Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-01 / 78. szám
4 NÉPÉJSAG 1961. április 1„ szombat A TISZTA EGERÉRT 1961. ÁPRILIS 1., SZOMBAT: HUGO 95 évvel ezelőtt, 1866. április 1-én született FERRUCCIO BUSONI olasz zeneszerző, Bach és Mozart követője, aki a romantikus stílus- . ról a modern zenére, az impresz- szionizmushoz vezető áttérést készítette elő. Két híres operája a Turandot és a befejezetlenül maradt Doktor Faust. 530 évvel ezelőtt, 1431-ben e napon született FRANCOIS VILLON, a középkor legkiválóbb francia lírikusa, akinek műveit a legtöbb nyelvre lefordították. Költészete rapszódikus: a szerelem, az alvilág valószerű rajza, a haláltól való rettegés, az élet durva örömeinek leírása egyaránt helyett kapnak műveiben. Meglepő képeit és fordulatait talán zaklatott élete ma- gyaráza: életéről csak annyit tudunk, hogy csavargás, züllés, bűntettek sorozata volt. Műveit a Kis testamentum (1456) és a Nagy testamentum (1461) cím alatt foglalta össze. Magyarra Szabó Lőrinc és Vas István fordította műveit, Faludy György pedig modern stílusban átköltötte verseit. KM »4M S FERRUCCIO BUSONI Semmiből valamit A nyúl és a húsvéti ünnepek Kevesen tudják, hogy a nyuszi komát — mint ajándékozó húsvéti állatot — sem az ókori, sem a középkori népek nem ismerték, ökel- me csupán egy diáktrükknek, vagy csínynek köszönheti eme fontos megbízatását. Tudniilik Németországban, a Habsburgok idején régi szokás szerint húsúéikor császármadárral és annak tojásaival ajándékozták meg egymást az emberek. A császármadár német neve: Haselhuhn. A kint tanuló magyar diákok, amikor hazajöttek, sok helyen elmesélték ezt a különös német szokást. Csakhogy a Haselhuhnt egyszerűen Hase-nek mondták, a Hase magában véve pedig nyulat jelent. S mivel nem néztek utána nagy majmolásukban a német szokásokat utánozó föurak a diákok meséjének, húsvét napján nagyfülű nyuszival kedveskedtek egymásnak. így vált hát nyuszi kománk a diákok nagy örömére a magyar uralkodó osztály butaságának egyik fokmérőjévé. Amikor rájöttek a turpisságra, már nem akarták, hogy németek verjék a mellüket: még ezt is tőlünk tanultátok, - minden maradt a régiben, — mert hát butaságukat titkolni szokták az emberek ... Szerkesztőségi közlemény Közöljük Olvasóinkkal, hogy lapunk holnapi — ünnepi — száma tizenhat oldalon jelenik meg, példányszámonként egy forintos árban. A Népújság legközelebb április 6-án, csütörtökön jelenik meg rendes oldalterjedelemben. — AZ ÄTÄNYI Dózsa Termelőszövetkezet tegnap esti jelentés szerint befejezte a kora tavasziak vetését. Ezek szerint 200 hold árpát, 40 hold tavaszi búzát, 35 hold borsót és 20 hold lencsét juttattak a földbe. — NYOLC KÖZSÉGBEN vendégszerepeit az egri szak- szervezeti kultúrotthon színjátszó csoportja. Legutóbb Kompolton, Sírokon és Hevesen mutatták be a Rettenetes nyeremény, Randevú kis hibával és az Évforduló című egyfelvonásos vígjátékokat. — „PIROSTOJÄS - BÁLT” rendeznek április. 2-án a pa- rádfürdői kórház nagytermében. A bált a Parádfürdői Állami Gyógyintézet nőtanácsa rendezi. — TÁNCPARKETTET építenek a tiszanánai fiatalok klubhelyiségük udvarán. — ÉLÜZEM LETT az egri 1. számú (megyei) postahivatal. A hivatal dolgozói és vezetői úgy határoztak, hogy ma tartják meg élüzemavató ünnepségüket, a Széchenyi út 22. szám alatt. — MEGALAKULT a Hazafias Népfront egri városi bizottsága mellett működő bé- keagitációs operatív bizottság, amelynek célja a Moszkvai Nyilatkozat szellemében a bé- keagitációs munka koordinálása és szervezése. A bizottság elnökéül Novák Emilt, a HN városi bizottságának elnökségi tagját választották meg. — AZ EGRI vasutas szak- szervezet is megszervezi dolgozói számára a munkásakadémiát. Az akadémia foglalkozásait áprilisban kezdik és záróvizsgával fejezik be. A jól vizsgázó hallgatókat pénzjutalomban részesítik. — Több MINT 200-an vizsgáznak a napokban a hevesi járás dolgozók iskolái hetedik-nyolcadik osztálya tananyagából. Ez a létszám több, mint háromszorosa a dolgozók iskolája múlt évi hallgatóinak. EGRI VÖRÖS CSILLAG Házasodni akarunk EGRI BRODY Hamupipőke GYÖNGYÖSI PUSKIN Kenyér, szerelem, Andalúzia GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A kolostor titka HATVANI VÖRÖS CSILLAG A darvak dala HATVANI KOSSUTH Különös kirándulás ■HEVES Meztelen igazság PETERVASARA Kihívás FÜZESABONY Az arcnélküli város A MAI NAPON kezdődik a tisztasági hónap Egerben, amely hivatva lesz a város területén fellelhető utcai szemetet, sárkupacokat, köveket és az építkezésekből ott „felejtett” törmelékeket eltakarítani. Ügy emlékszem, hogy a Foglár-kert bejárójánál láttam az építkezésből, vagy kerítésfal javításából itt maradt, és még ma is ott heverő számos- köveket és a kavics, mész, homokmaradványokból eredő dombokat, amelyeket már régen benőtt a fű. Azt hisszük, hogy ilyen esetben könnyen meg lehet találni a „bűnöst”, vagyis azt, aki ott hagyta és akinek kötelessége lett volna az építkezés befejezése után a törmelék és a megmaradt anyagok elszállításáról , való gondoskodás. De fellelhetők az otthagyott anyagmaradékok a Barkóczy úton, a Csákóban és a város más területein is. Egyébként az az érzésünk, hogy bizonyos szempontból úgynevezett „peches” város vagyunk. A minap a „nagytextil” előtt, a kábelfektetés céljából felásott gyalogjáróra egy vidéki ember csodálkozva azt mondotta: „Ö, ez még most is így van! Két esztendeje jártam Egerben és már akkor is fel volt ásva.” Persze, az illető nem tudhatta, hogy akkor a telefon, most pedig a vil- lanyhuzalokát fektetik, mert ezt egyszerre nem lehet elvégezni. A tisztasági hónap a mai nappal tehát megindul, és minden reményünk abban van, hogy ez a megmozdulás nem lesz kampányszerű. Mert indításnak jó az egyhónapos tavaszi nagytakarítás, de takarítani mindennap és állandóan szükséges. A magunk és kömyezietünk, tehát a hely, ahol élünk, dolgozunk, tisztasága, tisztántartása, hozzá tartozik az életünkhöz. Szinte képtelenségnek tűnik, hogy a Széchenyi utca 38- ban a zárt kapualja évek óta nem volt tisztogatva, holott az udvarban egy péküzlet is van és évekig ez alól a kapu alól nyflt a liszt- és kenyérvizsgéló intézmény helyisége is. Vagy hogyan tűrik el a szebbnél szebb üzletek és presszók csinos dolgozói, hogy az üzletük előtt szemetes legyen a gyalogjáró? A BELVÁROSI megnő veke- kedett forgalom azt követeli meg, hogy napról napra mindenki takarítsa le a lakóháza előtti járdát. És ott, ahol nincsenek az állami házakban házmesterek, a lakóik soros beosztásban lássák el ezt a feladatot. Persze, ehhez még az is szükséges volna, hogy a port és szemetet ne csapják le a lakók az úttestre, hanem a kapuk alatt levő szemétgyűjtőbe tárolják. Ugyanis, ha a gyalogjárókról mindenki az úttestre söpri a szemetet, akkor az legtöbbször le, s föl cirku- lál, de nem fogy, vagy az öntözőkocsi sarat csinál belőle. Megfigyelésünk szerint a Széchenyi utca igen sok épülete előtt már hetek óta rendszeresen takarítják a járdákat, sőt, több helyen fel is locsolják azt. És ezek az emberek, akik parancs, vagy rendszabály hiányában, józan belátásból „önként” takarítanak, bizonyára tisztában vannak azzal, hogy egészségügyi szempontból mit jelent a tiszta ház, a tiszta város és mit jelent a tisztán tartott utcakép a város lakóinak és a városunkat nagy számban látogató idegeneknek. Mert mi magunk is, amikor egy idegen lakásban megjelenünk, az első tekintetünkkel a lakás rendjét, vagy rendetlenségét, tisztaságát vagy elhanyagolt állapotát vesszük észre és mindjárt tudunk magunknak véleményt alkotni az illető emberről. 1960-ban 317 000 idegen ember fordult meg városunkban és ebből 6500 volt a külföldiek száma. A Mátra és a Bükk- hegység látogatóinak, turistáinak a száma elérte a 700 000- ret, ami azt jelenti, hogy ennek a turistaforgalomnak egy része is Egeren keresztül bonyolódott le. EGER TÖRTÉNELMI nevezetességű és jó borairól híres város. Igen fontos, hogy ez a jó hírnév meg is maradjon, sőt, gyarapodjék a város jó- hírében. És gyarapodni is fog, csak szeretni kell ezt a várost, a bennszülötteknek éppen úgy, mint azoknak, akiket a hivatásuk, a kötelesség teljesítése ide szólított. Szeressük ezt a várost úgy is, mint nagy történelmi múltunk hősiességről és helytállásról tanúskodó várost, és úgy is, mint az épülő szocialista jövőnk egyik nagy fejlődési lehetőségek előtt álló városát. (O. M.) Egerben este 7 órakor: FÜREDI KOMÉDIÁSOK (Bianco-bérlet) Házasodni akarunk — Két színész fémjelzi — és ez a szerencséje az Egerben most bemutatásra került Házasodni akarunk című szélesvásznú, tavalyi termésű, de már megkopott kópiájú olasz filmvígjátéknak. A Capulet és Montague család modern környezetben, ahol a Romeo 19 éves korában már diplomás (!) mérnök, s Júlia, aki angol tolmácsnak készül. Egyébként a két szerelmesnek van a legkevesebb dolga a filmben, a főszerep a bősz apáké, Totő-é és Fabrizié, akik még kellően ki nem derített okból harsány olaszossággal, déli gesztusokkal vesznek össze minden pillanatban, s e minden pillanat külön alkalmat ad arra, hogy ne egyezzenek bele a fiatalok házasságába. Miért? Azt sem e sorok írója sem a darab rendezője, Marco Mattolló nem tudja — s az utóbbi a nagyobb baj. A vígjáték cselekménye cérnaszál vékony, néhány apró kis csomó kötve rá: ez a valamelyest társadalmi mondanivaló. Annyi, amennyit már a legnagyobb erőfeszítésekkel sem lehetett volna kikerülni. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy a film a dialógusok végtelen sora, hogy akad benne egy vízbeesés, két rajzszegbe ülés, és a két apa „mulatságos” ruhacserén alapuló sztriptíze — előttünk áll a Házasodni akaúj olasz filmvígjáték runk a maga teljes értékében és megnyugtatásával: ilyen rossz filmvígjátékot talán még mi sem tudnánk csinálni. Hogy mégsem jön ki az ember a moziból, hogy időnként — valóban — mégis elneveti magát, ahhoz vajmi kevés köze van a rendezőnek — egyetlen szellemes ötletet kivéve —, nem sok a forgatókönyvírónak: ez csak a két neves színész játékának köszönhető. Kétségkívül kitűnő színész Toto és Fabrizi, hisz a semmiből valamit, egy kifacsart történetből, valamiféle vígjátékot tudtak formálni. S nemcsak ez az érdemük, de az is, hogy felvillantották figurájuk emberi mélységeit, egyúttal megmutatva a lehetőséget is, hogyha ebből a modem Romeo és Júliából újszerű filmet nem is, de az emberi jellemekből, a korból fakadóan szellemes szatírát lehetett volna filmre teremteni. Sem a többi szereplő, sem az operatőri munka nem érdemel különösebb említést, a film muzsikája sem terjed túl egy félig elharapott slágernél. Egyetlen érzés maradhatott csak a nézőben az előadás végén: sajnálat a két kitűnő színész felett. Azaz, hogy még egy: öröm, hogy legalább ezt a két kitűnő színészt láthatta. Mert, ha még őket se...!? lm.. • 6) {JooOoo Okd OOO .... Kolombus Kristóf április elsején fedezi fel Amerikát? — Ide figyelj, Kolom- bus, nem Amerika ez ottan? — így szólt az első tiszt, s bütykös ujjúval a földrész felé bökött. Kolombus Ösz- szeráncolta homlokát, aztán rövid töprengés utáni megkérdezte hűséges első tisztjét: — Mondd, hányadika van ma? — Április 1... — Akkor ez itt az egész tréfa, ez nem Amerika, hanem India. Fogadjunk? Vesztett! ★ ... Brutusnál nincs tör? — Szúrjál már, Brutus — biztatták társai. — Te is szúrni akarsz, fiam, Brutus — lóhajtott fel Julius, a Caesar és megcsóválta i fejét... — Szúrni akarok, atyám, de otthon feTTH kfn Romeo rántott egyet a vállán és így szólt: — Kérlek, nem vagyok Romeo... Ha csak ez a baj. Hívj egész nyugodtan Puszpáng Alfonznak... — Te okos, te édes — ugrott sikongva Alfonz nyakába Julia — én se maradok mögötted, hívj ezentúl Anasztáziának. ... most akarom megírni csodálatos drámámat; címe: Alfonz és Anasztázia... ★ _ha Kajevác Ödön bátran és nyíltan ezt mo ndta volna igazgatójának: — Kedves igazgató kartárs... maga már régen a bögyömben van ostobaságával, nagyképűségével és azzal a nemtelen tulajdonságával, hogy többet tölt ellenőrzései során kocsmákban bort, mint időt az üzemegységeknél... Ezt senki nem merte megmondani magának, de egy Kajevác v ég az istentől lejtettem a tőrömet, vagy ellopta az a büdös kölyök, mert huligánosdit akart játszani — siránkozott Brutus. És ekkor Julius, a Caesar, tunikája alá nyúlt, előhúzta saját tőrét és így szólt: — Nesze, fiam, Brutus, szúrj ezzel, mert akkor Shakespeare nem tudja megírni drámáját. — Brutus szúrt is és Shakespeare megírhatta drámáját. Nem is tudta, hogy ezt voltaképpen Júliusnak, a Caesarnak köszönheti. ★ _ ha Romeo nevet változtatott volna? — Ó, Romeo, miért vagy te Romeo? — sóhajtott fel Julia és liliomujjaival eltakard szűzi arcát sem fél, nemhogy az igazgatójától... — Hogy jön az isten egy igazgatóhoz — hördült fel az igazgató... — Ismételje meg még egyszer! — ordított rá Kajevácra. Kajevác felvetette fejét, dacosan, bátran dobbantott egyet a lábával és úgy harsogta: — Tisztelt igazgató kartárs, méltóztasson a naptárra nézni... Hecc volt. Április elseje van... — Az más — enyhült meg az igazgató és másnap kirúgta Kajevácot. Másnap már másodika volt. (egri) Czáfz egy .. Csak egy percre csendül az énekszó az emberek fülébe „Április négyről szóljon az ének...” — aztán a lépések ütemes koppanása elhalkul, csak az ének hangjai úsznak tovább a levegőben. Azok éneklik, akik már felnőttek, kenyerük javát megették, s most a dal lelkesítő és összetartó erejében egyesülve gondolnak a 16 évvel ezelőtt történtekre. Azok éneklik, akik akkor születtek, s most, a napokban, ünnepélyes keretek között, az ifjúvá érés jelképeként, mint ifjú állampolgárok, megkapták személyi igazolványaikat. Azok éneklik, akik akkor még meg sem születtek, s most az általános iskolák növendékeiként tanulják, s az idősebbek elbeszéléseiből hallják, hogy milyen is volt az élet ő születésük előtt, s mit jelent ez a dátum, ez a határkő az ő életükben, mit jelent a szüleik életében, mit jelent az egész ország életében. Lehetne most erről hosszas elmefuttatásokat folytatni, de ezek a sorok nem azt a célt szolgálják. Itt most arról szólunk, hogy e napon hazánkban, a második világháború pokoli megppróbáltatásokkal, katonát és polgárt egyaránt sújtó, szenvedésekkel teli időszaka véget ért. Véget ért, miután a méltóságteljesen hömpölygő szovjet hadsereg csapásai elől menekülve, az ellenállás hadigépezetének utolsó egységei is átlépték az ország nyugati határát, elhagyva ezt a vértől áztatott, s romokban heverő országot. Most már mindenütt az országban megszűnt tüzet okádni az ágyúk torka, elhallgattak a géppuskák és a katonák keze elzárta a géppisztolyokon az elsütő szerkezetet. Aztán az élet lassan visszatért a régi kerékvágásba, amely azonban már mégsem volt a régi, mert azt elsöpörte az új idők szele, s mindenki, aki nem volt rongyember, építeni kezdte újra a romos országból az új hazát. Most áprilisi szél lobogtatja az ünnepi zászlókat, s megemlékezések. hangzanak a nagy változásról. Ünnepel az ország. S a csengőhangú úttörők, diákok és ipari tanulók, ifjúmunkások és felnőttek kórusai szerte az országban, mindenütt zengik a szárnyaló dalt: — „Április négyről szóljon az ének..”- (Csg. LJ
