Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-29 / 177. szám
2 NÉPŰjsäg 1961. július 29., szombat Néhány tapasztalat az idénynapközi otthonokból A LEGTÖBB termelőszövetkezetben sokáig probléma volt az asszonyok bevonása a munkába, különösen nyáron, mert nem tudtak mit kezdeni a gyerekekkel. Nem volt, vagy kis- létszámú volt a meglevő napközi otthon, s mivel nem tudták a gyerekeket hová tenni, nem mentek dolgozni. Ezt aztán hol saját erőből, hol utasításra, hol a saját, józan eszükre hallgatva, úgy oldották meg a termelőszövetkezetek, hogy létrehozták az idény-napközi otthonokat. Tamaméra úttörő volt ebben a munkában, mert már a tizennegyedik nyara ez a községnek, hogy nyáron ösz- szegyűjtik az apróságokat és özv. Hegedűs Gyuláné, az iskola konyhájában megkezdi a főzést. Mit mond az idény-napköziről a szakácsnő, aki már ^.veterán” ezen a területen: — Hát... valamikor nagyon nehezen indultunk meg, mert össze kellett szedni a felszerelést, meg kellett magyarázni a szülőknek, hogy milyen jó dolog is ez a napközi, mert gondolhatja, hogy ezelőtt 10—14 évvel még erre a magyarázatra is szükség volt. Aztán szépen szaporodott a gyerekek száma, volt 50, 70, 90, mikor mennyi. Itt ez a kislány — nekem csak az marad —, aki most vezeti a napközit, Dobi Klárika is ide járt valamikor, én főztem neki! — És most hány gyerek van? — fordulok a fiatal leányhoz, aki az idén végzett Egerben, a Szilágyiban, s most boldogan látja el a vezetés gondját, meg szívesen vesződik az apróságokkal, hiszen — amint mondja — tanítónő szeretne lenni. — Sajnos, mindössze tizennyolc gyerek van. — Miért? — EGYRÉSZT egy kis személyi villongás volt a szülők között, mert Hegedűs néni helyett a mamák egy része mást akart a konyhára, de az az igazság, hogy aki tizennégy éven keresztül becsületesen dolgozott és akivel mindig meg voltak elégedve, aki már irányítás nélkül pontosan ismeri a gazdasági dolgokat, nem érdemli meg a sok munka után az ilyenfajta elbánást. Itt is maradt. Néhány gyerek — szegény — ezért maradt el. A másik ok már érdekesebb és több szülőt érint. Mégpedig az, hogy eddig negyven forintot kellett fizetni egy gyerek után, mióta a rendelet megjelent, azóta a fizetés arányában történik a gyerek után a befizetés. Így aztán sokan meggondolták és 000.-OOOUOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOO 500000000000000ü00000000000000o0000000cx»0.xt.xv WW.U az idén nem adták napközibe a gyerekeket. Pedig itt csak egy gyerek lett volna napi 7 forintos, a többi átlag 2—3, néhány ötforintos kategóriába tartozott volna. Ugyanerről értesültünk az egri járásban is, ahol jó néhány helyen nem indult meg az idény-napközi otthon, annak ellenére, hogy a személyi és anyagi feltételek biztosítva lettek volna, mert a szülök nem vállalták a megnövekedett költséget. Egy kis számolás után kijön az eredmény, a legmagasabb összeg is 170 forint körül lett volna. És a gyerek mindennap rendes ellátásban részesült volna, előkészítették volna egy kicsit az iskolai évre, és ami talán a leglényegesebb, — biztonságban tudták volna a szülők a gyerekeket. Sok tűzeset volt a megyében, amit vigyázatlan szülők gyermeke okozott. Az esetek többségében magára hagyott gyerekek okozták a tüzeket. Indokolatlan a szülők el- zárkózottsága, hiszen a munkát nekik el kell végezni a határban, s ezért a gyermek legtöbbször az este főzött meleg étellel kénytelen megelégedni, holott a szervezete megkívánja a rendszeres étkezést. A HEVESI idénynapköziben negyven gyerek van. Igaz, hogy egyetlen helyiségben van a fektetés, az esős napokon a játék, de a gondozónők szeretetteljes bánásmódja, a jó koszt és főleg a biztonság, itt, úgy látszik, megéri a szülőknek az anyagi áldozatot. Itt is van valami hiba, annak ellenére, hogy mindenben igyekeznek eleget tenni a kicsiknek. Nevezetesen az, hogy az étkezés, az ebédelés nem az óvodában zajlik le, hanem a kicsiknek el kell ballagniuk az iskolába. Ez jó időben nem is rossz, legalább sétálnak, de ha nagy meleg van, akkor egészen elpillednek a cseppek mire ebédre kerül a sor, ha meg esik az eső, akkor éppen nem a legszebb látvány a törülközőkkel beborított kis csapat. Nem is beszélve arról, hogy — áznak. A felszerelések általában jók már, hiszen évek óta gyűjtögetik, a foglalkozás nem szakképzett emberek kezében van, azonban mindezek ellenére hihetetlen értéket jelent az a tény, hogy a hajdan utcára szorult gyerekek ma már a napközi otthonok jól ellátott biztonságában játsszák, alusz- szák, strandolják át a nyarat. Általában minden esztendőben van valami új híresztelés a szülők között, ami nem akarja a jót, nem akarja a helyeset. Ezek — amint a gyakorlat megmutatta — legtöbbször csak asszonyi furcsaságok, amit hamarosan levetkőznek magukról és megy minden tovább a maga rendjén. Most ez a soknak tartott fizetés van soron, de hamarosan rájönnek majd saját kárukon az édesanyák arra, hogy 70—150 forintnál mennyivel többe van egy gyerek rendszeres étkeztetése egy hónapban. A hevesieknek kevés a negyven férőhely, a tamaméraiaknak sok. Majd konszolidálódik ez is és akkor valóban elmondhatjuk, hogy a jó idénynapközi otthonok valóban segítői a nyári mezőgazdasági munkáknak. Ehhez a tanácsi szerveken és a termelőszövetkezetek akaratán kívül szükség van a szülők helyes gondolkodásmódjára is, amelyiknek az legyen az alapgondolata, hogy — biztonságban legyen a kisgyermek, de a nagyobb is!- A. É, Mobuiu máris bejelentette, nem ismeri el a kongói parlament határozatait LEOPOLDVILLE (MTI): Alig kezdte meg munkáját a kongói parlament új ülésszaka, ahol a parlamenti tisztségek betöltésénél a kongói törvényes kormányt támogató pártok jelöltjei kapták a szavazattöbbséget — 61 szavazatot 58 ellenében — sokasodnak annak jelei, hogy az imperialisták nem lesznek hajlandók elfogadni olyan parlamenti határozatokat, amelyek Kongó egységét és függetlenségét szolgálják. Mobutu, a külföld szolgálatában álló zsoldostábornok, a leopoldvillei rádióban csütörtökön beszédet mondott. Kereken kijelentette, zsoldosaival csak Kaszavubu utasításait hajthatja végre, tehát nem hagyott kétséget felőle, hogy nem ismeri el a parlamentben megválasztott kongói kormány intézkedéseit, ha azok ellentétesek Kaszavubu és megbízói érdekeivel. (MTI) Nagy szeretettel fogadta a főváros népe Nkrumah elnököt A Magyar Népköztársaság Linöki Tanácsa elnökének és a Minisztertanács elnökének meghívására pénteken délelőtt háromnapos hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett dr. Kwame Nkrumah, a Ghánái Köztársaság elnöke.. A Ferihegyi repülőtéren már jóval az érkezés előtt több ezer budapesti dolgozó gyűlt össze a ghanai államfő fogadására. A repülőteret ghanai és magyar zászlók, üdvözlő feliratok díszítették. A ghanai elnök fogadására megjelent Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, valamint Kállai Gyula, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Rónai Sándor, az Ország- gyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Sík Endre külügyminiszter. Jelen volt az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a Minisztertanácsnak több más tagja, a politikai élet számos más vezető személyisége. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. Eljöttek az elnök fogadására a Budapesten tanuló afrikai diákok is. Tíz óra öt perckor tűnt fel a repülőtér felett Nkrumah elnök különrepülőgépe, amelyet négy sugárhajtású magyar vadászgép kísért a határtól Budapestre. A repülőgép tiszteletkört írt le, majd negyed 11 órakor ereszkedett le a repülőtér betonjára. A repülőgépből kiszálló Nkrumah elnököt és kíséretének tagjait — Krobo Edusei közlekedésügyi minisztert, Tawiah Adamafio-t, az elnöki ügyek államminiszterét, A. Y. K. Djin-t a népi konvenciópárt kincstárnokát, E. K. Okoh-1, az elnöki hivatal titkárát, M. F. Dei-Anang-ot, Ghana afrikaügyi főtitkárát — hatalmas tapssal, lelkesedéssel, ghanai és magyar zászlókat lobogtatva fogadták a budapesti dolgozók. A vendégeket — amikor kiléptek a repülőgépből — Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke köszöntötte. Díszjel harsant. A díszőrség parancsnoka jelentést tett Nkrumah elnöknek, majd felcsendült a ghanai és a magyar himnusz. Közben 12 ágyú 21 •Ooooooooooooooooooooooooooooooocoooooooo össztüze köszöntötte a ghanai államfőt. Nkrumah elnök Dobi István társaságában ellépett a díszőrség előtt, s köszöntötte azt. Úttörők nemzetiszínű szalaggal átkötött virágcsokrokkal kedveskedtek a ghanai vendégeknek. Nkrumah elnök ezután üdvözölte a fogadásra megjelent magyar közéleti személyiségeket, diplomatákat. Amikor a Budapesten tanuló afrikai diákokhoz ért, az egyik fiatal afrikai ősi szokás szerint, virágfüzérrel köszöntötte az elnököt. Ezután Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke mondott üdvözlő beszédet. Dobi István üdvözlő beszéde A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Forradalmi Munkás-paraszt Kormány és a magyar nép nevében őszinte barátsággal és szeretettel köszöntötte az elnököt, majd hangsúlyozta: — A magyar nép jól ismeri és nagyra becsüli a ghanai nép hősies függetlenségi harcát. Jól tudjuk, hogy az afrikai országok fügetlenné válása, önálló, szabad életének kezdete és felemelkedése történelmi jelentőségű esemény. A magyar nép őszintén örül azoknak az igen jelentős eredményeknek, amelyeket a Ghanai Köztársaság fügetlenné válása óta kivívott. Ismerjük és nagyra értékeljük a független Ghanai Köztársaság külpolitikai törekvéseit, a gyarmatosítás elleni harc, a nemzetközi kapcsolatok kialakítása és fejlesztése tekintetében vallott elveit, a világbéke megszilárdítása és tartóssá tétele érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A Magyar Népkötársaság kormányát is az a cél vezérli, hogy támogassa a gyarmati népek függetlenségi harcát, erősítse a népek közötti barátságot, hozzájáruljon a világbéke megőrzéséhez. A töreKvé- seink szellemében őszinte örömmel üdvözöljük, hogy a Ghanai Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti kapcsolatok barátiak és egyre fejlődnek. Dobi István ezután