Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-26 / 122. szám

1961. május 26., péntek NEPOJSAO 8 Tizenöt éve leng a csapatzászló j Fontos évfordulóhoz érkezett a magyar gyermekek szeretett szervezete, az Üt térő Mozgalom. Ebben az év­ben ünnepeljük az első úttörőcsapat mega’akulásának és ezzel az úttörőmozgalom megindulásának tizenötödik év­fordulóját. Ma már a mindennapok megszokott élményei közé tartozik, ha egy piros nyakkendőé, fegyelmezett so­rokban felvonuló gyermeksereget látunk az utcán, vagy valamelyik munkahelyen. Hozzátartozik él-tünkhöz az ő komoly munkájuk, vidám szórakozásuk, élményt nyújtó foglalkozásuk — vagy a köz hasznára végzett társadalmi munkájuk. Azok a pajtások akik ezen a vasárnapon, május 28-án teszik le ünnepélyesen a fogadalmat és ezá’tal az úttörőcsapat tagjaivá válnak, még nem is éltek azokban az években, amikor megkezdődött a zászlóbontás. A m! megemlékezéseinken, valamint az általuk végzett nyom­olvasói munka adataiból élik át azokat az Izgalmas — igazi úttörömunkát jelentő — éveket, amikor annyi aka­dállyal kellett megküzdenünk, hegy létjogosultságunkat beigazoljuk. Sokat kellett küzdeni a meg nem értés, sőt az ellenséges agitáció ellen. A szülőket a legvadabb rém­hírekkel igyekeztek rábírni arra, hogy gyermekeiket ne engedjék soraink közé. Egyesek kétségbevonták a csa­patban folyó nevelőmunka hatékonyságát, s alaptalan vádakkal — a kezdeti nehézségekből eredő hibákat fel­nagyítva — Igyekeztek aláásni az egyre fejlődő mozga'om hatékonyságát. A jubileumi évben lefolyla'olt forradalmi nyomolvasás során a mai pajtások is átélhetik azokat a nehézségeket, amiket a tapasztalatlanság, a kiképzett szakemberek, felnőtt és ifjúsági vezetők hiánya jelentett. MI akkori vezetők — szinte; csak magunkra voltunk utalva, s legfeljebb egymás tapasztalatait vehettük segítsé­gül, addig. amíg hiányzott a megfelelő lehetőség a kikép­zésünkre, s főleg hiányoztak a ma már olyan bőségesen megjelenő lapok, szakmai kiadványok. A szakember mellett hiányzott a megfelelő felszere­lés is ahhoz, hogy a gyermekeket élménydús foglalkozá­sokban részesítsük. Ki mert volna akkor még nyári táborozásra gondolni? Táboroztunk mi, de lombokból összetákolt sátrainkat a fa1u határának egy megfelelj részén vertük fel, ahol vidáman eltöitöttük a hétvégéi. Sikereink — a nehézségek ellenére — olyan nagyok voltak, hogy pár év leforgása alatt az egész ország figyel­me az úttörők felé fordult. Eredményeink megsokszoro­zódtak, amikor létrejöttek az úttörőintézmónyek. A Csil­lebérci Űttörőváros mellett ma már az ország legtöbb nagy városában működik Űttörőház, ami a szakköri fog­lalkozások biztosítása mellett az egész környék úttörő­életének irányítását is végzi. A budapesti Űttörővasút mellett újabb vidéki vasutak létesültek, vagy kerültek az úttörők kezelésébe, mint pl. az eger—szarvaskői kis­vasút. Ma már elképzelhetetlen a nyár anélkül, hogy ne találkoznánk az ország legszebb nyaralóhelyein táborozó pajtásokkal, vagy országjáró úttörőkkel, akik közvetlen élmény alapján ismerik meg hazánk szorgalmas, dolgozó népének munkáját és szeretetét. A kulturális éi sport­élet jellemzésére talán elég annyit megjegyezni, hogy egyes helyeken már túlzásnak is vélik azt a sok rendez­vényt, amik pedig csupán arra szolgálnak, hogy pajtá­saink bemutathassák sokoldalú felkészültségüket. Nagy utat tett meg az úttörő-mozgalom az elmúlt másfél évtized alatt. Pedig fejlődése nem volt töretlen. Az ellenforradalom már-már létét veszélyeztette, de ak­kor maguk a pajtások voltak azok, akik szeretett csapa­tuk és csapatzászlójuk védelmére keltek. Nem engedték meggyalázni azokat a jelképeket, amelyek őket elődeink, mártírjaink áldozatos harcára emlékeztetik. Megvédtek a vörös zászlót és annak egy darabját, a nyakukban oly büszkén hordott vörös nyakkendőt, hogy tisztán adhas­sák tovább a következő nemzedéknek. És azóta is bü z- kén leng a magasban hazaszeretetünk, proletár inter­nacionalizmusunk jelképe: a csapatzászló. Ahol megjele­nik, kigyúlnak a szívek, csillognak a szemek, szép emlé­kek ébrednek, és erős elhatározások születnek. Szép, har­cos múlt jelképe, biztató jövő záloga ez a jelkép, amire büszkén tekint fel idős és fiatal. Lobogj még hosszú év­tizedeken át lángoló vörös zászló, úttörők lobogója, ve­zess bennünket a biztató, szép jövő felé. Lángbetűkke' vésd mindenki szivébe jelszavunkat: „A dolgozó népért — a hazáért — ELŐ RE! — Rendületlenül!” Köszönteik az avatószSlőket \ jubileumi évben új ^ színnel, gazdagabb tar­talommal bővül az úttörő- és kisdobosavatás ünnepélyes ak­tusa. Ez évben először kerül sor arra, hogy a gyermekek — életüknek e szép és felemelő mozzanatához érve — a foga­dalmat, illetve ígéretet nem csupán szüleik, nevelőik je­lenlétében teszik le, hanem a fejlődésük segítését hivatott lom, tehát az ő kötelességük is lesz a jövőben ellenőrizni, eleget tesznek-e ennek a paj­tások. De éppen ebben rejlik ennek az új vonásnak a nagy- szerűsége. Hiszen ahhoz, hogy ellenőrizni tudja a gondnok­ságába vett gyermeket, köze­lebb kell hozzá és egész kör­nyezetéhez kerülni. így a ne­velés ügye új aktívák hatal­mas — és hisszük: lelkes — Csillogó szem, piros arc, kék nyakkendő. Ezek a kisdobosok, vidám, tettrekész gyermekek. ban megismerkedni életünk­kel, gondjainkkal és öröme­inkkel, s meglátják, ezzel éle­tük is színesebbé, tartalma­sabbá. örömtelibbé ''élik. A drága május j eljött... HEINRICH HEINE verse A drága május eljött, Már kiviruit fa, virág, És rózsaszínű felhők A mennybolton húznak át. Fülemülék dalolnak Dúslombú ág hegyén, Fehér bari!; ugrálnak A lágy-zöld lóherén. Fordította: Gömöri Mária V. o. Nincs szebb látvány, mint a vörös zászlók erdejével fel­vonuló úttörő pajtások. HisdohoHoU élete Avatásra készülünk Nagy-nagy esemény követ­kezik be a kisdobosok élete­ben is. Vasárnap, május 28-án ün­nepélyes ígéretet tesznek szü­leik, vezetőik előtt, s kérik a felavatásukat. Izgatottan készülődnek erre a szép napra a kispajtá­sok. Egész. évben szorgosan ta­nultak, dolgoztak, hogy eleget tegyenek a követelményeknek. Mert nem adják ám olyan könnyen azt a boldogító kék nyakkendőt! Egy egész évi ke­mény munka, megfeszített akarat — na és természetesen sok-sók Vidárp óra — árán megy akkor, ha tudjuk, meny­nyi haszna származik ebből hazánknak és önmagunknak. Az igazmondás, a tisztaság, rendesség, pontosság mind Olyan követelmények, amelye­ket naponta nagy önfegyelme­zéssel meg kell valósítani. Es mindemellett nem elég, hogy csak magával törődjék az, aki magát igazi kisdobosnak vall­ja. „A kisdobos, ahol tud, se­gít” — mondja a hatodik pont. Hány és hány kedves, megha­tó példát tudnánk elmesélni ennek bemutatására. Sokszor hallottunk kispajtásokról, akik átsegítik az úttesten az idős néniket, bácsikat, vagy akik A gépek titkaival ismerkednek meg a jövő technikusai, mér­nökei — az úttörők. jutnak el idáig a kispajtások. Ha csupán a hat pontot — a kisdobosok életének alaptör­vényét nézzük — láthatjuk, mennyi mindenre kell ügyel­nie annak, aki komolyan kis­dobos akar lenni. A hazasze­retet, a szülők, felnőttek iránti tisztelet olyan fogalmak, ame­lyeket nem megtanulni, ha­nem gyakorolni kell. A fel­adatok elvégzése is jobban kiveszik a terhet a piacról ha­zasiető anyukák kezéből, és hazasegítik. Pár nap múlva újabb tagokkal nő a kisdobo­sok tábora. Szívünk meleg sze- retetével köszöntjük őket és azt kívánjuk, hogy sok-sok örömük legyen ebben a csa­ládban, és még több örömet szerezzenek a felnőtFeknek: szüleiknek, nevelőiknek, vala­mennyi ismerősüknek. KISDOBOS Régen harci riadót vert a nagy dobon, utána ment a sereg gyalog és lovon. Ma már nem kell puska, kard, gyilkos fegyverek, a kisdobos reggel az iskolába megy. Pontossággal elöl jár, mindig szót fogad, ha kész van a feladat, segít másokat. A kisdobos tudja azt, hogy mi a Haza, tiszta, rendes, hűséges, nincs hazug szava. Ép testben, ép lélek — tudják ezt az úttörők is. A sport minden területén ott találjuk őket. Példát mutat, jól tanul, és mindig vidám, lobogó kék nyakkendőt visel a nyakán. Donászy Magda avatószülők is tanúi lesznek ünnepélyüknek. A csapatok már összehívták azokat a felnőtteket, akik át- érezték és megértették ennek j az új lépésnek nagyszerűségét > és komolyságát. Ismertették I előttük az úttörőélet néhány | mozzanatát: a csapat szerve- I zeti életét, nevelési célkitűzé- I seit, a próbarendszer és a fog- ; lalkozások jellemformáló ha- I tását, és mindenekelőtt az ! avatószülők tudnivalóit. Már I ebből is láthatták, mennyire ! felelősségteljes feladatot vál- ' laltak magukra, amikor eleget I tettek a pajtások kérésének. ; Felelősségteljes feladat avató- I szülőnek lenni, hiszen ez azt I jelenti, hogy* a gyermek, akit : eddig legfeljebb mint rokon I vagy ismerős figyelt, most már j az ő gondoskodása mellett fog I tovább fejlődni. A mikor az avatás alkal- ** mával fogadalmat tesz- ! nek a pajtások, az avatószülők ■ felé is elhangzik a fogada­táborával gazdagodik. Azok, akik ezen az úton bekapcso­lódnak a jövő formálásába, munkatársai lesznek a neve­lőknek, az úttörővezetőknek. Az eddigi jelek azt mutat­ják, társadalmunk tagjai meg­értették az avatószülő-moz­galom jelentőségét. Az a — nem egyszer megható — lel­kesedés, amellyel a felkért felnőttek eleget tettek a hoz­zájuk forduló pajtás kérésé­nek, biztosítéka annak, hogy a nevelés kérdése, a 'övő for­málásának, a szocialista em­bertípus kialakításának ügye ezzel a lépéssel új, jelentős erőforráshoz jutott. Most, amikor sor kerül arra, hogy az avatószülők népes tábora formailag is bekapcso­lódik a nevelés fontos mun­kájába, fogadják úttörőszí­vünkből eredő köszönetünket. Kívánjuk, hogy nagyon sok örömet találjanak ama felada­tok elvégzésében, amik rájuk várnak, és egyben ígérjük már most is, hogy úgy igyekszünk élni, ahogy azt fogadalmunk, úttörőéletünk törvénye előírja, vagyis úgy, hogy minél több örömet szerezzünk szüléink­nek, nevelőink mellett avató- szüleinknek is. «/ érjük, minél gyakrab- ban keressenek fel ben­nünket, csapatunkat, iskolán­kat, igyekezzenek minél job­még tulajdonképpen meg sem indult a forgalom? Mihelyt a MÁV Miskolci Igazgatóságának engedélye eh­hez megérkezik, ez is megin­dul. De akkorra már teljesen tisztában kell lennünk a vasutasélet minden vonatkozá­sával. Emellett ott vannak a részpróbák. Ezekből egyet a városban, hármat pedig a sza­badban tettünk le. Az Úttörők Szövetsége által kiírt követel­ményeken kívül olyan ismere­teket is el kell sajátítani, amik az úttörővasutasnak szüksége­sek. Vasárnap kapja meg csapa­tunk a csapatzászlót a jubi­leumi ünnepségek során. Ez­után ünnepélyes tábortüzet tartunk az Almár-völgyben. amelyre ezúton is szeretettel meghívjuk városunk lakossá­gát. A műsort a pajtások ad­ják, és ők fognak szolgálatot teljesíteni azon a szerelvényen amelyik az érdeklődőket Al- márba szállítja. Az ünnepség pontosan 3 órakor kezdődik he ELŐRE állomáson (a TÜZÉP- telep mellett). Jöjjenek ki mi­nél többen, hogy ezzel is era­Lassan egy éve lesz már, hogy városunkban megalakult az 5286. sáárnú Landler Jenő úttörővasutas szakcsapat. Eger lakói mégis olyan keveset tud­nak róla. Nemegyszer tőlem is megkérdik: Hol is van az az Ü t- törővasút? ők még sohasem hallottak róla. Sokan még a létezésében is kételkednek. Pedig létezik, és, létezik a vasutas-szakcsapat is. Bár a legfiatalabbak közé tarto­zik, máris szép eredményekkel dicsekedhet el ez a csapat. A tagjai büszkék arra, hogy ép­pen ennek a csapatnak lehet­nek a tagjai. Természetesen, ők sokkal komolyabb felada­tokkal birkóznak meg, mint a többi csapatok tagjai. Saját szabad idejükből áldoznak ar­ra, hogy a vasutas tudnivaló­kat elsajátítsák. Ismerik a „Forgalmi Szabályzatot”, a morse-jeleket, s emellett a ta­nulmányi eredményen is igye­keznek javítani, mert akinek ekörül hiba van. nem lehet a tagja. Mi szépség lehet egy olyan csapat életében, ahol lékezetesebbé tegyük pajtá­sainknak ezt a szép ünnepét. Lazur György csap. titkár A Landler Jenő vasutas-sxakcsapat

Next

/
Oldalképek
Tartalom