Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-02 / 128. szám

fünf »Gyerekkel vagyok...** A reggeli pesti vonaton nagy a zsúfoltság. Munkába igyek­vő emberek, akik fél éjszaká­jukat átutazták, álmosan bó­biskolnak az üléseken. Füzes­abonyban felszáll egy apa kis­fiával. A kalauzhoz fordulva, így szól: — Kérem, gyerekkel va­gyok! Lenne szíves helyet biz­tosítani. A felszólítást meg sem vár­va, javakori, munkásöltözetű ember áll fel helyéről, s átad­ja -a gyerekes apának. Amint az apa elhelyezkedik, a kisfiú elindul a szomszédos gyermek- kocsi felé — mint megtudjuk — az anyjához. Vissza sem tér aztán. Az apa ott ül, magát cseppet sem zavartatva, egész a végállomásig. A tekintetek Szemrehányóan kérdik tőle: így is vissza lehet élni a gyerekek iránti előzékenység­gel? (K. E.) — A HEVESI Haladás Termelőszövetkezet dolgozói saját erőből, a tagok hozzá­járulásával új irodaépületet és kultúrházat építenek. Az építőbrigád szorgalma bizto­síték arra, hogy az épületek július elsejére elkészülnek. (Molnár József tsz-főköny- velő leveléből.) — A VASUTAS Szakszerve­zet területi bizottsága június 7-én Hatvanban tartja ülését. Napirenden a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat normarendezési tapasztalatai és egyéb időszerű kérdések szerepelnek. —> JÓ ÜTEMBEN halad Tiszanánán a tűzoltószertár és a központi autóbusz-váró­terem építése, amelyre köz- ségfejlesztési alapból 120 000 forintot fordít a helyi tanács. A lakosság mintegy 70 ezer forint értékű társadalmi munkával segíti az építke­Köszönjük, máskor is jöjjenek el! KÖNYVHETI GONDOLATOK A MŰVELŐDÉSI autó gyor­san hagyja maga mögött a ki­lométereket. A Mátra felől sű­rű felhők emelkednek, zuhogó esővel fenyegetve a dúslombú erdőket. A szerpentinek pró­bára teszik a motor erejét, de a kultúra hű hordozója győzel­mesen berreg fel, amint ráfor­dul a Sírokba vezető lejtős út­ra. Jobb kéz felől a felhők kö­zött impozánsan rajzolódnak Id a siroki vár sötét körvona­lai. Az út mentén az akác virá­gok esőtől terhelten bólogat­nak, amint autónk elsuhan előttük. Sírok után balra for­dulunk, s buktatókkal, gödrök­kel tarkított úton hintázunk tovább utunk végcélja, Sirok- Kőkút felé. A kis település szinte meghúzódik a völgyben, amely két hegy között, esős pá­rával telítve, lélegzik az esteli csendben. Az út mentén apró gyerekek csónakot úsztatnak az össze­gyűlt tócsában. Az iskola tá­volról olyan, mint egy nyaraló, pirostetős épületével szinte őr­ködni látszik a kicsiny telepü­lés felett. A lépcsőkön Bállá Dezsőné, a tanítónő fogad ben­nünket. Beljebb tessékel, ahol mindjárt útunk céljára, az elő­adásra, s a könyvekre fordít­juk a szót. Ezen kicsiny településen is érdeklődnek az emberek a könyvek iránt. Sokat olvasnak, és most, a könyvhéten vásárol­nak új könyveket is. A kultúra lángja itt, Sirok-Kőkúton is fellobbant már, erről tanús­kodnak az olvasott könyvek s a televízió. Előttünk is a TIT előadója járt ott, ki az űrre­pülés problémáival ismertette meg az itt élőket. Kicsit féltem ettől az estétől, mert ha az űrrepülés vonzotta is az embe­reket, érdekli-e vajon őket a mai magyar irodalom néhány kérdése? ANNÁL kellemesebb volt meglepetésem, amikor meglát­tam, hogy mintegy hatvan em­ber szorong az iskola padjai­ban. Nehéz dolog nagyon az embereket megismertetni a költészet varázsával, nehéz do­log arra vezetni őket, hogy sa­ját problémáikra találnak fele­letet mai íróink regényeiben. De van-e jobb érzés, mint ami­kor Győré Imre, Simon István és a többi fiatal költő versei­nek felolvasását egy halk kö- hintés sem zavarja. A költé­szet ereje rabul ejt minden­kit. Mai irodalmunk forrongó, változó életről tudósitja az ol­vasókat, s Darvas József, Do- bozy Imre műveiben a falusi ember is saját életére ismer. Az emberek hallgatag figyel­messége azoknak szól itt, az iskolában, ebben a teremben, akik nem felejtették el, hon­nan indultak, mivel tartoznak a dolgozó embereknek. A szü­lőföld, a munka, becsületes éle­tünk szeretető izzik fel a mű­vekben. Amikor már a filmkockák peregnek, s felhangzanak Jó­zsef Attila versének sorai, a nézők szeme előtt eleven va lósággá válik a város pereme, a nyomor, az elszabadult gép. a háború borzalma. De a gyá­rak fölé magasodó emberi szí­vek elhozzák a rendet, a fel- szabadulást. Az emberek arcán még ott a döbbenet varázsa. Hát ez a mű­vészet? Ez a vers a valóság­ban? Az apró kislány ujjai mereven szorítják a mesés­könyvet, de örömmel újságol­ják, hogy gazdája akad itt még Thomas Mann könyvének is. Ahogy nézegetem a könyve­ket, újra magam előtt látom az emberek várakozó arcát, akkor értem csak meg igazán, mit is jelent már számunkra a könyv! Az életet jelenti, hi­szen a felszabadult emberek tudásszomja végtelen, s azt ki­elégíteni nem kis feladat és szent kötelesség. Elbúcsúzunk kedves vendég­látóinktól, már későre jár az idő. Az autó lámpája fényes sávot hasít a fekete éjszaká­ból. Miközben figyelem veze­— AZ EGRI Lakatosárugyár Page elnevezésű mosógépe ki­válóan bevált. Az óbudai Ma­gyar Pamutipamál szerelték fel a prototípust és a megren­delő véleménye szerint az eg­riek gyártmánya jobban be­vált, mint a drágább külföldi gépek. — A HORTI Petőfi Tsz- ben Rigó Jánosné és Molnár Istvánná vezette KISZ-bri- gádok versenyben dolgoznak a helyi tsz-ekkel és benevez­tek a megyei versenybe is. A fiatalok példás szorgalom mai végzik az időszerű nő vényápolási munkákat. — A SZAKSZERVEZETEK Heves megyei Tanácsa mellett működő munkavédelmi és fő­bizottság legutóbbi vizsgálata megállapította, hogy a nők és fiatalkorúak foglalkoztatására vonatkozó jogszabályokat sok helyen nem tartják be. Ennek oka az, hogy nem ismerik a rendeleteket. Figyelmeztetik erre a gazdasági vezetőket, to vábbá a szakszervezeti funk cionáriusokat, nőket és a fia talkorúakat már munkábaál láskor kioktatják jogaikra. — 12f MILLIÓ forint a Mátrai Állami Erdőgazdaság idei termelési értéke. A gaz­daságban 90 százalékos gépe­sítéssel dolgoznak az erdő munkásai. Ez országos vi­szonylatban az egyik legjobb gépesítés. — A 10. PEDAGÖGUSNAP tiszteletére a gyöngyösi Mátra Múzeumban május 28-án meg­nyílt a megye pedagógus kép­zőművészeinek kiállítása. A kiállítás június 11-én, vasár­nap zárul. — A HATVANI Búzaka­lász Termelőszövetkezetben év végére a tervezett 300 he­lyett 500-ra növelik a sertés- állományt. Az idén 100 hí­zót értékesítenek a tervezett 50-el szemben. — LAPUNK TEGNAPI szá mában tévesen közöltük, hogy a Mátrai Állami Erdőgazda­ságban 10 ezer facsemetét ül­tettek el, valamint, hogy 350 ezer hektár erdőn kívüli fásí­tást végeztek. Az adatok helye sen: 10 millió, illetve 350 hek­tói Moxik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Dúvad EGRI BRÓDY Az utolsó és az első nap EGRI KERTMOZI Az első csapat GYÖNGYÖSI PUSKIN ^2 ítélet GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az ötödik ügyosztály HATVANI VÖRÖS CSILLAG Négyen az árban HATVANI KOSSUTH Az osztravai gyors HEVES Szép Lurette PÉTERVÁSARA Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás műsora Egerben este 7 órakor: Szeress belém (bérletszünet) Gyöngyösön este 6 órakor: Hajnali tűz tőnk biztos kezét, ahogyan az autót irányítja, ennek a más­fél órának emlékei járnak eszemben. Magam előtt látom az öreg, fejkendős néni arcát, amint kedvesen búcsúzik tőlünk: — Köszönjük, máskor is jöjjenek el! A VÖLGYBEN már feltűn­nek Eger fényei. Autónk mint­ha megérezné, hogy haza ér­kezett, vidáman szaladja az utolsó kilométereket. Egy gon­dolatot forgatok fejemben: ez­után is elmegyünk még, több­ször is. Hiszen ez ma már ter­mészetes. Megtanuljuk szeretni a könyveket, a kultúrát, mert magunkénak valljuk azt! Nagy Sándor 1961. JÜNIUS 2., PÉNTEK: ANNA 85 évvel ezelőtt, 1876. június 2-án halt hősi halált a török hó­dítók ellen vívott harcDan HRISZTO BOTEV, Író, forradalmár; materialista filozófus, a bolgár történelem és irodalom büszke­sége. Romániai emigrációban töltött ideje alatt ismerkedett meg az utópista szocializmus tanaival. Versei és publicisztikai Írásai a felszabadító forradalmat sürgették, majd annak élére állt és az ún. áprilisi felkelés során hazatért. 27 éves korában Vráca mellett halt meg, a mi Petőfinkhez hasonló sorsú költő. 260 évvel ezelőtt, 1701-ben e napon halt meg MADELEINE DE SCUDÉRY francia Írónő. Kulcsregényeiben (Clélie — 1660) ügye­sen kritizálta kortársait. Szalonja Párizsban az irodalmi élet központja volt. Alakját E. T. A. Hoffmann: „Scudéry kisasszonyt című művében örökítette meg. 105 évvel ezelőtt, 1856-ban e napon született JANKÓ PÁL zon­goraművész és mechanikus, aki 1882-ben hat egymás fölé épített klaviatúrái ú zongorát szerkesztett, amellyel a hangok fogási tá­volságának megrövidítése révén olyan hanghatások hozhatók létre, amelyekre a közönséges zongorabillentyűzet elégtelen. 15 évvel ezelőtt, 1946-ban e napon kiáltották k! az OLASZ köztársasagot. MA ESTE: Az évad utolsó bemutató előadása az egri Gárdonyi Géza Színházban Abai Pál-Horváth Jenőt SZERESS BELÉM Az elsötétített nézőtéren Eilig néhány ember ül. Itt van a da­rab rendezője, Sprok György, a színház igazgatója, néhány érdeklődő színészkolléga, s mindenki a színpadot figyeli, ahol folyik a főpróba. Olgyai Magda jön éppen be, aki Gittát alakítja, csinos, zse- bes ruhája rengeteg ennivalót rejteget, mert ő az, aki mindig eszik. Lassan kialakul az elő­adás tartalma is, jön Romváry Gizi, az olvasni szerető Csilla szerepében, majd Szabó Rózsa is belibben, mint Dodi és cse­vegésükből, no jneg Lenkey Edit — az igazgatónő — beszél­getéséből fény derül arra, hogy ez egy ruhagyár, ahol nőura­lom van, s a három férfi hiá­ba bálványa a három lánynak, nem haladnak ötről hatra sem a termelésben, sem a szere­lemben velük, mert egyik lány sem tud bánni a szenvedélyeik­nek hódoló férfiakkal. Aztán jön egy új lány, Zsóka — Stefa- nik Irén, aki egy csapásra meg­változtatja a férfióik felfogá­sát, aki kitekeri nézeteiket és összeboronálja a párokat. Nos, ennyi az egész. Nyárias, vidám, hangulatos história. Könnyed, itt-ott szellemes, sok dallal, tánccal. Bizonyára sikert arat Stefa- nik Irén a jól szabott figurá­ban, hiszen egyik pillanatról a másikra, egyik ruhából a má­sikba öltözik, hol mint fiú, hol mint lány jelenik meg. Az első felvonás bigin-kvartettjéből va­lószínűleg sláger lesz Eger ben is. A díszlet portálját sokáig nézegettem, s amikor teljes vi­lágítást kapott, meglepődve láttam, hogy az egész egy nyi­tott, kigombolt kabát. Igen, férfikabát. S míg a három férfi egy-egy zárt jelenete lepergett, addig olyan mókásan hatott a műszakiak halászata! Ezt is meg kell magyaráznom. Arról van szó ugyanis, hogy mind­össze kétrészes a darab, de sok kép van benne, mégpedig ötle­tes, nyíltszíni változásokkal. A jelzéses díszleteket — zongorát, széket, könyvespolcot, bárasz­talt — egy hosszú bottal be­nyúlva, halásszák ki és tolják be a műszakiak. Ez alatt az idő alatt, no, és az egész elő­adás alatt — pattogó ritmusú dzsessz szól, amelyet Somoss István és Oertzen Gusztáv zon­gorán, Szabó István ütőn és Dévai András nagybőgőn ját­szik. A kabátportál zsebéből lép­nek ki a férfiszereplők. Először a félszeg, számkukac könyvelőt — Gyuricza Ottót lehet látni, akit a másik zsebből kilépve követ a zenerajongó Sándor főmérnök, Füzessy Ottó sze­mélyében, majd előkerül a sportrajongó anyagbeszerző, — Pusztai Péter. Élénk humora bizonyára sikert hoz, mert nem elégszik meg a darab poénjai­val, maga is igyekszik „bele­adni” valamit. Rácz Ilona jelmezei alkal­mat adnak a nőknek arra, hogy az új nyári kollekcióhoz válogassanak a jobbnál jobb fazonok közül. A darabot a TV szorgalmas nézői bizonyára jól ismerik, mert a győri színház előadását nemrégiben közvetítette a te­levízió. S akik szeretik a köny- nyű zenét, a könnyű műfajt, azok megszeretik majd ezt a darabot, ami igazán nyári han­gulatot teremtve, zárja be az évad sok szép bemutatójának sorát (Á) 99 Aki szalad — tovább él” jAki szalad — tovább él” erre a megállapításra jutott dr. Hollmann, a kölni sport­egészségügyi intézet vezetője, aki minden szívmegbetegedés megelőzésére, „mozgásterá­piát” javasol. Hetenként há­romszor 30 perces futótréning­gel „optimális eredményt” le­het elérni — jelentette ki —, habár az úszás és a turisztika is jól bevált. Az orvos szerint bizonyos idő elteltével még 3 szívinfraktuson átesett bete­gek számára is hasznos lehet ez a terápia, de természetesen a kezelőorvos tanácsára. A bérelszámoló Amikor Bodnár Pista kilé­pett az igsizgató elvtárs irodá­jából, az arca lángban volt. Még soha ilyen letolást nem kapott életében. Köszönés nél­kül ment át a nagy irodán, ahol kissé gúnyos arcok néz­tek fél az íróasztalok mögül, s a szemek összevillantak a há­ta mögött. — Az eddigi kedvenc! Most megkapta a magáét! — Ezt mondták hangtalanul a sze­mek és ezek a kárörvendő mosolyok. Áthaladt a teremnek is be­illő szobán, bement a maguk kis irodájába, ahol ketten vé­gezték ctz aránylag kis válla­lat bérszámfejtését. Leült asz­tala mellé. Az iratokat egyet­len mozdulattal az asztal fel­ső szélére söpörte, s két kö­nyökével feltámasztva fejét, gondolkodott. Igen, semmi kétség, fegyel­mi lesz az ügybőL Hibázott, rosszul számfejetette csaknem az összes dolgozó fizetését, egyiknek többet, a másiknak kevesebbet. Már azt sem tud­ja, hogyan csinálta. Agyában kavarogtak a számok és ne­vek, ideges, ingerült volt, vá­llárai furcsa nyugtalanság vet­te körül hetek óta, és emiatt hibát hibára halmozott. Az el­ső után jött a többi, ez még jobban megzavarta, és már azt sem tudta, hogy mit csi­nál. Odahaza is csak az ideges­ség, a nyugtalanság. A gyere­kek rosszul tanultak, ő meg fogta őket és alaposan elverte egyiket a másik után. Otthon sírás, az irodában meg az ál­landó reklamáció. Perc nyug­ta nincs, s már gondolkodni sem tud. Kinézett az ablakon, ki a Fő utcára. Az ablak előtt téli­kabátban siettek az embereit, csupán sötét sziluetjeiket lát­ta. Egy fejkendős néni meg­állt, és jól látta, nagykendője alól kis zacskót húzott elő, ab­ba gyömöszölte a tízeseket. Az iratokra esett pillantása. Nem, most nem tud dolgozni, meg értelme sincs. Az igazga­tó azt mondta, hogy az ilyen munkaerőre nincs szükség. Akkor meg minek dolgozzék? Mire való ez az egész élet Nincs értelme! Számokat írni, egymás alá, jnellé, összeadni, kivonni, indigót cserélni. Mi­nek ez? Hiszen ő másra vá­gyott, mást képzelt el magá­nak! S itt kell ülnie, ebben a porfészekben, nap mint nap, csak azért, mert otthon három gyerek kér enni, mert a fele­sége, ez a szegény kis vézna asszony várja mindennap a pénzt, hogy beoszthassa: ennyi a hús, a tej, kenyér, lakbér, gáz, villany. Hát ezért min­den? Hogy élhessenek? Csak élhessenek. Mindennap leülni az asztal mellé, kézbe venni a papírokat, csak azért, csak azért! Valahova repüini szeretne. Valahogy nem jól érzi magát már hetek óta, szeretne kiug- rani, szeretne messzi tájakra menni, zöld növényt látni, sé­tálni pihenni, s gondtalanul lenni. Üres szeretne lenni, aki­nek nincs problémája, akinek nem fáj, ha látja fia rossz je­gyeit, akinek szép, életvidám felesége van, aki mellette ka­cagna. Jó volna fiatalnak, na­gyon fiatalnak lenni, hullá­mos hajjal, könnyű mosollyal és felkérni valakit táncolni, akinek udvarolhatna, akit ki­kísérhetne a sötét utcába és ott megcsókolhatna. Nem lehet, nem le-het! Várja otthon a feleség, a gyerekek, ö már kopaszodik, lassan negyven, az időt visz- szahozni nem lehet. Es még elmondani sem lehet, hogy mi fáj, hogy mi bántja, hogy nem érzi jól magát, mert nincs ki­nek. Eh! Kalapja, kabátja a fogason lógott. Kopott a kabát, a ka­lap széle agyongyürkölészve. Felállt, és felvette kabátját, kalapját. Nem szólt senkinek, csak kiment az utcára. Ha ke­resik? Mit érdekli! Hadd ke­ressék. Úgyse kell ő itt senki­nek, jól látta, mikor moso­lyogtak rajta, nem szánták, nem sajnálkozva, hanem fur­csán, kárörvendve. Mi köze hozzájuk? Kiment. Az utcán emberek ballag­tak, mentek, siettek, kinek mi­lyen volt a dolga, ö andalgott. Néha a járda széléhez ért a lába, mintha valami húzná a suhanó autók alá, aztán ntu- datlanul visszakanyarodott. Berúgott emberhez volt ha­sonló. Arra gondolt, hogy a mélység vonz. Nem tudja, hol olvasta, de valahol biztosan. A mélység vonz, a mélység vonz — morogta, és újból a járda­szélhez közeledett. Ez is mély­ség. S ő lenn látta magát a mélyben. Az autók kerekei alatt. De az utolsó pillanat­ban visszafordult, a házak tö­vébe menekült. Közben félhomály lett. Ilyenkor, decemberben már fél négykor sötétedik. Nem igazi december, mert az ha­vas. Bár nem emlékszik rá, mikor látott december elején havat. Mindig csak sarat és lucskot. Talán csak a könyvek alapján képzelte a decembert havasnak, és fehérnek. A va­lóságban szürke, lucskos, sá­ros, piszkos volt. A félhomály­ban egy ven­déglő kivilágí­tott ablakait pil­lantotta meg. Félig üres volt, benn világos­barna cserép­kályha. Az asz­talokon fehér terítő. Az abla­kon keresztül jól látta. Vala­mi hívogatni kezdte: — Gyere be, gyere be, nyugalom van, csend, savany- kás bor, szóda, amely letisztít­ja a gondola­tokat. Ha meg­iszod, a gondok, éppen úgy, mint a szóda, kibugyborékol­nak fejedből, könnyű lessel, — így mondta, valahogy így, s ő befordult a kapun. Kes­keny folyosón kellett bemen­ni, egy sötét tárgy annak is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom