Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-07 / 106. szám
NEF08AO 1961. május 7., vasárnap ÍJ ISSE Ex a kérésem Olvasom: Űrhajó ... Megint csak űrhajó! Mindig csak hajó' Hát űrcsónakot, a kispénzű vi lágűrszerelmesek számára már sohasem készítenek? Ez a kéré sem: egy kétpárhajtómüves kis űrcsónakot, űrcsónakosné, ide az asztalra! Kormány nem kel letik. Űrjártasságom nincs, de majd leteszem. Talán előbb is mint ahogyan én űrcsónakhoz jutok, (ó) — 200 FÉRŐHELYES hizlalda építéséhez kezdtek a hónapja alakult ostorosi Kossuth Termelőszövetkezet tagjak Az építőanyagot saját kőbányájukban termelik ki. — A NAGYTÁLYAI Viharsarok Tsz-ben még az idén — a tervek szerint — 300 férőhelyes juhhodály, 100 férőhelyes szarvasmarhaistálló és egy kombájnszérű épül fel. A mun kákát a termelőszövetkezet saját „házi” építőbrigádja végzi. — PÉNTEKEN 130 asszony dolgozott a mikófalvi határban. A mákot már másodszor kapálták. Jó ütemben végzik a munkát a répaföldeken és a kertészetben is. — KÉT VILLAMOSSÁGI vezérlőberendezést készítenek az Egri Finommechanikai Vál lalat dolgozói az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszthöz tartozó putnoki bányaüzem részére. A vezérlőberendezések az aknaszállítógépek vezérlését végzik majd. A két vezérlőberendezés egyikét állítják majd ki a Budapesten május közepén megnyíló Ipari Vásáron. A kiállításra kerülő vezérlő- berendezés elkészítése 250 munkaórát vett igénybe. — MEGYÉNK termelőszövetkezeteiben jelenleg 204 egyetemet és mezőgazdasági technikumot végzett mező- gazdasági szakember dolgozik. — A TRINITÁRIŰS templomban, amelyet az Országos Műemléki Felügyelőség egri építésvezetőségének munkásai ideiglenesen színházzá alakítanak át, jelenleg a karzati rész javítása folyik. A színpadi rész betonozásával hamarosan végeznek. — A VERPELÉTI Dózsa Tsz 12 mázsa rafiát rendelt a szőlőkötözéshez. A rafia megérkezését a közeljövőben várják. — A VILÁG minden tájára eljutnak az Egri Finommechanikai Vállalat villamossági berendezései. Jelenleg a Szovjetunió számára készítenek erősáramú villamossági berendezést. — A KISZ megyebizottsága mellett működő fiatal agrárértelmiségi tanács növény- termesztési szekciója május 12-én, délelőtt 9 órai kezdettel Kompolton, a kísérleti intézetben megbeszélést tart. Pfftn/orúrh' Warren né mestersége Már talán sablonnak mit, hiszen többször is leír tűk, amikor nagy irodalmi alkotások megfilmesítéséhez kellett megjegyzést fűzni: vajon sikerül-e a nagy gondolatokat tartalmazó regényekből vagy a színpad különös világának írott, tömör drámákból jó filmet készíteni? Vajon sikerül-e a film művészi eszközeit, a gyorsan pergő képsorokat, az író mondanivalójának szolgálatába állítani? Nem, nem mindig sikerül. Csak az írót és alkotását nagyon tisztelő, s a kort és e társadalmi igazságokat világosan látó átdolgozok és rendezők kezéből kerülhet ki igazi nagy film. A Warrenné mestersége című nyugatnémet film nem sorolható ezek közé. Igaz, most nem a dráma igazságainak meghamisítását kell számon kérni a film alkotóitól, csupán a nagy angol író szatiri záló, leleplező dialógusait tompították és az érzelgősség, a szentimentalizmus felé vitték a történetét. Magát a film tartalmát nem szükséges részletesen elmondani, hiszen sokan olvasták Bemard Shaw drámáját, még többen látták a színházi produkciót, s most itt, a celluloid szalagra rögzített történet, amely mégiscsak shawi gondolatokat tartalmaz, s hibái mellett vannak erényei is és érdemes, sőt meg kell nézni. Egy titok áll a film középpontjában: meddig takargathatja Warrenné igazi mesterségét, a modern korszellemben nevelkedett lánya, Vivie előtt? És amikor a titok kiderül, elfogadja-e a lány anyja felfogását, életről, pénzről, szerelemről? Warrenné elveszti lányát, s így válik a film tulajdonképpen a nyilvános házakat fenntartó, s ugyanakkor a magasabb körökbe törő Warrenné drámájává. A legjobban Warrenné alakját rajzolta meg az író, s úgv jellemzi, hogy közben magát kapitalizmust támadja. Leleplezi az álszenteskedő, képmutató morált — a mindegy, hogy hogyan, pénzkeresés elvét — s mindezt gúnyos iróniával átszőve. A filmet R áthonyi Ákos rendezte. Fő érdeme, hogy sikerült megteremtenie a légkört, s pergővé tenni az előadást. Warrenné visszaemlékezésének megjelenítése betétként hatott, elmaradhatott volna. EGRI VÖRÖS CSILLAG 7—8: Warrenné mestersége EGRI BRÖDY 7—8: Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 7- én: Napjainkban történt 8- án: A Sas tengeralattjáró GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 7—8: Különös kirándulás HATVANI VÖRÖS CSILLAG 7—8: Sorsok állomása HATVANI KOSSUTH 7- én: Megtorlás 8- án: Nincs előadás HEVES 7- én: Spessarti fogadó 8- án: Ma utoljára fétervAsára 7- én: Fapados szerelem 8- án: Nincs előadás Füzesabony 7—8-án: Énekes csavargó EGRI BEKE 7—8-án: Alázatosan jelentem műsora Egerben este 7 órakor: Tűzijáték Kömlőn délután 4 órakor: Különleges világnap hányon este 8 órakor: Különleges világnap Uj nyugatnémet íilm szá-1 Néhány alakításról külön kell szólnunk. Warrenné szerepében a már nálunk is jól ismert Lilli Palmer remekelt. Igazi nagyvonalúsággal játszotta sokoldalú szerepét. Elhittük kacérságát, hisztérikus kitöréseit éppen úgy, mint könnyei őszinteségét. Két jelenete. külön is emlékezetes marad. Amikor lánya elhagyja, magába roskad, s szinte éveket öregszik rövid másodpercek alatt. A másik a film végjelenete (ezt pluszként adják a dráma átdolgozói). Űj „áru” érkezett, Warrenné lerohan hozzá a lépcsőn, mert úgy véli, lánya jött vissza, egy pillanatig habozik, majd felvezeti a szerencsétlen, kiszolgáltatott új „portékát” a szobájába. O. E. Hasse gyűlöletessé tette Sir George Crofts, a gazdag barát és üzlettárs alakját, s nagyon jó alakítást nyújtott Rudolf Vogel Gardner lelkész szerepében. A Warrenné lányát, Viviet alakító Johanna Matz nem tudott megbirkózni szerepével. Dicséret illeti a szinkront is, amely stílusos volt, jól adta a párbeszédeket, különösen a Warrenné hangját közvetítő Mezei Mária és a George Crofts hangját tolmácsoló Greguss Zoltán szinkronja illeszkedett jól a film hangulatához. összegezve, a jó színészi alakítások ellenére is sokat vesztettek a filmen Bernard Shaw dialógusai, bíráló, sza- tirizáló kedve. A nagy angol író a színpadnak írt sorai, úgy látszik, csak ott adnak maradandó élményt. Márkusz László Export az űrbe Olvasom az újságban, hogy egy olasz gyümölcs- és zöldségkereskedő külügyminisztériumához fordult: engedélyezze számára — biztos, ami biztos.—, hogy a Holdon kereskedjék. Szerinte a Hold és a forgalom méreteinek tökéletesen megfelelne egy huszonöt méteres stand, ahol tököt és ribizlit, spenótot és dinnyét, valamint több, más zöldség- és gyümölcsféleséget lehetne jó áron eladni. El kell ismerni, hogy sem az ötlet, sem a bizalom a holnapot illetően, nem múzeumba való, s kétségkívül beláthatatlan fejlődést, perspektívát nyit meg az űrközi spenótexport számára. Lelki szemeimmel már látom, amint külön űrteherhajók indulnak a Holdba, vagy éppen a Ve- nusra, friss zöld- ségneműekkel, a- melyeket reggel Ohatpusztakócson szedve két hónap múlva már Venu- son főzhet meg a venusi háziasz- szony. Külön exportőrök foglalkoznak majd ezzel a rendkívül fontos gazdasági kérdéssel, hazánkban is megalakul majd a MONIM- PEX, METAL1M- PEX és a többi ímpex mellett az ŰRIMPEX, amely a kezdetben ugyan sok zűrrel, még több napidíjjal jár majd, de amely kétségkívül meghozza kozmoszhírnevét a csányi dinnyének, vagy a horti paradicsomnak. Itt feladjuk frissen, ott megérkezik, mint ürelit, helyesebben mondva, mint mirelit, s azoknak a gyermekeknek, akik a Venuson születnek — nem utolsósorban éppen a Venus jóvoltából —, alkalmuk lesz igazi, jó, finom spenótot enni, hogy nagyra nöjjenek, mint a Vosztok űrhajó. Esetleg tovább is lehetne fejleszteni ezt az űrexportot. Szállítani kellene mondjuk Almuskát és Hírőst is, hogy az egész űr hírős legyen gyümölcsnedveinktől. Lehetne küldeni utána egy kis szilvapálinkát, hogy a Hold hideg felén eredményesen vehessék fel bátor űrhajósaink a küzdelmet a dermesztő holdi éjszaka rémeivel. Aztán néhány hatos . villamost is Budapestről, meg néhány plakátot az alkohol elleni harc jegyében és ismét néhányat az óvatos és baleset- mentes közlekedésről a meteorok számára. S miután szemetet is szállítanánk a Ve- nusra, vagy a Holdra, a legteljesebb garancia lenne arra nézve, hogy bátran jelenthessük ki: az ember, különös tekintettel a magyar ember is, meghódította az űrt. De meg ám! (egri) 1961. MÁJUS 7., VASÁRNAP: GIZELLA Ma van az A NYAK NAPJA. 100 évvel ezelőtt, 1861. május 7-én született RABINDRANATH TAGORE bengáll költő, Író és íllozó- / fus, a modern Indiai Irodalom leg- " jelentősebb képviselője. Novelláiban a feudalizmus és a gyarmatosítás ellen szállt síkra. 1913-ban Nóbel-díjjal tüntették ki. Legismertebb művei magyarul Is megjelentek (Növekvő hold, Válogatott versei.) Bengáliai birtokán a népek közti barátság és a művelődés előmozdítására Pánindiai egyetemet alapított. Május 7-e a SZOVJET RADIO NAPJA, arra emlékezésül, hogy Popov 1895-ben ezen a napon mutatta be először rádióvevő készülékét a nyilvánosságnak. 20 évvel ezelőtt, 1941-ben e napon halt meg JOHN FRAZER angol etnológus, aki az őskor mágikus és vallási kultuszát kutatta. Cscifz egypeJcfe.., Csak egy percre ötlött eszembe, amit el akarok mondani, de aztán megállapodtam gondolatban mellette, s elidőztem egy darabig ott azzal, hogy érdemes néhány sornyi Írást erre is szánni. Beérkezett a reggeli vonat az állomásra. Az utasok leszálltak a szerelvényről, s ki-ki ment az útjára, dolgára. A leszálló utasok között volt egy fejkendős, falusi öregasszony is. Az állomásról begyalogolt a város központjába, s miután megtudakolta, hogy hol van a kórház, arra vette az útját. Meg is találta a nagy épülettömböt, s odaérve, körülnézett, majd nyomban leült a főbejárat lépcsőjére. Látogatóba jött. Leánya — már az is asszony — feküdt a kórházban, s most jött ő, az édesanya, hogy az operáció utón meglátogassa. Látogatásra kissé korán érkezett, hiszen csak délután 2 óra után engedi meg a kórházi rendtartás a beteglátogatást. Ez őt különösképpen nem zavarta, mert türelmesen üldögélt a lépcsőn. Közben fel-felnézett az ablakokra, hogy hátha meglátná a lányát. Az idő lassan haladt. Felhők szálltak a kéklő, tavaszi égen, gólyák köröztek a magasban. Betegeket hoztak, s vittek ki s be a kapun, orvosok, ápolók siettek dolguk után. ö csak ült ott a lépcsőn. Közben falubeli ismerősök is jártak ott, s hívták, hogy jöjjön velük, — szétnézni a városban, vásárolni, kirakatokat nézni, meg a piacra, meg ide-oda, hogy teljen az idő. De őt nem lehetett onnan elcsalni semmi áron. Várt, várakozott. Mintha félt volna, hogy elveszít egy röpke pillanatot, amikor esetleg megláthatná előbb a lányát. Nem engedte a szíve, hogy elmenjen. Az édesanyai szíve. Minden ajtónyitásra megdobbant e szív, hogy hátha ... Néha megigazította a kendőt a fején, s várt tovább. Türelmesen. Mint az édesanyák. Így telt el az idő délutánig. Akkor megnyílt az ajtó, s ő sietett fel a lépcsőkön. Az egyik kórterem nyitott ajtaján kiszól egy hang: Édesanyám! Egy pillanat után ott volt, s a betegágy fehér párnájára hullni kezdtek lassan a könnyek. Anyák napján jutott eszembe ez a különösebb eseménynélküli történet, s arra gondoltam, jó azoknak, akik a szeretet, a tisztelet, s a gyermeki megbecsülés és hála jeleként megcsókolhatják a még sima, vagy ráncosodó, vagy már öreg, ráncokkal tele kuszáit kezet, az édesanya kezét. S ha már nem tudjátok megcsókolni a kezét, tegyetek egy szál virágot arra a sírra, amelyik porladó csontját magába fogadta, mert ő ott is, a sírban is, porladva is az marad, aki volt — édesanyátok. (Csg. L.) bűnük, hogy lakásuk ablakaira fehér kendőt függesztettek ki, menekülő katonákat húzatott fel a lámpavasakra, részeg SS-katonák terrorizálták az agyongyötört lakosságot, addig az antifasiszták életüket a breslaui asszonyok és gyermekek felszabadításáért szentelték és áldozták fel. Szovjet fegyverekkel harcoltak Breslau utcáiért, házaiért, a majdeneki fekete gyilkosok bandája ellen a Szabad Németország első katonái. Ennek az első antifasiszta csoportnak a parancsnoka Horst Vieth volt, aki május 6-án halt hősi halált — két nappal a barna zsarnokság összeomlása előtt. A „Nagynémet Birodalom” 1945-ben már csak az Oderától a Rajnáig terjed, de sem az Odera keleten, sem a Rajna nyugaton nem tudta feltartóztatni a front előrenyomulását. Március 7-én reggel a re- mageni magaslatnál levő előretolt amerikai megfigyelőállásban Engelmann alezredes távcsövével a lába előtt elterülő völgyet vizsgálgatta. Híd a Rajnán Ez a Minnesota állam Redwood Falss városból szármamég nem sejtette, hogy a re- mageni hadiszerencse egyes nyugati politikusokat olyan gondolatokra sarkalta, hogy a sikert egy olyan hadi terv alapjává tegyék, amely a Hitler fölötti győzelem meghirdetett célja mellett még más politikai elgondolások kiindulópontját is biztosítsa. Churchill levele Roosevelihes Három héttel az amerikaiaknak a Rajnán való átkelése után Churchill brit miniszter- elnök így ír Roosevelt amerikai elnöknek: „Egészen nyilvánvaló, hogy a szövetséges hadseregek most északon és középen feltartóztathatatlanul, a lehető legnagyobb gyorsasággal az Elba felé nyomulnak. Véleményem szerint politikai okokból, amilyen gyorsan csak lehet, Németország keleti területei felé kell előretörnünk és Berlint feltétlenül nekünk kell elfoglalnunk .. Hogy a nyugati politikusok milyen megfontolás alapján cselekedtek, mint bizonyos uralkodó, politikai csoportok képviselői, ezt nagyon jól mutatja Churchillnek Eisenho- werhez intézett hosszabb levele. A brit miniszterelnök az amerikai főparancsnokot egy Himmlerrel való különfegy- verszünet megkötésére utasította. (Folytatjuk.) Engelmann azonnal cselekedett. Első parancs így hangzott: „Azonnal elfoglalni a várost, keresztüljutni rajta, amilyen gyorsan csak lehet és megkísérelni a híd mielőbbi elérését!” Támogatásul harcba küldte a Pershing-páncélosokat és a roham megindult. Estére már a szikratávíró sugározta az éterbe: „We have gotten a bridge!” — „Elfoglaltuk a hidat!” Eisenhower vacsoránál ül Eisenhower tábornok reimsi főhadiszállásán éppen nekiült, hogy elköltse vacsoráját, amikor jelentették neki a szenzációs eseményt. „Milyen erőink vannak kéznél? — kiáltotta a tábornok a telefonkagylóba, mintha Bradley tábornok, a vezérkari főnök a vonal másik végén süket lenne. Mit lehet átküldeni?” Eisenhower számára, akit ez a hír teljesen váratlanul ért, ez a pillanat volt egyike azoknak a háború folyamán, amikor igazán szívből örült és vidám volt. Átkelni a Rajnán a remage- ni hídon, a hitlerista front áttörését jelentette — véráldozat nélkül. Ha nem lett volna híd a folyón, nemcsak, hogy lefékezte volna az előnyomulást, de igen sok vérveszteségbe is került volna. A nácibirodalomba vezető út ím nyitva állt. Ebben az órában Eisenhower tábornok zó alezredes volt a parancsnoka a 14. amerikai páncélos zászlóaljnak. Katonáival eddig jutott el. S most itt állnak a széles folyam nyugati partjánál és nincs tovább. A széles folyó olyan akadályt képezett, amelynek leküzdése hosszas előkészületeket igényelt, az erőszakos átkelés súlyos veszteségbe került volna, mivel a Pershing-páncélosok bevetése itt is lehetetlennek látszott. Először a gyalogságnak kellett volna rohamcsónakokon átkelnie és a túloldalon hídfőket kialakítani, majd ezek védelme alatt pontonhidakat verni a nehézfegyverek és a páncélosok részére. Ez rendkívül nehéz fedatnak látszott, mert a náci csapatok elkeseredetten igyekeztek a Rajna vonalát megtartani, amelynek azt a szerepet szánták, hogy védőgátul szolgáljon a német föld határán. Az amerikai tiszt távcsövével gondosan vizsgálta a hatalmas folyó túlsó partját, követte a vonalait és — hirtelen nem hitt a szemének: távol a csillogó víztükör fölött egy ép híd ívelt át a túlsó oldalra. Egy híd! Kétségtelenül. Először még azt gondolta, káprá- zik a szeme, de nem. Valóban a távolban ott állt a térkép szerinti Ludendorff-híd. (16.) A német katonák és a tisztek nagy tömegei, akik népük jövőjéért aggódtak, biztatást kaptak a Szabad Németország Nemzeti Bizottságától, hogy saját erejükből szabaduljanak meg a fasiszta elvakítás és félrevezetés bűvköréből. Ernst Moritz Amdt mondta. „Az igazi katonai becsület és dicsőség az, amikor sem király, sem fejedelem, semmiféle erő, vagy a hatalom nem kényszerítheti a szabad embert, hogy szégyenteljeset, vagy helytelent tegyen, vagy tenni segítsen ...” Amdt fenti idézete íratlan törvény lett, amelynek hatására olyanok, mint Vinzenz Müller, dr. Otto Kortes és a Wermacht egykori vezérőrnagya, Lattmann, a Szabad Németország Nemzeti Bizottsága antifasiszta ellenállási mozgalmaiba mentek át Kémet harccsoport Breslaunál A breslaui harcokban — a várost február 16 óta körülzárták — vett részt először az SZNNB német katonáinak egy csoportja. Mialatt Hanke náci Gauleiter asszonyokat akasztatott félj akiknek see, volt a