azt kívánta kedves vendégeinknek: érezzék jó magukat Magyarországon. Beszédének végén az afrikai népek függetlenségi nar- cát, a Ghanai Köztársaság és a Magyar Népköztársaság népednek őszinte barátságát éltette. Nkrumah elnök válasza az üdvözlésre JLM int aki jól végezte dói- ■LYL gát, lehuppant a konyhaasztal melletti székre és várta, hogy az asszony eléje adja a vacsorát. Nem szólt hozzá az úton, hagyta, hogy egy lépéssel mindig maga mögött jöjjön, s ez jóleső érzéssel töltötte el. Már nem haragudott rá, mint ahogy a győztes hadvezér sem haragszik a legyőzött ellenségre. Inkább sajnálta, de azt is módjával, nem mutatta, ösztönösen védekezve a gyengeség látszata ellen. Beérte a diadal csöndes mámorával, s az újság mögé bújva, ki- sunyított az asszonyra. Izmos, jóformájú lábáról felszaladt a szeme a derekára, s a tarkóján megállt. Gyöngédség fogta el, s már majdnem felugrott, hogy lekezelő kedvességgel megszorongassa és békítőleg beletúrjon a hajába, de hirtelen é$z- bekapott. Meggondolta magát. Ezt nem csinálja. Még elka- patná vele. Higgye csak, hogy neheztel rá. Meg is érdemli, kínlódjon, gondolkozzon, hagyni kell rá időt, hogy lássa be magától, micsoda kínos, megalázó helyzetbe hozta azzal, hogy a közgyűlés előtt kellett megtárgyalni az ügyet. Éva úgy tette le a tányért, meg az evőeszközöket, hogy nem koccantak. Imre fel is kapta a fejét, s még pillanatokkal utána is várta a zajt. Hogy megint felmérte az asszonyt, úgy tetszett, az utóbbi időben olyan, mint régen. Azelőtt, ha valami nem tetszett neki, el sem lehetett volna hallgattatni, amíg nem mondta ki, ami benne volt. De mostanában annyit hallgat, hogy feltűnő. Egy szava sincs az egész ügyhöz, mintha nem is róla lett volna szó. 7 mre lúdbőrözött. Az értekezleten diadallal hallgatta az asszonyokat, akik mind az ő pártjára álltak. Még SZEMES PIROSKA: rO&ntb az a vakarcs Tímárné is, akit annak idején bolondított egy darabig, de elvenni soha nem akart. Mindig úgy érezte, haragszik rá, sohasem tud megbocsátani azért, hogy nem kérte feleségül. De úgy látszik, megbocsátott, mert mi másért állt volna mellé. Most, hogy visszahallotta a felszólalók hangját, már nem örült annyira a győzelemnek. Különösen Tímárné zavarta. Mintha kicsúfolták volna. Erősíteni próbálta magát azzal, hogy végigfutott a felszólalókon, felidézte, ki mit mondott, de mind nyugtalanabb lett. Az imént még, ahogy hazafelé jöttek, szinte mámoros volt, most meg hiányérzete van. De mi az? Éva, mint valami szótlan gép, kimérte a felmelegített tejfölös tökfőzeléket, s két fasíro- zott pogácsát tett rá. Magának semmit nem szedett. Imre nem tudott rászólni, hogy miért nem eszik. Ha rászól, esetleg felesleges gyöngédséget nyilvánítana, s lovat kapna tőle az asz- szony, hetyke lenne. De mi van vele, miért nem szól egyet? Se bű, se bá. Még neki áll feljebb. Imre szeretett volna hangot hallani, akár a sajátját is, de nem jött a szájára semmi érdemes kimondani váló. Zajosan kanalazta a vacsorát. Éva bement a gyerekek szobájába. Egy éve, hogy megépítették a kisebbik szobát, t azóta a gyerekek külön alszanak. Eleinte kissé magányosak voltak az esték a két kislány nélkül. Jó időbe telt, amig megszokta. Éva éjjelente föl szokott kelni, hogy megnézze, nem dobták-e le a takarót, s utána úgy jött vissza, mint akinek súlya sincsen, csöndben, zajtalanul. A4 iért riem beszél? És mindjárt utána azon törte a fejét, mit kellene mondani, hogy a görcs feloldódjon, s elmúljon ez az idegen, útálatos hallgatás, s az a rossz érzés, ami köréje tekerődzött, s szorítja, feszegeti, de nem engedi feloldódni. Máskor mosolygott magában, ha az asszony nem vacsorázott. Veszekedések után szokott úgy lenni. Most nyugtalan volt. Amikor kijött a gyerekektől, szinte elsuhant mellette. Hallotta, hogy csapkodja a párnákat. Megágyaz. Várta kifelé, de Éva még mindig nem jött. Akkor megfordult és látta, hogy sötét van odabent. Tehát lefeküdt. Hirtelen felugrott, benyitott a szobába és felkattintotta a villanyt. A dunna megmoccant, de az asszony nem fordult meg. Látni lehetett, hogy háttal van, csak a feje búbja ért ki a takaró alól. Imre nem tudta türtőztetni magát, s kirobbant: — Mi bajod? Csönd. Mintha senki nem lenne ott. Abban a pillanatban úgy érezte, hogy veszített. Hosz- szúnak tűnt az idő, amelyben suttogva jött meg a válasz. — Semmi. Aludni akarok... Hát hogy? Szó nélkül? Tudomásul sem akarja venni, hogy mi történt? Ennyire szégyelli? Imrében megmoccant a lelkiismeret. Most döbbent rá, hogy mit élhetett át ez az asszony, amíg vitatkoztak felette, s mindenki a férjének adott igazat. Szégyellni kezdte magát, s ha tudja, hogyan fogjon bele, gyöngéden vigasztalni kezdi az asszonyt. Kapkodott a gondolataiban, mit is kellene mondani ennek a szegény, megviselt teremtésnek, akit egész este csak szidtak azzal, hogy az ura mellé álltak, annak adtak igazat. Persze, igaza is volt, de az más dolog, azért ne szenvedjen ez a szegény kis teremtés. Elhatározta, hogy megbékíti. Lekattintotta a villanyt, ledobálta ruháit a székre, aztán bebújt az ágyba. Egy darabig bátortalanul hallgatott, majd tapogatózva átnyújtotta kezét az asszony ágyába, s megérintve a haját, simogatni kezdte. — Ne búsulj azért... — Nem búsulok. De a tanfolyamra mégis elmegyek! Ezzel odébb vonta fejét és teljesen bebújt a dunna alá. mre egy darabig matatott a kezével, mint aki elveszített valamit, aztán fuldokolva elkapta, és sértetten maga is bebújt a takaró alá. Néha kifülelt. Olyankor Éva egyenletes, nyugodt szd- szogását hallotta. Nem tudott elaludni. Nem értette az egészet. Ilyesmi még nem fordult elő. Ügy érezte, hogy minden igyekezete hiába. Ez az asz- szony nem méltányolja, hogy az ura meg akarja kímélni a munkától... Hogy úgy dolgozik, akár meg se mozdítsa a kisujját, akkor is urasan megél... r Elöljáróban forró köszönetét mondott a szívélyes üdvözlő szavakért, a meleg, baráti fogadtatásért. A továbbiakban tolmácsolta a ghanai kormány és a ghanai nép testvéri üdvözletét. Meggyőződését fejezte ki, hogy magyarországi tárgyalásai hasznosak lesznek. — Ghana és Magyarország már számos egyezményt írt alá, amelyek alapján együttműködnek műszaki, tudományos és kulturális téren, kölcsönösen segítik egymást. Remélem, ez alkalommal tovább fejleszthetjük ezeket a kapcsolatainkat — mondotta a ghanai elnök. — Mi Afrikában minden erővel küzdünk kontinensünk teljes felszabadításáért és az afrikai egység létrehozásáért. Nemzetközi viszonylatban támogatjuk a béke megszilárdítására, a népek közötti barátság fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket. — Meggyőződésem, hogy látogatásunk hozzájárul az országaink közötti együttműködés fejlesztéséhez, baráti kapcsolataink megszilárdításához, s ez mindkét nép javát szolgálja. Nkrumah befejezésül a Ghanai Köztársaság és a Magyar Népköztársaság barátságát, a világbékét és a népek közötti barátságot éltette. A nagy tetszéssel, hosszan tartó tapssal fogadott beszédek után Nkrumah elnök Dobi Istvánnal együtt elhaladt a téren felsorakozott több ezer fővárosi dolgozó előtt. A dolgozók forró szeretettel köszöntötték a kedves vendéget, éltették őt, a ghanai népet, a szabadságukért harcoló többi afrikai népet. Nkrumah elnök több dolgozóval kezet fogott, s megsimogatta a gyermekeket. Többen magyar és ghanai zászlócskákat nyújtottak át az elnöknek. A dolgozók köszöntése után a díszőrség díszmenetével fejeződött be az ünnepélyes fogadtatás. Nkrumah elnök Dobi Istvánnal együtt nyitott gépkocsiba szállt és szállására, a Margitszigeti Nagyszállóba hajtott. Útközben a gyorsforgalmi út — Üllői út, Hungária körút, Vorosilov út, Hősök tere, Nép- köztársaság útja, November 7 tér, Lenin körút, Szent István körút, Margit híd — útvonalán sok ezer fővárosi dolgozó várta és köszöntötte a magyar főváros vendégét. Dobi István fogadta Nkrumah elnököt Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, pénteken délben az Országházban fogadta dr. Kwame Nkrumahot, a Ghanai Köztársaság elnökét és kíséretét. A látogatáson jelen volt Kállai Gyula, a minisztertanács első elnökhelyettese, Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnök- helyettese, Marosán György, az Elnöki Tanács tagja. Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Sík Endre külügyminiszter, Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter. A látogatás után megkezdődtek a magyar—ghanai tárgyalások. (MTI) A portugál hadsereg nem tudja megtörni az angolai nép ellenállását A TASZSZ részletes összefoglaló jelentésében ismerteti az angolai helyzetet. Megállapítja, hogy a portugál gyarmatosítók állig felfegyverkezett hadserege sem tudja megtörni a bátor angolai nép ellenállását. A portugál gyarmati csapatok legutóbbi kudarcai következtében váratlanul Luandába érkezett Mario Silva portugál hadügyminiszter, hogy megszemlélje a katonai egységeket A portugál katonaság példátlan kegyetlenkedésekhez folyamodik a falvak ellen intézett támadásai alkalmával. Angola több vidékén a férfiakat vagy halomra gyilkolják, vagy börtönbe zárják. A portugál büntető osztagok nem kímélik az aggastyánokat, a nőket és a gyermekeket sem, s ugyanakkor egész falvakat perzselnek fel. A Daily Herald című angol lap megállapítja, hogy az egész lakosság kiirtására törekszenek. Ugyanakkor a lap rámutat, hogy már eddig 125 000 angolai menekült Kongóba. Lisszaboni DPA-jelentés közli, hogy a portugál külügyminisztérium péntekre virradó éjszaka kiadott közleményében bejelentette: Portugália nem engedélyez semmiféle ENSZ helyszíni vizsgálatot Angola területén. (MTI) Időjárás jelentés A Meteorológiai Intézet Jelenti: Várható időjárás szombat estig: Növekvő felhőzet, több helyen, elsősorban a Dunántúlon és az északi megyékben eső, zivatar. Élénkülő délnyugati, később a Dunántúlon és az északi megyékben időnként erős nyugati, északnyugati szél. A hőség megszűnik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet holnap, a Dunántúlon és északon 22—26, máshol 26—29 fok. várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 14—18 fok között. (MTI)
