Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-28 / 150. szám

4 NEPÜJSÁG 1961. június 28., szerda 'ÍhBeI* ítélet — állatkínzásért Az elmúlt napokban a svéd sajtóban megjelent egy apró hírecske, amely rövid időn be­lül olvasható lett a világ va­lamennyi újságjában. A leg­újabb „világhumornak”, illet­ve „világsikernek” a követke­ző történet volt az indító oka: Az egyik svéd horgász an­golnát fogott és a ritka pél­dánnyal örömkedvvel sietett haza. Otthon kedves felesége fogadta, akivel — fel nem tün­tetett okok miatt — rövid időn belül parázs vita, majd vesze­kedés alakult ki, A feldühödött svéd halász végül is nem bírt nagyhangú feleségével és elkeseredésében elővette a zsákjából a még élő angolnát és azzal jól elrakta életepárját. Az asszony azon­nal bírósághoz fordult, ahol feljelentette férjét. A svéd bí róság helyet adott az asszony jogos panaszának és a halászt néhány nap leforgása múlva elítélte — állatkínzásért... — NEGYVEN súlyvagon főzötököt vásárolt fel eddig a MÉK a megyében. Ebből 5 súlyvagonnal exportáltak Csehszlovákiába. Az elkövet­kezendő időben még jelentő­sebb felvásárlásokra és szál­lításokra kerül sor.- TÍZ ESZTENDEJE alakult meg Egerben a Fodrászok Kis­ipari Termelőszövetkezete. A jubileumra a ktsz dolgozói már megkezdték a készülő­dést, s ünnepségüket július másodikán rendezik meg. — MEGYÉNK szőlővel rendelkező termelőszövetke­zeteiben eddig több mint 7400 hold porozást végzett el a Gyöngyösi Növényvédő Ál­lomás. A porozás nagy részét gépekkel végezték el Gyön­gyös és Eger határában.- TOVÁBB FOLYIK a kar- tonmha-vásár az egri Állami Áruház mögött levő pavilon­ban. A lassan két hónapja tar­tó vásáron eddig már mintegy ezer kartonruha talált gaz­dára. Az áruházban egyébként a nyári vásár mellett már az őszre készülnek: júliusban megkezdik, a textil-méteráru- osztály átalakítását, amely a korszerűsítés után az áruház negyedik önkiválasztó osztá­lya lesz. — A POROSZLÖI Béke Termelőszövetkezet hatezer baromfit nevel ebben az év­ben. Eddig négyezret már megkaptak és még kétezer csibe vár leszállításra. A hat­ezer baromfiból 2—2 ezret júliusban, augusztusban és novemberben adnak át szál­lításra. — AZ ELMŰLT napokban megkezdték az őszi árpa ara­tását az erdőtelki Aranykalász Termelőszövetkezetben is. Egy holdról 17—18 mázsás termésre számítanak. — Az ERDŐTELKI Arany­kalász Termelőszövetkezet ■ 5700 naposcsibét nevel nap­jainkban. A 4—6 hetes csibék! már elérték a 40—45 dkg-ot. A csibék helyes, szakszerű gondozásáért dicséret illeti! Besenyei Gábornét és Ferenc! Józsefnét. Mindketten az el-! múlt évben is, az idén is részt vettek a Hevesi járási Nőta­nács által szervezett baromfi-! gondozó tanfolyamon. — A VÁSÁRLÓK nagy örö-\ mére tegnap reggeltől kezdve', kibővítették az OTP vásárlási', hitelakciót. Az eddigi árucik-', kék mellett ezentúl a 125-ös, Danuvia, az Izs motorkerékpá­rok, valamint a Berva-moped, is kapható részletre, éppúgy, mint az eddig forgalomba ke-', rült összes televízió-készülék. Népi ülnöknek lenni felelősségteljes feladat A MAGYAR igazságszolgál­tatás szocialista rendszerében fontos szerep jut a népi ül­nököknek. A bírósági taná­csokban a szakbíró mellett el­sőfokú tárgyalásoknál két né­pi ülnök ül a bírói pulpitus mellett. Amikor a Magyar Népköztársaság nevében az ítéletet kimondják, a népi ül­nökök is ítéletet mondanak az előttük fekvő ügyben. Az igazságszolgáltatás je­lentős funkció a népi demok­ratikus államban. Nemcsak vi­tákat dönt el a bíróság, nem­csak bűnügyeket tárgyal, nem­csak ítélkezik: igaz, ez egyik legfontosabb tennivalója a bíróságnak. De az igazságszol­gáltatásnak távolabbra is kell tekintenie az ítéletek megho­zatalánál, mint a konkrét ügy eldöntése: nevelnie is kell az ítéletekkel és az ítéletekben az állam polgárait a törvé­nyek betartására és az állam- polgári kötelességek teljesíté­sére. A népi ülnököket az üze­mek. vállalatok, intézmények, gyárak jelölik, majd az ille­tékes tanácsok választják meg a sok arra alkalmas jelölt kö­zül azokat, akiket a bírósági tanácsokban való működéssel akarnak megbízni. Így lett Sípos Lászlóimból is, az egri kórház dolgozójá­ból a múlt év októberében né­pi ülnök az egri járásbírósá­gon. — Nem gondoltam, hogy jelölnek majd erre a feladat­ra, bár az igazat megvallva, mindig vonzódtam a jogi pá­lya után. Amikor leérettségiz­tem, esett szó az egyetemről, de jött a férjhezmenés és ké­sőbb a kislányom — mondja Síposné. — A népi ülnöki beosztást nem felkészületlenül vállaltam el, mert a bíróság az ülnö­kökre vonatkozó tudnivalókat ismertette velem is éppúgy, mint ülnöktársaimmal. — Tavaly október óta több ízben vettem részt bírósági tárgyalásokon. Az az érzésem, mintha a büntető ügyek több érdekességet tartogatnának számomra, mint a polgári ügyek, amikben az anyagi kérdések okozzák legtöbbször a problémát. — A BÜNTETŐ ügyekben a tettes egyéniségén keresztül kitárul az a világ is, amely­ben a cselekményt elkövette. A környezet, a társadalom, az összejátszó körülmények sok­rétű szövevénye kerül itt fel­göngyölítés alá. A tettes oly­kor meglepő okok miatt köve­ti el tettét, olykor minden részlet olyan világosan áll a bíróság előtt, mint a legegy­szerűbb számtani feladat. — Nem lehet közömbösen figyelni, ahogyan a vallomá­sokat teszik a bűncselekmény elkövetői, de az is majdnem minden esetben tanulságos, ahogyan a tanúk vallanak. Egy eseményt sokféleképpen látnak az emberek, s néha még csak azt sem lehet mon­dani, hogy az elfogultság dik­tál bennük más szöveget, mint amit a valóságban mondaniok kellene. Jellemző és törvény- szerű, ahogyan a bűncselek­mények mögé kirajzolódik a társadalmi helyzet és ahogyan a körülmények megmagya­rázzák — ha nem is mentik — a bűnös magatartását. — A polgári perekben is beleláthat a figyelmes szemlé­lő az emberek leikébe. Az ér­dekek mögött ott él és ha­dakozik a perbeszálló ember minden jó és rcssz tulajdon­ságával. Néha elvesztik türel­müket, a vita hevében olyat is kikcttyantanak magukról és másokról, amit egyébként a világért el nem mondaná­nak még legjobb barátaiknak, vagy legközelebbi rokonaik­nak sem. Milyen érzés ítéletet mon­dani mások ügyeiben? — Nagyon komoly pillanat az ítélethirdetés. Ügy érzem, hogy a kimondott döntés nyomat hagy és remélhetőleg pozitív nyomot hagy annak az életében és lelkében is, akit az ítélet érintett; — Az ítélet — véleményem szerint — jelentős lelkiisme­reti probléma. ELMONDHATOM, hogy a szakbírók komoly segítséget nyújtanak a népi ülnököknek, készségesen adnak felvilágo­sítást a bonyolultabb ügyek­ben; Id. Kovács Domokos már hetven éves. Tizenkilences ve­terán, aki 1945-ben pártmeg­bízatásból szervezte újjá az egri tangazdaságot, 1948-ban és az azt követő esztendőkben öt gépállomást szervezett szer­te az országban, majd az egri Finomszerelvénygyárban dol­gozott. A nagyvisnyói terme­lőszövetkezetet is vezette, nyugdíjban is volt három esz­tendeig. de most ismét dolgo­zik, a Háziipari Szövetkezet­nél. Tanult mestersége kovács, de a szervezéshez ért talán a legjobban, a párt is szerve­zési munkákra küldte a leg­többször. Idős kora ellenére vidám kedélyű ember, nem látszik rajta a hét évtized, a szeme meg egyenesen megha­zudtolja korát. — Többször megválasztottak engem népi ülnöknek — mondja id. Kovács Domokos —. de sokáig úgy volt, hogy elfoglalt ember voltam a gyárban és nemigen engedtek el, hogy hónapokat töltsék a bíróságon; Tavaly őszön újra beválasztottak a népi ülnökök közé és most egy hónapig már ülnökösködtem az egri járás- bíróságon a dr. Szilágyi ta­nácsnál. , — Főképp SZTK-ügyek, szerződéses viták, itt-ott ap­róbb vagyoni perek kerültek elénk. Abban igyekeztem a bíróságnak segítségére lenni, amiben tudtam. Tapasztala­tom van az emberek megíté­lésében, a járásban nagyon sok embert ismerek. Akad olyan, aki a bíróság előtt ha­mis szavakkal sajnáltatni akarja magát, lódít is az ér­dek biztosítása miatt, de én ismerem az ilyen fajtát, és addig kérdezem innen is. on­nan is, amíg valahogy csak kibukik az igazság. A szak­bíró a tárgyalás félórája, órá­ja alatt nem ismerheti meg annyira az előtte ágáló peres felet, mint ahogyan hosszú idő alatt én megismerhettem kint az életben azokat, akikkel fa­lun és városon találkozhattam, megismerkedhettem. Amikor úgy látom, hogy a perlekedő fél elmegy az igazság mellett és túlontúl szépítgeti a maga színeit, rákérdezek a családi körülményeire, erre-arra. Mert véleményem szerint akkor ítéljük meg helyesen az em­bert és annak dolgait, ha minden oldaláról tisztán lát­juk, mit és miért követel. Népi ülnöknek lenni nagy és komoly feladat. Ma már sokkal komolyabban veszik ezt a megtisztelő bizalmat a gyárakban és üzemekben is. mindenütt, mert a népi állam­hatalom törvénykezése, a bíró­ság ítéletei a dolgozó nép dön­tései. » A NÉPI ÜLNÖKÖK tuda­tosan gyakorolják funkcióju­kat és érzik is az ezzel járó felelősséget. Ezért úgy ülnek a bírói asztal mellett, hogy nyílt szívvel számolhassanak be megbízóiknak. Mert a népi ülnök beszámol a bíróságon szerzett tapasztalatairól, ho­gyan látta el feladatát. A fele­lősség kérdése tehát nemcsak az ítéletek meghozatalánál vetődik fel, hanem később is, a választó állampolgárok előtt. Mert a hatalmat mindenki a dolgozó nép megbízásából gya­korolja ebben az országban. Id. Kovács Domokos is, Sípos Lászlóné is és minden népi ülnök. (f. a.) műsora Egerben este 7 órakor: Dulszka asszony erkölcse 1961. JÜNIUS 28., SZERDAI IRENEUS 85 évvel ezelőtt, 1876 júniusában született KONSZTANTYIN TRE- NYOV szovjet költő. A fiatal jobbágy-paraszt fiút 1906-ban lak­helyéről kitoloncolták, mert nyű­tan a reakció ellen fordult. Művel­nek témáját a paraszti életből vet­te, az Októberi Forradalom után színdarabokat is Irt. (I.jubov Jaro- vája — 1925). A Néva partján el- mű, 1937-ben bemutatott darabja az elsők között vitte színre Lenin alakját. 150 évvel ezelőtt. 1811-ben szüle- . tett KRIZA JANOS költő és nép­dalgyűjtő. w-í 130 évvel ezelőtt, 1831-ben e na- < pon született JOACHIM JÓZSEF KONSZTANTYIN TRENYOV zeneszerző és hegedűművész. Hangverseny kőrútján bejárta Nyugat-Európát, majd 1868-ban a berlini zeneiskola igazgatója lett. Mint hegedűszólista, kamarazenész és zenepedagógus egy­aránt kiváló volt. Barátság fűzte Brahmshoz, levelezésük 1901- ben megjelent. Szerzeményei közül nyitányait és magyar kon­certjeit emeljük ki. 50 évvel ezelőtt, 1911-ben e napon halt meg ARHIP TESZ- LENKO ukrán író és forradalmi demokrata. Elbeszéléseiben az ukrán parasztság nyomorát és jogtalanságát ábrázolta. (Ütlevél, < Tanyai kislány). Az „Elrontott élet” című műve a népi értelmiség tiltakozását festi a sztolipini reakció éveiben. Június 28-ához, az első világháború kitörésének évfordulója fűződik: 1914-ben ezen a napon gyilkolták meg FERENC FER­DINAND osztrák trónörököst Szarajevóban. NEM EKTEM Árnyékban 33 fok. A higany ki- dülleszti keszeg mellét és kihúzza magát, mint Cérna János a katonai szemlén. Kezem­ben újság és ép­pen a Déli-sarkról olvasok. Napfény­ben mínusz 56 fok. Borzalmas lehet azon a Déli-sar­kon. Micsoda hi­deg. Mínusz 56 fok. Mennyi lehet az a mínusz 56 fok? A nagy vonal alatt 56 kis vonás. Szikrá­zó hó, jég minde­nütt, hidegebb van ott, mint a frizsi­derben, ott nem mélyhűtött áru a háziasszony ked­vence, hanem a magasan fűtött. Ránézek a hő­mérőre. 34 fok. Va­laki káromkodik, mert beleragadt a lába az aszfaltba. A láb jönne, csak a cipő nem... ... és ott a Déli­sarkon még hide­gebb is van. Állí­tólag már mínusz 80 fokot is mértek, meg még valami­vel többet is. Ret­tenetes lehet ott élni, abban a hi­degben, ahol a jég­hegyek, mint cit­romlében a jégda­rabok, úgy lebeg­nének a vizen, ha a víz is nem lenne befagyva. Állító­lag, ha valaki meg­fog egy vasdara­bot, égési sebeket szenved. Borzal­mas lehet az ilyen hideg. Nem lehet­ne ott egy vasda­rabon tojást sütni? Az égető hideggel? Érdekes tudomá­nyos kísérlet len­ne ... A szomszédasz- szony bevette a te­jet az ablakból. Felforrt. Azt mondja, olcsóbb és gyorsabb így, mint rezsón for­ralni a tejet. Sze­rinte 35 fok is van már... Árnyék­ban! Burbulya, ha ott lenne a Déli-sar­kon! Frecsegő szá­ja miatt minden szót külön kellene letörni korálltalan ajkáról. Olyan lenne, mint a mag­nószalag. A meleg­ben felengedne a megfagyott szó és Burbulya hallaná, hogy milyen osto­baságokat tud mondani. És ab­ban a rettenetes hidegben emberek élnek, mozognak, dolgoznak, tervez­nek és talán még szeretnek is. Bor­zalmas. Hihetet­len. Jég és hó. Hó és jég. Kemény hideg. A napon 45 fok. A kövér Kajevác most ment el a ház előtt, vastag izzadságcsíkot húzva maga után, lépései ösvényt vágtak az aszfalt­ba. Tegnap állító­lag a pékek nem is gyújtottak be a kemencébe, csak kitették a kenyér­tésztát a napra. Nagyszerű: natúr­sültet ebédelek. Egy szelet vékony marhahús, napon sütve. Fáj a fejem és szédülök. Csak nem a meleg? Ó, belefulladni egy hatalmas jeges li­monádé-tengerbe, uram, ilyen halált adj énnekem ... ... Borzalmas le­het azért a Déli­sarkon élni. Ab­ban a hidegben! Hogyan bírhatja ki az ember? Nem értem! (egri) VVV^/VVVVNAAA^sAA/VVVVV\<*vVSAAA/VVVVVVVVV\A/V\AAAA/VVVV\A/VVV\A/VV^ SÁRKÖZI GYULA: PEKINGI APOLLÓ EGRI VÖRÖS CSILLAG Álomrevü EGRI BRÖDY Megtorlás EGRI KERTMOZI Mesterdetektív GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Therese Raquin HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Nyomorultak (II. rész) HEVES. Fapados szerelem PÉTERVÁSÁRA Különös kirándulás FÜZESABONY Ordító egér ÜGY SZOBÁBAN laktunk csaknem egy egész hétig. Fent Hoa aludt az egyik ágyon, én a másikon. A leg­szebb észak-kínai fajtához tar­tozott. Magas, atléta termetű. Csupán enyhén mandula vágá­sú szeme árulta el kínai voltát. Koromfekete drótsörényű ha­ját a legújabb divat szerint rövidre nyírva viselte. Hófehér fogsorát, mintha porcelánból mintázták volna, s ha mosoly­gott, szinte vakított fehérsége. Sárgásbarna arcbőre sem val­lott kínaira, inkább a lesült ember egészséges színére em­lékeztetett. A feje külön tanul­mányt érdemelne, olyan egye­dülálló volt egzotikus, férfias szépsége. Pekingi Apollónak neveztem el. Amyjátékos volt. Ma is egye­dülálló' szakma világszerte. Persze, Kínát kivéve. Mert az árnyjáték hazája Kína. Ujjai vékonyak és hosszúak. S hogy tudott velük dolgozni, mint a zsonglőr. Egyszerre hét pálci­kával manipulált. A hátulról megvilágított fehér mozivászon mögött állt, s a vékony bam­buszpálcikákkal a vászon hát­lapjára szorítva, zsinórokkal mozgatta a mesefigurákat. A nézőtérről a sárkányok, maj­mok azt a hatást keltették, mintha eleven állatok mozog­nának a film vásznán. Ez a kí­nai árnyjáték, amelynek Fen Hoa kimagasló, sokoldalú mű­vésze volt. Hisz úgy rajzolt, mintha akadémiát végzett vol­na. Maga tervezte, rajzolta a figurákat, el is készítette, s ügyes ujjaival élő állatokat va­rázsolt belőlük a fehér vász­non. Az első este éjfélig „beszél­gettünk”. Idézőjelek közé tet­tem a beszélgetést, mert hi­szen néma jelekkel cseréltük ki a gondolatainkat, mint haj­dan az ősember, amikor tanúi- ni kezdett beszélni. Például így: magamra mutattam, s megmondtam a nevem. Aztán Hoá-ra böktem, s várakozóan néztem rá. Mosolygott. Bólin­tott. Érti. Magára mutatott, s így szólt: Fen Hoa. Tehát ilyen­formán beszélgettünk. Nyolc­kor kezdtük a társalgást és éj­fél felé már tudtam, hogy har­minc éves (pedig megesküdtem volna rá, hogy csak húsz), nős és négy gyereke van. Fél éve járja a világot, feleségével sű­rűn levelezik. Pekingben lak­nak. Megmutatta a felesége fényképét (a szive fölött hord­ta, a belső zsebében). Feltű­nően csinos kínai asszonyka mosolygott rám ferde szemé­vel a képről. Hogy tud hóna­pokra elszakadva élni a csa­ládjától? Már megszokta. Ti­zenöt éve űzi a foglalkozását, tíz éve házas. UOGY SZERETI-E? Ügy emlékszem, ezt a kérdé­semet válasz nélkül hagyta. Vagy nem értette a jelbeszéde­met, vagy az én figyelmemet kerülte el a válasza. De hát ez nem is fontos. A választ ugyanis pár nap múlva maga az élet tálalta elém. Lellén történt, vagy Fonyó­don, erre sem emlékszem pon­tosan. Az előadás után, mint rendesen, a kínai művészek: bábosok és ámyjátékosok, elő­jöttek a kulisszák mögül és bemutatkoztak a közönség­nek. Fen Hoa barátom is ott állt a hajlongó bábosok között. A tolmács egyenként mutatta be őket. Amikor Hoá-ra került a sor, viharos taps zúgott per­cekig. Aztán elcsendesedetl, egy makacs tapsoló kivételével. Jól megnéztem, ki az, akinek ennyire tetszett az előadás. Egy hölgy volt. Szőke és rop­pant csinos. Nem több huszon­ötnél. Semmi másnak nem tu­lajdonítottam a feltűnő tetszés- nyilvánítást, mint annak, hogy a hölgynek nemcsak az árny- játék, de a művész is tetszik. Aztán kiment a fejemből az egész dolog. Előadás után az egész társa­ság átruccant a szomszédos bárba. Fen Hoa is velünk tar­tott. Amikor helyet foglaltunk, az első, ami szemembe tűnt: a tapsoló szőke hölgy volt Két fiatalember társaságában ci­garettázott a szomszédos asz­talnál. Kis idő múlva egyik ga- valérja karján a parkettra sik­lott. Nem ment, siklott. Hajlé­kony, karcsú teste ellibbent asztalunk előtt és erős par- főmillatot hagyott maga után a levegőben. Táncoltak. A hölgy olykor felénk pillantott, s te­kintete megpihent Fen Hoa barátom arcán. Sejtelmem nem csalt. A hölgynek tetszik a barátom. És nézzünk oda, még csak nem is rejti véka alá! Gavallérjának a figyelmét is felhívja Hoá-ra. No, itt egy kis romantika készül. Újságíró orrom érzi. Kezd érdekelni a dolog. Többé le sem veszem a tekintetem a hölgyről. De Fen Hoa, látom, még semmit sem sejt. Nyugodtan cseveg szom­szédjával, olykor belekortyol a konyakjába, aztán a táncoto­kat figyeli. Es mosolyog. De mi az? Csak nem? Látom ám, hogy Fen Hoa barátom is fel­fedezte a ragyogó szépségű hölgyet. S megint mosolyog. Hófehér fogsora beleragyog a kerthelyiség félhomályába. Lám, lám, Hoá-ból is kitör a férfi... Tetszik? — kérdem tőle, megszokott társalgási nyelvün­kön. Bólint. S mosolyog. Vajon mit rejteget ez a mosoly? A kínai mindig mosolyog. Az ember soha nem tudja, mire gondol közben. — Szabad? — Legnagyobb meglepetésemre a szőke hölgy állt Fen Hoa előtt. Hoa barátságosan rámosoly- gott és bólintott. Táncoltak. Egymáshoz simulva, mint a szerelmesek. Milyen szép pár! — nyilallott, belém. A hölgy szeme ragyogott, amikor ma­gas kínai borátomra pillantott, Ennek fele se tréfa. Ez a nő szerelmes Hoá-ba. Hát ez bi­zony hamar ment. Zárásig tán­coltak. 'TÜRELMETLENÜL vár­tam, hogy ismét kettes­ben maradjak szobatársammal. Alig csukódott be mögöttünk az ajtó, nyomban elővettem minden kézzel-lábbal magya­rázó tudományomat és neki- szegeztém az első kérdést. Szép, szép, felelte, de tíz ilyen ragyogó nőért sem adná kínai feleségét. De hiszen egész éjjel együtt táncoltatok? Mosoly. (Na és?) Egy szép hölgyet nem sza­bad visszautasítani, ha tánc­ra kér. Borzasztó sértés volna. Hát még egy magyar hölgyet, a vendéglátó ország egy cso­dálatos virágát. Megbocsátha­tatlan udvariatlanság! De hisz nagyon tetszel a virágnak! A válasz: mosoly. Megszokta már. Európai turnéján sok „vi­rág” próbálta már megigézni csodálatos szépségével. Hát igen, nem minden európai bo­korban terem egy Pekingi Apolló. Másnap este Hoa újságolta a legújabb fejleményeket. Is­mét találkoztak. Már a nevét is tudja: Évának hívják. Ej­nye, Hoa, szeretem én az ilyen túlbuzgó udvariasságot! De 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom