Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-01 / 78. szám
1961, április 1., szombat S6PÜJ8ÄG 8 „Hogy akkor már holhap intézed is, Berci?" — Halló, halló, figyelem! Felhívom a község lakóinak figyelmét, hogy Hegyi János járási tanácstag, a járási tanács elnöke, délután kettő órától fogadónapot tart a községi tanácsházán. Akinek bárminemű panasza, vagy kérése, közérdekű bejelentése van, jöjjön el!... A bekölcei tanácsháza hangosbemondójának hangja néhányszor _ megismétli a felhívást. aztán csend lesz, csak a böjti szél zúgása hangoskodik, mint öklét rázó, távozó szörnyeteg. Bent az elnöki szobában kevés ideje marad Hegyi Jánosnak a csendes beszélgetésre, mert Dorkó p. Imre, az idős nyugdíjas már jó előre felkészült arra, mit is mondjon, mivel is kezdje panaszát. Nem nagy dolog, de neki — az. Nyugdíjas gyári munkás, de nem szereti a tétlenséget, a tsz-be ment dolgozni. Sérelmesnek érzi, hogy nem kapta meg, ami — szerinte — jogos lett volna. A beszélgetésből hamar kiderül, hogy nincs igaza Imre bácsinak, mert ha azt kapta volna, amit követel, akkor meg a nyugdíját nem folyósíthatták volna. A tanácstag — Hegyi János — ismeri itt az embereket, ők is ismerik. Az idős bácsi figyelmesen hallgatja az egyszerű, de valóságban sokat jelentő felvilágosítást, s mikor meggyőződött róla, hogy úgy helyes, ahogyan neki most elmagyarázták, akkor eláll a követeléstől, és előhozakodik a másik kéréssel. — Idős vagyok már, kaszálni, kapálni nemigen tudok. De a marhával! Haj, azzal nagyon ellennék én! Mert az én kezem alatt biztos jó dolga lenne az állatnak! Hegyi János füzetébe bejegyzés kerül, de nem marad a dolog „írott malaszt”, mert nyomban odafordul a községi tanács elnökéhez: — Zsólyom elvtárs! Az Imre bácsi ügyét el kell itt helyben intézni! Keressék fel együtt a tsz-elnököt, beszéljék meg, hogy Imre bácsi alkalmas erre a munkára, aztán hadd dolgozzék kedve szerint a jószág mellett! Dorkó p. Imre megelégedett mosollyal ballag hazafelé, mert közben azt is megtárgyalta a tanácstaggal, hogy az asz- szony már elmúlt hatvan esztendős, jó lenne az a 100 forintos nyugdíjféle! Mivel efe- íől is történt intézkedés, a kistermetű ember cseppet sem sietős léptekkel, a meghallga- tottak csendes büszkeségével köszönget vissza az őt üdvözlőknek. Bozó Istvánnak építkezési probléma megoldásában segít a tanácstag. — Szombat reggel bejön hozzám az elvtárs a papírokkal és együtt lemegyünk a műszaki csoporthoz, s ott szakemberekkel megbeszéljük, mi a teendő. Helyes? — Nagyon köszönöm, Hegyi elvtárs! Ott leszek! — búcsúzik máris Bozó István. Pergő nyelvű fiatalasszony óvakodik be. Hirtelen mozdulattal leül a felkínált székre, aztán gyors szóval elmondja, hogy mi is a sérelme: — Nekünk semmiféle adóz- nivalónk nincs, mégis lefogtak a férjemtől 450 forintot a munkahelyén. Félreértésen alapuló ügy ez, mert a házra kivetett adó helytelen, hiszen állami kölcsönnel épült, adómentes háza van a fiatal házaspárnak. Űjabb bejegyzés a jegyzetfüzetbe, s az asszonykán látszik, hogy úgy érzi, jó helyen járt az ügyével. Nem panaszosként, hanem egy közügyet tisztázni eljöttek a pedagógusok is. Már régen rebesgetik a községben, hogy a felső tagozatos gyerekek a szomszédos bányatelepi iskolába járnak át a következő tanévtől kezdve. Most illetékes helyről szeretnék tudni, hogy mi az igazság. — így igaz, elvtársak! — mondja Hegyi János. — És nagyon örülünk, hogy így lesz, mert ezek a gyerekek is jobban felkészülve folytathatják majd tanulásukat a középiskolákban, vagy akár üzemben, egyebütt! De erről majd még úgy is sok szó esik hivatalosan, addig is beszélgessenek a szülőkkel erről! Lajos bácsi — mert vezetékneve elő se került, hiszen régen ismeri a tanácstag — a háztáji miatt panaszkodik. Alig intéződik el az ügy, máris újabb háztáji panasz, de ezúttal érdekesebb. — Hát, azért már nem éppen éngem rakjanak az erdőközibe, ahol tavaly 54 kivé búzát raktam magam, oszt eg^'szer se sütött meg a nap! Jó főd, nem mondom, de egy kis kolompárnak csak naposabbat szeretnék! Megdolgozok én becsülettel! Hetven esztendőt tőtöm, mégis megvót a múlt évben is a 170 munkaegységem. — Ejha! Ez igen! — néz nagyot Hegyi János, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy magam is! — Hiszen ez nagyon szép dolog, de Mari nénin meg se látszik, hogy ennyi idős! — hunyorít kedvesen a tanácstag, és ez az a bók, aminek minden nő megörül még akkor is, ha éppen a századik születésnapján mondják neki. Mari néni arca is felderül, különösen akkor, amikor Hegyi János és Zsólyom elnök ki is fundálják, melyik föld lesz a legjobb ennek a dolgos asz- szonynak. — Akkor, elnök elvtárs, holnap elmennek a tsz-irodára, és kiméretik a háztáji felét úgy, ahogy megegyeztünk! — Hogy akkor már holnap intézzük is, Berci? — fordul örömjnel az elnökhöz Csuhaj b. Józsefné. — Hát nem mondom, hogy ennyire sürgős lenne, de azt meg nem hittem, hogy ilyen gyorsan elintézi! — mondja most már Hegyi Jánosnak, aztán kezet fog mindenkivel és fiatalos, de kemény léptekkel siet haza a hírrel: lesz a „kolompárnak” jó helye, nem az árnyékosban! A tanácsháza előtt ott áll az autó, amelyiken Hegyi János kijött. Már egyszer elindult, hogy dolga végeztével visszatérjen Egerbe, de nem egészen úgy megy az! 1958 óta tanácstag már errefelé, ismerik az emberek, s amúgy nem hivatalosan is szívesen kikérik egyben-másban a tanácsát. Most is így esett. Néhányan még útközben állították meg, s amikor végre rákanyarodott az autó az egri útra, megelégedetten állapíthatta meg a szemlélő — nem csupán egy hatalmas gépezet csavarjai a tanácstagok, hanem elsősorban komoly felelősségtudatú emberek, akik érzik és tudják, hogy mit várnak tőlük azok, akik megtisztelték őket bizalmukkal. Cs. Adám Éva Harmadszor nyerte el az élüzem címet a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt gépüzeme Ezen a napon új szint öl töttek a járda melletti betonoszlopok díszei, piros és nemzeti színű zászlókat lobogtatott a szél és frissen ropogott a munkások lába alatt az udvar vörös salakja. Ünnepelnek a gépüzem dolgozói. Harmadszor nyerte el az élüzem címet a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt gépüzeme. Es így joggal elmondhatjuk, hogy nem véletlenül tüntette ki a Bányaipari Dől gozók Szakszervezete és a Nehézipari Minisztérium az idén is ezt az üzemet. Ez az ünnep az üzem kollektívájának dicséretét jelenti. Nemcsak egy félév kiugró eredményeinek, hanem huzamosabb tervszerű, öntudatos munka eredménye. A dolgozók fokozták műszaki-gazdasági tudásukat, bátran alkalmazták az új, korszerű technikát, újításokkal és lendületes munkaversennyel vitték előre a munkát. A második félévben kiváló eredményeket ért el az üzem. Az ipari szolgáltatásokat 133.9 százalékra, az építőipari szolgáltatások termelési értékét 128,6, az egy főre eső termelési értéket 133 százalékra teljesítették, az önköltséget pedig 96,4 százalékra csökkentették. A beruházási és felújítási munkát 100 százalékra elvégezték és ezen belül 2,2 millió forint értékű páncélpajzsot gyártottak exportra, amelyet az üzem dolgozói szereltek fel és helyeztek üzembe a Román Népköztársaságban. Az. üzem kollektívájának eredményes, jó munkáját hirdeti többek között a lakótelep megjavult ivóvízellátása, az új transzformátorállomás, a IX-es légaknánál épített 2000 köbméteres ventillátor, a VI-os légaknánál az „A” szalag generálj avításának befejezése, és menet közben biztosították valamennyi termelő üzem karbantartási és felújítási munkáinak lehetőségeit. A vezetők biztosították a termelés előfeltételeit. Példa- mutatásukkal, a dolgozókról való gondoskodásukkal jó munkaviszonyt alakítottak ki, a munkások betartották az üzemvezetőség rendelkezéseit. A párt, a szakszervezet és a KISZ gondoskodott a politikai öntudat élesztőséről, a szocialista munkaverseny fokozásáról. Mindig időben és a legfontosabb kérdésekre irányították a figyelmet. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt pártbizottságának, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének területi bizottsága, a tröszt egész vezetősége nevében Ursitz József főmérnök mondott köszönetét az üzem minden munkásának, valamennyi dolgozójának. A sok jó dolgozó közül is kiemelkedő teljestíményt nyújtott és nagyban hozzájárult a kiváló eredmények eléréséhez Győri Sándor üzemvezető, Gömöri István üzemvezető-helyettes, Gaál Béla gépészmérnök és Tóth József. De dicséret és elismerés illeti a gépészeti csoportot, az adminisztratív dolgozókat, a pajzs-csoportot, a szivattyúsokat, a kaparós csoportot, a szalagos műhelyt, Hatvani Ferenc, Burián János, Egyed József lakatosokat, Rédel István villanyszerelőt, Takács József hegesztőt és Pintér István osztályozó! felvigyázót. Továbbra is meg akarják tartani az élüzem címet a Parádi Üveggyár dolgozói Kétszeres élüzem a Parádi Uyeasvá A Parádi Üveggyár dolgozói március huszonötödikén tartották élüzemavató ünnepségüket. Az üzem 108,9 százalékra teljesítette múlt évi tervét, sikerrel harcolt a selejt ellen s jelentékeny önköltség- csökkentést ért el. A szombati élüzemavató kettős örömet szerzett az üveggyái'iaknak, mert 1960. évi munkájukkal már másodszor érdemelték ki ezt az elismerést, ugyanis a vállalat már a múlt félévben is élüzem volt. Az avatóünnepségen 34 dolgozót jutalmaztak meg. Jó munkát végeztek az elmúlt év folyamán a Parádi Üveggyár dolgozói; 108,9 százalékra teljesítették évi tervüket, 5,3 százalékkal csökkentették a selejtet. El is nyerték mindkét félévben az élüzem címet. De az üveggyáriak nyugtalan emberek. Nem elégednek meg az eddigi babérokkal, újakat akarnak szerezni. Továbbra is tartani akarják a termelés élüzemi szintjét. És ez a célkitűzésük — munkával, tényekkel, intézkedésekkel alátámasztott törekvés. Nem olyan elhatározás, mely unalomba fúlt . értekezleteken született, hanem 270 ember szilárd akaratát tükrözi. Ök tudják, hogy a célt, a tervet csak maguk válthatják valóra, minden rajtuk múlik. A tavalyi sikerek is az ő munkájukat dicsérik. A múlt évi eredmények versenyben, munkaversenyben születtek. A verseny biztosította az akadályt legyőző lendületet. A verseny hevében hajtották végre a szükséges átszervezéseket, a verseny sikere érdekében vezették be az újításokat. ,Mi, a Parádi Üveggyár dolgozói... megállapítottuk, hogy a munkaverseny nagyon fontos eszköze annak, hogy üzemünk jó eredményeket érjen el. Ezért elhatároztuk, hogy ebben az évben is folytatjuk Muiiiiiiiiiiiiaiiaiiaii>iii!iiiiiiiaiiiiiiiiiniiir<»iiiiiiiiiiiiiiii>«iiaiiiM*iiaiiiiiaiiaMBiiiii«iiaiiiiiiii(iiiiiiiiaiiaiiairaiiauaiiiuiiiaiiiiiaiiiiiiitaiiiiiiiiauiiii aii>i>i<iaiiaiiaii>niiiaiia'iaiiaiiaiiaiiaiiaiiai:>iiaiii.iiu — A levest!... — Hozom... — mondta ugyanilyen tömören az asszony, s már terített is. Ismerte emberét, aki az elmúlt húsz esztendő alatt sok tekintetben mit sem változott. Reggel felkelés után hozzászólni — ugyan! — szentségtörés lett volna. Míg jól nem lakott, értelmes szót váltani vele, teljesen lehetetlenség. Morog, veszekszik, olyan sötéten néz maga elé, mintha kegyetlen gyilkosságra készülne, amelytől senki és semmi vissza nem tarthatja. Csörren a kanál, a leves krumpli-jéghegyei között, mint apró bálnák úszkálnak a kolbászdarabok. Egy kanál. Kettő. Öt... — Jó ez a leves... Hű de éhes voltam — enyhül meg Kollát Bálint arcvonása, s hatalmas markában olyan óvatosan tartja a kanalat, mintha törékeny virág volna. — Holnapra tudod mit főzök? ... Derelyét... Túrós de- relyét. Pista is szereti — örvendezik az asszony, hogy ízlik a föztje. — Pista hol van? — Már vacsorázott, kilógott valahová ... Mindig csavarog ez a gyerek — ingatta a fejét Kollátné, s odahuppant az asztal másik végére, a hokedlira. — Nem ülhet mindig a szoknyádon ... Elég nagy már ahhoz ... nyeldeste a ktílbászda- rabokat, mind lassúbb ütemben Kollát és aztán nekidőlt a falnak, cigarettát vett elő. Rágyújtott, s megelégedetten fújta körül a füstöt, mintha valami szertartást végezne. — Jóllaktam ... Kutyául jóllaktam — tette hozzá megelégedetten. — Drága a tojás ... Vajat meg alig lehet kapni — panaszolta az asszony. GYURKÓ GÉZA: Tű a temessen — Ott állt a hátam mögött, a nyavalyás ... — ingatta a fejét Kollát, mintha nem is hallotta volna, mit mbndott a felesége. — Kicsoda? — Az a bice Szabó... Ott állt félóráig, kezében az óra és stoppolta az időt... Mikor észrevettem, majd megütött a guta... Mint valami tolvaj, vagy mit tudom én micsoda, odasettenkedik az ember háta mögé és lesi az időt... Ostoba fajankó ... Utóvégre, senki sem Örül, hogy leveszik a normát, van, aki megérti, van aki nem ...De ily orvvadász módon ... — háborgott Kollát. — Hát miért nem szóltál neki? — Legyél megnyugodva, elküldtem oda, ahová való ... Akkor meg rohant a művezetőhöz, hogy a Kollát így, meg úgy ... Köpök a fejére. Rám nem mondhatnak semmit, tudom mi a dolgom, megértem ezt a normarendezést is, de nekem ne leskelődjenek a hátam mögött... — Kezicsókolom, apa. — Pista lépett be, alig alacsonyabb, mint az apja, s egy mozdulattal széket dobott maga alá és máris ráhuppant. — Vigyázz, te... Egyszer még összetöröd a széket, ezzel a tarzanos mozdulattal — aggódott a szék sorsa iránt Kollátné ... — Anyu, magának minden tarzanos... Klassz filmek lehettek azok, ha ennyire emlékszik rá — tette hozzá elgondolkodva Pista. — Apa, egy bagót adhatnál! — Mi a fenének az a cigaretta? Kár volt rászoknod ... — Apa is dohányzik ... Emlékszik, mikor megkérdeztem, hogy mi jó van a bagóban, azt mondta, hogy nem tudja, majd megtudom én is ... — Na és most már tudod? — mosolyodon el Kollát. — Tudja a fene, de jó... Megszokja az ember — nyúlt a cigarettáért Pista és néhány pillanat múlva már pöfékelt, az apjával együtt. Csend telepedett a konyhára, csak az óra zakatolt a szekrény tetején, mint valami bolond kohold. Pista törte meg a csendet: — Apa ... szeretnék mondani valamit — és körülnézett, hogy befejezte-e apja* a vacsorát. A kiürült tányér, anyja pihenő keze, a füstölgő cigaretta apja szájában, megnyugtatta... — Bökd ki, csak ne keríts nagy feneket a dolognak... Nem tudom, te anya, honnan szedte azt a sok dumát, de sohase tud ez a gyerek valamit egyszerűen elmondani — legyintett lekicsinylőén a felesleges beszéd felett Kollát. — Azért ember az ember, apa, hogy szabatosan tudja magát kifejezni... — Mi az, erre is tanítanak a tanonciskolában?... — Mondtam már, hogy nem tanonc-, hanem iparitanulóintézet. Különben, nem is ez a lényeg... — Hallod, anyu ... Nem is ez a lényeg ... Csuda választékos vagy, fiam ... Adorján úr, a mérnök volt ilyen... Emlékszel, anyu, az, aki rendkívül finoman és választékosán rúgta ki az embert a gyárból — ingatta fejét Kollát.' — Na, mondd, mi a lényeg ,.. — Na, szóval a lényeg, hogy szeretném, ha lehetővé tennéd, hogy egy nadrágot csináltassak ... Modern nadrágot, apa... — Hallottam már fekete, meg zöld, még piros nadrágról is, de mi az, hogy modern? Nektek már minden modern... meg legmodernebb... Különben is, nemrég kaptál egy ruhát. Igaz? — Készen — biggyesztett a szájával a fiú. — Nem, majd főúri szabóval szabatok rád, a világ legdrágább szövetéből... — Hisz alig volt még rajtad, kisfiam — bizonygatta Kollátné is, s felállt, hogy leszedje az asztalt. — De ez valóban modern nadrág lenne ... Fekete, kicsit, de csak egy egész kicsit szűk alul, van egy klassz ingem is hozzá ... A srácoknak mindnek van — lelkesedett fel egészen Pista. — Mondj le róla — válaszolt tömören Kollát. — De apa ... — Mondtam ... Most kaptál ruhát és kész ... Annak idején én örültem volna, ha ... — ... egy rendes ruhám lett volna, de bezzeg az én időmben — gajdölta, mint valami ismert lemezt Pista. Kollát felkapta a fejét. — ... Mit szólsz hozzá, igenis, az én időmben... Nekem egyetlen jó ruhám volt, amiben megesküdtem, anyáddal... Semmi több... S évekig nem jutott ruhára, még ennivalóra se mindig... Neked meg modern nadrág kell és a készruha már nem is jó... Majd ha keresel magadnak, fiam, akkor csináltass magadnak modern pávatollat, azt se bánom... — Ne legyél követelődző, kisfiam ... Mindened megvan, ami kell, ne légy követelődző — mondta Kollátné és valami nemlétező piszkot törülgetett le a szekrény üvegéről. — Ugyan, anya, miért vagyok én követelődző ... Egy nadrág? S nekem egy nadrágért, itt szemináriumot kell hallgani... Hagyjatok már azzal a múlttal... Az akkor volt, most meg most van... Ma a munkásosztály van a hatalmon ... — ... de nem te — mordult rá Kollát, Pistára. — .... kiröhögik az embert a haverok, mert egy vacak nadrágot nem kaphat meg a szüleitől ... Szép kis világ ez, nem mondom — dunnyogta Pista mérgesen. — Fogd be a szád... Hogy milyen ez a világ, azt te nem tudod, csak én ... — förmedt rá Kollát a fiára. Pista jobbnak látta abbahagyni a dolgot, mert apja keze fészkelődni kezdett az ölében. Nagyot sóhajtott és beódalgott a szobába. — Hülye vagyok — mormogta magában. Anyával kellett volna előbb beszélni... Anya úgyis ráveszi... Bezzeg, az én időmben ... Olyan régi lemez, hogy a tű akadozik rajta — morfondírozott Pista és dúdolni kezdett valami divatos slágert. Egészen megnyugodott... a nemes versengést" — írják levelükben. így kezdik az új negyedévet, s az élüzemavató ünnepség öröme és lelkesedése után ismét belecsöppennek a mindennapi munkába. Ha egyáltalán helyes ez a jelző a munkával kapcsolatban. hogy „mindennapi”. Valóban olyan „mindenna- pi”-e az, hogy a dolgozók két és fél százalékkal túl akarják teljesíteni a tervet — külön létszámemelés nélkül? Hogy exporttervüket öt százalékkal akarják felülmúlni, hogy megígérik a selejt egy százalékos csökkentését, hogy az év folyamán 12 új gyártmánnyal szélesítik az üzem készítményeinek választékát? Kis számok ezek, de milliókat jelentenek. Papíron csak tervszámok. Teljesítésük esetleg megköveteli az üzem részleges átszervezését, a fokozottabb minőségellenőrzést, az újítások tömegét és azt. hogy a gyár vezetői továbbra is biztosítsák a dolgozók jelenlegi lelkesedését, ügyszeretetét. Mert minden rajtuk múlik. A versenyvállalást is ők tették, ök, s az ő nevükben írták alá tizenegyen az üzem és a dolgozók vezetői közül — az igazgató a párttitkár, a szakszervezeti titkár, a nőtanács elnöke, a KISZ-titkár. a művezető, és négy bizalmi. Az ő aláírásuk és a dolgozók elszánt akarata biztosíték arra. hogy a vállalást teljesíteni is fogják, —krajczár— Ma délután: Élüzemavató ünnepséget rendeznek a hevesi és a füzesabonyi állami gazdaságok dolgozói Ma délután megyénk két állami gazdaságában is élüzemavató ünnepséget rendeznek, mégpedig: a hevesi és a Füzesabonyi Állami Gazdaság dolgozói. Füzesabonyban délután fél hat órai kezdettel kerül sor a járási kultúrház helyiségében az élüzemavató ünnepségre, míg Hevesen, a gazdaság kul-' túrtermében már délután 3 órakor kezdetét veszi az ünnepség. A Hevesi Állami Gazdaság dolgozóinak ünnepségén megnyitó beszédet mond. Gombos Antal párttitkár, amit ünnepi beszéd, kitüntetések és jutalmazások követnek. Az élüzem színt elérése alkalmából közös vacsorán és táncmulatságon is részt vesznek a hevesi gazdaság dolgozói. Színes szén Az angol szénkereskedők szövetsége javasolta, hogy hozzanak forgalomba színes háztartási szenet. A háziasszony, aszerint, hogy milyen minőséget óhajt, vásárolhasson rózsaszínű, ’ kék, vagy vörös brikettet. Ezzel azt akarják elérni, hogy a szénkereskedők az elsőrendű szén árában ne adhassanak el silányabb minőséget.
