a csilla­gok különböző korúak, a boly­gók sem egyidősek, a különbö­ző korú bolygókon más-más időben kezdődhetett el az élet, és a fejlődés különböző fokát érhette el. A mi Napunk köze­pes korú csillag, így a Tejút­rendszer más részeiben a mi­enkhez hasonló élettel, esetleg kultúrával találkozhatunk. Izgalmas kérdés lehet, vajon milyenek ezek az ismeretlen élőlények, vajon milyen élet- mozzanatokat* folyamatokat végeznek. Az élet az anyag mozgása. Vajon egy másik égitesten kifejlődött-e már va­lamilyen szellemi működés (gondolkodás), mint az anyag mozgásának legmagasabbren- dű formája? — és milyen rendszerű lehet az ott élők technikája, kapunk-e vajon elektromos üzeneteket, vagy felfogják-e a mi üzeneteinket? E szempontból a National Radio Astronomy Observatory- féle terv keretében a Nap kö­zelében (16 fényév távolságon belül) levő 40 csillag közül a tau Ceti és az epszilon Eridani környékét fogják megvizsgál­ni rádiótávcsövekkel. Nem le­hetetlen, hogy egyszer majd sikerül idegen égitestekről küldött jelek felfogása. Su Shu-huang szerint a „legáltalá­nosabb koncepció”, amelyet értelmes lény kigondolhat, a természetes számsor, az 1, 2, 3, 4,... ez lehet az első „életjel” a világűrből. Dr. Udvarhelyi Károly, a TIT tagja I 1961. JÜLIUS 2., VASÁRNAP OTTOKAR JÜLIUS 2.: SZÖVETKEZETI NAP. * SCHENEK ISTVÁN kémikus és fizikus 1830. július 2-án született. 1867-ben a keszthelyi gazdasági is­kola, 1870-ben a Selmecbányái bá­nyászati és erdészeti akadémia ta­nára. A kiváló magyar szakem­ber értekezései magyar és német szaklapokban jelentek meg, gya­korlati alkotásai közé tartozik egy generátor és egy Javított ak­kumulátor szerkesztése. A másod­rendű galvanizálásra vonatkozó ér­tekezéséért a Magyar Tudományos Akadémia Marczibányi-díjjal tün­tette ki. * 155 évvel ezelőtt, 1806. Július 2-án Jelent meg Pesten az első magyar hírlap, Kultsár István Hazai tudósítások című újságja. * 1961. JÜLIUS 3., HÉTFŐ 130 évvel ezelőtt, 1831. július 3-án nyüt meg a balatonfüredi szinház, ahol elsőizben Komlóssy Ferenc társulata lépett fel. Az első előadás Kisfaludy Sándor prológusával kezdődött, utána a MAGYAR HÖLGY című darabot adták elő. * 95 évvel ezelőtt, 1866-ban, ezen a napon zajlott le a porosz- osztrák háború egyik jelentős ütközete: KÖNIGRATZNÉL meg­verték az osztrák hadsereget. * 40 évvel ezelőtt, 1921-ben, e napon ült össze Moszkvában a Vörös Szakszervezeti Internacionálé I. világkongresszusa. SCHENEK ISTVÁN C'iltnfqr Művészi nyugatnémet film Eddig már több film is bi­zonyítja, hogy Nyugat-Német- országban is vannak olyan művészek, akik bátran szem- beszállnak a hivatalos politi­kai irányzattal és haladó szel­lemű antifasiszta filmmel lép­nek közönség elé. Ilyen mű­vész Wolfgang Staudte is, aki írója és egyben rendezője a Búcsú című filmnek. Egy kis nyugatnémet faluba visz a film. Nyüzsgő, színes, tarka tömeg, vidám arcok. Ép­pen búcsú van. A körhintához ássák a gödröt, és egyszeresük rohamsisakba, géppisztolyba és csontokba ütközik a lapát... Mi történt? Hogyan került a holttest a falu főterére ? A há­ború már 15 éve befejeződött! S vajon ki volt a szerencsétlen katona? Így indul a film és drámai erővel tárja fel az igazságot, mond ítéletet a nácik kegyet­lenkedéseiről, éppen úgy, mint a mai nyuganémet állapotok­ról. A film írója nagyszerűen szövi a cselekmény szálait és már a kezdő kockákon expo­nálja a történteket. Hiszen né­hányon jól tudják, ki volt a katona. A Mertens család nem véletlenül akarja a családi sír­boltba temettetni. Ismeri az igazságot, a falu plébánosa, sőt, Hölchert úr, a polgármes­ter is. De az igazságot a hábo­rú után 15 évvel sem lehet ki­mondani Nyugat-Németor- szágban, s így Mertensék fiá­nak, Robertnek holtteste nem kerülhet a családi sírboltba. Nem, mert keményen csattan a polgármester hangja: „A fia egységét Hürtgen- waldban verték szét. A fiát azonban itt, Angeri faluban találták meg. És maga Frau Mertens majdnem 15 év után akarja a fia becsületét a sár­ba rántani? Hiszen ezek sze­rint a bajtársait ott kellett hagynia a bajban... Nekünk már ismét van hadseregünk. Van fogalmunk a becsületről és vannak eszményeink.” És az igazság ott szunnyad tovább a lelkekben, nem tör­het ki igazán, mert Mertensék fiát, Róbertét, aki megcsömör- lött a háború esztelen gyilkos­ságaitól és hátat fordított a csatatérnek, mert békesség után vágyott, ma árulónak ki­áltanák ki Nyugat-Németor- szágban. Ezért hallgatnak a szülők, ezért hallgat a plébá­nos. És mert gyávák, félnek az igazságtól most is, a háború után 15 évvel, mint ahogy fél­tek és gyávák voltak a háború napjaiban is. Jó arányérzékkel, az esemé­nyeket nem eltúlozva mutatja be a film a kis falu életét, s a szökött katona tragédiáját, a 15 évvel ezelőtti eseményeket. Most js találkoztunk Hölchert úrral, aki a náci párt egyen­ruhájában feszit. Mindenre el­szánt embereivel épp a kato­naszökevényeket keresik és akit megtalálnak arra a biztos halál vár. És Roberten nem tud segíteni sem az anyai szív, sem az apa és a plébános sem. Mindenki fél a felelősségtől, <t következményektől, gyáván vi­selkednek és ezzel megpecsé­telődik Robert sorsa. Pedig úgy vágyott egy igazabb életre és ezt oly szépen mutatják azok a jelenetek, amelyek a kiürített faluban játszódnak, amikor a kis francia fogoly­lánnyal együtt azt hiszik, hogy most már vége van minden rossznak, béke van és övék a világ. A film legnagyobb érdeme, hogy párhuzamot von a múlt és a jelen között. Felvillantja a jelenben is a múlt alakjait és megmutatja hova vezet a gyávaság és mit jelentenek ■* polgármester szavai az új had­seregről és az új eszmények­ről. Bár rövid, villanásszerű je­lenetekben, de érzékelteti a film a mai nyugatnémet fiata­lokat is, akik nem ismerik a múltat, talán nem is hiszik és teljesen közömbösen állnak a feltárt sír körül. Wolfgang Studte mint ren­dező jó tempót diktál a film­nek. Nincs egy felesleges jele­net, elejétől végéig ébren tart­ja a nézők érdeklődését. A rendezés mellett néhány jó színészi alakítás is emeli a film művészi értékét. Hiteles volt Götz George Robert, Hans Mahnke apa, Wolfgang Reichmann Hölchert alakítá­sa. A két legjobb színészi tel­jesítményt az anya szerepében Manja Behrens és Anette, a francia fogolylány szerepében, Juliette Mayniel nyújtotta. (Utóbbi a berlini fesztiválon alakításáért a legjobb színész­nő címet kapta.) A fényképe­zés Georg Krause operatőr munkáját dicséri. A megtalált holttest csupán néhány perces zavart okoz az ünneplő közönség között. Né­hány pillanat és máris hang­zik a kikiáltó hangja: — A pénztárhoz hölgyeim és uraim, a pénztárhoz gyere­kek, és a bundeswehr katonái felét fizetik... — és száll a hinta s az ünneplő tömegben felvillan az anya fájdalmas arca, látjuk az egyenruhás fia­talokat, a polgármestert — akiről tudjuk, hogy a náci párt falusi vezetője volt, vib­ráló fények, majd kigyúlnak a lámpák a nézőtéren. Néhány másodpercig döbbenten ülünk a helyünkön, vége a filmnek, anélkül, hogy a vásznon meg­jelent volna a szokásos felirat. ENDE. Nem jelent meg, mert csak az előadásnak van vége, a tör­ténetnek, amelyet a film be­mutatott nincs vége, nem le­het vége addig, amíg az egyen­ruhások masíroznak Nyugat- Németországban, amíg régi pártvezetők fontos közéleti szerepet visznek, s amíg az igazság nem láthat napvilá­got Márkusz László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom