Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-03 / 129. szám
1961. június 3., szombat NCPOiBAO 8 TÁPFlNZÖALÓK A napokban az SZTK Heves megyei Alközpontjában volt hivatalos elintézni valóm. Amíg várakoztunk, sok mindenről folyt ott a szó, hogy ezzel is rövidüljön az egyre hosszabbnak tűnő idő. Mikor már kimerültek a szokásos aktuális témák — egyszer csak megszólal egy kisbaj uszú üzemi munkás. — De tudják-e, hogy van ám olyan felelőtlen ember is, aki hamis papírokkal szerez magának „táppénzt?” Erre az új ötletre azután megindult újból a legkülönfélébb esetek elmesélése, szélté- ben-hosszában... Az érdekes és tanulságos téma nyomába szegődve, jegyzetfüzettel felfegyverkezve, az SZTK Heves megyei Alközpontjában feltettem az illetékeseknek a kérdést: — Hogyan is állunk a táppénzcsalással valójában? — Átlagban havonta egy eset fordul elő és ilyenkor kisebb jelentőségű esetek kerülnek hurokra. Javult a helyzet az utóbbi időben, az elmúlt évekhez viszonyítva ... — Kik és hogyan csalnak? — G. J. egy egri nagy vállalat dolgozója volt. 1959. május 30-án önkényesen kilépett munkahelyéről — és munka- viszonya megszűnte után vett fel táppénzt! — De hogyan? Mi módon jutott hozzá a táppénzhez? — Annak révén jutott G. J. álnok módon a 245 forinthoz, hogy a vállalati adminisztráció a május 30-án megszűnt munkaviszonyt csak június 24-én jelentette be. így az SZTK igazgatása nem tudhatta megakadályozni az illetéktelen táppénz felvételét. — De természetesen akad néhanapján úgynevezett „nagy eset” is. Ilyen volt például Krisztián Lajos súlyos táppénzcsalása, amely több megye rendőrségét mozgósította a nyomozásra. Krisztián az 50-es évek elején tanácsi dolgozó volt egy Eger melletti községben. Miután eltávolították a tanácsi aparátusból, olyan „munkaterület” után nézett, hol köny- nyűszerrel jutott munka nélkül pénzhez. A rovottmúltú ember végül is a táppénzcsalásra specializálta magát. Három megyében, Hevesben, Borsodban és Szabolcsban tevékenykedett. Hogy biztosabban végezhesse kártevő munkáját, két hamis személyazonossági igazolványt is szerzett. Az egyik, bár valódi nevére volt kiállítva, de lakhelyadatai hamisak voltak. A másik személyazonossági igazolványa pedig Bablyák Sándor névre szólott. Beteglapot, orvosi igazolást és táppénzutalványt létező személyek nevére állította ki, hamis bélyegzőlenyomatokkal látva el. Hamisan töltötte ki, kék tintával az orvos által kiállítandó részeket, de ügyelt arra is, hogy a felülvizsgáló főorvos bejegyzései piros tintával legyenek írva — akárcsak a valódiakon. A három megye különböző községeinek egészséges VB- titkárait, elnökeit szerepeltette betegnek — álnok módon szerezve meg az egyes személyek szükséges családi és személyi adatait. Szerepelt beteglistáján többek között az egerbaktai VB-elnök és titkár, a bükkszéki és a szihalmi tanácstitkár ie. Amikor megjelent hamis irataival az egyes SZTK táppénzkifizetőhelyeken és felvette a kicsalt táppénzeket, hamis megbízólevelekkel is fel volt szerelve, amelynek alapján ki is fizették részére a jelentős összegeket. Az egri SZTK terhére 5132, a nyíregyháziéra 5719 és a miskolciéra pedig 9540 forint értékben követett el Krisztián Lajos táppénzcsalást! Nem egy esetben, egy napon több helyen is felvette hamis igazolványai alapján a „táppénzt”, hiszen motorbiciklijével például Egerből átszaladt még aznap Miskolcra. TáptJénzcsalási manipulációit a legforgalmasabb szombati napokon követte el, amikor a nagy tolongást, a tisztviselők csökkent munkaidejét igyekezett kihasználni. Végül is az egri SZTK pénztáránál rajtavesztett, felismerték csalását s bár pillanatnyilag sikerült megszöknie, de hamarosan hurokra kerítette az egri városi rendőrkapitányság. A nagystílű bűnözőre lesújtott az igazságszolgáltatás: számtalan közokirathamisítás büntette és a társadalmi tulajdon terhére elkövetettt csalás miatt 6 évi börtönbüntetését tölti most. A közel 20 ezer forint kár megtérítésére is kötelezte a bíróság. A páratlanul nagyméretű csalás nyomán az SZTK meg is változtatta a táppénzek kifizetési módját — ugyanis a különleges esetektől eltekintve —, most már posta útján küldik meg az esedékes táppénzt a dolgozók részére, hogy véglegesen gátat vessenek a Krisztián-féle manipulációknak. A társadalombiztosítás hatalmas törzsébe beférkőzött kártevők egyre ritkábbak, hiszen egy táppénzcsalás sem maradt még felderítetlen és mindegyikre, mint a társadalmi tulajdon ellen elkövetett csalások tetteseire, előbb vagy utóbb lesújt az igazságszolgáltatás keze. Sugár István Kocsonyával a galambok ellen A brit munkaügyi minisztériumnak „frontális támadással” végül is sikerült át-, törnie a galambok hadállásait. A minisztérium vezérkara eddig a legkülönbözőbb terveket dolgozta és próbálta ki, de eredménytelenül: a galambok csak nem voltak hajlandók elhagyni „hadállásaikat” a Tower épületén, a parlament, a templomok és bérházak tetején. Most azonban megtalálták a „csodafegyvert”: körülbelül másfél centiméter vastag kocsonyacsíkot raktak le a Trafalgal tér épületeinek tetőszegélyére és ablakpárkányaira. A galambok eszeveszetten menekülnek, mert ha rászállnak a kocsonyára, a talaj mozog, inog és enged alattuk. Ezért szilárdabb talajt keresnek a lábuk alá. A verebek egyelőre még „ellenállnak” a rezgő talajnak, de már nem sokáig, mert tovább fejlesztik a „csodafegyvert”. Bableves-logika A logikának újfajta alkalmazásával találkozhattak mostanában a hatvani vasúti étterem vendégei. Rögtön el is nevezték bableves-logikának. Mi is ennek a lényege? Köztudomású a vasúti étterem törzsvendégei előtt, hogy az utastálon kívül a tejfölös csabai bableves a favorit ezen a vidéken. Ezt természetesen tudják az étterem vezetői is. S a tényeket figyelembe véve, valószínű így gondolkodtak: sokan szeretik a tejfölös csabait, sokan kérik, tehát megéri nekik. S ha megéri, fizetnek érte — többet is. Igen ám, de miként lehet a bableves árát felemelni? Csak úgy, ukmukfuk nem lehet, azt meg is kell Indokolni. No, de sebaj! Van erre jól bevált recept. Meg kell változtatni az összetételét, vagy a nevét, s máris mégvan „az indok” áz árváltoztatásra. Itt tehát a nagy lehetőség. Például: ki kell vonni belőle a kolbászt, máris egy csomó nyereség jelentkezik. Ügy is tették. Mikor a vendégek reklamálták a hiányzó „lényeget”, a pincér a következő udvarias felvilágosítást adta: csülök főtt benne — azért nincs kolbász. Kolbász helyett tehát csülökíz van a levesben, meg lehet tehát változtatni az árát is. A bableves-logika tehát így alakult: Szeretik a csabait. Ügy is megveszik, ha nincs benne már kolbász. S ha már változtattunk az összetételén, kivontuk belőle a kolbászt, változtassunk az árán is. Ergo: fel kell emelni a kol- básztalan, „üres” csabai ár't. Fel is emelték. Nos, valahogy így néz ki a bableves-logika. Kovács Endre Két lépéssel az egri könyvsátor mellett Az első meleg júniusi napon sokan válogattak az egri könyvsátor előtt. Az eladók türelmesen, hozzáértéssel segítettek a válogatásban. Nem mentem közel, hiszen nem is igen fértem volna oda, ellenben árgus szemekkel figyeltem, ki mit vesz. Fejkendős nénike lépett el a pulttól, hátán az elmaradhatatlan falusi „ridikül”, a háti. Megállt két lépéssel a sátor mellett, komótosan leoldozta a hátit. Ezt a pillanatot használtam ki, odaugrottam és segítettem levenni a jól terhelt holmit, közben beszédbe elegyedtünk. — Hová való a néni? — Szomolyai vagyok, lelkem! — Milyen könyvet tetszett venni? — Hát, tudja, lelkem, az úgy volt, hogy bejöttem ágyneműt venni, mert férjhez Beteges fényérzékenység Most, amikor Angliában napról napra jobban melegít a tavaszi napsugár, a 8 esztendős Freddie Molnstosh testén különös elváltozások mennek végbe. Alighogy kilép a szabadba, és testét éri a nap fénye, rögtön kiütések lepik el, keze-lába megdagad és erősen viszket. Hosszabb ideig tartott, amíg az orvosok rájöttek, hogy a kisfiú a napfényre allergiás. Úgy reagál a fényhatásokra, mint valami fényképészeti lemez, vagyis a fény nyilvánvaló kémiai elváltozásokat idéz elő a szervezetében. Amikor a heves bőrgyulladás megnyugodott, kiengedték ugyan a szabadba, de teljes védőöltözetben. Fejére csuklyát húztak, amelyen csak a szemek helyén van két nyílás és kezét-lábát is tökéletesen befedték. Egyelőre semmiféle gyógyszerrel nem sikerült ellenállóbbá tenni a napfénnyel szemben. A 8 éves kisfiú, úgy látszik, arra van ítélve, hogy egész életét árnyékban töltse. Es mi még kétségbe vagyunk esve, ha egy hét végén esik az eső... megy az onokám. Ez lesz az én staf írungom a gyereknek. Megláttam ezt a könyvsátrat. Ügy szeret olvasni az én onokám, hogy gondoltam, még ennek is örülni fog. Én, kedvesem, nem tudok olvasni. Hetvenkét esztendős vagyok, summás voltam világéletemben, mikor meg jóvilág lett, én már nem voltam fiatal, így meg is maradtam abban, hogy olvasnak helyettem azok, akik tudnak. Ismerek ám sok mindent, mert az onokám sokat olvasott nekem, sok szép történetet ismerek így, hallásból. Itt ez a kedves ember segített nekem válogatni, ezt vettem, ni! Kicsomagolja óvatosan a papírt, amelyből előkerül a Pety- tyes-sorozat két legújabb könyve. Ekkor tudom meg, hogy az „onoka” leány. Aztán ugyanolyan óvatosan visszacsomagolja, beteszi a hátiba, majd egy kicsit sietve mondja: — Segítse vissza, lelkem, a hátamra ezt a hátit, mert indulnom kell, nem akarom, hogy az este az erdőben kapjon. — Hogyhogy, hát gyalog tét- szik menni? — Gyalog ám! Megszoktam én ezt, nem szeretem a buszt meg innen nem is akkor indul, amikor kellene. Nekem hamarosan haza kell érnem! No, isten álgya! — Jó utat, néni! És sok boldogságot az unokájának! — szólok még én is utána, aztán elgondolkozva figyeltem, hetvenkét esztendejével milyen fürgén kanyarodik be a Baj- csy-Zsilinszky útra, hogy egyedül, az ágyneművel meg a könyvekkel a hátijában, megtegye a több mint tíz kilométert, át a hegyen. (A. t.) Fagykár ellen — jéggel A HEVES MEGYEI Termelőszövetkezeti Beruházási Iroda tervező csoportját a városi tanács épületének egyik nem túlságosan nagy szobájában találtuk meg. Egymást segítve dolgoznak 1960 óta. Ekkor szervezték ugyanis egy másik intézményből ezt a csoportot, egy nagyszerű feladat ellátására: segítsék a termelőszövetkezeteket az országos típustervek helyi alkalmazásával, s esetenként egyedi tervekkel, hogy valamennyi mihamarabb a nagyüzemek számára alkalmas épületekkel, berendezésekkel rendelkezzék. A rajz- és íróasztalokkal telezsúfolt szobában először Bayer József gépészmérnök asztalánál álltunk meg. Rajzasztalán hatalmas tervrajz, s több kisebb papírlap tele számokkal. A tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet 50 000 férőhelyes csibekeltető épületének elektromos és vízszerelési munkáit tervezi. — Ez a feladatom — mondotta, néhány percre letéve a ceruzát. — Az országos típustervek helyi viszonyokra alkalmazása, elektromos és víz- szerelési szempontból, valamint a nálunk készülő egyedi tervek villamossági és vízvezetékberendezési „felszerelése”. Meg ezenkívül néhány más „apróság” is. Például a megyében levő termelőszövetkezeti majorok, tanyák villamosításának ellenőrzése. A gépészmérnök mindössze huszonhét éves. Alig néhány Ahol a mezőgazdasági épületek és tsz-majorok tervei készülnek esztendeje kapta kezéhez a diplomát, de máris „öreg” szakembernek mondhatja magát, annyi munkát ad a rábízott feladat. PERSZE, A CSOPORT, hozzá hasonló, mindössze egy-két évvel idősebb, vagy fiatalabb tagjai sem panaszkodhatnak. Szombati Pált például a típustervek „fő tudorának” becézik maguk között, mert minden országosan elfogadott tervet ö alkalmaz az építkező termelőszövetkezetek adottságaira. Természetesen nem egyedül. Ha ilyen munkáról van szó, Darvas Géza geodéta, Gyenes Emil agronómus is vele utazik a helyszín felmérésére. Mielőtt munkához látnának, mindent alaposan megnéznek. Milyenek a talajviszonyok, a földrajzi adottságok, honnan kapja az új létesítmény majd a vizet, az elektromos áramot, megfelelő lesz-e itt a közelben, ha állati férőhely építéséről van szó, a takarmányellátás és még sok minden szerepel vizsgálódásaik programjában. Csak utána kezdenek munkához rajzasztalaik mellett, s ha ők végeztek, akkor jön a többiek feladata: Tóth István kalkulátoré, Molnár Sára műszaki rajzolóé és Förster Marika gépírónőé, később pedig a műszaki ellenőröké, akik rendszeresen vizsgálják, hogy az építők az előírásoknak megfelelően végzik-e munkájukat. így nagyon egyszerű így leírni a tervező iroda munkáját. S a leírás alapján annak tűnik feladatuk is. S mégsem az. Ennek az egyenes vonalnak olyan sok apró kitérője, megállója, van, hogy felsorolni szinte lehetetlen. Feladatuk például az építkezés közbeni műszaki ellenőrzés is. Nem keresztezve, hanem inkább segítve a „hivatásos” műszaki ellenőrök tevékenységét. — EZ ANNYIT JELENT — tesz gyors számvetést Szombati Pál építész —, hogy ebben az évben például százhatvanhárom építkező termelőszövetkezetet kell rendszeresen látogatnunk megyénkben. Ezek háromszázkilencvenhat épületet emelnek típustervek alapján, s mintegy harminchatot egyedi tervek szerint. — Hogyan jut mindenre idejük? — Magunk sem tudjuk, kapcsolódik a beszélgetésbe Sem- perger József, a csoport vezetője. — Talán úgy, hogyha a csoport egyik tagja látja, hogy társa nagyon nagy munkában van, minden - kérés nélkül mellé áll és segít neki. így aztán minden könnyebben megy. Magam, a csoporton belül elsősorban a termelőszövetkezetek majortelepítési terveivel foglalkozom. Nagy munka. Ott is, ahol még nincs egyetlen épület se, mert a célnak leginkább megfelelően kell elhelyezni a gazdasági épületeket a leendő majorban, s ott is, ahol már van épület, s ahhoz kell igazítani a többi megtervezését. Ráadásul ezek a tervek nemcsak a közeli jövőre vonatkoznak, hanem a távlati időszakot is magukban foglalják. Nekünk tehát tíztizenöt évre kell előretekinteni, ak ilyen tervek készítésénél. Néha azért jut időnk másra is — vette át a szót ismét Szombati Pál. Nemrég egy kilencvenhat férőhelyes növendékistálló típustervét készítettük el saját elképzeléseink alapján, s úgy látjuk, hogy be is vált. Számos termelőszövetkezetünk ugyanis már ennek alapján építkezik ebben az évben. Miért vállaltuk ezt a külön munkát? Azért, mert úgy láttuk, hogy az országosan elfogadott és eddig alkalmazott terv alapján készülő hasonló épületek nagyon drágák. A mi célunk a minél olcsóbb istálló tervezése volt. Sikerült. Nálunk, az országos — Hogyan védekeznek a Mosel-vidéki bortermelők a fagy ellen? A meteorológiai intézetek „fagyveszélyt” jelentenek. Ilyenkor a Mosel- és Saar-vi- déken gyönyörű látvány tárul a néző szeme elé. A szőlőhegyek sok kilométer hosszúságban meseországgá változnak, s fényárban úszó vílijátékok színhelyévé válnak. tervvel szemben egy férőhely nem háromezer forintba, hanem mindössze kétezerhatszáz forintba kerül. Lényeges költségmegtakarítás ez a termelőszövetkezetek számára, különösen, ha minőségben nincs is tulajdonképpen semmi eltérés. S még másért is olcsóbbak a mi terveink szerinti építkezések, nemcsak a növendékistállók tekintetében, hanem általában. Azért mert ha állami tervező vállalat készítette volna a dokumentációkat, a termelőszövetkezeteknek 520 ezer forintot kellett volna csak tervezési díj címén fizetniük ebben az évben létesítményeik után. Mi pedig költségmentesen végezzük el számukra ezt a munkát. Es az ellenőrzéseket is, amelyek már nem csupán a termelőszövetkezetekre vonatkoznak, mert ez a tervező csoport ellenőrzi például már a Horti Gépállomás új csarnokának építését, s az Egri Gépállomás új • hangárszínét is itt tervezik. Ezeken kívül szó an arról is, hogy rövidesen ez a tervező csoport kap megbízást a vérpeléti borkombinát tervezési munkájának elvégzésére, is. rövid látogatásunk véget ért. Csupán ízelítőt akartunk adni a tervezőcsoport munkájáról, amelynek elgondolásai nyomán épülne'; a tanyaközpontok, mezőgazda- sági épületek. Weidinger László A francia, luxemburgi és nyugatnémet bortermelők sikerrel vették fel a közös harcot a „szőlők ősellenségével”» a fagykárral szemben. Mesz- szeágazó vezetékek és forgó öntözőrózsák segítségével a. szőlőhegyeket mesterséges esővel permetezik, az olaj- és brikettkályhák tízezrei pedig éjszaka is nappali fénybe borítják a hegyeket. Az öntöző- berendezés ma a legbiztosabb védekezés a fagy ellen. Az elmúlt öt évben óriási öntözőberendezések épültek, s egy-egy ilyen berendezés 50 hektárt öntöz. A hegyoldalakra permetezett mesterséges eső vékony jégrétegként rakódik le a szőlőtőkékre, s ez — bármily furcsán hangzik — a fiatal hajtásokat a lefagyástól megvédi. Az első öntözőberendezés 1956-ban épült a Mosel felső folyásánál. A hatalmas víztárolókba nagyerejű szivattyúberendezések segítségével juttatják el a Mosel-folyó vizét. A luxemburgi nagy öntöző óránként 10 000 hektoliter vizet permetez 45 hektár szőlőre. A legnagyobb öntözőberendezés 1959-ben készült el Enkirchben. Az öntözőberendezések megépítése óta a kora tavaszi fagyok úgyszólván semmi kárt nem okoznak a bortermő vidékeken. 4 technika legújabb csodája Egy angol cég horgászok számára készült elektronikus műszert szabadalmazott. Amikor hal akad a horogra, a műszer bekapcsol egy kis szirénát, amely felébreszti a horgászt!
