Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-11 / 136. szám

1961. június 11., vasárnap BEPÜJS ÁG 3 Országjáró diákok közt az egri turistaszállóban EGERT, ezt a nagy történel­mi múltú és kellemes üdülő­várost, az idegenforgalmi sze­zon táján sűrű rajokban lepik el az alacsonyabb és maga­sabb fokú iskolák diákjainak országjáró csoportjai. Fiúk és leányok, kicsinyek és nagyok csodálják a vár rejtelmes ka­zamatáit, s a távoli múlt épí­tőművészetének remekeit és napfényes meleg napokon él­vezik nagymúltú melegforrá- sainak strandfürdőjét. S hol is találkozhatnánk ve­lük jobb és alkalmasabb he­lyen, mint a Kossuth Lajos utcai Diák- és Turistaszálló­ban, amely állandóan tömve van országjáró fiatalokkal. Este nyolc órára jár már az óra, amikor meglátogatjuk őket, hogy együtt találjuk va­lamennyit. Az emelet egyik sarki szobá­jában élénk a zsivaj, amikor belépünk . — Hová valók vagytok, gye­rekek? — Sátoraljaújhelyiek — mond­ják kórusban. — A Petőfi Sán­dor Általános Iskola VIII. B. osztályának vagyunk a tanulói. A kis Gyimesi Edit elmond­ja, hogy két napra érkeztek Egerbe. — Annyi szépet, jót hallottunk erről a városról, hogy megkértük a tanító bá­csinkat, hogy ide jöjjünk. Egy csillogó, értelmes szemű fiú, Poós Pista furakszik mel­lém és kérdés nélkül meséli élményeit. — Mifelénk nincsenek ilyen régi, szép épületek, de legszebb mégis a vár volt. Ahogy végig­vezettek bennünket a hosszú föld alatti folyosókon, újra él­tük a Gárdonyi leírta hősi harcokat. — Soha sem felejtjük el a kazamatákat és a magasba tö­rő várfalakat — mondja egy kislány, valahol a hátsó sorok­ban —, kinek, amikor kérde­zem a nevét, válaszát elnyom­ja Sexty Attila harsány szava. — A LEGNAGYOBB élmé­nyünk egyike azért mégis az volt, hogy az V. számú általá­nos iskola csapatával össze­mértük az erőnket kézilabdá­ban és négytusában. Sajnos, kikaptunk, de azt mondta az egri tanár bácsi, hogy nagyon érdekes volt a mérkőzés. Ne­künk is az volt. Miután gratuláltam a csapat- kapitánynak. búcsúztam és az emeleti pihenőtérbe mentem, ahol több asztalnál vidám szó­rakozásban találtam a kőszegi Jurisich Miklós Gimnázium II. A. osztályának fiait és leányait Földe sy József osztályfőnök felügyelete alatt. — Egyhetes túrán vagyunk, amelynek keretében megláto­ÉPITÖMUNKÁSOK jelentek meg az egri Bródy Sándor ut­ca 8. számú háznál, hogy a már régebben beütemezett ta- tarozási munkákat megkezd­jék. A tatarozást nemcsak a külső elhanyagoltság tette szükségessé, de az a körül­mény is, hogy az udvari rész árkádívei veszedelmesen meg­rokkantak és így a szakszerű megerősítés halaszthatatlanná vált. Az épület — amely a leg­újabb hivatalos jegyzék sze­rint is műemlék — külső meg­jelenésében nem sokat muta­tott. A hattengelyes, egyeme­letes utcai homlokzat jófor­mán teljesen sima, tagolás nél­küli volt már az utolsó évti­zedekben, csupán az ablakok és az egyszerű bejárati kapu kőkeretei jelezték a ház 18. századi keletkezésének az ide­jét. A legutolsó „tatarozás” — amely minden tudás és érzék, nélküli kivitelezőre vall — méghozzá sokat rontott is a feltételezhető eredeti állapo­ton: így az emeleti ablakok feletti lapos, vakolatból készí­tett primitív díszítések, az új „ciklop”-szerű keménj'kő lá­bazat a homlokzatot jóformán minden műemléki jellegéből kiforgatták. Mi volt hát mégis, ami mi­att az épületet az Országos Műemléki Felügyelőség jegy­zéke, mint műemléket tartot­ta nyilván? Az udvari hom­lokzat —, amely a terep hátra­felé való hirtelen emelkedése miatt már csak földszintes —, az Egerben máshol is gyakori árkádíves kiképzést mutatja. A ház helyiségei szépen bolto­gatjuk Egeren kívül Aggtele­ket, Sárospatakot, Sátoraljaúj­helyt, Tokajt, Görömböly-Ta- polcát, Lillafüredet és a Mát­rát. — Ezt a csinos Tóth. Évi mondja.­— Mi tetszik legjobban? — Bár nem volt túlságosan meleg, de remeket strandol­tunk. Ez volt ebben az évben az első fürdőzésünk — mondja Balásvölgyi Valéria. A kis Kunovics Irma szo­morkás arccal szólal meg: — Bár mondta Földesi tanár úr, hogy ne menjünk a mély víz­be, de én annyira élveztem a vizet, hogy megfeledkeztem magamról és majdnem bajom esett. — Az utóbbit már érez­hető bűntudattal mondja. — Tavaly Pécsett voltunk — toldja meg Gergász Ida —, az is nagyon érdekes és szép vá­ros, de azért Eger egészen más és nekem talán érdekesebb. Mielőtt eljöttünk, gyorsan me­gint elolvastam az „Egri csilla- gok”-at. Földesi József osztályfőnök­nek szavazza meg ezután az osztály a szót. — MÁR MÁSKOR is voltam a városban, de mindig találok valami újat, ami leköti érdek­lődésemet. Ezért is hozom ide mindig diákjaimat. Nekünk is feltűnt a rengeteg országjáró diák. Valószínűen ők is az én véleményemen vannak. A diákszálló remek intézmény, talán ha társa lenne, az is töm­ve volna. Javaslom azonban, hogy rendszeresítsenek itt köl­csönadásra sakkot, társasjáté­kokat, mely az esti órákban és esős napokon remek szórako­zást nyújtana. Talán nem is volna ráfizetős dolog! Hiányát éreztük a rádiónak is, de ezt mások is mondták már. Leg­alább vezetékes rádióval lehet­ne még tökéletesebbé tenni a szálló kulturáltságát. A földszinten már nagylá­nyokkal, fiúkkal hoz össze a véletlen: a nyíregyházi felső- tanítóképző intézet I. évfolya­ma ütött itt szállást. — Mi ötnapos kiránduláson vagyunk — mondja Nehéz Mar­git. — A főhadiszállásunk itt, Egerben van, itt ütöttük fel a sátorfánkat és innen megyünk kirándulásokra Párádra, Szil­vásváradra és a Mátrába. Most Tóth Tibor veszi át a szót. — Nekem nagyon tetszett a város, ahol a múlt nagy ér­tékeinek megbecsülése mellett, látom, hogy egyre gazdagodik, fejlődik a jelene is, erről ta­núskodnak a neonfényes utcák, a fényes kirakatok és az új építkezések, például itt, a diák­szálló mellett is egy új lakó­telepet látok, mely, mint hal­lom, még bővülni fog a fürdők felé. Én nagyon értékeltem azt a szerető gondoskodást is, mellyel a régi műemléki háza­kat tatarozzák és igyekeznek visszaállítani eredeti köntösü­ket. Ráskó Györgyinek a Szép- asszonyvölgy oldalában tera­szosan kivájt pincerendszer tetszett. — Jó borok lehetnek bizonyára azokban a pincék­ben — mondja, mire harsá­nyan tör ki a vidám nevetés. Közben megérkezik a vacso­ráról Ekker György nevelő ta­náruk is, akit nagy újjongással fogadnak tanítványai. — EGERBEN a legmesszebb­menő gondoskodást találtuk az ide özönlő idegenekről, kirán­dulókról. Eger páratlan látni­valókkal szolgál a fiatalok ré­szére, — ezért fogja a tanító­képző intézet a jövőben is Egerbe hozni évvégi kirándu­lásra diákjait, a jövő pedagó­gusait. — Holnap a szilyásváradi Szalajka-völgybe rándulunk ki, így hát korán lefekszünk, — búcsúzik Paljenek Ilona és lassan-lassan hálótermeikbe szállingóznak a nyíregyházi diákok, hogy egy nagyot alud­janak a fáradságos túra előtt. Amikor kilépek a langyos ta­vaszi estébe az öreg Buttler- házból, csendesült az egészsé­ges zsivaj, egymás után hány­nak ki az egyes hálótermek fényei... — Aludjatok jól, fiúk, leá­nyok! Hazatérve, mondjátok el egri élményeiteket, s a látni­valókat társaitoknak, és küld­jétek el jövőre őket Egerbe. A viszontlátásra, kőszegiek, nyír­egyháziak és sátoraljaújhe­lyiek! Sugár István Hozzákezdtek a Hajtóműgyár egri telepének bővítéséhez A határozat már régen meg­született. Több ipari üzemet Budapestről vidékre kell köl­töztetni. így kerül Egerbe a budapesti Hajtóműgyár egyik részlege. A tervezési munkák és a be­ruházási program elkészítése elhúzódott. De végre hozzálát­tak a munkához. Az egri té­lepre felvonult az. ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vál­lalat. A konyha, garázs alapo­zási munkálatait végzik és fa­lazzák a felvonulási épületet. Rövidesen hozzákezdenek a nagy csarnok alapozási mun­kálataihoz is. A beruházási program szerint nagyméretű átalakítások és bővítések tör­ténnek, elmondhatjuk, hogy új gyár létesül a város déli pere­mén. A Bélapátfalvi Cement-és Mészmű párthíradója Kis füzet került kezembe. Terjedelme mindössze 20 ol­dal, külsőleg is egyszerű. Mégis szólni kell róla, mert új kezdeményezést, új szín­foltot jelent ez megyénk ipa­ri üzemeiben. • A termelési tanácskozáson, taggyűlésen és más összejö­vetelen elhangzott szó elröp­pen. Első hallásra kevés em­ber tudja megjegyezni a lé­nyeget, nem is beszélve az adatokról és számokról. Több üzemben három műszakban dolgoznak, másutt meg szét­szórt telephelyeken folyik a munka, így nem mindenki­hez jut el élőszóban az üze­mi pártszervezet mondani­valója. Munkavezetők, párt­bizalmiak és szakszervezeti aktivisták gyakran kapnak agitációs feladatokat. De mi­vel, hogyan agitáljanak? Jó, ha mindig van kéznél meg­bízható és friss anyag a gyár életéről. Mert a napi esemé­nyekkel, a tények és az ada­SZOMJŰSÁG Felvétel az egri I. számú általános Iskolába Az egri I. számú Általános Iskola ének—zenei tagozatá­nak első osztályába felvételt hirdet. Az 1961—62. iskolai év­re felvételre jelentkezők ré­szére a felvételi vizsga június 15-én, csütörtökön lesz, reggel 8 órától 12 óráig és délután 3 órától 5 óráig. A felvételi vizs­ga helye az I. számú Általános 1 Iskola, Eger, Markhót u. 4. sz. Az ének—zenei . tagozatba azokat a tanköteles korba lépő gyermekeket veszik fel, akik megfelelő zenei hallással és a zene iránti érdeklődéssel bír­nak. A felvételt ezért zenei ké­pességvizsgálat alapján tör­ténik. Határidő utáni jelentke­zéseket az iskola nem fogad el. zottak, itt-ott még az eredeti kétszázéves asztalosmunkák: ajtók és ablakok is megvan­nak. Egy jelenség van azon­ban az épületen, amely már talán a laikus szemlélőnek is feltűnik: az emeletre vivő lép­csőház művészien Szép fara­gott kőkorlátos kiképzése, amely elárulja, hogy a ház építtetője nem lehetett min­dennapi ember! EZEK UTÁN nem csoda, hogy az utcai homlokzat fel­állványozása után a már hoz­záértő szakmunkásokkal együtt bizonyos izgalommal fogtunk hozzá a homlokzat ilyenkor előírt kutatásához. Ahogyan lassan fejtődtek le a két évszázad alatt több ízben megejtett tatarozások számos vakolatrétegei a falsíkokról, úgy értek bennünket egymás után a meglepetések. Először is kiderült, hogy a legutoljára sima homlokzatot eredetileg lapos falpillérek: lizénák tá- golták, az ablakok alját pedig a barokkban gyakori mélyített tükrös, ún. „kötények” díszí­tették. Meg tudtuk állapítani elég biztosan a régi párkányok he­lyét és kiképzését is. A leg­nagyobb meglepetés azonban az volt, amikor az emeleti ab­lakok felett freskószerű, színes festés bukkant elő: a máshol kőből készített, vagy vakolat­ból húzott díszítő architektú­rát valaki itt — kiváló tudás­sal — felfestette a homlokzat­ra!! Ez a megoldás, ez a külön­legesség eddig Egerben sehol sem fordult elő, és a hasonló korú épületeken országosan is ritka lehet. Kezdtük tehát ku­tatni az épület történetét. íme a „kutatás” eredménye: A 18. századi Eger leg­híresebb festője az 1765 tava­szán hozzánk került Kracker János Lukács volt. A Kracker nevéhez fűződő számos, neve­zetes freskó alakjait mindig maga a mester festette, de az építészeti háttér, az ún. „archi­tektúra” már nem az ő kezé­től való. Ennek kivitelezése a művész sógorára és „segédjé­re”: Zách Józsefre maradt. ZÁCH JÓZSEF Brünnben született. A bécsi festőakadé­miára 1756. november 13-án vették fel. Nincs tudomásunk róla, mikor került össze Krac- kerrel, és vette el annak nő­vérét: Teréziát. Zách nevével 1771-ben találkozunk először városunkban: amikor a szer­viták naplóbejegyzése szerint vendégük volt Krackerrel együtt. Számos munkája közül ne­vezetesebbek: a Krackerrel együtt festett mennyezetfreskó az aszódi Podmaniczky kas­tély dísztermében (1776—1777', és főleg nekünk egrieknek a líceumi könyvtár freskója az 1777—1778-as évekből. Ennél a tér nagy részét kitöltő kü­lönleges gótikus templom­architektúra Zách József fest­ménye. Közreműködését ezeK- nél — és a hasonló nagyobb freskóknál — a névjelzés is tanúsítja; „J. L. Kracker et J. Zách pinxit.” 1779-ben az egri szerviták refektoriumában dolgoznak utoljára együtt Kracker és Zách, itt a mun­kát már — miután Kracker 1779. december 1-én meghalt —, 1780 tavaszán Zách József önállóan fejezi be. Ezen fes­téssel kapcsolatban hallunk utoljára róla: ezután eltűnt nyomtalanul... A Bródy Sándor utca 8. sz. házat Zách József építette az 1770-es években. A közelben — a mai Kacsapart 14. szám alatt — állott sógorának és •mesterének: Krackemek a há­za és műterme is. FENTIEK UTÁN — úgy gon­doljuk — érthető: miként ke­(Kiss Béla felvétele) rült a különleges architektúra­festés a szóban forgó épület homlokzatára! Most pedig röviden nézzük meg a ház további sorsát: mi­ért is adtuk ismertetésünknek a Művészek háza címet? Zách József özvegye, Krac­ker Terézia az épületet az 1800-as évek elején az egyik Keglevich grófnak adta el. Keglevich a házat 1830 után elcserélte a mai Kossuth Lajos utcai Buttler-házzal: így volt lakója 1833 körül a Zach-ház- nak a Mikszáth-regényben szereplő Buttler grófnő, Dőry Katalin is. 1833—1838 között ebben a házban, de lehet, hogy a közös udvarral bíró Orgonás tér 4. számú épületben — lakott Marco Casagrande, a híres szobrász is, az egri főszékes­egyház szobrainak és dombor­műveinek megalkotója. Utána Joó János rajztanár veszi meg az ingatlant, a nevezetes „Héti lapok, a műtudomány és egyéb hasznos ismeretek terjeszté­sére, 1838” című folyóirat szer­szerkesztője. Joó János Végh lányt vett feleségül, így ke­rült azután a ház a művészet- kedvelő Végh-család tulajdo­nába, és maradt is birtokuk­ban egészen a legutóbbi éve­kig. ÍME, ENNYI mindent mesél egy látszólag nem is különle­ges, öreg egri épület. Remél­hetően hamarosan , teljesen helyreállítva őrzi majd so': művész-tulajdonosának, lakó­jának hervadhatatatlan emlé­két. Hevesy Sándor tok erejével kell meggyőzni az embereket, ezzel kell biz­tatni a csüggedőket és tartós, még nagyobb eredményekre ösztönözni az élen járókat. Az igaz szó, az elvtársi be­szélgetés eljut a fülhöz, de jobban hat az értelemre és szívre, ha a szem is segít. Az írásnak, a nyomtatott betű­nek különös varázsa van. A gondolat, a meggyőző beszéd újabb gondolatokat és elha­tározásokat szül, de az írás­ba foglalt szó ébren tartja, éleszti és tettekre ösztönzi a szándékot. Vagyis elenged­hetetlen követelmény, hogy a szóbeli felvilágosító-nevelö munkát hatékony írásos agi­táció egészítse ki. A Mátravidéki Szénbányá­szati Tröszt állított össze az idén először írásos dokumen­tumot a termelés előmozdí­tására, az üzemi agitáció színvonalának emelésére. Hasonló füzetet ad ki a Bor­sod és Heves megyei Tégla­gyári Egyesülés, az ÉM He­ves megyei Építőipari Válla­lat és pár napja jelent meg a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű párthíradója. Az ország különböző nagy­üzemei már régebben és rendszeresen végeztek ilyen munkát és a tapasztalat az, hogy ahol nemcsak kinyo­matták a füzeteket, hanem eljuttatták a dolgozókhoz, felkeltik érdeklődésüket, ott hatékonyabbá vált az agi­tációs munka, megélénkült a munkaverseny és fellen­dült a termelés. Ügy véljük a kialakult gyakorlatból, és a jó pél­dákból hasznos tapasztalato­kat vonhatnak le üzemeink és a jó példát másutt is kö­vethetik. Ahol pedig már hozzáláttak a munkához, igyekezzenek jobbá, színvo­nalasabbá és hatékonyabbá tenni az írásos agitációt. A ráfordított idő és fáradság többszörösen megtérül a ter­melési eredményekben és az emberek tudatának formálá­sában. (F. L.) Brazília harcol a „transviados“ ellen Brazíliában a huligánokat „transviados”-nak nevezik. Rio de Janeiróban a rendőrség rendeletet hozott, amelynek értelmében 18 éven aluliak ezentúl este 10 óra után csak felnőttek kíséretében tartóz­kodhatnak az utcán. Különle­ges bíróságokat alakítottak, ahol a közbiztonságot egyre inkább veszélyeztető huligánok felelnek tetteikért. Quadros elnök ezen­kívül az erkölcsi élet hatáso­sabb védelmére be akarja til­tani a strip tease-előadásokat és a strandokon a bikini-vise- letet; RABSZOLGA KERESTETIK A londoni ^ Observer c. hetilap hir- \ c '>>)'• detései kö­zött jelent v a ko_ Vv? mm meg vetkező: „Rabszolga kerestetik. Ingyenes lakást és szakadatlan gyermekzsivajt biztosítunk. Kor, vallás vagy faji hovatartozás nem aka­dály.” A Déli-sark mint csodapatika Dr. Albert Crary ismert ame­rikai sarkkutató tudós szerint könnyen elképzelhető, hogy a Déli-sark egyenesen kincses­háza lesz a különféle rendkí­vül hatásos új gyógyszereknek. Dr. Crary megállapította, hogy az Antarktiszon élő állatok vi­szonylag baktériummentesek, ami az ott élő algák antibioti­kum tartalmával magyaráz­ható. Annyi bizonyos, hogy a Déli-sark a biológiai kutatások számára sokat ígérő terület. Az amerikai tudós ugyanakkor úgy véli, hogy a sarkvidéki jégpáncél alatt nincsenek ke­reskedelmi kiaknázásra alkal­mas, jelentős ásványi kincsek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom