Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

1961. április 2., vasárnap . NEPÜJSAG 7 Szín játszók és közönségük I?GY GYÖNGYÖSI szabó- L' műhelyben törtek rám emlékeim másfél évtized táv­latából. Még karácsony táján történt, hogy derék szabóis­merőseim — barátság ide, ba­rátság oda — nem készítették el időre ünnepi öltönyömet, úgy mondták, fontosabb dol­guk akadt, bemutatóra készül a váltógyári kultúrcsoport és a ktsz-ben készítik a szerep­lők ruháit, jelmezeit. És csak­ugyan, a szabászolló csattogva vágta a sötét szövetet,' s a kat­togó varrógépen Ferenc József korabeli ruhákat varrtak az ügyes kezű mesteremberek. Az üvegajtó gyakran nyílott, jöttek a szereplők — az üzem dolgozói — munkások, műsza­kiak, fiatalok és idősebbek. Fi­gyeltem a tükör előtti próbát, a bemutató előtti napok izgal­mas perceit, s a felszabadulás utáni évek színpadi eseményei jutottak eszembe. Nem a múltat, helyesebben nemcsak a múltat akarják idézni ezek a sorok, de a hol­napba a tegnapból vezet az út. Ne vegyék szerénytelenségnek, ha azzal büszkélkedik e sorok írója, hogy a nagy vihar után egy lelkes csoport tagjaként a színpadról próbált mosolyt fa­kasztani az embertelenségtől és nélkülözésektől megfáradt, de a szabadságot már ízlelgető emberek arcára. Felejthetet­lenné váltak az első előadá­sok a volt gyöngyösi legény- egylet színpadán, a vidám je­lenetek, az Ady és József At­tila versek, Majakovszkij pat­togó ritmusai, s az első orosz dal, a Katyusa, amelyet a szov­jet katonáktól tanultak a kis csoport tagjai. És az első bál, amely miatt néhány szarvas esett áldozatul jóféle pörköl­tet szolgáltatva, s az első má­jus elseje, a szabadtéri színpa­dok sok ezres ünneplő közön­ségével. És az első „tájelőadá­sok”, gyalogszerrel Gyöngyös- solymosra, s rázós szekéren Domoszlóra, Markazra, s a töb­bi környező községekbe. No, és a kedves közönség, amely megtöltötte a nézőteret, s amely szomjazva itta az új idők szavait, dalait, figyelte egy kialakuló rend kulturális szárnypróbálgatásait S tap­solt, lelkesedett együtt a sze­replőkkel. Nagyszerű volt ez az időszak, tele az új iránti lelkesedéssel, pátosszal, ro­mantikával. Ezzel a tizenhat év előttihez hasonló lelkesedéssel találkoz­tam ott, a szabóműhelyben, amikor Oscar Wilde Hazudj igazat című művének kosz­tümjeit próbálták a szereplők, s ez csendült ki Jankovits Fe­rencnek, a színjátszó csoport rendezőjének szavaiból is amikor a csoport munkájáról, terveiről beszélt. Igaz, sok minden történt az eltelt években, újjáformálódott az ország és népe, maradan­dónak bizonyult egy rend, amely nagyot alkotott falun és városon, üzemekben és földe­ken, s az emberek gondolkodá­sában egyaránt. (GYÖNGYÖS IS változott. ^ Űj gyárak épültek, s a • nagyüzem új lehetőségeket te- * 1 remtett a kulturális munka számára is. A gyöngyösi MÁV Kitérő- : gyártó Üzemi Vállalat szín- : játszó csoportjának hatéves : munkája is bizonyítja, hogy a < mában is meg lehet találni a romantikát, lehet lelkesedni, s ■ a színpadi játék még színját­szói fokon is alkothat szépet, ; jót, maradandót, hirdetheti a társadalmi, emberi igazságo­kat, s szórakoztathatja, nevel- . heti a közönséget. Sokáig em- ■ lékezik még a gyöngyösi kö­zönség az elmúlt esztendő - egyik nagysikerű produkciójá- , ra, az „És a holtak újra éne- , kelnek” című antifasiszta drá- . ma előadásaira, amelyet csak- , nem ősbemutatóként rendez­tek a gyár színjátszói. (Csak , Kecskeméten „hivatalos” szín- “ házban mutatták be néhány j nappal előbb). Érdekesek vol­tak a többi bemutatók is: A Fruska, az Igazgató úr neve- napja, az Űj vendég érkezett, s a már fentebb említett Ha­zudj igazat. A könnyű műfaj területéről a Három a kis­lány, Cigányszerelem, a Mont- martrei ibolya és a Nem va­gyunk angyalok szerepeltek a hat év műsorán. Ezekben a na­pokban új kísérlettel állnak közönség elé. A felszabadulá­si ünnepségen mutatják be irodalmi műsorukat, Emlék és intelem címmel. Az évek so­rán a megye egyik legjobb színjátszó gárdájává fejlődött ez a csoport, amely elnyerte a Szocialista Kultúráért Érdem­érmet is. Mi a titka e színjátszó cso­port sikerének, a színvonalas előadásoknak? Csak az üzem­adta gazdasági adottságok? Nem! IGAZ, A NAGYÜZEM 1 pénzügyi lehetőségei segítséget jelentenek. Van jól felszerelt díszlettáruk, sok ezer forintot érő jelmezkészletük, de ez még nem minden. Talán akkor közelítem meg az igaz­ságot, ha arról írok, hogy a színjátszó csoport tágjai mind a harmincán nagyon szeretik a színpadot, és nem sajnálják az időt, fáradságot a tanulásra, a próbákra. Igaz az is, hegy ren­dezőjük a színpad szerelmese, aki emellett — szerencsére — ért is hozzá; kétéves szín­játszó—rendezői akadémián sajátította el a színpadi művé­szet titkait. Rendszeres próbá­kat tartanak, klubesteket, rész­letesen elemzik a bemutatandó drámát, vitáznak felette, meg­ismerkednek a korral, amely­ben játszódik a cselekmény, s emellett tanulna): színháztörté­netet, drámairodalmat. Emlékpróbákat is rendeznek a régebben bemutatott művek­ből s így négy-öt darabból áll repertoárjuk. Az elmúlt esz­tendőben megrendezett felsza­badulási színjátszó hét kereté­ben öt színdarab szerepelt mű­sorukon. S persze, a munka, a tanulás mellett egy kis szó­rakozással egybekötött pihenés is szerepelt programjukban. Kirándulás Budapestre, Pécs­re, színházlátogatás, s ha si­kerül, ebben az esztendőben egy kis balatoni körút. így nőtt, fejlődött ez a gyön­gyösi színjátszó csoport né­hány esztendő alatt, tanultak, játszottak sokat. megismerte őket a gyöngyösi járás csak­nem minden községe, a Jász­ság, Diósgyőr, sőt felléptek már Budapesten is. Több mint 200 előadást tartottak: hatvan- ezerre tehető nézőközönségük számai A KITÉRÖGYÁRTŐ vál­lalat színjátszói ma már színvonalas rendezvényeikkel kielégítik az igényt, mégis hadd vessek papírra - egy-két gondolatot a csoport további fejlődésével, lehetőségeivel kapcsolatban. Az az érzésem, hogy ma már valahogy túlnőtt ez a színjátszó együttes az üzem keretein, s mindinkább városi jellegűvé válik. Nem­csak azért, mert a szereplők mintegy 40 százaléka más vál­lalatnál dolgozik, hanem azért is, mert felkészültségük alap­ján a város kultúréletében ve­zetőhelyet foglalnak el. Több kisebb színjátszó csoport mű­ködik még a városban, sm.ind- egyikben van néhány tehetsé­ges szereplő, önkéntelenül fel­vetődik: ha a jó színjátszók mind egy nagy együttesben szerepelnének, milyen nagysze­rű eredményeket produkálhat­nának! Egy nagy, városi jellegű köz­ponti együttes — színjátszók, zenészek, táncosok, dalosok — megfelelő irányítással, jó mű- sorpolitikával birtokba vehet­né a szabadtéri színpadot, mű­sorcseréket szervezhetne más városokkal s még jobban se­gíthetné a falu kultúréletének fejlődését is. S hogy ki szer­vezze, S milyen nevet viseljen — városit, vagy szakszerveze­tit — az teljesen mindegy. Nem a kis színjátszó csopor­tok ellen akarunk szót emel­ni, csupán az összefogás elő­nyeit, lehetőségeit hangsúlyoz­zuk. Talán érdemes ezen el­gondolkodni. Lehet, hegy me­résznek tűnik a hasonlat, de a Szovjetunió egyes városaiban, ahol nincs állandó színház, központi kultúrcsoportokat hoztak létre, amelyek megfe­lelő vezetéssel és rendezői irá­nyítással ellátják egy-egy te­rület kulturális szolgálatát, s a csoportok legjobbjai néhány év alatt megközelítik a hivatáso­sok színvonalát. Persze, a mi körülményeink mások, de úgy gondolom, hogy Gyöngyösön s még talán Hat­vanban is megvannak a lehe­tőségei egy jó, színvonala«, erős központi kultúrcsoport; szervezésének. Tizenhat évvel ezelőtt * a nagy vihar után, dö­cögő szekéren jártuk a falva­kat s bár igaz lelkesedéssel tiszta, őszinte szándékkal, de kevés gyakorlattal és hozzáér­téssel végeztük önként vállalt munkánkat. Ez ma már a múl­té — emlék, sőt egy kicsit ta­lán hagyomány lett. A lelke­sedés megmaradt, ezt bizonyít­ják a kitérőgyár színjátszói is, de a tiszta szándék most mái- hozzáértéssel is párosul. A kedves közönség most is szeretettel fogadja a színját­szók előadásait, de már szekér helyett autóbusszal járják az országutakat, a színpadon szé­pen festett díszletek állnak, a szereplők új kosztümökben fe­szítenek. Égnek már a reflek­torok, ragyogóan világít a ri­valdák fénye, s. megyénkben is kiterebélyesedett, felnőtté vált a régi műkedvelők, a mai szín­játszók, sok fáradsággal — igaz — sok tapssal is járó moz­galma. Márkusz László A Gyöngy ösoroszi Ércelőkészítőmű akár gazdasági vonalon dol­goztak. Az 1945—50-es évek­ben még ifjúsági aktívaként dolgozó elvtársaink zöme ma már számottevő gazdasági, ál­lami vagy politikai funkciót tölt be. És hogy lépést tudtak tartani a fejlődéssel, hogy meg- állták helyüket, az elsősorban annak köszönhető, hogy a párt- bizottság által szervezett poli­tikai, szakmai tanfolyamokon részt vettek és ott jó eredmé­nyeket értek el. Ennek a politikai képzésnek köszönhető, hogy a vezetőgar- niturán kívül párttagságunk általános ideológiai színvonala is igen komoly politikai erőt képvisel. Megmutatkozott ez az elmúlt években különösen a termelőszövetkezeti szervezés­ben és megszilárdításnál, nmi- koris a párttagságunk zöme, több mint 800 tag, a párt poli­tikájának megmagyarázásával, a pártonkívüliek segítségével, hosszú népnevelő munkák so­rán magyarázta meg a város dolgozó parasztságának a szö­vetkezeti gazdálkodás előnyeit. Különösen jó eredményt ért el a pártbizottság a szervezé­sében kifejtett oktatási munka nyomán 1957—58-ban, amikor- is az ellenforradalmi esemé­nyek után kialakult eszmei-po­litikai zűrzavarban adott se­gítséget a tagságnak, hogy a helyes vonalat megtalálja. 1957—58-ban kifejtett oktatá­si és agitációs munka eredmé­nyeképpen az elmúlt évben egységessé vált párttagságunk ideológiai területen is. Ma már elmondhatjuk, hogy párttag­ságunk zöme eredményesen veszi fel az esetenként fellé­pő ellenséges nézetek elleni harcot, és szilárdan tudja kép­viselni pártunk politikai vo­nalvezetését. Párttagságunk eszmei-politi­kai fejlődésére jellemző, hogy a városban 15 olyan politikai, gazdasági vezető van, aki a marxizmus—leninizmus esti egyetemen tanul. Közel száz olyan propagandistánk van, akik a pártoktatás vonalán te­vékenykednek és egyre na­gyobb számban kapcsolódnak be pártmunkások a TIT-elő- adások megtartásába is. A párttagság példamutatá­sa kihatott a pártonkívüliek tanulási készségére is, amit bizonyít az, hogy a tömeg­szervezeti, állami és egyéb ve­zetők szinte kivétel nélkül részt vesznek valamilyen ok­tatási formában. De ezen kí­vül igen sokan vesznek részt pártonkívüliek is a párt által szervezett politikai oktatáson. J T gy gondolom, a fönt el- mondott tények hozzá­járultak ahhoz, hogy a párt- bizottság munkája az elmúlt 15 év alatt színvonalban ko­moly fejlődésen ment ke­resztül az 1945—46-os időkhöz képest. Bár az is tény, hogy szén a téren még lehetett vol- ía több eredményt is elérni, í is zen a lehetőségek, éppen a agság és a dolgozók aktivftá- át figyelembe véve, koránt- icm lettek kimerítve. Molnár Gusztáv a városi pártbizottság első titkára. Megjavult egyben ezzel a párt irányítási módszere is, és biz­tosítva lett, hogy a pártalap- szervezetek az üzemben, hiva­talokban és intézményeknél ténylegesen betöltsék irányító és ellenőrző szerepüket. Ugyan­akkor azonban a kollektív ve­zetés elvének a következetes megvalósítása nagymértékben aktivizálta a tagságot is, hi­szen a hozott határozatok meg­hozatalában, végrehajtásában aktívan kivették részüket. A kollektív vezetés elvének megvalósítása maga után von­ta, hogy az alapszervezetek ve­zetői is egyes, az üzemet, hi­vatalt, vagy vállalatot érintő kérdésekben kikérte a párton­kívüliek véleményét is. Igen komoly fejlődést lehet tapasztalni a város kommunis­táinak eszmei-politikai egysé­gének alakulásában is. Az 1945—46-os évek egységének számtalan jelét lehetett tapasz­talni azokban a rendezvények­ben, amelyeket a párt szerve­zett és amelynek a megvalósí­tása során a párttagság járt élen. Ebben az időben a párt­tagság és pártbizottság kap­csolata rendkívül bensőséges volt, a pártbizottság tagjai szinte együtt éltek a párttag­sággal, és a pártvezetés minden megmozdulásában együtt vett részt a város párttagságával. A pártbizottság és tömeg- kapcsolatának lazulása maga után vonta, hogy ez a bensőséges kapcsolat, elvtársi- as kapcsolat az 1953—56-os években elsekélyesedett. A párttagság és a pártbizottság kapcsolatában gyakran lehetett észlelni bizonyos fokú forma­litást, ami legélesebben az 1956-os ellenforradalmi esemé­nyeknél jelentkezett. Az 1956- os események jelentős iskolá­nak bizonyultak a város kom­munistái számára is. A párt újraszervezése során kimarad­tak azok az ingadozó elemek, amelyek egyrészt okai voltak az egység meglazulásának és különösen a munkásőrség meg­szervezésével kialakultak, el­sősorban üzemeinknél, azok a harcos kollektív egységek, amelyek annyira jellemzőek voltak az 1945—46-os évekre. A végrehajtó bizottságnak nagy feladatot jelentett, hogy ezt az 1956 után kialakult har­cos eszmei politikai egységet 1 továbbfejlessze és biztosítsa azokat a feltételeket, amelyek a párt további szervezeti meg- . erősítését eredményezte. Az 1957—58-as években fo- ' lyó taggyűlések visszatükröz- : ték ezt a politikai, szervezeti egységet, amelyek különösen megmutatkoztak a tag- és tag- - jelölt felvételeknél. A pártbizottság politikai : munkájának és módszereinek megjavulásában és az alapszer­vezetek munkásstílusának megjavulásában az egyik leg­komolyabb tényező a pártbi- | ’■ottság és pórtvezetőségek tag- , íainak ideológiai fejlődése. A 15 év alatt a város veze- s n tő káderei túlnyomó többségükben megállták helyü­ket akár politikai, akár állami, A kommunisták példamuta­tása maga után vonta a pár­tonkívüliek széles rétegeit, a város társadalmának szinte valamennyi rétegét. A pártbizottságnak szakí- ** tania kellett a régi, a megszokott vezetési módsze­rekkel, ha irányítani akarta a sokszor alulról jövő kezdemé­nyezést és aktivitást. Igen szép példáit lehetett látni az elmúlt években a kommunisták pél­damutatásának és a pártonkí­vüliek bekapcsolódásának a politikai munkába. Ilyenek voltak pl. az országgyűlési és tanácsi választások, a város kulturális életének támogatá­sát célzó nagyszámú társadal­mi munkák, az 1959—60—61-es tsz-szervezés és a megszilárdí­tásához adott politikai tömeg­munka. Ezekben a munkákban élenjártak a város üzemeinek, vállalatainak kommunistái. Igen nagy feladatot rótt a pártbizottságra a sok és nagy­számú pártomkívüli aktíva mozgatása, irányítása és ál­landó instruálása, hogy a Köz­ponti Bizottság és a megyei pártbizottságok határozatai el­ferdítés nélkül kerüljenek megvalósításra. Úgy érzem, hogy a pártbi­zottság és tömegkapcsolatának megjavításához nagy mérték­ben hozzájárult az a tény, hogy a pártbizottság iparkodott a Központi Bizottság helyes irányvonalát a gyakorlatban megvalósítani, hogy sikerült az elvtársias kapcsolatot biz­tosítani különböző tömegszer­vezetek tagságával is Űj vonást jelent a párt és tömegkapcsolatának kérdésé­ben az utóbbi hónapokban létrehozott négy termelőszövet­kezet tagságával való kapcso­lat kiépítése. Ez a kapcsolat még kezdeti stádiumban van, de úgy gondoljuk, hogy a párt parasztpolitikájának helyes alkalmazásával ez a kapcsolat is tovább fog javulni és a gyöngyösi szövetkezeti pa­rasztságban rejlő hatalmas energiát is sikerült a kö­zös cél, a szocializmus építése érdekében mozgósítani. A fenti eredmények el- érését döntő módon se­gítette elő, hogy 1957 óta a pártbizottság vezetési módsze­rében előtérbe került és egy­re inkább megvalósult a kol- ektív vezetés elve. Iparkod­tunk megvalósítani, hogy a felsőbb párt és'állami szervek íatározatainak megvalósítása slőtt a végrehajtás módszereit megtárgyaljuk a kibővített jártbizottsági üléseken, be­vonva ide — ha a helyzet úgy sívánta — a pártonkívülieket s. A kollektív vezetés elvét iparkodtunk hemcsak a párt- pizottság munkájában alkal­mazni, hanem, éppen példánk nyomán, alkalmaztattuk azt az rlapszervezetek munkájában s. Ennek következtében nagy­mértékben megjavult az alap­szervezetek vezetésének mód­szere, az alapszervezetek és gazdasági vezetők kapcsolata. A városi pártbizottság 1 n munkájáról beszélni — [ a 15 éves fejlődést értékelni — . egyet jelent a város kommu- . nistáinak munkáját értékelni. . Csak akkor tudjuk igazán fel- . mérni a pártbizottság munká­ját, ha a város társadalmi és ! kulturuális fejlődését értékel- . jük, s ha az 1945-ös állapotok­ból indulunk ki. Abban a szerencsés helyzet- . ben vagyok, hogy 1945-ben is, ! mint városi, majd 1946-ban já­rási titkárként dolgoztam a vá­rosban és így módomban van lemérni azt a fejlődést, amit a városi párt-végrehajtó bizott- [ ság 15 év alatt elért. A pártbizottság sokrétű . munkája közül, úgy gondo­lom, négy témakört emelek ki, amelyen keresztül legjobban . lemérhető a pártbizottság munkájának a fejlődése. Ezek: 1. A pártbizottság és tömeg­kapcsolatának alakulása a 15 év alatt. 2. A pártbizottságon belül a kollektív vezetés és an­nak hatása az alapszervezetek életében. 3. A város kommu­nistáinak eszmei-politikai egy­ségének alakulása. 4. A párt­tagság tudatának és gondolko­dásának formálása, a szocialis­ta tudat kialakítása terén elért eredmények. A város politikai életére mindig jellemző volt a nagy aktivitás. Ezzel mindig szá­molni kellet a város politikai vezetőinek, de ugyanakkor mindig lehetett számítani a párttagság támogatására is. Ez az aktivitás a felszabadulás utáni években a koalíciós pár- . tok közötti harcokban — együttműködésben — (problé­máktól függően) nyilvánult | meg. ; A város kommunistáit, a ; párt ifjúsági szervezeté- j nek tagjait mindig ott lehetett látni akár az országgyűlési ( vagy tanácsi választásoknál, vagy egyéb megmozdulások- ; nál, ahol legtöbbet tudtak se- ' gíteni a társadalmi fejlődés- ' ben. Már az 1945-ös időkre is ’ jellemző volt, hogy a pártban helyet kértek a munkásokon ’ kívül a város dolgozó paraszt- j jai, az értelmiségiek is. 1953—56-os években a párt tömegkapcsolata az ismert okok miatt városunkban is l meglazult. Sorra elmaradoztak 1 a paraszti elemek, újabb kis- 1 polgári elemek jöttek a pártba 1 és a párttagság felhígulása to- 1 vább lazította a pártbizottság 1 tömegkapcsolatát. Ez a tény 1 maga után hozta a vezetés 1 kapkodását, a különböző el- ! hajlások, téves nézetek és 1 módszerek meghonosodását a ! pártbizottság munkájában. Az országos vezetésben al- ) kalmazott helytelen módszerek > visszatükröződtek a végrehajtó bizottság munkájában is. Az 1956-os ellenforradalmi 1 események után a végrehajtó i bizottság is levonta a tanulsá- í got az eseményekből. Az azóta : eltelt idő azt igazolja, hogy a i pártbizottság és a tömegek i kapcsolata az 1945-ös, 1946-os í j évekhez képest is. nagymérték- é I ben megjavult ! Tizenhat év a városi pártbizottság munkájában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom