Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-03 / 129. szám

4 NÉPEI JS AG 1961. június 3., szombat h|:= fill Megkezdődött az érettségi A júniushoz szorosan hozzá­tartozik az ünneplőbe, egyen­ruhába öltözött diákok serege, akik ezekben a napokban ad­nak számot az érettségi bizott­ságok előtt arról, hogy mit ta­nultak a négy esztendő alatt, mit teltek magukévá abból a sok tanulnivalóból, ami őket az életre készítette fel. Ezekben a napokban „érnek” a diákok. Érik a gyümölcs, amelynek magvát még az első osztályos nevelő ültette el, s most, tizenkét év múlva, a diák mutatja meg, mit tud mindeb­ből szüretelni. Erőpróba ez, de olyan erő­próba, amelyik azt is megmu­tatja, melyik diák képes arra, hogy tovább tanuljon, hogy az egyetemeken és főiskolákon megállja a helyét. De a felké­szültség biztosíték arra, hogy azok, akik nem tanulnak to­vább, azok is hasznosítani tud­ják tudásukat ott, ahol beáll­nak a termelőmunkába. A szülők, az ismerősök, a barátok ezekben a napokban sok szerencsét kívánnak azok­nak, akik ebben az évben most érettségiznek. Mi is ezt tesz- szük. Sok sikert! Szép eredmé­nyeket kívánunk! (á) — JŰNIIIS 25—26-ÄN tartja vizsgaelőadását az eg­ri művelődési ház balettis­kolája. Színre kerül Török Endréné tanárnő új tánc- kcmpozíciója, a Hófehérke és a hét törpe kedves mese- játékának balettváltozata. — A KISIPARI Szövetkeze­tek Énekkara június 17-én vendégszereplésre utazik Csongrádra. Az énekkar a szereplésre fokozott munkával készül. — TEGNAP DÉLELŐTT a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat klubjában a me­gye kulturális vezetői előtt Bóta Albert, a megyei párt- bizottság munkatársa is­mertette a falusi kulturális munka megjavításával fog­lalkozó irányelveket. — A PEDAGÓGUSNAPOT ebben az évben minden is­kolában a szombati tanítási napon ünnepli az iskola gyer­mekközössége. A kitüntetett nevelők részére a megyei ta­nács elnöke ad fogadást. — AZ ÚTTÖRŐMOZGALOM 15. évfordulójára rendezett gyermekrajzkiállítás június 11- ig lesz nyitva a gyöngyösi Mátra Múzeumban. A kiállítás anyaga azután Egerben, majd több járási székhelyen kerül bemutatásra. — BOLDOGI Béke Terme­lőszövetkezet a csányi tsz-t hívta ki szocialista munka­versenyre a többtermelés­ben. A versenypontok között szerepel többek között, hegy paprikából holdanként 80, paradicsomból pedig holdan­ként 100 mázsa termést ér­tékesítenek az államnak. — TEGNAP délután brigád- vezetői értekezletet tartottak az egri Nagy József Termelőszö­vetkezetben. Az értekezleten a soron következő mezőgazdasá­gi és állattenyésztési problé­mákat beszélték meg. EGRI VÖRÖS CSILLAG Dúvad EGRI BRÖDY Az utolsó és az első nap EGRI KERTMOZI Az első csapat GYÖNGYÖSI PUSKIN A.Z ítélet GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az ötödik ügyosztály HATVANI VÖRÖS CSILLAG Négyen az árban HATVANI KOSSUTH Az osztravai gyors HEVES Szép Lurette PÉTERVASARA Az énekes csavargó FÜZESABONY Montparnasse 19. Egerben: este 7 órakor SZERESS BELEM (berletszünet) A megye képzőművészeti esemény élről AZ EGRI TIT-KLUBBAN egy he- kiak nyugalma pihen inkább, vörös haj, a másikat vörös kábát­PARÁDFÜRDŐN A Tavaszi keringő bemutatójára készülnek a bélapátfalvi színjátszók ka, a harmadikat széles len­dülettel odavetett sál keretezi: a megelevenített arcokban a művész kifejezhető szellemes­ségének kevés nyomát talál­juk. A jellemek felmutatása azonban minden arcon kitű­nően sikerült. Sajnáljuk, hogy a kiállítás­ról katalógus nem áll rendel­kezésre. Nem mintha a fa­lakon lógó festményekről a cím többet árulna el, mint az alkotás maga, de a gondozás­nak a közönség szempontjá­ból ez elengedhetetlen kelléke. Hátha nemcsak gyönyörködni akar valaki, hanem a művé­szet anyagi áldozatává is haj­landó válni! Örömmel nyugtázzuk Gódor Kálmán festőművész most megtekintett kiállítását. Dr. Farkas András Ezen a kiállításon a Recski Ércbányában és a recski Al­kotmány Tsz-ben szerzett él­ményeit mutatta be olyan életközeiben, amelyre csak az képes, aki maga is tevékeny részese volt a munkának, aki ismeri a dolgozók életét, lel­kivilágát. Olaj képein — ame­lyeket nem ecsettel, hanem festő-késsel fest — meglepő biztonsággal és frisseséggel nemcsak a munka nagysze­rűsége, de drámai fojtottsága, annak minden verejtéke is tartalmat kap. A művei kö­zött festészeti, kompozicioná­lis és tartalmi szempontból a legigényesebbek a: Kézirako­dók, Kézi csörlőzők, Ércelőké­szítő, Ércfejtők, Kamra, Tsz- udvar, Pihenő asszonyok, Cse­meteültetők és a Fűzfák című vásznai. Grafikai munkái — amelye­ket ceruzával, rajzszénnel, tussal és diófapáccal rajzolt — meggyőznek arról, hogy a komponáló és színkezelő érzék mellé biztos, már megalapo­zottnak tekinthető rajzi tu­dás is párosul. Kiemelkednek itt az Ebédlő, és az Előkészü­let a fúráshoz című lapjai, de a Tsz-tagok, Aknakezelő, Az Alkotmány Tsz juhásza cí­mű rajzai, Ló és Kos tanul­mányai is számottevő részesei a kiállítás sikerének. Ecsery Elemér, művészettörténész. 1961. JÜNIUS 3., SZOMBAT KLOTILD 15 évvel ezelőtt, 1946. június 3-án halt meg MIHAIL KALINYIN szov­jet államférfi. A szocializmus ügyéért félszázadon át harcolt, 1912-ben a párt Központi Bizottsá­gának tagja, 1917-ben a Pravda szerkesztője. A cári uralom alatt 14 ízben tartóztatták le elvei miatt. 1938-tól kezdve, haláláig a Szov­jetunió államfője volt. Tver váro­sát 1931-ben Kalinyingrádnak ne­vezték el. * 135 évvel ezelőtt, 1826-ban, e na­pon halt meg NY1KOLAJ KARAM­ZIN orosz Író, az irodalmi prózai stílus egyik megteremtője. A sze­gény Liza című érzelgős regénye korában igen népszerű volt. Jelen­tősek műfordításai. 12 kötetben megírta Oroszország történetét, e munkájában a feudális rendszer védelmezőjének mutatkozott. ¥ 285 évvel ezelőtt, 1676-ban. e napon halt meg APOR PÉTER író, főművében: a Metamorphosis Transsylvaniae (1936-ban jelent meg először) címűben Erdély szokásait és viseletét tárgyalja és az ősi' népszokásokhoz való visszatérést sürgette. MIHAIL KALINYIN Innen-onnan elmúlt te, hogy a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat Knézich Károly utcai klubjában kiállí­totta Gódor Kálmán egri fes­tőművész tizenhét olajfestmé­nyét. A kiállítás a klubban amolyan háziesemény, amiről a nagyközönséget nem értesí­tették: az épület folyosóján egyetlen rossz szövegezésű felvilágosítás közli a látogató­val, hogy itt valahol egy festő kiállította képeit. Még be sem léptünk a te­rembe, máris felvetődik a kérdés: miért ilyen eldugót- tan, miért ilyen hírverés (jó értelemben vett híradás) nél­kül történik mindez? Pedig e sorok írója a tavaszi grafi­kai tárlat alkalmával éppen azt kifogásolta hangsúlyozot­tan, hogy az egri képzőmű­vészek komoly és művészetü­ket reprezentáló alkotásokkal nem örvendeztették meg az egri közönséget, S most, íme, itt van, suba alatt egy komolynak ható kiállítás, tizenhét olaj­képből. Vall egy művészről, annak fejlődéséről, de rende­zési hiba, vagy egyéb szán­dék folytán a közönség ezt a tárlatot nem látogatja. Egy­szerűen azért, mert nem sze­rez róla tudomást. (S úgy ér­tesültem, hogy a klubban már nem ez az első kiállítás az idén — ugyancsak különösebb érdeklődés és hírverés nél­kül.) Pedig erre a kiállításra ér­demes felfigyelni. A klub fa­lain elhelyezett festmények ugyanis kitűnő légkört terem­tenek. A helyes elosztásban szemünk elé kerülő alkotá­sok összhangban állanak, egé­szet alkotnak és bemutatják Gódor Kálmánt, a folytan változó, emelkedő tendenciájú művészetet építő festőművészt. Eddig úgy ismertük Gódor Kálmánt, mint aki palettáról szokatlan színösszetételeket, a kemény kéket, a komor zöldet és itt-ott a némileg vigasztaló sárgát hozza össze képeiben. Csendéletei, tájképei, csopor­tos kompozíciói minden köny- nyedséget nélkülöztek. S most örvendetesen lehet megállapí­tani, hogy az eddigi merev kompozíciók helyett Gódor Kálmánnál elevenebb, iga- zabb, és emberibb a fogalma­zás. Néhol a megörökített pil­lanat bája foszforeszkálja kö­rül a vonalakat, a kontúrokat, itt-ott már süt a napfény is, megszólal a líra lendülete is. Valószínű, hogy másokhoz vi­szonyítottan ma is tartózkodó kitárulás ez a világ, amit Gó­dor alkot. A mindennapok me­legsége, hevülete még nem ér­ződik a vásznon, akkor sem, amikor a szőlőmetszésben hajlongó munkásokat örökíti meg, akkor sem, amikor a tó­partra letérdeplő lankák han­gulatát foglalja formába a művész. Portréin is az észa­mint a délszakiak szenvedé­lye. Változó, de régi önmagá­ból a csendéletekbe fogalma­zott bele még mindig sokat Gódor Kálmán: szinei vasko­sak, kemények, a hangulatot nem engedik kialakulni a szemlélőben, az almák, a té­rítők és a szobai asztal. Ülő aktja elmélyült alkotás, érezhető a munkán a fogalma­zás gondossága. Az egri várvédők kompo­zíciója (inkább tanulmány ez) a legnagyobb méretű vászon ezen a kiállításon. A drámai csúcs megfogalmazása még nem végleges, az arányok azonban sejtetni engedik azt a nagy küzdelmet és halál­megvetést, amiről Gárdonyi halhatatlan remeke beszél. Az egyik arcot sötétszínű ruha, A parádfürdői palóc-napok I kulturális eseményei között nem jelentéktelen helyet fog­lalt el Szilágyi Elek egri fes­tőművész kiállítása. Szilágyi Elek kiállítása azért is figyelmet érdemel, mert je­les képviselője annak a fia­tal művésznemzedéknek, amely az utóbbi években megvetette lábát Egerben. A szakterület és vele együtt a művészet ba­rátai ezért örültek elsősorban ennek a parádfürdői kiállítás­nak. örömünk azonban keserűvé vált abban a pillanatban, ami­kor a várakozásunkkal teli tárlatot megtekintettük. No, nem a képek okozták a csa­lódást — erről csak elisme­rően lehet beszélni —, hanem az, hogy a képzőművészet és kiállítótermek meghitt temp­lomi csarnoka ezúttal „az Is­ten szabad ege alatt” kapott helyet. Szilágyi Elek még fiatalem­ber, de képeségei egy pár év alatt annyit fejlődött, hogy művészetén ma már nyoma sincs az autodidaxisnak. Túl­zás lenne azonban azt állíta­nunk, hogy Szilágyi Elek Pa- rádfürdőn bemutatott anyaga egy érett, kiforrott művész ar­culatát mutatja. Tény viszont az, hogy megtalálta az egyé­niségének leginkább megfele­lő utat, azt a stílust, melyben őszintén ki tudja fejteni mon­danivalóját. A bélapátfalvi kultúrotthon öntevékeny színjátszói a kö­zelmúltban sikerrel mutatták be a Tündérlaki lányok című vígjátékot. Az együttes tagjai néhány hete új műsor tanulá­sához kezdtek. A csoport zö­mében fiatal szereplői, akik a Tündérlaki lányok előadásán léptek először színpadra, a Tavaszi keringő című zenés vígjátékot próbálják. A be­mutató előadást július végére tervezik. Évad vége közeledik. A szín­ház dolgozói is fáradtak, hi­szen ez az esztendő is sokat követelt tőlük. Azért a munka még nem állt meg. Folyik az év értékelése, a jövő évi mű­sorterv is készül, így már van néhány új hír is a színházláto­gató közönség számára. Egyik ilyen hír az, hogy a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezése alapján többek között négy színművészeti fő­iskolát végzett fiatal színésszel gyarapodik a társulat * Folyik a jövő évad műsor­tervének összeállítása is. Ezt a műsortervet ebben az esz­tendőben sok minden befolyá­solja, de a színház vezetősége mégis úgy készül, hogy a kö­vetkező évadban még több, még jobb műsort adjon, s még jobban kielégítse a közönség igényeit. Még nincs pontos terv, annyit azonban elárult a színház igazgatója, Szöllösi Gyula, és a főrendező, Vass Károly, hogy egy-két érdekes ősbemutatóra van kilátás a kö­vetkező évadban. Az ősbemu­tató általában szívügye egy- egy színháznak, hiszen vala­mit először színre hozni, vala­mit először rendezni, nemcsak nagy, de nagyszerű feladat is. * A Gárdonyi Színház fiatal, tehetséges művésze, Ambrus András, jelentős szerepet ját­szik a most forgatás alatt álló „Vince” című magyar filmben. * Június 12-én este a Heves­megyei írók estjét rendezik meg az egri Gárdonyi Géza PÁRIZS: Iskolát nyitottak „Címlap- görlök” számára. A tanárok közt van Murat hercegnő, aki Színházban. Ezen az estén a Heves megyei írók és költők írásait Gyuricza Ottó, Pusztai Péter, Pálffy György, Csapó János, Almássi Albert, Páláncz Ferenc, Kovács Mária, Horváth Jenő szólaltatja meg. Énekszá­mokkal szerepelnek Szabó Ró­zsa és Szabadi József, Valen­tin Kálmán és Kiss Kálmán kíséretében. * Végül egy kellemetlen króni­kái híradás: Miért nem indul pontosan a tájautóbusz? Ez kérdés is le­het az AKÖV felé. Mert szer­dán félórát késett, csütörtö­kön egy és egynegyed órát késett a színészeket szállító autóbusz. Az aztán külön kró­nika tárgya lehetne, hogy mit is csinálnak a színészek, most szám szerint harmincnyolcán addig, amíg jön a busz? Ácso- rognak a színház előtt. Pad nincs elég, leülni nem tudnak, minden autózúgásra megindul? a társaság, végül fáradtan, ki­csit kedvetlenül, rossz hangu­latban beszállnak az előálló autóbuszba. Ez így nincs rend­jén. Várakozik, mérgelődik a szereplőgárda, idegeskedik 3—400 ember a községben, mert azt se tudják, hogy lesz-e előadás, vagy nem. Ezeket az autóbuszokat nem ad hoc ren­deli a színház, kicsit több fe­lelősséggel kellene gondoskod­ni a pontos indításról. A szí­nész is dolgozik, más emberek szórakoztatása nem egyszerű feladat, meg kell becsülni a tájszínház dolgozóit minden­kinek. Az AKÖV-nek is! (ádám) „életművészetre” tanítja a növendékeket és Brigitte Bar- dot orvosa, aki egészségtant ad elő. ★ A grenoblei atomközpont egyik fizikusa 4 mm hosszú radioaktív csövet szerkesztett, amely 150 tonnás híddaru mozgatására képes. ★ BONN: Hannoverben automatagép egymárkásokra váltja a 10 márkás papírpénzt. V ★ LONDON: Az angol törvény szerint a megcsalt férjnek joga van kártérítést követelnie vetély- társától. ★ Egy közalkalmazott napon­ta öt kilométert gyalogol a munkahelyére, mert nem akarja megzavarni a kisma­darat, amely fészket rakott motorkerékpárjának ülése alatt. ★ Ha a szaharai földgázt cseppfolyós állapotban, tar­tályhajókon szállítanák Ang­liába, ez még mindig 40 szá­zalékkal kevesebbe kerülne, mint a helyszínen szénből elő­állított gáz. **aaaaa/vvvvvvvvwvaaa/>aa/vaa/vnaaa/v\aaa/vvvvvnaaaa/vvvs/vvvaa/naa mint az ébenfa...“ A nap az előírt mó­don kezdődött. Évi számára semmivel sem ígért többet, mint a tegnapi. Jön majd a játékok szokott rendje, a reggeli torna, o fog­mosás és mosdás, a kávé és vajas kenyér, a mesélés, a kockaépí­tés és a többi. Ha süt a nap, és nem fúj a szél, a séta is jó lesz. Ha Margit néni ki­nyitja a nagy mese­könyvet, odakuporodik majd a lábához, úgy figyeli, mint mond, és lehet, hogy senki nem túrja el mellőle. Majd elsőnek ügyeskedik... Éva otthonban la­kik, ahol ritkán látni anyukákat — mert a legtöbb kislánynak és kisfiúnak nincs. Akinek pedig van, az sem igen dicsekedhetik el vele, mert olyan, mintha nem lenne. Az édes­anyákról a mesékben sok szép dolgot halla­nak. így az édesanya olyan számukra, mint „A haja, a Hófehérke vagy a Hamupipőke; ha meg­kérdeznék őket, mi­lyen, azt mondanák: „... szép ... mint a hó és a haja mint az ébenfa..Az ében­fáról Éva annyit tud, hogy fekete. Itt a társalgóban rit­kán vannak vendégek, csak ha valamelyik gyerekhez látogatóba jön valaki: pártfogó vagy anyai vágyaktól ide hajtott anyuka. Ez utóbbi a ritkább, s ha jön, akkor sem időzik sokat. Csokoládét nyom a gyereke kezé­be, megöleli, lelkiis- meretfurdalást is érez, aztán fájdalmas arc­cal elköszön. Előfor­dult már olyan is, hogy egyik-másik kis­lányt hazavitték, máj! újra visszahozták ... Volt olyan kisgye­rek, akiért szép, hal­ványkék autóval jött az anyukája. Az igaz­gató bácsi kivezette a nagykönyvből, a kony­hában is eggyel keve­sebb adagot főztek és egy kiságy üresen ma­radt. Néhány hét után mindenki elfelejtette a kicsit. A nagyobbak még néha irigykedve gondoltak rá. Aztán visszahozták. A mama sírt, hogy boldogtalan, mert ide­gen a gyereke, nem lehet vele bírni és in­kább fizeti a gondozá­si díjat... A férje sem tűri. S nem koc­káztathatja a házassá­gát sem. Éva négyéves. öt is elvitték né­hányszor, de a nagy könyvből nem húzták ki. Azután már nem vitték el. csak néha bejöttek hozzá látoga­tóba. Ezen a reggelen új néni érkezett az ott­honba. Nagyon szép volt. Olyan, mint a hó és a haja, mint az ében. Éva éppen ezért mellészegődött. Még az ebédjét is előbb ette meg, hogy minél hamarabb az új da- dushoz furakodhasson. Néma hűséggel követ­te reggeltől estig Amikor látta, hogy be­megy az öltözőbe, utá­na sompolygott és dundi kezével meg­fogta a kezét. Az meg­simogatta, felemelte és magához ölelte. — Ugye, te vagy az én anyukám? — kér­dezte ekkor. — Igen, én vagyok a te anyukád — mond­ta a dadus, mert úgy érezte, ezt kell vála­szolnia. — És most elmész’ — kérdezte megint Éva és négyéves korá­hoz képest igen kife­jező, gyanakvó tekin­tettel mérte meg. — Igen, most elme­gyek, de holnap majd megint jövök. Éva megrázta a fe­jét. — Ha elmész, nem jössz vissza úgysem. Adj egy fényképet. — Fényképet? __— cs odálkozott a dadus. — Minek az neked?... — Hogy lássalak akkor is, ha nem jössz vissza... Mert tudom, hogy megint sokáig nem jössz el hozzám... A dadusnak nem volt fényképe. Másnap, amikor új­ra eljött takarítani és babusgatni a gyereke­ket, hozott magával egyet. Éva eltette a ryackója zsebébe és este előszedte. Most már lehet, hogy meg sem ismer­né azt a másik ében- hajút ... Szemes Piroska Röviden

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom